Ahogy Tsubasa felkelt egy fekete csík húzódott végig a fején. Abban biztos voltam, hogy vér, de miért fekete.

- Tsubasa, jól vagy? – Kérdeztem.

- Jól – bólintott, ahogy fölkelt. – Akkor játszunk.

- Nem játszunk senkivel – jelentettem ki határozottan. – Most lépünk le.

- Mi? Miért?

- Mert nem számít, milyen erõsek vagyunk még együtt is, ha csa Itachi, Kisame, Pain és Konan igaziak, akkor is királyi módon meg lennénk baszva. A menekülésre koncentrálunk.

A lány nagyot sóhajtott, de végül belement. Ekkor azonban megindult felénk Itachi. Egy kicsit elõrébb léptem, és elhajítottam egy füstbombát.

- Így a mi dolgunkat nehezíted – mondta a lány.

- Az lehet, de így legalább nem nézünk véletlen a szemébe. Nem kell ecsetelnem, mire képes egy mangekyu sharingan, ugye?

Ekkor azonban elõugrott valaki a füstbõl. Nem Itachi, hanem Kisame. Elõrántottam két rinnegan-pengét, így védtem a Samehadával indított súlyos csapásait.

- Bármilyen jól is védekezel, a kard folyamatosan szívja magába a chakrát. Annélkül pedig nem sokáig bírod.

- Elszívja a chakrámat? – Kérdeztem, majd felé tartottam a kezem. – Úgy érted, hogy így?

Bekapcsoltam egyik rinnegan-képességemet, amivel elszívtam az ellenfelem chakráját. Egy darabig így hadakoztunk: vívás közben szívtuk el az õ chakráját. Lényegében a kérdés az volt, melyikünk fárad ki elõbb. Ami miatt viszont jobban aggódtam, az Tsubasa volt. A lány nem kapott könnyû ellenfelet. Itachinak nem szabad a szemébe nézni, amitõl közelharc esetén a füstfüggöny nem védi meg, viszont lehetetlenné teszi a távolsági harcot. Ezt nyilván õ is látta, ugyanis egy szél-jutsuval elkergette a füstöt. Megláttam, ahogy valóban Itachival küzd.

- Távolsági harcra koncentrálj, és a lábait nézd a mozgása meghatározásához! – Javasoltam, de amennyire láttam, jól bírja a csatát. – És ha látsz akár csak egy papírfecnit is a levegõben, azt azonnal vágd vagy égesd el.

Ekkor azonban valami nekivágott a falnak. Pain lökéshulláma volt. A testben a deva útja volt. Nekem meg csak ennyit kellett tudnom. Annak a technikának idõbe telt, míg feltölt. Az pedig pont elég volt a tervemhez. Úgy ügyeskedtem, hogy a halpofa kettõnk közé kerüljön, majd mikor láttam, hogy ismét felemeli a kezét, hátrébb ugrottam, és én is küldtem egy ugyanolyan hullámot. Szabályosan összepréseltük Kisamét. Painnek pedig megint várnia kellett, hogy támadhasson. Itt volt az idõ a szökésre. Oldalamból egy kart növesztettem ki, és rakétákat indítottam útnak, amiknek egy része szétválasztotta Itachit és Tchubasát, a másik része pedig Pain körül csapódott be. A felfordulás közepette megragadtam Tsubasát, és a feltöltött gravitációs jutsummal egy lökéshullámot indítottam, ami kilõtt minket, a bejárat felé. Miután kiértünk menekülõre fogtuk a dolgot.

- Megölted Paint? – Kérdezte.

- Dehogy. De szerintem még ezt a testét se pusztítottam el.

- Ezt a testét? Na, mindegy! Most mit csinálunk.

- Amit mindig…

- Azt ne mondd, hogy iszunk.

- Akkor kifogytam az opciókból.

Alig hogy kivédtem az elõzõ támadását , kaptam is a következõ adagot . Megint elõkapott két karót , és valahogy megidézett egy hatalmas kutyát , de ez egyenlõre még nem okoz gondot, felkapom egy kisebb forgószéllel, és a falhoz csapom. A tõrömbe ugyan azt a szél elemû chakrát vezettem , és felé vágtam, áthasítva a rinnengan pengéit. Egyszerû dolgom van, elhajolt a támadásom  , tehát a lefejezés elõl.  Egy gyors mozdulattal a barlang falára mázol fel. De ez még nem lenne elég , az a hatalmas dög azonnal nekem ugrott , de muszáj lesz valamivel védekeznem. Így az egyetlen gyors támadásomat sütöm el, bár kicsit még instabil , de a hatása meg van . Ez a technika a Mini Bijuu Bomba volt , ami elpusztította a monstrumot . Na most biztos tetten érnek , Tabusa azonnal a készülõdõ Akatsukisok után néz.

- Hazudtál nekünk , ki ez a lány valójában ?! – ordít Pein vérfagyasztó hangon . Most már nem hologramok kacsingatnak velünk szemben, hanem hús vér életveszélyes bûnözõk. Még hozzá 10 darab . Az elõbbi Shinra Tenseitõl ( amit Tab-tól kaptam ) nem is vettem észre , de sérülést kaptam . Hasamra szorítom kezemet, és lepillantok a piros vérrel átitatott felsõt.

