Új gazdát kaptam , már nem is tudom mióta , talán van már 180 éve hogy egyedül vagyok . De most csak örülhetek , egy kedves fiatal lány mellé kerültem . Mondhatni hogy kirendeltek mellé , mert gyanús elemek figyeltek fel rá .Nekem pedig a védelem  a legfõbb feladatom  , ha inkognitóban akarok maradni akkor tartanom kell  ezt a kutya alakot , és az életem árán vigyáznom kell a lány lelkére. Valamivel kényelmesebb így. Milyen sokat változott a világ mióta benne élek , eszméletlen hogy mi nincs már. Luce mellett kocogok éppen pórázon , és ritmusosan lihegek a lépések szaporasága miatt . Egy kertes házban lakunk , de néha eljön az édesanyjához a temetõbe . Szomorú, ilyen fiatal és az édesanyja nincs már vele . Amikor hozzá kerültem egy sötét szobában kucorgott , és a lelke szinte sírt , talán ezért is kerülgetik fura lények . Õ nem észlel ebbõl semmit , de én sajnos igen . Féltem , és próbálok mindig a közelében maradni  , és rajta tartani a szemem .

Gyorsít  a tempóján , fülét eltömte valami ritmusos zenével , és folytatjuk a hétvégi kocogást . Inkább egy németjuhászhoz hasonlítanám ezt az alakomat , na de ki látott már ilyen színû németjuhászt ? Ezért találtak éppen rám , vagy úgy is mondhatnám megtaláltattam magam . Az apja segédkezett , és tudta nélkül cselekedte a legjobbat . Egy parkban loholunk éppen végig , ami tele van élettel . Nem is figyelem ki kicsoda , de borsódzik a hátam valamitõl , vagy inkább valakitõl . Körbepislantok , és egy világító kék szempárra figyelek fel , egy kicsit arabos vonású férfi üldögél az egyik padon , és meredten bámulja Lucet . Kifejezetten nem tetszik ez nekem , de amikor elhaladunk mellette leszólítja a kisgazdámat .

- Hé kislány ! Nem tudod hány óra ? – tulajom odakapja tekintetét és kifeszegeti a headsetet a fülébõl .  Majd egy aranyos mosollyal válaszol .

- De , tizenegy óra múlt hét perccel . – nyüszítek és tépem a pórázt , ne szólj hozzá ! Veszélyes ! Az illetõ felé nyújtja kezét , én pedig mély morgást hallatok , és se szó se beszéd elrántom  a leányzót .

- Bocsánat nem szokott ilyen lenni ! – indul meg hatásomra , én pedig egy dühös pillantást vetek még az ismeretlenre . Gyorsan , ne hogy utánunk jöjjön . Kiráz a hideg ha arra a kék szemre gondolok vissza . Tovább haladunk , egy kicsit csendesebb környéken bóklászunk , megállunk inni . Én is kapok egy kis frissítõt , õ addig kiveszi az elektronikát a fülébõl , és beszélni kezd hozzám .

- Nos Evan ? – lihegve leülök mellette . – Nem vagy fáradt ? – aranyosan rápillogok , majd kicsit meghúzza a pórázt , és én lassú tempóban követem hazáig . Ezt a nevet adta nekem, bár nekem már van egy , de szólítson így ha akar . Az elsõ nevemet már azt sem tudom hogy mikor kaphattam , de az emberek adták nekem , és így fohászkodtak , hogy védjem õket a gonosztól . A gonosztól , tehát jelenleg attól a kék szemû , és markáns vonásokkal megáldott fura pasitól . Az én eredeti emberi alakom hozzá képest eltörpül , a lehetõ leggonoszabb lény kerülgeti Luce-t . Még pedig maga az ördög…

