|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| timcsiikee | 2010. 02. 04. 00:04:19 | #3508 |
Karakter: Sasori(Köd falu)
Sasori:
Visszaérek vele a főhadiszállásra, persze igyekszem titokban bevinni, ami nem egyszerű, de elrejtem az én drágám fejpántját, és máris kevesebb a gondom. Finoman, óvatosan teszem le az ágyamra törékeny testét, mint egy hímes tojást. Saját magamat lepem meg ezzel, hisz soha senkihez nem voltam még ilyen kedves. Kezdek megőrülni. Lassú léptekkel közelítem meg az ajtót, majd halkan kulcsra zárom, és az ágy felé fordulok. Széles, mindent sejtető mosoly kúszik ajkaimra, majd végig őt nézve csúsztatom le vállamról az egyen köpenyt.
~*~
Mocorgásra ébredek, agyam azonnal automatára kapcsol és elindul az ébredési rituálém. Kezem lecsusszan egy puha testről, amit az éjjel folyamát mezítelen valómban öleltem magamhoz. Természetesen róla is levettem a ruhákat, nehogy összegyűrődjön az a finom anyag… Hehe…
- Sa-sasori-san – mondja édes hangján, ami már nagyon hiányzott. De még mennyire. Karjaim fejem fölé nyújtom, tagjaim megmozgatva, miközben mosollyá szűkítem kitörni készülő elégedett vigyoromat. Szemérmesen takarna be azonnal, szemével együtt, de nem hagyhatom, hogy csak így elfedjen. Őt is és magamat is sokkal jobban szeretem anyagok nélkül.
Soha jobb ébredést, azaz mégis… a folytatással együtt… hehe…
Egy egyszerű mozdulattal rántom magamra.
- Ideje volt már felébredned, én kicsi kémem – becézem újabb kitalációmmal, halkan simogatva hangommal édes kis fülét.
- Sasori-san… - nyikkan édesen, ahogy nyakára hajolok csókokat égetve a hibátlan bőrére. Hogy mennyire hiányzott már ez nekem.
- Mondd még – duruzsolom bőrébe, abba nem hagyva játékomat, közben derekára siklik kezem, hogy cirógató mozdulatokkal csábítsam közelebb magamhoz, egyre közelebb vonva.
- Sah-sasori-san – tesz eleget kérésemnek, s felmordulva fogom meg derekát, majd magam alá „gyűröm” a kívánatos testet. Azt terveztem, hogy ma elkezdem az ő alakjából a bábformálást, de az most ráér… előbb testem vágyait akarom kielégíteni, aztán jön az elmém és a művészet. Mivel már alattam van, a takaró csak engem fed, s ahogy felette térdelek, élveteg kis mosollyal hajolok le, végigmérve azt a gyönyörű látványt, amit már tegnap is megcsodálhattam vetkőztetésénél, s nem utolsó sorban már a közelsége miatt is úgy áll a reggeli merevedésem mint még soha. Mély zavarában azt sem tudja, hogy hol takarja magát, arca teljes pirossággal ég, és én ezt egy kis kuncogással jutalmazom, annyira ártatlanka.
- Mondtam már, hogy ne takargasd magad – fogom meg egyik kis kezecskéjét, majd ujjaira puszikat hintek, mélyen a szemeit figyelve – Gyönyörű vagy – búgom mélyen, cinkos félmosollyal, majd arcához hajolok. Ajkaimmal övéit cirógatom meg, fokozatosan kábítva a kedvest, majd egyre erősítem mélyítem a csókot, míg teljesen magaménak nem tudhatom. Lapos hasára simítom kezem majd tenyerem szétterítve felfelé kezd kezem kalandozni, míg nagy és formás melleit el nem érem.
markomba veszem az egyiket, két ujjam között kandikál ki halmának rózsás csúcsa, s ahogy masszírozó mozdulatokkal izgatom a puhaságot, néha úgy csippentem össze gyengéden mellbimbóját. Édesen ajkaimba nyikkangat, amitől néha beleremeg testrészem, s ez olaj a tűzre ami bennem ég. Édesen piheg amikor elválok tőle, mosolyom még mindig levakarhatatlanul csücsül arcomon. Gyönyörködöm pár pillanatig a duzzadtra csókolt ajkakban, majd ráhajolok másik halmára, közben kezemmel folytatom ugyan azokat a mozdulatokat, mint az előbb.
Nevem sikongatja, ami egyre nagyobb elégedettséggel tölt el, nem utolsó sorban még „gyenge” kis egoizmusomat is az egekbe növeli. Karcsú ujjai először csak tarkómnál birizgálnak, majd mélyen túr tincseimbe, jobban magához szorítva, kellemes bizsergést kiváltva ezzel belőlem. Annyira finom itt is, hogy alig tudok betelni vele, de többre vágyom… Sokkal többre. Kezemmel elengedem mellét míg a másikkal támaszkodom, majd kicserélve őket, szabad kezem használva vezetem le kalandvágyó ujjaimat délebbre, s szemérmét azonnal megtalálva kezdem egyre jobban izgatni a visszafojtottan sikongató lánykát.
Oh máris milyen nedves és forró, egyszerűen imádom. Megrándul ahogy erősebben körözök ujjammal csiklóján, kuncogással konstatálom reakcióját.
- Csak nem én is hiányoztam? – kérdem felhajolva a finomságomról, majd arcát figyelve csúsztatom be rögtön két ujjamat a forró kéjbarlangba. Gyönyörű arckifejezéssé torzul arca, ahogy a kezdetleges gyönyör csapja meg, s csak fokozom érzését, amikor hüvelykujjammal tovább folytatom külsőleges izgatását is. Remegni kezd, látszólag is, szemeit összeszorítja, aminek nem örülök, de még így is csodaszép a kéj hevében vergődve. S a tudat, hogy az én kezem által érzi mindezt, fenséges érzés. Arcához hajolok, még mindig fürtjeim közt pihenő ujjai szinte vonnak is magához, mintha öntudatlanul akarna testéhez szorítani.
- Nézz rám, Hinata – kérem búgó hanggal, kicsit abbahagyom ujjaim mozgását, s megvárom míg lassan rám emeli a gyönyörű ametiszt szempárt. Ez… ez a kába tekintet, csak az enyém, és senki másé. Csodálatos.
Kívül, s belül is egyszerre kezdem ujjaim mozgatni, amitől ívbe feszül formás teste, de nem hunyja le a személy inkább mélyen az enyémbe fúrja tekintetét. Csókra hívogatnak a rózsaszín ajkak, s meg is adom nekik azt, amiért némán kiáltoznak. Hátamra siklanak puha kezei, erősen nekifeszülve izmaimnak, néha végig is karmol érzékien, amitől felmordulok, és egyre nehezebb visszafognom magam. De előbb látni… hallani akarom gyönyörét.