- Muszáj lesz levenned , mutasd csak ! – lép oda hozzám , rá se hederítve az Akatsukisokra . Így meg fogják látni a felsõmet !

- De … ezt nem kéne .. hallod ?! – nem is tudtam kimondani a teljes mondatot amit szerettem volna , mert áthúzta a fejemen a pulcsimat , és megint lila lángokkal kezdte el gyógyítani a sérülésemet , mint a múltkor.

- Nem tudsz így harcolni ! Utána felõlem tombolhatsz , de csak okosan ! – rivall rám , én pedig nyomban elhalkulok . Az elõbbi felszólítást Itachi is nyomatékosította .

- Süket vagy ? Ki ez a lány ? – pillantása a felsõm alján húzódó jelen tapadt. Õ is áttanulmányozhatta a könyvecskét , mert egy elvetemült fejjel hívta fel vezetõje figyelmét .Kinyittatta a tanulmányt , és rábökött a klánom logójára .

- Ez az a lány . Egy Yoo . – a sebem beforrt Tabnak hála , és talpra is állított.

- Mi a teljes neved ?! – fortyogott Pein , én pedig nagyot fújtam , majd rájuk pillantottam .

- Ki ne mondd ! – ordítozott velem Tab . – Miért ? Már úgy is kiszúrtak , felhasználni meg úgy sem tudnak … - ezen a köpenyesek mind kimeredt szemmel figyeltek le ránk az emelvényrõl .

- A teljes nevem Yoo Tsubasa . – társam a homlokára csapott , én meg kérdõen rámeredtem.

- Ezt meg miért kellett ? – fakad ki mire azonnal egy hangos ordítástól teli választ kap.

 - Még a hülye is kiszúrta volna , de neked le kellett rólam ráncigálni azt a nyamvadt felsõt . Hát tessék , illik bemutatkozni . – na ez most megint egy kislányos , értelmetlen elszólásnak mutatkozott.

–Ezt úgy sem úsztuk volna meg . A tûzzel játszottunk amikor idejöttünk . – egyetértõen bólogatok , és megropogtatom ujjaimat .

- Nézd már ! Önként idesétált ez a kis flúgos! – kiáltott fel modortalanul Hidan . – Nem félsz ? – kérdezi Tab az idiótán röhögcsélõ Hidantõl .

- Miért ? Mit csinálna ? Elõbb halna meg , mint hogy pislogna egyet ! – mi csak tétlenül álldogálunk a helyünkön , és várjuk a végzetet. Nem tudom vajon mi járhat társam fejében .

- Én már harcoltam vele . Nem adja könnyen az életét ! – jegyzi meg Tab , mire Pain felénk támad , én pedig gyors mozdulatokkal elhajolgatok a karók elõl .

- Csak egy esélyünk van , mindketten bedobjuk magunkat  a mély vízbe. – szóltam Tabnak , mire a szemében megjelent a jellegzetes Rinengan .

- Milyen duót kaptunk ! Huhúú!- szólalt fel Kisame is , amint meglátta a mindkettõnkön kimutatkozó feszültséget , na meg az azonnali testi változásokat . Tabusa a Rinenganját villogtatta , én pedig idegességemben észre sem vettem hogy a szemeim megint felvették a vörös színt , és jellegzetes fekete csíkok húzódtak alattuk . Na , ezt besz~ptuk . Most mindenki ránk fog rontani .

- Támadás ! – intett a fõnök Itachinak , aki felém fordult , Pein pedig Tabnak ment . De miért pont egy Genjutsu használót kaptam ? Mikor az a gyengém …

Nem engedtem a közelembe , muszáj lesz megint a pecsétemet használni , legalább is a saját kombinációmat . Egy kézjelet formázok meg csupán , ekkor egy tûzgyûrû jelenik meg  körülöttem , majd folyamatos villámgyors mozdulatokkal még vagy egy tucat kézjelet megformálok . Tab addig az ellenfelével küzd , de egyszer egyszer  rám pillant. Egy idézéshez hasonló pecsét jelenik meg a földön közvetlenül alattam .

- Még is mi a francot csinál ez ? – kérdez rá az Uchihára Sasori .

- Nem tudom . – készen van az elsõ kombináció feloldása , négy fekete füstbõl álló farok jelenik meg , és karmaim nõttek . Ez az elsõ számú formám .

- Ezt akartátok látni , hát tessék , de ezért meg kell hogy gyilkoljak mindenkit . Mert elárultam a titkomat . – egy hussanással Itachi mögé kerültem , és karmaimmal támadtam  le , hátán sebet ejtve .

A falhoz vágott valami , Pein volt az . Nem adtam egy hangot sem , csak lehajtott fejjel ültem ott . Majd szépen lassan felpillantottam .  

- Tsubasa !? Jól vagy ? – kérdez rám Tab aggodalmas hangon .

- Jól , akkor hát játszunk…- felálltam , de valami végigfojt az arcomon , a színe fekete , és olyan mint ha alvadt vér lenne . Ez a vérem ?! De miért pont fekete ?!

