|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Felicity | 2012. 10. 28. 16:26:44 | #23920 |
 Karakter: Shou Shibata
Megjegyzés: Szadistámnak
-Nem félsz, és baszni akarsz. – túr a hajamba és igen csak csók közelre húzz magához. Hmm olyan csábítóak az ajkai meg úgy minden porcikája. – Egyezzünk meg… Megbaszlak, de ne várj semmi kedvessége… - már éppen szóra nyitnám a szám, hogy tényleg komoly e, mert azt hittem nehezebb dolgom lesz, de mielőtt bármit mondanék, leint.
- Ha én beszélek, neked kuss a neved… Világos? – erre csak bólintok, bár az más kérdés, hogy én pont nem fogom ezt betartani, mert nekem senki nem parancsolhat. Tény, ami tény, akinek meg van józan esze az be is tartja ezt a szabályt, sőt messziről elkerüli őt, de hát én pont szeretem a veszélyt és a rossz fiúkat, és már csak azért is hergelni fogom őt.
- Engem többé nem hívhatsz buzinak… Nem azért mert félek, mivel én nem félek senkitől, de vannak ellenségeim, akiknek nagyon tetszene a meleg Niro verzió, és ezt nem engedhetem meg… Ha továbbra is hangoztatod, hogy felállt tőled a farkam… egész pontosan a perverz , ribanc énedtől. Akkor bizony kénytelen leszek kihúzni a beleid a szádon. Csináltam már, és nem élvezte az illető… Világos? – simít végig a seggemen, amit igen csak élvezek, de amiket mondod továbbra sem ijeszt meg, sőt csak még jobban felizgat.
- Értem… és ha megadod amire vágyom, nem is fogja senki hallani többé… - vigyorgok és tényleg komolyan gondolom. Semmi okom rá, hogy köpjek, vagyis most nem és arról nem is beszélve, hogy biztos nem hinnének nekem, előbb el egy bizonyíték kéne, de mivel nem fogom elárulni kár erre gondolni. Ellök, majd a fiókjából elővesz egy vibrátort, amit odadob meg egy bilincset, komolyaz ez a pasi egyre jobban és jobban tetszik.
- Lássuk, mennyire akarsz… A farkam már áll, de izgass fel még jobban… dugd fel, és kezd el szépen szopni, ha béna leszel… azt nem teszed zsebre amit tőlem kapsz… - imádom, ahogyan fenyegetőzik, ez csak egyre inkább begerjeszt. Felállok és elindulok felé, egészen addig, amíg meg nem állít.
- Lent marad… Négykézláb, mint egy kutya… és ne merd használni a kezed rajtam, csak a szád… - ismét csak elvigyorodom. Igaz nem bírom, ha parancsolnak, de az e fajta játék tetszik. Ő az erősebb és ő a dominánsabb ez igaz, de bárhogyan nézzük, én vagyok az első pasi az életébe, akit megdug, mondhatjuk, én veszem el úgymond a szüzességét.
- Rossz fiú… - nyalok végig az ajkaimon, majd elindulok felé, de nem kutyának tartom magam, sokkal inkább egy ragadozónak, aki igen jót fog lakmározni. Odaérve leveszem a ruháimat, majd letérdelek elé és a fogammal lehúzom a cipzárját, még milyen jó, hogy profi vagyok, és nem okozz gondot. Megragadja a hajam és felrántja a fejem. – Élvezed ringyó? Már ez így felizgat? – kérdezi és még a farkamba is tapos, amit kevésbé élvezzek, vagyis az e fajta fájdalmat, de még elmegy, de az egész helyzet roppant élvezetes.
- Nagyon élvezem… - közlöm, majd nem beszélek többet és végignyalok hatalmas és gyönyörű farkán, kicsit nyalogatom, majd a vibrátort benyálazom és egy laza mozdulattal feldugom magamnak, mire kéjesen felnyögök, majd tovább szopom a csődöröm.
- Rakd hátra a kezed… - úgy teszek, ahogyan kér, és rögtön kattan a bilincs a csuklómon és még jól meg is szorítja. Baszki tényleg tudja a dolgát, ő aztán ki fogja elégíteni a mazoista hajlamaim. Tovább szopom, majd hirtelen fordít a helyzeten és szinte baszni kezdi a számat a farkával. Kissé fulladozok eleinte, de hamar hozzá szokom, és hevesen szopni kezdem, majd amikor elélvezz minden cseppjét élvezetesen lenyelem.
- Fincsi mi?... Mázlid van, azért a csajokkal nem bánok így…. –nem értem az összefüggést, de nem is nagyon izgat.
- Nagyon fincsi… Tartogatsz még nekem valamit? –megyek közelebb és ismét nyalogatni kezdem a farkát, ami olyan kemény, mintha el se élvezett volna. Kicsit hagyja, majd felránt, és az íróasztalára taszít. Hmm, remélem végre megdug, mert nem igen vagyok egy türelmes fajta.
- Mit szöszölsz annyit? – pillantok rá hátra, most már én is akarok kapni igazi élvezetet, vagyis a farkát jó mélyen magamba.
- Azt mondtam kuss a neved… - morog, mint mindig, majd a vibrátort jobban felnyomja és maximum fokozatra kapcsolja, mire még jobban felnyögök és, amikor még a farkam is elköti, majd végre belém hatol hangosan felsikkantok. Ahhh igen ez sokkal jobb, mint képzeltem és igaz jobban örülnék csak a farkának, de így is élvezem. Vadul dugni kezd, de én se maradok tétlen és amennyire tudok vele együtt mozgok és a farkára szorítok ahányszor csak tudok. A testemet átjárja a gyönyör és a fájdalom, a kedvenc párosításom, amit eddig még senki nem tudott megadni, de itt van ő, aki tudja mi is a az igazi vadsex.
- Most ezt is… ki kell majd dobnom… - morog, mint egy kutya, ami csak kuncogásra késztett. Órákon át dug jó keménye, a végére már minden porcikám sajog és kezdek fáradni, de végig élvezem és egy pillanatra se bánom meg. Ő többször elélvezz és engem csak a végén enged el, amint leszedi a nyakkendőjét egy hangos nyögéssel, ami már szinte sikítás elélvezek. A testem fáj és remeg és folyik rólam a víz. Lábaim feladják a szolgálatot és térdre esek és ezzel egy időben kiesik a vibrátor belőlem és a hátamra dobott óvszer is leesik rólam.
- Egy igazi állat vagy… - lihegem és le se veszem róla a szemem. Jól esne egy kis folyadék meg egy zuhany a cigiről nem is beszélve, de ezeket itt biztos nem fogom megkapni.
- Most takarodj… Megkaptad amit akartál, jó volt, de ennyi elég volt belőled… A géped visszakapod, holnap elküldöm hozzád az egyik emberem, de nem akarlak még egyszer a közelemben tudni… Világos? – közli velem, mire csak ismét felnevetek, bár igen csak fáradtan már.
- Megint min röhögsz te elmebajos? – kérdezi a szokott stílusával.
- Nos, azon amit mondtál. Azt mondod, nem akarod, hogy kiderüljön, hogy pasikat dugsz és most azt mondod menjek el. Figyelj, mint tapasztalhattad én aztán nem vagyok szívbajos, de most ha így kell kimennem pucéran, megbilincselve, a többi nyomról nem is beszélve, hát elég sanszos, hogy kitalálják mégis mi történt itt. – közlöm vele még lihegve picit. – De persze ha te ezt szeretnéd, nos szíves örömest elmegyek így. – villantom meg még jobban fehér fogsoromat, de ismét csak én nevetek. Komolyan ennek a pasinak nincsen semmilyen humora.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 10. 28. 16:27:54
|
| narcisz | 2012. 03. 07. 19:50:38 | #19694 |
Karakter: Niro Salwadore
Megjegyzés: A kis mazoistának
- Biztos lehetsz benne, hogy nem úszott el a kamera, de vehetsz jobbat is akár. Amúgy meg nem én kínoztam meg magam, és nem én tehetek arról, hogy ilyen dögös vagy. – vigyorog akár a tejbe tök. Komolyan, ez a srác az idegeimre, meg, egy mocskos buzi, akinek rám fáj a foga. De mégis miért, és honnan veszi, hogy célba fog érni? Inkább Luciferrel, fog közeli ismeretséget kötni, ha így folytatja tovább. Nagyon idegesít, és engem nem kifejezetten okos dolog felidegesíteni. Végignézek, rajta, lomhán és unottan. Érzékeltetni akarom, hogy esélye sincs nálam. Belül persze, vívódom magammal, hisz nem tudtam még kiverni a fejemből, azt a nagyfokú perverziót, amivel a kínzást élvezte. Ha más nem is, ez valamilyen szinten megfog benne.
- Álmodik a nyomor. Most komolyan ennyire unod a sivár kis nyamvadt életed? – sóhajtok fel, és megiszom maradék italom, sajnos, ez nem csillapít, így azonnal intek a pincérnek, hogy töltsön ujjat. Nem váratnak meg, ami nem is ajánlatos, tekintetbe véve, hogy itt, szó szerint én vagyok az úr.