Ujjam körül a forróság teljesen magával ragad, férfiasságom már fájón lüktet, könyörögve azért, hogy ujjaim helyét átvehesse, de… mindennek eljön majd a maga ideje… Előbb őt akarom újra úgy látni, hisz azt a mesés látványt azóta sem tudtam kiverni a fejemből, s csak meg akarom erősíteni ezt az emléket…
Azt akarom, hogy én általam jusson el oda, ahova tudomásom szerint még csak én juttattam. Intenzívebben kezdenek végtagjai remegni ahogy közeleg az orgazmusa. Elhajolok tőle, lihegő arcocskáját figyelem, ahogy ismételten csukott szemekkel, szinte koncentrál az érzésre, áhítattal iszom látványát.
|
| Levi-sama | 2010. 02. 03. 11:56:17 | #3492 |
Karakter: Hinata
A fürdőszoba nagy és fényűző. Lezuhanyzom, és alaposan megszárítkozom egy nagy, puha törülközőben. Hirtelen átölelnek hátulról. Észre sem vettem, hogy bejött! Megrezzenek, de aztán megnyugszom, hiszen csak ő az.
Sötétség.
***
- Hinata! Hinata!
- Mi... mi az...? - suttogom kiszáradt ajkakkal, és amikor Naruto szőke fejét látják meg felnyíló szemeim, arcom lángba borul.
- Oi Naruto! - mordul fel Kiba. - Ne hajolj olyan közel hozzá, különben megint elájul!
Szavaitól csak még pirosabbá válok, majd amikor Naruto zavart vigyorral megborzolja szőke, szénakazal-szerű haját és feláll, óvatosan felülök.
- Hol vagyok? - kérdezem félénken, és döbbenten hordozom végig tekintetem a környezeten. Erdő?
- Nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy mi a fenét keresel te itt, amikor mindenki téged keres? - Helyeslő ugatással támasztja alá Akamaru.
- Hát én... én... - tétován ráncolom a homlokom. Igen, Sasori nevű férfi elkapott, és magához vitt. Hogy pontosan mi is történt... csak képek villannak be. Csók... ölelés... meztelen férfitest... a gyönyör... Elpirulva hajtom le a fejemet.
- Én... nem emlékszem... - hazudom halkan, és nem is nagy hazugság. Sok minden nem rémlik.
***
Lassan vánszorognak a napok. A családom napirendre tért eltűnésem felett, apám pedig még csak nem is sejti, hogy már nem vagyok szűz. Előbb utóbb ki fog derülni, amikor majd férjhez kell mennem a nekem kijelölt férfihoz, de az még nem esedékes. Nem is számít, hiszen ha nem lehetek Naruto felesége, akkor úgyis oly mindegy, csak boldogtalan lehetek.
Óvatosan, félénken kopogok az ajtón, és amikor apám mély, szigorú hangja beenged, összerezzenek. Szinte soha nem beszél velem, ezért most nagyon izgulok mit is akar tőlem.
- Hívattál, apám - hajolok meg tisztelettel, de ő rám sem néz.
- Ülj le. - Megteszem. Néhány hosszú másodpercig hallgat, szigorú arca kifejezéstelen, csak lefelé görbülő ajkai jelzik, mennyire nincs ínyére a velem való beszélgetés. - Kijelöltük számodra a jövendőbeli férjedet. Mához egy hónapra lesz az esküvőtök.
Képtelen vagyok megszólalni, annyira sokkoltak a szavai. Csak hallgatom ahogy lélegzik, a kertben ciripelő kabócákat, és a távoli szélharangokat.
Férjhez adnak. Engem meg sem kérdeztek róla, és még csak azt sem tudom ki lesz az.
- És ki lesz a férjem? - suttogom elhalóan.
- Nem ismered. A távoli köd faluból egy erős klán vezetője nemrég megözvegyült. Ez a házasság kiváló kapcsolatépítés lesz nekünk. Jól meglesztek, hasonló korú gyermekei is vannak.
- Egy vénember? - sikkantok fel elborzadva, majd számra szorítom remegő kezemet, amiért ennyire illetlen voltam.
- Kifelé.
A folyosóig bírom. Térdre rogyva zihálok, erőtlenül. Egy idős férfihez adnak, és Konohát is el kell hagynom örökre. A barátaimat, a családomat is mind el kell hagynom.
Borzalom.
Felöltözök, és eltervezem közben a szökésemet. Ennél a sorsnál bármi jobb. A missing nin életmód is. Ha... ha szerencsém lesz, és a Kazekage-sama kegyes lesz hozzám, befogadnak a homok-faluba. Később írok majd egy levelet Tsunade-samának, hogy mindent elmagyarázzak. Biztosan megértő lesz és engedi hogy letelepedjek egy másik faluban. Gaara-sama talán megengedi. Ha nem, akkor keresek egy másik falut.
A hold ezüstös fénye alatt szökkenek ki szobám ablakán, vállaimon hátizsákommal, amiben a legfontosabb dolgaim vannak. Vetek még egy búcsúpillantást otthonomra, és elindulok.
Éles fájdalom hasít a fejembe, és halk kiáltással térdre rogyok. Mi ez? Mi lehet ez?
Lábaim maguktól mozdulnak, talpra állok és nagy sebességgel elhagyom a falut, még az éjjeli őrség sem vett észre.
Egy tisztás. Sötét alak vár engem, az éjszakai szellő játszadozik hosszú, fekete palástjával. Megállok előtte. Ő a végcél. Engem várt. Rám várt.
- Tudod ki vagyok? Hinata... - kérdezi lágyan, és megérint engem. Akár egy szomjazó a vizet, úgy szívom magamba mohón az érintését.
- Igen - suttogom halkan. Csak mosolygó száját látom ahogy közeledik felém, és forró leheletetét érzem arcomon.
- Ébredj.
Mintha leöntöttek volna egy vödör jéghideg vízzel, olyan hirtelen tisztul ki minden. A hold fénye, az éjszaka hangjai százszoros erővel csapnak le rám, és ajkaimon egy férfi csókja...
Minden távolivá válik, és elsötétül a világ.
***
Meleg és puha... halk szuszogás cirógatja a fülemet, és amikor végre teljesen felébredek, akkor érzem igazán, hogy a melegség ami körülvesz nem más, mint egy mögöttem fekvő férfitest. Derekamon pihen egy erős kar, úgy fekszünk egy ágyban. Igen, ismerem ezt a szobát... jártam már itt. Valamikor. Amikor... amikor...
Igen, már tisztán emlékszem. Mintha idáig a múltat egy piszkos ablaküvegen keresztül néztem volna, csak apró foltokat és részleteket láttam, de mintha most egy láthatatlan kéz tisztára törölte volna, élesen és tökéletesen emlékszem mindenre.
Óvatosan felülök, és meztelen vállam felett hátrapillantok rá, zavartan elpirulva. Meztelenül feküdtünk idáig egymás mellett!
- Sa-sasori-san - suttogom. Aranybarna szemei csillognak ahogy elmosolyodik, szép arcán egy érzéki mosollyal. Kinyújtózkodik, és a takaró lecsúszik a derekára. Egyik kezemmel félénken eltakarom szemeimet, a másikkal pedig visszatakarom őt, de elrántani már nem tudom ahogy hozzá érek, mert csuklómat megragadva ránt le magához, és halk nevetéssel ölel át.
- Ideje volt már felébredned, én kicsi kémem - búgja lágyan a fülembe.