- Amatõr –csóváltam a fejem mosolyogva, miközben a vállamra vetettem a lányt.

Mikor ránéztem az üvegére csöppet elmosolyodtam. Ahhoz képest, mennyire fejébe szállt, elég könnyûsúlyú ivás terén. Fölvittem a szobánkba, és letettem az ágyra. Én is leültem egy saját ágyra, és gondolkodni kezdtem a holnapi találkozón. Ekkor vettem észre, hogy halkan hüppög. Azonnal elvörösödött a fejem, mikor rájöttem, hogy sír. Jobb ötlet híján odaültem az ágya szélére.

- Ööö… minden rendben?

- Nem, nincs rendben.

- Ugyan, csak egy kicsit megártott a pia.

- De te meg el fogsz árulni! – Mondta tovább pityeregve.

- Dehogy foglak – mondtam meglepve.

- De tudom, hogy elárulsz, mert nem szeretsz – hüppögte.

Mikor visszajárok völgyrejtekbe, és néha kocsmázunk a haverokkal, én sokfajta részeget láttam, de esküszöm ez a bige egy külön kategória.

- Esküszöm, nem árullak el.

Továbbra is hüppögve felült, és rám nézett.

- Megígéred?

- Igen, megígérem… ne már! Rosszat mondtam? – Kérdeztem, mikor zokogva átölelt.

Másnap reggel ébredezett.

- Jó reggelt! – Motyogta kissé másnaposan. – Mi történt tegnap éjjel?

- Kicsit felöntöttünk a garatra, és…

- Csináltál velem valamit, amíg részeg voltam? – Kérdezte kétségbeesetten.

Elõször azt hittem, még mindig azt hiszi, elárulom, de aztán fokozatosan elvörösödtem.

- Dehogy csináltam, milyen perverznek nézel engem?

Ezután a rövid közjáték után elindultunk a találkozóra.

[…]

- Nos, Tabusa, a második feladatod az lenne, hogy meg kéne küzdened ezzel a lánnyal. Hogy is hívják? – Kérdezte Pain, mire nekem összeszorult a gyomrom, hát kimondtam az elsõ nõi nevet, ami eszembe jutott:

- Mizushi Hikari – válaszoltam.

A lány megállt, és kérdõn felém fordult. Odasétált hozzám, és közelebb hajolt.

- Most mi lesz?

- Egy kicsit mûsorozunk nekik, hogy elhiggyék, mindketten elég erõsek vagyunk a bejutásra. Többnyire a vezérüknek kéne megmutatnom, menyire tudok bánni a rinneganommal.

- Kezditek már? – Türelmetlenkedett Hidan?

Felálltunk egymással szemben, és felkészültünk a támadásra. Én indultam meg elõször. Egy kis bemelegítõ taijutsuval kezdtem. Egy kicsit visszafogtam magam, de az elsõ komolyabb pofon után (én kaptam) ráeszméltem, hogy bizony nem kell megkönnyítenem a lány dolgát. egy fürge mozdulattal elõrántotta a karom-tõrt, és széles vágással támadott. elõkaptam két rinnegan-karót, és azzal védtem a vágást. Néhány fürge döfés és vágás kivédése után hátrébb ugrott, mire én mindkét pengémet felé hajítottam. Õ dobott egy hátra szaltót, aminek köszönhetõen az egyik penge fölötte, a másik alatta suhant el.

Elõkaptam még két karót, és megforgattam õket, majd megidéztem egy ló méretû kutyát. Ezt egy picikét túlzásnak éreztem, de mint kiderült könnyedén tudja kezelni. Egy szél-jutsuval felkapta az állatot, majd a barlang falának csapta õt, majd szél-chakrát vezetett a tõrébe, amivel lazán átvágott a rinnegan-pengéimen. Beszarás, a végén még nekem okoz kellemetlenséget!

Hátrahajoltam, hogy elkerüljem a lefejezést, majd elõrehajolva egy lökéshullámmal hátratoltam õt, nekicsapva a barlangfalnak. A kutyám ekkor ocsúdott fel, átugrott a fejem fölött, és rávetette magát a lányra. Ez egy kicsit hirtelen érintette. Egy fura gömböt kreált maga elé, amibõl egy sugarat lõtt ki. ez telibe találta a kutyámat, mire az egy füstfelhõ segítségével eltûnt.

Szemem sarkából észrevettem, hogy az akatsukisok mocorogni kezdenek. Arckifejezésükön láttam, hogy valami furcsát találtak a technikában.

Hangos fémes koccanás, a tõrömmel hárította az Uchiha támadását . Rohadt ijesztõ volt ahogy a pupilláimat vizslatta, na de vajon mi a francért ?

 - Nem hinném, hogy ehhez jogod van – mondta Tabusa Itachinak , aki haragos tekintettel pillantott rá a fiú arcára.

- Ha egy kicsit gondolkozol, rájössz, hogy ha érdekelne, mihez van jogom, nem lennék S osztályú bûnözõ. – attól még hogy veszélyesnek nyilvánították nem kell felvágni vele . Akkor én is kaphatnék ilyen minõsítést, és kaptam is .

