Karakter: Jon
Megjegyzés: (húgocskámnak)
Éppen egy bemutatóról lépkedek kifele. Utam egyből az erdőhöz vezet, mert bemutatók után mindig ott szoktam levezetni a felesleges energiámat, ami felgyülemlett bennem. Éppen már készülnék, hogy neki kezdek átváltozni, de egy alak megakadályoz tettemben. Nem változhatok át emberek előtt, pláne nem szamuráj előtt, ahogy látom, a katanájából ítélve. Közelebb megyek hozzá, majd megállok és kihúzom magam.
- Te ki vagy? – kérdezem, mire zavartan és kicsit ijedten néz felém, majd mikor meglátja, hogy nem az vagyok, akire számított megkönnyebbülve sóhajt egyet.
- Bocsi, de nem érek rá beszélgetni. – mondja zavarában és a tarkóját simogatja. Elmosolyodok, majd jobban megnézem a illetőt és be kell, hogy lássam, nagyon nagyon tetszik és igazán szexin néz ki. Hosszú gyönyörű gesztenye barna haja van, ami teljesen a lábáig leér. Arc vonásai egyszerűen csábítóak, a szemeiről nem is beszélve. Teljesen magával hív az érzés, amit rajta látok.
- Hogy hívnak? – kérdezem tőle a nevét, mert a kinézetéhez nevet is akarok tudni.
- Heian Danjuro. – mutatkozik be, majd felém néz és ő is végig néz alaposan, de ahogy figyelem a látványba ő maga belepirul, én meg csak elmosolyodok.
- Szia, az én nevem Jon. – mutatkozok be, majd kezet nyújtok neki, amit elfogad. Nagyon gyengéd tapintása van, pedig sokat forgathatta a kardot a kezébe, de ennek ellenére szinte semmi nem látszik rajta. – Szabad megtudnom mit keresel ennyire az erdőben? – kérdezgetem.
- Egy fehér jag… Ne kérdezgess légyszives, mert nem mondhatom el. – mondja, de én már mindent tudok. Engem keresel és ezek szerint engem kell megölnöd.
- Lenne kedved eljönni velem meginni valamit? – kérdezem és próbálom kicsit csábítani is.
- Ne haragudj, de várok valakit és nem mehetek el innen. – áhá. Szóval már foglalt. Akkor ezt is benéztem. Pedig olyan jó lett volna, ha valaki nem lesz foglalt és egyszer érdekelném is és nem csak a bundám meg a ritkaságom.
- Rendben. Akkor, szia. – elköszönök, majd indulok elfele zsebre dugott kézzel, mire hallom, hogy nagyot sóhajt.
- Várj. – hallom hangját, mire visszafordulok mosolyogva é meg csak elpirulva piszkálja a ruháját. – Mit szólnál, ha 30 perc múlva találkoznánk az egyik büfénél a parkban? – érdeklődik még mindig elpirulva. Annyira aranyos így piros pofival.
- Rendben várni foglak. – kacsintok rá, amire még jobban zavarba jön és el is fordul. Elkuncogom kicsit magam, majd elindulok, hogy a megbeszélt időpontban a parkban tudjak lenni. Még akkor is örülök neki, ha le kellett mondanom a mai szaladgálásomról, de így legalább sokkal, jobb dologgal lettem gazdagabb és remélem ez így fog tovább folytatódni is.
|