- Sasori-san... - lehelem elkábulva, ahogy szájával végigperzseli a nyakamat, majd finoman megharapja érzékeny bőrömet.
|
| timcsiikee | 2009. 10. 22. 09:47:46 | #2200 |
Karakter: Sasori(Köd falu)
Sasori:
Vonaglik, nyöszörög és sikongat alattam, gyönyörű látvány ez, de nekem még mindig nem elég.
- Ne… Nem bírom… ahh kérlek… - egyre hangosabb, majd elnémulva feszül meg, és egy felszakadó sóhajjal sikoltja el gyönyörét. Csodálatos, egyszerűen csodálatos… Nem is bírom tovább tartani magam, kezeimre támaszkodva mászom fel hozzá. Pillái lehunyva, kipirosodott arccal piheg, s egyik keze a párnán van feje mellett… Gyönyörű lány, nem hiszem el, hogy én voltam az első aki megkapta… És… Most a második is. Hehe.
Gondolatban széles élveteg mosoly terül arcomra, de csak büszkére csillapítom, hogy ne ijesszem el magamtól.
- Nézz rám, Hinata – súgom halkan az alattam fekvő angyalkának, de csak lassan emeli rám halvány ibolyaszín íriszeit. Hozzá sem kell érnem, már tudja mi a dolga, s szabad utat hagyva nekem tárja szét lábait, amit én nem is habozok kihasználni. Azonnal birtokba veszem forró és hívogató nőiességét, s karjaimmal magamhoz szorítva őt kezdek el mozogni benne. Annyira érzéki, s kecses minden mozdulata, minden egyes pillanat, hogy egyre jobban elmerülök benne, mintha bűvkörébe szorítana. Puha kezei érintenek, intenzíven dolgozok azon, hogy mindkettőnket a csúcsra juttassam. Karcsú ujjai fejbőröm masszírozva siklanak tincseim közé, felmorranva, s félig lehuny szemmel akarom ajkait is birtokba venni, de ellenállva, s dacolva akaratommal fordul el. Ilyen még nem fordult velem elő, s nem is ajánlom neki, hogy legközelebb is megtegye. Mellkasomban is feszültség gyűlik most, s hirtelen felindulásból elém táruló hófehér nyakába harapok, egy szép piros, enyhén lila foltot hagyva rajta. Ez után ujjaim közé veszem állát, durván fordítom magam felé angyali szépségű arcát, s agresszívabb lökésekkel hozom vissza eredeti izgalmi állapotomat, kirobbantva bennem a dühöt.
Levegőt is ,ár csak szakadozva tudok venni, s rá nézve résnyire nyílt telt ajkaira búgom lihegéssel félbeszakítva.
- Ne merészelj… elfordulni tőlem…
Mohón harapok a finom ajkakba büntetésként, amiért nem hagyta, nekem az előbb magát, majd forró, s szenvedélyes csókkal csábítom el, kis kezei szorosan ölelnek át, lapockámnál nekifeszítve ujjait, majd egy utolsó erős lökéssel űzöm magunkat a beteljesülés felé, hangosan sikolt fel az újabb gyönyörre, s összerándulásainak hatására már nekem is pár másodperc kell hogy csattanjon bennem az orgazmus.
Kissé kifáradva, s egy ideig nagyobb levegőt véve fekszem le mellé, hagyom hogy végre észhez térjen. Első, s második alkalom kipipálva, igazán csodás volt, nem tagadom.
De amilyen félénken hoztam ide, nem hittem volna, hogy ellenkezni mer. Nem volt még nő, aki ellenállt volna, akkor sem, ha durvább erőszakkal hoztam ide.
Percekkel később felül az ágyon, kissé robosztus mozdulatokkal, s maga után cipelve a takarót tekeri gyönyörű teste köré. Nem értem mire fel ez a nagy takargatás, amikor az előbb szeretkeztem vele, de ezt betudom női szeszélynek.
- Hol van a fürdőszoba…? – kérdi halkan, s közben rám sem mer nézni, csak a földet pásztázva süti le szemeit.
Halvány mosollyal fordulok oldalamra az ágyon, s könyökömmel a párnába támaszkodva tartom a fejem, így nézek végig rajta. Még mindig igazi kis angyal, isteni alakkal megáldva.
Látom hogy zavarban van, de kivárom míg rám néz, addig nem válaszolok neki.
- Hn… - húzom picit szélesebb mosolyra szám, mikor végre félve rám pillant, s másik kezemmel, egy laza mozdulattal mutatok a szemben lévő ajtóra – Ott van – dörmögöm halkan, majd távolodó alakja után, se mielőtt eltűnne az ajtó mögött, összeszedi ruháit. Nagyon sóhajtok, majd megint a hátamra terülök, s a plafont fixírozva kezdek el gondolkodni.
Pörög az agyam, de arra jutok, hogy jelenleg nem tudom több hasznát venni már. Később, talán még jó lehet, de most… most csak a bajt hozná rám.
Két lehetőségem van…
Vagy most megölöm, s testét a konohaiaknak adom át, minden nyom nélkül, vagy…
Igen… ez lesz az.
Gonosz mosoly ékeskedik ismét rajtam, majd magamon is erőt véve ülök fel, és felkapom ruháimat. Ha visszajövök, lezuhanyozom, most gyorsnak kell lennem, mert már hallom hogy elállt a víz.
Lassú néma léptekkel, már ruháimba öltözve közelítem meg a fürdő ajtaját, s hallom egy zipzár zaját, így lassan kinyitom az ajtót. Nekem háttal áll, így még nem vett észre.
Mögé lépek, átkarolom testét. Megrándul érintésemre, de nem sikolt fel, hisz nincs mitől, majd két ujjam haját elsimítva a tarkójára teszem, s egy pillanat múlva már elájulva zuhan karjaimba.
Felemelem, majd az ágyra fektetem. Akárhányszor nézek végig rajta, nem tudok betelni vele, viszont most el kell innen tűntetnem. Leülök mellé az ágyra, kezeimmel pecsétet formálok, majd langyos homlokára teszem kezem, s végig figyelem, ahogy a halvány kéken felderengő fény szikrázik fel rajta. Ezt a technikát azokon használom akik kémeknek jelölök ki, de most neki is megfelel, hátha ő is jó lesz talán kémnek is.
Ez a pecsét segíteni fog, hogy ne emlékezz arra ami itt történt, valamint…
Amint feltöröm a pecsétet, minden zokszó nélkül… bárhol is vagy… visszajössz hozzám…
- Tudni fogod hol találj – duruzsolom halkan a jutsu végén, majd ismét karjaimba nyalábolom, s Hirukot előhívva rejtőzünk el benne.
~*~
A közelben érzékelem pár konohai semmirekellő arcát. Kiszállom bábomból az erdő közepén, majd őt visszahívom a tekercsbe, s ujja zsebébe rejtem. Óvatosan fektetem le a földre, majd apró zajt hallok, így felpattanok egy közeli fa lombjára, s mielőtt ide érnének átugrom egy másikra, de még visszafordulok, figyelem az eseményeket.
