Pajzán mosollyal arcomon támadom le szépen ívelt nyakát és kulcscsontját, majd finom puha bőrét nyalogatva haladok egyre lejjebb.
- Hm – tapasztalom vigyorogva a kéjes reakciót. Egyre lejjebb és lejjebb halabva egyre szaporodnak sóhajai. Arrww. Széjjelebb kényszerítem combjait, és belő bőrfelületét kezdem izgatni. És most már felfelé haladok. Meg akarom kóstolni. Pipacspiros arcát kis kezeibe rejti. De édes. Látnom kell a kéjtől torzult arcát. Elhúzom kezeit az útból, és félve pillant le. Először még csak nyelvem hegyével érintem. Hmmm finom.
- Aahhh... – nyög fel az érzéstől. Pedig még el sem kezdtem igazán. Teste megfeszül, s én folytatom a kényeztetést. Vonaglik alattam, de én szorosan tartom. Kezét kiszabadítva hajamba túr, ami jól esik. Mrr. Minden visszatartás nélkül nyögdécsel, és arca egy két árnyalattal vörösebb lesz. Elengedem kezét, hogy nyugodtam tudjak támaszkodni a másikkal pedig... elkezdem izgatni, tágítani. Egyre jobban vonaglik alattam, majd egy hangos nyögéssel teste ívben feszülve emelkedik fel picit az ágyról, majd visszaesik a párnák közé, melyen gyönyörű fekete haja szétterül. Milyen szép. Elhomályosult tekintettel liheg, közben fölé mászok. Nem. Nem bírom tovább. Nem bírok magammal.
Lágyan csókolom meg, hogy kissé nyugodjon meg. Lassan széjjelebb tárom lábait, hogy beférhessek, s egy határozott mozdulattal belé hatolok. Aaahhh, ezt alig lehet kibírni. Érzem szűzhártyáját elszakadni, s felsikkant, de újra megcsókolom, miközben kissé remegve kapaszkodik belém. Még mindig fél.
- Nyugodj meg – suttogom lágyan, s kissé meglepődik, de úgy tesz. Vállamat már nem szorítja annyira, így nagy önuralommal, lassan elkezdek benne mozogni. Ohh istenem. De forró és szűk.
Újra vadul csókolom, hogy magamat is vissza tudjam kissé fogni, közben egyre gyorsítok a tempón. Egyre gyakrabban nyögdécsel a csókba, míg végül megszakad, s élvezettől torzult arccal veti hátra fejét, szemét összeszorítva. Háta, dereka alá nyúlok, kicsit megemelem, hogy még mélyebbre tudjak hatolni. Már én is sóhajtozom, nem bírom tovább. Ritmusosan mozog alattam, sóhajtozik, nyögdécsel, liheg, s így teszek én is. Teste megfeszül, és egy hangos nyögéssel éri el a csúcsot.Hüvelye ritmusosan ráng, ezt már végképp nem bírom tovább,nyakába borulva érem el a mennyek kapuját, egy mély hörgéssel élvezek belé, és könnyű kis testét visszateszem az ágyra. Lassan „kimászok” belőle, és ledőlök mellé, az ágy belső felére. Az oldalra tűrt takaróval mindkettőnket befedem, s szabályozom légzésem. Rég nem volt már ilyen jó. Oldalra pillantok, és látom, szeme gyengéden lehunyva, és piheg. Még kábult állapotban van, ahogy én is. Húha. Egy nagy utolsó sóhajtással már egyenletesen veszem a levegőt.
Felém fordul, és csukott szemmel az ölembe kuporodik. Elaludtál édes?
Kissé meglepődöm. Hmm. Olyan aranyos. át ölelem, és fekete tincsein végig simítok. Te fáradtál el? Én mozogtam! És el is fáradtam. Szorosan magamhoz ölelve szunyókálok el, nem eresztem. Az enyém. A foglyom. Senki nem viheti innen. Szemem lehunyva térek az álmok birodalmába.
2008.10.23 13:29
Hanabi:
Hirtelen kivágódik az ajtó. Sasori azonnal leugrik rólam, közben rám dobja a takarót magára pedig a köpenyét rántja. Az ajtó kilincsébe kapaszkodva pedig ott áll egy szőke pasi. Olyan ismerős... mielőtt jobban megfigyelhetném az arcát orra esik saját magában.
- Deidara...-morogja Sasori. Ő lenne a társa?
- Dan...hikk...na...? -tápászkodik fel. Pillantása rám esik ahogy Sasorié is. Az orromig felhúzom a takarót...
- Hé?! Te nem az a kiscsaj vagy a bárból? - kérdezi tőlem. Mostmár rájöttem honnan ismerős nekem.
- Khm... nem látod hogy zavarsz? - kérdezi kissé idegesen Sasori. A szöszi - akit azt hiszem Deidarának szólított Sasori - erre elvigyorodik és leül az ágyra.
- Na de Danna!
Sasori erre nem válaszol, hanem megfogja a hívatlan látogatónkat és egyszerűen kidobja a szobából. Az ajtót utána gondosan bezárja és felém fordul. A köpenyét ledobja magáról majd rámveti magát. Vadul csókol meg, közben a takarót lerántja a deremkamig. Néhány perc múlva letér a nyakamra, amire én halkan felsóhajtok.
