|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2010. 09. 29. 21:00:50 | #8267 |
Karakter: Hotta Jin
Megjegyzés: (Yuri-nak)
Elkezdek ébredezni, de nem tudom, hol vagyok. körbe nézek és ahogy próbálom be azonosítani a környéket meglátom Yuri-t. a szívem nagyot dobban és nagyon jól esik, hogy itt van mellettem. Elmosolyodik, ahogy ránézek, de a szeme kicsit más érzelmeket tükröz, amiket most nem tudok beazonosítani.
- Hol vagyok? – kérdezem halkan alig hallhatóan, de ő meghallja.
- Kórházban. Rád omlott a tornaterem és idehoztak. De minden rendben – mosolyog, de valami nincs rendben. Miért nem érzem a lábamat? Ez normális?
- Nem érzem a lábam – mondom kételyemet, mire megsimogatja az arcomat. – Mi történt?
- Az orvos szerint megsérült a gerinced, így talán egy ideig nem fogsz tudni járni. De csak a további vizsgálatok után tudnak biztosat mondani – mondja őszintén. – A doki szerint jó esély van rá, hogy teljesen meggyógyulj. Én most szólok egy orvosnak, jó? – Tolószékbe fogok kerülni? Az nem lehet. Hogy fogok így tanítani, de ami a legfontosabb, hogy fogok így vigyázni Yuri-ra, meg hogy fogok így tetszeni neki? Nem kerülhetek tolószékbe.
Feláll és kimegy szólni a dokinak, aki egy nővér kíséretében tér vissza. Amíg a nővér a kötéseimet és az infúziót vizsgálja, addig a doki mindenféle kérdéseket tesz fel és elmondja, hogy holnap lesznek további vizsgálatok, amiket nagyon sok múlik. Egyre jobban kezdek kicsit kétségbe esni, de próbálok észnél maradni.
Nem sokkal később kaját is kapok, mire Gyönyörűségem is menni akar, aminek nagyon nem örülök, hiszen ő az egyetlen ember, aki fel tud most vidítani. Meg félek hogy ha elmegy, akkor a bénaságom miatt nem fogom többet látni, bár megígéri, hogy holnap meglátogat munka után és számíthatok rá bármiben.
- Szerencsés fickó vagyok – mondom mikor már Yuri a kabátját veszi. – Szerintem, ha a régi barátnőm lennél, ő nem lenne itt mellettem.
- Ha így gondolod, akkor talán ő nem is szeretett igazán – elmosolyodik, ami nagyon tetszik. ahogy kezdek egyre jobban belezúgni úgy tetszenek jobban a mosolyai a nevetései, meg mindene.
- És veled mi a helyzet? – kérdezem kíváncsian, de csillogó szemekkel, háta megtudok tőle valamit.
- Hotta Jin, ha sokat kíváncsiskodsz, hamar megöregszel – felnevet gyönyörűen és kapok egy puszit az arcomra. – Jó éjt! Holnap jövök!
- Jó éjt, Yuri-san! – köszönök el tőle, majd csak a csukódó ajtó látom.
Nagyon jól érzem magam vele, de amikor elmegy, csak az forog az agyamba, hogy béna vagyok, és semmit nem tudok csinálni. Éreztem, hogy nem szabad lemennem a terembe, mert gond lesz, de az a hülye főnök. Elegem van, belőle esküszöm.
Másnap reggel már visznek is kivizsgálni. Egésznap szinte csak a rendelőket járom hegyre, halomra, hogy na, végül is, mi lesz velem, de nem mond senki semmit, mert az eredményekre várnak az meg csak este lesz meg.
Tiszta ideg vagyok egész nap, hogy végre mikor fognak valamit mondani, mikor egyszer kopogásra leszek figyelmes.
- Szabad. – szólok és várok, hogy kijön be. Mikor meglátom Yuri-t elmosolyodok és felvillanyozódik a kedvem is.
- Szia. – köszön mosolyogva, ami annyira tetszik. – Hogy érzed magad? – érdeklődik, és mintha lenne nála valami.
- Szia. Most hogy látlak, tökéletesen jól vagyok. – mondom neki őszintén, amire kicsit elpirul. – Hogy telt a napod? – érdeklődök, mire leül a székre
- Jól. A munkahelyemen sok volt a munka, de nem baj szeretek a virágokkal foglalkozni. – mondja bájosan.
- Nem ülnél fel ide mellém? – kérem meg, mire bólint és felül az ágy szélére. Megfogom a kezét és egy puszit adok a kézfejére, majd pár perc múlva be jön az orvos.
- Mit mondtak a vizsgálatokon? – érdeklődik, mire csak a fejemet rázom.
- Semmit elméletben most kéne jönnie a dokinak, hogy tájékoztasson a dolgokról, de eddig még semmi nem volt. – Mondom és ebben a pillanatban lép be az orvos és nézünk rá mind a ketten reménykedve, hogy nem lesz nagy bajom.
- Jó estét. – köszön, majd beljebb jön. – Hát nem is tudom, hol kezdjem. A vizsgálatok alapján műtétre lesz szükség, mert úgy rongálódott a gerince, hogy ez magától nem fog meggyógyulni. – mondja őszintén, mire kerekre nyílnak a szemeim és kicsit megszorítom Yuri kezét.
- És mi lesz ezen a műtéten? – kérdezem, mire nagyot sóhajt.
- Ez a másik gond. Ha megműtjük és egyetlen egy rossz mozdulatot teszünk a gerincénél, akkor soha többet nem fog tudni járni. – tájékoztat, mire nagyon megijedek, és nem tudom, mit csináljak.
- Jin-san. – hallom meg a nevemet és Yuri-ra nézek. – Hogy döntesz? – kérdezi. Ezek szerint mondott még az orvos valamit csak nem hallottam, mert el voltam mélyedve gondolataimba. Nagyot sóhajtok, majd az orvosra nézek.
- Rendben műtsenek meg. – mondom, mire most Yuri szorítja meg a kezemet és a másikkal is megfogja.
- Veled leszek. – mondja nekem, majd az orvos kimegy. Elég elszomorító a dolog, hogy ennyi gond van velem, de szerencse, hogy Yuri elfeledteti a történteket és a gondokat. Nagyon jót beszélgetünk és élvezem, hogy ennyire a közelemben van. Egyre jobban szerelmes leszek belé és néha puszikat is adok a kezére, mert nem tudok felülni hozzá, hogy megcsókoljam, vagy az arcára adjak puszit.
De sajnos minden jó pillanatnak vége kell, hogy érjen, mert későre és mennie kell, amit nem nagyon szeretnék, de mondta, hogy reggel műtét előtt bejön hozzám, aminek nagyon örülök.
Az éjszaka nem sokat alszok, de azért próbálok pihenni, hogy minden rendben legyen és ne legyenek problémák.
Másnap reggel, ahogy Megígérte Yuri itt van mellettem, aminek nagyon örülök. beszélgetünk és érzem, hogy próbálja elterelni a figyelmemet a műtétről, ami sikerül is neki. Most jönnek be értem és vinnének el, mikor Yuri megállítja őket.
- Kérem, várjanak még egy kicsit. – mondja, majd odajön, hozzám megfogja a kezemet. – Várni foglak. – suttogja, majd lehajol és megcsókol, amit örömmel és kicsit éhezve ajkai után viszonzom ezt az édes csókot, majd a műtőig elkísér, de onnantól már jöhet. Előkészítenek, majd szépen elaltatnak.
~*~
Elkezdek ébredezni. Megint a vakító fehérség vesz körbe. Elkezdek körbe nézni, de szememmel, most automatikusan Yuri-t keresem. Meg is találom, ahogy az ágyamra dőlve pihen. Elmosolyodok, és az arcát kezdem el simogatni. Olyan aranyos és édes. Szeretném, ha az enyém lenne örökre.
Nem sokkal később el kezd ébredezni. Mikor meglát elmosolyodok és egyből felül, majd a kezemet simogatja.
- Hogy érzed magad?
- Mint akin átment egy úthenger. – mondom viccelődve, mire édesen kezd el kicsit kacagni. – Mit mondtak az orvosok? – kérdezem tőle és az arcát figyelem, hogy megpróbáljak valamit leolvasni róla, hogy sikerült vagy örökre tolószékes maradok.
|
| Andro | 2010. 09. 29. 13:18:47 | #8246 |
Karakter: Suzuhara Yuri
Megjegyzés: (Jin-sannak)
Jin-san megfogja a kezem, majd ránéz arra a nőre.
- Ő soha nem fog kihasználni. Ezerszer jobban megért, mint te. És képtelen lenne játszani az emberek érzéseivel, meg ő nem kurva, mint te – mondja, mire a nő felfújja magát, Jin-san pedig rám néz. - Menjünk innen rendben? – mosolyog rám, mire bólintok. Átölel a derekamnál, ami nagyon jólesik, biztonsággal tölt el. - Annyira sajnálom – mondja később, mikor megállunk és megsimogtja az arcom. – Megígérem, hogy soha többet nem fog téged bántani.
- Igazán nem tehet róla – mondom, majd megsimítom a kezét. – Csak rosszkor voltam rossz helyen.
- De ez mind az én hibám. Kérem, engedje meg, hogy kárpótoljam érte – néz komolyan a szemembe, én pedig ismét rájövök, nem tudok neki ellenállni.
- Rendben, de kérek, jöjjön el hozzám és ott megvacsorázunk – mosolyodok el, aminek nagy örömömre ő is örül. Összekulcsolja kezünket és úgy megyünk hozzám.
Sokat beszélgetünk odáig, és hamarosan már el is felejtem az egész incidenst. Mintha semmi sem történt volna. Nem sokkal később meg is érkezünk a házamhoz. Mikor behívom Jint, ő elégedetten néz körül, tehát tetszik neki az én kis lakásom. Leveszi a cipőjét, én pedig azonnal egy papucsot adok neki.
- Szép házad van – hallom meg a hangját, mire önkéntelenül elmosolyodom.
- Érezd magad otthon! – a konyhába vonulok, ő pedig követ.
- Mit fogunk készíteni? – kérdi, mire meglepetten nézek rá.
- Tudsz főzni? – kérdem meglepetten, mire elmagyarázza, hogy egy ideje egyedül él, így muszáj volt megtanulnia főzni.
Sokat nevetünk és beszélgetünk, miközben sajtos makarónit főzünk. Ő egy idő múlva eltűnik, így egyedül fejezem be az ételt, amit már csak összemelegítek a sütőben. Isteni illat tölti be a konyhát. Még sosem fordult elő, hogy férfi lett volna a házban, pláne nem itt. Így most kissé zavarban érzem magam. Már látom magam előtt Ai vigyorgó arcát, aki majd megmondja hogy ő megmondta, hogy nekem bizony bejön Jin. És talán igaza is van.
