A türkizkék szempár.
Aizen Sousuke kegyetlen vezér volt.
Mindenféle érzelmek nélkül.
Legalább is a látszat ezt mutatta.
De ha lerántjuk a leplet, s mélyebben a dolgok mögé nézünk, hol már sötétedő ködbe búrkolóznak a titkok, találunk-e bármilféle érzelmet?
A válasz, igen!
Akármennyire is erőldködött, ő a szíve mélyén jö ember volt.
S ennek a felismerése, undorként áradott szét az áruló kapitány egész testében.
Hetek óta, akárhányszor szembetalálja magát egy bizonyos szempárral, bizonytalanság önti el.
Kételyek. Azokból a szemekből adódólag. Olyannyira kékek, olyan szépek, még is, Aizenre gyűlölettel hatnak.
Nem értette saját magát, megalázónak tartotta a történéseket.
Eddig csak nők érdekelték, de különösebben azokra sem fordított nagy figyelmet.
Most pedig egy saját teremtménye iránt táplál gyöngéd érzelmeket.
Aizen szokásos trónján foglalt helyet éppen, hol idegesen ficánkolt, s ujjaival a térdét veregette.
Most tényleg tehetetlen volt.
Ulquiorrát küldötte el, pár nappal ezelött Karakurába, hogy keresse fel, s ölje meg Kurosaki Ichigot.
A négyes espada azonban nem így tett.
Az áruló kapitány ráhagyott.
Úgyvélte, egyenlőre még nem fontos kiiktatni a helyettes halálistent.
Viszont az ő szeretett espadaja, a sexta, a minap elment karakurába, engedély nélkül, magával csalogatva pár gyengébb arrancart is.
Aizen tehetetlenül állt a dolgokhoz.
Nem tudta, hogy megbüntesse, vagy ne.
Ha nem kapna büntetést, az szembetűnő lenne, így valami könnyedet szánt a hatosnak.
Gondolataiból egy ismerős lélekenergia rázta fel, mely egyre közeledett a teremfelé.
Az ajtó kinyílt, s Ichimaru Gin lépett be rajta.
Sunyi, kiszámíthatatlan vigyora, mint mindig, most is ott ékeskedett arcán.
Az ezüst hajú biccentett, majd beljebb haladott a helyiségbe.
Aizen összeszedte magát, s tekintetét Ginre szegezte.
- Mi járatban vagy, Gin? Netán híreket hoztál? - Kérdezte gúnyos mosolyával Aizen.
A fiatalabbiknak mégszélesebb vigyorra húzodtak ajkai.
- Óh, igen. Ahogy mondod, Aizen kapitány. Híreket hoztam.
Grimmjow visszatért Hueco Mundoba.
Az arrancarok viszont sajnálatos módon, elvesztették a harcot. - Válaszolta Gin.
Aizen egy pillanatig nem habozott.
Csak belül remélte, hogy Grimmjownak nincs baja.
- Ugyan, Gin. Azok említésre sem méltóak. Csupán eldobható bábok. Könnyedén pótolom őket, bármikot. - Vigyorodott el cinikusan az áruló kapitány. - Hozd elém Grimmjowot. Beszélni akarok vele. - Adta az utasítást Aizen.
- Tousen már idefelé tart vele. Ha megbocsátasz. - Mondta az ezüsthajú fenhangon, majd elindult az ajtó felé.
Aizen komoran figyelte, ahogyan Gin átlépi a küszöböt.
Mihelyt átlépte, az ajtó elött Tousen jelent meg, Grimmjow társaságában, ki nem volt túl rózsás állapotban.
Aizen hosszasan végigmérte az elötte álló hatos espadat, majd gúnyosan elmosolyodott.
- Látom, visszatértél, Grimmjow Jeagerjack.
Elárulnád nekem tetteid okát? - Szólalt meg komoran Aizen.
A hatos gyűlölettel megtelt szemeit az áruló kapitányra emelte.
Pedig sohasem utálta őt. De ő a nagy hatos espada! Hogy is lehetne kedves bárkihez?
Az nem is ő lenne.
Azt hitte, neki nem lehetnek érzései, de tévedett.
Egyedül azért utálta Aizent, mert ő mindig megpróbált a kedvében járni - mint most is - de folyton csak elutasítást kap, és büntetéseket.
Hisz mit is vár a egy olyan személytől, aki csak eldobható bábuként tekint rá?
Grimmjow elfordította fejét, majd visszanézett Aizenre, s felmordult.
- Gondoltam, ha Ulquiorra nem, akkor majd én megölöm azt a rohadt répafejűt. - Válaszolta nem épp tisztelettudóan a hatos espada.
Aizen gondolkodott, mit mondhatna, de úgy tűnt, Tousenbe elöbb szorúltak szavak.
- Ez nem mentség! Értelmetlen öldöklésbe kezdtél, ezzel megzavarva a békét! - Lépett közelebb a vak kapitány a sextahoz, aki legkisebb jelét sem mutatta a félelemnek, még a nagy erőkülömbség ellenére is.
Aizen komoran nézte a jelenetet. Remélte, hogy a hatos befogja a száját, de tudta, hogy nem így lesz.
- Hagyd, Tousen. Grimmjow csak a kedvemben akart járni. Nem így van? - Kérdezte Aizen magára öltve gyilkos mosolyát.
A kékség szíve nagyot dobbant.
Igen, a kedvében akart járni. Mindennél jobban, mégha ő is a nagy Grimmjow Jaegerjack, akkor is.
A sexta az áruló kapitány felé fordította tekintetét.
- Ehm... Ja. - Válaszolta flegmán, de Tousen nem hagyta ennyiben a dolgot.
