II. Elkezdődik a párbaj
Az este se Seran se Cross nem tudott aludni, csak csendben voltak a szobában, Seran a plafont nézte, Cross pedig az erkély ajtón nézett ki. De amikor Seran megfordult az ágyon, Cross egyből odanézett.
- Mond csak Cross, neked volt életed mielőtt lappá változtál?
- Igen, az összes lénynek van.
- Értem.
- Csak nem tudsz aludni? - kérdezte Cross.
- Kéne, de valahogy most az is fáraszt. - Cross mosolygott rajta. Majd Seran ágyamellé lépett, és leült a földre, és hátát az ágynak támasztotta. Csak a kinti égboltott nézte Cross, mikor a Seran megsimogatta a fejét. Cross felnézett és Seran szemébe nézett, tudta, hogy Seran lehet az akiben az a tűz ég, hogy ez a párbaj legyen a leghosszabb. Azután Seran becsukta a szemét, és elaludt. Álmában furcsa helyen járt, zöldelő erdők, kristálytiszta patakok. A zöld árnyalataiban pompázó fák árnyékában járt, a fenyőfák a égig értek, és az ég akár a legnemesebb selyem. A tengerpart homokja akár a takaró, a tenger vize mint az üveg, olyan átlátszó, a szél melegen cirógat, a levegő virág illatú, és a sziklák akár az ékkövek. A völgyek olyan káprázatosak, a levelek színesek és élénkek, a tó vize akár a tükör. És csak az állatok hangját hallani. A hegyek tényleg a sárkányok otthonául szolgálnak, vadak és szépek, de veszélyesek, a sziklák aranyló színben pompáznak, és a körülöttük lévő táj is tartalmaz némi arany színt, a föld a növények, a fák olyan anyagúnak tűnnek mint a kövek, annyira sivár a sziklás táj. A magasabban lévő hegyek körül köd kavarodik, a méregzöld növények halványan érzékelhetők a köd alatt. És ott az a hely, smaragdzöld fűvel, szürke felhőkkel, de a hegy mely ott van, sötét és rémisztő, repedésein keresztül látni a vörösen izzó lávát, ám amilyen szőrnyű, olyannyira segítőkész is, hisz termékeny a körülötte lévő föld. A lebegőből nézve ez mind bámulatos, egyszerűen gyönyörű...
Majd csörögni kezd az ébresztő óra, Seran fáradtan kikapcsolta, s ahogy felül elmosolyodik, Cross fekszik az ágya tövében. Olyan nyugodt ilyenkor, bár mikor nem az. Seran elkezd a telefonjával babrálni, egy szombat délelőtt, és neki minden megváltozott, hogy megismerte Crosst. Seran lehúzza magáról a takarót, és betakarta vele Crosst, ám ahogy Cross másik oldalát is beakarta takarni, a lába lecsúszott az ágyról és magával rántotta a takarót, de még Crosst is. Seran nagy csendben koppant a földön, és Cross meg szépen Seran felett landolt, feje a lány vállán pihent, a takaró pedig arrébb landolt. Ezután Cross a karjaira támaszkodott, és lenézett Seranra, a lány olyan vörös volt mint a bili füle. És kerülte Cross tekintetét.
- Szép kis ébresztő, legalább szólhattál volna, hogy lerántasz az ágyról. - Cross egyből látta, hogy Seran elvörösödött. Így egyből leszállt a lányról, aki kissé kellemetlenül érezte magát. Aztán a takrót meglátva, gyorsan magára húzta, Cross nézett egy nagyott.
- Mi az? - kérdezte.
- Semmi... semmi... - bújt el a takaró mögött.
- Pedig ahogy láttam, vörös az arcod... - fogta meg a takarót.
- Kicsit sem jár az agyad! - hallatszott a takaró alól.
- Ha arra célzol, hogy rajtad feküdtem egy darabik, azt magadnak köszönheted, ellenben természetes dolog ha elpirulsz valaki előtt ha zavarban vagy. Ugye emiatt? - mondta Cross.
- Na és ha helyes amit mondasz, nem tehetek róla! - Seran lehúzta a szeméig a takarót, hogy lássa Cross reakcióját, aki pedig mosolygott ezen. Cross pedig egyre közeledett Seran arcához.
- Én is tudom mi van, elvégre férfiből lennék. - mondta hallkan Cross, és lehellete Seran nyakát babrálta, aminek köszönhetően a lányt kirázta a hideg.
- Oké, oké - tolta el magától Crosst. - na én húzok a mosdóba! - a takarót is vitte volna magával, de az ajtónál Crosshoz dobta. Után pedig a mosdóba ment, lezuhanyozott, majd kivágva a szobája ajtaját, Crosshoz dobott egy törülközőtt. - Nyomás zuhanyozni! - mondta Seran. Így Cross kisétált a szobából, de megszólalt.