Végül kész a kaja és kimegyek. Elámulok a zenén, a terítéken és a gyertyákon. Elpirulok. Jin segít kiszedni az ételt, majd leülünk enni. Keveset beszélünk, igazából semmiségekről folyik az eszmecsere, aztán hirtelen Jin megfogja a kezem, és megsimogatja.
Ezek után már többet beszélgetünk és egyre inkább úgy érzem, kezdem őt megismerni. Szeretnék sokat tudni róla, ám az idő rohan és Jinnek mennie kell.
- Köszönöm szépen ezt a csodálatos vacsorát és estét – mondja, mire elmosolyodom.
- Én köszönöm, hogy eljöttél és segítettél a főzésben – válaszolom, majd kikisérem az ajtóig.
Eleinte nem csinál semmit, csak a szemembe néz, hátunk mögött ott szól a zene. Tökéletes. Aztán hirtelen hozzám hajol, és lágy csókot nyom az ajkaimra. Egészen beleborzongok, és mikor távozik, még sokáig állok ott az ajtóban. Azt hiszem, valóban szerelmes vagyok Jinbe.
~*~
Másnap minden vizes, mivel éjjel eleredt az eső, és olyan hevesen zuhogott, hogy reggelre minden csurom víz és tócsa lett. Ma kifejezetten örülök, amiért nem kelldolgoznom, főleg azért, mert suli után el akarok menni Jin sulijához. A nap kellemesen telik, csak Ai lóg rajtam folyton, aki persze újra csak Jinről akar hallani. Mikor bevallom neki, hogy tegnap este nálam vacsorázott, dialamasan néz rám. Pont, ahogy sejtettem.
- És még te mondod, hogy nem vagy belezúgva! – mondja nevetve.
- Nem mondtam – válaszolom halkan. – Csak… nekem még sosem volt senkim. Mármint… úgy igazából. Mi van, ha nem is gondolja komolyan és csak játszik velem?
- Megvédett, elment veled sétálni, beszélgettetek és tegnap nálad vacsorázott – sorolja Ai. – Mi ez, ha nem kapcsolat? Ha le akart volna rázni, már megtette volna. Ráadásul megcsókolt és moziba is elvitt. Bár Ryo tenne értem ennyit.
- Rólam van szó? – jelenik meg az említett, mire Ai azonnal felé fordul és a nyakába ugrik.
- Igen, rólad is. Meg Yuri pasijáról – nevet. – Na, menjünk! Szia Yuri!
- Sziasztok! – integetek nekik, amikor elmennek.
Talán Ainak igaza van. Talán valóban Jin is szeret. Ez a gondolat felvillanyoz, és mivel már vége a sulinak, úgy döntök, elmegyek Jin elé a munkahelyére. Biztos örülni fog nekem.
Ám amikor Jin sulijához érek, mentőket, tűzoltókat és rendőröket látok. Tanárok, diákok állnak megszeppenve, félve az udvaron, vagy a kapunál. Odarohanok és kérdezősködni kezdek, így tudom meg, hogy a tornaterem beomlott az esőzésektől. A szívem is megáll egy pillanatra, mikor hordágyon kitolják Jint. Azonnal utánafutok és beszállok vele a mentőbe.
- Ön a rokona? – kérdi az egyik orvos.
- Egy ismerőse – válaszolom.
Az orvos bólint, hogy vele mehetek. Beülök a mentőbe és megfogom Jin kezét. Istenem! Nehogy meghaljon nekem, pont most, mikor végre rájöttem, hogy szeretem.
~*~
A kórházban azonnal a műtőbe tolják, ahová én nem mehetek be, így kénytelen-kelletlen leülök a műtő előtt elhelyezett székek egyikére. De nem tudok nyugton maradni, később fel-alá járkálok az ajtó előtt, amely mögött Jin az életéért küzd. Végül napoknak tűnő órák után kijön az orvos. Szinte azonnal nekiugrom hogy megtudjam, mi van Jinnel.
- Életben marad? – kérdem idegesen.
- Nyugodjon meg, kisasszony! – mondja az öreg orvos. – Mindent megtettünk érte, erős szervezete van, meg fog maradni. De sajnos úgy tűnik, egy időre tolókocsiba kényszerül.
- Mi?! – nézek rá ijedten. – Nem tud… járni?
- Még nem tudjuk. Valószínűleg fog tudni, de most úgy néz ki, a gerince megrongálódott, így további vizsgálatokra van szükség. Most alszik, de bemehet hozzá. A 401-ben van.
Elköszönök az orvostól és már rohanok is a kórterem felé. Mikor belépek, a szívem kihagy egy ütemet. Jin az ágyban fekszik, fején és kezein kötések, egy karjából infúzió lóg ki. Leülök az ágy mellé egy székre és kezembe veszem a kezét. Nem akarom elveszíteni, akár kerekesszékbe kényszerül, akár nem. Szeretem őt, mindenkinél jobban. Ő életem első férfija, akit valóban szeretek, és akit talán valóban érdeklek.
Nem tudom, mennyi ideig ülök ott, de jó pár órával később Jin megmozdul és felsóhajt, majd lassan kinyitja a szemeit. Először körbenéz, majd szemei megtalálnak engem, és rám fókuszál. Halványan elmosolyodom, pedig nagyon aggódtam érte, ezt azonban neki nem kéne látnia. Arca megviselt és sápadt, de még így is gyönyörű.
- Hol vagyok? – kérdi halkan és gyenge hangon.
- Kórházban. Rád omlott a tornaterem és idehoztak. De minden rendben – mosolygok.
- Nem érzem a lábam – mondja ijedten, mire megsimogatom a fejét. – Mi történt?
- Az orvos szerint megsérült a gerinced, így talán egy ideig nem fogsz tudni járni. De csak a további vizsgálatok után tudnak biztosat mondani – válaszolok őszintén. – A doki szerint jó esély van rá, hogy teljesen meggyógyulj. Én most szólok egy orvosnak, jó?
Felállok, majd kimegyek és megkeresem Jin orvosát, aki nagyon örül, hogy a férfi magához tért. Bejön, majd vele jön egy nővérke is, aki megvizsgálja az infúziót, Jin kötéseit, mialatt az orvos az állapotáról és pár más dologról is kérdezgeti Jint. Elmondja, hogy holnap újabb vizsgálatok lesznek, ahol majd megállapítják, kell-e újabb műtét, vagy a sérült rész önmagától is rendbe jön-e. Láthatóan ez nem nyugtatja meg Jint. Eközben a nővérke egy tálcán ételt hoz, hiszen itt a vacsora ideje. Nekem is lassan mennem kell. Jin persze ennek nem örül, de megígérem neki, holnap munka után meglátogatom és mindenben számíthat rám.
- Szerencsés fickó vagyok – mondja, mikor már a kabátomat veszem. – Szerintem ha a régi barátnőm lennél, ő nem lenne itt melletted.
- Ha így gondolod, akkor talán ő nem is szeretett igazán – mosolyodom el.
- És veled mi a helyzet? – kérdi kiváncsian, csillogó szemekkel. Észrevétlenül tegezzük egymást már egy ideje.
- Hotta Jin, ha sokat kiváncsiskodsz, hamar megöregszel – nevetek fel, majd egy puszit nyomok az arcára. – Jó éjt! Holnap jövök!
- Jó éjt, Yuri-san! – köszön el, én pedig kilibbenek az ajtón.
Odakinn jut csak eszembe, hogy letegeztük egymást. De most ez valahogy nem zavar. Hiszen mindennél fontosabb, hogy most itt van velem és szeretem. És ő is szeret. A gondolatba belepirulva indulok hazafelé.
|
| oosakinana | 2010. 09. 25. 09:38:35 | #8094 |
Karakter: Hotta Jin
Megjegyzés: (Yuri-nak)
Látom rajta, hogy megleptem, de nem sürgetem, csak türelmesen várok, hogy még is mit fog mondani. Mély levegőt vesz, majd rám néz.
- Én… én is kellemesnek találom a társaságát, Hotta-san, de… még nem ismerem önt annyira, hogy választ adjak a kérdésére. Kérem, ne vegye ezt rossz néven, de… szeretném önt jobban megismerni, mielőtt választ adok a kérdésére – mondja halkan és udvariasan. – Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érzek semmit se ön iránt, mindössze, nekem gyors ez a tempó. Remélem, megérti.
- Természetesen – bólintok. – De mi lenne, ha Jinnek hívna inkább? Az csak nem ütközik szabályokba – elmosolyodok, és rá nézek. Tudom, hogy gyorsan jött ki a lépés, de nem tudok mit tenni, most ez a helyzet így hozta és így kívánta a dolgokat. Már csak abban tudok reménykedni, hogy nem lesz semmilyen negatív következménye ennek.
- Rendben van, Jin-san. Ön pedig hívjon engem Yurinak – mikor felajánlja, felsóhajtok, de csak elneveti magát, amit olyan ó érzés hallanom, hogy én is elmosolyodok.
- Megengedi, hogy hazakísérjem? – kérdezem tőle kedvesen, mire csak bólint én meg örömmel kísérem haza.
~*~
Másnap reggel nagyon sok dolgom van, így annyira nem érek rá, akár mit is csinálni. A suliban beosztanak, hogy szervezzem meg a sport napot, aminek egy egész napos rendezvénynek kell lennie és minél hamarabb éne, amire csak sóhajtok. Egész nap szinte az irodámba ülök, mert ha nincs órám és csak azon agyalok, hogy még is mi lehetne a sport napokon, ahol a tanárokat és a diákok egy kicsit összehangolódhatnának, de egyúttal tanulhatnának is. Mind a kettő kicsit ki van kötve, amire csak nagyot sóhajtok és csak a fejemet fogom, mert ilyet kicsit képtelenség kitalálni, de azért próbálkozni kell és nem szabad feladni.
Annyira lefoglal a melóm, hogy észre sem veszem, hogy már kicsit kezd későre járni és még boltba is kell mennem és Yuri-t is elfelejtettem meglátogatni. Felállok, berámolok a kocsimba és megyek is a boltba, ahonnan exemet látom kijönni széles győzedelmes vigyorral.
- Szia Jin. – köszön oda. Meglátom bent Yuri-t és nagyon rosszat sejtek.
- Mit csináltál, te idióta némber? – kérdezem tőle, mire csak elkezd kuncogni.
- Csak szóltam, hogy a tiéd vagyok. – válaszolja.
Felkapom a vizet és elkezdek vele veszekedni és mondom neki, hogy hagyjon békén engem is meg Yuri-t is. had legyek végre boldog. Nem nagyon akar tágítani, de nem érdekel, ha így nem fog, akkor majd rendőrségi végzéssel fog. Nem lesz más választása. Nem fogom hagyni, hogy kettőnk közé álljon, mert szeretem Yurit, amire csak mérgesen néz rám.
Meglátom, hogy jön kifele Yuri és menekülne az adott helyzettől, de nem utána szaladok.