- Hol is tartottunk? - susogja halkan és lehúzza rólam teljesen a takarót. Kezét végigfuttatja a testemen végül lassan becsúsztatja a combjaim közé, amitől egy nyögés csúszik ki a számon...
- Hm. - Pajzán vigyorra húzza Sasori az ajkait és lassan végignyalva a kulcscsontomon elindul lefelé. Végig húzza a forró nyelvét a csípőmön és letér a combom belső részére ahol azonnal elindul felfelé... Úristen... Tűzvörös arcomat a tenyereimbe temetem hogy ne is lássam, de Sasori elhúzza onnan a kezeimet. Óvatosan lepillantok és látom hogy most ér Oda...
- Aahhh... -nyögök fel nyelve érintésétől. Az egész testem megfeszül, de ő nem hagyja abba... kiszabadítom az egyik kezemet és beletúrok a selymes hajába... nyögéseim hangjától még vörösebb lesz az arcom, de nem tudom visszatartani...
Ekkor megérzem Sasori ujjait is a nyelve mellett... Jajanyám. A csípőm elkezd ösztönösen ringani és egy hangos nyögés után remegve esek vissza a párnák közé. Zihálva kapodok a levegő után miközben Sasori ismét fölém mászik. Néhány másodpercig némán szemlél majd megcsókol. Nem vadan vagy szenvedélyesen csókol most, hanem... mintha meg akarna nyugtatni... kezeivel lassan szétnyitja a combaimat...
Fájdalmas sikolyomat egy újabb csókkal folytja belém. Remegve kapaszkodom a vállaiba.
Mélyen szemébe nézve hallgatom értelmetlen kérlelését.
- Kérem... ne... – Súgja akadozva, és kis kezeivel gyönyörű bájait próbálja takarni. Bár ilyen nagy melleket nehéz ilyen szép kis karcsú kezekkel eltakarni. Esélytelen drágám. Már a nadrágom iszonyatosan szűk, meg kell szabadulnom tőle. Hehe. Felegyenesedek róla, és kigombolom nadrágomat. Sarokba szorított vadként kúszik egyre feljebb az ágyon, amíg tud. Nana.
- Ne játssz velem te lány! – morgom mély hangomon, és bokáját megfogva akadályozom a tovább haladásban. Bár úgy is ott van mögötte a fal. Kezemtől indulva végig nézi mezítelen testemet, és mélyen belepirul és kis kezeit arca elé teszi. Kis édes. Úgy látom, most először látsz ilyet. Így még sokkal jobban feltüzel a tudat. Jó kis estének nézek elébe. Felé mászok, és kissé rá nehezedem. Bőrünk szinte serceg, ahogy felhevült testünk érintkezik. Megfogom vékony csuklóját, és a feje mellé szorítom a falra. Lassacskán kinyitja szemhéjait, és újra látom a félelemtől és vágytól csillogó halványlila szemeit.
- Ne tedd... – próbál újra könyörögni. A szép szemeid nem fognak meghatni. Már semmi nem tud megállítani. Most két csuklóját én egy kézzel lefogom, könnyedén belefér. Most kissé ülő helyzetben van, így könnyű levenni róla az utolsó zavaró tényezőt. Kezem vissza felé haladva, belső combját simítják, hiába szorítja össze őket.
Nyögésbe fulladt tiltakozását hallva sóhajtok egyet. Lassan tényleg egy hideg zuhany kell, hogy ne támadjam le azonnal. Szorosan tartja össze lábait, de egyik térdem közé fúrom, hogy legyen egy kis terem. Kezem megint felfedező útra indul lábai között, puha fehér bőrét érintve. Néha megközelítem kis érzékeny részét, de nem érek hozzá. Hagy tüzeljem őt is. És látszólag sikerül, kiszabadítja egyik kezét és vállamba markolva keres támaszt. Letámadom kívánatos kis ajkait és vadul csókol vissza. Kis vadmacska. Egyre közelebb jutok kezemmel szemérméhez, amitől sorozatosan belenyögdécsel a csókba, és ez egyre jobban ajkának vadabb tépésére késztet.
Végre megsimítom kincsét és nagyot sóhajtva szakítja félbe a csókot. Így én letérek kis szépen ívelt nyakára, s csókolni, harapdálni, nyalogatni kezdem, közben lent elkezdem masszírozni. Nyögdécselve vonaglik alattam, már amennyire tud, mert nem csak kezemmel, testemmel is szorítom. Haladnék lejjebb a kulcscsontjára, mikor kicsapódik az ajtóm.
Hogy az a jó büdös... Miért vagyok ilyen hülye, hogy nem zártam be? A fekete hajú szépségem összerezzen, és gyorsan ráterítem a takarót, és pedig köpenyemért ugrok. Mindezt egy másodperc alatt. Ekkor veszem csak észre, hogy a pityókás társam robbant be a szobába.
- Deidara – morgom magam elé idegesen, és felé tekintek. A kilincsbe kapaszkodva próbál támaszra találni, de összecsuklik. Kellett neked annyit innod.
- Dan... hikk... na...? – Tápászkodik fel nagy nehezen, és az ágy felé megy.Héló-héló! Az most foglalt.