- Merre van a fürdő?
- Egyenesen, aztán jobbra. - mutatta Seran. Még Cross zuhanyozott ő addig nyugodtan felöltözözz, beágyazott, és leült az ágy szélére. Percekkel később Cross már az ajtó előtt volt, besétált a szobába és felvette a kabátját, aminek nem volt ujjjrésze, és az egész karja látszott. Seran csak ült és nézte, majd Cross megszólalt.
- Nem láttál még sárkányt?
- Sárkányt igen, de emberi alakban lévő sárkányt nem igen. - nyújtotta ki a nyelvét. - Amúgy tegnap nem másik kabát volt rajtad? Aminek volt ujjrésze.
- A kabátomat is tudom alakítani, ídőtől függetlenül. Hosszú vagy rövid, nekem aztán mindegy.
- Hát igen, mind a kettő piszok jól mutat rajtad. - ahogy ezt kimondta a szájára tette a kezét. Pedig csak gondolta, de kifutott a száján. Cross nyugodtan pillantott rá.
- Köszönöm. - mondta Cross. Seran pedig rögtön a tárgyra tért.
- Na húzzunk reggelizni! - és már kint is volt a szobából, majd visszanézett. - Nem jössz?
Cross pedig gyors léptekkel utána ment, az ebédlőben már csak két terítés volt, az övé meg Crossé. A többiek korábban reggeliztek. A szolgálólány, pedig elkezdte hozni a reggelit, tükörtojás, pirítós, vaj meg a szokásos dolgok, aztán gyümölcslé meg tea. A szolgálólány meghajolt majd távozott. Seranék pedig megkezdték a reggelijüket. Mint mindig, most is csönd állt be az asztalnál, mikor is Seran ezt a csendet megtörte.
- Akkor, mi lesz ma? Folytatom tovább a szövegek tanulását? Vagy terepre húzunk?
- A terep jól hangzik, ha felszerelés kártyáddal gyakorolunk egy kicsit.
- Előre félek. - mondta hallkan.
- Miért is?
- Baszod, te sárkány vagy, én meg ember, az erőkülömségünk kúrvára eltérő!
- Majd finom leszek! - mosolygott Cross, amitől Seran megint olyan vörös lett mint a bili füle. Miután megreggeliztek, Seran fent bepakolta a könyvet egy hátizsákba, és a biztonság kedvéért egy pótruhát. A paklit magához vette, és lesétált a lépcsőn. Crossal az egyik hát melletti rétre sétáltak, ott az erdő szélénél letette Seran a cókmókját, és előhúzta a felszerelés lapott. Szembeálltak egymással, és Seran áthúzta a lapott a kesztyűn. Kékes fény vette körül, s azonnal páncélt viselt, és kardott tartott a jobb kezében. Cross pedig megidézte a saját kardját, az egész kard fekete volt, a penge közepén egy latin írás, de messziről Seran nem tudta elolvasni. A markolat felett egy vörös kő, és alatta a keresztvasa fonott volt, Serannak egy átlagos lovagi kardja volt.
- Na jó, mehet? - kérdezte Cross. - A kardvívás alapjait most megtanítom neked, onnantól kezdve neked kell fejleszteni a technikád!
Seran olyan alappozícióba állt, amit a lovagi filmekben látott, és reménykedett abban, hogy Cross visszafogja magát.
- Mehet! - Cross támadt, a kardok csattanva értek össze, Seran védekezett, és bevédte a támadást, de Cross lendületett vett az újjab csapáshoz, de Seran kikerülte.
- Fel a pengét, ez nem egy kés!
- Rendben! - de Cross támadása mindig lefele irányult. Aztán Seran támadt, Cross pedig lazán bevétte. Majd furcsa volt Serannak, hogy Cross mosolyod. Ekkor Cross körül kavarogni kezdett a levegő, Seran egyből elfutott a közeléből. Cross testét lila színű villámok járták át, majd megcélozta Serant és lőtt, a lány elkerülte a csapást. - Faszomat, ez mit csinál? - Aztán Seran mindig ezek elől menekült. Majd eszébe jutott, hogy visszakéne támadnia, de nem tud a közelébe menni. Majd a fejében megszületett az ötlet, visszatámad.
- Jeges karmok!! - és jeges tűz támadz Cross felé, de a kardjával elhárította. Seran megállt egy helyen, és mozdulatlanul állt, várta, hogy Cross támadjon, és mikor eljött ez a pillanat.