*~*~*~*

Szép komótosan vizslatok körbe a házunkban , mindent ellenõrizve . Nincs semmi fura nyom , vagy utaló jel , így eszem  és lepihenek egy kicsit . Van egy tündéri kistesója is , imád velem játszani  és én is vele . Bár így kutya alakban egyszerûbb dolgom van , és több energiát is képes vagyok megtakarítani , de néha egy kicsit ki kell hogy nyújtóztassam az izmaimat . Megjön a házigazda is , és mindenki fecseg egymással , megosztják a mindennapi fáradalmaikat , hogy bírnak ennyit dolgozni ? Egyre jobban meg lettek terhelve az idõk folyamán , amíg én búljdostam , vagy legalább is szolgálaton kívül voltam . Az elõzõ újjászületésem nem nagyon sikerült , kicsit gonoszra sikeredtem és az akkori gazdámnak baja esett , általam . Lassan közelítenek a meleg nyári napok , és egyre nehezebb a levegõ is . Az emberek elintézték az összes dolgukat , és lefekvéshez készülõdnek . Engem ki kéne zárniuk , de Isteni színlelésemnek hála bekerülök a védencem szobájába . Szárnyra nyitja az ablakot , és a függöny egy kis libbenéssel fogadja a beáramló friss levegõt . Majd leoltja a villanyt , és finom hangja felcsendül .

- Jó éjszakát ! – magára húzta a vékony takarót , és hátat fordít a nyitott ablaknak .

- „ Neked is „ – válaszolok neki szinte érthetetlenül halk hangon , amit õ már édesen szenderegve fogad . Csak a halk szellõ hangja zavar be néha , meg a kinti tücsökciripelés . Én az egyik sötét sarokban gubbasztok , és hiába próbálkozom kínkeservesen , de nem tudok aludni . Pedig rendesen lefárasztott a futkosással , de  úgy látszik nem volt elég ez sem . A nyitott ablakon keresztül pislogok ki a fényes holdkorongra , kényelmesebb lenne az ágyon , így odakucorodom Luce ágyának a végébe . Egy ideje már rossz érzésem van , néha néha egy kis idõre lecsukódnak szemeim , de fel felpislantok a környezetemre ,   hogy megbizonyosodjak arról hogy a kékszemû nem ólálkodik e itt .

Talán két percre ha csukva volt a szemem , és a meleg fülledt levegõ helyett , hideg szellõ száll be a szobába . Valaki takarja a holdsugarak fényét , és közel hajol Lucehoz . Felkapom fejemet , és egy már berögzült mozdulattal rámarok karjára . Ijedten tekint rám , és hirtelen meglendíti nagy izmos karját és felkapja testemet az ágyról , én pedig a falhoz csapódom , majd fehér füstként oszlom el . A fehér ködfátyol körbeöleli védencemet , és marni kezdi a kékszemû friss sebét .

- „ Tûnj el ! Ez a lányt nem fogod megkapni … Takarodj ! „ – susogom a sötétségbe , emberi alakot öltve elõtte . Az átváltozásom sosem volt tökéletes , a fülek meg a hosszú fehér farok megmaradt , ahogy most is .

- Hát ez meg ? – mosolyodik el amint végigfuttatja tekintetét rajtam . Az ágyon guggolok , õ pedig karba tett kezekkel hallgat csupán . – Milyen vérszomjas kiskutya . – tesz irritáló megjegyzést rám , sötét szemeim szinte eggyé válnak a sötétséggel , és válaszolok neki .

- Pont neked kellet ráakaszkodnod szerencsétlenre . Szép mondhatom , az eddigi gazdáimmal könnyû dolgom volt . – csapkodok fehér farkincámmal idegességemet önkéntelenül is kifejezve .

- Ne szórakozz kölyök , tûnj el . Ez csak egy ember . – próbál meg eltaszítani az útból , de rámarkolok  böhöm nagy karjára , és megtartom . Nem próbálkozik erõsen , nem vesz komolyan .

- Fogadjunk hogy nem tudod megszerezni tõlem . – vigyorodom el  , és nézek rikító kék szemeibe .

- Miben fogadjunk ? Mondjuk abban , ha nem tudod megvédeni tõlem , az enyém lesz , ha meg tudod akkor békén hagyom . Így megfelel blöki ? – feszegeti le apró mancsomat karjáról .

- Megfelel . Most pedig távozz kérlek ! – kuncog egyet , és hirtelen eltûnik szemeim elõl . Ez remek Eisei , fogadást kötöttél magával az ördöggel . Mekkora egy hülye vagyok !

