Na de elég a játékból...

Zilálva, teljes betonkeménységben robogok az ágyhoz, hogy türelmetlen mozdulattal döntsem el a finom ágynemûm, s szinte ruháit lecincálva szabadítsam meg õket tökéletes testét fedõm ruhaanyagoktól... a francba is! Miért nem lehet meztelenül járni itt? Sokkal egyszerûbb dolgom lenne... nem kéne a vetkõzéssel bajlódni... bár fennállna a veszélye, hogy percenként kéne csillapítanom néhány kívánatos egyeden a nap „izgalmait”...

Õzikém halk kis kuncogással iszkolna el elõlem, a csúnya farkas elõl, de ki az az elmebeteg, aki azt hiszi van nekem ehhez most türelmem?

Megragadok vékony kis bokáját, s könnyed mozdulattal húzom ismét magam alá, hogy csáberõm vibrálásában halk nevetéssel vetõdjek puha ajkaira, akár egy finom gyümölcsre... szájacskájának, puha forrósága pontosan ilyen... édes, mérgezõ gyümölcs, ami vészesen terjeszti kis lángocskáit bennem, tovább növelve a gyötrõ vágyat...

Azt hiszem felfalom, most azonnal. Nincs mire várni, önként adja magát nekem, hát élvezze is a hátrányait...

- Te meg kitõl tanulsz ilyeneket? – érdeklõdöm, vágytól elmélyült hanggal, édes kis fülecskéjét egy kicsit megrágicsálva... finom desszert... azt hiszem minden étezésnél, és közötte igénybe veszem...

Kzem formát kis fenekére siklik, erõteljesen markolom meg a kemény kis félholdacskát, csípõjét az enyémhez nyomva simítom az övéhez vágyam egyértelmûen lüktetõ jelét... érzéki kis nyögéssel vetõdik hátra feje, puha szõke tincsei lágyan göndörödnek verejték cseppecskéktõl csillog arcán, amin a világ leggyönyörûbb kifejezése ül... ohh... az hiszem kötök rá egy pórázt, és a nap huszonnégy órájának minden percébe magammal vonszolom, hogy perverzióim ébredésében már kitudjam élni õket rajta...

- Csak...csak úgy jött... – sóhajtja alig hallhatóan, hangja eltompul a fülledt levegõ kereszttüzében, s én boldogan növelem körülöttünk lángoló tûztömeget... rajtam ne múljon... becserkészem kis desszertem, ajkaimmal, nyelvemmel kóstolom meg minden egyes porcikájának ízét, újra és újra, hogy memóriámat felfrissítve élvezzem ismét.. megunhatatlan az alattam reszketõ karcsú, izgató kis test, halk kis sóhajai... S ahogy piros kis árkokat szánt hátam hófehér bõrébe, mély morgással adok hangot ennek... úgy látszik nem csak szórakoztató, de gyümölcsözõ is volt az a kis „egyeztetés” Potterrel... hisz barátok vagyunk! Csak figyelmeztetnem kell, mielõtt egy varázslat eltávolítaná egyik végtagját.. mondjuk amelyikkel az ÉN õzikémhez ér hozzá.. mert egy darabig így marad ez....

- Tetszik ez a hang... – sóhajtja édes kis hangján bódultan, s egyik percrõl a másikra kerülök alulra, hogy könnyi is alakja rajtam ülve pillantás le egy kissé meglepetett arcomra... hmm... mióta van õ a vezetõ szerepben? Bár nekem nem számít... a lényeg az, hogy én élvezem így is úgy is... - ...csináld még...

Ohh hát még nekem hogy tetszik ez a hang... fõleg ez az édes, ellenállhatatlan mosoly, melyet én tökéletes nyugodtsággal tudok kivédeni, ellenben ha m”megkínoz” érte, szívesen produkálok még ilyen borzongató hangokat... jó dolog az önállóság... fõleg ha rajtam gyakorolja.. tapasztalat, hogy az ilyen ártatlannak titulált kis fiúk tudnak a legkielégítõbb kényeztetést nyújtani... lássuk hogy szerepelsz... nálam jobb gyakorló babád nem is lehet...

- Dolgozz meg érte kicsi Colin... – bújtatom ujjaimat kócos kis fürtjei közé, hogy aztán duzzadt, kívánatos ajkacskáit találjam meg... mélykék szemecskéi végig futna testemen, lenyûgözöttség csillan bennünk... hogy ez most mennyit dob az egómon, nm érdemes taglalni, mert már magam sem tudom, hogy hol tart.. valahol egy kilométerrel a föld fölött lehet... Tudom, hogy milyen hatással van másokra ritkaság számba menõ tökéletes személyem, így hát hálát adok annak a néhány keserves hónapnak, mait egy sötét edzõ teremben segítettek végi szenvedni... s lm meg van az eredménye, ami édes kis õzikémen, széles, öntet vigyorom láttán halvány kis pírban jelenik meg... lassan mindenfajta bûbájt nélkül mehetnék el, gondolatolvasónak.. sikerem lenne, ahogy minden másban...

Futó csókot kapok tõle elõlegként, de már siet is tovább, lágy kis érintésekkel halad egyre lejjebb nyelvével fényes kis csíkot rajzolva tûzként parázsló bõrömbe, s ahogy beleharap villámcsapásként cikázik ágyékomba a forróság, kínzó lüktetést kölcsönözve már így is türelmetlenségtõrõl panaszkodó péniszemnek, kéjes morranást elcsalva belõlem.. ejj...ejj.... ha így folytatod, még a végén eldobom minden úriemberi szokásom, és nem kíméllek...

felhevült kis teste hozzám simul, bõrünk szikrázva találkozik..... ujjaimmal selymes tincsei közé süllyesztem, majd ívelt gerincén vezetem végig, élvezem, ahogy minden egyes kis csigolyának kitapintása után megborzong, halk kis sóhajok szakadnak ki szájából, nyögéssé fajulva, ahogy fenekébe markolva vetem le felgyülemlett „feszültségem”... rajta... folytasd kicsi Colin.. a cukros bácsi se vár sokáig...

Minden egyes nedves kis csókkal veszélyesebb, izgatóbb közelségbe kerül merevedésemhez, ami szinte már lüktet azért, hogy kezelésbe vegyék.. nem nagy kérés..

S mikor hasamon való játszadozásából végre elér péniszemhez, arca mélyvörös színt ölt... agyamban szinte szuggerálom, türelmetlenül várom, hogy hozzá érjen érzékeny testrészemhez, s mikor megtörténik, perzselõ lángocskák dobbannak meg benne... karcsú ujjacskái, akár egy veszélyes játékot úgy térképezik fel hímvesszõm, teljes hosszában végig vezetõ õket rajta, bátortalanul, én mégis úgy kapkodom a levegõt, mint egy fuldokló, ujjaimmal erõsen, már-már fájóan marklom a lepedõt, mély hangomon minden fajta szégyen nélkül nyögdécselek... akár a tapasztalan kis felfedezõ, úgy simogatja végig péniszemen lüktet ereket, herezacskómat is, s én hátravetett fejjel, hangos nyögéssel fékezem le magam... nyugalom... nem fogsz elmenni a java elõtt...

Pedig nagyon közel állok hozzá... rohadt közel...

Szemeimmel kába, kéje kis arcát figyelem, mélykék íriszeiben felgyülemlett vágyat, ami bennem töménytelen mennyiségben fedezhetõ fel... csupán tekintetemmel feltudnám fene, magamévá tudnám tenni... egy pillantás elég, hogy megõrüljek....

A fülledt levegõ marja vágytól sistergõ bõrömet, ügyes kis masszírozása is rátesz egy lapáttal, csupán nyögdécselve,, lehuny szemhéjakkal hagyom, hadd élje ki bátorságát, mert garantálom, hogy ezt napi programnak fogom bevezetni... már csak egy lépés van hátra és tökéletes örömtõl duzzad majd mellkasom és férfiasságom ékessége is...

De egy perc alatt szûnik meg a kéjes kínzás, türelmetlenül dübörög bennem a testemben felhalmozódott milliónyi kis szikra, kitörésre készen állva... csalódottságomat nem is titkolom, vágytól sötét tekintettel pillantok le rá, és nagy hiba volt.. vagy még sem?

érzéki, õrjítõ arckifejezéssel, homályos tekintettel halad végig nyelvecskéjével péniszem tejes hosszán, akár egy finom nyalókán... talán a látvány az, ami az õrültbe kerget, a végsõkig kerget a kontrollvészét felé... így úgy döntök szemhéjaim jótékony vászna elfedi elõlem ez a bájos, izgató kis arcocskát mielõtt az arcába élvezek...

Ahogy megérzem merevedésem körül a nedves, simogató forróságot, morogva,nyögdécselve szorítom az ágynemût, türtõztetem magam, de tudom nem sokra megyek vele... ahogy megszívja s végig bizsereg rajtam az elemésztõ lávafolyam már el is pattan türelmem utolsó tartó szála is, hörögve ragadom meg, hogy magam alá gyûrve mérem végig bekebelezõ tekintette... Meg tudnám számolni egy kezemen, eddig ki volt képes ilyen intenzív õrletet kiváltani belõlem... eddig csak kevesen érték el, hogy magamból kiléve támadjak rájuk.. mert többnyire tettem rá, hogy a másik is ott van, talán neki is kéne adnom egy is élvezetet, de ha ilyen részegítõen jó a kín, amiben részesít, nem gondolkozhatok azon, fokozzam-e vagy sem...

- Sajnos eddig bírtam cérnával... – búgom, szinte már vadállatias hangon, vágytól rekedten... újfent részesít fájlmas kis gyönyörömben, lassanként véresre fogja karmolni hátamat, de nem izgat... mert minden egyes enyhe fájdalommal teli kis karmolásra végigzsizseg bennem a forró sóvárgás, a lüktetõ tûztömeg... önként késztet támadásra, ajkaira húz, kezdeményezi ki vadító csókomat, épem, marcangolom ajkait, belé marok, akár egy mérges kígyó... Megragadom vékony kis kezét, s egy mozdulattal fordítom meg, vágytól lüktetõ testemmel éhesen simulok hozzá...

- Legközelebb lovagolhatsz is rajtam... De most túlságosan felhúztál...- duruzsolom rekedtesen, kezeim végigkalandoznak csodás kis testén, hogy kemény is hátsójához elérve, ujjaim várakozás nélkül csusszanjanak belé, hogy üggyel-bajjal de felkészítsem valahogy... nincs türelmem sok idõt szentelni rá, tulajdonképpen nem is akarok... szadisa énem már nem csak lelki világomat fertõzte meg, hanem már ágybéli tevékenyégimre is kiterjedt volna? lehetséges... de nem izgat.. azt a leheletnyi kis kínt, meg sem fogja érezni...

Megemelem csípõjét, tökéletes helyet biztosítva számomra, s egy hirtelen, vad, erõteljes mozdulattal vágom belé péniszem...

- Ahh...Draco... – feszül meg kis teste, hirtelen mozdulatommal.. behunyt szemekkel élvezem egy percig, ahogy meredésemet körülfonják, a forró, õrjítõn szorító izmok, puha kis teste... muszáj megállnom egy kicsit, kéjtõl felhevülten hátához simulnom, hogy arcomat vállába temetve nyugodhassak meg.. pihegve hajtja le fejét, ajkacskáit harapdálja, én pedig zilálva figyelem arcát... Na tegyünk rá még egy lapáttal...

Lassan húzódom ki belõle, hogy teljes erõvel, vadul hatoljak belé, talán egy kevéske fájdalommal teli kéjes sikoltás kiváltva belõle, elõidézve karcsú testének vad remegését...

- Remélem nem bánod, ha ezúttal nem finomkodok...- hörgöm mély hangomon, s puha vállába mélyesztve fogaimat mozdulok meg ismét, erõteljes, kíméletlen döfésekkel, mélyebbre hatolva puha kis estében, kínzó erõvel érintem prosztatáját, melytõl minden egyes mozdulatra megfeszül, sikoltozva dobálja fejt, kétségbeesetten keres kapaszkodó helyet az ágynemûben... elégedettséggel tölt el a látvány, józanabb állapotomban még izgatna is, de jelenleg elvonja figyelmemet a péniszem körül feszülõ bársonyos forróság...

Kerek fenekébe markolva ösztönzöm õt is mozgásra, ösztönösen löki felém csípõjét, egy ritmusra mozogva velem... megsokszorozza a fullasztó kéjt, az elemésztõ lángokat melyek bõrömbe marnak, parázslanak körülöttünk... betartom szavam, nem vagy kíméletes vele, nm érdekel, hogy fáj neki vagy sem, látom arcán, hogy élvezi azt a kis kínt, amit okozok neki... én még inkább...

Ujjacskái támaszkodó kezeimre siklanak, összefonja õket az enyémekkel, erõsen szorítja, kábultan ránt magára, fenekét erõsebben hátra lökve segít rá, hogy tövig merülhessek benne, már-már kínzó gyönyört nyújtva ezzel neki, vágykeltõ is pontját durván megnyomva... sikoltva feszül meg kis teste alattam, görcsösen karmol kezembe, fejét hátra veti, illatos fürtjei arcomat csiklandozzák... s ahogy ánusza hímvesszõmet szorítja ütemesen, mély morranással temetem arcomat nyakába, hogy selymes bõrét megharapva tompítsam állatias kiáltásomat ahogy végig hömpölyög rajtam az orgazmus vad szele...

Mélybe taszít, a jeges vízáradat alá, mely tovább mardossa testemet, bekúszik minden egyes porcikám alá, csontjaimig hatol, elemésztve õket...

 

Zilálva nehezedem könnyû, vadul remegõ kis testére, fülemben hallom rendszertelen kis pihegését, magam alatt érzem, milyen õrült ritmusban ver szíve...

Most alaposan kifárasztott...ez volt az eddigi legjobb hancúrozásunk intenzívebben hatott rám, mint eddig bármelyik...

Legördülök róla, s széles elégedett vigyorral húzom magamhoz, s õ fejecskéjét mellkasomra fektetve ölel át vékony karjaival, s hagyja, hogy szórakozottan, élvetegen simogassam vállát... máris álmos lettél? Ejnye.. hát a barátaidat nem akarod megváratni ugye?

Májam ismét hízott egy kilóval, egóm egy métert nõtt, tehát arroganciám is 100 %-osan fog hatni a körülöttem lévõkre... hmm... gonosz lennék, ha elújságolnám Potternek micsoda ferde estét csaptam én ma?

Élvezet lenne nézni, ahogy vörösödik az arca a dühtõl, ahogy azok a gyilkos zöld szemek villámokat szórnak felém, s mit sem tehet, mert tudja, hogy egy pálcamozdultat és egy darabig téli álmot alszik a Szent Mungóban... fõleg ha rébuszokban beszélve a fél Roxfort szeme láttára tenném meg vele... legalább szép mûsort látnának... hehe.. sátánian közel álok apámhoz... vagy talán már túl is léptem rajta...

Ám, jobb lenne figyelmeztetnem õzikémet egy igen csak szemlõtt lévõ problémára...

- Colin..- szólítom meg halkan, szõke tincseivel játszva... kérdõn emeli rám fáradt mélykék szemecskéit, s én érzéki mosollyal állát megragadva húzom fel magamhoz, hogy számmal duzzadt, piros kis ajkait simogassam meg...- neked nem kéne visszamenne a barátiadhoz?

Még a végén eltûnik, mint a kámfor, aztán meg rajtam keresik.. na de kérem, én csak megdugom, nem rabolom el!

Hirtelen józanodik ki, felpattanna, ám én nem engedem, szelíd erõszakkal tartom állacskáját... ugyan.. egy búcsúcsókot csak kapok.. egyedül úgy sem jut ki... kéjesen ívelek végig nyelvemmel sebes ajkain, kiélvezve remegésüket, gyengéden birtokba véve õket... nyelvem szja siklik, óvatosan, gyengéden kezd táncba az övével, kiélvezve finom ízét, puhaságát... vékony nyálhíddal válunk el, s én számat megnyalintva vágom lel ezt is, kába kis pofiját megsimogatva...

Látom olyan vagyok neked mint a drog.. mert belelem sosem elég...hehe...

Ez persze természetes, hisz elvárható ez Malfoytól, hogy a nemes eleganciáján kívül csábítani is mesterien tudjon... és ha az emberbe ez bele van nevelve, könnyû dolga van... úgy ahogy nekem... fõleg ha ilyen átkozottul jól nézek ki...

- Most már mehetsz. - súgom mosolyogva s elsõként nyújtom neki az innen-onnan összegyûjtött alsóját, s õ elpirulva kapja magára, lesütött szemekkel... milyen édes... épp az imént mutatta meg piszkos kis oldalát, és most ismét ártatlan kis szépség...

Kényelmesen terülök el az ágyon, kezeimet fejem alá fonom, s sármos, arrogáns, mosollyal figyelem, ahogy kis buksiját jobbra-ballra kapkodva keresi ruháit... azoknak nehéz lesz a nyomára akadni... különkeresõ bûbáj kellene...

Végül is sikerül neki, s én pálcámat varázslatos ódon elkaparva oldom fel pár suhintással a védõbûbájokat, hogy nyugodt szívvel megessen e.. nem aggódom, hisz úgy is tudja, hogy holnap megint meg teszem vele ez úja és újra, és õ önként fogja hagyni, remélhetõleg ezentúl ugyan ilyen aktivitással...

Még egyszer utoljára kócos hajt igazgatva hátra pillant vágyakozó, csalódott kis szemcsékéivel s egy félénk intéssel siet ki az ajtón, mintha olyan sok fontos dolga akad... az lehetséges, hogy a kifogások mestere vagyok, de õt már nem tudom kimenteni... nem is akarom. Senki sem tehet a véletlenekrõl... fõleg én nem.. én egy angyal vagyok ördög kosztûmbe zárva... kár, hogy mindenki a gonosz énemet látja meg... hisz glóriám is van! Csak a plafon rám ne szakadjon...

 

*

 

Kényelmes léptekkel haladok az iskola reggeli fényben úszó folyóin rajongóim koszorújában, ahogy minden nap.. ne is árt a támogatás, már csak azért sem, mert önzésemnek állandó alá támasztására van szüksége... népszerûség növelés stb.

Néha kissé terhelõ, de megvannak az elõnyei is.. például könnyebb elállni az utat...

A sok itt lézengõ között szinte azonnal kiszúrom az én édesen kacarászó kis szépségemet, éhesen méregetem karcsú alakját, kecses nyakát borító fáslit... mit keres az ott?

Talán túl heves voltam tegnap este? Nem lényeg... a fontos, hogy joga van mindenkinek látni valami mûvészien szépet... még ha azok lilás szívás - és harapásnyomból állnak...én látom a szépségüket...

Széles vigyorral állok meg a folyosó kellõs közepén, bandám karba tett késszel hozzám hasonló arckifejezéssel zárja el az összes megmaradt járhatóságot is, ezzel totális gátat alkotva... hiába.. Mardekár összetartó kis csapat, fõleg ha egy olyan vezér áll az élén, mint én...

Mintha nem is figyelne, úgy ütközik mellkasomnak, karcsú teste hozzám simul, finom illata vezényszóra kígyózik orromba, akár egy bódító méreg.. és körülbelül ilyen hatásokat is vált ki belõlem.. ejnye, hát nem nézel a lábad elé? Nem mondta anyukád, hogy mindig figyeld ki van elõtted?

Felpillantanak rám a gyönyörû szemek, s ahogy tudatosul benne, hogy kis is magasodik fölé enyhe pír kúszik pofijára, ugyan akkor mélykék íriszeiben az én vágyamat is megszégyenítõ csillogás vegyül... elõlem nem tudod elrejteni, amit gondolsz... már-már a fejedbe látok, szinte hallom hangos kis gondolataidat.. Milyen jól néz ki ma is... Mikor támad le végre?

Ahogy tekintete széles, öntelt mosolyra húzódó ajakimra kalandozik.. Mikor csókol meg már végre? Erre gondolsz igaz?

Nem jó, ha ilyen egyszerû olvasni az arcocskádról, nem mintha zavarna... csak megkönnyíti a dolgomat...

- Jó reggelt! Micsoda véletlen találkozás? Pottert hátra hagytad? Felüdülés... Mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit? – érdeklõdöm, s bátortalan bólintását látva fejemmel intek bandámnak, ki engedelmesen haladnak tovább, magunkra hagyva minket, s a tömegnek segíteni a szétoszlásban.... nincs itt semmi látni való... csak nekem...

szinte azonnal behúzom az egyik oszlop mögé, s mielõtt még megszólalhatna éhesen tapadok duzzadt ajkaira, nyelvemmel akadály nélkül csusszanok szájába, s éhes körözésbe kezdek, táncra kelek az õ nyelvecskéjével... derekát átölelve vágytól megsajduló testemhez õt, s ahogy sóhajtva körém fonja kezecskéit akaratlanul is bele mosolygok a csókba.... ennyire készséges i csak az lehet, aki már sármom rabjává ált.. hiába nincs emberei lény, akit nem tudok az ujjaim köré csavarni... akit pedig nem tudok azt nem veszem emberszámba... van egy-két illetõt, aki jobban hasonlít egy elcseszett félállatra.. például Weasly... mint egy átmaszkírozott patkány... az ilyeneket egy pillantásra sem méltatom, még a végén végleges vakságot kapok...

Elválok kívánatos kis szájától, s puha puszit hintve rájuk, tekintem befejezettnek a reggeli üdvözlést... ezt hiszem ennyi elég is...

- Mit akartál mondani?- kérdezi halkan, ujjaival hajamba kúszva.. ohh igen.... mit is akartam? Ohh igen...

- Ingyen szünetet kapott az iskola. Valamelyik szerencsétlen fél iskolát használhatatlan mocsárrá változtatta, ami szépen lassan terjed egészen a Hollóháttól, és amíg el nem tüntetik mocskot, mindenkit a hazaküldenek, mert lehetetlen a tanítás. Én pedig önzetlenül ajánlom el neked, szerény otthonomat a pihenésre.- duruzsolom halkan, ám az elõzõ mondataim sokkal inkább parancsszerûek, mint sem kérések.. én olyat sosem mondok senkinek és nem most fogom elkezdeni.

Amúgy is jó alkalom kiélvezni a gondtalan együttlétet, apám úgy is legújabb szeretõjét évezi, s boldogan sõt mi több lelkesen egyezett bele még abba, ma reggel hogy elmehessünk.. nem izgatja túlzottan drága fia kivel kavar a lényeg az, hogy aranyvérû legyen, és igényeinek megfelelõ... nem is értem õ mit dumál, mikor félrekefél minden nap... anyám persze mindebbõl semmit sem vesz észre.. nõk... de nem baj...jelenleg nem károsítja az otthoni, családias légkört. Így csak még jobb...

Elõször tágra nyílt szemekkel, bizonytalanul pillant rám, majd ajkacskáit harapdálva mélyed el gondolataiban... csupán igent válaszolhat. Mást nem is fogadok el. Ha kell a vállam a kapom, és mint egy krumpliszsákot cipelem el... az én ágyam és szobám százszorta kényelmesebb mint az iskola.. kiszolgálás és kényelem közepette a legjobb a szex...

- Rendben...- mondj halkan végül, s én széles, elégedett vigyorral jutalmazom helyes döntését egy forró csókkal... addig szédítem, amíg csak lehet, és hogy utána mi lesz, azt már csak az dönti el, meddig szórakoztat... és ezt otthon bõven ki tudom tapasztalni...

 

2008.12.02 19:08

Colin:

 

Elszakítja tõlem ajkait, és buja mosollyal néz a szemembe. Fülledt erotika sugárzik minden porcikájából, és ahogy végigsimítja nyakam ujjaival, beleremegek és elgyengülök. Annyira kívánom, hogy ez már nem egészséges... Elfolytok egy sóhajt, és a könyvespolcba kapaszkodom. Szerencsére nagy, masszív bútorok.

- Tudod... - leheli a nyakamba, és fülemet cirógatja forró nyelvével. Ahh jézusom... bizsereg az egész altestem! - ...arra gondoltam... - harap a fülembe, és talárjába kapaszkodom kis kezeimmel görcsösen.

Mire? Mondd már, mielõtt rád vetem magam...

- ...hogy megtanulhatnál halkan szeretkezni... mit szólsz hozzá?

Hogy halkan? Jesszus! Ez itt akarja csinálni velem a könyvtárban?!

- Mi...? Ne...ne itt....! - dadogom elhaló hangon. Érzékien, halkan nevetve szívja meg a nyakam, újabb foltot rám téve. Épp csak begyógyultak a múltkoriak, és már megint itt van egy. Ahogy megszívja bõröm, halk nyögéssel hunyom be szemeimet... csodásan kellemes, hûs kesernyés illata elbódít teljesen...

És én még kerültem. Hát nem vagyok normális... Miért is kell távolságot tartanom vele? Miért is...?

- De, de... pontosan itt foglak meghúzni... - búgja rekedtes hangján, miközben taláromat szétnyitva az ingemet kezdi gombolgatni.

Na ezért. Ahh nem számít.

Ahogy megérzem mellkasom csupasz bõrén tenyerének meleg simogatását, elgyengülök teljesen... Nyakába nyögve simítom végig ajkaimmal nyakát, és puha csókokkal jutalmazom simogatásait.

- Légy jó fiú, s fogd be azt az édes kis szádat, ha nem akarod, hogy a könyvtárban csücsülõ összes diák idegyûljön... - súgja.

Komolyan itt akarja csinálni! Ahh kit érdekel... Ajkamba harapva folytok vissza egy sóhajt, és behunyt szemekkel vetem hátra fejem, ahogy ujjai mellbimbóimra vándorolnak, majd követi õket forró szájával is. Érzékien kuncog a hatáson, amit kivált belõlem. Megteheti, hiszen olyan erõs a vágyam, hogy alig fogom fel hol vagyok, kivel vagyok, és hogy mit is csinálok éppen. Csak a simogatásai, testének melegsége és finom kesernyés illata jut el tudatom határáig. Lecsusszan rólam a nadrágom és fehérnemûm is, erõs ujjak kulcsolódnak gyengéden merevedésemre, és ajkamba harapva folytom magamba kéjes nyögéseimet. Ahh Draco... nem szabad, nem szabad, nem szabad.... Nem szabadna engednem neki, hogy ezt tegye velem...

Belém csusszan egy ujja, és kis híján felsikoltok a gyönyörûségtõl... Ezt nem lehet elviselni... Csodálatos...

Behunyt szemekkel, hátravetett fejjel élvezem, és az sem zavar, hogy arcomba hullanak nedves hajtincseim...

Magához ránt, és egyik lábamat derekára téve szorít, présel testéhez. Ruhán keresztül dörgöli hozzám merevedését, és talárjába temetett arccal nyöszörögök halkan a vágytól. Szívesen megszólalnék, de félek, hogy meghallják. Pedig legszívesebben követelõznék, amíg meg nem kapom amit akarok. És hogy mit akarok? Hát õt! Azt akarom, hogy úgy szexeljünk, ahogy a tanteremben... szenvedélyesen és õrülten...

Mély hangján hirtelen felnyög, ahogy csípõmet lágyan megmozdítva simítom össze még jobban ágyékunkat.

- Látod, mit ki nem hozol belõlem...? - zihálja rekedt hangon. - Mi lenne, ha nem is várnánk tovább...? - hajol a fülemhez.

Magamhoz ölelem, és kábán nyöszörögve kérlelem, hogy tegye már meg... ez elviselhetetlen... lángol az egész testem! Adj enyhülést... kérlek...!

Tompa tudattal érzékelem, ahogy talárját szétnyitja, kigombolja nadrágját, és egy nyers, õsi és vad mozdulattal hirtelen mélyen belém hatol, s szájával folytja belém a kéjes sikolyt...

Istenem de csodálatos! Fájdalmas, ahogy méretes pénisze feszít, de ahogy mélyen magamban érzem, és kitölt, eggyé válik velem, és simogat, masszíroz belülrõl, olyan hihetetlenül jó érzés, hogy elmondhatatlan...

Erõs, vad lökései csak egyre jobban fokozzák bennem a mámorító feszültséget, ami csak nõ és dagad, és hirtelen szétrobban bennem a fehér gyönyörûség...

Belekiáltom számra tapasztott tenyerébe orgazmusomat, és hallgatom, ahogy nyakamba nyögve követ engem...

 

Összekapaszkodva harapjuk az éltetõ levegõt. Ez eszméletlen volt... Többé nem kerülöm el õt, mert annyira jó vele a szex, hogy elmondhatatlan.

Óvatosan kivonul belõlem, és ismét elkezdi lenyalogatni rólam nedveinket.

- Dra...Draco! - nyögöm mélyen elpirulva. Ez olyan kínos... Csak olaj a tûzre, mert perverz vigyorral folytatja tovább tevékenységét zavartalanul. Kábán, az átéltektõl még mindig enyhén reszketve figyelem, és hagyom hogy felöltöztessen, mint egy kis játékbabát. Talán az is vagyok neki. Egy kis játékszer. De nem bánom, hisz ha úgy vesszük, õ is az számomra.

Utolsó gombommal végezve gyengéden megcirógatja piros arcomat.

- Nagyon édes vagy ilyenkor kicsi Colin... - súgja. Zavartan pirulva sütöm le tekintetem. A könyvtárban csináltuk... el sem hiszem...

 

- Malfoy! - zendül egy ismerõs hang, és dermedten pillantok oldalra. Harry áll ott, arcán gyilkos düh, elõtte a földön néhány tankönyv. Leejthette, ahogy meglátott minket. Jesszus! Meglátott minket! Remélem csak most érkezett...

Draco gúnyosan elmosolyodik, cseppet sem zavartatja magát. Bezzeg nekem lángol a képem...

- Ó, hát te is itt vagy? - villantja rá jegeskék szemeit. - Hihetetlen, hogy mindenhol feltûnsz! Idegesítõ szokás Potty! - mosolyodik el gúnyosan, és pálcáját rászegezi. Harry is elõkapja az övét. Jézusom!

Harrynek semmi esélye ellene!

Közéjük ugrom, és félrerántom Draco kezét. Néhány könyvet lever a polcról a bûbája, de nem tesz kárt senkiben szerencsére.

- Elég. - mondom halkan, nyugalmat erõszakolva magamra. és a dühösen villanó kék szemekkel mit sem törõdve fordulok Harry felé. - A könyvtárban vagyunk. Ha itt párbajoztok, mindketten bajba kerülhettek. Draco, neked a prefektusi jelvényed is rámehet! - fordulok újra felé. Biccent, de nem ereszti le a pálcát, ahogy Harry sem.