- Sárkányok mindent elsöprő tüze!!! - tomboló tűz mágia, lelassította Crosst, így Seran egyenesen futott Cross irányába, és a kardok megint egymás ellenfelei voltak. Utána Seran támadásai gyorsak voltak, Cross tudott védekezni, de támadni nem. Majd Cross ellökte magától, Seran pedig hátraesett. Ahogy Seran után akart nyúlni Cross, a lány felált, és körülötte fekete lángok forogtak.
- Hatalmi lökés!!! - ám valami nem úgy sűlt ek ahogy Seran akarta, és az egész környék remegni kezdett, majd Cross odasietett, és Serant a földre fektette, és így a remegés abbamaradt, de a mágai hullám kitőrt és egymástól ellentétes irányba repítette Serant és Crosst. Cross megúszta a földreeséssel, de Seran nekiesett egy fának, és úgy ért földet. Percekkel később Cross feleszmélt a földön, egyből Serant kereste, aki kicsit berepült az erdőbe. Cross odarohant, és felülltette Serant, alány semmire se reagált, csak ült mozdulatlanul. Cross vizsgálta a pulzusát, az rendben is volt, semmije nem törött el, lehet, hogy csak eszmélet vesztést kaphatott. Akkor aztán Cross kicsit kezdett aggódni, túl sok erőt használt a lány ellen. De mikor ezen gondolkozott, Seran fejbecsapta.
- Legközelebb ne hozd rám a frász!
Igaz nehéz volt magát lábraállítani, de komolyabb baja nem lett.
- Amúgy, a támadásod rohadt erős, ki kellett gondolnom milyen bénító támadást használjak ellened, de az utolsó nem volt jó megoldás. Fáj is tőle mindenem. - fogta meg a derekát. Aztán magára nézett, a páncél nem volt rajta, és a ruhája kicsit itt ott szakadva volt. Fogta a táskáját, és keresett egy jó sűrű bozótost.
- Mit akarsz csinálni?
- Átöltözni! Miért mit kéne egy bozótosban csinálni! - majd mérgelődve elsétált a bozótos mögé. Ott kiszedte a ruháját, és elkezdte levenni ami rajta volt. Cross az erdőt nézte amíg Seran öltözött, de mikor a bozótosra nézett egy kis része nem volt olyan takaró, és meglátta Seran meztelen hátát, és ráadásul még meg is akart fordulni Seran, úgyhogy Cross gyorsan elvette onnan a tekintetét. Mikor Seran már átöltözve előjött, nevetett Crosson, ő is vörös volt.
- Mi az? - kérdezte Cross.
- Kvittek vagyunk, úgylátom! - mosolygott Seran. És a kezét nyújtotta Cross felé. - Gyere járjunk egyett!
Az erdőben sétáltak, egy kijárt ösvényen. De Serannak visszatért egy kép az álmából.
- Jut eszembe, álmodtam egy nagyon forcsát. Hegyek, völgyek, patakok, meg ilyen tájak voltak benne.
- Tudom, én is azt álmodtam, az a hely az én világom, az én otthonom.
Seran felnézett Crossra, a férfi arca semmit sem mutatott, csak nyugodságott.
- Legalább megmondanád mire gondolsz! - mondta Seran.
- Miért?
- Mert mindig olyan nyugodtnak tűnsz, holott tudom neked is vannak gondolataid. - Seran csak sétált Cross mellett, mikor kiértek egy tiszta részhez, és látni lehetett a völgyett. Seran leült, és várta, hogy Cross melléüljön. De nem tette. Inkább Seran mellett állt. A lány nem tudta elképzelni, mi járhat a sárkány fejében. Néha úgy tesz mint aki kommunikál, és barátkozik, néha meg senkihez nem szól. Seran magaelé húzta a lábait, és rárakta karjait. Visszagondolt azokra a tájakra, azokra az érzésekre amik akkor kerítették hatalmába, amikor ezeket látta. Kétségei voltak, hogy egy álomból lehet e erőt nyernyi. De egyett tudott, most itt van, itt él, és Cross is mellette van.
- Hiányzik a világod, az igaz? - törte meg a nagy csendett.
- Igen, honvágyam van. - mondta Cross.
- Láttam a tájakat, repültem felettük, szabad voltál, de ezt elvették tőled. Ha akarod, elhagyhatsz engem, legyél megint szabad, szállj a széllel.
- Az eskümet neked tettem le, senki másnak.
Ekkor Seran felállt, és Crosshoz lépett, kezét Cross kezébe helyezte, ball kezét Cross vállára, és a férfira nézett.
- Lehet nem tudom visszaadni a szabadságod, de azt tudom ha táncolsz szabad vagy.