Mielőtt kábultam dőlne az ágyra, ránéz és egy takaró alól kikukucskáló halvány lila szempárt lát, mint én. Kis aranyos.
- Hé!? – szólal meg először „normálisan”- te nem az a kiscsaj vagy a bárból? – húha. Ilyen hosszú mondatot ki tudtál nyögni?
Hanabi szóhoz sem jut, csak néz. Bár az arcát takaró alá rejti, így nem látom arckifejezését.
- Khm... – szerzek egy kis figyelmet – nem látod, hogy zavarsz? – vágom képébe érzelemmentesen, mire ő szélesen elvigyorodik. Ha most nem takarodik ki, és dobom ki. Van türelmem, de ez már nekem is sok. Ráadásul a köpeny sem takarja el igazán vágyamat, és még hideg is van.
- Na de Danna!! – ül le az ágyra, vigyorogva. Na most van elegem. Hátul, nyakánál megfogom pólóját, és felemelem. Ledobom Itachi ajtaja elé, és az ajtónak dőlve szunyál el megint. Hihetetlen.
Visszasietek szobámba, az én kis szépségemhez. Bekulcsolom az ajtót, most már senki sem zavarhat. Ledobom magamról a köpenyt, valahol a széken vagy mellette landol, nem figyelem. Nem is érdekel. Rávetem magam az ágyra, és takarón keresztül nyomom testem Hanabiéhoz. Amíg csak tudom, - jelen esetben derékig – lerántom róla a takarót, vadul csókolom meg. Letérek kicsit finom nyakára, mélyet szippantok, virág illatú hajának bódító illatából.
- Hol is tartottunk? – búgom fülébe kéjesen, és az ágy szélére tűröm a takarót, hozzá simulok. Testének melegét érezve, felmordulok, végig simítok mellén, oldalán, combján, visszatérve kényeztetéséhez. Sóhajait hallva, tombol bennem a vágy, már nem sok kell és megkapom. Az enyém lesz. Bár ez a „baleset” felért egy hideg zuhannyal, így kissé jobban tudom magam türtőztetni
2008.10.21 19:00
Hanabi:
Minden ellenkezés nélkül hagyom, hogy a melltartómtól is megszabadítson és egyszerűen félrehajítsa, ahogy nem rég a csizmáimmal, a szoknyámmal, a nadrágommal és a kunai tartómmal tette. Sasori a melleimet veszi kezelésbe, amitől én felnyögök.. jó érzés, de kissé furcsán érzem magam egy szál tangában egy S szintű bűnöző "alatt".
Sasori ekkor felegyenesedik és megszabadul a pólójától. Szent Hokagék alsónadrágja...!Néhány másodpercig nem tudom levenni a pillantásomat tökéletesen kidolgozott mellkasáról... A figyelmemet végül az tereli el hogy megcsókol. Szinte ösztönösen simítok végig a felsőtestén, mire "fogvatartóm" felmorran és kezével végigsimít rajtam... Lassan cirógatja végig a hasamat, majd becsúszik a bugyimba.. Azonnal kitisztul a fejem és megszakítom a csókot egy halk sikkantás kiséretében. Sasori csak egy pajzán vigyorral nyugtázza.
- Kérem... ne... - motyogom elhalóan és megpróbálom eltakarni a melleimet. Sasori szemében megvillan valami furcsa és felegyensedik. Épp fellélegeznék hogy hátha mégis megkímél, mikor látom hogy csak tovább vetkőzik...
Visszamászik az ágyra, ezzel egy időben én is elkezdek végigkúszni az ágyon... hülye, értelmetlen ötlet, de legalább halogatja az elkerülhetetlent...
- Ne játsz velem te lány! -mordul fel és megragadja a bokámat. Most veszem észre hogy... te jó ég! Nincs rajta semmi... az arcon legalább négy árnyalatot sötétedik, amire a kezeimet az arcom elé kapom. Kösz, nem vagyok rá kiváncsi... Általában érdekelnek a férfi testek... de valahogy most nem tud foglalkoztatni.
Érzem ahogy fölém mászik és azt is érzem hogy nekemnyomódik... még vörösebb leszek, az arcom szinte már lángol. Öntsön le valaki egy vödör hideg vízzel könyörgöm... Két erős kéz ragadja meg a csuklóimat és leszorítja a fejem két oldalára. Óvatosan kinyitom a szemem és Sasori arca néz le rám közvetlen közelről.
- Ne tedd... - nézek mélyen a szemeibe, talán meghatja. Ő látszólag meg se halja és egy kezébe fogja össze a csuklóimat, majd a másik keze lassan elindul lefelé, hogy az utolsó - rajtam maradt - ruhadarabomhoz érjen. Egy rántással megszabadít tőle és a keze besiklik a combajim közé..
- Nee..aaah... - Fullad nyögésbe a újabb tiltakozásom. Görcsösen összeszorított combjaim közé befészkeli az egyik térdét és újabb "támadásba" lendül a keze, amitől én zihálni kezdek. Kiszabadítom az egyik kezemet, belemarkolok a vállába... hirtelen megcsókol. Félig öntudatlan állapotban csókolok vissza; testem megfeszül. Időnként bele-bele nyögök a csókba, amitől csak még vadabbul tépjük szét egymás ajkait..