Ujjait a karda markolatára kulcsolta.
- Hazudsz! - Vágta rá a vak kapitány, mire a hatos felmordult.
- És ha igen?! Mit teszel, rohadék? - vigyorodott el az espada.
Ám Tousen Kaname ezt egyáltalán nem találta viccesnek.
Aizen pupillái összeszűkültek.
Tudta, hogy az a nyomorult színesbőrű kardot fog rántani.
De nem volt elég bátorsága megakadályozni.
Szó se volt arról, hogy bárkitől is féljen, hisz még felsem kéne állnia a székből ahoz, hogy megölje Tousent.
Ő magától rettegett. A rátörő, nyugtalanító érzéssel.
Félelmei beteljesültek.
A vak kapitány kardot rántott, s egyetlen suhantással vágta le Grimmjow karját, melyet aztán kidou segítségével hamuvá is égetett.
A hatos espada felordított.
Aizen érzéstelen arccal, kifejezéstelenül bámulta a sextat.
De belül, fájt neki. Ahogy a kékség szorítja a csonkot, melyből a vér ömlik a földre.
Ám a hatosnak ennyi nem volt elég.
Kardot rántott, melyen Aizen meglepődött.
- Elég, Grimmjow. Ha most rátámadsz Tousenre, azt nem fogom tudni megbocsájtani neked. - Felelte fennhangon az áruló kapitány.
Hogy is tudná megbocsájtani? Hisz akkor Tousen biztos megölné az ő espadaját, ha rátámadna. Azt meg nem hagyhatta.
A kékség olyan megvetéssel fúrta szemeit Aizenébe, hogy az áruló kapitány szívébe belehasított a fájdalom.
A hatos csak felmordullt, majd elhagyta a helyiséget, Tousen pedig meghajolt, majd ellenkező irányban indult el.
Az áruló halálisten pedig újra egyedül maradt, zavarodottságával együtt.
Órák teltek el, mire Aizen felállt helyéről, s elindult az espada szobája felé.
Az ajtóban ugyan elidőzött, de tudta, Grimmjow már rég érzékelte a lélekenergiáját, így benyitott.
A kékség az ágyon feküdt, épp karjával arcát takatva. Egyik lába felvolt húzva, az ágy tele volt alvadt vérrel. De még a föld is.
Grimmjow nem mert ránézni Aizenre.
Hogy miért? Mert könnyek lepték el szemég.
A férfi közelebb lépdelt az ágyhoz, s lehajolt az espada felé.
- Grimmjow... - Súgta halkan. Hangja tele volt szomorúsággal, bánattal, s sajnálattal. Magát hibáztatta a történtekért. Kezeivel óvatosan elemelte, a kékség karját arcától.
Mikor meglátta a másik könnyeit, úgy érezte, hogy megszakad a szíve.
Gyengéden letörölgette a könnyeket, de a sexta elütötte Aizen kezét az arcától.
Grimmjow félt. Életében először.
És most a szívét féltette, mely annyira érzékeny, s védetlen volt.
Az árúló halálisten szomorúan figyelte a másik arcát.
Feltült neki a csonk körüli hanyag kötés.
Leszedte, majd az asztalon lévő kötszerre pillantott, melyet kezébe vett.
Óvatosan elkezdte feltenni a kötést.
- Idióta... ha nem kötöd be rendesen, csak mégjobban fog fájni. - Suttogta halkan Aizen.
A kékség teljesen ledemrett. Nem értette, miért teszi ezt a másik.
Szólt volna, de egy árva hang se hagyta el ajkait.
Elrántotta volna magát tőle, de nem tudott mozdulni.
Csak a szíve vert hevesen, mintha mindjárt kiugrana a helyéről.
Mindig is azthitte, nincs szíve.
De most valami dobog a mellkasában. És oly gyors ütemben, bam, bam, bam.
Aizen befejezte a csonk bekötését, majd Grimmjow érzéstelen arcára pillantott.
- Sajnálom... nem tudtalak megvédeni. Féltem magamtól. - Vallotta be a férfi az érzéseit, mire az espada felkapta a fejét.
- Mit érdekel az téged? Még is mitől féltél volna?! Bármit is teszek, rohadtul leszarod, mindenért csak kikapok! - Kiáltott fel Grimmjow, közben elkapta tekintetét, mert szemeiben ismét könnycseppek jelentek meg.
Aizen meglepetten figyelte a kékséget. Magafelé fordította a másik arcát, majd újra letörölte a könnycseppeket.
- Grimm, sajnálom. Kérlek, adj egy esélyt. Tudom, hogy téged nem kell megvédeni, de ha még is, én itt leszek.
Te annyira emberi vagy. Valós. Attól féltem, hogy ha kiálnék melletted, csak mégjobban kötődnék hozzád. A karodat pedig visszaszerezzük, ne aggódj ezek miatt, ezt bízd rám. - Válaszolta Aizen fájdalmasan.
Ám, mielött Grimmjow bármit is szólhatott volna, ajkakat érzett a sajátján.
Jóleső érzés kapta el.
Az első csókja.
Két emberhez hasonló szörnyeteg, akik állították, hogy nincsennek érzéseik.
Egymásra találtak. S mostmár nem fogják elhagyni a másikat.
Mégha a sors külön is választja őket, küzdeni fognak egymásért.
Igaz szerelem kegyetlenség, és kilátástalanság közepette.
- Szeretlek, Grimmjow. - Suttogta Aizen elválva a másik ajkaitól.
- Én is téged. Ha ez a szerelem, akkor igen. - Válaszolta kékség, majd újra magához húzta kedvesét egy hosszú, s szenvedélyes csókra.
|