Cross megfogta Seran derekát, és a szél fújta fű között táncoltak, forogtak addig, míg a kettőjük világa összenem ért. A tánc melyett együtt műveltek, a sárkány nyugalmát egyre fokozták, és a végén a sárkány tánca volt a lemenő nap fényénél. Ekkor Seran elengedte.
- Repülj! Szárnyalj! - Cross bedőlt a szakadékban, s onnantól már sárkányként szelte az egett. Seran boldog volt. - Ezaz!!! Repülj!!!!
A fekete sárkány kecsesen szelte az eget, hangja örömteli volt. A nap lemenőben volt a narancsos ég, szinte bronzá festette Cross fekete pikkejeit, ahogy leszállt Seran elé, és üvöltött, morgott. Nem akarta bántani a lányt ellenkezőleg, örült, hogy Seran visszaadta az életét, ezután visszaöltötte emberi alakját. És leült a földre, Seran meghajolt előtte, Cross pedig bólintott. Seran majd ki ugrott a bőréből, Cross ezt látta rajta a legjobban, mert a lány csak mosolygott rá. A nap utolsó sugari világították meg az eget, követte a sötétség. Cross Seran mellé állt.
- Nem kell félned a sötétségtől, ő minket szolgál. - ölelte meg hátulról a lányt. - Visszaadtad a világomba vetett hitem.
- A tánc az egyetlen, amit ha bénán is csinálsz, az ősökhöz visz vissza. Arra gondoltam, ha táncolsz velem, a mágus erőm egy picit visszadhatja a világod egy darabját.
- Vissza is adta, te is a világom egy része vagy. - fordította magafelé Serant és megcsókolta. Csókja teljesen váratlanul érte Serant, de mégis most ő volt a legboldogabb. Cross nyugtató karjai között, szinte az idő is megszünt. És mikor abbahagyták a csókolózást, Seran hátrált egy lépést.
- Bocsánat, nem lett volna szabad. - szavatkozott Cross.
- Váratlanul ért ennyi az egész, fe... felejtsük is el. Induljunk vissza. - mondta Seran.
Így Crossal visszaindultak, ütközben Seran csetlett botlott, nem látta a gyökereket, mindig Cross fogta meg. Aztán már mind a ketten megunták ezt.
- Francba, nem vagyok én vámpír, hogy lássak a sötétben. - a mondat befejezésével Cross ölbevette Serant, majd hallani lehetett a szárnyak, hangját. Cross előhívta a szárnyait, igaz kissebb alakban, és így visszarepültek a házhoz. Ahogy Cross földet ért Seran besietett a hátba, és azon belül a szobájába. Behúzta az ajtót, és azt se tudta sírjon, vagy üvöltsön. Teljesen megvolt zavarodva, most akkor ogyan is szereti Crosst? barátjaként, vagy többről lenne szó? Rázta a fejét a csukott ajtó mögött. Biztosan azért szereti mert sárkány, de az nem jó dolog, hogy csak amiatt, egy dolog miatt, teljesen kizárt dolog, hogy szeressen egy sárkányt. Majd kirántotta az ajtót, Cross állt előtte.
- Leszek mágus, de nincs többé ilyen csókolózás. Érted!
- Ahogy jónak látod. - Cross is helyeselte. - Igaz a saját bőrömmel is játszok, ha tovább folytatjuk. - mondta.
- Miért is? - nézett rá Seran.
- Mert a mágus törvények szerint, nem lehet együtt mágus és lénye. Soha. Különben végük.
- Értem. Ezt akkor látom te is helyesled. Oké.
Seran már eldöntötte a saját életét, de még mindig a fejében a csók, egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Lassan eltelt a nap, s a következőn is csak a könyvet nyomta, Cross pedig mindig bealudt mellette, ilyenkor Seran mindig betakarta, s visszaült a könyv fölé. Majd hétfő reggel Seran iskolába ment, de Crossnak megtiltotta, hogy elhagyja a házat. Az nap rettenetesen esett az eső, mintha rossz aura lett volna. Az iskolában a tanárok a nyáriszünetről beszéltek. Az utolsó órán, az osztályfőnök elköszönt a diákoktól. És mindenki mehetett amerre akart. Seran gyorsan hazasietett, de Rin nem mondott neki semmi nyugtatót.
- Cross úrfi egyszercsak kisétált a házból, kisasszony.
- Picsába mondtam maradjon itthon! - mérgelődött Seran, magához vette a paklit, és kilépett az épületből. - Csak a városba mehetett.
Majd elindult biciklivel, az erdei ösvényen csak úgy tekert, a városba érve az autó utakon száguld végig. Mindenütt Crosst kereste, ám egyszer csak egy tőr állja útját, és egy szőke hajú lány lép elő az árnyékból.