- Yuri-san! – odafutok hozzá. – Jól vagy? Ugye semmi baj?
- Ja, adj csak igazat ennek a kis ribancnak, Jin! – ordítja ida, de em figyelek rá egyedül Yuri az aki fontos nekem. – Úgyis ki fog használni, mint mindenki. Akkor majd jöhetsz hozzám sírva, de én nem foglak visszafogadni, Jin!
Megfogom Yuri kezét, majd vissza fordulok.
- Ő soha nem fog kihasználni. Ezerszer jobban megért, mint te. És képtelen lenne játszani az emberek érzéseivel, meg ő nem kúrva, mint te. – mondom neki, mire csak felfújja magát és Yuri-ra nézek.
- Menjünk innen rendben? – nézek rá mosolyogva, mire csak bólint. A derekánál kicsit magamhoz ölelem, hogy ne féljen annyira. Hiszen meg fogom védeni teljes mértékben, ahol és amikor csak szüksége van rá.
Amikor már elég messze vagyunk, megállok és ránézek ekkor látom meg a piros foltot az arcán.
- Annyira sajnálom. – mondom neki őszintén és megsimítom az arcát, ahova a pofont kaptam. – megígérem, hogy soha többet nem fog téged bátani. – mondom neki magabiztosan, mire csak rám néz.
- Igazán nem tehet róla. – mondja, mire megsimítja a kezemet, ami az arcán van. – Csak rosszkor voltam rossz helyen. – mondja kedvesen.
- De ez mind az én hibám. Kérlek, engedje meg, hogy kárpótoljam érte. – a szemébe nézek, és tényleg röstellem a dolgokat, hogy így alakultak, kivéve azt a részét, mikor megismertem Yuri-sant.
- Rendben, de kérek, jöjjön el hozzám és ott megvacsorázunk. – elmosolyodik, amire örömmel bólintok és mondok igen. Összekulcsolom a kezünket és elindulunk, Yuri lakására, ahol már olyan sokszor jártam, de csak előtte.
Sokat beszélgetünk, és kicsit kezd jobb kedvünk lennie a történtek ellenére és nem is akarom felhozni, mert csak jól akarom érezni magam, ha vele, vagyok és a rossz dolgok ide nem valóak, hiszen a személyisége olyan tökéletes számomra. Nem akarom, hogy bárminek és vége legyen.
Mikor megérkezünk, bemegyünk, és végre körbe nézek a házába. Nagyon ízlésesen van berendezve. Nincs túl cicomázva bútorokkal, de még is nagyon kellemes kis házacska, ami nagyon tetszik.
- Szép házad van. – mondom őszintén, mire csak elmosolyodik.
- Érezd magad otthon. – bemegy a konyhába, mire követem, mit fogunk készíteni? – kérdezem mosolyogva, mire kicsit meglepődve néz rám.
- Tudsz főzni? – meglepettségének hangot adva, mire csak elmosolyodok és elmesélem a történetet, hogy mivel már egy ideje egyedül lakok nincs mindig pénzem étterembe menni, ezért kénytelen voltam megtanulni.
Sokat nevetünk és beszélgetünk, közben elkésztjük az ételt is, ami egy könnyű makaróni, de egyben laktató is. közben bemegyek, a nappaliba találok egy cd lejátszót és mellette nagyon szép dalokat. Beteszem az egyiket, amiken lassabb számok mennek és halkra teszem, hogy még is halljuk magunkat. Megterítek, és ahogy kicsit nézelődök, találok gyertyákat is, amiket meggyújtok és lekapcsolom a lámpát.
Amikor kijön és meglátja a terítéket meg meghallja, a zenét elmosolyodik és el is pirul. Elmosolyodok, majd segítek neki kiszedni az ételt, majd leülünk és elkezdünk enni, közben folyamatosan, csak egymás szemébe nézünk, majd egy idő utána meg fogom a szabadon lévő kezét is és elkezdem simogatni. Nagyon élvezem az együtt töltött pillanatokat.
Nagyon sokat beszélgetünk, és úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz és lassan mindent megtudunk a másikról. Az órámra nézek, mikor látom, hogy későre jár és nem akarom zavarni.
- Köszönöm szépen ezt a csodálatos vacsorát és estét. – mondom neki őszintén, mire elmosolyodok.
- Én köszönöm, hogy eljöttél és segítettél a főzésben. – válaszolja, majd kimegyek, és az ajtóba várom, hogy még is mi lesz. Eleinte nem is szólunk semmit, csak egymás szemébe nézünk és a hátunk mögött még mindig szól a zene, amire csak elmosolyodok. Olyan tökéletesen romantikus hangulatot ad az egésznek, hogy az valami fergeteges. Egyszer csak közelebb lépek hozzá. Kezét az arcára helyezem. Közelebb hajolok hozzá és egy lágy csókot adok ajkaira. Nem csinálok semmi mást, csak várom, hogy mi lesz ebből a dologból és remélem, hogy ezzel annyira nem sietem el a dolgokat, bár igaz, hogy tegnap azt mondta, de azért remélem, hogy nem fogja rossznéven venni a dolgokat, mert azt nagyon nem szeretném.
~*~
Másnap reggel, amint felkelek, bemegyek a suliba, mert van egy két dolog, amit el kell intéznem. Este végig esett az eső, miután hazaértem. Így nem csodálom, amiért tiszta sár minden és azért a jó épület ellenére, kicsit azért beázik, mert nem minden hol végeztek az emberek rendes munkát, olyat, amilyet kéne. A tesi terem ezért is van beázva teljesen.
Körbenézek és, amint látom, szinte úszni lehet a tesi teremben. Beszélek az igazgatósággal, hogy ma nem tartok tesi órákat, mert életveszélyes a terem, de nem mennek benne. Nagyot sóhajtok és kénytelen vagyok órákat tartani, de nagyon rossz előérzetem van.
~*~
Már éppen az utolsó órámat tartom és nem sokára vége lesz, mikor egyszer csak nagy zsivajt hallunk és beomol az épület. Akik az ajtó közelben voltak még éppen ki tudtak menekülni, de én a romok alatt maradtam. Nem tudok mozdulni és egyre több port lélegzek, be, ami a beszakadás miatt történt. nem tudom mi lesz velem, de csak annak örülök, hogy legalább Yuri nem volt itt és nem látta a dolgokat. Ahogy gondolkozok lassan kezdem elveszíteni az eszméletemet.
|
| Andro | 2010. 09. 19. 15:23:46 | #7925 |
Karakter: Suzuhara Yuri
Megjegyzés: (Jin-sannak)
- Indulhatunk – jelenik meg körülbelül húsz perccel később Hotta-san, és elindulunk a mozi felé. Odafelé beszélgetünk, mulatjuk az időt és kezdek rájönni, nagyon kellemes társaság ez az ember. Szeretnék vele még több időt tölteni, mert kezdem azt érezni, megtaláltam a lelkitársamat.
Beérünk a moziba, Hotta-san megveszi a jegyeket, vesz üdítőt és rágcsát is, majd bemegyünk a terembe. Az előzeteseket lekéstük, és pont akkor ülünk le, amikor már kezdődik a film. Izgalmas alkotás, sok autós üldözéssel, robbanással, verekedéssel és lövöldözéssel. Valahogy rossz érzéseket kelt bennem, de igyekszem nem mutatni. Kiskorom óta félek a lövöldözős filmektől, de nem szeretném, hogy Hotta-san gyávának tartson.
Hirtelen megérzem, hogy a támlán nyugvó kezemhez hozzáér egy kéz. Hotta-san az. Nem csinálok semmit, túlságosan is sokkol a film, mégis furán biztonságban érzem magam Hotta-san mellett. Nem engedi el a kezem, így már nem is félek a filmen. A film maga amúgy nagyon tetszik nekem, segít elterelni a gondolataimat.
~*~
A film után sétálni indulunk, a filmet tárgyaljuk, ami úgy nézem, Hotta-sannak is tetszett. Nagyon jó vele beszélgetni, mert ki tudja fejezni magát. Hirtelen azonban egy hangot hallunk a hátunk mögött.
- Jin. Te még is mit csinálsz? – hallunk egy női hangot, mire megfordulunk. Ez az a lány, akivel Hotta-san a boltban járt.
- Szerinted minek tűnik? – néz rá Hotta-san. – Sétálok és egy olyan lánnyal beszélgetek meg randizok, aki megérdemli – hangja komoly, ami meglep.
- Nem hiszem el, hogy egy ilyenre cserélsz le mint ez itt – a lány undorodva mutogat rám, ami nagyon rosszulesik, hiszen semmit sem tettem ellene. Hotta-san azonban elémáll és a kezem fogja, ami nagyon jólesik. Olyan… biztonságot nyújtó.
- Ne merészelj így beszélni róla! – feddi meg komolyan. – Sokkal jobb mint te valaha is voltál vagy leszel!
- Még is hogy képzeled, hogy így megsérthetsz?
- Úgy hogy te kezdted és én, nem megsértelek, hanem csak élem az életemet és egy olyan lánnyal szeretném, mint Yuri, aki tisztességes, becsületes és még a szépsége mellett, okos és megérdemli, hogy szeressék – mondja őszintén Hotta-san, amin meglepődök. Én okos és tisztességes, meg becsületes?
A lány felfújja magát és elviharzik. Hotta-san felém fordul, én pedig állok, mint egy faszent. Ez egy kicsit most sok volt.
- Azt hiszem, magyarázattal tartozom – néz a szemembe, majd kezébe fogja mindkét kezem. Elpirulok. – Tényleg nagyon tetszel, ahogy azt az előbb állítottam. Nem tudom pontosan, hogy neked mi a véleményed rólam. Tudom, hogy még nem ismerjük egymást annyira, de én nagyon jól érzem magam veled, és amikor nem vagy velem, csak rád gondolok és hiányzik a közelséged – hangja őszinte, majd kis szünet után folytatja. – Azt hiszem beléd szerettem Suzuhara-san – mondja, és a szemem figyeli.
Én köpni-nyelni nem tudok. Még soha senki sem vallott nekem szerelmet, nem is igazán tudom, most mit kéne tennem. Szó szerint le vagyok taglózva, hogy egyáltalán felkeltettem valaki érdeklődését, ami nem sűrűn történt meg velem, főleg mert eddig mindenki visszahúzódó, néma, aranyos kislánynak tartott. Végül jó tíz perc múlva nagy levegőt veszek, bár nem vagyok biztos benne, hogy helyes-e, amit mondani fogok.
- Én… én is kellemesnek találom a társaságát, Hotta-san, de… még nem ismerem önt annyira, hogy választ adjak a kérdésére. Kérem, ne vegye ezt rossz néven, de… szeretném önt jobban megismerni, mielőtt választ adok a kérdésére – mondom halkan és udvariasan. – Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érzek semmit se ön iránt, mindössze, nekem gyors ez a tempó. Remélem, megérti.