- Egyáltalán nem nyamvadt vagy sivár, de hogy unom e? Hmm hát mostanság semmi izgalmas nem történik velem szóval rám fér egy kis izgalom és te ezt megadhatod. – erre a szövegre, majdnem kiköpöm az italt. Még, hogy én szórakozás, és unaloműzés? Ennek tényleg elmentek hazulról, de ez nem is számít, hisz a tényen nem változtat, ő csak egy mocskos köcsög kancsó, és mint ilyen még golyót sem érdemel.
- Én golyót fogok neked adni. Menj és keres valami faszt aki vevő rád és jól megdug. – ráncolom össze homlokom, és szépen visszafordulok italomhoz. Próbálok nem törődni vele, de csak nem hagyja abba, és még hozzám is ér.
- Sok idegesség árt a szépségednek. – homlokomra simít, ezzel az okádék szöveggel, mire elütöm kezét. Szívem szerint el is törném neki, de valami vissza fog. Legbelül az a bizonyos vészcsengő visít, hogy azért ne csináld ki.
– Ne merj hozzám érni. Most idd meg az italod és húzz el. – közlöm vele, nemes egyszerűséggel.
- Olyan kis morgós vagy, de ez kifejezetten tetszik és amúgy meg nem megyek el. Fizetek a piáért szóval nincs okod kidobni. – erre ismét felé fordulok. Tényleg nehezemre esik felfogni, miért szórakozik ez a kis pöcs pont velem? Van itt jó pár fasz még rajtam kívül.
- Na idefigyelj. Pont nem egy ilyen kis buzi fogja, megmondani, hogy mit tehetek és mit nem. Fizetsz? Na és akkor mi van? Nem a te kis szaros pénzeden fog múlni a klubom. – húzom fel magam, egyre jobban. Felé fordulok teljes testemmel, és igen csúnyán nézek rá. Más ettől már rég belátná, hogy jobb nem piszkálni ezt a pasit, de ő ismét csak vigyorog, mint aki teljesen biztos benne, hogy nem fogom megölni. Mitől, érzem úgy, hogy ki akar vesézni? Megragadom torkát, és erőteljesen megszorongatom, miközben a bárpultnak nyomom.
- Azt sejtettem, de mond csak ha ennyire rontom a levegőt minek beszélgetsz itt velem? Kidobhatnál valamelyik embereddel, de nem teszed meg. Tudod szerintem bármennyire is bosszantalak érdekelek téged. Itt jössz folyton azzal, hogy én buzi így meg úgy tegnap is annyira felhúztad magad, hogy az már gyanússá vált. Szerintem te nem is vagy homofób inkább csak így támadással akarod tagadni azt, hogy meleg vagy és mindegy vágyad megbaszni engem. – ezektől a szavaktól teljesen elborul az elmém, hogy mer engem buzinak nevezni? Mérges pillantásokkal illetem, szemeim szinte szikrát hánynak.
- Most már tényleg fogd be vagy kivágom a nyelved. Még hogy én köcsög? Hogy mersz ilyet mondani? – üvöltöm, és még jobban rászorítok torkára, hogy végre befogja, azt a mocskos pofáját, de semmi haszna, csak beszél, pedig már a feje is vörösödik az oxigén hiánytól.
- Fáj az igazság? – nyöszörgi, és kezemre fog. Ha le akarja szedni, ennél jóval erősebben kellene próbálkoznia, de amúgy sem lenne esélye. – Azt hiszed, ezzel megijesztesz? Tudhatnád, hogy csak felizgatsz vele vagy pont ez a célod édesem? – vigyorog, mint egy elmebajos. Mondjuk valószínűleg az is, mert egy épp elmével megáldott fazon biztos nem szívózna pont velem, de ez már az ő baja. Nagyon felcseszte az agyam, ami mint az köztudott nem vezet semmi jóra.
- Te tényleg unod az életed kis féreg. – elengedem nyakát, de ezzel szinte egy időben ragadom meg karját és az irodámba viszem, hogy ne legyen zűr a klubban. A vendégek le se szarják mint csinálok, hisz a legtöbb idejáró törzs vendég, és tudják milyen vagyok. Persze szörnyülködve nézik a jelenetet. Ez ellen sajnos nem tudok, és nem is akarok tenni semmit, ha felcseszik az agyam, nem bírom türtőztetni magam, anyám halála óta, ez egyre csak fokozódik. Néha képes vagyok, egyetlen apró baromság miatt megölni, szinte bárkit. Ezért is bosszant, hogy ezt a kis köcsögöt, miért nem öltem meg eddig. Letérdeltetem a szoba közepére, és fegyvert fogva a fejéhez nyomom. Ujjam remeg a ravaszon, de én magam is remegek az idegtől. Oké, talán eltúlzom, de ez a pöcs sérteget engem, amit nem hagyhatok szó nélkül, nem megy, de belül, fura érzéseim vannak, és valahol felizgat a helyzet, ez talán még inkább felcseszi az agyam. Miért érzek így? Én nem lehetek egy buzi.
- Könyörögj és kér bocsánatot, talán akkor megkímélem az életed. – azt akarom, hogy rettegjen tőlem, mint mindenki más, és sírva könyörögjön a nyomorult életéért.
- Azt hiszed könyörögni, fogok? Vagy bocsánatot kérni? Mégis miért? Csak őszinte vagyok. Csak azért könyörögnék maximum, hogy szadizz meg jobban, és keményebben dugj, de az életmért nem fogok. Gyerünk, húzd meg a ravaszt, na csak a pofád legyen nagy. – tovább hergel, nem tudja hol a határ. Belül pedig csak tovább fokozódik az a veszett érzés.
- Tudom, hogy nem akarsz megölni, csak próbálsz megijeszteni és elüldözni, de esélytelen édes mert csak egyre inkább megtetszel és kívánlak. Tartasz tőlem, mert olyan dolgokat váltok ki belőled, amiket eddig tagadtál. Azt hittem egy ilyen kemény pasi nem fél, de rákellett jönnöm, hogy mégis. Amit most teszel, igen nagy gyengeségre vall. Talán nem vagy több egy puhapöcsű nagyszájú csávónál. – már nem látok a pipától, de valahol igaza van, ez a helyzet felizgat, még akkor is, ha tudom nem vagyok buzi. Hirtelen farkamra fog. Szemeim kikerekednek, de nem csak az érintés miatt, hanem mert észre sem vettem, hogy tényleg fel vagyok izgulva. Az ideg, és ez a srác a legrosszabb énem hozza ki. Meg akarom e baszni? Az nem kifejezés, azt akarom visítson alattam, és könyörögjön, mint mikor kínoztam. Mindig tudtam, hogy perverz vagyok, csak nem sejtettem, hogy még a pasikkal is. Talán nem is lényeg, hogy pasi. Talán csak a viselkedés mérvadó. – Pedig ez itt igen kemény. – tekintetét nézem, de nem fél tőlem. Eszetlen mód kíván, és a farkam akarja, de bármilyen csábító is, nem engedhetek neki. Hová lenne az jó hírem? Nem ereszti el farkam, és egyre csak figyel, azzal a beteg vigyorral a képén. Lassan leeresztem fegyverem, és még lassabban keze után nyúlok. Levéve farkamról elvigyorodom.
- Nem félsz, és baszni akarsz. – hajába túrok és közel rántom magamhoz. Ajkaink szinte össze érnek, de megcsókolni eszem ágában sincs. A ribancaimat sem csókolgatom, nem hogy egy faszit. – Egyezzünk meg… Megbaszlak, de ne várj semmi kedvessége… - már szólna, de leintem.
- Ha én beszélek, neked kuss a neved… Világos? – erre nagyot nyel és bólogat. Valami nagyon nagy dugást vár tőlem, és hogy megkapja amit akar. Mondjuk valószínűleg tényleg meg fogja kapni, csak aztán akadjon le rólam.
- Engem többé nem hívhatsz buzinak… Nem azért mert félek, mivel én nem félek senkitől, de vannak ellenségeim, akiknek nagyon tetszene a meleg Niro verzió, és ezt nem engedhetem meg… Ha továbbra is hangoztatod, hogy felállt tőled a farkam… egész pontosan a perverz , ribanc énedtől. Akkor bizony kénytelen leszek kihúzni a beleid a szádon. Csináltam már, és nem élvezte az illető… Világos? – simítok végig hátsóján szabad kezemmel.
- Értem… és ha megadod amire vágyom, nem is fogja senki hallani többé… - kuncogja. Persze nem hiszek neki, de ez nem számít, hisz megosztottam vele mit fogok tenni, ha szívózik, és lovagol a témán. Elengedem és ellököm magamtól. Felállva az asztalomhoz lépek, és előveszek egy vibrátort. Szép méreteset, majd odadobom neki. Egy bilincs is elő kerül, amit ujjamon pörgetek.
- Lássuk mennyire akarsz… A farkam már áll, de izgass fel még jobban… dugd fel, és kezd el szépen szopni, ha béna leszel… azt nem teszed zsebre amit tőlem kapsz… - nézek rá gyilkos tekintettel, majd szépen komótosan leülök a kanapéra. Elhelyezkedem, és nézem ahogy fel akar állni. Tekintete tele vággyal és perverzióval.
- Lent marad… Négykézláb, mint egy kutya… és ne merd használni a kezed rajtam, csak a szád… - biccentem oldalra a fejem. Ezen elvigyorodik és megindul felém.