- Gondolom te vagy a sötétség mestere! Felelj! - ordít rá.
- És ha igen, akkor mi van? - szállt le a bicikliről Seran.
- Akkor véged! Mizu! - a háttérben egy kéksárkány tartotta a markában Crosst. A kéksárkány karmai szinte körbefogták emberi alakban.
- Azt nem hagyom! - húzott át egy lapott a kesztyűn. Seran felett megjelent egy földsárkány, és egyenesen a kéksárkány felé tartott, majd Seran mégegy lapott áthúzott.
- Karl, a föld tüze! Rajta húzz be neki egyett!!! - a földsárkány, arany és föld színű tüzet okádott, és ennek eredményeként Cross kiszabadult, de a kéksárkány karmai sebet ejtettek vállán és hátán. Így Karl Seran mellett tette le, és visszaindult a kéksárkány ellen, mikor...
- Mizu! Hidropumpa! - a kéksárkány teljesen megcélozta a földsárkányt egy nagy erejű vízlökéssel, így mindannyian vizesek lettek. Karl megrázta magát, és ordítva ment neki a kéksárkánynak, két sárkány egymás ellen. Ütötték vágták egymást, majd még egy kártya Seran paklijából.
- Az anyaföld ereje! - és Karl szépen egy farokcsapással a földre küldte Mizut.
- Ezzel nincs vége angyalom. Víztípus, Hurrikánsír!
A kéksárkány körül kék aura jelent meg, mely a szájánál öszpontosúlt, és plazmaként gyűjtődött. Seran kicsit nagy bajban volt.
- A Hurrikánsír az egyett olyan vízcsapás amihez nem kell víz, bey bey kisangyalom!
- Pedig a földtípus a jó ellene. - gondolta Seran. Cross ott ült a földön és nem tehetett semmit, a sebei miatt minimális mozgást tehetett meg. De Serannak is volt egy ütőlapja.
- Karl, földpáncél és kristályököl kombináció!!!! - Karl kivédte a Hurrikánsírt, utána pedig száguldott a kéksárkány felé, és akkorát behúzott neki, hogy Mizu ettől már a földön maradt.
- Ne, a francba! A kis csaj nagyon jó. - gondolta a víz mágus, majd megfordult és elakart sétálni.
- Hé várj, mi a neved? - kérdezte Seran.
-Sasame, és legközelebb véged. Majd elsétált, a sárkánya lappá változott, és Sasame kezébe repült. Karlt is visszahívta Seran, és megköszönte, hogy segített a csatában. Utána Crossnak kellett segítség. Odatolta a bringát.
- Ülj fel, otthon leápollak. De számolunk miért nem maradtál otthon. - a biciglivel tolta Crosst, aki csöndben tűrt egy darabik.
- Miért pont ő? Miért pont Karl?
- Föld típus, vagy tán küldtelek volna téged ellene ilyen sérüléssel. A föld úgyis elnyeli a vizet, ez jutott eszembe és ezért ő. Bár féltem, hogy a kombinált támadás nagy kárt okoz, de nem igazán okozott.
Ám valaki figyelte őket a város felől, egy fekete alak, mögötte pedig egy szélsárkány állt, majd ahogy felszállt rá az illető, a sárkány elrepült. Ahogy hazaértek, Seran egyből egy forróvizes kádba akarta rakni Crosst, bár neki volt egy kis beleszólása:
- Még a ruhámat is leakarod venni! Vagy ruhástól akarsz engem debobni a kádba! - Seran az ajtóhoz sétált, majd visszanézett.
- Azért ne fulladj bele. - majd elsétált az elsősegélyért, mikor már visszaért a fürdőbe, Cross már a kádban ült. Seran becsukta az ajtót, és leült a kád szélére. A combjára rakta Cross sebesült ball karját, és elkezdte letörölni a vért. Miután letisztította, kicsit meglepődött Seran, a nagy sebek helyett kicsik voltak, de azokat lekente.
- Gyorsan gyógyulok. - jelentette ki Cross.
- Jó tudni, de akkor nem voltál így. Inkább hagyjuk. - visszatette a vízbe Cross karját. Lemosta a hátát a vértől.
- Esetleg megvakarnád a fejem! - Seran ekkor belenyomta egy pillanatig Cross fejét a vízbe. Aztán sétált volna el a kádtól, mikor Cross visszahúzta, és szó szerint az ölében ült Seran. Seran csak azt vette észre, hogy Cross keze eléggé a lábaközött van, és csúszik beljebb, Seran pillanatok alatt vörös lett, és csak Cross kezére figyelt. Majd mikor már majdnem a legjobb helyen volt, Seran felhúzta magát a kádból és szélsebesen kifutott a fürdőből. Megállt az ajtó mellett, és kapkodta a levegőt.