- Harry... - nézek a dühös zöld szemekbe. - ...neked ehhez semmi közöd. Ne avatkozz bele a dolgaimba többé.

- Colin...? - néz rám döbbenten. Elpirulva rázom meg a fejem, és Draco mellé lépek.

- Nem ismétlem meg még egyszer. - szakítom félbe, és egy puszit hintek elégedetten vigyorgó Draco arcára. Ezt is csak azért teszem, hogy végre tudatosuljon Harryben, hogy nem vagyok egy ostoba kisfiú, akit pesztrálni kell.

- Ne bántsd... - súgom a fülébe halkan. Rám villannak szép kék szemei, és kelletlenül, de biccent egyet.

- Késõbb megkereslek. - küld felém egy szokásos perverz vigyort, és elpirulok.

 

Magukra hagyom õket. Ha nem vagyok ott, talán könnyebb Harrynek. Ki tudja...

Remélem nem bántja.

 

*

 

- ...ennyit a mai napról! Jó étvágyat! - zengi Dumbledore mély hangján, a szokásos vacsora elõtti gyors közleményeket befejezve, és leül a tanári asztalhoz. Poharam után nyúlok, és mellettem ülõ barátaimmal halkan beszélgetve kezdünk vacsorázni.

Folyton magamon érzem Harry sötét, komor pillantását... kellemetlen, de ez van. Majd megbékél és elfelejt. Néhány hete még madarakat lehetett volna velem fogatni, ha megtudom hogy tetszem neki, de most már nem érdekel.

Kivágódik a terem ajtaja, és nagy dérrel dúrral belibeg rajta Piton professzor, félelmetes valójában, mögötte pedig az összes Mardekáros prefektus, köztük Draco is. Utóbbi, ahogy elhalad mellettem rám kacsint, én pedig elpirulva fordítom el az arcomat, hogy behatóbban tanulmányozni kezdjem az elõttem fekvõ tányérban heverõ szendvicset...

Egyik barátom, egy csinos lány, most is fülembe sutyorászva kuncog, és egy idõ után végre feloldódom. Ahogy sületlen vicceit és jópofa kalandjait meséli, a többiekkel együtt felszabadultan nevetve hallgatjuk. Véget ér a vacsora, és a felsõsök mind visszavonulnak még tanulni. Nekünk szerencsére nincs még ilyen problémánk, így sütiket majszolva beszélgetünk tovább. Harry, Ron és Hermione is elmennek, és a Mardekáros prefektusok is. Kár... jó érzés volt, hogy akárhányszor felé pillantottam, tekintetünk mindig találkozott. Izgalmas kis játék ez a titkos viszony...

Rég volt már a délután. Vágyakozva pillantok az ajtó felé. Jó lenne, de most nincs egyedül, és gyanítom most én sem hagyhatom faképnél a többieket. Kár.

 

Nyílik az ajtó, és meglepetten nézek a belépõ Dracora. Egyenesen Pitonhoz siet, és a fülébe súg valamit. A tanár válaszol neki, és Õ biccentve indul kifelé. Mellettem elhaladtában felpillantok rá, és az az egy-két másodperc, amíg elhalad mellettem, mintha hosszú percekké nõné ki magát... Tekintetünk összefonódik... Alig észrevehetõen biccent a fejével az ajtó felé, és már csukódik is mögötte.

Ööö... de mégis mi a fenével mentsem ki magam? Megvan!

- A számmisztika teremben felejtettem a pennámat! - fordulok a többiekhez. - Elszaladok érte, mindjárt jövök...

Lassan, nyugodt léptekkel haladok az ajtó felé, és ahogy kilépek a sötét folyosóra, amin csak néhány gyertya biztosít némi félhomályt, körülpillantok. Sehol senki, Õ pedig a falhoz dõlve, hanyag eleganciával, karba tett kezekkel pillant rám szépen csillogó kék szemeivel. Feje kissé félre fordítva, arcán csábító, öntelt mosoly.

Tudtad, hogy utánad jövök mi?

 

Félénk mosollyal lépek elé, és õ elégedetten húz magához. Ahogy égetõ csókját megérzem ajkaimon, elkábulok... Ajkaiba sóhajtva fonom karjaimat nyaka köré. Végigperzseli arcom bõrét, fülemet és nyakamat nyelvével...

- Szia kicsikém... - súgja érzékien.

- Ahh... ne itt... megláthatnak... - nyögöm halkan, és kibontakozva karjaiból megfogom kezét. Együtt indulunk el, és ahogy megpillantom azt az ajtót, aminek nem kéne ott lennie ahol van, megtorpanok.

- Mi az? - kérdezi kíváncsian. Megfogom a kilincset, és benyitok. Pont ahogy sejtettem! A látványtól elkerekednek szemeim, aztán boldogan elmosolyodom.

- A szükség szobája... - nézek fel rá, és behúzom magam után.

- Remek - mondja, és pálcájával az ajtó felé intve szór rá valamilyen lezáró bûbájt. Addig körülpillantok. Elképesztõ... A falakon bordó tapéta, a szobában mindenhol nagy, puha párnák, és középen... egy hatalmas, kerek ágy, bordó bársony és krémszínû szaténágynemûvel, felette balachin... Gyertyák kellemes, meleg félhomálya... halk zene... egy kis asztalon gyümölcsök és italok.

- Valld be, hogy ezt te kívántad kicsi Colin... - simul a hátamhoz érzéki nevetéssel.

- Bevallom - pirulok el mélyen, és kibontakozva karjaiból a nagy ágyhoz lépek. Még soha nem láttam kerek ágyat... Kezemmel lassan végigsimítom a csúszós szaténágynemût, és halvány mosollyal mászom fel rá, és feltérdelve pillantok fel Dracora. (zene) Élveteg vigyorral figyel. Kezdetben idegesített ez az arckifejezés, de már nem. Sõt, tudom, hogy ilyenkor huncut gondolatai vannak, és már ettõl is elpirulok, de nem szakítom meg a szemkontaktust. Lassan kigombolom a taláromat, és halvány mosollyal figyelem, ahogy õ is ezt teszi. Ez tetszik... Lesiklik rólam a fekete anyag, és félrehajítom. Ingemet is kigombolom, és a szétnyíló anyag közé siklik a kezem. Vágytól homályos szemekkel nézek rá. Már az is borzasztóan izgató, ahogy figyel engem vetkõzés közben.

- Mennyi idõnk van? - kérdezem halkan, és ujjaim hasamra kalandoznak. Ledobja magáról az inget, és ajkába harapva, elsötétült szemekkel nézi kezeim útját...

- Sok... - duruzsolja, és nadrágját kigombolva néz rám felvont szemöldökkel. Oh, persze. Én is kigombolom az enyémet, de nem veszem le ahogy Õ. Ágaskodó hímvesszõjét látva felsóhajtva harapok ajkamba. Ahh de izgató... lángol a testem, és arcom is kipirult már teljesen... Kezem a nadrágomba siklik, hogy végigsimítsam én is vágyam jelét, közben félig lehunyt szemeimmel õt figyelem. Õrjítõ, ahogy figyel engem. Felsóhajtok, majd elmosolyodom, ahogy levegõért kapkodva közelebb lép, és hanyatt döntve cibálja le rólam a nadrágomat az alsómmal együtt.

Kuncogva hagyom neki, és játékosan menekülõre fogom. Bokámat megragadva ránt vissza maga alá, és érzékien felnevetve csókol meg éhesen.

- Te meg kitõl tanulsz ilyeneket? - harap finoman a fülembe, és fenekembe markolva simítja merevedését az enyémhez. Felnyögve vetem hátra a fejem.

- Csak...csak úgy jött... - nyöszörgöm vágytól kipirult arccal, és nyaka köré fonom karjaimat. Átadom magam a csókjainak, érintéseinek, és beleborzongok a gyönyörûségbe, amikor végigkarmolva hátát érzéki mély morranást csalok ki belõle.

- Tetszik ez a hang... - lehelem kábán, és lábaimat derekára tekerve lendülök egyet. Ahogy a hátára döntöm, meglepetten néz fel rám. - ...csináld még... - kérem tõle kedves mosollyal.

- Dolgozz meg érte kicsi Colin... - túr a hajamba lágyan, és ujjaival végigsimít ajkaimon.

Combjaira ülve nézek végig rajta, ahogy alattam fekszik. Gyönyörû izmos teste van... Férfias nagyon. Jóképû arcán széles vigyorral figyel engem, és úgy érzem a gondolataimba lát. Elpirulva simítom végig mellkasát, és lehajolok hozzá egy csókra, de nem idõzöm ott sokáig. Finoman végignyalom a nyakát, mellkasát, és mellbimbóit. Lágyan, gyengéden meg is harapdálom, és õ felmorran. Ahh... felsóhajtva borzongok bele a hangjába, és hozzá simulok. Ujjai a hajamba túrnak, majd felülve a hátamat végigsimítva siklik fenekemre. Mmm... ez finom...

Számmal lejjebb csusszanok, és hasára rajzolok nedves szívecskéket, és ahogy egyre lejjebb haladok, õ sóhajt és nyög mély hangján... Leérek hímvesszõjéhez, és mélyen elpirulok, de megfogom kezemmel, és némi tétovázás után mutatóujjammal megsimogatom a makkot. Õ felmorran, és az ágynemûbe kapaszkodik. Végigsimítom ujjbegyeimmel a rajta duzzadó ereket, majd lesiklik kezem a herezacskóra is. Összerándulva néz le rám. Szemei sötétek a vágytól, szinte feketék, gyönyörû izmos testén verejtékcseppek szikráznak a gyertyák sárgás fényében, és mély, rekedt nyögéssel veti hátra fejét, ahogy kezemmel erõsen megfogom péniszének tövét.

Az hagyján, hogy Õ zihálva vergõdik alattam, de már nekem is meg kell dolgoznom minden légvételért... pihegve, kipirulva figyelem ahogy kéjes arckifejezéssel, behunyt szemekkel tûri masszírozásomat. Hirtelen elengedem, és csalódott nyögéssel pillant le rám. Tekintetünk összekulcsolódik, és én lassan, félig lehunyt szemekkel végignyalom hímvesszõjét tövétõl a makkig. Mély hangján hangosan felnyögve veti hátra a fejét. A látványtól én is felnyögök halkan... Õrjítõ...

A számba veszem, és lassan csúsztatom centirõl centire beljebb, lehunyt szemekkel. Tetszik az íze. Enyhén sós íze van, és meleg, bársonyos tapintása...

Finoman meg is szívom, és õ felhördülve ül fel, hónom alá nyúlva kap fel és penderít maga alá. Zihálva, sötét szemekkel néz le rám.

- Sajnos eddig bírtam cérnával... - morogja azon a hihetetlen bizsergetõ hangon, és az izgalomtól felnyögve karolom át nyakát, és rántom le magamhoz egy éhes csókra. Vadul falja a számat, majd egy mozdulattal hasra ránt.

- Legközelebb lovagolhatsz is rajtam... - súgja a fülembe. - De most túlságosan felhúztál...

Kezei végigsimítanak rajtam, és ujjai belémcsusszanva tágítanak, de nem sokáig. Nyögdécselve hagyom, hogy csípõmet felemelve rántson térdelõ helyzetbe, és egy vad mozdulattal mélyen belém hatoljon.

- Ahh...Draco... - sikoltom kéjesen hátravetett fejjel.

 

2008.11.30 22:03

Draco:

 

- Ron! Menj most el.- dörren Potty mély hangja, akár egy vezényszó, melyre a vöröske máris felkapja fejét, s méltatlankodva néz „mesterére”... no lám... felfogtad végre, milyen finom falat is az, amit elveszíteni készülsz.... helyesbítek. Már el is veszítetted, mert hogy nincs esélyed megszerezni az én õzikémet, az biztos. 100 %-ig. Már megmérgeztem, a hatásom alatt van, ha akarom hamarosan már a tenyerembõl fog enni. Úgy bizony... túl szép õ ahhoz, hogy egy Potter féle balfék húzza meg. Arra csak nekem van jogosultságom...hehe....

- Na de...- ellenkezne Weasly, mintha attól félne, hogy a csúnya farkas –aki szerény személyem- társaságában, a kis Szent Potter bizony nem biztos, hogy egy darabban fog visszatérni. De ez csak attól függ, hogy mennyire is szeretné megszerezni magának az õzikémet. Amit nyilvánvalóan nem fogok engedni... túl jól szórakozom vele, ahhoz, hogy csak úgy elereszezem a karmaim közül, hogy rögtön a glóriás Potter kebleire fusson...

- Azt mondtam hagyj magunkra!

Ohh, micsoda határozottság Potter... még a végén beléd szeretek... hehe...

Végre ragyás arcú barátom is felfogja, mi a helyzet, és jobban teszi, ha elhúzza a csíkot, még mielõtt komolyabb fizikai sérüléseket szenved, azon kívül, hogy amúgy is minimális önbecsülését Potterével együtt a porba tiprom.... talán nem tûnt fel még magamnak sem, de kezdek nagyon gonosz lenni... mondhatni sátáni... ami igazából csak jó, mert annál kárörvendõbben fogom nézni, ahogy a pápaszemes barom a pofájára esik...

Most is átkozottul jól szórakozom, halkan, csípõs nevetéssel búcsúztatom Weaslyt, hogy két másodpercen belül a mi kis Szentünk gyilkos tekintetével találjam magam szemben. Ohh hát ennyire elvesztetted volna azt a híres hidegvéredet? Úgy sajnálom... Várj! Még sem!

- Õ nem a tiéd. Nem is lehet, hiszen Griffendéles! – szûri ki foga között, ha tudna nonverbális bûbájokat, valószínûleg már a felismerhetetlenségig átkozott volna... amitõl persze nem kell félnem, mivel Potter még a farkát sem tudja kiverni a pálcája nélkül.

Ó dehogy nem.. õ az enyém... többször húztam és fogom meghúzni, amennyi szülinapod volt és lesz... ehhez híven kalandoznak ujjaim Colin talára alá, hogy bársonyos bõrét cirógatva tegyem élvezetesebbé, és egyben kiélezettebbé a szópárbajt, amit kétségkívül én fogok nyerni... ujjaim alatt érzem, ahogy õzikém megborzong, finom virág illatát magamba szívva élesztem fel magamban újfent a vágyat... ahh Potter, mi a frásznak kell most itt cirkuszolni? Ha megunom, lepasszolom, nem kell pánikolni!

-Vesztettél Potter. – búgom mély hangomon nem kis gúnnyal, s egy csípõs mosollyal toldom meg a tökéletese fölényemet csillogtató hatást, ami csak még édesebbé teszi a kialakuló helyzetet... már ameddig türelmes leszek, és nem teszek róla, hogy Szent Potter egy darab fára hasonlítson...

Szinte fizikai örömöt okoz kimondani ezt a szót... vesztett. Mert így van, és bárhogy pedáloz kicsi Colinért, hiábavaló, mert az én szépségem, már rég csak értem bolondul. És teszek róla, hogy egy darabig ez így is maradjon.

- Colin... hogy tehetted ezt? Elárultál...- kezd bele Potter az érzelmes maszlagba, amivel általában minden hígagyú vagy épp ártatlan lelkû egyént meg tud hatni, így ár tisztán látom, hogy õzikém sem kivétel ez alól. De ameddig „biztonságban” van a karjaim között, még ezek az elcsépelt technikák sem fognak beválni...

- Nem árultalak el Harry. Soha nem tennék ilyet.- magyarázza vékony hangján Colin, kellemesen simogatja fülemet az a pár szó, amit szinte már suttog... ohh tudom én, milyen nehezedre esik ki mondani ezeket a szavakat, de ígérem kárpótollak a lelki szenvedésért...meg persze magamat is az elvesztegetett idõért...

- De hisz most is azt teszed! – folytatja tovább az érzelgõs dumát a fekete hajú, és én kényelmesen, kis szépségemet karjaimban tartva élvezem az elõadást... a lehetõ legjobban szórakozom. Lehet, hogy szadista énem burjánzik csak bennem, de ezt a barátságot tönkre tennem a legnagyobb buli, amit valaha megtettem... lassan tényleg apámra kezdek hasonlítani... nem baj! Egy jó pont az öregnek!

Ahogy Colin megrázza kis buksiját, illatos szõke fürtjei arcomat simogatva ontják magukból ismét az érzékeimet bombázó illatot, melytõl ágyékom ismét megsajdul s sürget a cselekvésre... ahh... ne húzzátok sokáig, vágjátok egymás fejéhez a sértéseket, sírjatok egy sort, aztán menjünk...

- Soha egy szót sem meséltem neki rólad vagy bármirõl, ami veled kapcsolatos. Ami köztünk van... – már-már suttogja a szavakat édes kis õzikém, csinos arcán enyhébb aránylatok suhannak át, még aranyosabbá téve pofiját...menten megzabállak...- ...az csak szex.

Milyen igazad van... azért örülök neki, hogy tisztában vagy a kapcsolatunk lényege felõl. Sok olyan buta libával, vagy épp értetlen kis fiúval volt dolgom, akik szerény személyem eddig és ezután sem létezõ szerelmét keresték, de mindannyian a lehetõ legmagasabbra koppantak, hogy aztán saját balféksége miatt nyihogjanak másoknak, ripityára tört szívecskéjük miatt...ami persze engem rohadtul nem izgatott, sõt még csak nem is rontott hírnevem fényén... így hát külön öröm, hogy legalább miattad nem kell aggódnom...

Halkan nevetve ízlelem meg nyelvemmel õzikém nyakának finom bõrét, elégedetten figyelem,a hogy puha ajkacskájába harap, és persze boldogságom még tovább dagad, ahogy Potter fájdalmasan szánalmas tekintetét is bezsebelem... el ne sírd magad...

Lehetséges lenne, hogy Szent Potter életének jelenlegi szerelmét tartom karmaimban...? Min szerencse... csak õ lehet olyan balfasz, hogy hiábavaló érzelmeket tápláljon az iránt, ami már az enyém.

- Colin... – drámázik tovább Potty, hangja már-már szívszorítóan hasít a levegõbe... menten megszakad a nem létezõ érzékeny lelkivilágom... ohh....

- Ha már itt tartunk... – duruzsolom vágytól elmélyült hangon, leheletemmel ingerlõen simogatom a cuki kis fülkagylót, mely csábítóan könyörög azért, hogy megrágcsáljam egy kicsit... ideje lenne felvetni az ötletemet... kezd kissé forró lenni a hangulat odalent...- Nincs kedved még egy menethez?

A várt hatás persze nem marad el, s õzikém még mélyebb arcpírjában jelentkezik... ennivaló vagy édesem...

- Vedd le róla a kezed! – rántja elõ pálcáját Szent Potter, de semmi esély ellennem... villámgyorsan varázsolom elõ én is fegyveremet, s mielõtt még bármit is csinálhatna, nonverbálisan csinálok belõle egy igazi, belsõ szellemi szintéhez illõ kõkemény szoborkezdeményt... már itt volt az ideje, hogy befogd a szád, és ne ugrálj annyit... kezdett idegesíteni...

- Harry...? – nyikkan Colin meglepetten, látszólag semmit sem vett észre az én halálosan gyors támadásomról... azért Potternek is van hova fejlõdnie... most sajnálom csak igazán, hogy nem tudom megörökítetni ezt a csodás pillanatot... biztosan sokan örülnének egy ilyen, kedves kis képnek...

De azt hiszem, ideje lenne végre tiszta vizet önteni abba a bizonyos pohárba az õzikémnél, most hogy végre a pápaszeme is hullamerevséges kapott, mert nem igen érti a szituációt...

- Nem érted, kicsi Colin? – érdeklõdöm, s nem kell odanéznem ahhoz, hogy tudjam engem figyel gyönyörû szemecskéivel, s én meg sem próbálom elrejteni kárörvendésemet...minek tenném?... na akkor nevezzük nevét a problémát...- Akkor elmagyarázom. Mit gondolsz, miért küldte el Ront?

Történelmi pillanat hölgyeim és uraim! Én, Draco Malfoy kimondtam a Weasly igazi nevét! Tapsot kérek, és ajándékot, had nõjön az egóm!

Hátha így jobban megérti az én kicsikém...

- Hogy ne legyen tanúja a beszélgetésünknek...- suttogja lágy hangján Colin.. oh látom kapizsgálod már mirõl van itt a beszéd...

- Okos fiú. Szerinted mit titkol Ron elõl? - rágcsálom meg édes kis fülcimpáját, kiélvezve karcsú testének izgató remegését...na.. gyerünk! Hát nem ilyen nehéz ez... Türelmetlenül morranok ezzel is ösztönözve a válaszra.- Ejnye Colin, használd a kis fejed.

- Az nem lehet... – nyikkan fel a felismeréstõl meghökkenten aranyos kis õzikém... végre... már kezdem azt hinni, hogy csak nyögdécselés közben jut majd eszedbe...

- Dehogynem. – kuncogok halkan... pontosan... helyes a válasz... vagyis a gondolat, ami megfogalmazódott abba n az édes kis buksidban...- Láttál már bárki mást, aki engedi, hogy az jóval alatta járó fiatal diák folyton vele lógjon? Meg akart téged kapni, és jó úton haladt... Nem igaz? Hisz oda vagy érte. Elég csak rád nézni... – szinte már morgom ezeket a szavakat, szemeimmel gyilkosan méregetem megkövült Pottyt... félreértés ne essék egy kicsit sem azért, mert az érzéseire lennék olyan féltékeny... nem...csak az szúrja a csõrömet, hogy szemet mert vetni az én játékszeremre... ismétlem az ÉN játékszeremre...

-Én mindig csak barátként tekintettem rá. – cincogja az én kis drágám, amitõl tökéletes jókedvem, s elégedettségem visszatér, bár eddig sem volt kétségem afelõl, hogy õzikécském csakis az én társaságomra vágyik...hehe...

- Helyes... És ez maradjon is így. – duruzsolom tanácsként, amit érdemes megfogadnia, amíg velem aktívkodik... nehezen viselném, ha ez a szemüveges szerencsétlen is húzná velem párhuzamosan.... amibe én berakom kis barátom, abba senki más nem teheti bele a „kezét”.... Különben is.. ilyesmit csak én csinálhatok! Sajnálatos módon, mesterien értek ahhoz, hogy tartsak egyszerre több csinos vasa is a tûzben, ami meglepõ módon most nem történt meg... úgy látszik szexuális életem minden másodpercét kiteszi ez a szõke szépség...

- Sajnálom... – hallatszik Colin vékony kis hangja, de legnagyobb bánatára az õ Szent Pottere még mindig legyökerezett lábakkal áll, mintha épp most öntöttel volna rá egy kis betont hajfixáló gyanánt... - Dermesztõ bûbáj?

Ohh hát csak most vetted észre? Nem hibáztatlak érte... alattomos húzásaimat a legtöbben követni sem tudják... a jó kisfiúk is csak csendben rosszalkodnak... az már más dolog, hogy én legtöbbször szeretem ha mindenki tud a „csínyeimrõl”....

- Ühüm... – helyeselek, s hogy állításomat bizonyítsam nagy szívfájdalommal, de elválok kis szépségemtõl, hogy egy sokkal rondább látványt hozó illetõhöz sétálva kopogtassak annak fején... ejha Potter... azt hiszem ez a hang mindent elárul...- Mindig is tudtam, hogy üres a fejed Potter.

- Hagyd abba! Oldd fel a bûbájt!- rikkantja méregtõl szikrázó szemekkel kis õzikém, amit minden bizonnyal egy cseppet sem kedves nevetésem váltott ki belõle, de nem érinti meg szívemet túlzottan... különben is... itt én osztom a parancsokat...

- Megtehetném, de nincs kedvem. – húzom ajkaimat ellenállhatatlan csípõs mosolyra, melytõl gyönyörû szemecskéiben felparázslik a düh apró kis lángocskája, ami veszettül szórakoztat, fõleg azért mert még kívánatosabbá teszi õt...

- Hogy merésze... – hadarná is, de én megunom... ugyan, minek ide a fölösleges szócséplés?

Egy könnyed mozdulattal szorítom karcsú kis testét a falhoz, vágytól sajgó testemmel hozzásimulok, magamba szívom finom illatát, vadul támadok puha ajkacskáira, melyek engedelmesen megnyílnak nyelvem elõtt, s én végre elmerülhetek szájának forróságában.. ohh, hát így máris jobb... lágy remegéssel adja meg magát, karcsú ujjacskái hajamba kalandoznak, lágyan túrnak bele ezüstszõke tincseimbe... arroganciám, és egóm ha lehet csak még jobban megnövekszik, hisz hiába tudtam eddig is, de most már holtbiztos, hogy kicsi Colin elkábul egy érintésemtõl is, ha úgy szeretném... és ez ellen senki sem tehet...

- Draco... – sóhajtja érzékien, s én elégedett, öntelt mosollyal válok el finom ajkacskáitól... azt hiszem a mai napra hagyom, hogy feldolgozza lebukásának szörnyû tényét, elég lesz ha holnap támadok rá galádul...

- Na így mindjárt más. Holnap találkozunk. Most segíts drága barátodon, mielõtt hálót szõnek rá a pókok. – vetem oda, gúnyos nevetéssel, majd szokásos arrogáns Draco-féle-mosolyommal sétálok el laza léptekkel, egyedül hagyva a maga „kis problémájával” õzikémet... az, hogy sikerül-e nekik hatástalanítaniuk bûbájt nem az én dolgom. Felõlem akár kerti dísz törpe is válhatna belõle, az sem izgatna túlzottan...

 

*

 

Bosszantó... ez az egy dolog, amit erre az irritáló helyzetre jellemzésképp tudok mondani...

Édes kis õzikém kerül, akár a répa a nyuszikat, minden egyes pillanatban baráti koszorújával járkál, mintha önkéntes védelmet toborzott maga köré, s bennem a szexuális igényeim kielégítése iránti ingerenciám kisebb idegrohamhoz vezetett, mivel egyetlen alkalommal sem tudtam elcsípni, valahányszor vonultam el mellette sztáros csillogásomban... nem mintha ne esett volna nehezemre szétrebbenteni a sok bárgyú idiótát, de nem oldottam volna meg vele aprócska gondomat...

Viszont az egyetlen, ami vígasztal, hogy Potter t is két kilométeres körzetben kerüli, ami azt jelenti vége rájött, hogy én, bölcs Draco nem sületlenségeket tömtem a pici fejecskéjébe... ugyan akkor, ez még mindig nem enyhít gatyámban elégedetlenkedõ kis barátom kínján...

Így hát, most, hogy Crack és Monstro kíséretében betérek – Colin valószínû tartózkodási helyébe- a könyvtárba, úgy döntök, fittyet hányok arra, hol is vagyunk, megyek megkeresem édes kis játékszerem, s kiélem perverzióimat, melyek az utolsó bájitaltan óra alatt gyülemlettek fel bennem... hihetetlen, hogy Piton morgása mennyi erotikus gondolatot ébreszt bennem...

Két gorillámnak egyértelmû népelterelõ parancsot adok, hogy nyugodt körülmények között zavarjam le gyors menetem Colinnal, feltéve ha megtalálom...

Zsebre tett kézzel, könnyed léptekkel haladok a sorok között, s ahogy az egyetlen, karcsú, bájos kis alakon meg akad tekintetem, ajkaimra önkénytelenül s széles, elégedett vigyor kúszik, s akár egy éhes ragadozó, lopakodva közelítem meg áldozatom... vigyázz õzikém, mert most egészen biztosan felfallak...

- Szia kicsi Colin... – köszöntöm a kis édest, s õ összerándulva emeli rám csodás, mélykék szemecskéit... hmmm... micsoda meleg fogadtatás... türelmetlen vagyok, már a látványodtól is beton kemény merevedésem van, és te képtelen vagy még köszönni is? Micsoda modor.. meg is büntetlek érte...hehe...

- Már nem is köszönsz nekem? - ejtem rabul izgató kis testét kezeimmel ám hatást, azt még mindig nem érek el... addig húzza az idegeimet, míg el nem szakad türelmem hajólánc vastagságú cérna szála...- Mondd csak... – kezdem, leheletemmel érzékien simogatom duzzadt ajkacskáit, s támadási kényszeremmel dacolva szemezek vele csupán...- Mikor váltam áttetszõ üveggé, hogy így keresztülnézz rajtam?

Na akkor most jön az, hogy elfogy a türelmem...

Durván ragadom meg állát, s fejét felemelve kényszerítem arra, hogy jég kék íriszeimbe mélyedjenek gyönyörû szemecskéi...

- Sajnálom... – mondja halkan, s lám már meg is van hatás... egy kis unszolásra volt szükséged látom, már... legnagyobb örömömre vékony karjai nyakam köré fonódnak, édes kis ajkacskáinak megtámadására ösztönözve, s ahogy elehetõvé válnak, azonnal rájuk vetem magamat, nyelvemmel szájába hatolok, s õ készségesen hozzám simulva engedi, hogy falni kezdjem... viszonozza forró csókomat, melytõl péniszem kínzó lüktetése felerõsödik, s arra ösztönöz, hogy a lehetõ leggyorsabban csapjak bele a lecsóba...

A csókot megszakítva hajolok el tõle, teret hagyva neki édes, izgatott kis pihegésére, hogy egy darabig gyönyörködhessem máris kábán csillogó szemecskéiben, s ujjaimmal lágyan végig ívelve nyakának puhabõrén, hívjam fel figyelmét arra, mi is fog most következni.. borzongva hunyja be szemeit, s nagyot nyelve kapaszkodik meg a könyvespolcban, remeg kis testét kétségbeesetten megtartva... ennyitõl elbódulsz kicsi Colin? Ejnye... hát mi lesz akkor késõbb?

- Tudod...- hajolok ismét hozzá, leheletemmel simítok végig tejfehér, érzékeny bõrén, hogy füléhez érve nyalintok bele des kis fülkagylójába, melytõl reszketeg sóhajjal kapaszkodnak belém kezecskéi...- arra gondoltam...- harapdálom meg fülcimpáját, fokozva reszketését, kezemmel átölelve karcsú derekát tartom meg...ejnye.. össze ne ess nekem...- hogy megtanulhatnál halkan szeretkezni... mit szólsz hozzá?