- Igazad van, akkor had fogalmazzak másként. Nem hinném, hogy biztonságos a közelemben hozzá nyúlkálnod. – még frissen zártam le a pecsétet , nem lenne szerencsés ellenkeznem , így csak lapítok , orrig elfedett arccal .

- Az új fiú gyorsan beilleszkedett – hirtelen Hidan hangja csendül fel, amitõl hevesen kalapál a ketyegõm .

- Tabusa, Itachi, azonnal hagyjátok abba!- ordít rájuk Pein , mire ellenkezés nélkül elrakják a fegyvereket , és Pein Tabusához intéz pár szót .

– Megmagyaráznád a vendégedet? – nagyot nézek hogy felõlem érdeklõdik . Nem szándékozom belépni az Akatsukiba , az Tabusa reszortja , én csupán elkísértem , amúgy is a faluban már biztos hogy keresnek .

- Pofonegyszerû. Csak szimplán számomra hasznos képességekkel és információkkal rendelkezik. - ezt vártam tõle , nem mond semmi konkrétat , még szerencse , különben magyarázkodhatnék .És nem vagyok hajlandó e miatt meghalni .

 - Érdekes. És mik is lennének ezek az információk?- érdeklõdik Kisame , akinek árnyéka néha néha megtört , és pont szemei ránk meredtek .

- Azt mondtam számomra hasznos, azt kétlem, hogy számotokra is. - ne mondj semmi konkrétat , semmi konkrétat !!

 - Azt ez nem magyarázza, hogy miért kellett õt magaddal hoznod . – faggatja tovább Deidara .

- Nem tudom, hallottál-e róla, hogy a környék tele van S osztályú bûnözõkkel.

- Konohában szerezted? – bök felém Itachi , én pedig lassan az övemet takartam még jobban el a köpennyel , hogy meg ne látszom a konohai felségjelzés .

- Az nem a te dolgod. Az viszont annál inkább, hogy ÉN miért vagyok itt. Valami próbával bizonyítanom kell a felvételhez. Ugorjunk inkább ahhoz. - végre leszállnak errõl a témáról , a hideg futkos  a hátamon , önként léptem be a pokolba . Egy ilyen barlangba hozott ahol egy csomó erõs ellenfél sziesztázik .

Csak bámultam ki a fejembõl , és görcsbe rándult a gyomrom , amikor Pein felfedte magát . Tele van piercingekkel , és a szeme . Rinengan , pont mint Tabusáé . Hátborzongató ez a látvány , de csak az elõttem álló fiúra koncentrál , ami bíztató .

- Igazad van . A feladatod nem lesz egyszerû. Hosszas kutatást, nyomozást és nem kevés erõt igényel. Tudod, mi a szervezetünk jelenlegi célja?

- Nem különösebben. – mit akar ezzel ? És vajon milyen feladatot fog kapni tõle ?

- A kilenc bijuu összegyûjtése és felhasználása. Ez sokkal könnyebb, hogyha ismerjük az eredetüket. A feladatod pofonegyszerû. Hozd el a bijuu-kat létrehozó klán tagját kihallgatásra. – Lesokkolt az amit mondott . Honnan tudja hogy jelenleg csak egy valaki van , aki képes aktívan használni ezt az erõt , semmi kötöttség nélkül ?  Aki történetesen én vagyok , mert a húgom ereje teljesen le lett korlátozva … és Orochimarunál raboskodik . El kell tûnnöm innen , nem baj ha gyanút fognak . Tabusa rám néz , én pedig még mindig meredten bámulom Peint .

- Megteszem, amit tudok .- kivonultunk a helyrõl , és kezdtek lenyugodni a kedélyek . De én még mindig attól szorongtam hogy fény derül az összes eddig rejtegetett képességünkre . Akkor aztán …

- Most mi lesz?- kérdeztem tõle halkan , miközben haladtunk tovább .

- Ami mindig van, mikor valami hatalmas problémába ütközök: iszunk. Közben akár azt is elmesélheted, mi közöd neked Uchiha Itachihoz. – iszunk hee ? Ez a megoldás mindenre ? Na jó , sok volt nekem a mai stressz , meg rá is érünk , miért is ne ?

- És hol iszunk ? Mondjuk ott ? Ott még szobát is tudunk majd foglalni . – vigyorgok , és közben loholok a gyorsító Tabusa után . Elrendeztük a szállást , egy két ágyas szobát vettünk ki , majd lent a fogadó részen iszogatni kezdtünk . A bemelegítõ három pohárka után visszakanyarodtunk a témához .

- Szóval , mi közöd neked Itachihoz ? – teszi le a csészét , és egymásra helyezi kezeit .

- Nos , egy faluból származunk , meg lehet hogy látott az utcán mászkálni , vagy talán kémkedett utánam . Egy ritka ravasz ember õ . Mindenki azt szajkózta hogy egy ninja zseni , meg hogy sikerült egy barátja megölésével aktiválnia a Mangekyo Sharinganját . És az ereje tesztelése végett lemészárolta a klánját , kivéve az öccsét … õt nem tudta megölni . Szóval , lehet hogy kémkedni küldték utánunk , nem tudom pontosan .