- Mi a franc ütött belénk? - kérdezte magában, mikor kinyílt a fürdőajtó és Cross egy szál törülközőben állt a lány előtt. Az arca olyan volt, mint aki azt akarta volna kérdezni, hogy ezzel meg mi van? Ám visszafordult, és kihozta a cuccát.
- Ha szabad megkérdeznem, mostanság a te szobádban alszom...
- Szeretnél egy külön szobát, oké. - Seran egy üresen álló szobához vezette, ami ki volt takarítva. Így Cross kapott egy szobát. Majd Seran besétált a sajátjába, és leült az ágyra, olvasta tovább a könyvet, mikor Hanabusa kopogott az ajtó szélén, így Seran felnézett.
- Szia, mi újság? Hol van Cross?
- Szia, Crossnak mutattam egy üres szobát, és csak annyi történt, hogy összeakadtunk a víz mágussal.
- És?
- Győztem. Egy földsárkány segítségével.
- Ügyes, most már figyelned kell. Minnél több nap telik el annál jobban feleszmélnek a mágusok.
- Tudom, apa. - mondta Seran. Hanabusa pedig ment a dolgára. Seran pedig érdekes leírást talált a könyvben, a mágusok alkalmazta sárkányokat, levolt írva Cross meg az a Mizu nevezetű sárkány.
- Mizu - Víz erejű sárkány, képes víz mellett, és víztől távol is harcolni. A víz elem képviselője, kiszámíthatatlan sárkány, az ellenfél támadását is képes visszaverni. A benne lévő erő, a sárkányok többszörösét is elérheti, ha olyan mestert kap. Jelképe a Lapis Lazuli ékkő. Famillitársa Haku, egy szárnyas tengerisárkány.
Seran így már némi információt tudott Mizuról, de hátra van még hat mágus. Akik különböző képességekkel bírnak, és erősebbekk is lehetnek. A könyv egy bizonyos részig segít, utána a segíts magadon elv lesz érvényben. Ki kell találni az ellentámadások megfelelőjét. Legközelebb kénytelen Crosst bevetni, ha mégegy mágussal találja szembe magát, és akkor az erejét is belekellesz tennie. Meg, hogy ne legyen rombolás, a másvilági lapott is be kell dobnia. Miután már annyira gondolkodott, hogy már fájt a feje, inkább bedőlt aludni.
Reggel korán kelt, a szolgálóktól kapott reggelit, és beköltözött a tv szobába. Bekapcsolta a gépett, azt összekötötte a tv-vel, és letette a földre a színes szönyegett. Majd kiállt az ajtó elé, és ordított:
- Bocsánat ha hangosan fogom hallgatni, kell egy kis energia levezetés!!!
Majd becsukta az ajtót, és elindította a programot, hangosra vette a zenét. Ahogy választotta a zenéket, az egyikre rákattintott, ami rohadtul pörgös volt. De neki ez kellett. Aztán elkezdett a szönyegen lépkedni, a kis nyilak a ritmushoz igazottak. És mikor belevágott a gitárba, Seran szinte mint aki koncerten van. Nem igen fogta vissza magát, egész teste mozgott a zene és a gép hatására. Hát ez jó ébresztő volt a ház számára. Ichijo kómás fejjel, haját vakarva nyitott be a szobába, a zene csak úgy megcsapta, majd Seran éberségétől mégjobban elfáradt, de a ritmust ő is érezte, hisz a lába mozdult a gitár és a dob hangjára. Majd visszacsukta az ajtót. Gondolná az ember, hogy egy lány, csak is nyálás zenét hallgatt, ám Seran kicsit se volt vegyes. A vége után beköszöntött egy kis csend, addig amíg Seran a mobiljához nyúlt, és fel nem hívott valakit.
- Igen.
- Hinata, nincs kedved átjönni? - kérdezte Seran.
- De, mit csinálsz?
- Felkötöttem a táncpadott, és most mentem egy páját rajta.
- Az jó, viszem én is, várj 15 perc és ott vagyok. - ujjongott Hinata. Ahogy Seran kinyitotta az ajtót, Ichijo már nem pizsamában volt lent.
- Mi az, miért hagytad abba? - nézett a hugára.
- Hinatat áthívtam, kell a társaság! - mondta mosolyogva Seran.
- Engem is hívhattál volna. - sértődött be Ichijo.
- De neked a vizsgáidra kellene készülnöd!
- Ilyen hangzavarban nem hiszem, hogy tudnék tanulni. - simogatta meg huga fejét.
- Oké, akkor vagyunk egy páran. Szerintem mire végzünk, nem fogunk hallani semmit!