- Mi... ne...ne itt..!- nyög erõtlenül, s én halkan felkuncog égetek forró csókot virágillatot árasztó bõrébe, gyengéd szívással otthagyva érzékien vöröslõ jelemet... nem ehetek mást... muszáj lesz megszoknia, hogy ott kapom el egy kis szexre, ahol épp kedvem tartja...és ha az a könyvtár polcai között van, akkor ott teszem magamévá...

Halk kis nyögése felbátorít, nem mintha lettek volna ilyen gondjaim, s érzéki lassúsággal, kezdem kibontani ingjének gombjait, kivételesen nem szaggatom le róla... nem lenne tanácsos pucéran kikászálódnia innen....hehe...

- De, de... pontosan itt foglak meghúzni...- duruzsolom, vágytól rekedtes hangon, s lassan simítom tenyeremet mellkasának selymes, hófehér bõrére... nyögve temeti arcát vállamba, puha kis ajkaival kábán hinti be szabadon lévõ bõrfelületemet édes kis csókjaival, melytõl a testemben fellobbanó lángok csupán, még hatalmasabbá válnak, elsöprõbbé, tovább támadva önkontrollom határait... hát jó... nekem mindegy... legalább lelkesebb leszel...- légy jó fiú, s fogd be azt az édes kis szádat, ha nem akarod, hogy a könyvtárban csücsülõ összes diák idegyûljön...

Persze, azt már nem kölességem neki elárulni, hogy Crack és Mostro szerény testi méreteivel tartja vissza az erre járókat... hol lenne, úgy az izgalom?

Félén kis bólintással harap duzzadt ajkacskájába, s behunyt szemekkel veti fejét hátra.... ohh, micsoda látvány... azért az arcszíne sem kutya... a piros eme árnyalata esküszöm nem létezik... de nem igazán fontos... jótékony ez a félhomály...

Halkan kuncog vándorolnak ajkaim egyik mellbimbójához, lágyan harapdálva ingerlem a kis csúcsocskákat, míg kezem hasát végig cirógatva érkezik el gatyájához, s segítõkészen segítek neki megszabadulni tõle, lecsúsztatom, s felszabaduló péniszére fonva ujjaim, kezdem lágyan masszírozni.. hangos nyögését elfojtva veti hátra fejt, puha szõke tincsei játékosan követik mozdulatait, ahogy összeszorított szemekkel, vállamba mélyedõ vékony kis ujjacskáival próbálja hol megtartani magát, hol pedig magába zárni ezeket az édes kis hangokat...

Eddig derekát ölelõ kezem útnak indul gerincének kecses vonalán, s kerek fenekén végig ívelve érkezik el bejárathoz.. lágyan, ingerlõen cirógatom meg, majd egy hirtelen mozdulattal vezetem belé egyik ujjamat, s érzéki mosollyal figyelem, ahogy arcára kiülnek élvezetének szépséges jelei, karcsú teste összerándul, térdei megremegnek... csak, hogy nem sokáig fogom bírni én sem, mivel férfiasságom olyan, akár egy beton oszlop.. fájóan lüktet, kikívánkozik sanyarú börtönébõl...

Hirtelen mozdulattal ragadom meg egyik formás, hosszú combját, s derekamhoz felhúzva dörgölöm hozzá vágyam kõkemény bizonyítékát, melytõl arcát mellkasomba temetve tompítja el kéje nyögdécselését... mély nyögésemet vissza sem tartva mozdulok meg ismét, tovább fokozva a forró hangulatot, a perzselõ kis lángocskákat, melyek bõröm alatt végig haladva összpontosulnak merevedésembe...

- Látod, mit ki nem hozol belõlem...? Mi lenne, ha nem is várnánk tovább...?- súgom fülébe, s õ nyöszörögve öleli át nyakamat, sajgó testemet magához szorítva...

- Khérlek...Dhraco..ahh...- sóhajtja, s én mély egyetértéssel teszek eleget néma, vagy inkább halk kérésének, széles vigyorral, sliccemet lehúzva szabadítom ki türelmetlenül ágaskodó péniszemet, s ujjaim helyét átvéve, kíméletlen mozdulattal hatolok forr kis testébe, s zilálva torpanok meg, ahogy az édesen szorító kis izomgyûrûket megérzem férfiasságom körül... ohh... hát majdnem a végcél jött elõbb...Heves mozdulattal tapadok ajkaira beléfolyatva kéjes kis sikolyát, nyelvemmel éhesen táncolva szájacskájában, játékra hívva az õ bódult kis nyelvecskéjét is... vad marcangolása közben, mozdulok meg, s egy percet sem tétovázva mélyedek le benne erõteljes lökésekkel, péniszemmel minden egyes alkalommal erõteljesen megérintve prosztatáját, melytõl rendszerint kéjes kis nyögésekkel szakítja meg a csókot... elválok ajkaitól, zilálva hajolok nyakának kecses ívére fogaimmal õrjöngve, mégis lágyan kezdem harapdálni, vékony kis ujjai hajamba túrnak, magához szorít, vadul reszketõ teste hozzám simul, csípõjét felém lökve veszi fel õs is szeretkezésünk ritmusát...

Hirtelen mozdulattal vágom még mélyebbre merevedésemet, s kis teste vezényszóra feszül meg kezeim között.. reflexszerûen apasztom tenyeremet puha ajkacskáira, elfojtva kéjes sikolyát, hosszan gyönyörködve csodaszép arcocskájában, mely ánuszának édesen szorongató érzésével együttesen hozzák el számomra az orgazmus megváltó gyönyörét, hogy forró láva tengerrel árasszák el testemet, perzselõ forróságukkal bekúszva egészen csontjaimig, mély sötétségbe rántva, hosszas lebegésre késztetve... ohh....

Zilálva temetem arcomat nyakába, s levegõért kapkodva hallgatom pihegését, ahogy halkan nyöszörögve sóhajtozza nevemet, szakadatlanul... oh... ez rohadt jó volt... talán többször kéne könyvtárban csinálnunk...

Kicsusszanva kis testébõl, segítem kis barátomat ismét helyére, s sliccemet felhúzva kezdek bele édes kis õzikém összekaparásába... Egyik kezemmel átkarolom derekát, megtartom reszketõ kis testét, s formás combjaihoz hajolva kanyarítom le az ott pompázó sperma csíkot...

- Dra...Draco!- nyög arcán mély vörös pírral, zavartan kitáguló szemekkel.. most mit vagy úgy oda? Már korábba is nassoltam rólad...érzéki, mégis roppantmód perverz mosollyal feszítem szét lábait gyengéd erõszakkal, s péniszét és bejárattá megtisztítva az õ saját és az én magomtól, váltok ki belõle még vadabb remegést... ohh hát mestere vagyok én a zavarba hozásnak...

S miután alsógatyájával együtt, gatyáját is rásegítem, s övét is elrendezem, széles vigyorral simogatom meg, bájos, kipirult arcocskáját...

- Nagyon édes vagy ilyenkor, kicsi Colin...- duruzsolom, s õ szemeit lesütve sötétíti el arcpírját... megzabálom...

- Malfoy!- zendül, egy mély, mégis rohadtul irritáló hang, melytõl szemeit megforgatva, fordítom Colinnal egyetemben fejemet a könyves polcsor szélén álló Poterre, ki a leehetõ leggyilkosabb tekintettel méreget minket... no lám... vajon mennyit látott? Nem érdekes.. ráteszek még egy lapáttal...hehe...

Azért furcsa, hogy csak úgy feltûnik mindenhol.. sebaj... majd teszünk ez ellen is... van egy-két trükk a tarsolyomban, apám fekete mágia oktatásaitól... hehe...

- Ó hát te is itt vagy? Hihetetlen, hogy mindenhol feltûnsz! Idegesítõ szokás, Potty!- húzom gúnyos mosolyra ajakim,s még mielõtt zsebébe mélyedt keze elõkotorhatná pálcáját, én már jóval megelõzve õt, szegezem rá enyémet.- Már mehetsz is.

 

2008.11.23 21:12

Colin:

 

Csodálatos érzés ahogy magamban érezhetem õt... Bizsereg egész testem, fázom és melegem van... Hihetetlen...

- Nem is volt olyan nehéz, igaz...? - hallom rekedtes hangját a fülem mellett, és kábán pillantok fel rá. Nyakamhoz hajolva kezd élvezettel, lassan nyalogatni és már ez is annyira jó, hogy... ahh...

Kéne valamit válaszolni. Talán elküldeni a fenébe vagy ilyesmi, de hirtelen mélyen belém vágja magát, és belesikoltom az üres tanterembe, mennyire csodálatos is ez... Végigkarmolom a hátát, de talán észre sem veszi, mert egy hangosabb hördülés után vad mozgásba kezd, újra és újra mélyen elmerülve bennem, olyan vad hévvel, ami már szinte fáj, és mégis annyira csodálatos, ami még soha semmi sem életemben.

Csókoljuk, faljuk és harapjuk egymást. Nem számít már semmi... csak a gyönyör amit ad nekem, és amit én nyújtok neki.

Egy vad, durva lökés, és csípõmet megemelve lendülök elé, hogy minden eddiginél mélyebben befogadjam õt, és a gyönyört, ami szétrobban testemben, árad és dagad, majd kihömpölyögve belõlem õt is magával rántja a mélységbe....

Távolból hallani csak sikolyomat, és az õ kiáltását...

 

 

 

Draco...

 

 

 

Magához ölelve hever el mellettem. Behunyt szemekkel hallgatom saját és az õ légvételeit, puha csókját érzem duzzadtra marcangolt ajkaimon, gyengéd cirógatását arcomon...

Tetszik ez a gyengédség.

 

Felemelem nehéz szemhéjaimat, és õ elmosolyodik. Szokásos öntelt de sármos, Dracós. Nem hiszem el, hogy ez a szemét megint megtette velem! Mi több... én megint élveztem. Hajaj, de mennyire!

Hát Colin... szex-függõ lettél.

Töröld le a képedrõl azt a vigyort. Sóhajtva bújok hozzá, és magamba szívom finom illatát, testének kellemes melegségét... Igen, ez jó...

Élvezzük a nyugalmat és harmóniát.

 

Viszont az idõ múlik, és Harryék már biztosan keresnek, elvégre nagyon hirtelen tûntem el.

 

- Mennem kell... - súgom, és elgyengült, kocsonyaként remegõ testemet összekaparva támaszkodom fel. Huhh... Karja derekamra fonódik, és azonnal elgyengülök.

- Ne olyan hevesen...még van egy nassom... - búgja perverz vigyorral. Rosszat sejtek. Mire készül?

- Mire...? - kérdezném miközben hanyatt fektet, de azonnal belém reked a levegõ, ahogy mosolyogva nyal végig hasamon, spermámat módszeres és lassú nyelvcsapásokkal eltûntetve. Jézusom...

Soha életemben nem voltam még ilyen zavarban! Lángol a képem, és félénk nyöszörgésemet markomba folytva figyelem tevékenységét. És ez még nem elég, nyelve lejjebb siklik, és már ahh onnan is....!!!

Elégedett mosollyal nyalja meg a száját. Ah anyám... eltakarom szemeimet is egyik kezemmel, másikkal mellkasába bokszolok finoman.

- Ne csináld! Zavarba hozol... - mondom neki, de érzékien nevetve kapja el kezem, és finoman megharapdálja ujjaimat.

- Na ne mondd... - súgja.

- De mondom... - morgom halkan, és végre elenged. Lemászik rólam, és öltözni kezd.

- Öltözz te is... az elõbb siettél valahova... - mondja.

Ja igen, tényleg. Szégyenlõsem kapom magamra cuccaimat, és mire végzek, õ már az ajtónál áll. Az ajtó felé suhint pálcájával, és feloldja a lezáró bûbájt. Elképesztõ, hogy szavak nélkül is tud varázsolni...! Pedig még nincs túl az RBF vizsgákon, ha jól tudom. Pedig ilyet csak azok tudnak, akik már azon is túl vannak, sõt, sokan még azután sem képesek megtanulni. Õ pedig... Szóval elképesztõ. Még Harry sem tud ilyet.

Ahogy kiérünk a folyosóra, átkarolja a derekamat, és készségesen simulok oldalához. Fél kézzel csukja be az ajtót, amikor felzendül egy dühös hang mögöttünk.

- Veszed le róla a kezedet, Malfoy! - dörren, és meglepetten fordulok a hang irányába. Jézusom, ez Ron!

- Weasly! Hát voltál kedves csatlakozni, kis körünkhöz? Nagyon aranyos vagy, de jobban tennéd, ha eltolnád a képedet, mielõtt módosítok rajta. - válaszol Draco gúnytól csöpögõ hangon. Ron dühösen vörösödik el, és nagy levegõt vesz...

- Ereszd el, Malfoy! - zendül fel egy másik hang, mélyen és tisztán. Oldalra kapom a fejem, és a dühös Harry smaragdzöld szemeit meglátva összerezzenek. Hû de dühös... Farkasszemet néznek a gúnyosan mosolygó Dracoval, aki könnyedén maga elé húz.

- Ugyan miért tenném? - támasztja állát a vállamra, és derekamat átölelve simul a hátamhoz.

- Õt is csak kihasználod...Undorító féreg vagy, Malfoy. - köpi dühösen Harry. Még soha nem láttam ilyennek.

Draco felnevet mély hangján, és nyakamba csókol. Ne...ne csináld...

- Ahogy te is. - válaszolja, és ujjai arcomat cirógatják. - Úgy emlékszem, hogy te sem vagy egy szent, Potter. Csak te titkolni próbálod én nem...

Harry dühe fellángol.

- Te... - kezdené levegõért kapkodva, de Draco félbeszakítja.

- Nem kell a duma, Potter. Van, akit nem tudsz átejteni. Te is épp úgy húzod a fél iskolát, ahogy én. Nincs mit szépíteni rajta. Csak hogy... - halkul el hangja, és erõsebben magához szorítva nyalja végig forró nyelvével nyakamat, és behunyt szemekkel sóhajtok fel. Neh... óh...

- Õ az enyém. - teszi hozzá. - Önként, s dalolva. És ha hozzá nyúlsz, teszek róla, hogy ne élj sokáig.

Szavai hallatán felpattannak a szemeim, és mélyen elvörösödve nézek Harryre. Na most aztán nagy pácban vagyok...

- Ron! - csattan a hangja. - Menj most el.

- Na de...

- Azt mondtam hagyj magunkra!

Draco halkan kuncogva figyeli velem együtt, ahogy a lángvörös arcú Ron eltûnik a folyosó kanyarulatában. Harry felénk fordul, arcán leplezetlen dühvel.

- Õ nem a tiéd. Nem is lehet, hiszen Griffendéles! - sziszegi.

Talárom nyakkivágásába bújnak Draco ujjai, lágyan cirógatva bõrömet.

-Vesztettél Potter. - duruzsolja, és hallom hangján, hogy mosolyog.

- Colin... - fordulnak felém a smaragdzöld szemek. - ...hogy tehetted ezt? Elárultál...

Szemeiben fájdalom csillan, és értetlenül figyelem. Bûntudatom beborít...

- Nem árultalak el Harry. - válaszolom halkan. - Soha nem tennék ilyet.

- De hisz most is azt teszed! - kiáltja.

Megrázom a fejem.

- Soha egy szót sem meséltem neki rólad vagy bármirõl, ami veled kapcsolatos. Ami köztünk van... - halkul el a hangom. Mélyen elpirulva sütöm le a szemem. - ...az csak szex.

Kuncogva nyalja meg Draco a nyakam, és ajkamba harapva folytok el egy sóhajt.

- Colin... - súgja Harry szomorúan. Miért ilyen? Nem értem...

- Ha már itt tartunk... - szólal meg Draco a fülem mellett. Forró lehelete csiklandozza érzékeny bõrömet. - Nincs kedved még egy menethez? - súgja, hogy csak én halljam.

Elpirulok.

- Vedd le róla a kezed! - kiált fel Harry, és pálcája Dracora szegezõdik. Ha varázsol, én is megsérülhetek!

- Harry...? - nézek rá megszeppenve.

- Nem érted, kicsi Colin? - kérdezi Draco halkan. Oldalra pillantok, és vidáman csillogó szemeibe nézve rázom meg fejem. - Akkor elmagyarázom. Mit gondolsz, miért küldte el Ront?

A dermedten álló Harryre pillantok.

- Hogy ne legyen tanúja a beszélgetésünknek...

- Okos fiú. Szerinted mit titkol Ron elõl? - harap finoman a fülcimpámba. Mivel nem válaszolok, bosszúsan sóhajt fel. - Ejnye Colin, használd a kis fejed.

Hirtelen eszembe jutnak apró kis dolgok. Ahogy Harry rám néz, megölel, nekem adja a a csokis süteményét, mosolyog rám, hajamba túr...

- Az nem lehet... - nyögöm döbbenten, és Draco arcát fürkészem. Hazudik. Biztos, hogy hazudik. Ez lehetetlen!

- Dehogynem. - kuncog. - Láttál már bárki mást, aki engedi, hogy az jóval alatta járó fiatal diák folyton vele lógjon? Meg akart téged kapni, és jó úton haladt... Nem igaz? Hisz oda vagy érte. Elég csak rád nézni... - komorul el az arca.

Megrázom a fejem.

-Én mindig csak barátként tekintettem rá. - válaszolom halkan.

Elvigyorodik.

- Helyes... - súgja. - És ez maradjon is így.

Harryre nézek, aki még mindig mereven néz engem.

- Sajnálom... - mondom neki halkan, de nem válaszol. Meg sem mozdul. Mi ez?

Lepillantok az engem ölelõ karokra, és Draco kezében meglátom a varázspálcát.

- Dermesztõ bûbáj? - kérdezem döbbenten. Mikor csinálta? Észre sem vettem...

- Ühüm... - enged el végre. Harry elé lépve megkopogtatja a fejét, ami keményen kong, mint a fém. - Mindig is tudtam, hogy üres a fejed Potter. - nevet gúnyosan.

- Hagyd abba! - szólok rá. - Oldd fel a bûbájt!

- Megtehetném, de nincs kedvem. - mosolyog rám. Dühösen viszonzom pillantását.

- Hogy merésze... - kezdeném, de hirtelen a falhoz szorul a hátam, és egy test simul hozzám szorosan, és egy száj folytja belém a méltatlankodást. Vad, éhes csókja teljesen letaglóz... Hajába bújnak ujjaim, és készségesen simulok hozzá.

- Draco... - sóhajtom kábán, és mosolyogva enged el.

- Na így mindjárt más. - súgja. - Holnap találkozunk. Most segíts drága barátodon, mielõtt hálót szõnek rá a pókok. - kuncogja, és elégedett vigyorral, kényelmesen elsétál.

 

Megkeresem Ront, és Hermionét, aki feloldja végre a bûbájt Harryrõl. Hiába faggatják a többiek, nem mond nekik semmit, és én is hallgatok.

Sajnálom, hogy így alakult... Ha Draconak igaza van... Adja az ég, hogy nincs.

 

Kettesben maradunk a Griffendél ház nappalijában, és a kandalló tüzet figyelve feszengünk.

- Harry... - szólalok meg végül.

- Nézd Colin. - válaszol komoran. - Õ és én ellenségek vagyunk, hisz tudod. Nem tudom mi a célja veled, de... légy résen.

- Célja? - kérdezem halkan.

Milyen cél? Hisz nem kért vagy mondott semmit. Csak... szexeltünk és kész.

- Nem tudom miben mesterkedik. De hidd el, nem jó ha vele vagy. Draco körül mindenki megégeti magát, hisz hallottad a pletykákat. Ha szerel...

- Nem! - vágok a szavába. - Nincs köztünk semmi. Mi csak... - pirulok el, és szám elé szorítom a kezem.

Felém fordul, és megborzolja a hajamat.

- Rendben. De ha továbbra is barátok szeretnénk maradni, akkor ne találkozz vele többet. A barátság sokkal értékesebb dolog holmi testi élvezetnél.

Szomorúan bólintok. Igaza van.

Mától kerülni fogom õt.

 

És Harryt is.

 

*

 

Osztálytársaimmal, és barátaimmal kifordulunk a folyosóra, és a könyvtár felé indulunk. Szokásos program, csak éppen mindig Harryvel és Ronnal tettem. De ma, az elsõ tanítási napon, így az ünnepek után, megváltozott minden. A tegnap történteket még fel kell dolgoznom...

 

A folyosón szembe jön velünk Draco és csapata. Õ a szokásos sármos mosolyával, sztáros valójában, teste körül menõn lebegõ sötét talárral halad, és bezsebeli az elismerõ pillantásokat. Hát tényleg észbontóan fest...

Elfordítom az arcomat, és a többiekkel haladunk tovább a könyvtárba.

 

*

 

Felállok az asztaltól. Képtelen vagyok koncentrálni... Elindulok az egyik polcsor mellett, és végre megtalálom a könyvet ami kell. Leveszem, és szétnyitom, amikor egy árnyák vetõdik a lapokra.

- Szia kicsi Colin... - hallom a bársonyosan simogató mély baritont. Összerezzenve pillantok fel. Draco...? Mit keres itt?

- Már nem is köszönsz nekem? - támaszkodik meg fejem mellett kétoldalt a könyvespolcon, elzárva elõlem a menekülés útját. - Mondd csak... - leheli ajkaimra. - Mikor váltam áttetszõ üveggé, hogy így keresztülnézz rajtam?

Dühösen néz le rám, és államat megfogva kényszerít hogy a szemébe nézzek.

- Sajnálom... - suttogom elpirulva. Istenem, milyen hatással van rám... remegek mint az õszi falevél. Nyaka köré fonom karjaimat, és lehúzom egy éhes csókra. Halkan sóhajtva szorít magához, és nyelvével szenvedélyesen hatol a számba. Csókoljuk, faljuk és habzsoljuk egymást... Csodálatos. Imádok csókolózni vele.

 

2008.11.22 22:49

Draco:

 

- Nehh... ne csináld... – motyogja lágy kis hangján, csinos arcocskája lassan közelebb kerül a egy eddig ismeretlen színárnyalathoz, amit eddig ember még nem látott... aprócska kezeivel kétségbeesetten tapasztja be száját, elrejti elõlem a világ legédesebb hangjait, de ne izgat túlzottan, hiszen én, Draco Malfoy mindenkibõl kicsalom amit kell...én kis gonosz...

Csupán halk kuncogást engedek meg gyenge, bágyadt tiltakozására, s ahogy fogaimmal leküzdöm róla a már fölöslegessé vált alsónadrágot, izgatóan simogatom leheletemmel merevedését... oh, hát látom már, hogy nincs ellenedre... senkinek sincs ellenére a dolog, ha velem találja magát szemben... ego ismét a plafonon, de hát az ember megengedheti magának, ha olyan mint én...

Kis teste remeg akár a kocsonya, térdei is reszketnek, s izgató tevékenységem hatására már tartani sem bírná magát, de én hõsiesen, ugyan akkor perverzióktól túlhevülten kapom fel karcsú kis testét, leheletnyi súlya meg sem kottyan... azt hiszem kénytelen leszek valami kényelmesebb után kutatni.. hmm... ezek az asztalok nem elég nagyok, már pedig az elkövetkezendõ percek eseményeihez nagy felület szükséges... vagyis inkább stabilabb... hehe...

Jégkék szemeim azonnal rátalálnak az ideális bútordarabra s kényelmes léptekkel sétálok oda... és most.. ideje enyhíteni szörnyû ágyéki fájdalmamon...

- Tanári asztalon még úgysem csináltam... – kommentálom az tanári asztalhoz vonatkozó gondolataimat, s ahogy lepakolom rá az én õzikémet, mélységes zavarral néz fel rám, s mérhetetlen zavarával már csak csinos kis pofija színe vetekedhetne, és gyanítom, hogy holt versen lenne a végeredmény... elõbb-utóbb megszokja, csinálni fogjuk még mi extrémebb helyen is.... tulajdonképpen bárhol, ahol megkívánom... vagy bárhol, ahol rátalálok... hehe...

- Perverz... – hebegi halkan. Ó igen... sokan vetették már a szememre ezt az aljas vádat... kikérem magamnak! Én a perverzségen már túl vagyok.... ez annál sokkalta rosszabb... majd ha egyszer lesz hozzá, idõm és energiám, meg persze kreativitásom –ami miért is ne lenne?- akkor majd kitalálok neki egy új nevet...

Eme aranyos kis megjegyzése, elõhozza ismét jókedvem, s én érzéki nevetéssel veszem birtokba újra duzzadt kis ajkait, s õ minden ellenkezési hajlamával ellentétben engedelmesen hagyja, hogy nyelvemmel éhesen körözzek szájában...

- Nem is tudod mennyire... – lehelem érzékien, puha kis ajkai rebegnek csábító tetteimrõl, s hogy még egy lapáttal rárakhassak, ujjaim kígyóként fonódnak péniszére, s kínzó kényeztetésbe kezdenek.. kéjes kis nyögéssel veti hátra fejét, huncut kis tincsei lágyan repülnek utána, még bájosabbá teszik kipirult kis arcát ebben a csodás perverz pillanatban.... azt hiszem, komolyan ezt hiányoltam... egyik eddigi szex éhségem kielégítésére szolgáló áldozatom sem gyakorolt rám ilyen hatást, max. csak jól meghúztam aztán szevasz... de õt tovább lehet élvezni... hehe...

Szelíden segítek neki lefeküdni, hogy kutató tekintetem minden eges reszketõ porcikáját bejárhassa, elégedetten figyelem szép arcát, ahol a kéj és az élvezet egyértelmû jelei mutatkoznak meg, s szokásos Dracos-dejóvagyokén- mosolyomat csalja ajkaimra, mely egómat ismét növeli, így már azon sem csodálkoznék, hogy az amúgy stabil plafon a fejemre omlana... ohh.... hát balesetek elõfordulnak...hehe...

Kába kis szemei felnyílnak, s vágyfátyolán át is arcomat kutatja, enyhe kis dühvel... tudom én hogy nehéz elfogadni a nyilvánvaló tényt, hogy én gyõztem.. mint mindig...

Nem hagyom, hogy sokáig figyelhessen eledzõ dühére, jobban mondva hogy bevághassa a durcát, vagy épp egy pillanatra is másra gondolhasson, ajkaim közé veszem merevedését, s így fokozom kínzó vágyát, ami valljuk be engem is gyötör rendesen... gyanítom, hogyha a gatyám nem lenne ilyen strapabíró anyagból, szétrepedne péniszem kitart veszítésére... ezen sürgõsen segítenem kell... így hát ahogy csak tudom, kissé ügyetlenül, ám hatékonyan szabadítom meg magamat a feleslegessé vált ruhadaraboktól... máris jobb...

Karcsú kis teste reszket akár a nyárfalevél, vékony kis ujjai hol az asztalban hol pedig hajamban keresnek kapaszkodót, édes kis szájából izgató nyöszörgés szûrõdik ki...ohh... hát kicsi Colin te sem vagy kutya, ha felakarod tüzelni a másikat... lehet, hogy nem tud róla, de jó úton jár arra felé, hogy az õrületbe kergessen... azt nem mondom, hogy a rabjává tehet, mert arra nem képes senki, de egy darabig még vele fogom edzeni magamat...jó darabig...hehe...

Hirtelen, remegve tornássza magát ülõ helyzetbe, ami tevékenységét félbehagyja, egy centit sem tud mozdulni, mivel én aranyos módon kényeztetem kínzóan... nem mész te sehová.. úgy sem jutnál messzire õzikém... a csúnya farkas elõbb vetné magát rád...

- Ha...hagyd...abba, mert én...mindjárt... – leheli reszketegen csábító kis teste hevesen remeg... ohh hát igaza van... muszáj lesz abbahagynom, pedig finom kis falat az ott alul... de minden vágyamat s vadállati ösztönömet leküzdve, malfoy-i nyugalmamat magamra erõltetve, cirógatom szép testét, addig míg meg nem nyugszik, s alkalmassá válik arra, hogy tovább húzzam kicsit... nem tehetek róla.. javíthatatlan mániám a kínzás... után csak élvezetesebb lesz a dolog...

Hevesen vetem magamat duzzadt, puha kis ajkaira, szenvedélyesen veszem birtokba, hogy forró kis barlangjában hívjam táncra bátortalan kis nyelvecskéjét, ami most az enyémhez hasonló vehemenciával viszonozza kéjtõl túlhevített csókomat, s fûszerezi meg édes kis szikrákkal, ahogy vékony kezeit körém fonva simítja össze felhevült bõrünket... ohh... tudod, meddig csinálhatod ezt? Míg minden jeges tea el nem párolog az ereimbõl...

Lüktetõ merevedésem az övéhez simul, felnyögve próbálom lehûteni kedélyemet, ám ez csak tovább segíti a vékony kis cérnaszál elszakadását, forró lángtenger útjára indítja, s rá tesz még egy lapáttal vágyam kínzó ordításához... nyugalom, egy perc és meglesz... huh...

Formás lábai derekamra kulcsolódnak, közelebb vonnak magukhoz, ám én nem adom meg neki a kegyelem „döfést”... micsoda szójáték...hehe...

Csak tovább kínzom, s õ nyöszörögve húz magához még közelebb... látom szeretnél valamit mondani... ige? Hadd haljam... úgy is szeretem azt a vággyal túlfûtött hangocskádat...

- Mit szeretnél...? – érdeklõdöm érzékien megnyalintva kívánatos is fülét, leheletemmel perzselve bársonyos bõrét.. nem jön válasz, csupán közel segít ahhoz az állapothoz, hogy magába préslejen... ugyan! Nem kell szégyenlõsnek lenni! Én sem vagyok az! Tessék példát venni... - Beszélj hozzám kicsi Colin... mondd ki mire vágysz... és én teljesítem...

Mélykék, vágytól fátyolos szemecskéi arcomat fürkészik, s én csábító mosollyal figyelem, ahogy a céklát is megszégyenítõ arcsínnel vív magával mentális párviadalt... nem kell ennyit gondolkozni! Elég annyi ha annyit közölsz velem hogy: „dugj meg” és késsz... én értek ebbõl is... sokkal többet mint kéne...

- Mit szeretnél? – kérdezem újra, türelmem látszik rajtam, azonban az az igazság, hogy jócskán fogyóban van... legnagyobb elégedettségemre látom rajta, hogy feladta..