- Rossz fiú… - suttogja és vetkőzni kezd. Mire hozzám és, már nincs rajta ruha, és farka olyan keményen áll, mint a gerely. Lábam közé fészkeli magát és fogával kigombolja nadrágom. Nem teszek semmit, csak figyelem, és hátra nyúlva egy üveg tequilát veszek magamhoz. Iszogatva figyelem tevékenységét, és mikor elő kerül farkam, megragadom haját, kicsit hátra rántom. Nem finomkodom vele. – Élvezed ringyó? Már ez így felizgat? – taposok bele farkába, amitől fájdalmasan nyög fel. Elengedem és hagyom had ügyködjön tovább.
- Nagyon élvezem… - vigyorog és végignyal hímvesszőmön. Nagyon izgató a látvány, és mikor szájába szív, bele nyögök. Hátra nyúl és feltolja a vibrátort. Érti a dolgát, lassan és mélyre engedi farkam. Leteszem italom és előre hajolva kinyitom a bilincseket.
- Rakd hátra a kezed… - engedelmesen követi utasításim, és azonnal kattan is csuklóján a bilincs. Rendesen össze szorítom, hogy még ez is okozzon neki némi fájdalmat és ne legyen könnyű dolga. Visszadőlve ismét inni kezdek, bele-bele nyögve szopásába, de ez kicsit untat így ismét haját ragadom megy, és fejét a kanapénak nyomva hátára fordítom, és mozgatni kezdem csípőm. Így már valamivel jobb a helyzet. Lenézek farkára és még mindig áll, ami elég fura, de bejön, és ha már úgy gondolja, hogy ez a stílus bejön neki, akkor bemutatom, milyen vagyok egy ilyen kis köcsöggel. Reggelre, talán rájön, hogy mással próbálkozzon. Egy darabig így dugom száját, vagy inkább torkát, és egy nagyobb nyögéssel elélvezek. Ellépve megigazgatom hajam és elvigyorodom.
- Fincsi mi?... Mázlid van, azért a csajokkal nem bánok így…. – kuncogom gonoszan. Vigyor jelenik meg képén ismételten, de már nem idegel fel vele, ha élvezi ám legyen, én is élvezem, és egy dugásra bárki megfelel.
- Nagyon fincsi… Tartogatsz még nekem valamit? – jön közelebb és végignyal farkamon. Erre nincs nagy szükség, de hagyom, hagy kényeztessen. Pár perc múlva újra készen állok, és a bilincset megragadva felhúzom karját, és az íróasztalra taszítom. A vibrátor még benne van, és nem is akarom kihúzni, viszont gumi nélkül mégsem akarom megdugni, így előveszek egyet és felhelyezem.
- Mit szöszölsz annyit? – morog hátra.
- Azt mondtam kuss a neved… - morranok fel, bekapcsolom a vibrátort maximum fokozatra, és feljebb tolom. Leveszem nyakkendőm, és farkára tekerve, erő teljeset szorítok rajta. Hangosan nyög a fájdalomtól, de ez csak felizgat. Mélyen feltolom farkam is, és megragadva a bilincset vadul döngetni kezdem. Olyan vagyok, akár egy állat, nem csak nem kímélem, sokkal ocsmányabbul bánok vele, mint bárkivel, akivel eddig dugtam. Nem sok mindenéhez érek hozzá, leginkább csak a hajába, vagy a karjába kapaszkodom, és így döngetem egyre vadabbul, miközben néha szorítok a farkára tekert nyakkendőn.
- Most ezt is… ki kell majd dobnom… - morranok fel a nyakkendő miatt. Órákon keresztül, kefélem, és csak az utolsó elélvezésem előtt veszem le róla a nyakkendőt, megadva ezzel a kegyelemdöfést, majd ellépek tőle, és lehúzom az óvszert. A hátára dobom. Izzadok, akár egy versenyló, de nem csak én. Egy ásványvizet veszek elő a hűtőből és magamra locsolom, hogy felfrissüljek, majd ránézek, ahogy megpróbálja összeszedni magát, de az állás is nehezére megy. A vibrátor, csak ekkor esik ki belőle.
- Egy igazi állat vagy… - suttogja lihegve. Bizos jól esne neki is, egy kis folyadék, de nem nagyon tud vele meghatni. Unottan nézek rá, és leülve a kanapéra újra inni kezdek.
- Most takarodj… Megkaptad amit akartál, jó volt, de ennyi elég volt belőled… A géped visszakapod, holnap elküldöm hozzád az egyik emberem, de nem akarlak még egyszer a közelemben tudni… Világos? – nézek rá, nagy komoly tekintettel.
|
| Felicity | 2012. 02. 23. 12:14:56 | #19374 |
Karakter: Shou Shibata
Megjegyzés: Szadista szerelmemnek
- Szóval téged nem hat meg a fájdalom, és ahogy elnézem még élvezed is?... – na végre rájött.
- Engem akarnál mi? Hogy tövig vágjam a farkam, feszes seggedbe és addig basszalak, amíg tudsz mozogni? – mintha a gondolataiban olvasna. Annyira közel van. Próbálom megcsókolni de elhúzódik. Gyomorszájon rúg amitől köhögni kezdek. Azt nem bírom, ha rugdosnak, de nem is fogok miatta nyafogni.
- Kis mocsok, de kibaszott jó vagy… csináld még… mindjárt elélvezek… - hergelem még jobban, mikor lekerül rólam a nadrág láthatja tényleg élvezem és kívánom őt.
- Gusztustalan egy féreg vagy… Akkor sem érnék hozzád, ha fizetnél érte… Undorodom a buziktól, de élvezem mások fájdalmát. – én is vigyorgok engem aztán ilyenekkel nem lehet megsérteni.
- Előbb utóbb úgyis kiderül mi vagy te pontosan… - milyen jól eldumál magával. Ahogyan a táskámba matat na ott már még jobban nevetek. Ígyis ki van rám a játékaimtól tuti jobban ki lesz bár jó lenne, ha használná rajtam őket.
- Szeretsz fotózni igaz? – nem értek minek kérdezi meg amikor már mondtam.
- Igen, már mondtam. Főleg az ilyen dögös pasikat mint te… felelem próbálok közelíteni, de a láncok korlátoznak bár tetszenek tény.
- Akkor ez a te szemed fénye? – basszus kezdek rosszat sejteni.
- Igen… mire… mire készülsz? – remegek meg és a fasz ledobja.
- Hupsz… - na ezt viszont nem találom viccesnek.
- Te állat, a gépem, ezt miért? Mondtam, hogy nem vagyok senki, csak szeretek fotózni… a gépem a szemem fénye. Tudod te mennyit koplaltam, hogy meg tudjam venni?? – akadok ki. Rohadt sokat spóroltam rá még szórakozni se mentem sőt egy ideig a legegyszerűbb kajákat vettem csak, hogy minél előbb meg legyen a gépem. Tény jól keresek és jól megélek, de basszus ez egy vagyon volt.
- Gondold, hogy ez a fejed volt… - kicsikémet még meg is tapossa ezzel csak igen felhúzz. Odalép a farkamon kezdi el a filmet húzogatni amitől felnyögök. Igaz irtó pipa vagyok rá, de attól még fel vagyok izgulva.
Ezt élvezed igaz kis köcsög? … Az új kamerádra meg spórolhatsz egy darabig… - ezt még nagyon megbánja az biztos. Kesztyűt húzz majd szétfeszítve a fenekem feldugja nekem az optikát mire fájdalmasan mégis kéjesen felordítok és el is élvezek. Nem igen élvezem, ahogyan farkam megtérdeli majd leköp, mivel az ilyesfajta megalázást nem bírom, de ennek ellenére na meg, hogy tönkrevágta a gépem nagyon is bejön a pasi és már rég szórakoztam ilyen jót.
- Gusztustalan buzi!! Ne merj még egyszer rám gerjedni, TE FÉREG!! – ezen csak vigyorgok engem csak egyre jobban szórakoztat.
- Mit tudtál meg? – elégé lihegek és a sajog a testem, de pont erre vágytam bár lehetne ennél több is.
- Hát, ez tényleg egy senki… Nincs kapcsolatban senkivel akikkel mi… Ártalmatlan idióta… De mit csináltatok-?? – pontosan egy idióta, de nem biztos, hogy olyan ártalmatlan főleg rá nézve.
- Semmit… Takarítsátok el innen. – felmordulok az ütésre, de a vigyort nem tudja letörölni a képemről.
- Ne gyere még egyszer a közelembe… - nagyon rosszul hiszi, ha úgy gondolja ezzel el tud üldözni sőt még jobban akarom őt. Az embere leszed a láncokról. Fel akar húzni, de elrántom a kezem.
- Kösz, megy egyedül is. – visszaveszem a nacim majd begyűjtöm a piercingeket. Gépem darabjait látva, azért a szívem belesajdul.
- Figyelj jobb, ha távol maradsz tőle vedd ezt egy baráti jó tanácsnak. – mondja pasi akivel jóval kedvesebb, de most még nem igen figyelem megy, hogy is nézz ki.
- Kösz szépen a baráti jó tanácsot, de a saját fejem után szeretek menni szóval még biztos találkozunk. – vigyorgok majd nagy nehezen elindulok.
Hívok egy taxist, aki igen érdekesen nézz és többször is megkérdezi ne vigyen a kórházba, de persze nemet mondok. Otthon lefürdök majd leápolom a testem, ami igen csak fáj, de még ezt élvezem bár az a igazi, ha más kínoz. Elfekszem az ágyon és rágyújtok egy cigire. Nem megy ki a fejemből. Nem csak külsőre az esetem, hanem az egész személyisége megfogott. Jobban meg akarom ismerni és még többet meg tudni róla még ha az életembe is kerül. Jó darabig emélkedem rajta majd lassan elalszom.