- Hmmm , értem . Ezt a feladatot viszont muszáj lesz teljesítenem , ha tagja akarok lenni az Akatsukinak . – figyeli a csészémet , én pedig húzóra megiszom . Ez jól esik , legalább kicsit lezsibbaszt , és nem gondolkodom azon hogy mekkora veszélyben vagyok .

- Egyszerû . Csak egy kicsit vagyok hajlandó segíteni , csak egy kis könyvet kapsz csupán . Ami nem tartalmaz olyan adatokat amik veszélybe kevernének , akár téged , akár engem . Ez a könyv egy egyszerû kis történetet tartalmaz , ami kicsit körvonalazza a klánom mivoltát . – fejtem ki neki , és a monológom alatt odanyújtok neki egy kis,  fekete bõrkötésû könyvecskét . elveszi , és egy kicsit beleles , az elején a felsõmön is kirajzolódó klánlogó virít , fekete és vörös színével .

- Egy probléma van , ez a logó ott van a felsõdön is , és biztos hogy meg fogják vizsgálni ezt itt . – bök a vázlatra . E közben fogyott a sake , nálam , és nála is .

- Te ! Csak nekem van ilyen melegem ? – egy groteszk szemöldökhúzás , és egy értetlen fejet kapok válaszul .

- Na ne szórakozzatok már’ mi a pics@nak kell iderakni még két üveget ha nincsenek is itt ?! Vagy várjunk csak , lehet hogy genjutsu ! – tétován hadonásztam a nem létezõ üvegek irányába , majd egy röhögés szakítja ki a dobhártyámat . Az úrfi az , bambán hátranézek .- Nem illik röhögni, inkább keresd meg azt a két üveget ! – mutatok a három üveg melletti üres térre .

- Na induljunk , holnap vissza kell vinnem az információkat a felvételemhez . – egy laza mozdulattal felkap , és átvet a vállán , én meg mint egy szalmazsák csüngök végtelenül .Sikeresen bealudtam , és az a nap már teljesen kiesett számomra .

*~*~*~*

Lassan ébredezni kezdek , a nap melegíti a hátamat , és fáj a fejem egy kicsit . Jól beihattam , õszintén , az Itachi-s sztori végénél elvesztettem a fonalat .Nyújtózkodom , és ásítok egy hatalmasat .

- Látom felébredtél . Gyere , indulnunk kell . – integet kezével , és kénytelen vagyok felpattanni .

- Nem reggelizünk ? – loholok utána , de csak egy fejrázást kapok . Mi lett hirtelen ilyen fontos ?

- Nem , sietnünk kell , minél elõbb  teljesítem a felvételt annál hamarabb tanulhatok . – dobogó lépteim elhalkulnak , megállok , és lelkemet kezdi beszõni a düh .

- Még is mit akarsz ezektõl tanulni ? – fordul vissza felém , felkapva a köpenyét .

- Csupán egy ember harcmodorát szeretném tanulmányozni . Az az ember pedig nem más mint Itachi .  – még mindig kételkedem , egyenlõre nem fogom elkergetni Tabusát magam mellõl , mert a Rinenganja jól jöhet , de megbízni sem bízom meg teljesen . Bár egy csöpp hála azért jár neki tõlem , amiért meggyógyított .

Elindultunk újból az Akatsuki búvóhelye felé . Nem kellett sok , és már  a bejárat elé érkeztünk .

- Üdvözlet újból itt . – köszönti Pein az elöljárót . Majd Tabusa azonnal rátér a lényegre .

- Üdvözletem . Sikerült információt szereznem arról a klánról . – veszi elõ a kis könyvecskét a pakkjából.

- Remek . – válaszolja , elvéve az információt tartalmazó dokumentumot .

- Érezzétek otthon magatokat ! – mondta Konan , és egy kis mosoly rajzolódott ki arcán . Egymásra néztünk Tabusával , bólintottunk , és levettük a hatalmas fekete köpenyt . Kirajzolódott teljes alakunk . Ez alatt Pein tanulmányozta a jegyzeteket , és egy pillantást vetett a lila kapucnis felsõmre amire egy fehér egyes volt nyomtatva .

- Érdekes. Nos ezzel a bevételed nem teljes , vár még rád egy feladat . – csukta be nagy puffanással az irományt .

- Értettem , de elõtte kérdezhetnék valamit ? – lépett egy lépéssel elõre .

- Van olyan Akatsuki tag aki elhagyta a szervezetet ? – egy pillanatra lecsukja a nagyhatalmú a riasztó lila szemeit , majd válaszol a kérdésre .

- Igen egy . Orochimaru . – közölte érdektelenül .  Bennem pedig a családom utolsó emléke merengett fel  , amint boldogan nevetnek , aztán … a húgom kétségbeesett sikoltásai . Mérgemben a mellettem húzódó falba öklöztem , és nagy robajjal átlyukasztottam . Ball szemem átvette a bijuu formával járó vörös színt . Gyorsan elé raktam a kezemet , mert nem akartam lebukni , de ekkor rám kérdezett az egyik fentrõl . Sasori volt az .

- Valami baj van kislány ? – ekkor minden tekintetet magamon éreztem , Tabusa is kérdõen tekint irányomba , hogy vajon mi történhetett velem , hogy ennyire felfigyelt mindenki .