- Téged...! – nyögi piros kis csíkokat szántva hátamba, mellyel csak tovább szítja a testemet perzselõ lángtengert, türelmetlenségemet... felmorranva szökik arcomra jól ismert perverz, csábos mosolyom, s ingerlõen nyomom férfiasságomat bejáratához.. azonban... ez nem válasz, kicsi Colin... én ennél kerekebb mondatokra vágyom...hehe... ha tiltakozásnál nem hatnak rám a tõmondatok, most sem fognak...

- Ez kevés... – duruzsolom... na... csak csodás és páratlan személyem kedvéért mondd ki, hogy tegyelek a magamévá... nem jön válasz, fogai vágykelõt harapással gazdagítják vállamat... felszeretnéd ébreszteni vadállatot...? rajtam ne múljon... péniszem már sajog a kielégületlenségtõl, bõrömet mardossa a sóvár vágy, egész testemet mardossák a forr lángok, de én türelmes vagyok.. többnyire... elkapom csábító célponttá vált ajkacskáit, s vad csókot váltok vele, forró táncot járok szájának puha csarnokában - Halljam...

Tudom, hogy már hangomból is vészes mélyég cseng, tekintetem maga lehet a tébolyda, de azért én még kicsikarom belõle, amit akarok... utána, úgy is kitölthetem rajta pajzán gondolataim tömkelegét.. ujjaimmal ismét belekezdek merevedésének kínzó kényeztetésbe, s élvezettel, vágytól elsötétül szemekkel figyelem kipirult kis arcát, ahogy vergõdik az édes kínban, kapaszkodót keresve vállaimban...

- Szeretkezz velem... kérlek... – könyörög sóhajtozva, ám én nem tágítok... egy kerek mondat, de hol a türelmetlenség...?

Két másodpercen belül meg jelenek arcocskáján, szemei kábán is szikráznak a méregtõl, karcsú ujjai erõteljesen markolnak hajamba... igen...?

- ...most... – nyögi, fogacskáival ajkaimba harap, mélykék, gyönyörû semmiben egyértelmû méreg és türelmetlenség lobog... még valami...?- ...érezni akarlak magamban... gyerünk...!

na látod! Megy ez...önkontrollomat összegyûjtve bújtatom arcomat nyakának puha bõrébe, magamba szívom finom virágillatát, s ahogy kezecskéivel magához húz, egy pillanat alatt merülök el forró kis testében, s kéjes nyögéssel élvezem a kis izomgyûrûk gyönyörteli szorítását.. furcsa... fel sem készítettem... lehetséges, hogy olyannyira felcsigáztam, hogy fel sem veszi...? Kezd belejönni... ez csak nekem jó...hehe...

- Ahh...istenem.... – sóhajtja édes kis hangján, karcsú alakja megfeszül, ezzel tökéletes látványt teremtve számomra... ohh... ha nem lenének ilyen piszok jó formába az idegeim, és férfiasságom büszkesége, akkor valószínûleg már csak ettõl elélveztem volna... hûha... nyugi... vagy is nem, mert most, hogy végre elnyökögte mit szeretne, kötelességem kielégíteni a vágyaimat...

- Nem is volt, olyan nehéz igaz...?- duruzsolom vágytól rekedtes hangon, zilálva, leheletemmel nyakának puha bõrét csiklandozva, forró sokat égetve bele, lenyalogatva róla a gyémántként csillogó kis verejtékcseppeket.. még ez is finom... rettenetesen...

Nem várom meg, hogy válaszoljon, erõteljes csípõ lökéssel merülök el benne tövig, kéjes kis sikoly hab a tortán, ugyan akkor végszó, amivel kiszabadítja a vad vágyimat, hogy elemi erõvel ösztönözzenek...

Vad mozgásba kezdek, kis testét szinte beledöngölöm a kemény falapba, de nem izgat... forró bõre az enyémhez simul apró szikrákat csihol, tovább fûtve a fülledt levegõt... körmeit hátamba mélyeszti nyögdécselve karmolássza hátamat, puha kis ajkaival öntudatlanul kényezteti nyakamat, s én hörögve erõsítek lökéseimen, péniszemmel kegyetlen döfésekkel jutalmazom, s azaz enyhe fádalom, amit okoz édes fûszer az õrületet okozó mámorító kéjre...

Megkeresem reszketõ, duzzadtra csókolt ajkait, vadul tapad rájuk, marcangolni kezdem, magamból kikelve veszem birtokba, falom, s ahogy beleszívok nyelvecskéjébe, nyögve viszonozza heves csókom... fogunk összekoccan, vékony nyálcsík csordogál szája szélén, de nem zavar... csupán tovább habzsolom, birtoklom karcsú kis estét, mely fejedelmi gyönyört okoz nekem...

Zilálva szakadok el tõle, készségesen kanyarítom le a kis patakocskát, õrültek módjára harapdálva aló ajkát, újabb nyögéseket elõcsalva belõle...

Hirtelen mozdulattal löki felém csípõjét, pont mikor legerõsebb mozdulatomat próbálom végre hajtani, így rásegítve ara, hogy tökéletesen elmerülhessek forró testében... édes hangján, kéjesen sikolt fel, vékony kezeivel magához ölel, ívbe feszül háta, vad remegésben tör ki, ahogy eléri a megváltó orgazmust, mely csupán látványától, s péniszemen érzett édes szorítástól rajtam is végig árad, akár a mindent elsöprõ árvíz...magával ránt a sötét mélységbe, mély kiáltást elõcsalva belõlem, arra ösztönözve, hogy erõsen passzírozzam magamhoz reszketõ szépségemet, hogy együtt bukhassunk a jeges habok alá, melyek mardossák bõrömet, még intenzívebb érzést okozva, lávaforróvá varázsolva az orgazmus felemésztõ érzését....

Levegõért kapkodva rogyok mellé, magamhoz ölelem pihegõ kis drágámat, megnyugtatóan cirógatom meg kipirult kis arcát, puha csókot lehelek reszketõ ajkacskáira....

Úgy látszik a tanári asztal tökéletes színhely, egy ilyen vad huncutkodáshoz... nem rogyott össze, sõt még nyikorogni sem nyikorgott, nem épp kényelmes, de jól bírja a kiképzést... azt hiszem, ilyen kis akciókat többször iktatunk be a napirendbe...hehe...

Elégedett, talán kissé öntelt,s egótól túlcsorduló mosoly szökik arcomra, s ahogy kába mély kék szemeit rám emeli, s felfogja hogy Draco Malfoy megint megtette vele, s õ nem ellenállt, s hogy szerény személyem megint elégedett, szemecskéiben egy percre düh szikrázik, majd belenyugvás tûnik fel, s fáradtsóhajjal bújik bele ölelésembe... hmm... meghitt pillanat, amiben nem gyakran van részem, többnyire azért mert én kergetem el szexuális partnereim, de most kifejezetten jól esik, még ha egy terem tanári asztalának kellõs közepén terpeszkedünk is... ha valaki benyit legalább lát valami érdekeset... mintha érdekelne...hehe...

- Mennem kell...- suttogja halkan, s reszketõ kis kezével tornássza el magát, ülõhelyzetbe... kezeim derekára csúsznak, ezzel megállítva mindennemû távozásban... hát itt hagynál...? te kis gonosz.. pedig nem úszod meg, anélkül, hogy én ne szegõdnék a nyomodba... márpedig a mai nap biztosan a cuki kis hátsód riszálását fogom lesni... és ha ez azt jelenti hogy Szent Potterrel kell teapartin kell cseverésznem hõstetteirõl, akkor megteszem... legfeljebb a torka szélesedik egy kicsit, ahogy a csészét küszködöm le rajta...hehe...

- Ne olyan hevesen.. még van egy nassom...- duruzsolom perverz mosollyal, talán túlságosan is zavarba ejtõre sikeredhetett, ugyan is bájos pofikája ismét felölti a jól ismert behatárolhatatlanul sötétvörös színt, amely lassan már védjegyévé válhatna... hehe...

Hirtelen mozdulattal penderítem magam alá, s csábos mosollyal pillantok le, zavart arcocskája...

- Mire...? – kezdené, ám én félbeszakítom kérdését... érzéki nyelvcsapásokkal tûntetem el lapos hasáról élvezetének végtermékét, minden egyes cseppjét élvezettel ízlelgetve, csábos tekintettel figyelve cékla vörös arcát, szája elé szorított, apró kis kezeit... érzékien felnevetve térek rá péniszére, onnan is letisztogatom spermáját, lejjebb haladva tûntetek el, minden apró nyomot... ahogy elérek bejáratához, szemeimet behunyva szabadítom meg kerek kis fenekét, formás kis combjait magomtól... talán kissé messzire megyek, de megszoktam már a gátlástalanságot... volt egy jó példára nevelõ apám, aki megtanított egy-két dologra...

Széles, önelégült, ugyan akkor roppant mód perverz vigyorral ívelek végig nyelvemmel ajkaimon, s õ kitágult szemekkel, mély vörös arcszínnel takarja el inkább szemecskéit... édes...

- Ne csináld! Zavara hozol...!- bokszol bele gyengéden mellkasomba, én pedig halkan felnevet ragadom meg kezecskéjét, s kéjes mosollyal harapdálom meg karcsú ujjacskáit...

- Na ne mondd...- duruzsolom, s ahogy durcás, egyben mérges kis morgását meghallom, kegyelmet adva neki engedem el, s kényelmes mozdulatokkal látok neki ruháim megkerítésének, s egyben magamra öltésének...- Öltözz te is.. az elõbb siettél valahova...

Lesütött szemekkel pattan le az asztalról, s kis bárány módjára, magát takargatva oson el ruháiért, melyeket –legnagyobb csalódottságomra- meg is talál... gyorsan felöltözik, s elpirulva küszködi fel magára talárját, s vélhetõleg hozzá tartozó pulóverét, amire perpillanat nem emlékszem... mindegy... olyan rossz fiú voltam, hogy nem volt idõm ilyen apróságokra figyelni, miközben vetkõztettem... ugyan minek törõdtem volna vele, ah egyszer az, ami alatta van jobban érdekelt? Teljes képtelenség, hogy azzal törõdjek, mit viselt... úgy lekerül róla....hehe...

Mellém szegõdik, s én széles mosollyal tárom ki neki az ajtót pálcám egyetlen intésére, na meg persze egy nonverbális bûbáj segítségével, melynek kapcsán ismét apámat, erkölcsi mentoromat dicsérem...ha másra nem is jó, legalább a rosszútra terelésben világbajnok...

Kislisszol elõttem, úgy szedi karcsú kis lábait, és úgy riszálja csini kis hátsóját, hogy én legszívesebben bele harapva rángatnám vissza egy újabb menetre... Miért ne? Én bírnám... õ pedig max. bealudna utána....

Én is kilépek mellé, átkarolom kecses derekát, s bezárom az ajtót, ám ahogy már örülni kezdhetnék, s gondtalanság édes álmába ringathatnám magam, irritáló cipõkopogás zavar be... én nem tudom ki az, de azt is megbánja, hogy nem folyt le az apja lábán....ki vagy te, hogy egyáltalán levegõt merj venni, ha én itt vagyok...?

- Veszed le róla a kezedet, Malfoy!- rikítja egy irritáló hang, melyet akár kilométerekrõl is megismernék... ijedt, rémült arcot vágó õzikémmel egyetemben pördülök meg, s gúnyos vigyort arcomra csalva mérem végig a szikrázó tekintetû répafejû, szánalmas idiótát...

- Weasly! Hát voltál kedves csatlakozni, kis körünkhöz? Nagyon aranyos vagy, de jobban tennéd, ha eltolnád a képedet, mielõtt módosítok rajta.- vetem oda flegmán, kedélyes, gunyoros arckifejezéssel, mitõl füle is belevörösödik dühébe, amivel csupán még jobban szórakoztat engem... szadista énem jót röhög rajtam nyugodt, „szelíd” öngammal együtt, újra bebizonyítva, hogy lelki érzékenységem annyi van, mint egy darab fának...

- Ereszd el, Malfoy!- dörren Szent Potter mély hangja is, zöld szemei jeges dühvel merednek csípõs fénnyel villanó íriszeimbe... ohh hát te is feltûntél...? Már csak te hiányoztál tökéletes boldogságomhoz... élvezet lesz téged is megkínozni mentálisan... hehe...

- Ugyan miért tenném?- érdeklõdöm vigyorogva, sédes kis szépségemet magam elé irányítva államat vállára támasztva ölelem magamhoz, reszketõ kis testét... kihívóan pillantok rájuk, Weasly arcára megrökönyödés ül ki, Potter csupán áll mint a feszület, s szemmel veréssel próbálkozik...nem jön be te kis aranyos...ennek sportnak én vagyok a mestere...

- Õt is csak kihasználod...Undorító féreg vagy, Malfoy.- vágja arcomba véresen komoly arccal, én pedig felnevetve, gonosz, már-már sátáni tekintettel, lehelek forró csókot Colin nyakának puha bõrébe...

- Ahogy te is. – vetem oda, ujjaimmal õzikém döbbent arcát cirógatom meg.- Úgy emlékszem, hogy te sem vagy egy szent, Potter. Csak te titkolni próbálod én nem...

- Te...- kezdene bele, én leintve hallgatatom el.. lehet, hogy senki sem tud róla, de Szent Potter, angyali módon csábítgat, édesen ártatlan arcát bevetve, hogy utána aranyosan szabaduljon meg a kihasznált egyedektõl... õ is ember, nem bírja megállni... csak szarul titkolja...a hülye is látja, milyen képmutató egy idióta...

- Nem kell a duma, Potter. Van, akit nem tudsz átejteni. Te is épp úgy húzod a fél iskolát, ahogy én. Nincs mit szépíteni rajta. Csak hogy...- szökik gúnyos vigyor arcomra, s birtoklón szorítom magamhoz édes kis szépségemet, nyelvemmel forrón ívelve végig puha bõrén, ezzel halk sóhajt elõcsalva édes ajaki közül.- Õ az enyém. Önként dalolva. És ha hozzá nyúlsz, teszek róla, hogy ne élj sokáig.

 

2008.11.11 12:51

Colin:

 

Elmosolyodik, és felkönyökölve fogja meg államat, mélyen a szemembe nézve.

- Megkereslek, még ma... - mondja, és magához húz egy csókra. Hogy mi...? Megkeres? De hát mégis hogy képzeli? Ezt nem teheti... - Egy búcsúcsókot azért lopok, ha nincs ellenedre...

Ah...olyan jó vele csókolózni... Vajon mindenkivel ilyen, vagy csak vele?

Nyelve a számba hatol, és forrón, éhes sirály módjára körözve táncol, és elcsábítja az enyémet is, hogy elbódítson teljesen. Bizseregni kezd a bõröm, és önkéntelenül is selymes hajtincsei közé bújtatom ujjaimat, majd forró bõrén siklik végig a kezem.

Kábán pillantok rá, ahogy megszakítja a csókot, és elégedett vigyorral a képén szemléli meg mûvét. Egy kocsonyás állagú Colint.

Felkel, és a fürdõszobába megy, én pedig majdnem hogy tátott szájjal figyelem. Észbontóan fest meztelenül...

Becsukódik mögötte az ejtó, és ahogy magamra maradok, lassan kijózanodom végre, és felfogom mi is történt.

Lefeküdtem Draco Malfoyal. Jézus... ha ezt bárki megtudja... úristen...

Magamra kapkodom a földön szanaszét heverõ ruháimat, és óvatosan kilopakodom a Mardekár házból. Mák, hogy szünet van, így üres az egész. A bejáratot takaró portré hangosan hortyogva alszik, így õ sem fogja tudni, hogy itt jártam. Szerencse...

A szobámban szerencsére minden szobatársam még othon van, így nem tûnt fel senkinek sem, hogy nem ott töltöttem az éjszakát. Jól van, lehet hogy megúszom...

A fürdõszobában lezuhanyzom, és kábán figyelem a lefolyóban lecsordogáló vizet. Képtelen vagyok kiverni fejembõl a múlt éjjel történteket. Ajkamba harapok, ahogy megérzem a vágyat... pedig csak rá gondoltam, és már merevedésem is van. Jézus...

 

*

 

- Jösz velünk a könyvtárba? – fordul felém reggeli közben Harry. Felriadok álmodozásomból, és felpillantok rá, majd az elõttem lévõ tányérra, amiben a szétturkált zabpehely gusztustalankodik.

- Ühüm... - biccentek zavartan.

- Nem is mesélted, milyen volt a büntetésed. - néz rám Ron kérdõen. – Képzeld, Harrynek ki kellett takarítania az összes mosdót... - fintorodik el.

Rémülten nyelek egyet, és felhajtom a narancslevemet.

- Ööö... hát nekem serlegeket kellett törölgetnem... – hazudom lesütött szemekkel.

- És nem próbált...? – harapja el a mondatot Harry, aggódó tekintettel. Milyen rendes, hogy aggódik értem... ezért becsülöm ennyire õt. Mert olyan melegszívû...

- Nem, szerintem leszállt rólam... – mosolygok rá félénken. Megnyugodva sóhajt fel, én meg elpirulok. Nem tudok jól hazudni... Szerencsére nem foglalkoznak vele.

Elindulunk a könyvtár felé, õk elöl, én mögöttük kullogok. Ha megtudnák... mit tennének? Pláne ha azt is megtudnák, hogy mennyire élveztem... Jaj de kínos...

Hamar összeszedjük a szükséges könyveket, majd visszafelé indulunk. Õk elöl beszélgetnek, de nem figyelem mirõl...

Hirtelen egy nagy erõ beránt a folyosói oszlopok közé, és egy kéz tapad a számra. Nyöszörögve próbálok szabadulni, és tágra nyílt szemekkel pillantok fel.

- Meg vagy, kicsi Colin... – duruzsolja érzéki mosollyal, és ahogy felismerem, végighullámzik rajtam a vágy. Ah mit keres õ itt? Mi lesz, ha lebukunk? Jézusom...

Meleg nyelve megcirógatja fülemet, perzselõ lehelete csiklandozza bõrömet...

- Mit szólnál, ha játszanánk egy kicsit...? – kérdezi, és már bizsereg is az ágyékom, elernyed a testem, s koppannak könyveim a padlón, de nem érdekel.

Hagyon, hogy magával húzzon egy üres tanterembe, és kábán figyelem ahogy bezárja az ajtót varázspálcájának egy intésével. Egyik keze még mindig a számon van, hogy ne tudjak segítséget hívni, de mostmár elengedheti nyugodtan. Nem hallaná meg senki, ha itt kiabálnék, mert minden tanterem hangszigetelõ bûbájjal van ellátva. Mi? Csak nem képzeli, hogy fényes nappal egyszerûen berángat ide...?! Megint AZT akarja csinálni...?

Elenged végre, és dühösen pördülök felé. Na most aztán...

Mielõtt megszólalhatnék, már vad, forró csók tapasztja be a számat, és nyelvéve belém hatolva söpör félre bennem minden ellenállást. Elképesztõ, hogy ilyen erõs hatással van rám... Kezdem azt hinni, hogy valami szerelmi vagy vágykeltõ bájitalt itatott velem titokban...

Nyögdécselve, nyakába kapaszkodva hagyom, hogy egy padhoz nyomjon, és ahogy tudatosul bennem, mire is készül, és megérzem merevedését az enyémhez nyomulni, meglepetten nyikkanva nézek fel rá. Ah nem érdekel már semmi sem...

Pihegve kezdem remegõ kezekkel vetkõztetni, és szétnyílt talárja alatt már az ingének gombjaival szenvedek, amikor a nyakamra tapadnak ajkai, és erõteljes szívással hagy rajtam foltokat. Beleremegek a gyönyörûségbe, ahogy végigcikázik gerincemen a zsibbadás... Ah istenem, csak sóhajtozni vagyok képes... Pedig nem lenne szabad hagynom neki, hogy ezt tegye velem... Kéne valamit mondani... Mondjuk hogy eressz el, vagy engedj el, vagy valami ilyesmi.

- Dra...Draco...ahh! – nyöszörgöm. Hát gratulálok Colin. Ez igazán meggyõzõ és hatásos volt.

Felmorranva markol a popsimba, s összerándulok, ahogy mély hangja végigkarcolja izgatóan a gerincemet...

Elveszek szemeinek óceánkékségében, és a távolból hallom ahogy egyenként koppannak a földöre hulló... a... mik is...? A gombjaim...?

Végigsimítja felszabaduló mellkasomat, hasamat, kéjes mosollyal csíp bele finoman a mellbimbómba. Szétörvénylik tesetemen a jeges zsibbadás, és felnyögve vetem hátra a fejem. Istenem de csodálatos... pedig még alig ért hozzám, és máris a hatása alatt vagyok teljesen... Lehajol, és nyakamról kiindulva nyalja végig mellkasom, hasam... majd egy fülledten erotikus pillantás és vigyor kíséretében kezdi kibontogatni a nadrágomat. Ajkamba harapva, nyöszörögve figyelem. Kéjesen nyal végig fehérnemûmön, pontosan a dudorodásom felett, és már ez is annyira jó, hogy kishíján... ahh majdnem...

Hajába túrva figyelem, ahogy alsónadrágomba harapva, fogaival húzza le rólam lassan, ingerlõen... Ezt nem lehet kibírni...

- Nehh... ne csináld... – nyöszörgöm, és kis öklömet szám elé téve folytom magamba a kitörõ feszültséget. Halkan kuncog, és ahogy megérzem csupasz ágyékom bõrén leheletének meleg cirógatását, lábaim felmondják a szolgálatot, s összecsusszannék, ha Õ nem lenne résen, és nem kapna el. Erõs karjaival egy határozott mozdulattal felkap.

- Tanári asztalon még úgysem csináltam... – duruzsolja. Felpillantok rá, ahogy leültet a nevezett bútordarabra, és minden eddiginél pirosabb színt öltök.

- Perverz... – motyogom. Érzéki nevetéssel csókol meg újra.

- Nem is tudod mennyire... – súgja ajkaimba, és ujjai merevedésemre fonódnak. Felnyögve vetem hátra a fejem, és behunyt szemekkel kapaszkodom a vállaiba. Ah istenem...

Gyengéd erõszakkal nyom le a vállaimnál fogva, és hanyatt fekszem az asztallapon. Kábán pillantok fel rá, ahogy élvezettel mér végig, ajkain öntelt mosolyával. Élvezed, hogy ilyen hatással vagy rám...? Ah te gonosz... ahh...aljas... hnn...

Felnyögök, ahogy ismét megérzem forró ajkait legérzékenyebb testrészemen. Az asztal szélébe kapaszkodva élvezem lassú, élveteg kényeztetését. Istenem de jó...

Egész testemben remegek, mint a karácsonyi gyümölcszselé, és hajába markolva nyögdécselem a nevét. Ez elviselhetetlen...

Hirtelen felülve próbálok hátracsusszanva szabadulni, de annyira remegek, hogy ebbõl nem sok sikerül...

- Ha...hagyd...abba, mert én...mindjárt... – nyöszörgöm kétségbeesetten. Félbehagyja, és mosolyogva simogat megnyugtatóan, amíg vad remegésem alább nem hagy. Fölém térdel, és megcsókol. Éhesen, sóvárogva viszinzom csókját, átölelve nyakát, és meglepetten nyögök fel, ahogy megérzem meztelen bõrét az enyémhez simulni. Észre sem vettem, hogy Õ mikor vetkõzött le... Ágyékunk összeér, és egyszerre nyögünk fel. Lábaim derekára fonódnak, és remegve várom hogy belém hatoljon, de plniszével csak ingerlõen simogatja bejáratomat.

Halkan nyüszögve húzom közelebb magamhoz...

- Mit szeretnél...? – súgja érzékien belenyalva a fülembe. Nem válaszolok, csak még szorosabban simulok hozzá. Nem bírom... ahh...

- Beszélj hozzám kicsi Colin... mondd ki mire vágysz... és én teljesítem... – duruzsolja.

Lángoló arccal nézek fel rá, és érzéki mosolyát látva nyelek egyet. Annyira kívánom, hogy szinte minden gátlásomat levetkõztem már.

- Mit szeretnél? – kérdezi újra türelmesen.

Ahh istenem, ezt nem bírom!

- Téged...! – nyüszögöm vadul remegve, és körmeim hátának bõrén szántanak végig. Kéjesen felmordulva mosolyodik el, s bejáratomhoz nyomódik pénisze.

- Ez kevés... - súgja.

Felhevülten harapok a vállába... eszemet vesztem azonnal, ha nem történik valami! Kéjesen felnyögve kap ajkaim után, és forrón, éhesen csókol.

- Halljam... - zihálja, s hangja oly mély, mint az óceán morajlása. Végighömpölyög testemen a vad vágy...Ujjai kínzóan lassan simogatják péniszemet... Nyöszörögve kapaszkodom vállaiba.

- Szeretkezz velem... kérlek... - sóhajtom elhalón.

Mosolyogva figyeli az arcomat, én pedig érzem ahogy fortyog bennem a kiszolgáltatottak dühe. Még mindig nem történik semmi, és feldühödve markolok selymes hajába.

- ...most... - nyögöm lángoló szemekkel, ajkaiba harapva. - ...érezni akarlak magamban... gyerünk...! - követelem, és õ hangosan felnyögve temeti arcát a nyakamba. Magamhoz szorítom, és ebben a pillanatban már mélyen bennem is van. Kitölt és feszít...

- Ahh...istenem.... - nyögöm kéjesen, és ívbe feszül a testem a kéjtõl...

 

2008.11.09 16:48

Draco:

 

Nem tiltakozik érintésem ellen, olyan békés, akár egy kis angyal...hmm... az én kis angyalom, akit valljuk be, épp az imént rontottam meg, s csak remélni tudom, hogy épp eléggé mocskoltam be ahhoz, hogy egy idõre önként dalolva dõljön az ágyamba minden egyes füttyszavamra.

Egy ideig biztosan jól fog szórakoztatni, aztán pedig... eldöntöm, hogy mi legyen. De a lényeg, hogy jelenleg bájos kis pofikája jobban bûvöl, és leköt, mint bármi más, amitõl általában felcsillannak szemeim... mondjuk egy a pénz, és Szent Potter idegelése. Úgy látszik drága ragyás arcú barátomnak egy ideig gyereknap lesz...

Elégedett mosollyal figyelem édesen szuszogó kis szépségemet, hogy aztán és is az álmok mezejére lépjek, hol máris pörögnek elõttem az elkövetkezendõ szexuális játékaink...

 

*

 

Mint a reggeli kakas, úgy kelek fel, csupán kukorékolás helyett ásítással köszöntöm a reggel nyolc órát... hmm... azt hiszem, még sosem aludtam ilyen jól... fõleg, hogy ilyen kis ágymelegítõm volt az éjszaka, aki kedvesen hozzám bújva gondoskodott legperverzebb álmaim eljövetelérõl.. azt hiszem, ki is fogom rajta próbálni a legtöbbet.. mit a legtöbbet...mindet! Az én kis õzikém, szinte mennyei élvezeteket nyújtott nekem tegnap este, bûn, sõt, pazarlás lenne hagyni hogy kicsusszanjon a karmaim közül... azt hiszem, fel is ébresztem, hogy kiélhessem rajta reggeli „fájdalmamat”... hehe...

Ujjaimmal lágyan simogatom meg puha arcocskáját, s õ édes kis mosollyal bújik közelebb hozzám, izgató kis hátsójával péniszemhez simul, ezzel ingerelve, buzdítva arra, hogy mihamarabb letámadjam... nem kell kétszer kérnie...

Ahogy nyakát is elérem, s pillangószárnyszerû érintéssel csiklandozom meg, õ pedig kacarászva húzza fel feje búbjáig a zöld takarómat... ohh hát csikis vagy kicsi Colin? Édes kis õzikém... ki kell próbálnom, hogy máshol is ilyen vagy.... kénytelen vagyok, s égetõ szükségét érzem, hogy most azonnal rád vessem magamat, s mivel nem állít meg semmi sem, meg is teszem...hehe...

Magamhoz szorítom karcsú kis testét, s parancsszóra nyílnak fel a csodás mély kék szemecskék, álmosan pislogva vizsgálja meg szobámat, majd végül rajtam állapodik meg álomittas tekintete, s képtelen vagyok magamba fojtani elégedett, egyben roppant mód perverz mosolyomat, ami reggelente kóros betegségként tör rám...fel ül, mint a kelj fel Jancsi, s döbbenten méreget engem... ohh hát látom reggel neked is nehezedre esik felfogni, milyen szerencsés fiúcska vagy, hogy mellettem ébredtél... nem sokan maradhatnak reggelig az ágyamban... jobban mondva senki sem marad mellettem reggelig... te viszont, kivétel vagy... sokkal jobban kívánlak, így azt hiszem egy darabig szexuális éhségem csillapítására tökéletes leszel, kis õzikém...

- Ezek szerint nem álmodtam... – mondja halkan lágy kis hangján, s mint valami zavart kis gyerek, aki a cukros bácsi elõl takargatja magát, elrejti elõlem csodás kis testét... ohh hát nekem így is jó... nem sokára úgy sem lesz szükséged erre a fránya takaróra...

Csodás kis szemecskéi nagyra tágulnak, arca szinte lángol, ahogy felfedezi pucérságom elhanyagolhatatlan tényét, s inkább ismét megosztja velem a zöld anyagot... ugyan édes kis õzikém... teljesen fölösleges darab... csak útban lesz...hehe...

- Bo...bocsánat... – hebegi zavartan, nagyon aranyos, ahogy szinte foszforeszkálva piroslik arca... megzabálom... na ideje belekezdeni a reggeli testmozgásba... úgy érzem a reggeli torna hamarosan szerves része lesz az ébredésnek...hehe... elrabolom tõle féltett kis takaróját, s elegáns mozdulattal távolítom el közülünk, eltûntetve ezzel az utolsó irritáló kis akadályt is. Kis szépségem már szökne is, mint a rémült madárka, én azonban korán reggel is tökéletes reflexeimet fitogtatva ragadom meg vékonyka kis csukóját, s annál foga irányítom vissza az ágyba, hogy fölé mászva húzzam ajkaimra szokásos, lehengerlõ, ugyan akkor egómtól túlcsorduló Draco-mosolyomat, s így veszem szemügyre rémült kis õzikémet... meg vagy...hehe...

- Engedj el! – kezd bele ellenkezésébe, csodálom, hogy korán reggel van hozzá energiája... mindegy... hiába próbálja kiszabadítani kezeit, nálam van a nyilvánvaló erõfölény, amit aljasul kihasználva tartom sakkban... nem úszod meg a testedzést...- Nem helyes, hogy itt vagyok veled... te mardekáros vagy... és...és...Harry ellensége... és...