- Természetesen – bólint Hotta-san. – De mi lenne, ha Jinnek hívna inkább? Az csak nem ütközik szabályokba – mosolyog rám, mire bólintok.
- Rendben van, Jin-san. Ön pedig hívjon engem Yurinak – ajánlom fel, mire felsóhajt. Elnevetem magam.
- Megengedi, hogy hazakísérjem? – kérdi, mire boldogan mondok igen.
~*~
Másnap reggel, mikor beérek az egyetemre, Mai egyből elrángat maga után a női mosdóba, hogy megtárgyaljuk a nagyon fontos előző napi eseményeket. Nem tudom, honnan szerzett róla tudomást, hogy én tegnap randiztam Jinnel, de nem is nagyon érdekel.
- Na és, szerelmet vallott? – kérdi, miután töviről hegyire mindent elmondok neki.
- Igen – pirulok el, mire Mai a képembe mászik.
- És? Mit válaszoltál?
- Hogy… még időre van szükségem – vallom be, mire barátnőm a fejét csóválja.
- Te nem vagy észnél! – int le. – Szereted? Igen, vagy nem?
- Vonzónak találom, de… nem tudom, mit is érzek – sóhajtok.
Mai persze azonnal elkönyvel reménytelen esetnek, de engem ezúttal hidegen hagy. Remélem, Jin ma is eljön a virágboltba, ahogy szokott, bár nem mondtam neki, hogy ma dolgozom. Talán tudja.
Suli után irány a munkahely. Haruna-san mosolyogva köszönt, én pedig átvedlek és már be is állok a pult mögé. Aznap délután rengeteg vevőnk van, így mire végzünk és zárunk, alig állok a lábamon. Nagyon elfáradtam, így hamar szeretnék hazajutni. Jin egész délután nem jelentkezett, remélem, nem bántottam meg. Talán csak sok dolga van, ezért nem keresett fel. Elköszönök Haruna-santól, és elindulok haza. Még bemegyek vásárolni egy közeli közértbe, ugyanis teljesen kifogyott minden otthon, és valamiből főzni is kéne. Éppen a húsos pultnál nézelődöm, amikor valaki megkocogtatja a vállam. Odanézek és Jin exét pillantom meg, aki igencsak mérgesen néz rám.
- Jó lenne, ha leszállnál a pasimról, kislány! – veti oda. – Hacsak nem akarsz nagyon nagy bajba kerülni! Értetted?
- Jin-san dobott téged – mondom. – Hiszen hallhattad tegnap este. Mellesleg, ha szereted, akkor nem nekem kéne ilyeneket mondanod.
- Te kis ringyó! – üvölt és pofonvág, majd elsétál.
Az arcomra tapasztom a kezem és kezdek nagyon félni. Remélem, nem lesz belőle nagyobb baj. Többen odajönnek hozzám és kérdezgetik hogy jól vagyok-e, mire csak bólogatok. Aztán végre a kasszához lépek épp fizetnék, amikor az utcán meglátom azt a lányt és Jin-sant. Valamin veszekednek. Ugye nem miattam? Gyorsan fizetek és kifutok a boltból, mire Jin-san rám néz.
- Yuri-san! – siet oda hozzám. – Jól vagy? Ugye semmi baj?
- Ja, adj csak igazat ennek a kis ribancnak, Jin! – ordítja a lány. – Úgyis ki fog használni, mint mindenki. Akkor majd jöhetsz hozzám sírva, de én nem foglak visszafogadni, Jin!
Jin az arcomat fürkészi. Remélem, nem piros, mert nem szeretném, ha balhéznának miattam. Csak állok lehajtott fejjel, és hosszú idő óta először erednek meg a könnyeim.
|
| oosakinana | 2010. 09. 16. 17:25:26 | #7846 |
Karakter: Hotta Jin
Megjegyzés: (Yuri-nak)
Másnap reggel nagyon boldogan kelek fel és még boldogabb vagyok, mint mikor régebben voltam. Úgy érzem, hogy megtaláltam a számomra tökéletes lányt, akit szerethetek teljes szívemből. Gyorsan felöltözök és elmegyek dolgozni. Faggatnának, hogy mitől vagyok ennyire boldog, de nem mondok senkinek semmit, majd egyszer, ha olyanom lesz, elmondom nekik, de amíg nem biztos a dolog inkább nem mondok senkinek semmit, had irigykedjenek.
Az egyik kedvenc osztályomnak tartom az órát, akik szeretnek mozogni így meghajtom őket rendesen, mire az egyik diák odajön hozzám.
- Tanár úr. Ki az a hölgy ott a távolban? – érdeklődik, mire odafordulok és meglepődök Suzuhara-san láttán, de egyben jól is esik a látogatása. Kiadom a parancsot nekik, hogy mit csináljanak, majd odamegyek hozzá.
- Jó napot! – köszön aranyosan és meg is hajol. - Elnézést, nem akartam zavarni, Hotta-san.
- Jó napot, Suzuhara-san! – meghajolok én is, majd az osztályom felé fordulok. - Osztály, ő itt Suzuhara Yuri-san.
Köszönnek, mire csak elmosolyodok. Befejezem az órát, mire csak mosolyogva, de nem mozdulnak, de én visszafordulok Yuri felé.
- Mi járatban? – érdeklődök.
- Nos, hallottam, hogy itt az iskolában Rendezvényszervező Klub indul és jelentkeztem tanárnak. Felvettek – kuncog nagyon bájosan. - De nem tudtam, hogy az ön munkahelye is.
- Talán zavarja? – nézek rá, mire megrázza a fejét.
- Egyáltalán nem – a válasza igazán és még el is pirul, ami még jobban tetszik. - Azt hiszem, a srácok néznek minket. Hiába, a mai tinik.
Elküldöm őket öltözni, mire csak morognak és sustorognak, de én csak elkuncogom magam rajtuk. Bár én is voltam ilyen.
- Most azt fogják találgatni, hogy milyen kapcsolatban állunk – neveti el magát, ami nekem olyan jól esik.
- Nem baj, hadd kombináljanak – legyintek mosolyogva. - Ez az utolsó órám. Van valami dolga ma? Vagy dolgozik?
- Ma nem. Majd holnap délután – rázza meg a fejét és magyarázza el a dolgokat. - Mihez lenne kedve?
- Mit szólna egy mozihoz? Megnézhetnénk valami nyálas, csöpögős romantikus filmet.
- A nyálas filmeket nem szeretem. De egy jó kalandfilmre vevő vagyok – egyezik bele. - Megvárom a kapunál, nem akarom zavarni, míg átöltözik.
- Húsz perc és ott vagyok – válaszolom, majd bemegyek, szinte szaladok.
Annyira boldog vagyok Yuri mellett, hogy az valami fergeteges. Egy mosolya vagy nevetése nagyon sokat jelent a számomra. Na meg az, hogy fel tudom vidítani és mosolyog miattam.
Gyorsan letusolok az öltözőben, majd felkapom a cuccaimat és már rohanok is vissza Suzuhara-sanhoz. Kicsit lihegek. Mikor meglát, látom, hogy mosoly terül az arcára, amit viszonzok.
- Indulhatunk. – mondom kedvesen, majd elkezdünk sétálni a mozi felé, közben beszélgetünk, hogy milyen volt a napunk és jól elcsevegünk. Élvezem nagyon a társaságát és nem akarom, hogy ez másképpen legyen. Úgy érzem, hogy egyre jobban kezdek beleesni és ez nagyon jó jel. Számomra legalább is.
Beérünk a moziba megveszem a egyeket. Beljebb megyünk és veszek még rágcsálni valót meginni valókat, hogy minden jó legyen, majd beülünk a filmre, ami már szinte kezdődik is. kettőnk köré rakom a rágcsát. Nézzük a filmet és nagyon tetszik. jó kis akció film, ami a kedvencem. Sok autós üldözésekkel és lövöldözésekkel. Egy idő után már nem esik senki, ezért leteszem a popcornt a székek közé. Lenézek és meglátom Yuri kezét, ami olyan egyedül van a kartámlán.
Kicsit merészebbre veszem magamat és megfogom Yuri kezét, majd összekulcsolom, amire rám néz, majd a kezünkre, de nem csinál semmit. Halványan elmosolyodok. A filmet figyelem továbbra is, de Yuri kezét nem engedem el egy percre sem, sőt még egy kicsit el is kezdem simogatni, hogy érezze törődni, szeretnék vele.
~*~
A film után sétálni indulunk, és a filmet beszéljük, meg ami nagyon tetszett mindkettőnknek. A kezünk még mindig összekulcsolva van és egy percre sem vagyok hajlandó elengedni. A beszélgetésünket egy ismerős hang zavarja meg.
- Jin. Te még is mit csinálsz? – kérdi ex mennyasszonyom, mire ránézek.
- Szerinted minek tűnik? – nézek rá. – Sétálok és egy olyan lánnyal beszélgetek meg randizok, aki megérdemli. – mondom komolyan.
- Nem hiszem el, hogy egy ilyenre cserélsz le mint ez itt. – mutat undorodva Yuri-ra, mire elé állok, de a kezét nem engedem el.
- Ne merészelj így beszélni róla. – mondom halálosan komolyan. – Sokkal jobb mint te valaha is voltál vagy leszel.
- Még is hogy képzeled, hogy így megsérthetsz?
- Úgy hogy te kezdted és én, nem megsértelek, hanem csak élem az életemet és egy olyan lánnyal szeretném, mint Yuri, aki tisztességes, becsületes és még a szépsége mellett, okos és megérdemli, hogy szeressék. – mondom őszintén véleményemet.
Felfújja magát, majd megfordul és elviharzik. Yuri felé fordulok, mire meglepett arcával találom szembe magam.
- Azt hiszem, magyarázattal tartozom. –nézek a szemébe. Felemelem a kezét és mind a két kezembe fogom. – Tényleg nagyon tetszel, ahogy azt az előbb állítottam. Nem tudom pontosan, hogy neked mi a véleményed rólam. Tudom, hogy még nem ismerjük egymást annyira, de én nagyon jól érzem magam veled, és amikor nem vagy velem, csak rád gondolok és hiányzik a közelséged. – beszélek őszintén, majd folytatom kis szünet után. – Azt hiszem beléd szerettem Suzuhara-san. – mondom neki komoly őszinteséggel és a szemét figyelem, hogy mit is fog rá válaszolni, amitől feszült leszek, mert nem akarom, hogy elveszítsem, vagy esetleg valamiért meg haragudjon rám.
|
| Andro | 2010. 09. 13. 11:41:24 | #7746 |
Karakter: Suzuhara Yuri
Megjegyzés: (Hotta-sannak)
- Meghívhatom vacsorázni? – kérdi hirtelen, mire meglepve nézek rá. Nem tudom, elfogadjam-e az ajánlatát, habár nagyon kecsegtetőnek tűnik.
- Hát…. Nem is tudom – mondom és ránézek. Tétovázom.