- Semmi , elnézést , kiszellõztetem a fejem . – sarkon fordulok , és végre szabad utat hagyok a szememnek , de megállítanak egyetlen egy mondattal .

- Nos Tabusa a második feladatod az lenne , hogy meg kéne küzdened ezzel a lánnyal . Hogy is hívják ? – meg ne mondd neki ! a teljes nevemet ne mondd meg neki ! A családnevem is szerepel a jegyzetek között , ha meghallja , még a hülye is kiszúrná hogy ki vagyok .

Egy pillanat mûve volt az egész. Mozdult a kezem, az övé is szinte azonnal, majd egy fémes csendülés hangzott. Mindketten elõkaptuk a fegyverünket, és vágtunk. Azaz hogy én mégsem a saját fegyveremet kaptam elõ. Talán csak azért, mert az esett kézre, de Tsubasa agyar-tõrét vettem elõ, míg õ egy egyszerû kunait.

- Nem hinném, hogy ehhez jogod van – mondtam.

- Ha egy kicsit gondolkozol, rájössz, hogy ha érdekelne, mihez van jogom, nem lennék S osztályú bûnözõ.

- Igazad van, akkor had fogalmazzak másként. Nem hinném, hogy biztonságos a közelemben hozzá nyúlkálnod.

- Az új fiú gyorsan beilleszkedett – vigyorgott Hidan.

- Tabusa, Itachi, azonnal hagyjátok abba! – Hasított bele a hirtelen beállt csendbe Pain hangja, mire mindketten eltettük a fegyverünket, majd a vezérünk hozzám fordult. – Megmagyaráznád a vendégedet?

- Pofonegyszerû. Csak szimplán számomra hasznos képességekkel és információkkal rendelkezik.

- Érdekes – mondta Kisame. – És mik is lennének ezek az információk?

- Azt mondtam számomra hasznos, azt kétlem, hogy számotokra is.

- Azt ez nem magyarázza, hogy miért kellett õt magaddal hoznod – jegyezte meg Deidara.

- Nem tudom, hallottál-e róla, hogy a környék tele van S osztályú bûnözõkkel.

- Konohában szerezted? – Kérdezte Itachi.

- Az nem a te dolgod. Az viszont annál inkább, hogy ÉN miért vagyok itt. Valami próbával bizonyítanom kell a felvételhez. Ugorjunk inkább ahhoz.

Pain elõlépett az árnyak közül, nekem meg kis híján tátva maradt a szám (még jó, hogy a köpeny orrtól lefelé takart. A narancssárga hajú férfi arcát piercingek borították. Tanultam a Hat út remetéjének tekercseibõl, pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Errõl eszembe jutott valami. Lehet, hogy elnyújtjuk az Akatsukiba tartozásunkat egy magasztosabb cél érdekében.

- Igazad van – mondta. – A feladatod nem lesz egyszerû. Hosszas kutatást, nyomozást és nem kevés erõt igényel. Tudod, mi a szervezetünk jelenlegi célja?

- Nem különösebben.

- A kilenc bijuu összegyûjtése és felhasználása. Ez sokkkal könnyebb, hogyha ismerjük az eredetüket. A feladatod pofonegyszerû. Hozd el a bijuu-kat létrehozó klán tagját kihallgatásra.

Egy csapásra eszembe jutott, amit Tsubasa mondott:

- „ A kilncfarkúhoz, és a nyolcfakúhoz hasonló bijuukat mi hoztuk létre.”

Király, mert eddig nem volt eléggé komplikált a szituáció!

Odapillantottam a lányra, akinek az arcán az látszott, hogy el akar futni.

- Megteszem, amit tudok.

Már kilométerekre jártunk a találkahelytõl. Engem még mindig az foglalkoztatott, ahogy Pain kinézett, és az, ahogy Uchiha viselkedett Tsubasával.

- Most mi lesz? – Kérdezte a lány.

- Ami mindig van, mikor valami hatalmas problémába ütközök: iszunk. Közben akár azt is elmesélheted, mi közöd neked Uchiha Itachihoz.

-Egy körözött ninjákból álló bûnszövetkezet. Nagyjából ennyi. Van valami közöd hozzájuk ?

- Több mint hinnéd. Három nap múlva a tûz földjének egy északi nagyvárosában kell lennem , hogy felvételt nyerjek.

Megálltam , és rámeredtem , nem hiszem el mit mondott.

- Beállsz az Akatsukiba ? Talán jobban jár a világ , ha most megöllek.

- E nélkül problémás lesz . –mondja , kihasználva pillanatnyi gyengeségemet és elõkapja tõrömet.

- Add azt vissza ! – kapnék fegyverem után de elrántja elõlem.

- Visszakapod ha eljön az ideje. A kérdésedre válaszolva nem tervezek beállni a szervezetbe , csak mivel nem sikerült befejeznem a harcot a hokagéval tovább kutatom a konohai harcmodort , eggyúttal lemossuk a családod , vagy legalább is a te neved.

- És ha szabadna tudnom , hogy ezt hogy tervezed …

- Több sharinganhasználóról  is kering szóbeszéd. De csak egy lehetõség maradt , mivel azok vagy túl kevés információval rendelkeznek , vagy olyanokról szólnak , akit véd Konoha. Márpedig a mai után megerõsítik a védelmüket.