2008.10.20 20:47
Sasori:
Megint kis füléhez hajolok
- Ne ellenkezz... Csak rosszabbul jársz - duruzsolom, majd egy határozott mozdulattal letépem róla a felsőt, és részben feltárulnak bájai. Kis fekete melltartó takarja nagy lerek melleit. Hrrrr. Már alig bírom magam fisszafogni. Vadul esek neki a fáslinak, majd egyszerűen elintézve a dolgot, a megmaradt anyagot egy kunaival vágom le. Nyugi Sasori. Egy ilyen virágszállal finoman kell bánni, csak úgy lehet igazán élvezni a dolgot. Nekiesek, kulcscsontjánál kezdve haladok fokozatosan lefelé, forró nyálcsíkot húzva. Kezem combját kényezteti.
A simogatást kicsit abbahagyva, megfogom szoknyáját, és egy gyor mozdulattal azt is lerántom. Végig simítok oldalán, és kezem újra a háta mögé téved. Fél kézzel kapcsolom ki a kis felesleges melltartó kapcsát. De még nem veszem le. Most erre a kezemre támaszkodom, és a másikkal a kunait fogva vágom le kis nadrágjáról a kunai tartót. Eldobom a fegyvert, erre már nem lesz szükségem. Maga a kezem is fegyver, ha ellenkezne.
Apró puszikkal hintem egyik oldalt nyakát, majd lehúzom a pántot. A másik oldalon ugyan ezt teszem. Minden érzékeny érintésemre felsóhajt. Leveszem róla a kis anyagot, és eldobom. Awrrr. Ágyékom felsajdul. Egyre nehezebb visszafognom magam. Rátadapok ajkaimmal fehér bőrére, és lassan Melleit kezdem kényeztetni. Kissé felnyög. Ezaz. Ez csak még jobban felizgat. Míg egyik is mellbimbóját nyalogatom, addig a másikat a kezemmel ingerlem. Letérek hasára, nagyon lassan haladok. Kis nadrágját kezdem lehúzni. Megakad a csizmában. Azt is "levarázsolom" róla, ahogy magamról is lerúgom a cipőt idő közben. Őt már csak a kis fekete bugyi takarja, rajtam még mindig teljes ruházatom. Ez zavar. Hozzá vagyok szokva, hogy a nők közben engem is vetkőztetnek. Nagyon fiatalka lehet, ha még ennyit sem tesz. Vagy csak még mindig félne?
Leveszem a fekete pólómat, és kis mosollyal arcomon hajolok fölé.
Nem ellenkezett... "furcsa" ... pedig úgy próbált tiltakozni az elején. Finoman, lágyan csókolom meg, hogy kissé megnyugodjon. Nem vagyok az a nagyon erőszakos fajta... Csak ha nagyon muszáj. Közben végig simít izmos mellkasomon. Perzsel az érintéze, melemordulok a csókba. Fél kezem most hasán végig simítva becsúsznak a kis bugyi alá. Kicsit felsikkantva kapja el ajkát az enyémtől, és remegőn néz szemembe. Én csak elégedett mosolyt eresztek meg szám sarkába, arcától pár centire.
2008.10.20 16:18
Hanabi:
Pár másodpercig némán farkasszemezünk.
- Nem bántom... -suttogja a fülembe. Forró lehelletétől libabőrös vagyok.. Nyelvével végignyal a fülcimpámon... Megborzongok.
- Csak válaszolj.
- Igen - lehelem. Sasori eközben letér a nyakamra, nyelvét lassan végighúzva a bőrömön... Megragadom a pólóját hogy leállítsam, de nem megy. Felpillant rám és megfogja a csuklóm, cask most vigyázó óvatossággal. A keze felragyog egy pillanatra és a lila folt eltűnik. Nocsak. Megleppetten vizsgálom meg.
Időközben Sasori sem tétlenkedik. Felemelkedik rólam és újra a nyakamba csókol. Kezét végigfuttatja rajtam, mire én felsóhatok. Elédegett mosoly suhan végig az arcán, miközben a keze a hátamra "téved". Szövetek reccsenése és a pólóm megadja magát. Lassan, simogató mozdulatokkal próbál teljesen megszabadítani tőle... De... de itt már túlléptem egy bizonyos határt. Ez már nem csak játszadozás...
- Neh. - fogom meg a kezét. Én ezt már tényleg nem akarom... Na nem mintha ez őt annyira meghatná. Az ellenkezésemre a csípőjét hozzám dörzsöli és újra felnyögök... Megértettem a célzást. Innen nincs visszaút.
Buta Hanabi... miért egy Akatsukissal kezdtél ki? Most meg fog erőszakolni... vagy mi a fene. Mert mi tagadás, eddig nagyon élveztem, de csak eddig. De Azt határozottan nem akarom, pedig álltalában imádok tilosban járni..
- Ne ellenkezz... - mormolja a fülembe. - Csak rosszabbul jársz...