- Kérem szépen! Bocsánat kérésem jeléül, amiért olyan csúnya dolgokat mondtam maga előtt – mondja és látom, hogy reménykedve néz rám. Én még egy kicsit vacilálok, de úgy döntök, nem szép dolog visszautasítani, na meg ha étterembe megyünk, ott úgysem történhet semmi olyasmi.
- Rendben – egyezek bele, mire Hotta-san elmosolyodik.
- Köszönöm, akkor menjünk is – mondja, majd elindulunk valamerre.
Odafelé jókat beszélgetünk, bár inkább ő beszél, én inkább csak válaszolgatok, de ahogy látom, ez nem igen zavarja. Úgy tűnik, Hotta-san szeret beszélni, és nem zavartatja magát, én pedig szívesen hallgatom a történeteit. Nemsokára meg is érkezünk egy kissé középkorias étterembe. Nekem nagyon tetszik és nem csodálkozom, hogy szeret ide járni, hiszen tényleg kellemes hely. Egy távoleső asztalnál ülünk le, ahol nyugodtan lehet beszélgetni. Alig helyezkedünk le, már jön is a pincér.
- Mit hozhatok önöknek? – kérdi, mire Hotta-san rám néz.
- Mit szeretne a hölgy? – érdeklődik, mialatt én az étlapot böngészem.
- Szerintem egy kis steak-et félig átsütve – válaszolok, majd mosolyogva nézek rá, és a pincérre. A pincér elismerően bólint.
- Én sushit kérek – adja le Hotta-san a rendelést, a pincér pedig már el is megy az asztalunktól, miután mindent felír.
- Mesélne a munkájáról, hogy milyen? – kiváncsiskodom. Gyönyörűek a szemei, ezt ismét meg kell állapítanom.
- Szeretem a sportokat és még jobban szeretek tanítani - kezd bele a mesélésbe. – Csak nem olyan egyszerű oda eljutni, főleg ha az ember egy család első szülött gyermeke és őt akarják megtenni egy vállalat vezetőjének.
- Miért nem akarta elvállalni a vezetést, hiszen jobban kereshet vele nem? – érdeklődök, mert meglep a kijelentése. Elmosolyodik. Milyen szép a mosolya. Őszinten és kedves.
- Nekem a pénz nem számít. Az tény és való hogy gazdagabb családban nőttem fel, de ott meg is tanultam, hogy a pénz egyáltalán nem boldogít, csak az, hogyha az embernek tökéletes élete van és az nem a pénz miatt lesz az – a hangja őszinte, én mégis értetlenül nézek rá. Mindenki tökéletes életet szeretne, sok pénzt, és egy házat, meg autót. Bevallom, én is, de majd később.
- Akkor mitől lesz egy ember élete tökéletes ön szerint? – kérdem érdeklődve.
- Attól, hogy olyan állása, amit szereted csinálni és egy olyan felesége és családja legyen, akikhez alig várja, hogy munka végén hazamenjen és velük legyen. Örömet okozzon, hogy eltarthassa őket - mondja ki amit gondol. El is ábrándozik, talán ő is vágyik egy családra, de lehet, ezután a ronda eset után letesz róla.
- Van benne valamit, amit monda, de a megélhetéshez azért a pénz is szükséges – próbálok meg vitába szállni vele és rájövök, talán kissé anyagiasnak tűnhetek a szemében. Remélem, ebből nem lesz baj.
- Igaz, hogy szükség van rá, de az nem a legjobb, ha a pénz az elsőd leges, de ez mind csak az én szemszögem – válaszol. Nemsokára meghozzák a rendelt vacsorát, így enni kezdünk.
Be kell vallanom, élvezem Hotta-san társaságát, habár evés közben nem beszélgetünk. De így is jó vele lenni. Talán végre rám is rám mosolyog a szerelem?
Hotta-san desszertet is rendel, amit csak szabódva fogadok el, de nem akarom megsérteni, ha már kifizette nekem. A desszert közben picit megered a nyelvem, és akaratlanul is többet beszélek, mint szoktam. Bár arról, hogy mi mindent történt velem a múltban, nem ejtek szót. Annyira még nem bízom meg benne. Hirtelen az órámra nézek és akkor látom, jól elszaladt az idő, nekem meg holnap órám lesz.
- Ne haragudjon, de mennem kell. Holnap reggel órám lesz és szeretném kipihenni magam – mondom, mire felállok, ő pedig követ.
- Nincsen semmi gond. Hazakísérem – ajánlja fel, mire ránézek.
- Ne fáradjon miattam így is már nagyon sokkal tartozom önnek – próbálom finoman elutasítani, de nem tágít. Igazi úriember.
- Ugyan már, ez a nap boldogság volt számomra. Főleg, hogy egy olyan nővel tölthettem, mint maga – szavaira elpirulok, hiszen nem sok fiú bókolt még így nekem. – Kérem, engedje meg, hogy hazakísérjem.
- Rendben – adom be végülis a derekam. Nem vallom be, hogy azért imponál nekem ez a fajta magatartás. Nem követelőző, de határozott és férfias vonás.
Gyönyörű este van, így gyalog indulunk hazafelé. Nem lakom olyan messze, de az este hűvös, így mikor megremegek, Hotta-san vállamra teríti a felsőjét. Meglep ez az udvarias gesztus, ugyanakkor jól is esik.
- Köszönöm – mondom, majd ő rám mosolyog és indulunk tovább. Nemsokára meg is pillantom a házat, ahol lakást béreltem. Mikor megérkezünk megállunk, én pedig felé fordulok.
- Köszönöm szépen ezt a szép napot – mondom udvariasan, ő pedig mosolyog.
- Én köszönöm, hogy önnel lehettem – válaszol, majd odalép és merészen ad egy puszit az arcomra. Ebbe mindketten belepirulunk. Nahát, szóval ő is szégyenlős alkat lenne? Ki hitte volna? – Szép álmokat Suzuhara-san! – mondja, majd rám mosolyog és elsétál.
Még egy ideig állok, míg el nem tűnik a láthatáron és csak akkor jut eszembe, hogy a zakóját rajtam hagyta. Nem baj, majd visszaadom neki, ha legközelebb látom. Már ha lesz legközelebb, mert lehet, ennyi volt. Ő sem mondta, én sem mondtam, hogy találkozzunk még, de remélem, neki nem egy alkalomra szólt ez az este. Megcsóválom a fejem és valami fura érzés van a szívem táján. Talán szerelmes lennék? De ez kizárt! Nevetve lépek be a kapun.
~*~
Másnap reggel kipihenten és frissen ébredek. Még mindig Hotta-san jár a fejemben és remélem, látom még valamikor. Gyorsan felkelek, felöltözöm, bekapok valamit és már indulok is. Még sosem volt ilyen jó kedvem, amit mások is észrevesznek, főleg Mai, az egyik csoporttársam és az egyik azon kevés lányok közül, akik nem néznek aggszűznek.
- Milyen vidám vagy ma - jegyzi meg mosolyogva. - Mint akinek randija volt.
- Hát... úgy is mondhatjuk - pirulok el. - Tegnapelőtt megismerkedtem egy nagyon kedves férfival. Tesitanár egy középsuliban és tegnap elhívott vacsorázni.
- Jó neked - mondja, és mintha kissé irígykedne. - Sho engem sosem visz sehová. Talán meg kéne szabadulnom tőle.
Sho Mai vőlegénye, és való igaz, mostanában mintha kevesebbet lennének együtt. Tudom, hogy ez zavarja Mait, de nem mondok semmit, csak bátorítóan megveregetem a vállát. Én nem vagyok tapasztalt szerelmi ügyekben, így nem igazán tudok neki mit mondani.
- Na és, hogy hívják? - kérdi, mikor már az előadónál járunk.
- Hotta Jin - válaszolom és nevének említésére újfent elpirulok.
- Te belezúgtál - nevet Mai, mire még jobban elvörösödöm. - Olyan vagy, mint egy szende szűz kis tinilány, Yuri. Szerintem szerelmes vagy.
- Ne mondd ezt, ez olyan ciki - fordulok el, majd beslisszolok az ajtón.
Mai egész nap nem hagy békén. Nem mintha zavarna, de nem igazán akarok most belebonyolódni ebbe a Jin-dologba. Nem is ismerem. De legalább Mai nem foglalkozik Shoval, aki valljuk be, nem éppen a mintavőlegény, de hát jobb a semminél.
Ebédszünetben a faliújságot böngésszük, amikor megakad a szemem valamin. Az egyik középiskolában Rendezvényszervezői Klubot létesítenek, és szeretnének valakit, aki jártas a szakmában, vagy tanulja. Nekem azonnal felcsillan a szemem, és Mai is egyetért abban, hogy ez nekem való lenne, persze csak heti egy alkalommal. Hiszen a klub pont péntekentént lenne, amikor úgysem dolgozom. Így hamar fel is hívom az iskolát és kiderül, még ma meg tudnak hallgatni. Nagyon boldog vagyok, hiszen a klubdélutánért is fizetnek, így kissé több lenne a keresetem, és végre félre is tudnék talán majd rakni valamit az egyetem alatt.
~*~
Órák után azonnal a megadott iskolához buszozom. Nagyon szép, látszik, hogy elegáns és drága iskola, ahová csak a legjobbakat veszik fel. Tehát híres, amit nem is csodálok, mert ahogy utánanézek megtudom, egy gazdag japán bankigazgató a tulajdonosa, aki valaha szintén ide járt. Elismerően nézek végig a makulátlan kapun, a fehér főépületen és a tiszta udvaron. Sehol egy cigicsikk, vagy eldobált papírdarab, mint más iskolákban. A tanításnak hamarosan vége, már két óra van. Kényelmesen végigsétálok a kikövezett úton, majd a portánál bemondom a nevem és hogy kihez jöttem. A portás felszól, majd pár perc múlva már be is enged egy kis útbaigazítással. Mikor elérem az igazgatónő irodáját bekopogok, majd bemegyek. Idősebb, testes nő foglal helyet, aki barátságosan beinvitál és hosszasan elbeszélgetünk.
Fél órával később elégedetten távozom. Megkaptam az állást és pénteken kell megjelennem. Épp az ajtón megyek kifelé, amikor hangokat hallok az épület mögül. Ott lehet a sportpálya, mert mintha vezényszavakat hallanék, így kiváncsian odafelé igyekszem. Mikor odaérek, a szemem-szám eltátom. Hotta-sant pillantom meg, amint éppen órát tart egy osztálynak. Látszik, hogy keményen megdolgoztatja őket, így nem akarok zavarni. Azonban az egyik gyerek észrevesz és felhívja rám Hotta-san figyelmét, aki igencsak meglepődik.
- Jó napot! - hajolok meg. - Elnézést, nem akartam zavarni, Hotta-san.