- Ugyan kicsi Colin... kit érdekel ez most? – duruzsolom kéjesen, nyelvemmel benedvesítem puha kis ajkait, érzem, ahogy megremeg alattam, s ahogy nyelvem szájának izgató forróságába csusszan kalandos kezeim máris felfedezõ útra indulnak csodás kis testén.. bársonyos bõre megborzong, ahogy végigívelek rajta ujjaimmal, karjai nyakam közé fonódnak, s végre õrjítõ táncba kezdhetek bátortalan kis nyelvecskéjével...ohh... hát tudod te, hogy kell ezt csinálni...

Bõröm szinte felszikrázik, ahogy édes kis kezecskéi végig simítják mellkasomat...ahh... kezdesz belejönni...

Minden egyes apró porcikáját megízlelem, nem bírok magammal, ujjaim kis testébe siklanak, türelmetlenül kezdem tágítani, közben pedig merevedését kényeztetve vonom el figyelmét, s váltom ki belõlem életem legszebb képsorait... kéjtõl átszellemült arccal, verejtéktõl csillogva vergõdik karjaim között, s érzem reggeli merevedésem most már fájóan lüktet édes testének szorítása után...

- Kérlek...ahh....kérlek..gyerehhh... - húz magához kezecskéit körém fonva, derekamra kulcsolja vékony lábait, s én kérésének hõsiesen eleget téve hatolok belé kemény péniszemmel s élvezettel mordulok fel férfiasságomat körülvevõ édesen szorongató izomgyûrûktõl... kíméletlenül, magamból kikelve mozgok, vad csípõlökésekkel hatolok egyre mélyebbre karcsú testében, fékevesztetten hajszolom magunkat a kielégülés felé, közben falom minden egyes édes kis porcikáját, s élvezettel nyomulok még mélyebbre, ahogy vállamat látja el kábán harapásokkal, hátamba szánt piros árkokat... felkorbácsolja így is hatalmas vágyamat, égeti testemet a kéj részegítõ tüze, arra ösztönöz, hogy eszemet veszítsem... és meg is teszem.. magamból kikelve hallom édes nyögéseit, sikolyait, szemeim isszák látványát, ahogy kipirult arcocskájával a kéj játszadozik, szemei ködösen pillantanak fel rám...

Villámcsapásként cikázik végig rajtam az orgazmus õrjítõ lávafolyama, forró magom kis testébe lövell élvezem, ahogy szorongatja péniszemet... szinte felemészt a forróság mely rám tör... sikoltva élvezi õ is a gyönyört, ahogy újabb és újabb hullámokban tombol végig rajtunk...

Szorosan magamhoz ölelem, még mindig belém csimpaszkodik, úgy terülünk el a puha, zöld ágynemûn.. édesen piheg mellettem, én is úgy kapkodom a levegõt, mintha víz alól buktam volna fel...hmmm... ezt a kiváló ötletemet, azt hiszem többször is meg kell ismételnünk.. többet ér, és még élvezetesebb is, mint pár kör futás... megtartom jó szokásom, s a nap minden szakában berángatom valahová...hehe...

- Ez...hihetetlen... – leheli halkan, kába kis szemeit rám emeli, én pedig elgyönyörködöm csinos arcocskájában, melyre nedvesen tapadnak azok a rakoncátlan szõke tincsek...mmm.... remélem még sokáig élvezhetem a „társaságod” õzikém...

Magamhoz ölelem, kis teste hozzám simul.... legszívesebben megint rámásznék, de ahogy elnézem kifáradt már ettõl is... pedig én könnyedén kibírok még pár menetet...

- Mibõl lesz a cserebogár...? – érdeklõdöm õszinte meglepettséggel, bár koránt sincs ellenemre ez az apróváltozás.. ami azt illeti, önként dalolva fog ezentúl a karjaimba omlani.. könnyítés... elégedett mosollyal cirógatom meg rózsaszín, puha kis ajkait...- Te õrjítõen szexi kis vadóc... – kicsit megrágcsálom édes kis fülcimpáját, csak úgy reggeli gyanánt... felfallak, de azonnal...hehe...

Csendbe burkolózunk, nyugodtan, behunyt szemekkel fekszek, közel az álom határán, ugyan akkor tökéletesen éberen... el tudnám viselni, ha a szünet további részében a szobámban, pontosabban az ágyban heverésznénk s a kedvencidõtöltésemet ûznénk.... bátortalan kis érintését érzem ajkaimon, finoman simogatja számat ujjacskáival, amitõl érzéki mosoly kúszik arcomra.. ohh hát, úgy látom sikerült magamba bolondítanom téged... még pár csábítgatás, még pár ilyen õrjítõ kis „játék” és még az álmaidban is rólam fogsz fantáziálni...

- Mennem kell... A többiek már biztosan keresnek...- suttogja... mit érdekel engem? Felõlem, akár várhatnak évvégéig... ajkainak bátortalan érintését érzem szám, ahogy aranyos kis puszival illet, olyan édesen áratlanul, hogy bennem feléled gonosz cukros bácsi énem, ami arra ösztönöz, hogy támadjam le újból.. bár...egy kicsit feltûnõ lenne, ha hirtelen, egészen véletlenül velem tûnne el... még a végén Szent Potter azt feltételezné, hogy megettem reggelire a kis õzikémet...

Felpillantok édes pírral díszített, csinos arcocskájára, s ahogy jég kék íriszeimet csodás szemecskéibe ásom, zavartan süti le szemeit...

Öntelt, ugyan akkor roppant mód sármos mosolyom szökik arcomra, s könyökömre támaszkodva fonom szabad kezem ujjait állára, hogy hüvelyujjammal megcirógassam duzzadt ajkacskáit...

- Megkereslek, még ma.- közlöm egyszerûen, s állánál fogva húzom le magamhoz, hogy éhesen harapdálhassam meg puha alsó ajkacskáját.. rrrrr....- egy búcsúcsókot azért lopok, ha nincs ellenedre...

Ó dehogy is lenne ellenére... szinte önként kínálja fel nekem magát, behunyja kába kis szemeit, s én élveteg vigyorral veszem birtokba édes kis száját, nyelvemmel szájában táncolok, felkérem az õ nyelvecskéjét is, s forró csókban forrunk össze... beleszívok nyelvébe, s õ reszketeg sóhajjal simítja ujjacskáit hajamba, élvezettel cirógatja nyakamat... vigyáz.. megéget a tûz, ha vele játszol... vékony kis nyálhidat hagyva válok el tõle, kába, vágy köddel borított szemecskéit csodálva, édes pírban úszó, bájos pofikáját figyelve vigyorodok el elégedetten...

Egy szó nélkül állok fel, s pucérságommal mit sem törõdve sétálok fürdõmbe, hogy egy frissítõ, reggeli hideg zuhanyt vehessek, csak halkan hallom, ahogy becsukódik szobám ajtaja, mikor kis szépségem távozik...

 

*

 

Az egyik folyósón támaszkodva, kényelmes, ugyan akkor roppant laza pózban várom, hogy az én édes kis õzikém megjelenjen, s csúnya farkas módjára hurcolhassam el egy eldugott helyre, hogy játszhassak vele... hihetetlen, mit ki nem hoz belõlem a friss hús... fõleg ha ilyen izgató és kívánatos... s még jobban, ha ilyen aranyosan riszálja felém formás kis hátsóját... sajnos, elette van Szent Potter és a Weasly patkány is, kik hõs testõrként, mogorva arccal kísérik a piruló kis áldozatom, ki görcsösen szorítja magához könyveit... szerencsére nem veszik észre, hogy lesben állok az oszlop mögött, kényelmesen sétálnak el mellettem... máskor zokon venném, hogy figyelmen kívül hagyják csodás személyem, de jelenleg a legkevésbé sem érdekel...

Csupán mondatfoszlányként csípem el, hogy még így is, hogy nem tudják hol a fenében vagyok, rólam cseverésznek, arról, hogy milyen egy perverz állat vagyok, hogy a kicsi kis Colint molesztálom.. ohh hát azt ne mondta el nekik, hogy már kétszer meghúztam? Édes... engem nem zavarna, ha megtudná Szent Potter, hogy drága kis védencét is elkaptam, könnyedén legyõzhetném, de édes kis õzikém már nem viselné ilyen jól...

Mihelyt megfelelõ közelségbe érnek, Weasly mellett elnyúlva elcsípem a kis szépségem grabancát, s magam elé rántva, kezemet szájára tapasztva várom meg hogy a két idióta morogva tûnjön el végre... kis kezeibõl kiesnek a könyvek, szájára tapadt kezemet veszegetik, miközben elharapott kis nyögésekkel próbál szabadulni... rrrrr... még így is rohadt izgató...

- Meg vagy, kicsi Colin...- duruzsolom kéjesen, s forrón ívelek végig cuki kis fülkagylóján, játékosan megrágcsálva fülcimpáját... remegve hullnak kezei karcsú teste mellé, belenyugvóan sóhajt bele tenyerembe, bõrömet csiklandozza meleg lehelete.... – Mit szólnál, ha játszanánk egy kicsit...?

Reakcióját meg sem várva irányítom ki az oszlop mögül, s a legközelebbi terembe betérve zárom magunkra az ajtót, így tökéletes, embermentes teret biztosítva a huncutkodásra... igazából a padok nem a legkényelmesebbek, de megoldom...hehe...

Volt már szerencsém ilyen környezethez, s ilyenkor különös, és csodás kreativitásom elõbukkan, és érdekesebbnél érdekesebb ötleteket ad... mint, ahogy most is... csak rá kell nézni, az én szexi, izgató kis õzikémre, és máris ezer ötletem támad, hogyan tegyem a magamévá...

Elengedem száját, megpördül, mélykék szemecskéiben düh szikrázik, mintha csupán csúnya tekintetével akarna megfélemlíteni... ohh... hát most nagyon megijedtem, de sajnálattal kell közlöm, hogy fontosabb dolog van a napirendünkön... mielõtt még felháborodva szólalhatna meg, éhesen vetem magamat kívánatos, duzzadt kis ajkaira, s vadul, hevesen kezdem falni õket, akár az élet adó nektárt... nyelvemmel õrülten körözök szájában, s õ felsóhajtva, kezecskéit nyakam kör fonva, hozzám simulva viszonozza vad csókomat... megharapdálom nyelvecskéjét, reszketeg nyögés a válasz ...

Ösztönösen tolom az egyik pad felé, mikor megérkezünk halk nyikkanással fedezi fel apró kis csapdámat... Ágyékomat az vének dörzsölöm, már-már beton kemény férfiasságom fájóan lüktet a vágytól, ordít kis testéért, ami lassanként már droggá válik számomra... nyögve szakítja el puha kis ajkait tõlem, s kis kezecskéivel remegve kezd babrálni ingem gombjaival, szemecskéin már a csóktól a vágy átláthatatlan köde ül... ohh, hát odaadó kis szeretõ tudsz te lenni, csak ösztönzésre van szükség... azt hiszem ideje megadni a kezdõ lökéseket...

Számat nyakának bársonyos, finom bõrére tapasztom, s élvezettel kezdem szívni, addig míg egy halvány lila foltot nem hagyok... érzéki kis sóhajtozása zene füleimnek, csupán tovább korbácsolja bennem a vágyat...

- Dra....Draco...ahh!- nyögi, ahogy kezem végigsiklik kecses gerincének vonalán, s élvetegen markolom meg formás, kerek kis fenekét...rrrr.... imádom... formásabb hátsója van, mint egy lánynak....

Érzéki mosollyal mélyesztem jégkék, vágytól izzó íriszeimet kába, csodás szemecskéibe, miközben ujjaimmal játszi könnyedséggel tépdesem le ingjeinek gombjait egyenként. Ahogy felszabadul csodás kis teste, tenyerem mellkasára simul, puha bõre megborzong, ahol hozzá érek, ujjaim bizseregnek a vágytól... rátalálok egyik apró kis mellbimbójára, apró köröket írok koré, majd belecsippentve bírom kis szépségemet egy halk kis nyögésre... ohh... ha nem lenne ilyen, akkor valószínûleg minden ruhája cafatokban heverne a földön, én pedig már réges-rég vadul mozognék benne... de mivel meg van a tökéletesen törhetetlen türelmem, így tovább kínzom magam... vagyis kóstolgatom az én kicsikémet...

Nyelvemmel forró, nedves csíkot szántok puha bõrébe, végig haladok meztelen felsõtestén, miden egyes apró, fincsi kis porcikáját megízlelve, édes sóhajaitól aláfestve érek el nadrágjához, s perverz mosollyal bontom ki gatyájának gombját számmal, fogaimmal sliccét húzom le, hogy aranyosa dudorodó merevedésén nyalinthassak végig alsógatyáján keresztül... tartom vele a szemkontaktust, gyönyörû arcát figyelem, ahogy kéjtõl átszellemülve nyög fel, lehunyja csodás szemecskéit, karcsú ujjacskái hajamba túrnak kétségbeesetten... ugyan... nem fogsz te elveszni... számmal már alsógatyája szélére harapok, s elcsigázott mozdulatokkal, izgató tekintettel húzom le róla nagyon-nagyon lassan... imádom látni, ahogy türelmetlenül pillant le rám, puha ajkacskáit harapdálja... uhh... nekem van csak ilyen melegem, vagy valaki a kelleténél jobban fût? Hehe...

 

2008.11.01 20:42

Colin:

 

Szemembe néz, és kedvesen rám hunyorít, majd fülemhez hajol.

- Az csak attól függ mennyit mocorogsz... - súgja érzéki hangján, és beleremegek, ahogy megharapdálja finoman a fülemet. Ah istenem... Végigsimítja testemet, és nyakamat megnyalintva teszi hozzá: - ...amint mondtam...lazíts...

Bólintok, és a párnára hajtom fejemet, a lepedõt erõsen megmarkolva készülök fel... mert bármennyire is félelmetes ez az egész... mégis... egyesülni szeretnék vele. Nem tudom miért, de arra vágyom, hogy eggyé váljunk... Kívánom, ahogy még semmit és senkit...

Ajkai a vállam bõrére tapadnak, és érzékien harapál, amitõl gerincemen fel és alá cikázik a bizsergés... ugyanakkor érzem ahogy valami forró és meleg kezdi feszíteni a fenekemet... lassan de határozottan egyre jobban feszít... végül belém csusszan, és erõs feszítést, enyhe fájdalmat érzek... sóhajom halk sikollyá erõsödik, ahogy megérzem mélyen magamban...

Mély hangján morran egyet, és érzem forró nyelvét a hátamon, kezeit a popsimon.

- Fáj? - hallom halk hangját a fülemnél.

- I...igen...egy...khi...kicsit... - nyöszörgöm összeszorított szemekkel. Felé fordítja a fejemet, és a szemembe nézve gyönyörködik bennem. Vágy örvénylik jegeskék szemeiben, szinte megbabonáz velük...

- Akkor segítek... - susogja, és ajkai éhesen, vadul tapadnak az enyémekre, falja habzsolja a számat, nyelve õrjítõen hatol belém, enyémet simogatja, érzékien, vadul... oh istenem... de csodálatos...

Érzem gyengéd simogatását a péniszemen, majd megfogva kezdi õrjítõen masszírozni, és én belenyögve a csókba remegek, mint a kocsonya... ezt nem lehet kibírni... Fejemet hátravetve nyögök fel hangosan a kéjtõl, és õ ebben a pillanatban megmozdul. Lassan kijjebb húzza péniszét, hogy aztán egy erõs lökéssel mélyebbre hatoljon, és ezt egyre gyorsabban és erõteljesebben teszi. Ahogy bennem mozog, kitölti bennem az ûrt, és érzem ahogy belülrõl simogat... istenem de csodálatos... oh te jó ég! Megint hozzá ért bennem ahhoz a ponthoz, és ahogy ez megtörténik, végigszalad egész testemen a reszketõ bizsergés...

És én csak sóhajtozom, nyögdécselem a nevét...

- ...Draco... Draco...ahh... istenem... - felveszem a ritmusát, és mozgásommal segítem, hogy minden alkalommal mélyen bennem legyen, érezzem õt és a gyönyört, amit nyújt nekem...

A bennem tomboló vágy, és feszültség csak nõ és dagad, és már képtelen vagyok elviselni... sikoltozva vergõdöm, dobálom magam... nem bírom... ez már elviselhetetlen...

Egy határozott döféssel merül el bennem, és ekkor szétrobban az ágyékomban valami hihetetlen, elemésztõ forróság, és végighömpölyögve testemen tör ki ajkaimon keresztül egy kéjes sikollyal...

A távolból hallom Draco mély hangját, ahogy felkiáltva követ engem, és érzem belém lövellõ magját, majd ahogy lassan végigfolyik combomon...

Beleborzongok a gyönyörûségbe, és élvezettel hunyom be a szemem...

Csodálatos...

Rám nehezedik, és ziháló lélegzete simogatja fülemet. Még ez is olyan jó... de nem tart sokáig. Legördül rólam, és mellém fekszik, és magához ölel. Puha takaró borul ránk...

Belebújok az ölelésébe, és pihegve, kábán pillantok fel kedvesen mosolygó arcára.

Gyengéden cirógatja arcomat, ajkaimat...

- Élvezted a büntetést, kicsi Colin...? - kérdezi halkan, érzékien karcos mély hangján. Hát mit szépítsük... életemben nem kaptam még ilyen csodálatos büntetést. Félénken biccentek, és õ halkan kuncogva nyalintja meg arcomat.

- Én is... - súgja.

Ah, most túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz... de mégis van itt valami probléma. Õ az ellenségem... Legalábbis a rivális ház egyik prefektusa. Nem lenne szabad békésen összebújva pihennem az ágyában. Ha Harry ezt megtudja... vagy bárki...

Hagyjuk most ezt. Élvezzük a pillanat varázsát, és a megbánást, lelki önsanyargatást halasszuk késõbbre.

Halvány mosollyal arcomon szenderedem el...

 

*

 

Gyengéd cirógatás... milyen kellemes...

Mosolyogva vackolódom jobban a meleg ölelésbe, és popsimmal is ficergek egy kicsit...

Puha érintés csúszik a nyakamra, és halkan kuncogva húzom feljebb a takarót. Ez csikis...

Kábán nyitom ki szemeimet, és körülpillantok. Hol vagyok?

Hátamhoz egy meleg test simul... ahogy megpillantok ki is fekszik mellettem élveteg mosollyal ajkain, döbbenten ülök fel.

- Ezek szerint nem álmodtam... - nyögöm döbbenten, és rémülten rántom magam elé a takarót, ezzel õt fosztva meg tõle. Jézusom teljesen meztelen!

Vörösre gyúlt arccal takarom õt vissza, és ha lehetséges, még jobban zavarba jövök.

- Bo...bocsánat... - makogom. Vigyorogva ül fel, és egy könnyed mozdulattal tépi ki kezembõl a takarót. Figyelem ahogy elhajítja, és a szövet lágyan hullámozva hullik alá. Menekülnék, de megragadja a csuklómat és egy rántást érezve huppanok a puha ágyon. Õ már fölöttem térdel, és onnan mosolyog le rám öntelten.

- Engedj el! - térek végre magamhoz, és piros arccal feszegetem lefogott kezeimet. - Nem helyes, hogy itt vagyok veled... te mardekáros vagy... és...és...Harry ellensége... és...

- Ugyan kicsi Colin... kit érdekel ez most? - súgja, és ajkaimon végignyal forró nyelvével. Felsóhajtva hunyom be szemeimet. Olyan hatással van rám, hogy már ezzel elsöpörte minden ellenállásomat...

Nyelve ajkaim közé siklik, és elengedve kezeimet simít végig testemen perzselõen bizsergetõ kezeivel... Karjaim nyaka köré fonódnak, és viszonzom ezt a csodás csókot.

Már nem számít semmi... simogatom én is szép izmos testét, és élvezettel nyögdécselve hagyom hogy újra tágítson ujjaival, gátlástalanul élvezem a testemen cikázó forró nyelvét, férfiasságomon ajkait... ujjait magamban...

- Kérlek...ahh....kérlek..gyerehhh... - ölelem magamhoz, lábaimat a derekára fonva sikoltok fel a kéjtõl, amikor mélyen belém hatolva nyög fel õ is az élvezettõl.

Vad mozgásba kezd, és én kéjesen nyöszörögve veszem fel ritmusát. Ahogy bevadulunk, úgy veszítem el én is teljesen az önkontrollt... sikoltozva kapaszkodom belé, karmolom a hátát, harapom a vállát, ajkait ahogy õ az enyémet... vadul, szenvedélyesen szeretkezünk...

Mély kéjes nyögései és kiáltásai csak még inkább eszemet veszik...

Sikoltva élvezem ahogy belém robban az orgazmus, és õ kiáltva élvez belém újra...hosszan és remegve...

Összekapaszkodva zuhanunk vissza a lepedõre, és levegõért kapkodva csodáljuk egymást.

- Ez...hihetetlen... - nyöszörgöm.

Mosolyogva húz magához.

- Mibõl lesz a cserebogár...? - néz rám csodálkozva, és elégedetten simítja végig ujjaival duzzadt ajkaimat. - Te õrjítõen szexi kis vadóc... - súgja a fülembe harapva.

 

Csendben pihenünk, majd félénken felpillantok rá. Behunyt szemekkel fekszik mellettem. Megcirógatom határozott vonalú szép száját ujjaimmal, és figyelem ahogy elmosolyodik. Nagyon jóképû... Mondjuk ezt eddig is tudtam, de így közelrõl... jobban érvényesülnek szép arcvonásai.

- Mennem kell... - súgom. - A többiek már biztosan keresnek...

Puhán megpuszilom az ajkait. Nem ismerek magamra...

Elpirulok, ahogy felnyílnak szép szemei és rám néz.

 

 

2008.10.29 22:23

Draco:

 

Élvezettel figyelem, ahogy alattam vergõdik, kis teste remeg akár a kocsonya, verejték cseppek szikráznak rajta a gyertyák gyér fényében… ohh milyen szép…

Minden önuralmamra szükségem van, hogy tartsam magamban sziklaszilárd elhatározásomat, miszerint nem vetem rá magamat, és nem fogom vadhörgések közepette beledöngölni az ágyba… oh dehogy nem… csak egy kicsivel késõbb…

Ujjaimmal ügyesen, tapasztaltan tágítom, s ahogy megérintem prosztatáját karcsú kis teste ívbe feszül, rakoncátlan szõke tincsei repkednek édes kis arca körül, ahogy kéjének egyértelmû jelei és szemet gyönyörködtetõ, csodás kifejezése ül ki, ajkait édes kis sikoly hagyja el, mézként simogatja fülemet… nyugalom…nem veted rá magadat…

- ...mi ez?...ahh mit csinálsz velem....? – kérdezi kipirult kis arccal, édesen pihegve, kába szemecskéivel engem fürkész… oh hát nem aranyos? Ennivalóan…. S nevéhez kapcsolódó gondolatimat mindjárt meg is teszem vele…csak elõbb jövõre nézve bebiztosítom magamat… ugyan is ezután az este után garantáltan az én kéjsóvár kis szeretõmmé fog válni… annyi élvezetet találok csodás kis tetében, hogy pazarlás lenne csak úgy elengednem… nem fogom… újra megsimogatom az a kis pontot melytõl vadító gyönyör hullámzik végig reszketõ kis alakján, újra megfeszül, s én ismételten hallhatom azt az édesen lágy kis sikkantást… - ...hihetetlen...

Oh hát ez mind szép és jó, de azt hiszem ideje az én lüktetõ férfiasságomnak is nyugalmat keresni… ugyan is a sóvár vágy mardossa bõrömet, kínozza ágyékomat, ami már-már szétrobban a kielégülésért kiáltva… ha jobban belegondolok, innentõl fogva ,ár felesleges visszafognom magamat… türelmem már vészes fogyásban van, így feleslegesnek tartom, hogy továbbra is kontrolláljam magam…

Jeges tekintetemet az õ kába mélykék szemecskéibe mélyesztem, már képetlen vagyok vissza tartani vad vágyamat, arcomra is kiül eme csodás kifejezés, s fékevesztetten, türelmetlenül ragadom meg vékony kis csuklóját, s annál fogva könnyedén penderítem hasára, s éhesen harapdálom meg puha kis nyakát, élvezem, ahogy finom virágillata oromba kúszik, tovább szítva féktelenségem…ahh…

- Lazítsd el a tested... - búgom vágytól rekedten, merevedésem formás, kerek kis fenekének nyomódik, felpattintatva bennem egy újabb türelmetlen vággyal teli szikrát… ahh….

Ám ahogy ijedt kis szemecskéivel rám pillant, felcsillan bennük a bizonytalanság, ami valljuk be engem most nem izgat nagyon… vagy mégis, de jelenleg, hevesen ágaskodó hímvesszõm sokkal élvezetesebb dolgokat diktál nekem…

- Fájni fog...? –kérdezi, vékony kis hangja remeg, karcsú kis ujjai kétségbeesetten keresnek kapaszkodót a lepedõben… ohh hát nem kell félni… ezzel a kis rettegõ kifejezéssel, még nagyobbra szítja bennem a pusztító lángokat, felfedi bennem azt az oldalamat, amit csak néha hozok elõ…. De akkor bizony olyan vadságban lesz része az illetõnek, hogy egy életre csodálom marad… csak most ne repedjen a plafon…

- Az csak attól függ mennyit mocorogsz…- duruzsolom kéjesen, s élvetegen harapdálom meg des ki fülecskéjét, s hallgatom elhaló, reszketeg kis sóhaját… leheletemmel simogatom nyakának lágy ívét, ujjaimmal lassan, elcsigázottan ívelek végig gerincének vonalán, érintésem alatt borzong puha bõre… elérek, kerek, formás kis fenekéhez, s kéjes mosollyal belemarkolva ívelek végig nyakának mámorítóan édes bõrén.- amint mondtam… lazíts…

Remegve bólint, lehajtja fejét, kis kezecskéivel továbbra is göcsösen markolássza a lepedõt… nem fog fájni! Annyira… ennyire azért nem lesz szörnyû…sõt…

Lassan, óvatosan, puha vállát harapdálva hatolok belé, s ahogy elmerülök csodás kis testében, felmorranva markolom meg mind két kezemmel kerek kis fenekét, s nyelvemmel gerince fonalán végig ívelve hagyom, hogy péniszemet szorítsa forró kis testének izmai…oh…. Sokkalta jobb, mint amilyennek elképzeltem…

Elhaló kis sikoly tör fel ajakai közül, szemeit szoroson összeszorítja, szüntelenül gyûri karcsú kis ujjacskáival az ágynemû puha anyagát… füléhes hajolok, leheletemmel simogatom édes kis testrészét, s õ lágy kis hangján nyöszörögve reszket alattam…

- Fáj?- érdeklõdöm vágytól fûtött, elmélyült hangon, miközben lassan, azonban roppant határozott lökéssel mozdulok meg forrón szorító kis testében, még mélyebbre merülök benne, s élvezem, ahogy nedves kis „simogatás” tovább kényezteti merevedésemet…

- I….igen… egy…khi…khicsit…- nyögi, s én álla alá csúszatom ujjaimat, úgy kényszerítem fejét arra, hogy felém forduljon.. elgyönyörködöm kába kis arcocskájában, melyen csodás pír ül, mélykék szemei vágyfátyolosan pillantanak rám…ahhhrrr…. Még pár ilyen pillantás, és tényleg az ágyba döngölöm…

- Akkor segítek…- búgom, s éhesen vetem magamat, puha, duzzadt kis ajkaira, éhesen kezdem marcangolni, nyelvem ellenállást nem tapasztalva siklik szájának édes, finom kis barlangjába, s táncra kell bátortalan nyelvecskéjével…

Szabad kezemet átfonom formás kis csípõjén, s merevedéséhez érve, lágyan, kínzóan ívelek végig rajta, hogy aztán határozottan markoljam meg… nyögve válik el ajkaimtól, csodás teste megfeszül alattam, fejét hátra veti, huncut szõke tincseibõl apró kis cseppecskék hullnak, nedvesen tapadnak nyakához… ohh….

Újra megmozdulok benne, vadul, fékevesztetten kezdek mozgásba, mélyebbre s mélyebbre merülve benne, élvezve, ahogy nedves, édesen szorongató izmai már-már összepréselik péniszemet… közben persze, bármennyire is nehezemre ál még észnél tartanom magamat, folytatom kezemmel férfiasságának kényeztetését, s õ édesen nyögdécselve, alattam reszketve vergõdik, harapdálja puha ajkait… a legszebb látvány, ami valaha is elém tárult… édes kis teste lassú ringatózásba kezd az enyémmel, egy ritmusra mozog velem, elõsegítve hogy tövig merítkezhessem benne minden egyes alkalommal, megérintve kéjét okozó kis pontját, melytõl szüntelenül vággyal fûtött sikolyok szakadnak ki édes kis szájacskájából, eszeveszett reszketésbe kezd alattam….

Nyakának lágy ívébe temetem nyakamat, s úgy hallgatom édes kis sikolyát, görcsösen ívbe feszülõ, gyönyörtõl vadul remegõ kis testét, érem kezemen forró magját, s ahogy forró kis teste még erõsebben szorítja péniszemet én is elérem az orgazmus áhított kapuját, mély hangomon kiáltok csupán fel… végig ömlik rajtam a láva forró kéj, a fullasztó gyönyör, mely jeges habok alá taszít, újabb és újabb hullámokban tölti be egész lényemet a csontig hatoló forró, perzselõ kéj, sötétségbe taszítva…

Zilálva, a éltetõ oxigént nyelve rogyok karcsú kis testére, majd mellé gördülve elégedett, érzéki mosollyal vonom magamhoz ernyed kis szépségemet…

Édes kis õzikém kábán pihen, arca kipirult verejtékcseppek gyémántjai siklanak le puha bõrén, pihegve kapkod levegõ után, félig lehunyt szemei még mindig tompán csillognak az átéltek után… nem is csodálom… ilyen élvezetes már régen volt a szex… hehe…

Azt hiszem, hogy az ezt az édes kis szépséget, még sokáig fogom élvezni… köré finom karjaimat, magamhoz ölelve takarom be mindkettõnket a puha takaróval.