A kezét kiszabadítja ,majd engem végleg megszabadít a pólómtól. A többszörösen szakadt anyagot egyszerűen félrehajítja és szemügyre veszi az eddig eltakart "részeket". Kétségeejtő helyzetem ide vagy oda, jól esik az önbizalmamnak hogy halkan felhördül a melleimet alig takaró fekete melltartó láttán. Hyuuga adottság, akárcsak Hinatának. Szemlátomást tetszik neki a látvány, mert már a derekam köré tekert fáslitől szabadít meg félőrült módjára. Elég gyorsan végez vele és nyelvével nekilát ahhoz hogy "bebarangolja" a felsőtestem, a kezei meg már a combom felső részénél járnak...
2008.10.19 20:27
Sasori:
Végre megszólal egy kis hallgatás után.
- Sasori, tudom, hogy Akatsukis vagy. És valószínű hogy te is rájöttél már a Hyuugából, hogy honnan jöttem...
Nocsak kis eszes.
- Csitt - mutatóujját kis duzzadt ajkaira teszem, hogy ne folytathassa - Csak nem félsz kislány? Igen, tudom...
Elhúzza kezem kis szája elől, és közelebb hajol. De bátor vagy.
- Úgy nézek ki? Ugyan... nincs okom rá. Ha eddig nem bántottál... az már jelent valamit.
Egyrészt igaza van, mert kangörcsöm van már a sok várakozástól, másrészt...
- Ne vegyél rá mérget - gúnyos mosoly kúszik szájam sarkába - Kis kunoichim, te még nagyon nem ismersz engem...
Felállok, s Őt szorosan tartom magamhoz. A rejtekhelyi szobámba teleportálom magunkat. Most nem zavarhat senki. Deidara is még ott fekszik ki tudja hol.
- Tekintsd úgy, hogy a foglyom vagy... - kéjesen súgom fülébe, már alig bírok magammal. Párat előre lépek, majd ledobom az ágyra. Lepetten pislog, mikor megnyekken alatta a bútordarab. Szétnéz a szobában, a félhomályban alig lát valamit. Mire előre fordul, és már felette térdelek, s barna tekintetemmel találja szemben magát. Közelebb hajolok, hogy újra birtokba vegyem finom akait.
Elhaló hangon próbál ellenkezi miközben elfordítja a fejét. Na mivan? Már nem vagy olyan magabiztos?
Megragadom csukjóját, hogy kicsit leszorítsam, ekkor leszisszen.
Hm. Ennyire nem szorítottam erősen. Megnézem kis kezét, és egy lila foltot látok. Az a barom. Úgy ráncigálta, hogy nem figyelt mennyire kárt tesz benne.
- Ő volt? - kérdem idegesen, de nem válaszol - Ő volt?!kérdem hangosabban, ránehezedek, és közel hajolok hozzá.
Még mindig nem válaszol. Halványlila szemeiben, kis félelem csillan. Csak nem félted?
- Nem bántom - súgom ismét kis fülébe, majd megnyalom fülcimpáját. - Csak válaszolj.
- Igen - leheli elhalón. Jól van. Ezt már szeretem.
Letérek nyakára, és kis nyálcsíkokat húzok rajta. Megint megragadja plómat, de nem húzza meg. Nocsak tetszik?
Újra megfokom csuklóját, de most csak nagyon finoman. Csakrát irányítok bele, és el is tűnik a folt. Nem hiába volt a nyagyanyám kiváló medi-nin.
Meglepődik, mikor észreveszi, hogy már nem fáj a keze. Fel emelkedem róla, hogy azért ne nyomjam össze, és vágytól csillogó szemeit látom. Helyes. Megsimítom nyakát, és lefelé haladva lassan végig húzom kezemet formás kis testén. Egy ideig követem kezem útját, majd mélyen a szemébe nézve térek le combjára, majd vissza felfelé haladva szoknyája alá "tévedek".Kicsit felsóhajt, s szép szeme megremeg. Kiveszem kezem, és most a háta alá nyúlok. Belecsókolok nyakába, megragadom a kicsi pólóját, s a kis hálós anyag egy halk reccsenéssel adja meg magát. Félig lehúzom róla a felsőt, lassan haladok, de időközben megfogja a kezem. Na mi van?
- Neh - tiltakozik újra elhalón. Innen már nincs visszaút kislány. Ágyékomat az övéhez dörzsölöm, ami nagyon halk nyögést vált ki belőle. Velem ne játszadozz. Ha eddig eljutottam, nem hagylak futni. Az enyém vagy.
2008.10.19 19:09
Hanabi:
Egy nyugodt mosolyt küld felém. Pár lépést tesz, majd eltűnik. Értem a célzást. Egy fokkal nyugodtabban tűröm hogy az én drága-egyetlen és szeretett unokatestvérem végigráncigáljon a fél városon és közben hallgassam a szitkozódását. Mire visszaérünk a szállásra a csuklómon gyönyörű lila folt van. Családi szeretet újabb megnyilvánulása... másfél óráig üvöltözök Nejivel, mire mindketten megunjuk és visszavonulunk a szobánkba. Ino már aludna, de érthető okokból nem ment eddig neki. Halkan az ablakhoz sétálok. A hold fényénél jobban szeügyre veszem a csuklómat. Hát gyönyörű... Hirtelen mozgást látok lentről. Ő az. Hátrapillantok hogy ellenőrizzem Inot. Alszik. Helyes. Halkan kimászok az ablakon és a kertben landolok. Odasietek hozzá és megállok előtte.
