Felsóhajtok egy újabb nap, amit a hátam közepére nem kívánok. Bár ma lesz a személyzet felvétele, ami legalább hoz egy kis izgalmat az unalmas hétköznapokba. Elgondolkodom, úgy indulok meg a fürdõ felé. Cukrászt és pár cselédlányt kell felvenni, mert sokan vagy megházasodtak, vagy elköltöztek esetleg elmentek szülni. Na, igen az évek alatt minden változik nem igaz? Megrázom, fejemet a zuhany alá állok és veszek egy frissítõ hideg fürdõt. Amúgy is olyan meleg van, hogy meglehetne sülni.  Anyámékkal is találkoznom kell, mindenáron akarnak már unokát. Elfintorodom, miért mindig engem nyaggatnak ezzel? Igaz húga és férje már megajándékozták õket unokával nem még nekem is meg kell. Megrázom fejemet és elzárom a vizet. Bár abban igazuk van lassan nem ártana egy örökös. Gyorsan megtörülközöm. Nem akarok egy nyafka hercegnõt, akinek elõbbre valóbb a frizurája és a körme, mint a szerelem. Sóhajtok egy mélyet és öltözködni kezdek. Lesétálok, majd a bálterembe veszem az irányt, ami egyben a meghallgató terem is és ott található a trón. Leülök és megjelenik drága barátom Quinn is.

- Szia, barátom. – mosolygok, rá mire megveregeti vállamat.

- Szerbusz, felkészültél a harcra? – mondom, fintorogva mire elneveti magát.

- Azért csak nem lesz ilyen szörnyû nyugi.

- Ja persze… - mormogom és intek, hogy engedjék be a félnótásokat.

Két óra elteltével már frusztrált vagyok és ideges. Sok a semmirekellõ szolgálók megvannak, de kontár cukrászokat kaptam ki eddig és még mindig az hiányzik. Lüktet a fejem és a szemem is ég. Még egy idiótát hoznak, elém isten bizony felnégyeltetem. Morranok, hogy engedjék a következõ szerencsétlent. Mikor meglátom a belépõ lányt és a szavam és lélegzetem is eláll. Szõke haja alig éri vállát és azok a szemek! Gyönyörû barna szemei vannak! Barátom rá néz majd a nekocskára mire sokat sejtetõ mosoly játszik ajkain. Lehajol hozzám.

- Mi az haver? Megtalált Ámor nyila? – felpillantok rá és halványan elmosolyodom.

- Azt hiszem valahogy úgy… - a lány felé fordulok, aki meghajol, majd felnéz rám.

- Jó napot felség, a cukrászi állásra jöttem jelentkezni, ha még nem töltötték be. –mondja, édes hangon mire megmozgatom füleimet. Édes muzsika.

- Mi a neved? – mosolygok, rá kedvesen mire szemmel láthatólag zavarba jön. Vajon mitõl?

- Diamond Cross felség. – hajol, meg megint mire elmosolyodom.

- Szép neked van Diamond tiéd a cukrászi állás. Remélem, nem fogok benned csalódni. –szólok lágy hangon.

- Kö...köszönöm! – mosolyog rám. Oh, istenem az a mosoly!

- Igazán nincs mit, holnap kezdhetsz is. – meghajolva távozik, mire hátra dõlök. Figyelem, amíg el nem tûnik majd Quinn bök meg.

- Na, mi van, csak nem tetszik? – néz, rám mire felpillantok rá.

- De igen haver… Nagyon is tetszik… - motyogom és nézek a kicsike után.

Másnap~

Nyújtózkodom a sok papírmunka felett. Megakad a szemem egy meghívón. Nocsak… Bál és kísérõt is vinni kell. Elrágódom, rajta majd elfintorodom. Kopogásra leszek figyelmes.

- Gyere be! –kiálltok ki és barátom jelenik meg.

- Szerbusz, még mindig azzal nyûglõdsz? – néz, rám mire megrázom fejemet.

- Egy meghívót nézek. Kísérõvel kell mennem. – motyogom.

- Óh! Csak nem rám gondoltál? – rebegteti meg szempilláit és csábosan járni kezd, mint valami homokos. Felröhögök.

- Bocs nem vagy az esetem. – vigyorgok és hátradõlök.

- Káár… Nem tudod, mit hagysz ki! –duzzog, majd elvigyorodik. – Miért nem hívod fel szíved hölgyét? – néz rám kérdõn.

- Ugyan Quinn! Gondolj bele… Nem jönne el velem. –sóhajtok és hajamba túrok.

- Ha meg sem próbálod, nem fogod megtudni. –néz, rám mire bólintok.

Felállok és kisétálok le a konyhára. Szerintem totál lököttnek fog nézni. Sõt biztos. Rágcsálom alsó ajkamat. Még útközben megállít a húgom, a szolgálók. Mert miért is ne most lenne mindenkinek baja, amikor majd szétpattannak az idegeim. Végre eljutok a konyhába vezetõ lépcsõig. Nagy levegõt veszek. Lesétálok, a konyhába mikor leérek, intek a szolgálóknak, hogy menjenek ki. Diamond megfordul, mikor meglát, gyorsan meghajol.

- Jó napot felség! –emelkedik fel.

- Neked is. Lenne feléd egy kérdésem. – szinte suttogom.

Felkapja fejét és rám néz. – Felém? –suttogja, nagy szemekkel mire bólintok.

- Eljönnél velem egy bálba, mint a kísérõm? – nyelek nagyot látszik rajtam, hogy nem viccelek. Feszülten várom a választ remélem nem fog elutasítani.