- Gyerekek gyertek, nem sokára ott vagyunk és tudtok korcsolyázni. – mondom a gyerekek felé fordulva.

- Apa, de én elfáradtam. – szól kislányom kissé nyûgösebben.

- Jól van gyere Tia felveszlek. – mondom kedvesen és fel is kapom a nyakamba és úgy fordulok meg és indulok tovább. Hátra kérdezek fiamra. – Tony te még bírod?

- Igen én nem vagyok nyafogós kislány. – mondja büszkén és mosolyogva megrázom a fejem.

- Akkor menjünk nagy legény. –tovább haladunk együtt tovább a tavacska felé. Bár most szokatlanul melegebb van, mint mikor utoljára itt jártam, de bízom benne, hogy a jég elég vastag lesz hármunknak.

Lassan meg is érkezünk a tóhoz és Tat lerakva nyakamból segítek felvenni a korcsolyáikat. Mosolyogva nevetgélve megyünk fel a jégre és kellemesen szórakozunk együtt. Szeretek a gyerekeimmel lenni, még ha nem is a vérszerinti gyerkõceim és feleségem sincs, de ez csak részlet kérdése.

A nagy szórakozás közepette hirtelen kapom fel a fejem, ahogy recsegni kezd a jég és utána Tia is felkiált. A vér is meghûl az ereimben.

- Apa segíts. – kiált nekem én pedig egybõl mennék érte közelebb, de csak tovább repedezik a jég. Nem hagyhatom ott, ki kell találnom valamit, hogy érte mehessek, de addig neki is nyugton kell lennie. A jégtábla körül teljesen feltört a jég.

- Minden rendben van Tia. Nyugodja meg. Kihozlak onnan. – mondom neki próbálva nyugtatni, hogy ne mozogjon. Én se merek tovább menni, mert nagyon repedezik a jég. Hátra nézve látom Tony kiment a partra. Helyes õ legalább biztonságban van.

- Apa én félek. – mondja és már szinte sír. Nekem pedig a szívem facsarodik, de próbál õ is közelebb jönni.

- Maradj ott Tia. Ne mozdulj. – szólok rá, de látom a félelmet a szemébe és hogy biztonságban szeretne lenni a karjaimban.

- Mit csinálsz? – hallom meg fiam kérdését, amire hátra kapom a fejem és egy nõt pillantok meg a égen. Remek, remélem nem fog õ is beszakadni, és itt nem változhatok sárkány alakra, mert az egész mindenség beszakad. Arról nem is beszélve, hogy vannak itt rajtunk kívül.

- Meg mentem a testvéredet. – válaszolja fiam kérdésére és kezét helyezi a tóra. Tehát egy jég tündér, vagy valami hasonló lény. Láthatóan koncentrál, így mindenki csendben figyel, majd lassan fel áll és úgy néz rám és Tiara.

- Most már biztonságban kijöhetsz. – mondja lányomnak.

- Apa. – lányomra nézek, aki felém nyújtja a kezét, de láthatóan a jég már nem repedezett. A nõre pillantok hátra kérdõn.

- Téged is elbír, bemehetsz. – mondja bíztatóan, de nekem se kell több. Azonnal elindulok, és felkapva lányom ölelem magamhoz, aki sírva fakad, bújik a karomba a félelem miatt. Megfordulva megyek le vele a jégrõl és a nõ is lelép. Indulna el, de fiam állítja meg megfogva ruháját.

- Öltözzél fel, mert megfogsz fázni. – Kicsit kuncog, de még milyen aranyosan. Leguggol Tonyhoz és arcát megsimítva válaszol.

- Ne aggódj emiatt. Vigyázok magamra. – mondja kedvesen és felállva menne is el, de nem fogom hagyni ilyen könnyedén.

- Kérlek várj. – szólok oda neki és mikor meg áll és visszafordul, folytatom. – Hogy köszönhetném meg, hogy segítettél nekünk?

- Semmiség. Legyetek mindig együtt és boldogok. – ad választ a kérdésemre, majd egy hangot hallunk meg mindannyian és a nõ rohanni kezd. Hiába kiáltok, utána nem reagál, csak elszalad.