- Miért jöttél utánam? - suttogom. Nem lenne jó ötlet most felverni bárkit is. Különösen Nejit nem.
Sasori erre az ölébe ránt és vadul csókol meg, amit én viszonzok is. Még közelebb húz, amit én nagyon is élvezek... a nyakát átölelem és még vadabbul csókoljuk egymást... Furcsa hogy egy S szintű bűnözővel smárolok... Várjunk csak! Elhúzom az ajkaimat az övéitől. Forró pillantást küld felém, de nem hat meg... Annyira.
- Sasori, tudom hogy Akatsukis vagy. És valószínű hogy te is rájöttél már a Hyuugából, hogy honnan jöttem...
- Csitt. - teszi a mutatóujját az ajkaimra, így félbeszakítva. - Csak nem félsz kislány? Igen, tudom...
Én félni? Soha. Elhúzom a kezét és közelebb hajolva hozzá suttogom:
- Úgy nézek ki? Ugyan... nincs okom rá. Ha eddig nem bántottál... az már jelent valamit.
- Ne vegyél rá mérget. - húzza gonosz mosolyra az ajkait. - Kis kunoichim, te még nagyon nem ismersz engem...
Hirtelen feláll, de engem nem enged el hanem biztosan megtart. Mire készül? Nem értem... Hirtelen eltűnik a kert, a ház és minden más is... a sötétség egy pillanatra körülölel minket, majd megszűnik... és egy teljesen új helyen vagyunk.
- Tekintsd úgy, hogy a foglyom vagy... - suttogja kélyesen a fülembe. Lehetséges hogy most jó nagy bajba kevertem magam, vagy csak szórakozik?
Hát... mégse viccel. Pár lépést megy előre, majd ledob valami puhára... Egy ágyra - állapítom meg magamban. Egy félhomályban lévő hálószobában lehetek... valószínűleg. Balra egy székre terítve meglátom a jellegzetes felhős köpenyt...és eddig tudtam bámészkodni. Sasori fölém mászik és találkozásunk óta először - nem hagyom magam.
- Neh... - fordítom el a fejem mikor meg akar csókolni. Ez így nem tetszik már... Sasori megragadja a csuklóimat, amire én felszisszenek. Neji kéznyoma még mindig sajog...
- Ő volt? - kérdezi idegesen miután meglátta. Nem válaszolok. Nem fogja miattam bántani, mégis csak a rokonom...!
- Ő volt?! -csattan felés teljes testsúlyával rámnehezedik. Arca alig van pár centire az enyémtől...
2008.10.19 13:40
Sasori:
Megragadja a pólómat, és magához von. Alin pár centire van arcunk egymástól.
- Hanabi - leheli számba.
- Sasori - ha már bemutatkozott, akkor én is. Biztos nem ismer, mit veszíthetek. Rácuppanok kívánatos kis ajkaira. Szaké keveredik izével, de még így is érzem. Elkezdi mélyíteni a csókot. Nem szívbajos kiscsaj ez, igazi vadmacska. Ez tetszik. Egyre közelebb vonom magamhoz. Érezni akarom kis testét. Hallok egy morgó hangot a közelünkből. Azt hiszem a nevét említi, de nem érdekel. A kis fekete megszakítja a csókot. Na mi van? Kibontakozik karjaimból.
- Magyarázatot várok - jelenti ki a velünk , most már, szemben lévő srác.
- Mire kéne magyarázatot adnom? Erre jártam és betévedtem... te Neji, úgy látszik az a dögös maca akit az előbb hagytál magára nagyon visszavár - mondja a srác szemébe gúnyosan. A kis pimasz. Hmm.. Jól hallottam? Neji? Neji Hyuuga? És mintha az előbb azt hallottam volna, hogy Habani..Hyuuga? Nocsak. Konohai ninjákkal keveredtem össze? Sebaj. Bár nem láttam rajta sehol a homlokvédőt.
- Ebből elég volt! Most rögtön visszajössz velem a szálláshelyre és ott majd elszámolunk! - megragadja a karját, és maga után ráncigálja.
A kiscsaj még egy utolsó pillantást vet rám, és látja ingerült arcomat. Nem haver. Nem hagyom, hogy elrontsd az estémet. Megnyugszom. Egy bíztató mosolyt küldök Hanabi felé, Majd lépek előre pár lépést utánuk, majd eltűnök. Követem őket. Ő is megértette, így "nyugodtan" követi ,azt hiszem rokonát. Látom, hogy zsebéből kikandikál a fejpántja egy része. Szóval te is ninja vagy kicsi.Egészen a szállásig követem őket, a srác észre sem vesz. Nem akarok balhét, azzal csak húznám az időt.
A szállásukhoz közel, egy fa tövében letelepszem. Tudok várni. Egy ilyen finom friss hús megér egy kis időt. Nem kell sok idő, a sötét szobából kikandikál egy halványlila szempár. Észrevett. Jól van.
Nem mozdulok, csak várok. Kimászik az ablakon nesztelenül, és megáll felettem.
- Miért jöttél utánam? - suttogja kérdőn.