Elégedetten húzom végig ujjaimat csinos kis arcocskáján, s duzzadtra csókolt, piros kis ajkacskáit simogatva hajolok hozzá közelebb…

- Élvezted a büntetést, kicsi Colin…?- kérdezem tõle halkan, már-már dorombolva, s mikor bátortalan kis bólintására leszek figyelmes halk kuncogással ívelek végig nyelvemmel arcának puha bõrén.- én is…

 

2008.10.29 20:02

Colin:

 

Azonnal megszûnik a csodálatos érzés, és lepillantva rá hevesen verdes kis szívem. Gúnyosan mosolyog, és élvezettel néz végig rajtam. Elfojtom csalódott nyöszörgésemet...

- Komolyan ezt szeretnéd, kicsi Colin? - búgja mély hangján, fölém mászva. Ajkai alig egy centire az enyémektõl... szinte bizsereg a szám... ah... sóvárogva lüktet. Éhesen kapok szája után, de elhúzza a fejét, és elégedetten mosolyog.

- A-a... mindennek ára van... és ha kell, addig játszadozom, amíg ki nem csikarom belõled... - duruzsolja, és lüktetõ ajkaimat cirógatja ujjaival. Csak pillangószárnyszerûen cirógat ujjaival, és élveteg mosollyal vár türelmesen. Már nem kell sok, hogy megtörje ellenállásom, és ezt õ is érzi...

Mélyen a szemembe nézve halad egyre lejjebb, és rálehel perzselõen a férfiasságomra. Beleremegve kapaszkodom meg a lepedõben, és majdnem felnyüszítek, de ajkamba harapva fogom vissza magam. Nem szabad...nem szabad nem....

- Ugyan Kicsi Colin...egy szó és megkapod amire vágysz... - súgja, és ujjbegyével a makkomat cirógatja gyengéden.

Átszakad a gát... vágyam elborítja tudatomat...........

- Ké...khérlekh...hnn... - nyöszörögöm behunyt szemekkel.

- Jó fiú... - hallom mély hangját, és azonnal körülöleli nedves forrósága agyonsanyargatott szervemet. Belenyögöm, kiáltom a világba, mennyire jó is ez, és ívbe feszült testtel folytom vissza a kitörni akaró feszültséget, ami egyre csak nõ és dagad bennem... nehm bírom...ahh....

Végignyalja egyik ujját, és ezt is annyira erotikusan csinálja... mire készül? Miért mosolyog így?

Gyengéden siklik be ujja a popsirésbe, és a végbélnyílásomat simogatja gyengéden...

Nyögdécselve hunyom be szemeimet... ahogy ajkaival kényeztet, és ott is simogat... ez már túl sok... túl jó...

Enyhe, kínzóan kellemes feszítést érzek, és ujjaimmal puha fürtjeibe túrva folytok el egy kéjes nyögést. Valamit megérint bennem, és felsikoltok a testemen végigcikázó zsizsegéstõl... ah istenem... mi ez?

- ...mi ez?...ahh mit csinálsz velem....? - nyöszörögöm, zihálom... Nem válaszol, csak megismétli, és én újra felsikoltva feszítem ívbe testemet... ez...ez...

- ...hihetetlen... - nyögöm behunyt szemekkel...

Fölém térdelve néz le rám, és mélyen a szemembe néz. Már nem mosolyog... arcán vad vágy... egy mozdulattal hasra fordít, és hátamhoz simulva harap finoman a nyakamba.

- Lazítsd el a tested... - zihálja. Érzem péniszét a popsimnak feszülni... csak nem akarja azt belém.... szóval oda....?

Rémülten nézek hátra a vállam fölött...

- Fájni fog...? - kérdezem elcsukló hangon... görcsösen kapaszkodom az ágynemûbe... kívánom õt, de félek is...

 

2008.10.24 23:36

Draco:

 

Édes kis hangja betölti a szoba csöndjét, fullasztó hõséget teremet, fõleg ahogy vékony kis teste vágytól remegve kínálja magát nekem… ha nem lenne ilyen tökéletes önkontrollom, akkor már rég rávetettem volna magamat… meg is fogom tenni, csak elõbb alaposan kiélvezem édes kis szépségemnek ízletes gyümölcseit…

Elégedetten figyelem kipirult kis arcocskáját, összeszorított szemeit, s az izgató puha ajakakat, melyek közül halk sóhajok hada távozik, s csak azért könyörög, hogy rátámadjak… ohh… nem kell várnod rá, ha ilyen szépen kéred…

- Édes vagy... - susogom, s forró leheletemmel simogatom apró kis mellbimbóját, hogy utána vadul csaphassak le rá… minden hevességem ellenére, lágyan, óvatosan szívom meg a kis rózsaszín szépséget…mmm… nagyon finom, kis falatka... péniszem már-már fájdalmasan feszíti nadrágomat, könyörög, ordít azért, hogy kiszabadulhasson, s érezhesse ez a remegõ kis testet…

Elválok az én kis édességemtõl, s fölé mászva kutatok egy sokkal finomabb falatot… ohh… elégedetten mosoly engedem el vékony kis csuklóit, ám úgy látszik csábító tevékenységem hatott rá, mivel meg sem próbál tiltakozni… csupán reszketve, édesen pihegve pillant fel rám kába, mély kék is szemeivel… ha így néz engem, nem leszek képes sokáig bírni cérnával…

Elcsigázott, azonban rettentõen érzéki mozdulatokkal kezdek vetkõzni, ingem gombjainál már szinte lassított felvételben mozgok… tudom milyen izgató, sokszor volt alkalmam bezsebelni az elismerõ bókokat csábítási technikáimmal és ágybeli teljesítményemmel kapcsolatban, fõleg ami az elõjáték részét illeti… mindig is jó voltam abban hogy hajtsak saját uralma alá embereket, és ez az én kis õzikém esetben sincs máshogy… megkönnyebbültség tölt el, ahogy az utolsó zavaró ruhadarab is eltûnik rólam, nem börtönözi be már fájóan lüktetõ merevedésemet… a én kis szépségem puha is ajkait harapdálva hordozza végig rajtam kábult kis szemecskéit, s arcára az eddigieknél is mélyebb vöröses szín költözik, ahogy megpillantja vágyam egyértelmû jelét… ohh látom azért elég észrevehetõ mennyire kívánlak, édesem…

Lesüti szemeit, zavartan, túlzott gyorsasággal emeli szája elé apró kis öklét, hogy azon vezesse le halk nyögését… hát nem édes? Így zavarba jönni egy meztelen testtõl… az, ahogy zavartan titkolni próbálja azt, hogy mennyire tetszik is neki a látvány… megzabálom…itt az ideje, hogy felfaljam…

Halkan, izgatóan nevetek fel, s úgy mászok közel hozzá, már lesben állok hogy lecsaphassak vadászatom elsõ célpontjára… ez az izgató, rózsaszín kis ajkacskák ugyan is csak arra várnak, hogy csókomtól váljanak duzzadttá…

- Nézz rám kicsi Colin... - duruzsolom neki halkan, s rám emeli kék szemecskéit, melyekben a vágy fátyolos köde ül…ohh mennyire vártam én már arra, hogy így láthassam ez a gyönyörû szempárt… éhesen, vadul vetem magamat ajkacskáira, s azok engedelmes nyílnak meg elõttem, s nyelvem szinte azonnal besiklik forró barlangjába, s én felfedezem mézédes nektárjának minden egyes centiméterét… megcirógatom nyelvecskéjét, s reszketve viszonozza forró csókom, miközben karcsú kis ujjai végig vándorolnak arcomon egészen vállamig… így is felhevült bõröm felizzik bátortalan érintése nyomán, intenzívebben hat rám így hogy merevedésem már fájóan kínoz engem… ohh a francba… rohad jó esik érintése, mégis csak maga alatt vágja a fát… szeretnéd, hogy elfogyjon minden türelmem édes kis õzikém? Ne akard… nyugalom… nyugalom…nagy levegõ…

Nyugtatásomtól függetlenül mély morranással ráncigálom le róla csak útban lévõ ruháit, s élvezettel hordozom végig kezemet reszketõ, pompás kis testén… bõrünk szikrákat vet mikor egymáshoz simul, a legcsodásabb kéjt okozza, s egyben eszeveszett lüktetésre ösztönzi ágyékomat.. nyughass már!

- Draco... - leheli édesen, behunyt szemekkel… kis édes… nagyon izgatóan tudja suttogni a nevemet… azt hiszem kénytelen leszek többször kicsikarni belõle…

- Mit szeretnél? - kérdezem érzéki mosollyal, s kezeimmel és ajkaimmal karöltve barangolom be karcsú kis testének minden egyes négyzetcentiméterét, habzsolom akár egy ritka, és ínycsiklandó édességet… izgató kis sóhajok hagyják el duzzadt ajkait, feltüzelve így is az egeik hágó vágyamat… egész testem sóvár tûzben ég, percrõl-percre türelmetlenebb…

- Ahh... nem tudom... - sóhajtja…ó te lehet, hogy nem tudod, én viszont pontosan tudom mire van szükséged, hogy perceken belül kéjesen nyögdécselve vergõdj alattam… mint egy gondolataimat megpecsételõ cselekedetként végig simítok merevedésén, s õ nyöszörögve tompítja édes kis hangját kezecskéjével…

- Jó érzés, igaz? - kérdezem érzékien, leheletemmel lustán simogatom falatnyi kis köldökét… ezt is felfalom… türelmetlenül kalandozik péniszére, s nyelvemet végig hordozva rajta kényszerítem még hevesebb remegésre… kis aranyos…

- Nehhhmm... - nyögi elhalóan, kis kezeivel vállaimban keres kapaszkodót, s én kéjes mosollyal pillantok fel vágyban fürdõ arcocskájára… ahh milyen édes, mikor még mindig tiltakozni próbál…

- Hát persze hogy nem... - búgom egy halk nevetés kísértében, s vadul csapok le férfiasságára, s ajkaimmal kezdem kényeztetni legédesebb testrészét… vad reszketésbe kezd, kis kezeivel kétségbeesetten kapaszkodik a lepedõbe, duzzadt kis ajkait édes nyögések hagyják el lágy kis hangján… vergõdik a kéjben, ahogy megjósoltam… azt hiszem mégis csak kéne járnom ahhoz a hibbant nõszemélyhez, jóslástanra… szex végkimenetelét megjósoló dolgokban nagy sikerem lenne…hehe…

- Ahh... én még soha...nem éreztem...ilyet... Úgy érzem... elég...ah testem...mhh... nehh... – ohh hát megzabálom, ahogy ilyen édesen habog…hevesen szívom meg kényeztetésem tárgyát, s õ hátra veti fejét, huncut kis szõke fürtjei nedves homlokához tapadnak…- Hh...hagy...ahhba...khhérlek...ahh....

Érzéki mosollyal, szinte azonnal hagyom abba eddigi tevékenységemet, s gonosz vigyorral simítok végig ujjaimmal combja belsõ felének hamvas bõrén… úgy látom még egy kis kínzásra szorul… nem is kevésre… de én megadom neki, hogy könyörögni lássam… mert állítom két perc múlva azt sem tudja majd, hogy mit tegyen a kínzó kéjben… nem mintha én fából lennék, és nem gyötörném ezzel magamat még jobban, de a látványért megéri…

- Komolyan ezt szeretnéd kicsi Colin…?- duruzsolom érzékien, s kipirult kis arcocskájához hajolva milliméterekre állok meg hívogatóan elnyílt, duzzadt ajkacskái elõtt- nem hiszem…

Kába kis szemeit rám emeli, tompán, vágy ködös tekintettel kutatja arcomat, s mozdulatlanságomat látva, bátortalanul alán kissé hevesebben is a kelleténél hajolna számhoz, ám én vigyorogva húzom el elõle kiszemeltjét…. Nem kapod meg, amíg nem kéred szépen…

- A-a… mindennek ára van… és ha kell, addig játszadozom, amíg ki nem csikarom belõled…- duruzsolom, s mutató ujjamat puha kis ajkaira simítom… kábán figyel engem, s é sátáni vigyorral kalandozok nyakára ajkaimmal pillangószárnyszerû érintéssel, alig érezhetõen érintem meg puha bõrét… felsóhajtva kalandoznak karcsú ujjai hajamba, s tétován próbálják fejemet közelebb tolni bõréhez.. nocsak.. milyen türelmetlen valaki… halkan felkuncogva haladok lejjebb, s apró kis mellbimbóját cirógatom meg ujjaimmal, de csupán egy leheletnyit érek hozzá… épp hogy… reszketeg sóhajt enged útjára, csábító kis ajakira harapva fojtja magába vágyának hangjait…

Látom ám, hogy nem kell sokáig gyõzködnöm téged… mindjárt megpuhulsz…

Lejjebb haladok, kék szemeivel pihegve figyeli utamat, összekulcsolom vágytól izzó jeges íriszeimet az övével, s a szemkontaktust tartva haladok péniszéhez, s egy ördögi mosoly kíséretében simogatom végig leheletemmel… összerándul a kis édes, s kétségbeesetten markolja meg a lepedõt, ajkait halk összefüggéstelen nyöszörgés hagyja el…

- Ugyan Kicsi Colin… egy szó és megkapod, amire vágysz…- duruzsolom, s mutatóujjammal izgatóan cirógatom meg merevedése hegyét…

- Ké….khérlekh…hnn…- nyöszörgi elhalóan, s arcomra elégedett vigyor kúszik… na látod nem volt ez olyan nehéz…

- Jó fiú…- duruzsolom, s heves vadsággal fogadom ajkaim közé péniszét, s õ hangosan felnyögve markolja meg vállaimat, kis teste ívbe feszül.. gyönyörû… az izzadságcseppek apró kis gyémántokként szikráznak tejfehér bõrén, arcán a legszebb kifejezés pihen, amit valaha láttam… kezeimet is férfiasságára kulcsolom, s azzal folytatom kényeztetését.. ideje tovább lépni… ha nem cselekszem most azonnal, megõrülök…

Érzéki mosollyal nyalintom meg mutatóujjamat, s bejárata körül körözve izgatom õt, s a kis szépségem fejét dobálva nyögdécsel alattam, pont úgy, ahogy megjósoltam… ez kóros… tényleg beiratkozom arra a hülye jóslástanra… lassan, óvatosan hatolok kis testébe, s õ ajkaiba harapva nyöszörög, karcsú kis ujjai hajamba túrnak… ahh látom már, hogy milyen jól ki fogunk mi jönni…hehe…

 

2008.10.24 17:20

Colin:

 

Kezeim lefogva, testem az ágyba préselve... nincs menekvés. Ahogy forrón perzselõ ajkai a nyakamra tévednek, elfolytok egy nyögést... ah istenem de jó...

Feszegetem kezeimet, de csak egy gúnyos félmosolyt kapok.

- Nincs értelme tiltakoznod kicsi Colin...innen holnap reggelig úgy sem szabadulsz...ki tudja! Lehet, hogy még azután sem... - duruzsolja, és fülemet megnyalintva vált ki belõlem egy elhaló sóhajt. Beleremegek, ahogy megharapdálja a fülcimpámat. Még soha nem éreztem ilyet...

- Engedj el... - nyöszörgöm mélyen elpirulva a gondolattól, hogy valóban akarom-e. Vágytól izzó szemekkel mér végig.

- Nem... - súgja, és arcomat végignyalva vált ki belõlem rekord pirulást. Istenem, annyira zavarban vagyok! Nézni sem bírom... ahh megcsókolt... mmhh... Nyelvem magátólmozdul és reagál rá... Õrület... Draco Malfoyal csókolózom...

Lejjebb siklik, és csupasz mellkasomon siklik végig a nyelve. Ah mikor gombolta ki? Jézus...

- Nehh...ehhressz...ahh...ehhl... - nyöszörgöm, és ahogy megérzem ujjainak gyengéd cirógatását legféltettebb kincsemen, végigbizsereg a gerincemen valami forróság. Megremegve nyögök fel, és szemeimet behunyva élvezem...

- Édes vagy... - súgja a mellbimbómnak, és finoman megszívva vált ki belõlem egy elhaló nyögést. Elengedi csuklóimat, és fölém térdelve néz le rám, arcán halvány mosollyal.

Kábán figyelem, ahogy leveszi a talárját, és kigombolja az ingét. Elképesztõen izgatóan csinálja... és ezt én gondolom. Hihetetlen... Ajkamba harapva terelem tekintetem végig rajta, és ágaskodó férfiasságát látva mélyen elpirulva kapom el róla tekintetem, kis öklömet szám elé téve folytok magamba egy félénk nyöszörgést. Úristenúristenúristen...

Érzéki nevetését hallva megremegek.

- Nézz rám kicsi Colin... - súgja, és mire felpillantok, arca már alig egy centire van az enyémtõl. Éhesen veti rám magát, falja és csókolja ajkaimat, és pedig félénken simogatom meg arcát és vállait. Mély hangján felnyögve rángatja le rólam a maradék ruháimat, és ahogy meztelen testünk összesimul, remegni kezdek. Félek, de mégis... olyan jó érzés...

- Draco... - sóhajtom elhalóan nyakának bõrébe, ahogy végigsimít pucér testemen.

- Mit szeretnél? - súgja mosolyogva. Nem tudok válaszolni, annyira jó érzés, ahogy kezei és ajkai szinte mindenhol simogatnak.

- Ahh... nem tudom... - fojtom kezembe nyögésemet, ahogy megérint kezével ott lent, ahol még soha senki.

- Jó érzés, igaz? - duruzsolja a köldökömbe, és hirtelen lecsap nyelvével és ajkaival. Ah istenem, megnyalta a... ahh...

- Nehhhmm... - nyöszörögöm a vállaiba kapaszkodva.

- Hát persze hogy nem... - nevet halkan, és szájába véve kezd el olyan mennyei dolgokat mûvelni velem, amit még soha életemben nem...ah istenem...

Kéjes sóhajaim és nyögéseim betöltik a szobát, és kétségbeesetten kapaszkodom az ágynemûbe...

- Ahh... én még soha...nem éreztem...ilyet... - pihegem kábán, és remegve nézek le rá. - Úgy érzem... elég...ah testem...mhh... nehh... - vetem hátra a fejem felnyögve, ahogy erõsebben megszívja. - Hh...hagy...ahhba...khhérlek...ahh....

 

2008.10.15 21:09

Draco:

 

Elégedetten, talán kicsit túl nagy örömmel lépek ki Mardekáros lakosztályom ajtaján… hogy mire ez a nagy öröm? Nagy egyszerû. Az én édes kis õzikémet két hétig kellett nélkülöznöm, ugyan is Potter meg Weasly önkéntes testõrként szegõdtek mellé… nem mintha gondod okozott volna, hogy padlót mossak a két idióta arcával, azonban a Karácsony közeledtével nem sok idõm maradt Szent Potter és kis csapatát tovább tisztelni és boldogítani tökéletes személyem társaságával… sebaj… most majd bepótolom.. gondolom oda meg vissza lesznek az örömtõl… Hát még én! Monstro az mondta Colin is itt maradt… Ez az egyik fõ ok, amiért megkértem az én drága jó apámat, hogy visszajöhessek a Roxfortba… õ pedig a sürgõs és halaszthatatlan szeretõ választási problémái közepette pedig szívest örömest engedet.. hát nem kedves, és szeretetreméltó? Dehogynem…

S lássak csodát, ahogy megérkeztem már Piton is rám talált, s karácsonyi ajándék gyanánt egy kis lelki terrort bízott rám… hát nem Szent Pottert kel mentálisan megkínoznom? Rajtam ne múljon… a Szent Mungóba viszik idegösszeroppanással miután karácsonyi meglepetésként betoppanok és kedvesen üdvözlöm majd… nos igen.. Én vagyok az új mikulás, ki idegõrlõ perceket hoz azokra, akik egész évben szúrták a szememet…Azt hiszem NEKEM nagyon jó lesz ez a szünet…

Elérek drága bájital tanárom ajtajához, s halkan kopogtatva várom, hogy meg kapjam a belépése való engedélyt… magamban már Szent Potter kínzásának gondolata is olyan elégtételt és örömöt ébreszt fel, mintha épp most nyertem volna a lottón… avagy rosszmájúságom már egy új szintet ütött meg.. ennél súlyosabb már nem is lehet. Vagy igen? Majd edzek rá… hehe…

Mikor meghallom Piton mély, reszelõs hangját, ami olyan akár egy nyikorgó ajtó, úgy rontok be, mint farkas az õzikére… s akin elõször meg akad szemem az nem a samponra szoruló tanárom, ha nem Potter arca, amin már gyülekeznek a düh egyértelmû jelei, ahogy végig mér engem… oh hát tudtam én, hogy örülni fogsz nekem!

- Hívatott uram. - vetem oda, azonban tekintetemmel Pottert fixírozom… látom ez alatt a két hét alatt sem változott az az otromba képed… pedig hidd el, csak egy lapátra van szükséged, és máris tûrhetõbb…azonban egy másodperc és máris szebb látványban van részem… az én édes kis õzikém áll megrökönyödve a szemüveges mögött, kék szemecskéi nagyra tágultan, hitetlenkednek engem, puha kis ajkai elnyílnak a csodálkozástól… édes…

Már puszta látványára is felébred bennem a vad vágy, már karcsú kis testének képi es felajzza benne a sóvár kívánalmat, amit már két hete el kellett, hogy fojtsak...jobban mondva csak érleltem, dagasztottam magamban, hogy mikor e jön az idõ, elemi erõvel zúdítsam erre a csábító kis egyénre…

Arcomra elégedett, öntelt vigyor kúszik, ahogy megpillantom gyönyörû íriszeiben fellobbanni azt a szúrós, dühös kis lángocskát, melyekkel próbál megégetni… nem fog menni Kicsi Colin… csak még aranyosabbá tesz, ahogy így figyel engem, lesújtóan… ám engem nem hat meg… mer tudom, hogy fél óra és vágytól ködös tekintettel fog vergõdni alattam, verejtéktõl csillogó csoda szép testtel… ohh… nyugalom… kissé kínos lenne, ha Piton meg látná az épp táborozásra készülõ gatyámat…

- Igen... bocsáss meg, hogy iderángattalak Draco. De a prefektusok közül csak te vagy jelenleg az iskolában. Ezt a két jómadarat meg kell büntetni.- magyarázza kedvenc professzorom… ó hát ennél szebb ajándékot már nem is kaphatnék…

Csupán bólintok, s higgadt álarcomat mutatva várom, hogy végre szabadulhassak… majd Pottert belököm az egyik rejtekajtón, vagy megkötözve bevágom az egyik raktárba… jelenleg jobban izgat ez a csábos kis õzike, mely dühtõl fortyogva várja ítéletét…

- Harryvel majd én foglalkozom... Már kigondoltam egy nagyon jó büntetést... Tiéd Colin.- zengi végszóként Piton, s bennem mint egy vezényszóra terjed szét az elégedettség szikrája, mely elemésztõ lángokként ébreszti fel bennem a ragadozókéhoz hasonlatos ösztönt, hogy elkapjam az én õzikémet…s az bájosan meghökkent kis arcocskája csak olaj a tûzre, csupán fokozza bennem tomboló sóvárgást ami perceken ki fog törni…

- Én szeretnék itt maradni! - jelenti ki, hangja remeg a félelemtõl, mintha épp egy gonosz démon karjai közé akarnák vetni.. sok igazság van benne.. azonban empátia hiányos tanárom szívét ez nem lágyítja meg, így mindenfajta lelki fájdalom nélkül adja meg a végszót, s én egyszerû mozdulattal ragadom meg Colin vékony kis csuklóját, s annál fogva irányítom ki a folyosóra, ahol heves tiltakozásba kezd… élvetege, széles vigyorral nézem, ahogy mélykék, csodás szemecskéi villámokat szórnak felém, arcáról édes is mérge egyértelmû jelei olvashatóak, olyannyira belelovalja magát tehetetlen dühébe, hogy csinos pofikáján aranyos pírral terül el… megzabálom… és csak reménykedni tudok benne, hogy máshol is ilyen lesz…

Lágy nevetéssel válaszolok, fölösleges lenne még tovább hergelnem… már így is olyan, mint egy eszét vesztett kis madár… így elég nehéz lesz rajta végre hajtathatom tökéletes büntetésemet… pedig elengedhetetlen kelék, hogy legalább megõrizzem testi épségemet… idõközben elkobzott pálcájával hajtok végre egy egyszerû nonverbális bûbájt, melytõl kis teste úgy ernyed el karjaimban akár egy rongybaba… máris kényelmesebb!

Azt hiszem itt az ideje, hogy beváltsam az ígéretemet.. eddig türelmesen vadásztam rá, becserkésztem, ideje learatnom munkám nehezen megszerzett gyümölcsét… még ha e a gyümölcs nem is olyan könnyen adja magát…

- Eressz...el...mit...mûvelsz...? - hebegi édesen pihegve, s ahogy kis testét felkapva sietõs léptekkel vágtázók vele a folyósón szinte sürgetõvé válik perverz hajlamaim kiélése… finom illata orromba kúszik, megbolondít, részeggé tesz, s arra ösztönöz, hogy minden egyes kötelet, ami önuralmam szilárd oszlopát tartotta, dobjam el… El is fogom!

- Ne aggódj Kicsi Colin. Kitaláltam neked egy nagyon jó büntetést... - duruzsolom neki perverz kis mosollyal, s számmal simítok végig puha, csábító kis ajkacskáin…mmm… sietnem kéne… vagy útközben tépem le róla a ruhákat…

Hála tökéletes kondíciómnak futólépésben érkezünk el Mardekár házához, ahova nyugodt lelki békével rontok be… elvégre nincs itt senki, de ha lenne az sem izgatna… senki sem mer megjegyzéseket vagy kommenteket intézni hozzám, egyrészt mert semmi közül a nemi életemhez, másrészt pedig itt én vagyok a góré… az van amit én mondok, aki ellenszegül fájdalmas leckét kap…

- Hova...hoztál...? - kérdezi halkan, finom kis hangja remeg rémületétõl… nem kell így megijedni.. nem fog fájni!

Lekanyarodok vele szobámba, s miután végre valahára elérem játékom áhított színterét, fellélegezve sétálok ágyamhoz…

- Hát nem egyértelmû? - válaszolok kérdéssel, s puhán fektetem le hatalmas franciaágyamra… azt hiszem a zöld ágynemû passzol édesen rémült kis arcához…csupán gyönyörködni tudok nagyra tágult, csillogó kék szemein, ijedt arcocskáján, s magamban már az éjszaka minden percét elképzelem… oh igen… nem kell sokáig gondolkodnom, ugyan is éjszakánként gyakran latolgattam, vajon miképp fogom megrontani ezt a kis szépséget…

- Miért hoztál ide...? - hebegi, kis teste remeg akár a kocsonya…

- Hetek óta bujkáltál elõlem, és ügyesen kerültél... Megmondtam... Legközelebb elkaplak... – susogom lágyan, nyakának finom, bódító virágillata mérges gázként hatol orromba, elbódítja elmémet, ráborítja az átláthatatlan ködöt, melyen kívül már csak a vad, álaltias vágy marad.. azért csak óvatosan… szûz mg szegény õzikém, szeretném ha az este örökre az emlékezetébe vésõdjön… mert legközelebb bizony, õ fog könyörögni… kiharcolom, hogy kéjsóvár kis teremtés váljon belõle…

Pálcám utolsó feladata ként a bûbáj feloldását osztom ki, majd hanyagul dobom az éjjeli szekrényre.. kissé problémásnak tûnik tervem végre hajtása, ugyan is a kis édes úgy kapálózik, hadonászik akár egy megveszett macska…

Érzéki, lehengerlõ mosollyal ragadom meg törékeny kis csuklóit, s egyszerû mozdulattal fogom le õket egyik kezemmel feje fölé… csodás kis szemecskéi nagyra tágulnak, meghökkenten pillant arcomra, melyre jól láthatóan ülnek ki vágyam egyértelmû jelei…

Lassan, kimérten hajolok nyakához, magamba szívom mérgezõen finom illatát, s ajkaimmal lágyan simogatom nyakának bársonyos, tejfehér bõrét…

- Nincs értelme tiltakoznod Kicsi Colin… innen holnap reggelig úgy sem szabadulsz… ki tudja! Lehet, hogy még azután sem…- duruzsolom érzékien, s kéjesen ívelek végig édes kis fülkagylóján, s játékosan harapdálom meg fülcimpáját… elégedetten nyugtázom, ahogy karcsú kis teste reszketésbe kezd, kezeit próbálja szabadítani, ám én határozottan préselem bele az ágyba… ohh…

- Engedj el..!- követeli elhalóan, s én vágytól izzó tekintettel pillantok pofikájára, melyen a világ legkívánatosabb pírja terül szét, csak még bájosabbá teszi… zavartan süti le szemeit, kitartó kutatásom láttán… pedig csak most kezdem… jégkék íriszeimet bekebelezõen hordozom végig az alattam heverõ, remegõ kis testen, szinte felfalom szemeimmel.. ágyékomba kínzóan mar bele az égetõ vágy, kísértõ sóvárgás, mely féktelenségre ösztönöz… nyugalom…

- Nem…- susogom lágyan, s nyelvemmel szántok fényes árkos arcának puha, kívánatos bõrébe, jól érzem, milyen forróvá válik, mintha ez a sötét pír nem lenne épp elég… tüntetõen, rémülten szorítja össze szemeit, mintha valami csúnya cukros bácsi támadott volna rá… mi tagadás, most tényleg annak érzem magam…de nem zavar……. szemeim meg akadnak izgatóan pihegõ, duzzadt kis ajkacskáin, s számat megnyalintva vetem rá magamat… olyan régóta vágytam, erre az éltetõ nektárt nyújtó kis falatra, hogy most szinte felfalom… szenvedélyesen harapdálom meg, fogaimat finoman mélyesztem bel, s ahogy sóhajtva utat enged nekem, nyelvem azonnal becsusszan mézédes barlangjába, s kutatja fel bátortalan kis nyelvecskéjét, hogy õrjítõ táncba csábítsa… s ahogy megcsiklandozom édes kis ízlelõszervét, õ megremegve, borzongva viszonozza a maga bátortalan kis módján.. nagyon édes ilyenkor…

Szabad kezem lassan, minden egyes mozdulatot kiélvezve siklik végén karcsú testén, hogy ingjét gombjait elcsigázott mozdulatokkal szakítsam le egyenként.. magamat kínzom csupán, csupán vágom magam alatt a fát, péniszem már most kínzóan veszíti nadrágomat, ám nekem van önuralmam… s ameddig kitart, kínzom ezt akis szépséget…

Ahogy szabaddá válik mellkasa elszakadok duzzadt ajkaitól, s élveteg tekintettel cirógatom meg tejfehér, hibátlan, selymes bõrét… érzem,a hogy felhevült kis testén borzongás cikázik végig érintésem nyomán, kába kis szemeivel elhomályosultan figyel engem, ellenkezve szabadulásért nyöszörög, de már korántsem hangzik olyan meggyõzõnek…

Lassan kalandozik mutatóujjam ágyékához, s lágyan, puhán, alig érezhetõen cirógatom meg, megrázkódik, ajkai közül elharapott kis nyögés távozik, szemeit behunyja…. Ahh… rávetem magam… de türelem… ami van, csak vészesen fogy… kínzom még, mert megéri…

 

2008.10.14 22:01

Colin:

 

Hirtelen megragadja a bokámat, egy erõs rántást érzek, és a padlón csusszanok vissza, pontosan alá. Csuklóimat megragadja, és fél kézzel a fejem fölött szorítja le a földre. Jézusom...