Elsőként egy szőke fiú, majd egy barna hajú kutyával lelnek rá, néhány perc múlva már többen jönnek. Veszélyes itt maradnom, de látnom kell… látnom kell, hogy hatott e a jutsu.
A szőke fiú elkezdi felrázni, majd a másik veszi ki az őrölt karjaiból és nyugodtabban próbálja ébresztgetni. Ez a két ficsúr… kezd engem idegesíteni.
A kutya szaglászni kezd, majd felém néz, de nem láthat, mert takarásban vagyok.
Ha ez ninja kutya, akkor sietnem kell.
Lassan felkel az angyalkám, s látom sikeres volt a technikám, így azonnal tovább ugrom, de még hallom, hogy a kutya, s társa felmorranva követnek, utánam szólnak, habár alig látnak.
Félig hátra sandítok, majd egy mosollyal elteleportálok szemük elől…
~*~
Tompa gyertya fénye lobog mellettem, kezemben faragó kés, másikban egy fadarab, de az istenért nem akar ihlet jönni. Dühösen felmorranva vágom az asztalba a kést, majd hátra dőlök székemen, felsóhajtva.
Már azt hiszem több mint két hete, hogy elvittem őt innen, azóta egy bábom sem akar sikerülni.
A fegyverek, s a mérgek mind megvannak. De az alak… a forma. Nem.
Fáradt sóhajjal túrok hajamba, a elgondolkodom.
Azóta nővel sem voltam, pedig elég gyakran igényem van rá. Idegesítő, s szörnyen ingerült is vagyok. Azt hiszem itt az ideje, hogy újra elhívjam magamhoz a kedveskét… Több szempontból is.
~*~
Megérkezve egy Konohához közeli erdőben rejtőző tisztáshoz állok meg a közepén, s előveszem egyik tekercsem. Bábom ismét belehívom, majd elrejtem, erre most nem lesz szükség. Összeteszem két kezem a feloldás pecsétjét mutatva, lehunyom szemem, s rá koncentrálok, majd…
- Kai (feloldás) – mondom halkan, és már csak várnom kell.
Nem telik el olyan sok idő, már hallom, s érzem közeledő suhanásait, a tisztás szélén egy fáról pattan le, majd lassan kezd el felém sétálni, teste mellett lógnak karjai tehetetlenül. Az alap felszerelésében lehet, nem tudom mit csinált épp mikor feloldottam a fejében rejlő pecsétet, de nem is érdekel. Furcsa érzés kezd keringeni bennem mikor újra meglátom.
Mi ez?
Végre utolsó lépéseit is megtéve áll elém közvetlenül, halvány szemei üvegesek, még erősen a hatásom alatt van. Szerencsére nem kellett sokat várnom. Helyes… utálok várni.
Kezem arcára simítom, üres tekintetéből semmit nem tudok kivenni, de szeme sarkában könnyek jelennek meg. Nem értem, de ez most nem számít… Itt van…
- Tudod ki vagyok? Hinata… - súgom halkan, hüvelykujjam arcán tartva, többi ujjam a tarkójára siklatva.
- Hai (igen) – válaszol suttogva, mereven maga elé nézve. Halványan elmosolyodom, majd lehajolok hozzá. Még mindig olyan szép mikor utoljára láttam, de ezen meg sem lepődöm.
- Ébredj – suttogom ajkaira, majd egy csókkal ébresztem fel a kábulatból, egy pillanatra lehunyom szemeim, majd figyelem, ahogy az üresség eltűnik szeméből, és édes csillogás veszi át a helyét.
Elég lett volna a szót kiejtenem, akkoris felébred, de így sokkal érdekesebb a játék, számomra is. A hatásomnak hála, eszméletét veszti, és karjaimba omlik karcsú teste.
Felveszem, majd elindulok vele.
Az én kis játékszerem, végre megint nálam van… Alig várom, hogy fantáziám végre letölthessem rajta, nem beszélve az élvezetekről… Későb… pedig a művészetemhez. Vétek lenne egy ilyen szépséget nem meghagyni a jövő számára is.
Szélesen mosolyodom el.
Hiányoztál… Én kicsi kémem.
|
| Levi-sama | 2009. 10. 20. 23:11:13 | #2194 |
Karakter: Hinata (Ködfalu)
- Még nem... Még nem kaptam belőled eleget - súgja mosolyogva. Puhán csókol meg ismét, és az ölébe ültet. Félénken remegve hagyom magam, tűröm hogy testemet simogassa és puszilgassa. Jól esik, még ha szörnyen zavarban vagyok is. Szégyenlős természetem nehezen viseli hogy meztelenül lásson egy idegen vagy akár bárki... De harcba nem tudnék vele bocsátkozni. Ő egy akatsuki harcos, még Naruto vagy Neji sem ellenfelek számára, így én csak egy kis játékszer vagyok neki. Ahogy felforrósodik a bőröm, és fokozottabban érzékelem érintéseit, már nem tudok parancsolni ösztöneimnek... kezeim önkéntelenül mozdulnak, de fogalmam sincs mit is kéne tennem. Ellökjem vagy öleljem...? Nem tudom...
Végigpuszilgatja testemet, és amikor széttárt lábaim közé ér ajkaival, zavartan elvörösödve takarom el szemeimet. Istenkém, annyira zavarban vagyok...!
- Ne takard el az arcod... nagyon szép vagy... - húzza el az útból kezeimet. Szót fogadok, és a következő pillanatban már szemérmemen érzem leheletének perzselését, és nyelvének meleg és nedves cirógatását.
- Mint egy gyönyörű virág - súgja közben. Kéj vág végig a testemen, újra és újra, minden érintésétől és csókjától...
Úgy érzem felforrósodik a bőröm, és elég a testem... melegem van és fázom... remegek...
- Ne... - nyöszörögöm, és ívbe feszül testem. - Nem bírom... ahh kérlek...
Hangos nyögés szakad fel belőlem, amikor szétrobban testemben a tömény gyönyör...
Hosszú percek múlva, de lehet hogy órák... vagy másodpercek teltek el csak... ki tudja... de meghallok egy mély, és mégis lágy hangot.
- Nézz rám, Hinata.
Csak lassan engedelmeskednek ólomnehéz szemhéjaim, de sikerül. Melegbarna, kedvesen csillogó szempár és egy elégedett mosoly fogad.
Már magamtól tárom szét lábaimat, és egy halk nyögéssel fogadom magamba őt. Sóhajai és morranásai apró, érzéki rezdüléseket váltanak ki belőlem, annyira felfokozottan érzékelek mindent. Finom, kesernyés illatát, bőrömön az izzadtságcseppeket, a bennem mozgó férfiasságát...
Ujjaim selymes hajába túrnak, de amikor meg akar csókolni, elfordítom az arcomat.
A hatása alatt állok, de a tudatomban még mindig benne van, hogy ez bizony kényszer, nem több. Nem önszántamból fekszem az ágyában... és ha lehetőségem adódik rá, elmenekülök innen.
Dühös morranással harap a nyakamba, és az enyhe fájdalomtól összerándulok. Maga felé fordítja a fejemet és durván csókol meg, tempóját is vadabbra veszi.
- Ne merészelj - zihálja a számba - elfordulni tőlem...