~
Másnap délben ébredek már jobban vagyok, de a sebeim kissé még fájnak. Piercingeket még nem teszem azért vissza, mert gyulladást azért nem akarok. Napközbe döglök, majd este ismét kicsípem magam és lemegyek a bárba. Most más pultos van, de tuti őt is sokkolni fogom. Rendelek egy tequilát majd, megpillantom őt. Le se veszem róla a szemem, és persze folyamatosan vigyorgok.
- Ezt nem hiszem , ez nem értett a tegnapiból. – nem is kell sok és odajön hozzám morcosan, mint mindig.
- Mégis mi a faszt keresel itt? Azt hittem érthető voltam tegnap, hogy nem kívánatos személy vagy a klubban. – nézz rám egyre csúnyábban, de én csak vigyorgok.
- Nehéz a felfogásom… Nagyon élveztem a tegnap estét, és tartozol nekem egy kamerával… - közlöm lazán és meghúzom a piát.
- Kamera, az elúszott, legyen jutalmad, hogy életben hagytalak annak ellenére, hogy ocsmány mód, rám izgultál. Öltem már kevesebbért is, de gondolom talán ez leesett. – van egy olyan érzésem egyre inkább, hogy ő az a homofób aki, igazából nagyon is meleg, de ezt még nem hozom fel.
- Biztos lehetsz benne, hogy nem úszott el a kamera, de vehetsz jobbat is akár. Amúgy meg nem én kínoztam meg magam, és nem én tehetek arról, hogy ilyen dögös vagy. – vigyorgok.
- Álmodik a nyomor. Most komolyan ennyire unod a sivár kis nyamvadt életed? – sóhajt fel és meghúzza a piáját, és újat rendel.
- Egyáltalán nem nyamvadt vagy sivár, de hogy unom e? Hmm hát mostanság semmi izgalmas nem történik velem szóval rám fér egy kis izgalom és te ezt megadhatod. – fejtem ki és megiszom a maradék italom és újat kérek.
- Én golyót fogok neked adni. Menj és keres valami faszt aki vevő rád és jól megdug. – ráncolja össze a homlokát.
- Sok idegesség árt a szépségednek. – simítok a homlokára, de elcsapja a kezem.
– Ne merj hozzám érni. Most idd meg az italod és húzz el. – közli ridegen, de mint mindig csak vigyorgok rajta.
- Olyan kis morgós vagy, de ez kifejezetten tetszik és amúgy meg nem megyek el. Fizetek a piáért szóval nincs okod kidobni. – vonom meg a vállam.
- Na idefigyelj. Pont nem egy ilyen kis buzi fogja, megmondani, hogy mit tehetek és mit nem. Fizetsz? Na és akkor mi van? Nem a te kis szaros pénzeden fog múlni a klubom. – húzza fel magát egyre jobban.
- Azt sejtettem, de mond csak ha ennyire rontom a levegőt minek beszélgetsz itt velem? Kidobhatnál valamelyik embereddel, de nem teszed meg. Tudod szerintem bármennyire is bosszantalak érdekelek téged. Itt jössz folyton azzal, hogy én buzi így meg úgy tegnap is annyira felhúztad magad, hogy az már gyanússá vált. Szerintem te nem is vagy homofób inkább csak így támadással akarod tagadni azt, hogy meleg vagy és mindegy vágyad megbaszni engem. – fejtem ki komolyan majd a végén elégedetten elvigyorodom, de csak én ő nem, sőt megragadja a nyakam.
- Most már tényleg fogd be vagy kivágom a nyelved. Még hogy én köcsög? Hogy mersz ilyet mondani? – üvölt, és még jobban szorongat.
- Fáj az igazság? – nyögöm ki nagy nehezen, és a kezére fogok. – Azt hiszed, ezzel megijesztesz? Tudhatnád, hogy csak felizgatsz vele vagy pont ez a célod édesem? – vigyorodom el bár egyre kevésbé kapok levegőt, de ez nem izgat.
- Te tényleg unod az életed kis féreg. – elengedi a nyakam, és az irodájába rángat be.
Jó pár vendég látta a kis jelenetünket, de nem tettek semmit, amit megértek, és nem is kéne. Nekem aztán nem kell senki segítsége. Bent behúzz egy nagyot, amitől földre esek. Letérdel hozzám és a hajamnál fogva felrántja a fejem szabad kezével fegyvert ránt és a halántékomhoz nyomja. Szemei most tényleg állatisan csillognak.
- Könyörögj és kér bocsánatot, talán akkor megkímélem az életed. – remeg meg az idegtől. Igen csak érzékeny témára tapintottam.
- Azt hiszed könyörögni, fogok? Vagy bocsánatot kérni? Mégis miért? Csak őszinte vagyok. Csak azért könyörögnék maximum, hogy szadizz meg jobban, és keményebben dugj, de az életmért nem fogok. Gyerünk, húzd meg a ravaszt, na csak a pofád legyen nagy. – hergelem tovább és a fejem jobban a fegyverhez nyomom. Nem félek, sőt ez az egész helyzet kezd ismét beindítani. Tényleg nem voltam százas, hiszen más ilyenkor már rég könyörögne, sőt alapból nem húzna ujjat egy ilyen fickóval.
- Tudom, hogy nem akarsz megölni, csak próbálsz megijeszteni és elüldözni, de esélytelen édes mert csak egyre inkább megtetszel és kívánlak. Tartasz tőlem, mert olyan dolgokat váltok ki belőled, amiket eddig tagadtál. Azt hittem egy ilyen kemény pasi nem fél, de rákellett jönnöm, hogy mégis. Amit most teszel igen nagy gyengeségre vall. Talán nem vagy több egy puhapöcsű nagyszájú csávónál. – húzom még jobban az agyát majd hirtelen a farkába markolok. – Pedig ez itt igen kemény. – nyalok végig az ajkaimon és végig farkas szemet nézzek vele. Tekintetembe tényleg csak tüzet és pimaszságot láthat, de félelmet semmit.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 02. 23. 21:35:23
|
| narcisz | 2012. 02. 22. 11:49:59 | #19358 |
Karakter: Niro Salwadore
Megjegyzés: A mazoista, drágámnak.
Jó hosszú, fárasztó és unalmas nap van a hátam mögött, egy kibaszott üzlet, ami már alapjaiban is kimerítő lenne, de még apám is belebarmol, és adja az ívet alám., hogy ez egy fontos ügyfél, és ne okozzak neki csalódást. Most komolyan, már vagy 20 éve viszem az üzletet, és mégis minden egyes alkalommal elmagyarázza, hogy hogyan kell jó üzletet kötni. Az öcsémmel példálózik, mert az mekkora kibaszott diplomata. Nyugodt és kimért, ha üzletről van szó. Mintha én nem lennék az, de mindegy. A bárban ücsörgöm, mert azt a marhát várom, akit a főnök küld a szerződéssel. Kedvenc italom iszogatom a pultnál és magam elé bambulok. Jó lenne, valami ribanccal nyugtatni magam, de ezeket már mind unom, és erőm nincs, hogy felszedjek egyet.
- Még két ilyen italt kérnék. – hallom ahogy valaki rendel mellettem, de nem érdekel, hogy kicsooda és micsoda, most van elég bajom, és amúgy is egy pasi, így nem érdekel.
- Ne haragudjon, de ez igen drága ital. – jegyzi meg a pultos, ha nem lennék így lerongyolva biztos rászólnék, hogy amíg ki tudja fizetni addig azt rendel egy vendég, amit akar.
- Hmm nos akkor talán a mellettem lévő úriember talán meghív. – a pincér rám néz, így lassan megfordulok, mert nem értem miért is hívnék meg egy faszit? Rideg szinte fagyos pillantással mérem végig az extrém külsejű srácot.
- Te most rám gondoltál?- kérdezem, erőteljes gúnnyal a hangomban. – Biztos lehetsz benne, hogy nem foglak meghívni és kopj le rólam. – visszafordulok, és bízom benne, hogy lekopik rólam , mert amúgy sem vagyok túl jó kedvemben és a buzikat ki nem állhatom. Ahogy lerakják italom, már nyúlnék érte, de akkor megint megszólal.
- Ohh milyen harapósak vagyunk ez tetszik. – elveszi a poharam és pofátlanul bele iszik. Én mindjárt felrugdalom ezt a kis köcsögöt. – Hmm milyen jó ízlésre vall. – nyalja meg ajkait, engem meg éktelen harag kezd magával ragadni, szemeim szinte szikráznak, a haragtól.
- Ez nagyon rossz ötlet volt. – villannak meg szemeim, és egy mozdulattal a pultra passzírozom a képét, kicsit sem finoman.