Torkomban dobogó szívvel figyelem közeledõ arcát, és lángol az arcom. Ez annyira kínos... miért csinálja ezt?

- Ugyan mi rossz van abba ha megcsókollak és rád mászom? - duruzsolja lágyan. - Vagy talán külön törvény van erre is? Ha igen...akkor én boldogan szegem meg...

Forró szája ajkaimra tapadnak, és heves, vad csókjától és én beleremegek... elképesztõen jól csókol... nincs viszonyítási alapom, de tudom, hogy Õ profi. Rengeteg pletyka terjeng róla a suliban... Mmhh... nyelvem magától mozdul, és már csókolózunk is. Nem is olyan ...ah...nehéz...

Érzem meleg tenyerét a hasam csupasz bõrére simulni... bizsereg az egész testem... megszakítva a csókot néz le rám, és máskor oly hideg szemeiben forró, vad éhség lobog... Úgy néz rám, mint Ron szokott a csokitortára... jézusom...ah...a mellbimbómat simogatja...ezt...ezt nem lenne szabad...ezt nem.. ahhhmmm kéne...

- ...nehhhh...mmhhh... - fordítom el a fejem, és szorosan behunyt szemekkel folytok vissza egy hangos nyögést. Nem értem miért teszi ezt velem, de leginkább azt nem értem, miért érzem azt amit, és miért hagyom neki... Ahh...

Léptek zaja... Õ felmorranva temeti arcát a nyakamba, és beleszuszog pár másodpercig, majd lemászik rólam végre. Arcán düh...majd letekint rám, és elégedett mosollyal szemléli mély zavaromat. Feláll, és kezemnél fogva ránt fel magához, de lábaim még nem bírnak megtartani...remegek egész testemben... Õ szorosan magához ölelve tart meg.

- Ne hidd, hogy megúsztad Kicsi Colin... - súgja a fülembe, és forró leheletésnek bizsergetésébe beleremegek... - Legközelebb elkaplak...

Hogy mi??? Nem vagyok Kicsi Colin!!!! És nem fogsz elkapni, bármit is jelentsen! Végre magamhoz térek, és gyilkos szemekkel nézek fel rá. Persze kinevet engem... Sajnos egy macskát sem tudok megfélemlíteni.

Végre elenged, és felpillantva egyenesen Harry és Ron döbbent arcára pillantok. Mennyit láttak vajon? És mire következtettek belõle?

Dühösen néznek Dracora, és Ron piros fejjel kezdené leteremteni, de Draco beléfolytja a szót egy frappáns beszólással, majd hanyag eleganciával dobja nekem a pálcámat. Némán figyelemtávozó alakját...

 

- Colin mi volt ez? - fordul felém Harry, szemeiben aggodalommal. - Zaklat téged? Akar tõled valamit?

Lehajtom a fejem, és a pálcámat kezdem zavartan babrálni,majd töredelmesen elmesélek nekik mindent. Kezdve az erdõvel, aztán a csókkal, ájulással és gyengélkedõvel, majd befejezve ezzel a legutóbbi... ööö... zavarba ejtõ tevékenységgel.

Ron piros fejjel pislog ránk, és értetlenül kapkodja tekintetét.

- Mi van? Draco mit csinált...? - hebegi.

- Colin. - mondja Harry határozott, mély hangján. - Mától nem járkálhatsz egyedül. Mindig egyikünkkel leszel. Ma velem, holnap Ronnal, aztán Hermioneval. Talán egy-két hét múlva letesz róla, hogy zargasson téged.

- Köszönöm Harry... - mosolygok rá megkönnyebbülten, és a belõle áradó határozottság, öntudatosság és a meleg biztonságérzet megnyugtat. Mi bajom eshet, ha Õ vigyáz rám?

 

*

 

Téli szünet. Két hete már, hogy Draco nem próbálkozott... A karácsony nyugodtan telt Harryvel és Ronnal, mert õk sem utaztak haza az ünnepekre, ahogy én sem. Szüleim elutaztak az ünnepekre a nagyiékhoz, és öcsémmel a Roxfortban maradtunk. Az otthoni ünnepségben bármikor részünk lehet, de Roxfort... az más. Teljesen új és különleges élmény számomra.

 

Harryék bevettek egy terv kivitelezésébe, ami információgyûjtést jelent, méghozzá Piton szobájából kell egy fontos levelet megszerezni. Sok bûbáj védi a professzor szobáját, ezért alapos kutatást és felkészülést jelent. Szünet lévén ez nem probléma.

 

És még Draco Malfoy sincs a suliban!

 

Hát nem szuper?

 

*

 

Piton professzor szúrós, fekete szemei szinte az agyamba fúródnak. Lebuktunk. Nagyon lebuktunk.

Ronnak még sikerült kiosonnia az ajtón, és megúszta, de Harryt és engem elkapott a csapda-bûbáj.

Mégis sikerült a terv egy része, hiszen a levelet megszereztük. Ron zsebében van. A büntetés után majd Harry elolvashatja.

- Potter... - mondja halkan és fenyegetõen, hangjában és tekintetében lángol az utálat. Összeszorítom a számat. Félek tõle, de nagyon dühítõ...

 

Kopogtatnak az ajtón.

- Szabad. - dörmögi a professzor, és belép... Jézusom, mikor jött vissza??? És miért jött vissza ilyen korán? Hiszen még szünet van!

- Hívatott uram. - mondja Draco, és gúnyosan méri végig Harryt, majd észrevesz mögötte engem is. Felcsillanó szemekkel terül szét arcán az az arrogáns vigyor, amit ki nem állhatok. Küldök felé egy megsemmisítõ pillantást, és Piton professzor felé fordulok. Mi bajom eshetne, amikor Harry mellettem van?

- Igen... bocsáss meg, hogy iderángattalak Draco - mosolyog rá a professzor mézesmázosan. Boa. - De a prefektusok közül csak te vagy jelenleg az iskolában. Ezt a két jómadarat meg kell büntetni.

Draco biccent, és fagyos mosollyal várja a folytatást.

- Harryvel majd én foglalkozom... - mosolyodik el gúnyosan. - Már kigondoltam egy nagyon jó büntetést... Tiéd Colin.

Tágra nyílt szemekkel nézek a professzorra. Ez most komoly? Tudom, hogy a szabály szerint a prefektus is kiróhat büntetõ-feladatokat, de õ Draco Malfoy!

- Én szeretnék itt maradni! - mondom gyorsan, és Harry talárjába kapaszkodom kétségbeesetten. Harry is csatlakozik hozzám, de ez csak olaj volt a tûzre. Piton kegyetlen mosollyal int Draconak, aki karomat megragadva könnyedén kivonszol a tanár irodájából...

A folyosóra kiérve kapálózni kezdek, és ellenkezni... szemeim szikrákat szórnak...

Õ csak halkan nevet rajtam, rám fogja a pálcámat, és ernyedten zuhanok a karjaiba. Meg sem bírom mozdítani a testemet...

- Eressz...el...mit...mûvelsz...? - zihálom. Karjaiba kap, és elindul velem.

- Ne aggódj Kicsi Colin. Kitaláltam neked egy nagyon jó büntetést... - mondja élveteg mosollyal, és szájával végigsimít ajkaimon. Behunyom a szemem... ez nem velem történik meg...

Az alagsorba érünk, és egy rejtekajtón belépve egy zöld és ezüst mintás terembe lépünk. Díszes és elegáns. Fényûzõ berendezéssel. Ez a Mardekár ház!

- Hova...hoztál...? - nyílnak tágra szemeim, ás egy folyosóra kanyarodunk. Teljesen kihalt az egész, még senki nemért vissza...

Belép velem egy szobába. Hatalmas, és csak egyetlen egy ágy van benne. Na igen, a mardekárosok mind jómódú családok gyermekei. Megengedhetik az egyágyas hálószobákat maguknak.

- Hát nem egyértelmû? - válaszol a kérdésemre, és letesz az ágyára.

- Miért hoztál ide...? - nyögöm rémülten. Félek...félek...

- Hetek óta bujkáltál elõlem, és ügyesen kerültél... - súgja a fülembe. - Megmondtam... Legközelebb elkaplak...

Feloldódik végre a testemet béklyózó bûbáj, és kapálózva próbálok szabadulni...

Ki kell innen jutnom... veszélyes közelségétõl, csáberejétõl messze...

 

2008.10.13 21:20

Draco:

Kényelmesen sétálok kis sleppemmel a folyosón, s egyik kedvenc célpontom után kutatok. Épp most szabadultam csak Pitontól, aki közölte velem hogy Szent Potter megint valami hülyeséget csinált… nem lepõdöm meg rajta, mert az a szerencsétlen pápaszemes csak azt tudja…Most mégis túlteng bennem a kárörvendés édes öröme, mely feszíti mellkasomat, s csak arra vár, hogy ostorként csattanjon Szent Potter hátán… lehetséges, hogy rövid úton a lelki kínzások mesterévé válok… imádom nézni A három szerencsétlen arcát, ahogy Piton õket csépeli.. ritka látvány, de mindent megér…

Igaz, hogy az én édes kis õzikémet szívesebben hajkurásznám, de jelenleg az áldott a kötelesség az elsõ. Imádom prefektus lenni… hehe…

Befordulok az egyik folyosón, s a tökéletesen üres falak összképét három alak zavarja csupán meg, kiket akár ilyen távolságban is pontosan felismerek… gúnyos, rosszmájú és egyben szokásos fölényemmel, és arroganciámmal vegyített mosolyom szökik arcomra szemeim elõtt már le is pereg Szent Potter és a Weasly szenvedésének drámája…ohh… ha lenen érzékeny lelkivilágom, most biztos meghatna…de empátiám a Potterhez hasonlatos idióták iránt már rég faképnél hagyott…

Csak most veszem észre a harmadik, alacsonyabbik alakot… Oh, hát az én õzikém is itt van? Csinos arcán kedves mosoly ül, sötétkék szemei rajongással csillannak…. Hát nem ennivaló? Mindjárt felfalom…

Közelebb ballagok kis bandámmal a három griffendéleshez, majd kényelmes pózban függesztem csípõsen villanó kék íriszeimet a szemüvegesre.

- Potter... - hangsúlyozom ki az általam oly gyûlölt nevet, hangomból méregként árad a gúny, a rosszindulatúság, szinte simogatja fülemet a hanglejtésem… Úgy pördülnek meg, mintha a világ legvérmesebb démona szólította volna meg õket, azonban helyette szerény személyemet találják, s népes kis csoportomat, kik támogatóan vigyorognak bõszen… Mardekáros összetartás… fõleg ha rólam van szó…hehe…

- Malfoy? – kérdezi Potter határozott hangon, szemei higgadtan, megvetõen csillannak.. Hát nem is a tündér keresztanyád… Nem kell így örülni nekem… pár pillanatig gyilkos szempárbajt vívunk, amibõl én meg is ijednék, ha körülbelül tíz évvel fiatalabb lennék… Még szép, hogy megijednék! Potterhez hasonlatos részimtõl látványban nem mindennap van része az embernek… - Mit akarsz?

Weaslí, a hû pincsi kutya, s az én édes kis õzikém Potter mellé állnak, mint két õr, s kezük eltûnik zsebükben, szemeikben elszánt csillogás… ám engem jobban leköt a kis szépségem… kék szemeiben határozottság ugyan akkor bizonytalan fény villan, törékeny kis alkata elveszik a két mellette lévõhez képest… Rám pillant, ám ahogy találkozik tekintetünk, õ inkább édesen elpirulva süti le szemeit… édes… jeges tekintetem nyakára siklik, ahol még mindig jól látható tegnapi kóstolási akcióm piros kis pecsétje, ami feltûnõen virít kívánatos, tejfehér õrû nyakán…ohh… testemben fellángol a vad, sóvár vágy, hogy újra megízleljem finom bõrét… muszáj lesz sort kerítenem rá… csak elõbb lerendezem Szent Pottert…

- Nyugi srácok. Téged és a Weasleyt hívat Piton. Biztos megint valamit elloptatok a raktárból...- fejtegetek immár mosolytalanul, arcom mégis fölényes, s fagyos tekintettel pásztázom Pottert, kinek arcán gyorsan suhannak át a düh egyértelmû jelei, s ez belsõ énemet tökéletes elégedettséggel tölt el… Kis õzikémre tekintek, kék íriszeinek örvényeiben csak úgy szikrázik a harag… hû de csúnyán néz valaki… hihetetlen milyen kis aranyos, ahogy így méreget engem… nem is sejti, hogy csak még jobban ösztönöz pervezióim kiélésre…

Elindul a két szerencsétlen, s ahogy elsétálnak mellettem még egy metszõ pillantást váltok Poterrel, majd végleg a kis szépségre irányítom figyelmem, ki óvatos léptekkel készülne elszökni elõlem…. Ha már egyszer itt vagy, élvezd csak a társaságom… én élvezni fogom a tiédet…hehe…

Villámgyorsasággal kapom elõ pálcámat, s egy nonverbális bûbáj, s a földön nyugvó kötél, akár egy kígyó úgy tekeredik vékony kis bokájára…. Széles vigyor kúszik arcomra, ahogy meglepetten néz hátra, szép szemecskéivel az õt megfékezõ tárgyra pillant, majd dühösen felszikrázó tekintettel támadna rám pálcájával, ám én egy magamban elmormolt lefegyverzõ bûbájjal már is megosztom a kis fadarabtól… Már kezdem értékelni az a sok végig szenvedett órát, amit apámmal töltöttem… ha mása nem is, az áldozataim elejtésére tökéletes leckék voltak… Mikre nem tudom hasznosítani a tudásomat! Legközelebb így fogom kikötözni az ágyamhoz és…Miért jut eszembe folyton a kötél? Csábító eszköz… hehe…

Meginog, s nagy lendülettel vágódik el a kemény földön, csinos kis fenekére érkezik, s csábító kis hátsófelét simogatva pillant rám… ó kis édes… ha szeretnéd megmasszírozom neked…

Itt az ideje, hogy kettesben maradjunk, s végre csillapítsam a bennem tomboló vágy éhségét…könnyed mozdulattal intek kis bandámnak, kis gunyoros mosollyal sétálnak el, s én elégedetten élvezhetem a kis õzikém meglepett pillantásait… felé közeledem, könnyed, kényelmes léptekkel, út közben magamhoz veszem pálcáját, arcomra szinte ráfagyott az arrogáns, fölényes mosoly… azt hiszem tökéletes színteret találtam a mai adagomnak…

- Ejnye kicsi Colin... Hát illik így viselkedni a megmentõddel?- búgom lágyan, s mihelyt elfordul egy párduc gyorsaságával termek fölötte, ezzel fogságba ejtve vékony kis testét…ahogy ám elei kék íriszeit, döbbenettõl kerekednek el azok az édes kis szemek, csodálkozva merednek rám, mintha épp most akarna megtámadni egy csúnya mumus…

- Hálás vagyok, hogy segítettél...de miért csinálsz velem ilyen furcsa dolgokat? Én fiú vagyok... ez nem helyes... hogy megcsókolsz, meg...meg...izé...- hebegi zavartan kipiruló kis arcával, édeses bizonytalanság ül kis pofikájára, s bennem szinte elemi erõvel ébrednek fel bennem vad, fékezhetetlen vágyaim… õ rémülten, félve húzódik távolabb, s én rettenthetetlenül, sármos mosollyal, élvetegen villanó szemekkel követem.. azt hiszem itt vetem rá magamat, és teszem magamévá fittyet hányva arra, hogy ki jár ide… legalább érdekes elõadásban lesz részük…

Megelégelem menekülését, s élveteg vigyorral ragadom meg bokáját, a földre rántom, s magam alá húzva fogom le feje fölött egyik kezemmel vékony kis csuklóit… teljesen fogságba ejtetem, s õ csak döbbenten méreget engem, arcocskájára meglepettséggel vegyített zavar ül ki, olyan piros akár egy érett paradicsom…

- Ugyan mi rossz van abban ha megcsókollak és rád mászom? Van talán külön törvény erre is? Ha igen… akkor én boldogan szegem meg…- duruzsolom, s éhesen simítok végig szabad kezemmel puha, csábító kis ajkacskáin, melyek csak arra várnak, hogy rájuk vessem magamat… Mintha szomjaznék édes nektárjára, úgy vetem magamat rá, fogaimmal élvetegen harapdálom meg egyik ajkacskáját, majd tétova döbbentségét kihasználva sejtelmes, érzéki mosollyal hatolok nyelvemmel szájának puha, finom forróságába, megízlelem újból, s újra elvarázsol… minden maradék józan eszemet elvenni készül, nyelvemmel megcsiklandozom az õ bátortalan kis nyelvecskéjét, s õ felsóhajtva hunyja be szemeit, s lágyan, visszafogottan, aranyosan próbálja leutánozni mozdulataimat…

Azt hiszem most indult vészes szakadásnak bennem az önkontrollomat tartó utolsó cérna szál is, ahogy vadul, hevesen veszem birtokba száját, marcangolom dalom, csillapítom éhségemet…

Ágyékomba fájóan mar bele a kínzó vágy, kényelmetlenül szûkké válik nadrágom, meg kéne szabadulni tõle…

Szabad kezem önálló fele fedezõ útra indul pompás kis testén, bekúszik pulóvere, inge alá, s ahogy tenyerem hasának forró, bársonyos bõrére simul, felmorranva válok el édes, csóktól csillogó, duzzadt kis ajkaitól… kábán pillant fel rám, látom rajta, hogy tiltakozni szeretne, ám nem tud, vagy képtelen rá… nem baj…

Kéjes mosoly szökik arcomra, s nyakához hajolva finom illatának kereszttüzében halmozom el forró, szenvedélyes csókokkal kiszemelt testrészének lágy ívét, harapdálom, szinte felfalom…

Elviselhetetlenül tombol bennem a vad vágy, minden egyes porcikám az õ remegõ kis testéért kiált, merevedésem egyértelmû könyörgéssel ösztönzi tudatomat még hevesebb, fékevesztettebb tettekre…

Kezem tovább indul, lágy, érzéki érintéssel ívelek végig ujjaimmal finom bõrén, s ahogy kitapintom egyik, falatnyi kis mellbimbóját, s virág szirmocskákat rajzolva köré izgatom… halk sóhaj hagyja el száját, s mikor belecsippentek az édes kis bimbóba, szabadulásért nyöszörögve fordítja el fejét… édes…

Azonban hangos léptek kopogása töri meg perverz pillanataim csodáját, s én dühös morranással temetem arcomat nyakába… ki a franc lehet az? Végül is talán még sem a legjobb ötlet itt rámászni… túl feltûnõ ha szakadt ruhában járkál…

Szemeimet megforgatva, nem titkolt csalódottsággal, és méreggel engedem el Colin vékony kis csuklóit, kábán csillogó kék szemeinek, s kipirult kis arcocskájának látványa azonban elégedettséggel tölt el engem, s gondolatbeli vállon veregetése szorulva dicsérem meg magamat, hadd dagadjon az amúgy is plafont verõ egóm…

Feltápászkodom, kis kezét megragadva rántom õt is talpra, s derekát átölelve segítek neki megállni…

- Ne híd, hogy megúsztad Kicsi Colin…- súgom fülébe, s leheletemmel csiklandozom fülét.- legközelebb elkaplak…

Érzékien, gúnyosan nevetve engedem el õt, ahogy szemeiben újult erõvel lángol fel a szenvedélye harag, szemecskéivel ismét csúnyán néz rám, s engem ez feletépp szórakoztat.. nagyon édes…

Megérkezik Szent Potter és a Weasly patkány, kik együttes gyûlölettel merednek rám, ahogy halló távolságon belülre érnek. Micsoda gyilkos tekintet! Most aztán tényleg megijedtem…

- Malfoy, mit mûveltél…- kezdene bele Weasly, azonban én fölényes mosollyal szakítom félbe… itt én beszélek vöröske…

- Mit aggódsz Weasly? Óvó bácsi lettél? Akkor légy ügye,s és cseréld a pelenkát pápaszemes haverodon.- vetem oda gúnyos vigyorral, majd mint aki jól végezte dolgát hanyag mozdulattal dobom oda Colinnak pálcáját, s laza léptekkel távozok a dühtõl fortyogó hármas elõl… Élvezetes játék!

 

2008.10.13 11:59

Colin:

 

Fájdalom hasít a halántékomba, majd tompa lüktetéssé szelídül. Felnyitom nehéz szemhéjaimat, és amit elõször megpillantok, az egy észbontóan jóképû arc, jegesen csillogó kék szemek és arrogáns mosoly. Eszembe jut mitõl is hajítottam el az eszméletem, és rémülten felnyikkanva húzódom el tõle. Körülpillantok. Ez a gyengélkedõ...

- Jó reggelt Csipkerózsika! Örülök, hogy magadhoz tértél. - mondja kedélyesen vigyorogva. De letörölném az arcodról... - Már azt hittem csókot is kell hogy adjak ahhoz, hogy felébredj...

Még csak az kéne. Már a gondolattól is lángol az arcom... Felpillantok rá, és ahogy a széken ül, felötlik bennem: mióta ül itt? Na és miért?

- Mi...miért maradtál itt? - cincogom. Ez az én hangom lenne?

- Nem hagyhattalak itt, kötelességemnek éreztem, hogy továbbra is melletted maradjak. - mondja gúnyosan. Na persze, már reped is a plafon... Ha nem lennék ilyen pokoli zavarban, a kispárnám már rég az arca közepén landolna.

Hirtelen felállva ül át mellém az ágyamra, behatolva a személyes terembe. Hé... ez már nem is személyes tér, ez intim zóna... Zavartan sütöm le szemeimet, és a takarómon egy szöszt kezdek mereven figyelni.

Ujjaival megcirógatja az arcomat, és összerezzenek. Most kéne valami frappánsat mondani, ami elvenné a kedvét a zaklatásomtól, de ebben soha nem voltam jó... Talán majd Hermionetõl kérek pár tippet... Ujjai végigsiklanak a nyakamon, és elfolytok egy sóhajt. Bizsereg a bõröm... Érzékien mosolyogva hajol közelebb. A fülembe akar súgni valamit? Jézusom, úgy szagolgat mint egy lányt! Lángoló arccal kapaszkodom bele görcsösen a talárjába... ah istenem...

Forró ajkaival és nyelvével kóstolgatja a nyakamat, mint ha valami ehetõ dolog lennék. Hirtelen hevesen lecsapva tapad rám, és enyhe fájdalom nyilall belém. Mit csinál...? Megharapott? Úristen...

Elhúzódik tõlem, és én lángoló képpel nézek fel rá. Csak ne vigyorogna ilyen öntelten... Ha nálam lenne a varázspálcám, akkor...akkor...akkor...

...akkor sem tennék semmit. Hisz úgy remegnek a kezeim, hogy megfogni sem lennék képes.

- Jobbulást kicsi Colin... - duruzsolja, de az a gúnyos mosoly... Öntelt, arrogáns, beképzelt...

Ruganyos mozdulattal áll fel, és kényelmesen sétál ki.

Most kéne utána hajítani a kispárnámat.

 

Miért játszadozik velem?

 

Gyönyörû lányok tömege fut utána... akkor mégis mi a frászt akar tõlem?!

 

 

*

 

 

- Colin, sikerült megszerezned amit kértem? - néz le rám Harry. Biccentek, és odaadom neki a könyvet. Nehéz volt a könyvtár raktárából megszerezni, de barátaimmal összefogtunk. Mindent megtennénk Harry Potterért. Valamire nagyon készülnek Ronnal és Hermioneval, de titokban csinálják.

- Köszönöm. - mosolyog le rám kedvesen, és zöld szemei lágyan csillognak.

- Szívesen. - viszonzom kedvesen a mosolyát. - Ha bármiben tudunk még segíteni neked, csak szólj...

- Potter... - szólal meg egy mély hang gúnyosan. Meglepetten fordulunk meg, és Draco Malfoy arrogáns félmosolyával, valamint a Mardekár prefektusaival nézünk szembe. Sokan vannak, de mi csak hárman. Harry, Ron és én. Kár hogy nincs itt Hermione, mert õ ismeri a legtöbb rontást és ártó bûbájt. Remélem nem fajul el harcig.

- Malfoy? - viszonozza Harry, és zöld szemei jegesen csillogva viszonozzák a megvetõ pillantást. - Mit akarsz?

Ron és én Harry mellé állunk, és zsebre tett kézzel kulcsoljuk ujjainkat a pálcáinkra. Nem árt ha kéznél van... Még soha nem harcoltam, de ez nem azt jelenti, hogy nem is tudok. Kicsi vagyok és gyenge, de elszántan csillogó szemekkel nézek a félelmetes mardekárosokra. Ha bántani akarjátok Harryt, velem gyûlik meg a bajotok. Öt másodpercig mindenképpen. Vagy háromig.

A jégkék szemek rám néznek, és elpirulva kapom el róla a szemem. A tegnapi ügyködésének köszönhetõen egy kis folt van a nyakamon, amit a nyakkendõm sem takar el. Olyan kellemetlen, mert még Harry is megkérdezte meglepetten mosolyogva, hogy ki szívta ki a nyakamat. Nem mondhatom el, hogy ki tette... Egyrészt ki hinne nekem? Másrészt... egy griffendélesnek egy mardekáros kiszívja a nyakát... nagyon-nagyon kínos lenne, ha kiderülne.

- Nyugi srácok. - néz újra Harryre, és lefagy arcáról a mosoly. - Téged és a Weasleyt hívat Piton. Biztos megint valamit elloptatok a raktárból...

A mögötte állók gúnyosan elvigyorodnak, és én dühösen nézek rá. Hogy merészeli meggyanúsítani Harryt?

- Colin. - mondja halkan Ron, miközben szemmel tartja Dracoékat. - Menj vissza a szállásunkra és ott várj meg minket.

Biccentek, és figyelem ahogy elindulnak. Utolsó dühös pillantást vetek a mardekárosokra, és elindulok én is, illetve csak indulnék, de egy kötél tekeredik a lábaimra. Mi ez? Megfordulok, és látom ahogy Draco mosolyogva áll, rám szegezett pálcával. Dühösen rántom elõ a pálcámat, de õ suhint egyet az övével, és kiröppen a kezembõl. Igen, én neki nem vagyok ellenfél...

Egyensúlyomat veszítve csüccsenek le, és felszisszenve simogatom meg fájó fenekemet.

Fejének egy intésére küldi el a többieket, és amikor kettesben maradunk, arrogáns mosollyal lép közelebb, és felveszi kezébe a pálcámat.

- Ejnye kicsi Colin... - duruzsolja. - Hát illik így viselkedni a megmentõddel?

Szabad kezeimmel lecibálom a lábaimra tekeredett kötelet, és felpattannék, de döbbenten nézek az elõttem, mi több, fölöttem térdelõ Draco jégkék szemeibe. Milyen gyors volt...

- Hálás vagyok, hogy segítettél... - motyogom lángoló arccal. - ...de miért csinálsz velem ilyen furcsa dolgokat? Én fiú vagyok... ez nem helyes... hogy megcsókolsz, meg...meg...izé...

Ültömben hátrébb csusszanok, de õ ragadozó nagymacskaként követ, arcán érzéki, ellenállhatatlan mosoly, szemeiben éhes csillogás...

2008.10.12 15:47

Draco:

Még zavart kis arcocskájának látványa is bennindítja legperverzebb fantáziámat, s gondolatban már vetkõztetem, s ágyba döntve mûvelek vele egyáltalán nem publikus és szelíd dolgokat…

Kis kezeivel megtapogatja bájos kis pofiját, mintha afelõl próbálna meggyõzõdni, hogy valóságos-e, ami most vele történik… nagyos is valóságos édes kis õzikém…

Felpillant rám nagy szemeivel, melyeknek csodás kék örvényében felizzik a legaranyosabb harag, amit valaha láttam… hihetetlen, hogy lehet egy ilyen fiúcska, ennyire édes… azt hiszem, sürgõsen meg kell rontanom. Szinte kiált érte, hogy egy félreesõ helyen vadul a magamévá tegyem… már-már fizikai fájdalmat okoz, ahogy a sóvár, vad vágy bõrömbe mar… ahh…

- Hogy tehetted ezt velem...? – szép szemecskéiben szinte lángol a düh, haragos szikrákat vet, kis kezeit mellkasomra simítja, s próbálna eltávolítani csábító közelébõl… hiába a ruha, még így is tökéletesen érzem karcsú kis ujjainak érintését… nem megy az olyan könnyen!- Elloptad az elsõ csókomat!

Azt hiszem ez a legártatlanabb és egyben legédesebb mondat, amit valaha hallottam… ugyan akkor, elégedettséggel tölt el a tudat, hogy enyém a megtiszteltetés, miszerint bevezetem a felnõttek világába…hehe…

Nevetnem kell lángoló dühe láttán, halkan kacarászva figyelem rózsás, méregtõl piros kis arcocskáját…jókedvem csak még jobban nõ, ahogy apró kis ökleivel mellkasomat kezdi csépelni, már-már hisztérikusan…Ugyan! Nem kell ennyire berágni egy ártatlan kis csók miatt… ráérsz majd késõbb is, mikor az ágyamba csábítalak… egyre jobban élvezem ezt a kis vadászatot, az én kis õzikém az eddigi legérdekesebb áldozatom…jó a változatosság. Már kezdtem unni, hogy nem kell semmit sem tennem az esti szexért.