Ajkamba harap, mohón és vadítóan csókolózik velem, és teljesen elkábít. Másodpercekkel később, már sikoltva karmolom végig a hátát, ahogy újra végighömpölyög testemen az orgazmus.
Fáradtan pihegve figyelem a plafont percekkel később. Minden porcikám zsibbadt... mégis feltápászkodom ülő helyzetbe, és magam köré tekerem a takarót.
- Hol van a fürdőszoba...? - kérdezem félénken.
|
| timcsiikee | 2009. 07. 01. 00:03:23 | #1013 |
Karakter: Sasori(köd falu)
Sasori:
Laposakat pislogva ébredezek, karjaim közt ezzel az édes kis angyalkának, kinek dúsan megáldott testéből csak úgy árad a melegség és az erotika. Milyen szép így korán reggel álmodva is. Mocorogni kezd nem sokkal ébredésem után, hozzám dörgölőzik akár egy édes kiscica, és halkan fel is nevetek milyen aranyos. Hangomra azonnal fel kel teljesen, kipattannak szemei, és olyan gyorsan ül fel mintha rugó lenne benne. Magára húzza a takarót, halványlila szemeivel épphogy csak kikandikál a puha anyag mögül.
- Te… te meztelen vagy! – konstatálja egyszerűen, vékony hangján megszólalva, s remegve mint a nyárfalevél. Óvatosan visszahúzom ölembe, mint a banánt úgy hámozom ki a takaróból édes arcát, hogy egy csókkal nyugtassam meg. Mrr milyen finomak az ajkai még ilyenkor is.
- Jó reggelt csipkerózsika… - susogom, miközben ujjaimat selymes hajába siklatom.
- Ehhengedj… ahh… el kérlek… - kérleli akadozva, sóhajaiba fojtva. Újabb csókkal jutalmazom szépségét.
- Még nem… Még nem kaptam belőled eleget – suttogom halkan, és elmosolyodom.
Finom ajkaival nem tudok betelni, ahogy gyengéden habzsolom, óvatosan előre nyúlok csípőjéért, hogy teljesen felhúzhassam ölembe.
Mrrr… nem tesz ez jót a reggeli merevedésemnek az már biztos.
Oldalát finoman simogatva, lassan térek le puha, illatos nyakára, puszikkal hintve ajkaim útját arcán, és mindenhol ahol csak érem. Hátát kezemmel támasztom meg, fokozatosan döntöm lefelé az ágyra, ahogy haladok lejjebb formás testén. Karcsú karjaival hol vállamba kapaszkodik, hogy átöleli nyakam, még ő sem tudja mit szeretne. hehe…
Sóhajai és nyögdécselései kellemes dallamként hatnak fülemnek, ajzza minden vágyódásomat. Eljátszadozom dús kebleivel, finom rózsaszín mellbimbóival addig, míg értem nem ágaskodnak teljesen. Mikor már hasára térek, teljesen az ágyra engedem, a puha ágynemű közé, oldalát és csípőjét, végül belső combját simogatva csókolgatom egyre lejjebb, cirógatásommal fokozatosan feszítem szét lábait, majd combjai közé könyökölök támasztékként. Lenéz rám, de fejét alig emeli meg, és amint látja hogy hova is hajolok, azonnal visszadől és összeszorítja szemeit, kezecskéivel is takarva őket.
Felnyúlok, hogy óvatosan, gyengéden lehúzhassam.
- Ne takard el az arcod… nagyon szép vagy… - látni akarok a rózsás arcát és a kéjtől torzult gyönyörű vonásait. Amint sikeresen mellé helyeztem karjait, visszatérek eredeti célomhoz.
Nincs jobb egy reggeli kis kóstolgatásnál. Hehe…
Ujjaimmal lágyan cirógatom szemérmét, már ettől is ficereg és nyögdécsel, nagyon érzékeny.
Két ujjammal széttárom redőit, és elmosolyodom, sőt inkább vigyorodom a finom nedv láttán.
- Mint egy gyönyörű virág – suttogom szinte csak magamnak, majd lehajolok, hogy nyelvemmel is ízleljem mennyei nektárját. Felsikkant és megfeszül kis teste, ujjaival a takarót, lepedőt markolja. Körkörös mozdulatokkal, kényelmesen kóstolgatom, nyalogatom, majd egyre szenvedélyesebben és mélyebben.
Egyre nagyobb sóhajokkal kapkodja a levegőt, sikongat, néha pillanatokig nem is mozdul majd kiereszti a benntartott levegőt. Arcát nézem folyamatosan, minden egyes reakcióját. Szabad kezemen két ujjam benyálazom akcióm közben, és felsimítom egyik kebléhez, hogy eljátszadozhassak halmának érzékeny csúcsával. Még jobban és véknyabban kezd sikoltozni, nyögdécselni, majd ajkaira harap, egyik keze hasára vándorol, másik tincseim közé bújik, de ezzel sem tud megállítani. Látni akarom a gyönyörtől kivirult arcát az orgazmus pillanatában.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 14:10:14 | #575 |
Karakter: Hinata
- Az a jó... - súgja a fülembe borzongatóan mély, férfias hangján. Szinte mindenhol magamon érzem kezeit, ajkait és én nyöszörögve élvezem ezt a különleges, új élményt. Istenem...
Valamit csinál ujjaival a lábam között, mert úgy érzem, hogy ujjai nyomán forró lángnyelvek marják végig belülről az egész testemet, az ölemből kiindulva... égek és bizsergek... elolthatatlan, izzó láng...
Egyre gyorsabban és vadabbul mozgunk, kábán kapaszkodom széles vállaiba, és ahogy szétrobban bennem valami megfogalmazhatatlanul csodálatos érzés, felsikoltok...
Elemésztő, olthatatlan tűz...
Kábán kapaszkodom belé, és bújok hozzá, amikor mellém fekszik. Nem érzékelek semmi mást, csak őt... ahogy izzadt bőrünk összesimul, légvételeinek hangját, mellkasának emelkedését és süllyedését, gyorsan dobogó szívének ritmikus dobbanásait... a testemre boruló takaró simogatását... a fáradtság ólomnehézzé varázsolja gyönyörtől zsongó testemet...
Belesüppedek az álom jótékony sötétjébe.
*
Lassan ébredezem az álom meleg puhaságából. Fázósan húzódom a mellettem lévő melegséghez. Halk kuncogást hallok, és egy kéz finoman végigsimítja hátamat. Felnyílnak szemeim, és... nem álom volt.
Felsikkantva ülök fel hirtelen, és a takarót magamra borítva kukkantok ki egy kis résen.
- Te...te meztelen vagy! - nyikkanok meg remegve, és hátrébb húzódva keresek menekülési útvonalat. Érzéki, mély nevetést hallok, és erős kezek már vissza is rántanak. Türelmesen bugyolálja ki piros arcomat a takaróból, és félénken reszkető ajkaimra ad egy gyengéd csókot.
- Jó reggelt csipkerózsika... - súgja mosolyogva, ujjai hajamba túrnak, és én felsóhajtok amikor az ismerős forróság végigsöpör testemen. Kábán megkapaszkodom vállaiban.