- Jó napot, Suzuhara-san! - hajol meg Hotta-san is, majd az osztályhoz fordul. - Osztály, ő itt Suzuhara Yuri-san.
Köszönnek, majd látom, már azon vigyorognak, vajon milyen kapcsolatban lehetünk. Na igen, a tinik már csak ilyenek. Közben Hotta-san befejezi az órát, aminek a diákok örülnek, de látom, furdallja őket a kíváncsiság, mit kereshetek itt.
- Mi járatban? - kérdi Hotta-san.
- Nos, hallottam hogy itt az iskolában Rendezvényszervező Klub indul és jelentkeztem tanárnak. Felvettek - kuncogok. - De nem tudtam, hogy az ön munkahelye is.
- Talán zavarja? - néz rám, mire megrázom a fejem.
- Egyáltalán nem - válaszolok halkan, és elpirulok. - Azt hiszem, a srácok néznek minket. Hiába, a mai tinik.
Hotta-san elküldi a gyerekeket, akik ugyan morognak, de engedelmeskednek a tanárnak. Én csak nevetek. Én sosem voltam ilyen, de pár osztálytársam igen.
- Most azt fogják találgatni, hogy milyen kapcsolatban állunk - állapítom meg nevetve.
- Nem baj, hadd kombináljanak - legyint mosolyogva. - Ez az utolsó órám. Van valami dolga ma? Vagy dolgozik?
- Ma nem. Majd holnap délután - rázom a fejem. - Mihez lenne kedve?
- Mit szólna egy mozihoz? Megnézhetnénk valami nyálas, csöpögős romantikus filmet.
- A nyálas filmeket nem szeretem. De egy jó kalandfilmre vevő vagyok - egyezek bele. - Megvárom a kapunál, nem akarom zavarni, míg átöltözik.
- Húsz perc és ott vagyok - mondja, és elindul befelé.
Tényleg úgy érzem magam, mint aki randira készül. Pedig nem úgy öltöztem. De talán Mainak igaza van, lehet, hogy tényleg kezdek belezúgni Hotta-sanba.
|
| oosakinana | 2010. 09. 01. 15:04:57 | #7459 |
Karakter: Hotta Jin
Megjegyzés: (Yuri-nak)
Kicsit izgatottan várom a válaszát, mire igent mond, és nagyon boldog leszek tőle. Feldobja az egész napomat és képtelen vagyok szomorú lenni. Megvárom, amíg gyorsan elkészül. Kötény le, cipő fel és már mehetünk is. elkezdünk sétálni, de nem nagyon ismerem azt a városrész így egyszer megtorpanok, hogy merre is menjünk, mire Suzuhara-san mondja, hogy van a közelben egy kis park, ahol tudunk beszélgetni. Jó ötlet és boldogan mondok igent.
Ahogy megyünk, eléggé megakad a szemem Yuri-n. csak őt látom és senki mást, bár nem is hiszem, hogy akarok mást látni. Gyönyörű és összeillő ruha van rajta, amiből látom, hogy tökéletes ízlése van és gyönyörű nő.
- Hotta-san! – mondja nevem, mire ránézek. - Miért én? Nem is ismerjük egymást.
- Hívjon Jinnek! – mondom neki kedvesen, de csak a fejét rázza.
- Nem ismerjük annyira egymást – elmosolyodik, mire megcsodálom gyönyörű mosolyát. - És azt sem értem, miért hívott el sétálni. Nem mintha nem esne jól – mondja nekem kedves és csilingelő hangján, ami megnyugtat.
- Mert ön igazán csinos nő – mondom őszintén, majd folytatom. - És valahogy jól érzem magam a közelében.
- Értem – kuncog halkan, mire boldog leszek és elmosolyodok.
Nem sokat beszélgetünk csak sétálgatunk, de nagyon jól esik, hogy velem van. Azt hiszem, hogy most tényleg az ő társaságára van szükségem, hogy megnyugodjak teljesen és ne legyen semmi bajom.
Meglátunk egy fagylaltost és meghívom Suzuhara-sant egy fagyira, amit mosolyogva és boldogan fogad el. Tovább sétálunk, majd ránézek és látom, hogy eléggé kipirult, amire rá is kérdezek, hogy mi a baj.
- Meleg van – mondja nekem kedvesen és mintha egy kicsit zavart lenne, majd a kezével elkezdi legyezni magát. - Idén forró nyarunk lesz. Már érezni.
- Lehetséges - sóhajtok. - Tudja miért nem vagyunk már együtt? – kérdezem tőle hirtelen, mire megrázza a fejét. Hülye kérdés tudom, hiszen senki nem tudja. - Megcsalt – mondom neki, mire látom, hogy elkerekednek a szemei, de most magam elé nézek. - Tegnap este felhívtam és hallottam, amint egy másik férfival szeretkezik valami hotelszobában. El tudja hinni?! – mondom, és csak most veszem észre mennyire is bánt a dolog. - Reggel meg beállított, hogy az egész egy fogadás volt, nem úgy akarta. De nem hittem neki. Olcsó ribanc ő is, mint a többiek! – fakadok ki teljesen, majd Yuri-ra nézek istenem miket mondtam. Nem lett volna szabad. - Elnézést, nem így akartam.
- Semmi baj – megrázza a fejét. - Jobb, ha kiadja. Higgye el, tudom, milyen az – mondja, kedvesen. Annyira imádom, hogy ilyen megértő - Nem ön az első, akit elhagytak – mondja, mire kérdő tekintettel nézek rá és valahogy most nem értem a dolgokat, bár gondolom volt már barátja, hiszen gyönyörű egy teremtés.
Beszélgetünk egy kicsit és elmesélem, hogy középiskolában tanítok testnevelés tanárként. Róla is megtudok egy két dolgot, de még mindig bánt a kitörésem és nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam, mire rá nézek.
- Meghívhatom vacsorázni? – kérdezem tőle, mire látom, hogy meglepődve néz rám.
- Hát…. Nem is tudom. – mondja, de ránézek.
- Kérem szépen. Bocsánat kérésem jeléül, amiért olyan csúnya dolgokat mondtam maga előtt. – mondom és reménykedek, hogy elfogadja a meghívást. Látom rajta, hogy vacillál.
- Rendben. – egyezik bele kicsit késlekedve, mire elmosolyodok.
- Köszönöm, akkor menjünk is. – mondom, majd elindulunk a kedvenc kis helyemhez, ami nem túl drága, de nem a leglepukkantabb hely.
Oda fele jókat beszélünk, és kicsit kezdek én is oldódni a történtek után, és ahogy észreveszem egy kicsit ő is, bár még egy kicsit vissza fogottabb és nem beszél annyit, mint én, de legalább így egy kicsit megismer. Legalább is remélem.
Bemegyünk és egy nagyon szép látvány tárul elénk. Kicsit olyan középkorias a díszlet, de nem gicsess, ami nekem nagyon tetszik. Yuri-ra nézek és látom, hogy neki is tetszik a hely, ami boldogsággal tölt el. Leülünk egy kicsit eldugottabb részre, ahol nyugodtan tudunk tovább beszélgetni. Nem sokkal később megjelenik a pincér.
- Mit hozhatok önöknek? – érdeklődik kedvesen, mire Yuri-ra nézek.
- Mit szeretne a hölgy? – érdeklődök kedvesen, mire látom, hogy az étlapot böngészi.
- Szerintem egy kis steak-et félig átsütve. – mondja kedvesen, mire mosolyogva nézek rá, majd a pincérre.
- Én sushit kérek. – mondom, mire bólint és már el is ment a pincér.
- Mesélne a munkájáról, hogy milyen? – érdeklődik kedvesen, mire a szemébe nézek és mélyen.
- Szeretem a sportokat és még jobban szeretek tanítani. – kezdek bele. – Csak nem olyan egyszerű oda eljutni, főleg ha az ember egy család első szülött gyermeke és őt akarják megtenni egy vállalat vezetőjének. – mondom kedvesen.
- Miért nem akarta elvállalni a vezetést, hiszen jobban kereshet vele nem? – érdeklődik, mire elmosolyodok.
- Nekem a pénz nem számít. Az tény és való hogy gazdagabb családban nőttem fel, de ott meg is tanultam, hogy a pénz egyáltalán nem boldogít, csak az, hogyha az embernek tökéletes élete van és az nem a pénz miatt lesz az. – mondom neki, mire értetlenül néz rám.
- Akkor mitől lesz egy ember élete tökéletes ön szerint? – kérdezi kedvesen.
- Attól, hogy olyan állása, amit szereted csinálni és egy olyan felesége és családja legyen, akikhez alig várja, hogy munka végén hazamenjen és velük legyen. Örömet okozzon, hogy eltarthassa őket. – mondom őszintén és kicsit el is ábrándozok.
- Van benne valamit, amit monda, de a megélhetéshez azért a pénz is szükséges. – próbál kicsit vitába szállni velem, ami nagyon tetszik.
- Igaz, hogy szükség van rá, de az nem a legjobb, ha a pénz az elsőd leges, de ez mind csak az én szemszögem. – mondom kedvesen, majd meghozzák a kaját és elkezdünk enni. Evés közben annyira nem beszélgetünk, de akkor is élvezem a társaságát és nem akarom, hogy véget érjen akár mikor.
Rendelek egy kis desszertet is a vacsi után, amit nem nagyon szeretne elfogadni, de mivel már kifizettem, ezért elfogadja, majd megesszük, közben beszélgetünk és most mintha valahogy egy kicsit többet árulna el magából, de lehet, csak hallucinálok. Egyszer csak az órájára néz.
- Ne haragudjon, de mennem kell. Holnap reggel órám lesz és szeretném kipihenni magam. – mondja kedvesen, mire feláll és én is követem.
- Nincsen semmi gond. Haza kísérem. – mondom kedvesen, mire rám néz.
- Ne fáradjon miattam így is már nagyon sokkal tartozom önnek. – mondja és próbál finoman elutasítani.
- Ugyan már ez a nap boldogság volt számomra. Főleg, hogy egy olyan nővel tölthettem, mint maga. – mondom őszintén, mire látom, hogy elpirul kicsit. – kérem, engedje meg, hogy hazakísérjem. – nézek rá kedvesen és elmosolyodok kicsit.
- Rendben. – adja be a derekát.
Elindulunk hozzá gyalog, mert olyan szép este van és a szellő is kellemesen fúj. Beszélgetünk még mindig, de látom, hogy Yuri kicsit fázik, és a karját simogatja, hogy felmelegítse magát. Leveszem a zakómat és ráterítem.
- Köszönöm. – mondja, majd mosolyogva ránézek és tovább sétálunk.
Nem sokkal később megérkezünk hozzá, majd megáll, és felém néz.
- Köszönöm szépen ezt a szép napot. – mondja, mire elmosolyodok.
- Én köszönöm, hogy önnel lehettem. – mondom, majd odamegyek, és egy puszit adok az arcára, amire mind a ketten elpirulunk. – Szép álmokat Suzuhara-san. – mondom mosolyogva, majd a zakómról elfelejtkezve megyek haza.