- Azonnal engedj el... - mondaná finom kis hangján, azonban vékony csuklóinál fogva taszítom kezeit a kemény falhoz, már nyitná száját, hogy kiáltozhasson, azonban én a kínálkozó, roppant csábító alkalmat kihasználva, vad támadást indítva ajkai ellen fogom be száját… Mit tehet az ember, ha egyszer ilyen kis heves és sokat beszél?

Szenvedélyesen, forrón siklik nyelvem szájának puha forróságába, élvetegen ízlelem finom ízét, szinte felfalom… elernyed kis teste, lábai úgy remegnek akár a nyárfalevél, s én elõzékenyen karolok át karcsú derekát, s magamhoz vonom reszketõ kis testét… vad vágy ébred bennem, ahogy szinte magamhoz préselem Õt, ellenállhatatlan kísértés tör tám, hogy itt helyben leteperjem… azt hiszem, megváltoztatom a taktikámat…

Ellenkezése is gyengül, már nem támadja olyan hévvel hátamat, s inkább kapaszkodóként markolják meg taláromat… édes…

Ahogy megérzem bátortalan kis nyelvecskéjét, elemi erõvel ébred fel bennem a forró vágy, s követelõzõen marcangolom, falom édes kis ajkait…

Élvezettel hallgatom halk nyöszörgését, szorosan magamhoz passzírozom remegõ kis testét, orromat betölti kábító, finom illata… ohh…

Fájóan mar ágyékomba a vágy, sóváran, élvetegen hordozom végig kezemet hátának kecses vonalán, kerek kis fenekén, hogy combját megragadva lábát derekamhoz vonjam… hozzádörgölöm kemény merevedésemet, s halk kis nyögését hallva csak még inkább belelendülök ebbe az egyre élvezetesebb játékba…

Kis teste reszketve, sóhajtozva ernyed el karjaimba, ha nem tartanám tuti, hogy a földre hullna…

Elválok puha kis ajkacskáitól, s széles vigyorral figyelem behunyt szemet, karjaimban védtelenül pihenõ karcsú alakját… elájult…? Komolyan elájult ettõl az ártatlan kis kóstolgatástól? Tényleg ennivalóan ártatlan kis szépség…

Térdei alá nyúlva kapom ölbe könnyû, vékony testét, feje vállamon pihen meg, nyakamon érzem forró leheletének simogatását…mmmmmm….

Megfordul fejemben a gondolat, miszerint engedek gonosz, perverz énemnek, s ájultságát kihasználva, lélekszakadva rohanok a legközelebbi félre esõ kis zugba, lecincálóm róla ruháit, megkötözöm és…. Ahh…. Merevedésem már kínzóan lüktet, fizikai fájdalmat okozva könyörög ezért a kis szépségért…

De… nem hinném, hogy kitörõ örömmel fogná, ha egy ágyhoz kikötözve ébredne… és azaz igazság, hogy én jobban szeretném ébren magamévá tenni…

Tehát nincs mit tenni, jobb ötlet híján felviszem a gyengélkedõbe, s hõsies, kedves Mardekáros módra maradok ott vele, hogy vigyázzak rá… avagy… felviszem, mellette maradok, s felébredéséig és azontúl minden alkalmat kihasználok, hogy kiélhessem rajta perverz hajlamaimat… hehe… és mily szerencse, még bájitaltan csodás percei alól is megmenekülök…

Könnyed léptekkel sétálok fel a gyengélkedõre, és Madam Pomfrey mint egy vén, meghibbant tyúk siet hozzám, s rögtön aljas vádak tömkelegével áraszt el engem… Még hogy én bántottam? Ugyan! Hát egy angyal vagyok… csodálom, nem szakad rám a plafon…

Készségesen felajánlom, hogy figyelek a fiúcskára, mivel a javasasszonynak temérdek teendõje akad, s õ beleegyezõen engedi, hogy az én kis õzikémmel maradhassak…

Óvatosan fektetem le az egyik fehér ágyra, betakarom, s elégedett vigyorral fürkészem a halkan szuszogó áldozatomat… hiába ez a békés, már-már angyali arc, az én fantáziámba már kevésbé ilyen nyugodt… csodás kifejezés ül rajta, s reszketõ ajkakkal könyörög nekem, hogy még vadabbul mozogjak… Felmorranva simítom kezemet arcomra, úgy próbálom fékezni a bennem feltámadt kísértést, hogy letámadjam… Végül is… Miért ne? Gyengélkedõn még úgy sem csináltam… ideje kipróbálni!

Halk nyöszörgését hallva, érdeklõdve kapom szemeimet a fiúcskára, kis megremegõ szemhéjakkal nyitja fel szemeit, s kábán pillant körbe… pont jókor tértél magadhoz…

Rám emeli homályos, gyönyörû kék íriszeit, s arcom látványára, mint egy vezényszóra kerekednek el szemeit, s rémült kis nyikkanással tornázza magát ülõhelyzetbe, s húzódik tõlem minél távolabb… nem eszlek meg… még… vagy mégis?

- Jó reggelt Csipkerózsika! Örülök, hogy magadhoz tértél. Már azt hittem csókot is kell, hogy adjak, ahhoz, hogy felébredj…- húzom számat széles, lehengerlõ mosolyra, s õ megújult pírral süti le szemei… oh hát még mindig így hat rád az az ártatlan kis támadás?

- Mi…miért maradtál itt?- kérdezi halkan, vékony kis hangja remeg… Illik ilyet kérdezni? Na majd megleckéztetlek érte…

- Nem hagyhattalak itt, kötelességemnek éreztem, hogy továbbra is melletted maradjak.- jelentem ki egyszerûen, hangom csípõsen cseng, s gyanítom, ha nem lenne zavarban, már rég dühöngve püfölne újra kis kezeivel…

Nem várom, meg hogy válaszoljon, helyette felállok székemrõl, s ágyához lépve ülök le rá, s húzódóm hozz közelebb… vészes bûvkörömbe édesgetem, s õ meg sem mozdul, csak ül, s térdeit fixírozza kitartóan…hehe… édes…

Ujjaimmal lágyan cirógatom meg arcának puha bõrét, jól érezem, ahogy megremeg. Lejjebb kalandozok nyakának lágy ívére, s éhes tekintettel ívelek rajta végig mutatóujjammal… Reszketeg sóhaj hagyja el ajkacskáit, s én sármos mosollyal hajolok nyakához, magamba szívom kábító, finom illatát, ami kígyóként kúszik orromba s tölti be azt…ohh… leheletemmel érzékien csiklandozom, s õ remegve markolja meg ruhám szélét, de megnyikkanni nem bírna…

Nyelvemmel sóváran ívelek végig bársonyos bõrén, megízlelem édes ízét… akár egy kis édesség, amit fokozatosan falok fel…hehe…

Lágyan csippentem fogaim közé bõrét, hogy vadul, szenvedélyesen szívjak bele, s halk kis nyögéssel válaszol… rrrr… elégedet mosollyal figyelem az aprócska, kis piros foltot, melyet pecsétemként hagyok hátra hibátlan, hófehér bõrén… Hiába ébred fel bennem a forró vágy, hiába veszíti péniszem már-már fájóan nadrágomat, minden lelki erõmet összeszedve húzódom el tõle, s gunyoros vigyorral figyelem kába, paradicsomoz hasonlatos színekbe játszó arcát… édes…

- Jobbulást kicsi Colin.- duruzsolom csípõs hangsúllyal, s arrogáns mosollyal lököm el magamat ágyától, hogy zsebre dugott kézzel ballagjak ki a gyengélkedõrõl… gondolatban megveregetem a vállamat, amiért sikeresen türtõztettem magamat, és nem támadtam el itt helyben… Gratulálok Draco! A lehetõ legjobb úton jársz a kis õzike elcsábítása felé…

Colin:

 

- Néha az orrod elé nézhetnél, nehogy olyanba fuss bele, aki megesz reggelire. - hallom gúnytól csöpögõ hangját. Ajkamba harapva kapom fel a könyveimet, és felállva nézek újra a szemeibe. Mégis mit képzel? Arrogáns...

Csúnyán nézek rá, pont úgy ahogy az öcsémre szoktam, amikor leszidom. Dühömbe még bele is pirulok.

- Már bocsánatot kértem... - morgom az orrom alatt, de jól halhatóan. Hidegen villannak a kék szemek, és gleccseres borzongás fut végig a gerincemen, és lesütöm a szemem.

- Menjetek elõre. - utasítja a sleppjét. Kettesben maradunk. Idegesen szorítom magamhoz a könyveimet, és az arcán lévõ élveteg mosolyt látva rémülten hátrálni kezdek elõle. Felém lépked, és nyugodtan követ. Fel kéne venni a nyúlcipõt...

Észre sem vettem, és már egy nagy szobor mögé kerülve egy sötét sarokban simulok a falhoz remegve. Jézusom... Jégkék szemeit az enyémbe fúrva tartja fogságban tekintetem, és a falhoz támaszkodik a fejem mellett. Ismerõs a helyzet... Megint nagyon közel van az arca...

- Mi...miért csókoltál meg...? - szegezem neki a kérdést elhaló hangon. Érzékien felnevetve cirógatja meg az arcomat.

- Ugyan kicsi Colin. - duruzsolja lágyan. - Az nem volt csók...

Lehajol hozzám, és mélyen a szemembe néz.

- Megmutatom mi is az a csók... - súgja, és forró nyelve végigsiklik ajkaimon. Ah milyen furcsa érzés... beleremeg az egész testem... Szemhéjaim lassan lecsukódnak, és érzékeim szinte megsokszorozódnak. Kesernyés illata eltompítja tudatom... Megharapdálja az ajkamat, és belesóhajtok a csókba. Nyelve behatolva számba keresi meg az enyémet, és teljesen birtokba veszi. Koppan valami a földön... azt hiszem... a... könyveim...

Megszakítja a csókot, és én behunyt szemekkel próbálom feldolgozni ami velem történik. Levegõért kapkodva szorítom kezeimet lángoló arcomra... Megcsókolt...megcsókolt...megcsókolt...

Lassan felnyílnak lassan szemeim, és még kába vagyok, de látom arcán azt az önelégült mosolyt...és...

- Hogy tehetted ezt velem...? - szikráznak fel szemeim haragosan, és kezeimet mellkasához feszítve próbálom eltolni magamtól. - Elloptad az elsõ csókomat! - sziszegem.

Halkan nevetését hallva csak nõ bennem a düh, kis ökleimmel a mellkasát kezdem püfölni.

- Azonnal engedj el... - kezdeném, de megragadja a csuklóimat, és a falhoz szorítja. Nagy levegõt véve készülnék segítségért kiáltani, de ajkai belém fojtják a szót, és domináns vad csókjától térdeim teljesen elgyengülnek. Összecsúsznék, azonban Õ elengedve kezeimet derekamat átölelve tart meg, szorosan hozzám simulva. Ökleim tétován püfölik a hátát, egyre erõtlenebbül... lángnyelvek mardossák testemet, égek és bizsergek... Ez...ez...õrület...

Megkapaszkodom talárjában, és nyelvem magától mozdulva viszonozza az õrjítõ játékot... perzselõen forró ajkai mint a forró csokoládé... ellenállhatatlanok.

- ...mmmfff... - próbálkozom elhalóan ellenkezni még egyszer utoljára, majd ledõlnek utolsó bástyáim is...

Egyik keze végigsimít hátamon, fenekemen és combomba markolva húzza fel a derekára. Ágyékát hozzám szorítja, és érzem hasamon a...

Belenyögve a csókba rándulok össze, és megremegek. Reszketek mint a kocsonya...

 

 

Sötétség...

 

2008.10.12 01:17

Draco:

Felsõbbrendû arckifejezéssel szelem át a folyosó diák tengerét, s a legtöbben engedelmesen, ijedten vagy épp olvadozva állnak félre utamból, s kis baráti koszorúm elõl. Barátok…? Ugyan már… maximum Zambini lehet az, a többi pedig talpnyaló, szánalmas alak, akiket csak azért tûrök meg magam körül, mert mindig jól jön egy kis támogatás….fõleg ha az két Crackhoz és Monstrohoz hasonlatos gorillától van… Sármos mosolyt villantok nõnemû rajongóimra, kik csillogó, áhítozó tekintettel kísérik utamat… Na igen… rajongóim tömege,most egy cseppet sem izgat, sokkal inkább egy édes kis fiúcska… Még mindig magam elõtt látom megszeppen, édes pírral díszített arcocskáját, csillogó kék szemeit… kívánom, és õ még csak nem is sejti… nem is baj.

Lassú, ruganyos léptekkel sétálok a bájitaltan terem felé, mikor is egy apró, karcsú kis test csapódik mellkasomnak, s orromat szinte másodpernyi pontossággal tölti be az a kellemes, csábító virágillat… oh, hát te is itt vagy? Jó hogy összefutottunk…

Fájdalmas kis nyöszörgéssel, simogatja orrát, s én elégedetten, már-már éhesen mérem végig vékony kis testét… micsoda szerencsés véletlen!

Felpillant rám, zavart kék szemeivel kíváncsian kutatja arcomat, s én gunyoros, sípõs mosollyal pillantok le rá… látom arcán a zavartságot, a tegnapihoz hasonló pír ül ki rá, ami olyan édessé teszi…ennivaló kis fiúcska… tagnap épp, hogy csak sarokba szorítottam, meg sem kóstolhattam… azt hiszem, ezt a hiányosságot most befogom pótolni…

- Elnézést. – motyogja halkan, simogató kis hangja édes mézként terjed szét bennem… ó hát nem édes, ahogy így pirulva pakolászik? Dehogynem…

Egyedül van, az imént még itt lézeng két kislány már elhúzta a csíkot, így tökéletes lehetõséget biztosítva nekem az én kis õzikém becserkészéséhez. Nem hiányoznak a sipítozó libák, csak megzavarnák vadászatom varázsát…

- Néha az orrod elé nézhetnél, nehogy olyanba fuss bele, aki megesz reggelire.- vigyorgok le rá arrogáns arckifejezéssel, hangomban temérdek gúny csendül. Nem adhatok alább… még megsértené a jó híremet… Draco Malfoy a Griffendél ártatlan fiúcskáinak megmentõje!

Muszáj piszkálnom egy kicsit, már csak azért is, mert engem roppant mód szórakoztat…

Összeszedi végre könyveit, s zavart kis arcán a píron kívül, már a harag apró kis szikrája is helyet kap… aranyos, ahogy próbál megijeszteni, ezzel a csúnya pillantással… Ejnye.. Hát illik így nézni a hõsödre?

- Már bocsánatot kértem…- mondja halkan, s jeges szemeim láttára inkább a padlót kezdi tanulmányozni. Tetszik, ahogy a kis bátrat játssza, de hát mit is várhat az ember az õ házától…?

- Menjetek elõre. – utasítom kis bandámat, kik intésem után, gúnyos vigyorral sietnek elõre, ezzel egyedül hagyva minket. Szinte egy lélek sem maradt itt, mindenki már ég a terme elõtt várakozik, azonban engem leköt ez a kis szépség…

Közelebb lépek hozzá, éhes tekintettel, széles, sármos mosollyal figyelem meglepett kis arcát, ahogy arcomat fürkészve, pirulva hátrál el tõlem… ugyan nem foglak megenni! Talán…

Sarokba szorítom, a falnak simulva, enyhe rémülettel kutat engem nagy, csillogó kék szemeivel… elveszem tekintetében, elbájol vele, felszítja bennem a birtoklási vágyat…

Úgy látszik, lassan állandó szokásommá válik csapdába zárni õt… kezeimet feje mellé támasztom a falra, testemmel, minden lehetséges útvonalat elzárok elõle… lehengerlõ, érzéki mosollyal figyelem, ahogy szökési útvonalát latolgatja, azonban innét nincs ilyen… ha már egyszer ilyen szépes a karmaim közé riszáltad azt a csinos kis fenekedet, nem foglak elengedni… míg meg nem kóstoltalak… már-már fájó késztetést érzek arra, hogy leteperjem, vagy csak hogy hozzáérjek…

Lehajlok hozzá, arcomat csinos kis pofikájához simítom, élvezem selymes bõrének érintését, melytõl forróság cikázik végig testemben…ohh… nem fogom leteperni…

Nagyot nyel, s tétován pillant fel rám, mintha attól félne, hogy felfalom… közel jár…nagyon közel…

- Mi…miért csókoltál meg…?- hebegi zavartan, halk kis hangja inkább suttogásnak tûnik…

Halkan felnevetve, simítom kezem arcára, õ pedig meglepetten figyeli jóízû kacagásom…édes…

Megcsókoltam volna…? Ugyan… Azt hiszi, hogy a tegnapi kis sarokba szorítási hadmûveletem közben lefojtatott simogatás, csók volt? Úgy látszik egy extra-ártatlan, és szûzies fiúcskával kerültem össze… Úgy látom, még a csók fogalmával sincs igazán tisztában, nem hogy azzal a ténnyel, miszerint két perc és rámászom… nem gond! Mindent el kell kezdeni! És legjobb, ha én ontom meg ezt a tiszta kis szépséget…

- Ugyan kicsi Colin. Az nem volt csók…- duruzsolom lágyan, elõveszem legsármosabb mosolyomat, s érzékien simogatom leheletemmel duzzadt kis ajkait.- megmutatom mi is az a csók…

Mielõtt még megszólalhatna, bármit is tehetne nyelvemmel éhesen cirógatom meg puha ajkacskáit, s õ remegve hunyja be szemeit… ennivalóan édes... Fogaimmal bebocsátást kérve harapdálom meg, s egy reszketeg sóhaj kíséretében megkapom, szinte azonnal besiklik nyelvem szájának édes forróságába, s vadul, éhesen, mégis lágyan térképezem fel minden apró kis szegletét… megcirógatom nyelvecskéjét, s kezeibõl mintegy vezényszóra hullnak ki a könyvek, s hangos koppanással érnek földet...

Elválok tõle, s széles vigyorral figyelem, ahogy kipirult arccal piheg… jó úton járok…

 

2008.10.12 00:07

Colin:

 

- Nahát, egy ördöghúr! - derül fel arcom boldogan, és már kattintok is a fényképezõgépemmel. - És mennyi színben! Ezt Nevillenek is meg fogom mutatni...

Boldogan mosolyogva fotózom le egyenként, és teljesen elmerülök ebben. Nagyon szeretem ezt csinálni...

Hirtelen egy erõs rántást érzek, és valami keménybe verem be a hátamat. Fájdalmasan felszisszenve pillantok fel. Két nagydarab fiú áll fölöttem, és én hanyatt fekve bámulom õket. Jézusom ez két mardekáros... És az arcuk olyan ismerõs... õk szoktak folyton belekötni Harrybe és a barátaiba. Nagyon rosszindulatúak.

- Mit akartok? - kérdezem megszeppenten. Felröhögnek, és tenyerükkel pacsit váltva néznek le rám. Ez rosszul kezdõdik. Nagyon-nagyon rosszul...

Lábaik között négykézláb elslisszolok, de nem jutok messzire.

- Segítség...! - kiáltom kétségbeesetten, hátha Hagrid vagy valaki más meghallja. Ezek bántani akarnak... Nagyon nagy bajban vagyok. Fojtatom a sikoltozást, és az egyikük durván egy fatörzshöz ken.

- A gépet akarjuk. - dörren az egyik rám.

- Miért? - szipogom.

- Na mi lesz? Oda adod az a hülye gépet, vagy kérsz egy szép foltot a szemedre? - mondja a nagyobbik, és öklét felemeli. Meg fog ütni... még soha nem ütött meg senki... félek...

- Crack, Monstro! Hagyjátok békén. - hallok egy mély hangot oldalról, és eleresztenek az erõs kezek. Tágranyílt szemekkel pillantok megmentõm felé. Harrynek van ilyen mély, öblös hangja... õ lenne az? Jézusom, ez Draco Malfoy...! Harry ellensége... Lehet, hogy most még nagyobb bajban vagyok, mint eddig? Gyûlöli Harryt, én pedig nagyon jóban vagyok vele...

Elém lép, és alaposan végigmér. Talán a válláig érek... semmi esélyem, ha verekedni akar. Többek között ezt a sportot sem mûveltem még soha.

Elmosolyodik, ami szívdöglesztõ a lány osztálytársaim szerint, de belõlem csak félelmet vált ki. Közelebb hajolva hozzám megtámaszkodik a fatörzsön, elzárva ezzel a menekülési útvonalat. Mit... mit csinál? Miért hajol ennyire közel hozzám? Jézusom... Pirosra gyúlt képpel figyelem jégkék szemeit, amelyeket az enyémekbe fúrva hajol le hozzám, és szép arcán a halvány mosolyt. Félelmetesen jóképû. Nem csoda, hogy a lánytanulók fele szerelmes belé. A másik fele pedig Harrybe.

- Hogy hívnak? - kérdezi lágyan. Lehelete csiklandozza az arcomat, annyira közel van hozzám. Mocorogni kezdek, hogy hátrébb kerülhessek, de nem tudok. Érdeklõdve figyeli az arcomat. Ööö illene válaszolni.

- Co...Colin Creevey... - motyogom. Nem akar bántani... ez megkönnyebbülés. Nagy nagy mázlim van ma, úgy érzem. Megcirógatja az arcomat, és különös csillogással a szemeiben néz engem.

- Kö...köszönöm, hogy megvédtél tõlük... - töröm meg a kínos csendet.

Ujjaival felemeli államnál fogva a fejem, és mire észbe kapok, ajkai az enyémeken simítanak végig. Forró bizsergés cikázik végig ahol hozzám ér... égnek az ajkaim... soha nem éreztem még ilyet...

- Semmiség...de tartozol nekem eggyel. - duruzsolja sejtelmes mosollyal. Mivel? Mi...mire gondol? Halkan felnevet. - Meggondolom még, mivel fejezheted ki a háládat.

Elpirulva pillantásától, zavarba ejtõ közelségétõl és finom, kesernyés illatától nézek fel rá.

Felegyenesedik, és arrogáns mosollyal néz le rám.

- Mire vársz? Menj, mielõtt egy fenevad elkap... - vigyorodik el.

Elveszi kezét a fatörzsrõl, és én megtalálva az egérutat szaladok lélekszakadva vissza az iskolába.

Zihálva rogyok le hálószobámban, amit három másik fiúval osztok meg, és ágyamra mászva dobom hanyatt magam. Ujjaimmal megérintem az ajkaimat...

Draco Malfoy megcsókolt? Mert ezt csóknak hívják nem? A szájával hozzáért az enyémhez...

 

*

 

A tegnapi eseményrõl nem mertem beszélni senkinek. Ugyan ki hinné el nekem, hogy a Tiltott Rengetegben megcsókolt engem Draco Malfoy?

 

Véget ér a bájitaltan óra, és könyveimet felmarkolva sietek ki a folyosóra a többiekkel. Sarah és Jane, két lány az osztályból mellém csapódva fecsegnek hozzám, és pirulva kérdezgetnek.

- Nincs kedved velem leckét írni délután? Segíthetnél számmisztikában... - erõszakoskodik Sarah.

- Sajnálom, de nem érek rá... - szabadkozom udvariasan, és csalódott arcát látva elönt a bûntudat. Tudom, hogy szerelmesek belém, de...

Befordulunk a sarkon, és belerohanok valakibe. Könyveim szétszóródnak a földön.

- Au... - mondom halkan, és fájó orromat simogatva pillantok fel.

Jégkék szemek viszonozzák a pillantásomat, és egy gúnyos mosolyt kapok válaszul. Ahogy tudatosul bennem kit is látok, eszembe jutnak a tegnap történtek.

- Elnézést. - cincogom zavartan elpirulva, és lehajolva szedem össze a könyveimet. Nincs egyedül, többen is állnak mögötte a barátai közül. Az enyémek bezzeg már elslisszoltak. Meg tudom érteni... senki nem mer Draco Malfoy és bandája közelébe menni a griffendélesek közül. Nekem is sürgõsen el kell húznom a csíkot...

 

2008.10.11 23:06

Draco:

 

Kényelmes léptekkel haladok a Roxfort folyosóin, szokásos délutáni utamat teszem meg, hátha drága iskolám ma s megörvendeztet ez finom falattal…mondhatnám, hogy ez már szinte rituális mindennapi vadászat, nem telik el úgy nap, hogy ne keresnék egy újabb áldozatot… Jobb szórakozásom úgy sincsen.

Fölényesen méregetem az itt lézengõ tömeget, kék szemeimet végig futtatom minden lehetséges jelöltön, de egyik sem kelti fel az érdeklõdésemet… csupa üres fejû liba, akik egy csettintésemre az ágyamba hullnak, azonban én másra vágyom… egy ártatlan, védtelen kis nyuszikára, akit szépen lassan vadászhatok le… de egy sármos mosoly sosem árthat… csak javít a népszerûségemen!

Lekanyarodok, s az udvaron keresztül vágva, a zöld füvön keresztül keresek valami nyugisabb helyet… ha már szórakoztató játékszert nem találok, legalább a többi irritáló tényezõ kíméljen…

Lágy szellõ fújdogál, meg-meglebegteti taláromat, ahogy a Tiltott Rengeteg felé tartok… nem érdekel különösebben a tilalom, a legkevésbé sem foglalkoztat a büntetés gondolata… csak így magányra vágyom.

Éles, segélykérõ kiáltás zavarja meg a békés csendet, s én érdeklõdve emelem fejem a hang irányába. Újra felhangzik a sikolynak is beillõ hangocska, s most már határozottan tudom honnan jön… Ki lehet olyan szerencsétlen hülye, hogy bemenjen egyedül a Tiltott Rengetegbe? Rajtam kívül…

Elslisszolok annak a szõrös fél óriásnak a kunyhója mögött, s gyors léptekkel gázolok át az avaron, utam nyomán a levelek a levegõbe emelkednek, ágak törnek le… recsegnek talpam alatt, bokrok tépázzák meg ruhámat, s védõn magam elé tett kézzel haladok elõrébb… Hol a rohadt életben van már?

Nem tudom milyen mélyen lehetek, már csak a fák végtelennek tûnõ tengerét látom, talán jobb lenne, ha hagynám a francba azt a szerencsétlen, had falják fel az óriás pókok…

Újabb kiáltás hangzik fel, s én szemeimet megforgatva indulok el újból, s mikor végre megtalálom a hang forrását, az egyik fa mögé rejtõzve figyelem az eseményeket…

Elsõként Crackoot és Monstrót ismerem fel, hallom mély, dörmögõ nevetésüket, ahogy élvezettel gúnyolódnak egy alacsony kis fiúcskával… az egyik fa törzsének szorítják, minden menekülési utat elzárnak elõle… ár távolról is látom, hogy Griffendéles kis srácot csíptek el.. szeretem én szivatni õket, keresztbe tenni nekik, vagy esetleg elszórakozni velük, de nálam védtelenebbekkel nem kezdek… szánalmas olyat megtámadni, akinek egy szemernyi esélye sincs ellened…

- Na mi lesz? Oda adod az a hülye gépet, vagy kérsz egy szép foltot a szemedre?- dörmögi Monstro, s öklét fenyegetõen emeli fel, mire a fiú ijedten hunyja be szemeit, s védekezõleg emeli maga elé táskáját… Köbe kéne lépnem, nem? Ugyan minek?

Mert ez a két idióta csak bajt kever? Jó indok.

Kimászok a fa takarásával, s hangos léptekkel sétálok a közelebb a kise elõadás sínteréhez.

- Crack, Monstro! Hagyjátok békén.- zendül fel mély hangom, s fenyegetõen, felsõbbrendûen villan szemem, ahogy a két gorilla hátra fordul. Megilletõdve figyelnek engem, látszólag azt sem fogják fel mit mondtam… ne akarjátok, hogy megismételjem… Dühösen morranok, s ahogy közeledem feléjük, a két „emberem” ijedten engedik el a fiút, ki remegve simul a fának, s akár egy szobor, dermedte nagyra tágult szemekkel figyel engem…

Csak most mérem végig jobban a kis áldozatot… hmm… alacsony, karcsú és vékony fiúcska, szinte elveszik talárjába… csinos, bájos kis arcát huncut szõke tincsek keretezik, csillogó sötétkék szemei szinte világítanak… puha, csókra hívogató kis ajkak… nem rossz…

Azt hiszem, már csak azért érdemes volt idejönnöm…

Arcomra széles mosoly kúszik, s elégedet tekintettel lépek a reszketõ fiúcska elé. Kezemet válla mellé simítom a kemény fatörzsre, s vészes közelségbe hajlok bájos kis arcához… finom, kellemes virágillata orromba kúszik, növeli bennem a vágyat… csapdába zárom, még ha akarna, sem tudna elmenekülni…

- Hogy hívnak?- kérdezem lágyan, s õ zavartan pislogva pillant rám, csak most veszi észre milyen közel vagyok hozzá… arcára édes pír szökik, próbálna hátrébb húzódni, azonban a fától nem tud… édes…

- Co…Colin Creevey…- motyogja halkan, lágy kis hangja simogatja fülemet…

Ujjaimat arcára simítom, s gyengéden cirógatom meg csinos arcának bársonyos bõrét… azt hiszem megtaláltam a legújabb áldozatomat…- Kö…köszönöm, hogy megvédtél tõlük…

Lehengerlõ mosoly szökik arcomra, s álla alá nyúlva húzom közelebb magamhoz, hogy számmal végig simíthassak puha kis ajkain…

- Semmiség…de, tartozol nekem eggyel.- duruzsolom, s értetlen, aranyos pírban játszó pofikáját látva halkan felnevetve hajolok el tõle.- meggondolom még, mivel fejezheted ki a háládat.

Még hogy gondolkodni rajta? Én már most tudom, mit fogok vele tenni, csak is idõre van szükségem... olyan édes, kis ártatlan fiúcska, hogyha durván nyomulnék úgy illanna el, mint dementorok a fény elõl…erre pedig semmi szükségem…de nem gond… megszerzem, efelõl semmi kétségem.

Zavartan bólint, még mindig nem mozdul, csapán félénken méreget, mintha valami gonosz cukros bácsi lennék… nem áll messze a valóságtól…hehe…

De azt hiszem elég izgalom volt ez neki mára…

- Mire vársz? Menj, mielõtt egy fenevad elkap…- öltöm fel felsõbbrendû arcomat, széles vigyorral fûszerezve, melytõl a kis édes úgy iszkol az erdõbõl kifelé, mint egy megrettent nyulacska… élvezet lesz levadászni…