- Na ide figyelj. Megmondtam szépen, hogy kopj le rólam. Nem bírom, ha ellent mondanak nekem azt meg főleg nem, ha ezt egy kis buzi teszi. Nem szokásom kidobni a vendégeim, de ha kell megteszem. Remélem érhető voltam. – fejtem ki ridegen és felállva már megyek is a dolgomra. A fazon is befut, akivel találkám van. Rühellek a sikátorban üzletelni, de az illető fél, hogy rossz híre terjedne, ha az én báromba sétálna be. Nevetséges, de belemegyek mert ez az én érdekem is. Az üzletben sokszor kell olyasmit tennem, amivel nem értek egyet, de ez van. Nagyban beszélünk, és átadja a szerződést, amit át kell majd tanulmányoznom. Semmi kedvem hosszan csevegni ezzel a kis lóti-futi pöccsel, de ez nem is jön össze, mivel egy fotó kattanását hallom meg. A partnerem be is parál, ezért megfordulok és az optikába nézek. Gyilkos tekintetem el árulja mit gondolok. Az egyik emberem a háta mögött áll és lecsapja akár egy legyet. Megállok fölötte és ismét végigmérem.
- Ez meg ki a kurva anyja? – morranok fel, és üzletfelem idegesen néz rám.
- Menjen, majd elintézem, még csak végig sem kell néznie… - erre persze biccent és el is tűnik a sikátor végén. Intek embereimnek, hogy hozzák. Amint felemelik, a hátsó bejárat felé indulok. Le az alaksorba, ahol kiláncolják. A fényképező gépét nézegetem mikor felébred.
- Egész gyorsan magadhoz tértél. – lerakom a gépet és elindulok felé, szépen lassan, nem kapkodom el. Hajam megigazítom és morcos tekintettel szemlélem, ahogy mozgolódik.
- Azt hittem csak egy buzi vagy de nagyon úgy tűnik egy buzi aki keresztbe akar tenni nekem. – csóválom meg a fejem.
- Hát buzi vagyok, de csak alattad vagy feletted akarok nyögni na jó nekem bármilyen póz megfelel. – vigyorog, a kis rohadék. Még most is pimaszkodik, és a farkam akarja? Ez most ekkora marha, vagy egy beteg állat? Ez hamar ki fog derülni, mert nemsoká, úgy fog visítani, hogy öröm lesz nézni. Nagyon felhúzott, és engem nem tanácsos felidegesíteni.
- Ne hozz ki még jobban sodromból. – vágom pofán, úgy vissza kézből, kicsit sem kímélve. Vére kiserken, és már várnám, hogy kérlelőre fogja.
- Mert akkor mi lesz? – vigyorog, mint a tejbe tök, és lenyalja a vért szájáról.
- Hogy mi? Szerintem nem akarod te azt tudni. Most pofázd csak el ki a fasz vagy? Minek fotóztál, ki küldött? – üvöltök mérgesen. Mégis mi a faszt képzel ez magáról? Szórakozik?
- Ez engem csak beindít. Ki kell, hogy ábrándítsalak, de senki nem küldött. Csak egy srác vagyok, aki egy jó kis szórakozásra vágyik. – feleli, de én ezt nem veszem be.
- Azt hiszed be is veszem? Mégis minek fotóztál akkor? – egyre idegesebb lesz és még pár pofont lekever, de csak azt éri el, hogy egyre jobban vigyorgok sőt kezdek beindulni.
- Mert imádok fotózni főleg ilyen sexi pasikat mint te. – vihog tovább, de vajon min? Veszett rossz helyzetben van, ezt talán nem látja?
- Na jó úgy látom más módszerekhez kell nyúlnom. – előveszek egy hosszú tőrt és széthasítom felsőjét. A teste nem különben extrém, és elég beteges.
- Ohh már vetkőztetsz is ez egyre jobb. – szórakozik tovább, pedig én a legkevésbé sem szórakoztatni akarom.
- Én figyelmeztettelek már a bárban is. – meglendítem a tőrt és szép vágást ejtek hasán. Nem mélyet, de éppen elég fájdalmasat. Vére azonnal kiserken, de legalább fájdalmának hangot ad. A gond, csak annyi, hogy még ehhez is jó adag perverzió párosul. Egyre jobban felhúz ez a köcsög, és nem akarom elhinni, hogy tényleg csak egy buzi az utcáról.
- Már csak azt bánom, hogy nem bosszantottalak fel előbb. – nyalogatja a száját. Ez egy mazoista. Állapítom meg magamnak, így arra jutok, hogy jobb, ha kicsit sem fogom vissza magam és talán más módszerhez kell nyúlnom.
- Te most vagy ennyire beteg vagy, vagy ilyen jól kiképeztek. De egyik se számít, mert ellenem nincs esélyed én mindenkit megtörök így vagy úgy. – húzom fel magam vihogásán, már szinte robbanásig feszítette idegeim, de úgy tűnik kínzással nem fogok sokra jutni.
- Hamarosan csicseregni fogsz. – még teszek egy kis próbát, hogy biztos legyek gondolataimban, és egy mozdulattal kitépem mindkét pc-jét mellbimbójából. Hangosan ordít fel, de még mindig nem az amit hallani akarok.
- Ahh igen végre egy igazi állat. – lihegi, és ezzel, nem, hogy nem a kellő hatást nem értem el, de még rám is izgult. Ez a gusztustalan buzi rám gerjedt, a hányinger kerülget ettől a féregtől. Mégis mi a faszt képzel hol van?
- Na mi van csak ennyit tudsz?- hergel tovább, mire kidobom kezemből a pc-ket és hangosan, igen ördögien kezdek kacagni. Szemeimből undor, gyűlölet és harag tükröződik. Már csak egy hajszál választ el attól, hogy ne belezzem ki a kis mocskot, de úgy vagyok vele, hogy kár erre pocsékolnom magam.
- Szóval téged nem hat meg a fájdalom, és ahogy elnézem még élvezed is?... –odasétálok és végignézek a testén.
- Engem akarnál mi? Hogy tövig vágjam a farkam, feszes seggedbe és addig basszalak, amíg tudsz mozogni? – hajolok kicsit közel arcához, szinte megérintem ajkait. Sóvárgó tekintete elárulja, hogy pont erre vágyik, de mielőtt hozzám tudna hajolni ellépek és gyomorszájba vágom. Felnyög és köhögni kezd.
- Kis mocsok, de kibaszott jó vagy… csináld még… mindjárt elélvezek… - vigyorog, a kis féreg, mire lehúzom a gatyáját, és meredező farkára nézek.
- Gusztustalan egy féreg vagy… Akkor sem érnék hozzád, ha fizetnél érte… Undorodom a buziktól, de élvezem mások fájdalmát. – kuncogom.
- Előbb utóbb úgyis kiderül mi vagy te pontosan… - a táskájához lépek és kinyitom. Van benne egy két érdekes dolog, egy ostor, gésa golyók és vibrátor. Kezdem úgy érezni, hogy mégis csak igazat mond, de tudom, mindenkinek van gyenge pontja.
- Szeretsz fotózni igaz? – kérdezem, gúnyosan és lerakva a segédeszközöket előveszem a gépet. Rendesen megvizsgálom és felállva visszasétálok hozzá.
- Igen, már mondtam. Főleg az ilyen dögös pasikat mint te… - hajol előre, hogy hozzám érjen, de esélye sincs, hisz a láncok megtartják.
- Akkor ez a te szemed fénye? – forgatom sejtelmesen.
- Igen… mire… mire készülsz? – rosszat sejt és jól is teszi, letekerem az optikát és a gépet a padlóra ejtem.
- Hupsz… - erre felordít.
- Te állat, a gépem, ezt miért? Mondtam, hogy nem vagyok senki, csak szeretek fotózni… a gépem a szemem fénye. Tudod te mennyit koplaltam, hogy meg tuidjam venni?? – hisztizik, mint egy gyerek. Igen, végre rátapintottam a gyenge pontra. Tudtam, hogy menni fog, ez nem is volt kétség. Vigyorogva figyelem, ahogy vergődik, és megadva a kegyelemdöfést rálépek a kis drágájára, ami darabokra hullik.
- Gondold, hogy ez a fejed volt… - lehajolok és a filmet kihúzom belőle, majd odalépve, elkezdem kőrbe tekerem , még mindig merev tagján. Néhol fel is sértem bőrét, de kiserkenő vér látványától csak vigyorgok.
Ezt élvezed igaz kis köcsög? … Az új kamerádra meg spórolhatsz egy darabig… - kuncogom és mögé lépve, kesztyűt húzok, hisz nem érnék hozzá. Egy durva mozdulattal széthúzom fenekét és az optikát rendesen feltolom neki. Felordít, de ezzel egy időben el is élvez. Ettől kiráz a hideg és olyan méreg fog el, hogy eltorzult arcal, lendületből térdelek farkába, majd leköpöm.
- Gusztustalan buzi!! Ne merj még egyszer rám gerjedni, TE FÉREG!! – ordítom, mire az egyik emberem bejön. A csávó fájdalmasan nyög, de még ezt is élvezi. Cortez az a legjobb emberem. Mikor meglátja a srácot tátva marad a szája.
- Mit tudtál meg? – kérdezem ridegen, és leveszem kesztyűm, amit azonnal ki is dobok.
- Hát, ez tényleg egy senki… Nincs kapcsolatban senkivel akikkel mi… Ártalmatlan idióta… De mit csináltatok-?? – érdeklődik, mert nem érti a helyzetet.
- Semmit… Takarítsátok el innen. – felé fordulva még egyet bele rúgok, csak, hogy érezze a törődést.