Mikor hazaértem, teljesen boldog vagyok és nagyon jól esett ez az este meg a délután úgy minden együtt véve tökéletes volt. Elvégzem a teendőimet, majd lefekszek az ágyra és folyamatosan, csak Yuri jár a fejembe, hogy milyen csodálatos és még az is megfordul a fejemben, hogy ő legyen végleg a lelki társam, mert megért. Olyan mintha mindig is őt kerestem volna.
|
| Andro | 2010. 08. 29. 08:32:40 | #7327 |
Karakter: Suzuhara Yuri
Megjegyzés: (Hotta Jin-sannak)
A mai nap is olyan, mint a többi. Most két napig nincsenek óráim, aminek egyrészt nagyon örülök, mert így egész nap az üzletben lehetek. Másrészt rossz is, mert hiányoznak a barátaim. Na igen, sokan vannak úgy, hogy dolgoznak, páran meg nem. Ma is sok a munka, mert Haruna-san virágüzlete igencsak felkapott lett az utóbbi időben. Nem is csodálom, hiszen tényleg csodálatos virágokat árulunk, az árak sem magasak és mindig elsőrendű a kiszolgálás. Reggel ellenőrzöm a frissen érkezett növényeket, majd segítek Haruna-sannak a helyükre tenni őket. Sok a munka, de ennek örülök a legjobban, mert így legalább elfoglalhatom magam és nem unatkozom.
- Suzuhara-san! - lép mellém Haruna-san, mikor befejeztük a cipekedést. - Legyen szíves, gondoskodjon ezekről a tételekről. A vevők ma délután jönnek értük.
- Igenis, asszonyom! - hajolok meg, majd a pult mögé ülve nekikezdek a munkának.
Mostanában rengeteg csokrot rendelnek tőlünk, hiszen ez az évszak igazán kedvez az esküvőknek. Szeretem ezt csinálni, és jó látni a párok boldog arcát, mikor átnyújtom nekik a csokrokat.
Már jó ideje dolgozgatok, és két csokor el is készül, mikor az ajtó felett levő csengő csilingelni kezd. Kiváncsian nézek be. Fiatal pár érkezett, és úgy néznek ki, mint akik az esküvő előtti hangulat rózsaszín felhőjén utaznak. De csak egy pillanatra nézek rájuk, aztán visszatérek a munkámhoz. Nem az én dolgom. Fél füllel hallgatom, mit beszélgetnek, de úgy teszek, mint aki nem hallott semmit.
– Suzuhara-san, jöjjön ide legyen szíves! – hallom meg hirtelen Haruna-san hangját, így felkelek és odamegyek hozzá.
- Igen asszonyom? – nézek a főnöknőmre. Közben azt is észreveszem, hogy a férfi figyel, és ettől egy picit el is vörösödöm. Nem értem miért, hiszen semmi okom nincs rá, biztosan nem úgy néz rám, hiszen menyasszonya van.
A menyasszonnyal megbeszéljük a csokrot, pontosan közli milyet szeretne, én pedig gyorsan felírom egy noteszba. A szálloda nevét is felírom, hogy hová kell majd holnap kikézbesíteni a csokrot. Igazán helyes lány, biztosan boldogok lesznek együtt. De ahogy látom, a vőlegény gondolatai egészen máshol járnak, mert folyamatosan engem bámul, bár nem feltűnően, inkább nagyon udvariasan, inkább érdeklődő a tekintete. Hogy mik vannak! Enyje-bejnye, csak nehogy a menyasszonyod megtudja, kis hamis. Magamban kuncogok egyet, hiszen már régen nem nézett rám úgy férfi, barátom pedig még valljuk be, sosem volt. Túl félénk vagyok hozzá.
- Igaz szerelmem, így jó lesz? – kérdi a lány, mire a fickó megrázza a fejét, mint aki most tért magához. Eléggé elkalandoztak a gondolatai, remélem nem rólam fantáziált.
- Igen jó lesz - fordul a lány felé és először nézem meg tüzetesebben. Hosszú, fekete, enyhén hullámos haja van, csinos, fiatal arca, sötét szemei és ha jól látom, finoman kisportolt alakja. Igazán remek benyomást nyújt és az arca alapján ítélve, nem lehet rossz ember. De megrázom a fejem. Nekem most dolgom van. – Szeretném, ha ön csinálná meg... - szólal meg, majd gondolkodik. Hát persze, nem tudja a nevem.
- Suzuhara Yuri – segítem ki elpirulva. - Szívesen elvállalom – teszem hozzá, mire ő csak mosolyogva bólint..
- Nagyon szépen köszönjük – mondja a lány. – Akkor holnap a szállodában, amit mondtam találkozunk, és megbeszéljük a részleteket.
Köszönnek és távoznak. Még elmélázva figyelem a fickó alakját, majd Haruna-san érintése hoz vissza a valóságba. Látom, hogy mosolyog, és mondana is valamit, de inkább magában tartja. Tudom, mit akar mondani, de köszönöm szépen, nem szokásom elvenni más fiúját. Inkább visszaülök dolgozni, mert még rengeteg munka vár rám. Be kell fejeznem a csokrokat és el kell kezdenem ezt az új megrendendelést is, hogy holnap többé-kevésbé be tudjam mutatni.
- Helyes pasi, mi? - kérdi hirtelen Haruna-san, mire odakapom a fejem. - Az az úriember azzal a lánnyal, aki nemrég volt itt.
- Nem az esetem - válaszolom, ami persze hazugság. Pont az esetem. - Amúgyis, menyasszonya van. És nem is ismerjük egymást.
- Az az Ön baja Suzuhara-san, hogy túlságosan óvatos - kuncog fel a főnököm, mire kénytelen vagyok én is elnevetni magam.
Való igaz, túl óvatos vagyok, de nem szeretném megjárni. Túl sok rémtörténetet hallottam már ahhoz, hogy ne aggódjak amiatt, miféle tuskó, vagy bunkó, erőszakos férfit fogok ki magamnak.
Mikor este hazaérek, nem is tudom miért, de egyfolytában rá gondolok. Idegesít, mert nem szabadna, hogy ő járjon a fejemben. Foglalt, és akármilyen jól is néz ki, számomra tiltott személynek minősül. Végül nagy nehezen elalszom.
~*~
Másnap délután éppen a boltban segédkezem, mivel még van egy órám az indulásig, amikor is a tegnapi látogatónk tér be. De csak egyedül, amin eléggé meglepődök, és mintha keresne valamit. Vagy inkább valakit, úgy járatja végig tekintetét a bolton. Jelenleg csak egyetlen vevőnk van, aki éppen fizet nálam, és már megy is, így minden figyelmemet lekötheti a férfi.
- Jó napot, Hotta-san! Miben segíthetek? – érdeklődik Haruna-san, én pedig élénken figyelek. Tehát a vezetékneve Hotta.
- Szeretném visszamondani a tegnapi megrendelésünket – mondja, mire elkerekednek a szemeim.
- Miért mi? Mi történt? Változtassunk valamin esetleg vagy más virágok kellenek? – érdeklődik aggódva Haruna-san, hiszen ilyen még sosem történt itt azelőtt. Visszamondani a rendelést!
- Nem a boltjuk tökéletes és nagyon gyönyörű virágok vannak benne. itt most velünk történtek dolgok és felbomlott az eljegyzésünk és nem vagyunk már együtt – hallom szomorú hangját. Szegénykém. Ekkor lát meg engem, mire elkezdek igazgatni egy csokor rózsát, amik most érkeztek nemrég. Odalép hozzám, és rám mosolyog. Istenem, de szép mosolya van. - Suzuhara-san! Lenne kedve esetleg velem sétálni egy kicsit? – kérdi kedvesen, mire elpirulok.
Most... most elhívott sétálni? De miért engem. Tanácstalanul nézek Haruna-sanra, aki csak bólint, hiszen úgyis mindjárt lejár a munkaidőm. Így végül igent mondok Hotta-sannak, aki úgy tűnik, nagyon örül a dolognak. Gyorsan leveszem a kötényem, cipőt cserélek, magamhoz veszem a táskámat és már megyünk is.
Nem igazán tudom mire vélni ezt az egészet, hiszen nem ismerjük egymást és nem értem, miért akar velem sétálni, hiszen most mentek szét a menyasszonyával. De nem akarom megkérdezni, inkább hagyom, hogy ő vezessen. Ezt a városrészt jól ismerem, van a közelben egy kis park és mikor mégis tanácstalanul áll meg az úton, javaslom neki, menjünk a parkba, ott zavartalanul lehet beszélgetni. Ő pedig boldogan igent mond.
Egy könnyű tavaszi hosszúujjas citromsárga felső és egy hosszú fehér szoknya van rajtam, amit az alján citromsárga fodrok díszítenek. Lábamon fehér magassarkú, vállamon fehér táska. Hajamat kibontva fújja az enyhe szellő. Látom, hogy nagyon néz, szinte kiesik a szeme, mégsem tolakodó.
- Hotta-san! - szólítom meg, mire rám figyel. - Miért én? Nem is ismerjük egymást.
- Hívjon Jinnek! - ajánlja fel, de megrázom a fejem. Hotta Jin. Igazán különös név.
- Nem ismerjük annyira egymást - mosolyodom el. - És azt sem értem, miért hívott el sétálni. Nem mintha nem esne jól - teszem hozzá, nehogy azt higgye, nem szívesen vagyok vele.
- Mert ön igazán csinos nő - érkezik a válasz. - És valahogy jól érzem magam a közelében.
- Értem - kuncogok aprót.
Nem sokat beszélgetünk, én is látom, hogy nincs beszélgetős hangulatban. Nem akarok rákérdezni mi történt, hiszen ehhez nincs sok jogom, meg aztán, ha akarja, úgyis elmondja. De biztos nagy dolog lehet, talán a menyasszonya megcsalta, vagy ilyesmi, mert tapasztalatom szerint, az emberek akkor szoktak így kiborulni, vagy magukba fordulni.
Találunk egy fagylaltost, ahol Hotta-san meghív egy fagyira. Örömmel elfogadom, mert mégiscsak elég béna dolog üres kézzel és némán bandukolni. Most ez olyan mint egy randi, én pedig még nem igazán randiztam életemben. A gondolatra is libabőrös leszek és elpirulok, mire Hotta-san érdeklődve néz rám.
- Meleg van - vágom ki magam és legyezni kezdem az arcom szabad kezemmel. - Idén forró nyarunk lesz. Már érezni.