- Annyi baj legyen. - nevettek egyett. Ekkor csöngött a kapucsengő, Hinata megérkezett. A tv szobában mind a hárman nagyon jól mulattak, annyira hangos volt a ház, hogy mindenkinek hozzá kellett szoknia. Még Cross is párnával a fején feküdt a szobájában, mert már nem bírta. Majd egy ismerős érzés fogta el, szédülni kezdett, és úgy ment le a lépcsőn, az ajtón majdnem beesett, Ichijo kapcsolta ki a zenét, Seran pedig egyből az ajtófelé nézett. Az ajtónak támaszkodva állt Cross, Seran odarohant.
- Mi az? Jól vagy? - majd Cross megragadta Seran vállát.
- Itt... egy má... gus! - Seran megtartotta Crosst, a kesztyű rajta volt, és a kártyái is nála voltak. Lassan a bejárati ajtóhoz mentek, és Seran kicsapta. Messze a háztól egy lány sétált feléjük, szőke hosszú haja csillogott a napfényben. Szeme smaragdzöld volt, és megállt Seranék előtt. Csak nézte Seranékat, mosolygott.
- Rendben Haruno, elég lesz. - mondta hangosan, majd Cross fellélegezett. Kiegyenesedett Seran mellett, majd a lány elé állt.
- Egy mágus. Ilyen messze. - mondta Cross.
- Most miért, a közelben jártam, gondoltam beugrok köszönni. Tán baj, sötét sárkány?
Seranék mögött kinézett Ichijo, Seran visszafordult, de ekkor a szülei is ott voltak.
- Ichijo, anya, apa, maradjatok a házban. Ne gyertek ki! - majd becsukta a bejárati ajtót, és visszasétált Cross mellé. Megfogta a kesztyűjét, majd Crossra nézett. - Mész?
- Ez kérdés volt, persze, hogy megyek! Csak kell a sárkány alakom. - Majd üvöltve felvette az eredeti alakját.
- Kérhetek valamit, mint mágus a mágustól! - az ellenséges lány meglepődött.
- Védeni akarod őket, igaz? A családodat, rendben. - majd megfordult és futásnak eredt, Seran utána futott, Cross pedig felrepült. Kis idő után egy domb mögött álltak meg, jó messze a háztól. Cross Seran mellé szállt le.
- Szép sárkány! Haruno jelenj meg!!!! - kiáltotta a lány. A hátamögött egy smaragd színben ragyogó sárkány jelent meg, büszkén állt a lány mögött, a parancsra várva. Majd a lány megszólalt:
- Indulj!!! - Haruno és Cross a két mágus körül köröztek, olyan gyorsan, hogy a körben szél támadt fel. Olyan volt akár egy tornádó, csak ott köröztek, semmit sem csináltak, majd váratlanul a két lány egyszerre mondta a ki a harc szót. Cross és haruno egymásnak esett a levegőben. Üvöltve karmolták egymást, majd mind a ketten távolabb mentek, lendülni akartak. Ahogy Cross, Haruno alá került, Seran elordította magát:
- Tüzet!!! Pörköld meg!!! - Cross egy lángoszlopott küldött Harunonak, amitől a zöldsárkány övültve hátrált. Cross visszaszerezte a légáramlatnak köszönhetően a lendületét, és egyenesen száguldott Haruno felé.
- Haruno! Kénes láng!! - de ezt Cross kikerülte, azután az ellenfél egy kártyalapott használt fel. - Haruno!!! Elemi csapás!!! - És Haruno repült is Cross irányába, közben a szájában összegyűlt a támadáshoz szükséges erő, így mikor Crossal szemtől szembe volt, elsütötte a támadást. Így Cross elsodródott a levegőben. A támadás súrolta igaz, de rengeteg nyomot hagyott Cross testén. Ekkor egy váratlan dolog történt, Seran aurája megváltozott, fekete füst keringett körülötte, ereje növekedett, és egy fekete lapott húzott át a kesztyűn.
- Szárnyalj, s dühödj! Ébredjen az erőd, s váljék lángokká tested, hogy legyőzd ellenfeled!!! Sötét harag!!!
A mágiával áthúzott lap hatása a duplájára nő, Cross egész teste fekete tűzzé változott, és csak száduldott.
- Mire vársz Haruno, sorozd meg!!! Sárkánytűz!!!
Ám ez nem volt hatással a sötétség erejére, így a lángokon szinte keresztül ment Cross, majd egy jól irányított mozdulattal, sikerült Harunoba rohannia, akit körülvettek a fekete lángok, és a földre zuhant, ám Seran felé csúszott, nagyon gyorsan, de a máguslány elrántotta onnan, így Haruno a fának csapódott. Seran kicsit sem értette, hogy ez a lány miért segít neki. Majd amíg ezen agyalt, Cross egy elég súlyos villámcsapás érte, de nem Haruno volt a tettes, ő a kidőlt fák mellett állt. A tettes az égen volt, ahogy felnéztek Serannék, egy kristálysárkányt láttak, mágusa a hátán állt, nem tudták kivenni az alakot.