- Igen . – kapott el egy kisebb röhögõ görcs. Ezentúl nem lehet a fõkapun besétálni , tehát számodra lehetetlen a bejutás .

- Nagyon vicces. – vágja fejemhez savanyú képpel.

- Jó jó abbahagytam . – fojtottam el nevetésemet. Szóval mit fogunk csinálni ?

- Elkapjuk az Uchiha mészárlás elkövetõjét , Uchiha Itachit.

Komorság ül ki arcomra , hisz én is tudtam hogy pontosan miért tette ezt . Majd egy erõltetett vigyorral Tabusára tekintek és kézfejem ökölbe szorul. Majd sétálva el is indultunk uticélunk felé.

*~*~*~*

Fáradt vagyok nem csak azért mert megtörte a pecsétem elsõ kombinációját , hanem a sok séta és az erõltetett menet miatt is . Hosszú bokáig érõ fekete köpenyekben haladtunk , így senki nem ismerhetett meg minket . Végül Tabusa megáll az egyik falu bejáratánál , és áttekint a kapun .

- Ez lesz az ! – suttogja felém halkan , majd áthaladunk a kapun és lassú léptekkel körbemérjük a terepet .

- Hova kéne mennünk ? – kérdem felé fordulva.

- Meglátod … a helyszín pontosan le lett beszélve.

- Remek ,  azt sem tudom meg mikor lépem át a pokol kapuját. De titokzatoskodj nyugodtan … - sétálunk egy szakadék felé , amiben egy nagyobb folyó folyt , majd ezen tovább sétálva elértünk valami fura bejárathoz .

- Ez az … Engedjetek be ! Én vagyok az ,  Kishuri Tabusa ! – hasított hangja a halk vízcsobogáséba.

A hatalmas szikla ami a bejáratot fedte , hirtelen nagy robajjal felemelkedett utat nyitva nekünk . Tabusa elindult , én nyeltem egy nagyot de lábaim nem engedelmeskedtek . Társam hátrafordult és remegõ tekintetemet kémleli .

- Gyere , nem kell félned ! – nyújtja kezét felém ,  majd elindulok nagy nehezen irányába.  Köpenyét markolva  lépdeltem be a barlangba . A fekete köpeny eltakarta mivoltunkat , végigmértek minket . Majd Pein vérfagyasztó hangján kérdést intéz Tabusához .

- Arról volt szó hogy csak te jössz . Arról nem hogy mást is magaddal hozol . Csak nem ajándéknak szántad ? – villan rám a fenyegetõ tekintete . Kék szemeim világítóan villannak meg a sötét köpeny takarásából .

- Nem ajándéknak szántam … - húzza le fejérõl a csuklyát . Majd rám tekint és fejét biccentve utasít hogy húzzam le én is , és   mutassam meg magam .

- De Tabusa … - nézek kéklõ szemeibe remegõ pupillákkal , majd óvatosan lehúzza fejemrõl a csuklyát.

 Kerülöm Itachi tekintetét , õ uralommal lehet az erõmön a sharinganja segítségével. De nem tudom hogy képes-e rá … és pont  kiszúrt magának… 

Elém libben  , és államat megfogva emeli fel fejemet , és kényszerít hogy szemébe pillantsak … hirtelen Tabusa ellök tõle.

Az arcom égõvörös volt, ahogy a csak odahajolt hozzám. Kicsit elragadtatta magát, és elég közel hajolt. De még ez a tény sem tudta elfeledtetni velem, mit mondott. A bijuukat az õ családja készítette. Ez megmagyarázza, miért emlékeztet annyira egy jinchuurikire. Hátrébb léptem és a földre huppantam, hogy elgondolkozzak. A jinchuurikiket mindenfelé utálat övezte, mert a testükben lakó démont látják személyükben. Mennyire utálhatják azokat, akik létrehozták õket. Halványan elmosolyodtam, ugyanis ezt akár még a hasznomra is fordíthatom. Felpattantam, és sétálni kezdtem.

- Gyere, indulunk.

- Egyrészt: hova indulunk, másrészt: miért indulnék én is veled?

- Északra megyünk, és ha velem jösz, megtudod, miért is elõnyös számodra.

A lány gyanakodva nézett rám, de aztán mégis csak utánam eredt.

- És miért nem hívsz elõ egy madarat, vagy valamit, amin lovagolhatnánk.

- Mert a gyaloglás erõsít, egyébként meg ez alatt az idõ alatt tudunk beszélni.

- Rendben, akkor beszéljünk! Mi a helyzet a rinneganoddal.

Õszintén megvontam a vállamat.

- A falu újjáépítésén dolgoztunk kiskoromban, mikor egy baleset folytán megvakultam. Onnantól kezdve semmit sem tudtam tenni a barátaimért. Emlékszem, esténként minden általam ismert istenhez imádkoztam, hogy adjanak módot, hogy a társaim segítségére legyek. Egy nap aztán arra ébredtem, hogy megvan a látásom. A társaim mondták, hogy rinneganom van.

- Ezt nem értem.