- Ehhengedj... ahh... el kérlek... - nyöszörgöm.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 14:10:25
|
| timcsiikee | 2009. 06. 04. 14:09:12 | #574 |
Karakter: Sasori
Lassan, óvatosan kezdenék belé hatolni, de nyüsszenve markolja meg vállaimat, összeszorított szemekkel és ajkakkal, remeg a félelemtől.
- Ssss... – próbálom nyugtatni arcocskáját simogatva, felnyílnak a gyönyörő szemek, engem néznek, és pedig csak egy sármos mosolyt küldve felé nyugtatomm és érzem ahogy elernyed.
- Ez az... lazíts... – bíztatom tovább halkan, és combját végigsimítva feszítem széjjelebb. Újra megcsókolva kezdek hatolni belé, szűk és forró, egyszerűen csodálatos és őrjítő. Megérzem szűzhártyáját, és megtorpanok, simogatom, tovább csókolom próbálom jobban ellazítani, mert így még szörnyen szűk, és jobb ha előtte jobban ellazítom, így kevésbé fáj majd neki.
Mikor úgy érzem elég, egy lökéssel szakítom át, és a csókba nyöszörög, így megállok.
Jaj ne. Egy könny gyöngyözik és gördül le angyali arcán, a sós nedvet lecsókolom róla.
- Jól vagy? – kérdem lágyan.
- Igen – válaszol vékony kis hangocskáján és rám néz, szemében a vágy köde, és olyan szép. Megnyugodva kúszik ajkaimra mosoly, és úja csókolom puha ajkait, amikkel nem tudok betelni olyan finomak. Már alig bírom vad vágyam visszatartását, de egy elfojtott morgással kezdek el mozogni benne, forró pici testében, lágy ringással egyesülök vele.
A kéj hevében veti hátra fejecskéjét érzékien felnyögve, és mindjárt elszakad nálam a cérna.
- Sasori... olyan furcsán érzem magam... – sóhajtja rebegő ajkakkal.
- Mit érzel? . kérdezem meg kíváncsiságból, majd megpuszilok pici száját.
- Fo... ahh...forróságot... úgy..hhh...érzem elégek... – nyögdécseli egyre jobban akadozva, ahogy fokozom a tempót, látni akarom ezt a gyönyörű arcot, miközben élvez.
Elmosolyodom édes szavai hallatán, de azért nem hagyom válasz nélkül.
Füléhez hajolok, és beleduruzsolok.
- Az a jó – suttogom vágytól rekedtesen, majd hófehér nyakába csókolok, és enyhén megszívom, átkarolom karcsú testét, enyhén megemelem, hogy mélyebben belé hatolhassak, másik kezemmel ott simogatom ahol csak érem, nyöszörög, nyögdécsel alattam, zihálva kapkodja a levegőt, és magához szorít, ahogy egyre jobban gyorsítok, néha felmorranok a csodálatos érzéstől, és végignyalom finom nyakát. Édes istenem, ez olyan jó. Mmmrrr...
Néha lejjebb hajolva nyalintom meg mellbimbóit, ilyenkor fel-felsikkant, és nagyon élvezem vékony kis hangocskáját.
Mikor már érzem, hogy nem kell sok ahhoz hogy elélvezzek, simogató kezemmel csiklójához simulok, hüvelykujjammal kezdem izgatni, ott is, hogy segítsek neki, először megrianva sikolt fel, majd egyre hevesebben kapkodja a levegőt, jobban nyöszörög és... és már nem is kell sok, hogy felmorranva, nyakába borulva élvezzek el, fülembe sikoltva feszül meg az ö kis teste is, és még egy az őrjítő sikoly is csodálatos az ő szájából, nem olyan irritáló, mint annyi nőnél. Csodálatos.
Félig megtámaszkodva nehezedek törékeny testére, dús keblei rám-rám feszülnek, ahogy kapkodja a levegőt, és én is lihegek.
Hogy ne törjem össze mellé fekszem, csak egy kicsit vonom közelebb magamhoz, de már kiscicaként simul hozzám, karomba és vállamba kapaszkodva hajtja mellkasomra fejét. Eszméletlen kislány. Megremeg a hideg levegőtől, így betakarom magunkat, és lenézek pihegő arcára, ajkai résnyire nyitva, szemei lehunyva, és arcába tapadt néhány kósza tincs, amit mosolyogva simítok ki. Gyönyörű lányka, nagyon ritka szépség, és szinte minden tökéletes benne.
Szíve már lassabban ver, szabályosan veszi a levegőt is, kipirult arccal piheg, elaludt... Egy kis angyal alszik a karjaimban, mily ... „ironikus”...
Én, maga az ördög, egy angyallal szeretkezett és most vele alszik... Hehe... Egész találó.
De mit tegyek most a kicsikével? Jó volt, de talán nem elég. Kipróbálnám, hogy milyen amikor aktívabb.
Szabad kezem tarkóm alá téve nézem az érdekes plafon repedéseit, és gondolkodnék, ha szemhéjaim nem lennének ilyen ólom nehézségűek, így hamar elalszom. Jó éjt neked is angyalom.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 14:09:25
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 14:07:14 | #573 |
Karakter: Hinata
Fölém hajol, szép arcán halvány mosollyal. Halványbarna szemei mézbarnán ragyognak, és homlokába hulló vörös hajtincsein sárgásan csillog a gyertyák fénye. Nagyon szép férfi... Konohában is akad néhány férfiszépség, mint az unokatestvérem, Iruka-sensei vagy Kiba-kun... de egyikük sem mérhető hozzá.
- Nem kell félned... - súgja a számba, és égő képemen érzem cirógatását. Ujjaim kezére siklanak, és félénken sütöm le szemeimet. - Nem fog fájni...sőt... - simítja arcát az enyémhez finoman, mint egy dörgölőző macska. - ...élvezni fogod...
Halk hangja szinte cirógatja fülemet, és leheletének forrósága bizsergeti érzékeny bőrömet. Érzem ahogy megharapdál finoman, és ajkaim közül akaratlanul is felszakad halk nyögésem.
Ujjai végigbizsergetik lassan a nyakamat, vállamat, kulcscsontomon keresztül haladva egyre lejjebb, végül görcsösen a takarót szorongató kezemre simulnak ujjai.
Belecsókol a nyakamba, és nyelvétől, fogainak lágy karcolásától szinte elalélok... perzsel és lángol a bőröm, ahol csak hozzám ér. Valami különleges erő arra kényszerít, hogy ujjaim szétnyíljanak és elengedjem a takarómat. Mi ez? Chakraszálakat érzékelek, és ha lenne energiám byakugannal megnézni, akkor tudnám is, de momentán a gondolkodás is nehezemre esik...
Félénken nyöszörögni kezdek, próbálnék ellenkezni...
- Ne félj tőlem Hinata... - súgja.
- ...nhhh... - próbálok kipréselni magamból valamit, de forró nyelve lágyan végigsiklik kulcscsontomon, és az érzés annyira jó...