- Milyen szerencsém van, két mágust is elejthetek! - nevetett a srác. Majd a kristálysárkány egy plazmalövéssel célozta meg Seranékat.
- Haruno! - a zöldsárkány eléjük állt, és szárnypáncéljával kivédte a támadást. Majd a lány egy támadó lapott húzott elő. Haruno pedig ahogy elvette magaelől a szárnyát, azonnal támadt is, egy smaragdzöld színű tűzoszlopot küldött a kristálysárkány ellen. De az egy sima tűzoszloppal kivédte. Majd Seran húzott egy támadó lapott. Cross a kristálysárkány felé került, és morogva jelezte, hogy ott van. Majd elkezdte a támadást.
- Égi harag!!! - mondta Cross, s az irányából egy jókora adag villám telibe találta a kristálysárkányt, aki azonnal el is húzott onnan, mert Crosstól súlyos sebet kapott. Cross leszállt Seran mellé, és emberi alakot öltött, ahogy Haruno is. Egy zöld hajú lány képét öltötte magára, félig barna pácélban. Majd a mestere megszólalt.
- A nevem Iwakura Midori, a föld elem mágusa. - nyújtotta a kezét Serannak.
- Az én nevem Kusanagi Seran, és sötét mágus vagyok. - kezetfogott Midorival. Azután, Midorinak mennie kellett, így elköszöntek egymástól. Seran és Cross visszarohant a házba, a bejáratnál Ichijo várta.
- Hinata? Ugye nem látott semmit? - kérdezte.
- Mutattam neki egy filmet, azóta elvan, bár azt hitte az üvöltések a jó hangtechnika részei. - mosolygott Ichijo.
- Hú, köszi, eléggé kiakadna, ha tudna Crossról meg a többiről.
- Hát csodálnám ha elhinné. - Seran visszafordult Cross felé, kezével eltolta Cross hajának egy részét, de nem látott sebet.
- Már begyógyult. - jelentette ki Cross. - Menj csak, nézd meg a barátnődett, én felmegyek a szobámba.
- Biztos?
- Biztos, na menj. - Cross felsétált a lépcsőn, Seran szobájának ajtaja nyitva volt, az ágyon pedig ott volt a könyv, így átvitte magához, és utánanézett valaminek. Mikor délt ütött az óra, Hinatanak haza kellett mennie, úgyhogy Seran felment a szobájába. De mikor meglátta, hogy a könyv nincs ott ahol hagyta, Cross szobájához ment.
- Bemehetek?
- Gyere. - olvasott közben Cross.
- Á, szóval itt van. Azt hittem valaki elpakolta. - ült le Cross mellé Seram. - Mit csinálsz?
- Megtaláltam apád leírása közt azt a kristálysárkányt, aki megjelent itt a mágusával együtt. A neve Fujin, apád csak annyit írt le, hogy a szelet tudja irányítani. De Fujin nem erről híres, ő mindig a rossz oldalon áll, egyszerűen szereti a hatalmat. És az eddig megtörtént párbajok alapján, ő mindig a rossz oldalon állt. Akárhogy nézzük a szélnél több erőt is ural, és a mágusa is tudja a dolgát, gondolom én.
- Aha, akkor annyi az egész, hogy közös erővel kéne a rossz mágust kivonni a forgalomból.
- Így is lehet cselekedni, de ne feledd, ez egy párbaj, csak egy győzhet! Nem szabad túlzottan megbarátkozni a helyzettel, bármikor lehet az ellenfeled a barátod.
- De Midori segített nekünk, nem hiszem, hogy rossz ember.
- Haruno is nagyon keményen védett titeket. Becsülöm az ilyen sárkányt...
- Na ugye, te se gondolsz rá úgy mint ellenfélre!
- De előtte az ellenfelem volt, erősek együtt, akárcsak Sasame és Mizu.
- Tudom, de én mindent megteszek, hogy túléld a csatákat!
- Ezt látom is, az erőd s a tudásod egyre fejlődik!
- A könyvnek hála, kezdek olyan varázsigéket tudni, melyek megnövelik az erőd. A lapok hozzáadásával, pedig nyerhetünk.
Seran felállt az ágyról, és az ajtóhoz sétált.
- Majd holnap ideadod, addig nézd végig, nyugodtan. - majd elhagyta a szobát.
Folytatás következik! :)
|