- Ne gyere még egyszer a közelembe… - azzal kimegyek, vissza az irodámba, hogy némi piával nyugtassam magam. Egy ribancot is rendelek, hogy levezessem, a felgyülemlett adrenalint, amit a srác kínzása okozott. Valahol mélyen túlságosan is élveztem a dolgot, és ez még inkább felbosszantott. Rendesen gerincre vágtam a csajt, de ez sem csillapította a vágyam, sőt talán még fokozta. Másnap ment rendesen az üzlet tovább, próbáltam nem a perverz vihogására és nyögéseire koncentrálni, de elég nehezen ment. Este ismét a bárban voltam és Cortez társaságában múlattam az időt. Ahogy kőrbe tekintek a vendégeken, meglátom azt a beteg állatot, amint a pultnál ül és engem nézve vigyorog.
- Ezt nem hiszem , ez nem értett a tegnapiból. – morranok fel, de Cortez értetlenül néz rám. Felállok és odasétálok a pulthoz, egyenesen hozzá. Mellette foglalok helyet és egy darabig mérgesen méregetem.
- Mégis mi a faszt keresel itt? Azt hittem érthető voltam tegnap, hogy nem kívánatos személy vagy a klubban. – nézek egyre csúnyábban, de ez a pöcs csak vigyorog.
- Nehéz a felfogásom… Nagyon élveztem a tegnap estét, és tartozol nekem egy kamerával… - kuncogja, mintha eszemben lenne kamerát, vagy bármi mást venni neki. A csávó, egyértelműen golyóval akarja, végezni, abban a nehézfelfogású koponyájában.
- Kamera, az elúszott, legyen jutalmad, hogy életben hagytalak annak ellenére, hogy ocsmány mód, rám izgultál. Öltem már kevesebbért is, de gondolom talán ez leesett. – intek a pincérnek, hogy hozzon egy italt, de egy pillanatra sem veszem le a szemem róla. Valamiért megbabonázott ez a beteg csávó. Ettől egyre jobban undorodom tőle és persze a gondolataimtól.
|
| Felicity | 2012. 02. 21. 14:01:59 | #19343 |
Karakter: Shou Shibata
Megjegyzés: Szadista semémnek
Csak délután ébredek fel, mivel hajnalig melóztam, de most egy hétig szabad vagyok. Imádom a munkám, de már rám fér. Végre tudok annyit fotózni amennyit akarok. Nagyon szeretek és meg is van hozzá a tehetségem. Nem végeztem el semmiféle tanfolyamot vagy sulit, de van hozzá érzékem. Vettem azért könyveket meg szoktam ilyen műsorokat nézni, hogy az alap dolgokat tudjam, de amúgy az érzékeimre hagyatkozom. Nagyon drága a gépem és elég sokat költöttem rá, de megérte. Ma viszont bulizni megyek inkább. Rám férne egy kiadós sex, ahol végre kicsit megkínoznának. Komolyan mindenkinek, azért sír a szája, hogy milyen szemetek a pasik? Na de kérem, hol vannak az ilyenek? Mert én nem találok egyet se ezt a pechet. Kicsit még döglök majd szépen lassan elkészülök. Belövöm a hajam majd felveszek egy feszülős farmert, ami még jobban kiemeli a formás kis seggem. Nacimba egy szegecses övet is teszek. Fekete atlétát veszek fel amiből kilóg a pocim így látszódnak a csípőcsontomnál lévő piercingek. Arra még egy kockás szürke mellényt veszek fel. Sportcsukát húzok még és a táskába mindent berakok ami kell persze ott van a fotógépem. Fújok még magamra parfümöt majd elindulok. Múltkor elsétáltam egy club mellett ami igen csak felkeltette az érdeklődésem így arra veszem az irányt.
Útközben pár dolgot lefotózok, ami tetszik. Szépen lassan megérkezek. Belépve még jobban tetszik a hely főleg, ahogyan kiszúrok egy fazont aki a pultnál iszik. Pont az esetem. Idősebb fazon és ránézésre nem egy jó fiúnak tűnik. Odamegyek és leülök mellé. Éppen elfogyott a piája.
- Még két ilyen italt kérnék. – mondom a pultosnak, aki igen furán nézz rám. Oké ezt betudom az extrém kinézetemnek.
- Ne haragudjon, de ez igen drága ital. – jegyzi meg, de teljesen udvariasan.
- Hmm nos akkor talán a mellettem lévő úriember talán meghív. – vigyorodom el a pincér csak nem dob egy hátast. Ez kezd igen érdekes lenni. Végre rám pillant a kiszemeltem. Micsoda rideg, fagyos tekintet.
- Te most rám gondoltál?- kérdezi igen gúnyosan. – Biztos lehetsz benne, hogy nem foglak meghívni és kopj le rólam. – visszafordul már előtte ott is van a pia. Talán ő a tulaj? Vagy törzsvendég.
- Ohh milyen harapósak vagyunk ez tetszik. – vigyorgok lazán elveszem a poharát és beleiszok. – Hmm milyen jó ízlésre vall. – nyalok végig az ajkaimon. Pultos itt már hulla sápadt.
- Ez nagyon rossz ötlet volt. – villannak meg a szemeim a következő pillanatban már a pultra nyomja az arcom.
- Na ide figyelj. Megmondtam szépen, hogy kopj le rólam. Nem bírom, ha ellent mondanak nekem azt meg főleg nem, ha ezt egy kis buzi teszi. Nem szokásom kidobni a vendégeim, de ha kell megteszem. Remélem érhető voltam. – elenged és elmegy.
Szóval ezért sápadt el a pincér gondolom nem sokan szoktak így viselkedni a főnök úrral. Felemelkedem a pultról és a hajamba túrok majd felröhögök. Na itt már készen a csávó látom rajta, hogy totál nem normálisnak nézz és nem is vagyok az. Szóval tényleg egy rossz fiúval van dolgom, aki még homofób is még jobb és még erőszakot se veti meg. Egyre jobban tetszik és megfogom magamnak szerezni. Felpattanok és kimegyek én is. Szerencse még látom távolodó alakját. Utána osonok. Többet akarok róla tudni. Egy sikátorba megy követve elbújok egy kuka mögé. Egy másik pasival kezd el dumálni. Egyre érdekesebb vajon ez csődör mennyire is lehet rosszfiú. Előveszem a gépem és fotózni kezdek. Micsoda profil. Csak úgy kattog a gépem, amikor hirtelen mélyen belenézz utána minden elsötétül.
Kicsivel később ébredek fel. Szédelgek kissé. Mozdítanám a kezem, de valami megakadályozza. Hideg és zörög és furán is van a karom. Mi a szar folyik itt? Kinyitom a szemem és őt pillantom meg és még két alakot. Körbepillantok. Valami pincébe lehetek.
- Egész gyorsan magadhoz tértél. – indul el felém. Most már vágom, hogy vagyok. Láncokon lógok. Ohh hát ez igen csak vicces.
- Azt hittem csak egy buzi vagy de nagyon úgy tűnik egy buzi aki keresztbe akar tenni nekem. – csóválja a fejét.
- Hát buzi vagyok, de csak alattad vagy feletted akarok nyögni na jó nekem bármilyen póz megfelel. – vigyorgok.
- Ne hozz ki még jobban sodromból. – vág pofán, de annyira hogy felreped az ajkam. Ez most komoly? El sem hiszem, hogy végre találkoztam egy állattal.
- Mert akkor mi lesz? – vigyorgok jobban és lenyalom a vért a számról.
- Hogy mi? Szerintem nem akarod te azt tudni. Most pofázd csak el ki a fasz vagy? Minek fotóztál, ki küldött? – üvölt rám.
- Ez engem csak beindít. Ki kell, hogy ábrándítsalak, de senki nem küldött. Csak egy srác vagyok aki egy jó kis szórakozásra vágyik. – felelem.
- Azt hiszed be is veszem? Mégis minek fotóztál akkor? – egyre idegesebb lesz és még pár pofont lekever, de csak azt éri el, hogy egyre jobban vigyorgok sőt kezdek beindulni.
- Mert imádok fotózni főleg ilyen sexi pasikat mint te. – vihogok tovább.
- Na jó úgy látom más módszerekhez kell nyúlnom. – széthasítja a felsőm.
- Ohh már vetkőztetsz is ez egyre jobb. – szórakozok tovább, de mintha csak én szórakoznék.
- Én figyelmeztettelek már a bárban is. – tőrt vesz elő és megvágja a hasam. Fájdalmasan, de mégis kéjesen felnyögök.
- Már csak azt bánom, hogy nem bosszantottalak fel előbb. – nyalok végig az ajkaimon.
- Te most vagy ennyire beteg vagy vagy ilyen jól kiképeztek. De egyik se számít, mert ellenem nincs esélyed én mindenkit megtörök így vagy úgy. – egyre idegesebb én meg egyre jobban beindulok. – Hamarosan csicseregni fogsz. – mindkét mellbimbómból kitépi a piercingeket. Erre jobban felüvöltök, de a tekintetem emellett igen kéjsóvár.