- Lehetséges - sóhajt. - Tudja miért nem vagyunk már együtt? - kérdi, mire megrázom a fejem. Honnan tudnám. - Megcsalt - közli, mire elkerekednek a szemeim. Igazam volt, tehát jók a megérzéseim. - Tegnap este felhívtam és hallottam, amint egy másik férfival szeretkezik valami hotelszobában. El tudja hinni?! - fakad ki dühösen. - Reggel meg beállított, hogy az egész egy fogadás volt, nem úgy akarta. De nem hittem neki. Olcsó ribanc ő is, mint a többiek! - végül észreveszi magát. - Elnézést, nem így akartam.
- Semmi baj - rázom a fejem. - Jobb, ha kiadja. Higgye el, tudom, milyen az - bár azt nem közlöm vele, hogy én egész más miatt szoktam kifakadni. - Nem ön az első, akit elhagytak - kérdően néz rám, de megrázom a fejem. Nincs itt az ideje, hogy az én múltamról beszélgessünk. Az sokkal véresebb, mint a övé.
Még beszélgetünk és megtudom, hogy testnevelést tanít egy középiskolában. Én is mesélek magamról, bár a kínos kiskori élményeket kihagyom. Igazán jól érzem magam vele, de nem akarok még komoly kapcsolatot. Főleg nem vele, hiszen most csalta meg a menyasszonya. Sajnálom szegényt, nem lehet könnyű, ha elárul az, akiben bíztál és szeretted, óvtad, védted, féltetted. De remélem, túljut rajta idővel.
|
| oosakinana | 2010. 08. 24. 20:54:37 | #7196 |
Karakter: Hotta Jin
Megjegyzés: (Yuri-nak)
Reggel már a suliba vagyok és próbálok koncentrálni a tantervre, de állandóan csörög a telefonom, mivel mostani párom szervezi az esküvőnket. Annyira be van zsongva tőle, hogy még szabad napot is vett ki. Azt hiszem én is szeretem és boldog vagyok vele, hiszen nem a semmiért kértem meg a kezét, de ez a rohanás nekem, egy kicsit sok. Hiszen alig egy hete kértem meg a kezét. Azt hittem, hogy majd olyan fél év 1 körül kezdjük el tervezgetni, addig pihi lesz. Felveszem.
- Szia, kicsim. Mi újság? – kérdezem tőle kedvesen, amire egyből elkezd csacsogni.
- Szia, szerelmem. Képzeld, most vagyok egy nagyon szép virágüzletbe, ahol nagyon gyönyörű virágokat készítenek, kérlek, délután jöjjünk el ide. Nézd meg te is. – mondja nekem lelkesen, mire nagyot sóhajtok.
- Rendben. Elmegyek. – mondom majd hallom, hogy becsengenek. – Kicsim ne haragudj, de mennem kell, mert becsengettek és kezdődik az órám.
- Jól van, menjél nyugodtan, akkor, amikor végzel, megyek oda hozzád és mehetünk a virágüzletbe. – mondja lelkesen, majd elköszönünk egymástól. Nagyot sóhajtok, majd felállok, leveszem a naplót és megyek órára.
Sajnos amilyen szerencsétlen vagyok, nagyon gyorsan eltelik a nap. Szeretem a munkámat végezni és tanítani, főleg sportot. Szedem össze délután a cuccaimat és megyek le. Éppen beteszem a cuccaimat, amikor hátulról a nyakamba ugrik valaki. Megfordulok és akkor látom, hogy mennyasszonyom az.
- Szia Aiko. – köszönök neki mosolyogva, majd egy puszit kap ajkaira.
- Szia, kicsim, akkor mehetünk a boltba? – érdeklődik kedvesen és mosolyogva, de jobban az izgatottságot látom a szemeiben.
- Igen mehetünk. – mondom kedvesen, majd elmegyünk a virágboltba, amit annyira meg akar nekem mutatni.
10 perces kocsikázás után kiszállunk és bemegyünk. Tényleg nagyon szép üzlethelyiségbe érkeztünk, ami látványos, de még sem nagyon giccses. Ez az, ami kell nekem. Beljebb megyünk, és kicsim egyből elkezd beszélni az eladóval, aki egy 30 körüli nő. Én addig csodálom a virágokat. Körbe nézek és a pult mögött meglátok egy nagyon helyes lányt. Hosszú barnás-vöröses haja van. Nem látok belőle túl sokat, mert a pult mögött ül egy asztal mellett és a virágokat köti. Nagyon gyönyörű látvány még így oldalról is. kicsit elbambulhattam, mert Aiko hangja hoz vissza a valóságba.
- Jin, minden rendben? – érdeklődik menyasszonyom, mire ránézek és elmosolyodok.
- Persze, csak kicsit elgondolkoztam. – mondom kedvesen, mire kapok egy puszit és megölel.
- Ő is annyira izgatott az esküvőnk miatt. Állandóan csak azon jár a feje. – mondja csacsogva az eladónak.
- Értem, ha szerelmesek, akkor az esküvő már csak ilyen. – mondja az eladó, majd hátra néz. – Yuri gyere, ide kérlek. – szól valakinek. Mikor látom, hogy a lány mozdul, meg kicsit elkezd hevesen verni a szívem, csak nem tudom, hogy miért, hiszen van jegyesem.
- Igen asszonyom? – mondja a Yuri. Szóval így hívják. Gyönyörű neve van, és amilyen kecsesen jár, meg az alakja is nagyon gyönyörű. Csak őt figyelem és teljesen belefeledkezek a látványába, de amint látom egyedül csak ő vette észre, hogy mennyire nézem, mert elpirult kicsit. Nem is hallom mit beszélgetnek, annyira őt figyelem, mire kicsim hoz vissza.
- Igaz szerelmem így jó lesz? – kérdezi, mikor észhez térek és elszakadok a lány tekintetétől és látványtól, majd szerelmemre nézek.
- Igen jó lesz. – mondom kedvesen, majd oda fordulok. – Szeretném, ha ön csinálná meg… - mondom neki, de nem tudom a nevét, mire halványan elmosolyodok, de csak nagyon halványan és rám néz.
- Suzuhara Yuri. – mondja elpirulva. - Szívesen elvállalom. – mondja kedvesen, mire bólintok mosolyogva.
- Nagyon szépen köszönjük. – mondja kicsim. – Akkor holnap a szállodában, amit mondtam találkozunk és megbeszéljük a részleteket. – mondja kedvesen, majd elköszönünk és kimegyünk, de még vagy kétszer visszanézek az üzletbe és a lányt figyelem. Nagy nehezen elszakadok figyelésétől beülök és elindulunk. Kicsim házához. Ma úgy döntöttem inkább egyedül akarok lenni, de ezzel ő is így van, hiszen este megy a csajokkal bulizni. Nincs ellenemre, hiszen tudja, hogy ha olyat csinál, akkor vége lesz a dolognak. Ezt az egyet sosem szerettem, ha hülyének néznek. Ezt mái napig nem szeretem.
Az egész estém azzal telt el, hogy Yuri-ra gondoltam és azokra a gyönyörű szemekre és tekintetre, ami belőle sugárzott. Elmélkedésemből a telefonom csörgése zavar meg, amit felveszek.
- Igen tessék? – szólok bele, mire csak ricsajt hallok a háttérben.
- Szia, szerelmem. Mit csinálsz?
- Csak fekszek és nézem a plafont. – mondom neki. – Milyen a buli? – kérdezem tőle kedvesen.
- Ahh… nagyon jó… ennél jobb… nem hiszem… lehetne. – mondja akadozva és elkezd kicsit lihegni a telefonba, mire felülök.
- Kicsim minden rendben van? – kérdezem aggódva.
- Ühüm… Ahh… - nyög bele a telefonba, ami nekem már nagyon tetszik. – Majd később visszahívlak. – mondja, de nem nyomja ki a telefont és mindent hallok, ami a háttérben történik. Azt is, ahogy menyasszonyom egy másik férfinak a nevét mondogatja és bíztatja gyorsabb tempóra. Eleget hallottam. Kinyomom a telefont, majd kicsit idegesen fekszek le aludni és várom, hogy holnap felbonthassam az eljegyzést az esküvőt és mindent.
~*~
Reggel felkelek és hallom, hogy kopognak az ajtómon. Ki a nyavalya lehet az már hajnalok hajnalán, mikor az ember dolgozni menne. Kinyitom és drágalátos menyasszonyom áll ott.
- Mit akarsz? – kérdezem tőle komolyan, de még sem tudok bunkó lenni.
- Ne haragudj, kérlek, csak a barátaim mondták, hogy nem merem megtenni… - mondja, mire közbe vágok.
- És te meg nem tudtál nekem mondani a kísértésnek. Örülhetsz annak, amit elértél. – mondom komolyan és a kezemet nyújtom. – Kérem vissza a jegygyűrűt. Azt hiszem rossz embernek adtam oda. – mondom komolyan, mire elkezd könnyezni.
- Jin. Kérlek szépen. Könyörgöm. – mondja nekem könyörögve és lassan sírva.
- Aiko, hányszor akarod eljátszani velem? – kérdezem. – első alkalommal is megmondtam, hogy ha megteszed, akkor vége lesz. És most vége is lesz. – mondom komolyan. Kérem a gyűrűt. – mondom neki komolyan, mire nagy nehezen leveszi, és a kezembe adja. – Ég veled Aiko. – mondom, majd becsukom az ajtót és megyek csinálni a dolgomat.
Elintézek egy két telefont, hogy lemondjam a megrendeléseket. Bemegyek a suliba és megtartom rendesen az óráimat, mint akinek semmi baja és ne történt semmi vele. Ebben jó vagyok, hogy elrejtsem a gondjaimat.
Munka után beülök a kocsiba és már megyek is a virágboltba. Reménykedek, hogy ott lesz Yuri, mert szívesen találkoznék vele. Megállok a bolt előtt, majd bemegyek és egyből Yuri-t keresem a szemeimmel.
- Jó napot Hitto-san. Miben segíthetek? – érdeklődik az idősebbik eladó.
- Szeretném visszamondani a tegnapi megrendelésünket. – mondom kedvesen.
- Miért mi? Mi történt? Változtassunk valamin esetleg vagy más virágok kellenek? – érdeklődik aggódva a vezető, mire elmosolyodok.
- Nem a boltjuk tökéletes és nagyon gyönyörű virágok vannak benne. itt most velünk történtek dolgok és felbomlott az eljegyzésünk és nem vagyunk már együtt. – mondom őszintén, majd Yuri-ra nézek kicsit, akinél látom, hogy figyel. Elkapja a fejét és a virágot kezdi el igazgatni. Elmosolyodok halványan, majd odamegyek hozzá és rá mosolygok.
- Suzuhara-san. Lenne kedve esetleg velem sétálni egy kicsit? – érdeklődök kedvesen és mosolyogva, mire látom, hogy elpirul, de kicsit meg is lepődik, közben csak őt figyelem és nem tudom mit csináljak. Annyira örülnék neki ha eljönne velem sétálni…
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 08. 25. 08:48:55
|
| timcsiikee | 2010. 06. 27. 21:16:23 | #5756 |
Karakter: Vége
vége
|
|