Megragadom karját, ás az ölembe húzom.Vadul tapadok rá ajkaira, és hagyja. Csak nem tetszik a helyzet? Magamhoz vonom, és karjait a nyakamba teszi. Egyre vadabbul tépjük egymás ajkát. Kezdek beindulni. Megszakítja a csókot, és a szemembe néz. Sármosan pillantok rá, alig jut szóhoz. Valamit mondani akar.
2008.10.19 13:14
Hirtelen mozdulattal lerántja rólam a szöszit, aki szép csattanással csapódik neki a faklnak majd a lecsúszik a földre bekómálva. Hát.. ez szép volt. Rápillantok a vörösre.
- Szívesen. -morogja. Most meg mit van felháborodva?
- Mégis mit? - vonom fel a szemöldököm.
- Leszedtem rólad azt a barmot. -morog. Az a "barom" legalább normálisabban viselkedett velem. Miért nem hiszi el senki hogy tudok magamra vigyázni?
- Honnan veszed, hogy rám mászott? Mindegy... -vonok vállat. Inkább lelépek. Felnézek a vörösre, aki meglehetősen furcsán csillogó szemekkel méreget. Na jól van... - Mit akarsz?
Alattomos mosoly jelenik meg a szája szélén. Hé... ismerem ezt a mosolyt, a fenébe is... Mielőtt bármit tehetnék vagy mondhaték a falhoz nyom. Egyik kezével a karomat fogja le, a másikkal félresimítja a hajamat és a fülemhez hajol...
- Találd ki... -suttogja a fülembe. Forró lehellete szinte végigperzseli a bőröm... Felemelkedik hogy jobban lásson. Azt hiszed hogy nem tudom? Nem egy butuska kis fruska vagyok, akármit is hiszel rólam!
- Hm... - mosolyodok el. A fekete pólójánál fogva lehúzom magamhoz. Vonzó pasi... csípem. - Hanabi.
- Sasori. -biccent, majd minden teketória nélkül megcsókol. Szaké íze van neki is. Elmélyítem a csókot, amit ő egyátalán nem bán... karjai a derekamra vándorolnak és közelebb húz magához... Sasori...ismerős neve van, mintha hallottam volna már... Sasori?! Hát persze! Az Akatsuki tagja! De szerencsére ő nem tudja hogy én Konohai shinobi vagyok, így nem lesz semmi baj mégis csak nagyon kellemes helyzet ez...
- Hanabi Hyuuga!
Eddig tartott a kellemes estém. Ó hogy azt a rohadt... Megszakítom a csókot és kibontakozok a karjaiból. Előttem egy iszonyat dühös Neji áll karbatett kezekkel. Pompás.
- Magyarázatot várok. - sziszegi. Körbenézek valami megoldást keresve...
- Mire kéne magyarázatot adnom? - mosolyogok ártatlanul. - Erre jártam és betévedtem... te Neji, úgy látszik az a dögös maca akit az előbb hagytál magára nagyon visszavár. - jegyzem meg gonoszul.
- Ebből elég volt! Most rögtön visszajössz velem a szálláshelyre és ott majd elszámolunk! - ordít magából kikelve. Hopszi. Rápillantok Sasorira, aki érdeklődve és kissé ingerülten figyeli a jelenetet...
2008.10.18 22:13
Sasori:
Oldalra nézek és annyit látok, hogy Deidara karolja az új "szerzeményem". Basszus. El is felejtettem, hogy vele jöttem ide. Már matt részeg lehet. Várjunk. Karolja? Közelebb hajol hozzá? Na azt már nem!Ennyi idő után, ő már nekem jár. A nyaka után gapok, megragadom gallérját, és elrántom. Nem figyelem hol vagyunk, és a falnak csapódik, majd lehuzan ahogy elengedem. Hupsz. Hehehe.
Nem volt nagy koccanás, de már annyira részeg hogy észre sem vesz semmit. Elalélt.
Ránézek a kiscsajra. Furán néz rám.
- Szívesen - vetem oda neki.
- Mégis mit? - kérdi megrovón.
- Leszedtem rólad azt a barmot - Bocs Deidara. Ha itt kell hagyjalak, itt hagylak. Egy ilyen alkalmat nem hagyhatok ki.
- Honnan veszed, hogy rám mászott? Mindegy... - von vállat - Mit akarsz? - kérdi szemembe nézve. Alacsony kislány, le kell hajtanom a fejem, hogy ránézzek. Hm... Ha tudnád mit akarok...
Szájam sarkába egy gúnyos mosoly kúszik, szemem felcsillan. Már akkor elképzeltem kis lihegő arcát, mikor ott tette magát a táncparketten. Ennyi kihagyás után ez már sok volt. Hirtelen a falhoz nyomom, kissé meggörnyedek, hogy közelebbről nézhessek halványlila szemébe. Egyik kezemmel a karját fogom, másikkal elsöpröm füle körül a fekete hajzuhatagot, és a füléhez hajolok.
- Találd ki... - lehelem, s kissé beleremeg. Vissza hajtom fejem, hogy újra remegő szemeibe nézhessek.
Mi ez a fura csillogás?