- Én sem. Tudom, hogy a sztorim semmit sem magyaráz, de ennyit tudok.

- És most hová készülünk.

- Mennyit tudsz az Akatsukiról?

- Egy körözött ninjákbólálló bûnszövetkezet. Nagyjából ennyit. Van valami közöd hozzájuk?

- Több mint hinnéd. Három nap múlva a tûz földjének egy északi nagyvárosában kell lennem, hogy felvételt nyerjek.

A lány megtorpant, és rám meredt.

- Beállsz az Akatsukiba? Talán jobban jár a világ, ha most megöllek.

- Enélkül problémás lesz – jegyeztem meg elõhúzva a tõrét.

- Add azt vissza! – Kapott utána, de én voltam a gyorsabb.

- Visszakapod, ha eljön az ideje. A kérdésedre válaszolva nem terveztem beállni a szervezetbe, csak mivel nem sikerült befejeznem a harcot a hokagéval tovább kutatom a konohai harcmodort, egyúttal lemossuk a családod, vagy legalábbis a te nevedet.

- És ha szabadna tudnom, ezt hogy tervezed…

- Több sharinganhasználóról is kering szóbeszéd. De csak egy lehetõség maradt, mivel azok vagy túl kevés információval rendelkeznek, vagy olyanról szólnak, akit véd konoha. Márpedig a mai után megerõsítik a védelmüket.

- Igen – kuncogott. – Ezentúl nem lehet a fõkapun besétálni, tehát számodra lehetetlen a bejutás.

- Nagyon vicces.

- Jó, jó, abbahagytam – nyelte le a nevetését. – Szóval mit fogunk csinálni?

- Elkapjuk az Uchiha mészárlás elkövetõjét, Uchiha Itachit.

Kezdtem komolyan kifáradni. A rinnegan egyik elõnyös mellékhatása, hogy rengeteg chakrával rendelkezem, de kezdtem kimerülni. Elõszõször Tsunadével, most meg ezzel a csajjal kellett harcolnom. Ezt állítom, egy bijuu sem bírná chakrával. Kicsit hátrébb az egyik rinnegan pengémre támaszkodva megpihentem. A lány várakozón nézett rám. Lihegve gondolkoztam. Ninjutsu nem jó, taijutsu ugyancsak nem mükszik. Az egyetlen reményem, ha csapdába ejtem egy genjutsuval. A gond csak az, hogy szokványos genjutsu nem mondható épp a specialitásomnak. Egyetlen reményem a rinnegan-genjutsu volt, ahhoz viszont rá kellett volna bírnom, hogy ne mozduljon. Vagy mégsem? Hirtelen ötletem támadt.

Ettõl a hirtelen ötlettõl vezérelve hátamból a démon útja segítségével kinövesztettem két kart, az egyikbe pedig átvettem eredeti kezembõl a rinnegan pengét. Kezeimet a föld felé szegeztem, és elkiáltottam magam:

- Shinra tensei!

A levegõbe röppentem. A lány, látván, hogy készülök valamire, megindult felém. Pont erre volt szükségem. Magam elé dobtam a rinneganpengét, hogy a hegye felé nézzen, és arra is egy lökéshullámot küldtem:

- Shinra tensei!

A karó szerû penge beleállt a földbe heggyel kifelé. A másik két frissen növesztett karom elõre szegezõdött, és átváltozott: úgy néztek ki, mint két lánc, amikre rakéták voltak felfûzve.

http://static4.wikia.nocookie.net/__cb20101005233819/naruto/images/d/df/Flaming_Arrow_Missiles.PNG

Ezek a lövedékek most útnak indultak, és a lány körül becsapódtak.

http://static2.wikia.nocookie.net/__cb20091030001915/naruto/images/1/18/Asura_Path%27s_Rockets.jpg

Nem vártam sokat tõlük, nem a robbanásokra volt szükségem, csak a porra, amit kavartak. Nem is kellett csalódnom: a porfelhõn keresztül láttam, hogy a lány nagy hévvel jön felém, aztán megmerevedik. Belelépett a földbõl kiálló pengémbe, és automatikusan a genjutsum csapdájába ejtette õt. Pont elõtte landoltam a földön, és elõreszegezett kezekkel megint elkiáltottam magam:

- Shinra tensei!

Hangos reccsenés adta tudtomra, hogy jó pár csontja tört el. Lehet, egy kicsit túlzásba vittem. Avarrejteki ninják közeledtek. Megidéztem gyorsan egy daruszerû madarat, és a hátára ugrottam. Pillantásom az alélt kunoichire tévedt. Megforgattam a szemem, leugrottam, és õt is magammal vittem. Hogy miért? Nem tudom. Elvégre a falubeliek is meggyógyították volna. Talán majd kiderült. Az õ állapotában nem nagyon lehetett szállítani, hát az erdõben le is tettem, majd a nakara útja segítségével elõhívtam a Pokol kiráját, ami lila lángjaival szép lassan gyógyítani kezdte.

http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20100610143751/naruto/images/3/30/Outer_Path.PNG

Mivel idõm volt bõven, elgondolkodtam, vajon mitévõ legyek. És perszee azon, mi legyen most a lánnyal?