Kezeimet gyengéden fekteti a fejem mellé, és nagyon lassan centiről centire simogatja le rólam a takarómat, minden felbukkanó bőrfelületet megpuszilgatva. Lágy suhogással csusszan le rólam végül a takaró, ahogy lesöpri rólam, és megsimogatja melleimet. Fejét lehajtva akar ott is megpuszilni, de én felsikkantva fogom közre kis kezeimmel az arcát. Ne... ott ne... olyan zavarba ejtő!
- Ne félj már... - súgja a homlokomat megpuszilva. Összeszorítom a szemeimet, és megérzem szájának perzselő forróságát a mellemen... és amit művel... oh istenem de csodálatos... ahol csak hozzám ér, mintha forró, puha szivaccsal simogatnám a testem... Lejjebb csusszan, és köldökömön is érzem nyelvét. Félénken pillantok le rá.
- Mit...Mit csinálsz? - suttogom, de nem válaszol. Nyelve már olyan helyeken kalandozik, amit még soha senki nem látott és érintett még, és én rémülten próbálok szabadulni, de erős kezei csípőmet leszorítva tartanak stabilan. Lábaimat szétfeszítve halad lejjebb, és amikor megpuszilja kincsecskémet, számra szorított kezembe nyüszítek zavaromban. Combom belső felszínét perzseli végig nyelvével, és az érzés szinte végigcikázik testemen, majd hasamban koncentrálódva kezd duzzadni, dagadni a feszültség... Csak vergődni és nyöszörögni tudok... jaj nekem...
Ajkamba harapva fojtom vissza érzéki sikolyaimat, ahogy nyelvének forrósága végigszánt legtitkosabb és legérzékenyebb testrészemen újra és újra... minden mozdulatával perzselő forróságot és lüktető nedvességet fokozva az elviselhetetlenségig. Kábán kapaszkodom a párnába, lepedőbe... levegőbe markolnak ujjaim, zihálva harapom a levegőt, és már azt sem tudom hol vagyok...
Lángolok és remegek... úgy érzem szétrobbanok a bennem felgyülemlett feszültségtől.
Hirtelen félbehagyja, és én csalódottan nyöszörögve pihegek kábán. Ajkaimon érzek egy puszit, és nehéz szemhéjaimat felemelve nézek fel rá, bár kissé homályosan látok. Mosolyogva simul hozzám és megcsókol. Valami meleg és kemény feszül a lábaim közé, egyenesen a forrón lüktető titkos pontomhoz, és rémülten felnyikkanva kapaszkodom meg vállaiban. Úristenúristenúristen...
- Ssss... - leheli ajkaimra, és megnyugtatóan simogatja meg arcomat. Reszkető ajkakkal pillantok fel rá, és megnyugtató, csábító mosolyát látva valahogy oldódik bennem a feszültség.
- Ez az... lazíts... - mondja mély, bizsergető hangján. Egyik keze combomra csusszan, és kissé felemelve késztet arra, hogy még jobban széttárjam lábaimat.
A meleg keménység lassan belém csusszan, és a különös érzéstől fokozódik remegésem. Újabb forró csókot kapok, bódító és finom. Mégsem tudok másra koncentrálni, csak az érzésre, ahogy egyesül a testünk. Hirtelen megtorpan, és nyelvével bódító táncra kél a számban. Hosszú percekig csak érzéki csókja, és kezeinek gyengéd cirógatása...
Ó hát ez nem is vészes...
Hirtelen egy kissé erősebb lökés, és szájába nyöszörgöm enyhe fájdalmamat. Megtorpan.
Nem vagyok buta... Tudom mi történt most.
Elvesztettem a szüzességemet.
Egy könnycsepp gördül ki lehunyt szempilláim alól. Puha ajkak csókolják le...
- Jól vagy...? - kérdezi gyengéden cirógató, mély hangján.
- Igen... - suttogom, és felpillantok. Lángol a testem a vágytól, és annyira különös és mégis kellemes érzés ahogy bennem van... eggyé válunk, mint férfi és nő. Egyesülünk...
Mosolyogva csókol meg, és én átkarolva nyakát ölelem magamhoz. Mély hangján felnyögve mozdul meg lassan, óvatosan bennem, lágy, lassú ringásba kezdünk...
Kéjesen hátravetem fejemet, és lágy hangomon felnyögök... annyira jó érzés...
- Sasori... - lehelem. - ...olyan furcsán érzem magam...
- Mit érzel? - puszilja meg reszkető ajkaimat.
- Fo... ahh...forróságot... úgy..hhh...érzem elégek... - nyögdécselek.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 14:07:32
|
| timcsiikee | 2009. 06. 04. 14:06:14 | #572 |
Karakter: Sasori
Kóstolgatom, csókolom puha ajkait, nem lehet betelni vele, olyan finom. Lassan térek lejjebb, alig érintve arcát ajkaimmal, majd nyakát kóstolgatom, puha csókokkal borítom.
Törékeny kis kezei mellkasomra szorulnak, de túl gyengék ahhoz, hogy ellökjön magától, csak cirógatás erejűre tompul lökése. Ó igen...
Nyelvemmel kis köröket rajzolva nyakának kecses ívébe hallgatom édes nyöszörgő, elhaló hangját, ami csak egyre jobban lángra gyújtja amúgy is heves vágyamat.
- Még... még a nevedet sem tudom... – nyöszörgi vékonyka hangon. Hát legyen... Ha már ilyen aranyosan kérdezte...
Füléhez hajolok.
- Sasori – suttogom vágytól rekedtes mély hangomon, de ha már itt tartunk, az ő neve is érdekel – Neked mi a neved? – kérdezem még mindig suttogva.
- Hinata... – fojtja sóhajba lágyan, úgy, hogy megborzongat.
- Hinata – nyögöm halkan, ízlelgetem csodásan csengő nevének minden hangját. Szép neve van, illik is hozzá. Fülét megcirógatom ajkaimmal, és felnyög az édes.
- Mmm... tetszik a hangocskád... – duruzsolom nyakától kissé lejjebb haladva.
- Sasori... – kezdi nyöszörögve – én... én... félek... – hebegi vékony hangon. Felé hajolok, gyönyörködöm kipirult arcában, ragyogó szemeiben, angyali arcában. Ajkai résnyire nyitva, úgy kapkodja a levegőt, takaró fedte mellkasa fel-le járkál, minden egyes lélegzetvételnél. Mrrr...
Ajkaimmal megcirógatom övéit.
- Nem kell félned... – susogom halkan, és egyik tenyerembe simítom forró arcát. Pár pillanattal később az ő meleg kis kezecskéjét érzem meg kézfejemen... Annyira édes ez a lány... – nem fog fájni... sőt... – újra füléhez hajolok, forró arcát enyémhez simítom, élvezem közelségét, édes illata orromba kúszik, ami gyönyörű hajából árad – élvezni fogod... – súgom fülébe érzékien, majd nagyon finoman ráharapok fülcimpájára, és nyelvemmel ízlelgetem.
Elhaló nyöszörgése mézként folyik hallójárataimba, édesítik a hangulatot. Kezem még mindig arcán van, de most mutató ujjammal érintve, egy nagyon pici chakrát áramoltatva bele húzom végig bőrén, nyakának ívén, vállán, kulcscsontján, egészen a fedő takaróig. Füle alatti érzékeny bőrét nyalintom meg lassan, és ahogy picit megfeszül teste, kezemet a megmaradt szorongató kis kezére teszem.