~*o*~

A baleset után haza hoztam a gyerekeket, de a kürt nem igazán tetszett tegnap amit hallottam, így nem is haza hanem sógornõmhöz vittem õket és még aznap vissza repültem, de nem találtam meg se azt ahonnan szólt a kürt, se a nõt. Ma viszont ismét a keresésére indultam, hogy legalább a nevét megtudjam.

Az erdõ felett repülök sárkány alakomba és a fenyõk között keresem lányom megmentõjét, hogy sárkány méltósággal köszönhessem meg neki és ajánlhassam fel, a segítségemet legyen bármirõl is szó. Sokáig keresem, és végül a kis tavacskánál találom meg. A tóra leérkezve mielõtt ránehezedne sárkány testem emberi külsõt veszek fel, de mire felnézek ismét eltûnt.

- Hahó! Itt van hölgyem? –kiáltom el magam és megyek ki a jégrõl. –Elnézést ha megijesztettem, nem szándékoztam. Kérem jöjjön elõ. –Kiáltozom, de semmi. –Az én nevem Hektor Zenim és szeretnék önnel beszélni. –Szólok ismét tölcsért formált kezembe mire neszt hallok meg. Oda kapva fejem látom meg. –Kérem ne féljen tõlem.

- Maga egy sárkány! –Mondja félve a fehér hajú szépség

- Igen sárkány vagyok, de nem bántom ígérem! Én a légynek se ártanék, ha nem a családom biztonsága a tét. –Mondom lassan lépkedve felé. A fába kapaszkodik félig meddig mögé bújva. Igen csak meg ijeszthettem.

- Ne jöjjön közelebb! –Kiált rám én pedig megtorpanva nézek rá.

- Jó nem megyek közelebb, de kérem ne féljen tõlem, a szavamat adom, hogy nem bántom. –mondom neki nyugodt kellemes hangon és egy szolid meleg mosolyt engedek meg felé.

- A gyerekek is sárkányok voltak? –kérdi érdeklõdve.

- Igen õk is sárkányok. Még ha nem is a vérszerinti gyermekeim, én úgy szeretem õket. –Mondom neki és erre láthatóan ledöbben és el is felejti félelmét. Kintebb lép a fa mögül és már csak egyik kezével fogja a fát.

- Nem a vérszerinti gyerekei? –kérdez rá elhûlve. –Akkor a felesége elõzõ férjétõl vannak? –Kérdésén jót derülök. Mosolyom még szélesebb lesz, de kiegyenesedve kedvesen pillantva rá rázom meg a fejem. Kezemet a zsebembe mélyesztem.

- Neeem… nekem nincs feleségem. Egyedül nevelem a gyerekeket. Árvákként bukkantam rájuk, és magamhoz vettem õket már pici baba korukban. –kezdem el mesélni neki rövid történetem. –Sose szerettem az erõszakot és nem tudtam õket árvaházba adni, így magamhoz vettem õket. A munkám és fizetésem megengedte, hogy felneveljem õket és szerencsére a családom is segítségemre vannak. –Mondom kedvesen nyugodtan. Azóta hogy rám szólt ne közeledjek nem is tettem egy lépést sem.

- De ha egyedül neveli, most hol vannak azok az aranyos gyerekei? –kérdi körbenézve.

- A sógornõm vigyáz rájuk most, mint mindig mikor dolgozom éppen. –Mondom el az igazat.

- Értem. –jegyzi meg bólintva. Lágyan mosolyodom el kedvesen.

- Meg tudhatom gyerekeim megmentõjének a nevét? –kérdem érdeklõdve.

- Elena… Elenának hívnak. –Mondja kicsit félve.

- Nagyon szép neved van akár csak te magad. Eredetileg azért jöttem, hogy illõmódon megköszönhessem neked, hogy megmentetted Tiat és a sárkányok becsület kódexe értelmében felajánljam szolgálatomat. –Mondom és szívem felé helyezve jobb kezem ökölbe szorítva hajolok meg. –Számomra fontos személyt mentettél meg, így szeretném, ha én is segíthetnék neked Elena.