2008.10.18 21:45
Hanabi:
Végig engem figyel, de nem jön ide hozzám. Hm... Kényelmesen nekidől a pultnak és végigmér még egyszer, de még mindig nem jön ide... Hirtelen hátat fordít nekem és rendel. Magába dönti a szakét és feláll. Tekintete újra rám vándorol, majd az ajtó felé. Értem a célzást, de nem érdekel. Elindulok felé, közben ő is elindul kifelé. Na azt már nem! Lassan átverekedem magam a tömegen...
- Helló szépségem! - bukkan fel hirtelen egy szőke pasi. Hm... kék szemek, hosszú szőke haj... egész jól néz ki.
- Én éppen távozok. - közlöm vele szárazon.
- Én is. - vigyorog, majd átkarolja a vállam és együtt verekedjük ki magunkat. Újra megpillantom a vöröskét. A falnak dőlve néz ránk érdeklődve.
- Elkísérjelek? - ajánkozik a szőkeség.
- Nem sietek sehová. Csak bent nem akartam maradni...-vonok vállat. A szöszi még közelebb hajol hozzám mosolyogva. Ez a helyzet egyre érdekesebb...
2008.10.18 21:27
Sasori:
Egy bárban ülök. Már vagy a negyedik Sake-t iszom. Unalmas volt ez a hét. Egy normális jó nőt sem találtam. Mi van a mai fiatalokkal? Ch.
Egy hosszú fekete hajú kiscsaj lép be, szét néz, és a közelemben leült a pulthoz ls italt kér. Nocsak. Nem vagy te túl fiatal ehhez? A pultos nem törődik vele. Neki is biztos csak a pénz számít. Iszik a poharából és hirtelen felém néz. Tekintetem nem egyszer végig vezetem rajta. Nem rossz dabard. Megissza maradék italát, és a táncparkettre megy. Végig engem néz, még tánc közben is.
Milyen jól mozog. Látom szemén, hogy csalogat, de nincs az az Isten, hogy én oda menjek. Ahogy riszálja a csípőjét. Beindulok. Úgy látom még elég kis fiatalka. Friss hús. Ezt szeretem. A pultnak háttal eldőlök a székemen és megtámaszkodom. Árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát. Nekem rázod magad? Jól teszed. Látom én, hogy engem hívsz, de azt várhatod, hogy én odamenjek.
Vissza fordulok a pulthoz, és kérek még egy italt. Egy utolsót. Felhörpintem, és felállok a székből. Megint Rá nézek. Felcsillan a szeme..Azt hiszedgyőztél? Tekintetemmel az ajtó felé mutatok, majd egy sármos pillantás, és ki is megyek a helyről. A küszöbről ellépve még visszapillatok vállam felett, és látom, hogy közeledik. Kicsit ideges.
Mi van. Nem szereted ha felültetnek? Kis heves.
Kilépek az ajtón, és pár lépést teszek balra, majd hátamat a falnak támasztom. Úgy hallom Ő is most jött ki...
2008.10.18 21:01
Hanabi:
- ...megértetted?
Na, tessék... Ilyen az én szerencsém. Másfél órányi vita után már kissé ingerült vagyok. Nagy levegőt veszek hogy lehiggadjak.
- Meg. De nem értem miért dirigálsz nekem Neji. Ha jól tudom, nem kötelességem ugrálni a hülye parancsaidra.
- Idefigyelj Hanabi! - csattan fel. - Most az én csapatomban vagy és én vagyok a főnök. Nem fogom hagyni hogy valami ismeretlen kihasználjon!
- Azt hiszed nem tudok magamra vigyázni? - vonom fel a szemöldököm. Miért szól bele hogy mikor kivel mit csinálhatok, miközben ő már fűn-fán végigment...
- Elég legyen! Hagyjátok már abba! - szól közbe Chouji. Ha pillantással ölni lehetne, kétszeresen is halott lenne már.
-Igazad van. - bólint Neji. Remek egy hét lesz ez... még csak egy napja vagyunk a Rejtett Fű faluban, de már ki vagyok idegileg. Egy hétig összezárva Nejivel, Choujival és Inoval, aki folyton csak Shikamaruról áradozik... Nagyszerű lesz.
- Sötétedik... Én visszavonulok, Hanabi chan, te nem jösz? Én már teljesen ki vagyok. -pillant rám Ino. Megrázom a fejem és zsebredugott kézzel elsétálok. Még hallom Neji figyelmeztető hangját, de nem törődök vele. Mára több mint elég volt belőle. Amióta az eszemet tudom, elüldözi a pasikat tőlem. Idegesítő egy szokás, főleg hogy ő szinte naponta váltogatja az ágymelegítőit...Igazi Hyuuga. Valamin megakad a szemem. Hmm... rég szórakoztam már egy jót. A fejpántomat elteszem és belépek a csábító helyre...
A hely tömve van emberekkel. Van aki táncol, van aki iszogat... hm. tetszik. A pulthoz lépek.
- Szakét.
A pultos bólint és azonnal ki is hozza. Ledobom a pénzt a pultra majd egy hajtással a felét megiszom. Kellemes melegség árad szét a testemben... Mellettem egy vörös hajú egyén lustán méreget. Nem is rossz... egy flörtöt megér. Lehajtom az ital maradékát és a tánctérre lépek. Felé fordulva a zene ritmusára táncolni kezdek, miközben ő még mindig engem figyel... Na mi lesz vöröske?