Ez lesz a legnehezebb, de én könnyen megoldom. Érzékien nyalom, kóstolgatom finom puha bőrét, csókolgatom nyakát, és élvezem édes hangját. Chakrát vezetek ujjaimba, majd az övéibe, és lassan szétnyitom tenyerem, velem együtt ő ujjacskái is szétfeszülnek.
Megrezzenve nyöszörög, ahogy egyre messzebb viszem kezét a takarótól.
- Ne félj tőlem Hinata... – susogom kulcscsontjának, motyog valamit, nem értem, de kissé megnyugszik. Leteszem kezét feje mellé, majd a másikat is oda helyezem. Végigsimítok karcsú karján, vissza a takaróhoz, amit apránként kezdek egyre lejjebb húzni, minden újonnan felbukkanó részt egy csókkal jutalmazok.
Visszatérek kulcscsontjához, és szétsimítom a takarót, míg nem teljesen mellé nem esik. Megcirógatom dús kebleit és megremeg. Kóstolni, ízlelni akarom őket, de mikor már csak felé hajolok, sikkantva fogja közre arcomat. Egy sóhajjal felé hajolok.
- Ne félj már... – súgom bíztatólag, majd egy csókot nyomok homlokára. Visszatérek kívánatos testéhez, nyelvemmel rózsaszín mellbimbója körük körözök, majd azt is megízlelem. Milyen finom a bőre. Amíg az egyik is halmot kényeztetem, addig kezeim sem tétlenek, az egyik kezem szintén mellét kényezteti, a másik combját simogatja, hogy nyugodjon meg. Mikor már eleget elidőztem, lassan lejjebb haladok, megkóstolom lapos hasát, és belenyalintok köldökébe. Kezeim csípőjén pihennek, felkészülök ficergésére.
- Mit... Mit csinálsz? – hallon halovány hangfoszlányát, de nem törődve vele folytatom. Meg akarom ízlelni, mindenhol... Ahogy sejtettem, egyre jobban mocorog, ahogy vészes közelségbe érek kincséhez, míg egyik kezemmel lefogom, addig másik kezemmel combját simogatom.
Szemérme felett egy puszit hintek bőrére, majd ajkaimmal combjának belő felét kezdem halványan cirógatni, közben végig pironkodó arcát figyelem, ahogy összeszorított szemekkel veti jobbra balra fejét, gyönyörű haja libben utána, nyögdécsel, és nyöszörög. Csodás, egyben őrjítő látvány, és nagyon érzéki. De elég az ő, valamint saját magam kínzásából... lassan haladok felfelé, végigcsókolva érzékeny bőrét, majd fokozatosan kóstolgatom, izgatom testének legérzékenyebb részét.
Milyen finom... Egyre hangosabban nyögdécsel, kis kezeivel néha kapálózik, megfeszül kis teste, fejét hátra veti. Csodálatos. Egyre hevesebb nyelvcsapásokkal kényeztetem, de most tudnom kel hol a határ... Még nem élvezhet el... Majd csak velem... hehe. Visszakerekedem fölé, néhol egy-egy puszit nyomva bőrére, végül pihegő ajkaira. Közelebbről is megcsodálom a tündöklő látványt, a kipirult arcot, a résnyire nyílt pihegő ajkakat, és lassan felnyílik szemhéja, az ametisztként csillogó szempár, vágytól ködösen néznek fel rám. Eszméletlenül gyönyörű. Óvatosan kell bánnom vele.
Hozzá simulok egész testemmel, dús keblei mellkasomnak feszülnek, kemény vágyam nedves szemérméhez dörgölőzik. Forró bőrünk szinte serceg ahogy egymásnak simul, és megcirógatom piros arcát. Egy igazán forró, fülledt, érzéki csókkal bódítom, hogy felkészítsem...
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 14:06:38
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 14:05:36 | #571 |
Karakter: Hinata
- Hát még mindig nem érted? - súgja, és lángoló arcomon érzem cirógatását. Megremegek a furcsa érzéstől. Még soha senki nem volt velem ennyire merész...
- Rajtam miért nincs ruha...? - dadogom zavartan. - És rajtad miért van? Hogy mert levetkőztetni? Valahogy vissza kell szereznem a ruháimat...
- Ha csak ez a gond... - búgja. - ...akkor ezen könnyen segíthetünk...
Mit csinál?! Jézusom.... lángoló arccal figyelem ahogy lassan és megfontoltan nyitja szét köpenyét. MIT CSINÁL?
Lehullik a földre, majd a pólója is. Izmos felsőteste, és arca hirtelen túlságosan, zavarba ejtően közel kerül... lángol az arcom, és szédülök. Mindjárt elájulok megint, hatalmas szégyenszemre...
- Még mindig nem érted? - súgja ajkaimat perzselve leheteletével. Beleremegek a furcsa borzongásba. Mi ez a különös érzés? Még Narutoval sem éreztem még csak ehhez hasonlót sem....
Szájával simogatja arcomat, nyakamat és én remegve csusszannék össze, ha nem tartana meg a derekamnál fogva. Kissé eltávolodik, hogy összeszedhessem magam, és ismét számon érzem az övét.
Életem első csókja...
Magához ölel, és gyengéden húz magával, kezei bőrömet simogatják... olyan furcsa érzés... bizsergetően kellemes...
Puha ágyba fektet, és ahogy kábán felpillantok rá homályos tekintetemmel, egy kedves mosollyal találkozom... milyen furcsa. Elrabolt, és az ellenségem, mégis... most olyan gyengéd és figyelmes... pedig megtehetné hogy megerőszakol és aztán végez velem.
Karjaimat és vállamat simogatja. Milyen szép keze van... hosszú, finom ujjak. Művész keze...
Állam alá csusszannak, és maga felé fordítja a fejemet ismét. Felnyikkanok a félelemtől ahogy hirtelen közelebb kerül hozzám.
- Nyugodj meg... - hajol közelebb, és már bizseregnek is ajkaim, hogy újra érezhessem csókját. - Nem foglak bántani...
Megcsókol.
Életem második csókja... sokkal finomabb az elsőnél...
Szavai hatására tényleg megnyugszom, és hagyom, hogy lesimogassa rólam a takarómat.
Ajkai nyakamra kúsznak, és hozzám simul a teste. Nyöszörögve simítom kezeimet mellkasára hogy eltoljam, de ő csak elégedetten felmorran, és forró nyelve végigsiklik érzékeny bőrömön.
- Még... még a nevedet sem tudom... - cincogom.
- Sasori - hallom a fülem mellett, és beleremegek mély, rekedtes hangjába ahogy végigborzongatja gerincemet. - Neked mi a neved?
- Hinata... - sóhajtom kábán.
- Hinata - ismétli meg, és annyira de annyira érzékien csinálja, hogy önkéntelenül is felnyögök lágy hangomon.
- Mmm... tetszik a hangocskád... - leheli kulcscsontomra.
- Sasori... én... én... félek... - motyogom vörös fejecskével.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 14:05:48
|
|
