Hetedik rész
Csütörtök
Hinata gondolkodik az ablakpárkányon ülve.
Csöndes napfelkelte van.
- Ma kell megszerveznem a partit, hisz holnap este lesz. Ráadásul! Nejivel edzek mindjárt. Minden a nyakamba szakad!- Hinata nem sokat szomorkodhat, mivel Neji már várta. Sietnie kell!-
- Reggelt Hinata kisasszony! – Köszön a mező szélén álldogáló fiú. –
- Neked is jó reggelt Neji-sensei. – A hosszú hajú lány nagyon megörült, hogy a fiú már várja és milyen udvarias vele! – Már kezdhetjük is az edzést!- Lelkesedik a lány. Mire a fiú komoly arccal közölte. –
- Csak előtte lenne egy kérdésem. - Hinata nagyon megijedt, de megkérdezet. –
- Mi?
- Te ezt biztos átgondoltad? – A szúrós szem szinte átdöfi a gyenge testet. Erőtlen, gyenge válasz hangzik el. –
- Háát igen. Át, de attól függetlenül félek, hogy nem jól döntöttem. – Neji érzékelve a lány ijedségét gyorsan tovább lépett egy másik témára. -
- Aham. Tegnap Hanabi mit akart? - A lány teljesen nem érti a fiú furcsa viselkedését. De megpróbálja észhez téríteni. -
- Neji!-
- Igen?- Lepődik mega fiú. A lány felemelt hangjától!-
- Semmi….- Gyors visszavonás, majd a szája elé teszi kezeit és aggodva figyeli a hosszú hajú fiú arcát. -
- Kezdhetjük? – Kérdezi Neji. –
- Persze! Készen állok! – Áll be a harcpozícióba.
Felveszik a pózokat és próbálják az ütéseket. Miután mindketten belelendültek Hinata rátámad Nejire, keményebb harc folyt ott mit mi azt gondolnánk. Hinata egy kicsit nagyobbat lépet és a szája vészesen közeledett az övéhez. Hinata nekitámaszkodott a mellkasának és hátralépet, miután feleszmélt a pillanatnyi romantikától.
- Neji-sensei, tartsunk egy kis szünetet. Rendben?- Kérdezi lihegve teljesen kimerülten már szinte a földön feküdve. Neji lenézett rá, majd elkapta pillantását. -
- Igen, muszáj lesz!-
-Lepihenhetek? Kicsit fáradt vagyok. – Felnéz rá. Majd lehajtja a fejét és már bánja is a kérdést. –
- Én is lepihenek. – A kijelentés teljesen kitágította a pupilláit és csak bámult maga elé. Az idő pedig csak telt. Hinata észre sem vette, hogy Neji lefeküdt mellé. A gondolatai elkószáltak minden felé. Legfőképpen azokra gondolt, amik mostanában történtek. Egy kis madár csicsergése zavarta meg. Felpillantott és a csodálkozás kiütközött rajta. -
- Elaludt! –Kiált fel. Szája elé kapta a kezét. –
- Mi lehet ez a furcsa érzés… Vajon eljönne a buliba? – Gondolkodik tovább – Szerintem nem baj, ha elalszok. – Lefeküdt és szinte azonnal el is aludt. Rendesen lefárasztotta a kora reggeli edzés. Neji egy pár óra alvás után felébred. –
- Nahát, ennyire elfáradtam volna? Hinata! – Rémülten néz a mellette szunnyadó lányra.-
Átölelve Neji karját, úgy szunyókál a lányka.
- Alszik.. mellettem .. rajtam, mi lehet ez az érzés? – Közelebb hajol a szunnyadó lányhoz a levegőt egyre szaporábban veszi, szívverése felgyorsul, már alig bírja magát féken tartani, csak egy utolsó gondolatsor. – Annyira vonzz az ajka meg akarom csókolni, de.. – Mikor majdnem megcsókolta volna! –
- Neji!!!! – Felébred Hinata és teljesen frászt kap a közeli képtől. – Mi a csudát művelsz? – Tolja el magától a meghökkent fiút. –
- Bocsánat! – Feláll, elindul, de hátrafordul. - Megyek! –Vár egy másodpercet, aztán elsuhan a fák közé. -
- Neji, ez most mi volt?? Magyarázd meg! – Kiabál utána, de már teljesen fölösleges. Neji már réges-régen eltűnt a távolba.
Vagy mégsem.
Kilép a közeli fa mögül lehajtott fejjel.
- Nem tehetem. –gondolatai: De nem is menne, nem tudom, hogy mi van velem!- Tehát nem suhant el, csak a látszatát keltette. De most tényleg elsétált, Hinata is hallotta a távolodó lépteket.
- Mi folyik itt? – Rogynak össze a lábai alatta. Hosszas szomorkodás után lassan elindul hazafelé, a fák között elveszik gyenge és törékeny alakja.