- Ahh igen végre egy igazi állat. – lihegem és a farkam keményen állt. – Na mi van csak ennyit tudsz?- hergelem tovább.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 02. 21. 18:39:33
|
| Levi-sama | 2011. 08. 20. 11:37:13 | #16094 |
 Karakter: Takamo Nasakeshirazu
Megjegyzés: VÉGE
Sajnálom Hiya-chan, majd kezdünk másik játékot. Ide már nem tudok írni semmit...
|
| Hiyahiya | 2011. 07. 18. 21:00:32 | #15172 |
 Karakter: Yuuta Takayaki (beceneve: Yaki)
Megjegyzés: ~ L-samának ~
Yaki:
Perpillanat nem tudom eldönteni, hogy féljek-e vagy ideges legyek, mikor hosszú ujjai nyakamra fonódva irányítják szép kis buksim felé, hogy gonosz és aljadék tekintetével telepatikusan adja tudtomra, hogy most bizony nem menekülök, mielőtt nem fényesítette ki az intimrésem... már bocs, de ebből nem lennék kíváncsi ha nem probléma... tudom, hogy nem örülsz neki de én sem annak, hogy egyre világosabb számomra, hogy innen nincs menekvés... most... komolyan?
- Nem volt rossz kezdetnek. És most megtanítalak rendesen szopni. – szorulnak meg ujjai hajamon, de nekem kábé csak egy percig van időm felháborodni azon, hogy megtanít egy s másra, hogy rendesen csináljam, mert én ugyan kikérem magamnak! Lehet. Hogy először csináltam, de tuti, hogy nem poénból tömted tele a számat a spermáddal, te pöcs! Ha pedig igen, akkor sürgősen hozok egy lexikont és megmutatom, mi a humor jelentése...
De mint mondtam, körülbelül ennyi időm van a háborgásra, mert hamar megcsillogtatja, hogy milyen kondiban is van az a szexi teste, s segítve nekem, hogy ellenkezésem ellenére is akarjam ismét a nyalókáját, fejemet ágyékához irányítja s szinte torkomig nyomja magát számban... amitől az első hányinger keltő inger után, legszívesebben beharapnám a dákóját, de jól nevelt kisfiú leszek és nem mocskolom össze az agyvelőmmel a méregdrága perzsaszőnyegét...
Most jött el az a pont, mikor elillan az izgató bizsergés, és marad helyette a harapási kényszer leküzdése, ami vetekedik azzal az energiával, amit arra fordítok, hogy próbálkozzam jól csinálni a dolgokat, mielőtt még ki szándékszik lékelni a torkomat.... ez egy... szemétláda... ha eddig rafkós voltam és bájos, akkor most már nem kell, hogy az legyek azt hiszem. Szeretnéd látni, milyen vagyok mikor bepipulok? Védd a tököd, mert kárt teszek benne...
- Nyald végig, akár egy fagylaltot, mindenhol. Ez az... most a makkomat... Erősebben szívd. Ez az – irányítgat, én pedig talán még jobban megalázva érzem magam, mint eddig... úgy érzem magam, mint valami kis kutya, akit épp arra tanítanak, hogy ne a szőnyegre pisiljen, mert akkor dádá lesz. Holott ennek valamiféle erotikával kéne bírnia, de az, hogy fahangon, kaján vigyorral dirigál, én pedig küszködök a farkával, amit éppen lelkesen szeretne a gyomromig tuszkolni nem éppen ad nekem izgató érzéseket...
Az meg már végképp kiveri a biztosítékot az érzékeny, nárcisztikus lelkemben és erősíti azt az érzést, hogy nem vagyok jobb egy lotyónál, hogy mint valami rossz pornóban, úgy markolja a hajam, a mozgatja fejemet, ami nem éppen okoz nekem örömöt... sőt valahogy fulladozni támad kedvem ettől és nem éppen érzem hozzám méltó szép halálnak azt, hogy azért patkolok el, mert ennek a görénynek feltett szándéka a nyelőcsövem csiklandozni a makkjával... ha most tudnék mondani valamit és nem lenne tömve a szám, akkor ezer százalékra olyan enyhén szép káromkodásokat intéznék hozzá, amitől reflexszerűen lőne buksiba... magamban pedig már pár percre azt mantrázom, hogy „menj már el, menj már el, menj már el”...
Mi van ezzel a palival? Miért nem élvez már el? Az isten szerelmére, tudom, hogy számító dög vagyok, de azért odafönt ne utáljanak már ennyire! Ahhoz túl szép vagyok!
- Ahh igen... és most nyeld le szépen, ahogy az előbb... jófiú – dicsér meg mosolyogva, és ha nem az önsajnálattal és a dühöngéssel lennék elfoglalva, akkor még elfilóznék rajta, hogy az iménti procedúra, vagy a végeredmény a megalázóbb...
Gyengén, teljesen kiborulva dőlök a puha ágyneműre és imádkozom, hogy közben sehol sem lássam meg magam, mert a tudat, hogy hogyan nézhetek ki elég ahhoz, hogy már mocskosnak érezzem magam... egy ribancnak... holott tulajdonképpen én itt most az életemért szoptam. Kicsit groteszk és végsősörön elég vicces és ironikus dolog, de nincs kedvem most ezen mulatni...
Ez... nagy pofont volt az egómnak. Arról szó sincsen, hogy attól zuhanjak magamba, mert a golyóival kellett jojóznom a nyelvemmel... ez amolyan büszkeség kérdés. Attól nem is beszélve, hogy egy cseppet kezd megijeszteni, ahogy villámgyorsasággal csúsznak ki kezeimből ügyes kis manipulációmnak szálai... ez nem jön be. Megszoktam már, hogy mindenkit képes vagyok táncoltatni erre jön ez a pasi, akinek annyi zséje van, hogy reggel is bankókat eszik és segít nekem rá esni arra a csini pofimra... az isten szerelmére, ez így nem fair! Úgy lenne igazságos, ha csak nézne és azért adna pénzt! VAN, aki már ennek is örülne...
Kezeimben nincs erő, az önsajnálat teljesen leszipolyozza minden erőmet... így valahogy elkerüli a figyelmemet, ahogy módszeresen pucérrá varázsolja magát... nem is érdekel. Ennyi bőven elég volt. Meg kapta, amit akart. Kielégült, kétszer is, legyen boldog azzal, hogy kétszer szebb lesz a bőre. Nekem ez bőven elég indok lenne arra, hogy abbahagyjam... Ennyi. Ha ezek után még akar valamit én befonom a hajamat... nem azért engedtem meg neki, hogy a torkomat csiklandozza, hogy most még meg is tömjön, mint valami hálaadási pulykát...
De ez egy életre elegendő tanulságot fog számomra adni. Az egyik az, hogyha leszokok valamikor a számítóságról és a pénz utáni sóvárgásról, akkor elkezdek tanulni és teszek róla, hogy az ilyen szemetek megjárják... jól néznék ki egy tárgyaló teremben. Arról nem is beszélve, hogy amilyen aljas kis dög vagyok tuti sikerem lenne. De mivel ez a valószínűtlenebb opció, ugyan egy sok nullás összegtől bármikor kis angyallá változok, ezért az lesz a legegyszerűbb, ha villámgyorsan odébb állok. Egy másik városba. Egy másik országba. Egy másik galaxisba. Ott talán nem találna rám...
Akkor kapok észhez, mikor már teljes meztelen valójában feszít előttem, és nekem hirtelen nem jut eszembe, hogy miért is vette a fáradságot erre, ugyan is, hogy nem fektet meg, az ziher. Bocs, de leszokhatnál az álmodozásról.
- Szép tetoválás... – hebegem, ami először a számon kiesik, mert jelenleg egyre inkább kezd rajtam elhatalmasodni az a sanda gyanú, hogy ő bizony komolyan gondolja a vágyai behajtását rajtam... nem. Ne is álmodj róla, nagyfiú. Eddig senkinek sem sikerült a nacimba kirándulnia, nem te leszel pont a kivétel... az egy tilos zóna és garantálom, ha bepróbálkozol tíz körömmel esek neked...
- Megígértem, hogy megmutatom, nem igaz? Vetkőzz. – vigyorog, én pedig miután magamhoz térek az agyon tetovált bőrfelület csodálásból - amiről be kell, hogy valljam nagyon is izgató -, egy cseppet esik csak le az állam. Mit is mondott? Nem... biztosan rosszul értettem. Azt mondta, hogy öltözz. Igen határozottan azt mondta... szeretné, ha felhúznám a ruháit és elhúznék innen... Yaki.... ennyire ne próbáld meg feldobni magadat, mert ez már annyira szánalmas, hogy már egészen hihető.
- Mi...? Miért? Arról volt szó, hogy... – makogom, mint valami fogyatékos, s valóban beletelik pár másodpercbe, hogy rájöjjek ez bizony tényleg nem viccel és tényleg szeretne a hamvasságom meglétére törni. Aljas szemétláda! Megígérte... megegyeztünk, hogy nem fog most megrakni! Erre? Bár gondolhattam volna, hogy becsap... Reito figyelmeztetett, hogy ez egy rohadék... miért nem hallgatok rá tulajdonképpen? Egyszer igazán elkezdhetném...
Dühöm, egy perc alatt borítja el agyamat, s egy szempillantás segítek magamnak felülni, hogy gyilkos kis szemecskéket villantsak rá, miután ő is ledobja magát mellém, s fejemet maga felé pozícionálva merül el szikrázó tekintetemben... remélem nem tud gondolatomban olvasni, mert olyan helyekre küldöm el, ahol nagyon meleg van és nagyon sok pöcs ember gyűlik össze... ugyan akkor annak örülök, hogy a mérgemtől nem tudok kétségbeesni, és máris agyalok az újabb kiskapukon, amik segítségével kikeveredek ebből a slamasztikából valahogyan... nem tetszik ez nekem. Nagyon nem... túl kevés rajta a ruha és én viszont szeretek csini cuccokban feszíteni...
- Értékelem benned, hogy ennyire harcias vagy, és hogy nem káposztalé lötyög a csinos fejecskédben. Éppen ezért azt tanácsolom, hogy törődj bele, Yaki. Vesztettél. És most... felajánlok neked két lehetőséget. Jól figyelj – kezdi el, én pedig magamra erőltetem a higgadtságot, mielőtt még ledugnák valami tetszőlegesen fájdalmasat a torkán... nem sokan tudnak így felhúzni, de neki valahogyan sikerült... talán még jól is eshetne, hogy végül is valamiféle méltó ellenséget szedtem össze... igen... ha jobban belegondolok, eddig mindegyik „kuncsaft” egy idióta volt, aki megrészegülve az ég által teremtett szépségemtől rögtön belement mindenbe... imponálhatna, hogy végre van valaki, akivel játszhatok, de nem teszi. Annál sokkal komolyabb kezd lenni a helyzet. Szóval... próbáljunk meg előnyösen kijönni belőle.
- Figyelek – vágom rá szinte azonnal s szemeimmel arcát fürkészve várok, hogy mit is szeretne mondani. Nem vagyok hülye, az a peched, szépfiú. Ha azt hiszed, hogy még ebből a helyzetből már nem vagyok képes én kikerülni győztesen, akkor tévedsz. Büszkeségemmel játszol, azért pedig harapok. Ne akard megtudni, hogy mekkorát...
- Ellenállhatsz, akkor is én nyerek. – jegyzi meg tárgyilagos higgadtsággal, nekem pedig akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy milyen szar érzés lenne, ha például a mandulámat vakarná meg az éjjeli szekrényen nyugvó fegyverével... inkább visszacsalogatom elkalandozott tekintetem arcára, még mielőtt egyre élet hűbbé válnának fejecskémben az rémképek. Na jó... összegezzük. A halálnál végső soron, még az is jobb, hogy hülyére kefél. És valóban jobb, mert annál azért ezerszer szebb vagyok, hogy haltáp legyek a tenger fenekén... semmi kedvem nincs betonba öntött lábakkal a halakkal cseverészni.
- A másikat választom. De... – kezdenék bele szinte azonnal a feltételeim taglalásában, de ő megelőz benne és még azt sem engedi elhadarni, hogy bármit vállalok kivéve, hogy a farkincáját a popsim közelébe viszi. Az magánterület és szeretném megkímélni attól a giga nagy oszloptól ott a lábai között... halottam pár rém mesét a ringyóktól és Reito is áradozott párat az első alkalom utáni kellemes üléstől való eltiltásról, és semmi kedvem nincsen ehhez... ennél azért egy cseppet többet érdemlek. Szép elnyújtott élvezeteket és kényeztetést... nem pedig hat gyors menetet, de addig míg szét nem szakadok...
- Nem. Nem vagy alkupozícióban, kiscsillag. Inkább árulj el valamit... Egy éjszaka és sok pénz, vagy több éjszaka és rengeteg pénz? – érdeklődik csini pofimat simogatva, én pedig reménykedek, hogy éppen most kezdtem el megsüketülni vagy megbutulni, és nem azt akarja ezzel mondani, amire gondolok. Könyörgöm... csak most az egyszer ne nekem legyen igazam... könyörgöm.
- Mire célzol? – kérdezek vissza összevonva szemöldökeimet, abban a hiú ábrándban reménykedve, hogy most éppen pirospacsit játszana velem szex helyett. De pár perce már biztosra tudom, hogyha nem szeretnék kutyakaja lenni, akkor befogom a szép kis számat, szét teszem a lábam és tűrök...
- Fogd fel úgy, hogy ez az este... lesz a vizsga. Ha átmész, újabb kapuk nyílnak meg előtted, rengeteg lehetőséggel. Ha elbuksz, megkapod a csekket és elfelejtjük egymást. – vázolja fel zseniális ötletét, s minden egyes szavába fájdalmasan sajdul bele egóm és önbecsülése párosa. Most érzem pontosan úgy magam, mint egy kurva, akivel épp az árban egyezkednek... ugyan cukorfalat, ha életben hagysz még fejen is állok neked! Ez... nem lehet.
- De én nem vagyok... – kezdenék bele elképedten, de ő ismételten félbe szakít. Ha most nem épp azon erőlködnék, hogy magamhoz térjek a sokkból, megemlíteném neki, hogy ez bunkó dolog, de gyanítom nem igazán zavarná. Annyit érnék el maximum, hogy szájpecek gyanánt a pisztolyával enyhíteni a beszédkényszerem...
- ..kurva . Kurvák bárkinek eladják a testüket a pénzért. Ne feledd, én aztán pontosan tudom, mit jelent ez a szó. Ne féltsd az erkölcseidet, hiszen az imént szoptál le kétszer. Erkölcs? Ezt a szót elfelejtheted csibém – dorombolja kaján vigyorral, nekem pedig kedvem lenne egyre dagadó dühömben szét kapni az arcát, de azt már most tudom, hogy pusztakézzel legyűrne... erkölcs? Mégis hol érdekel engem az? Férfiak elkábításából élek, az isten szerelmére! Az mióta erkölcsös? Kár gén nem ismerem ezt a szót, szépfiú. Körülbelül azóta, hogy az első csekkemet megkaptam egy jól sikerült áthülyített éjszaka után... itt a tartásomról van szó. Hogy én jobb vagyok annál, hogy egy hozzá hasonló szemétláda lássa el a bajom...
- Mér rég elfelejtettem... – jegyzem meg dühtől reszkető hanggal, de láthatóan nagyon is tetszik neki, hogy gyilkosan szemezgetek vele. Új lehet a műsoron, hogy valaki ilyen villámsebességgel váltogat a vad és szexi és a vad és veszélyes között... De nyilván nem ijed meg tőle, de ha tudná, hogy milyen aljas kis ötleteim vannak arra, hogy kisemmizzem, akkor nem vigyorogna így, azt garantálom... – itt a büszkeségemről van szó...
Ez talán még jobban mulattatja, mert felnevetve hajol közel hozzám s megnyalintva ajkaimat merülnek el kemény, kék íriszei mocsár zöld szemecskéimben. Nem tudom, mi ilyen vicces ezen... az egoizmusom mentett meg eddig az ilyen szituációktól... és sosem fogom eldobni. Mert az holt biztos, hogy én nem ilyen bánásmódot érdemlek, hanem azt, hogy valaki a nagy 24 órájában körbe rajongjon... ő pedig valahogy nem olyannak néz ki, aki rajongani szeretne... persze ez alól kivétel, ha ez a seggemnek szól, mert az gyanítom minden percben az egekig dicsőítené... Miért én? Mivel érdemeltem én ezt ki? Az volt a probléma, hogy több tucat pasitól csaltam ki bankszámla ríkató összegű tárgyakat? Ugyan már... a többségüknek fel sem tűnt, annyira bevakította őket csábos mosolyom...
- A büszkeségedről? Nyilván azért csábítasz el férfiakat pénzért, igaz? – duruzsolja gonosz mosollyal, s szinte látom milyen élvezettel tölti el gyilkosan villanó szemem, s felháborodottan kipiruló arcom, amit bőszen cirógat sápadt ujjaival. Ez a pasi mindenáron arra játszik, hogy tönkre tegyem, igaz? Akkor teszek róla, hogy ezt az éjszakát sose felejtse el... most nem igazán kéne belemennünk a munkaszerződésem részleteibe, de maradjunk annyiban, hogy ez nekem a melóm és nem CSAK azért csinálom, mert jót szórakozok a sok vad barmon, aki engedi, hogy megfosszam pár zsíros csekktől... komolyan... sportot lehetne csinálni belőle. De nekem ez a melóm... semmi köze a büszkeséghez...
- Aki hülye, haljon meg. Egyik sem szokott ellenkezni... – sziszegem, ellökve kezét arcomtól, s arrébb húzódva az ágyon immár teljesen levetkőzve az eddigi finom, buja kis csábító szerepét, s feltárva előtte azt a harcias és flegma Yaki-chant, aki bőszen szokott kaparni belülről, mikor a hozzá hasonló barmoknak kell szépet tennem. Néha – mint például most- kifejezetten nehéz magamban tartanom a kisördögöt, mert az a gonosz kis Yaki-cica nagyon szeret ördögi lenni, de abból senki semmi jót nem fog látni... ez szeretnéd? Megfogod szívni... de halál komolyan. Szexi vagyok, de veszélyes...
De látszólag nem zavarja, sőt talán még tetszik is neki, mert combjaimat megmarkolva állít meg menekülésemben, s csuklóimat megragadva ránt ölébe, én pedig mintha egy zsák krumpli lennék hagyom, mert körülbelül 50 kilóval nehezebb mint én... elképzelni nem tudom, hogy a parancsolgatástól és a stuki tartástól, hogy lesz valaki ilyen fitt, de adhatna nekem is pár tippet...
- Ez aranyos...- ejti el, én pedig egy mosoly féle grimaszt vágva próbálok meg kiszabadulni karjaiból, mit sem törődve azzal, hogyha esetleg hatékonyabb akar lenni, akkor a pisztolyával fog meggyőzni arról, hogy én igenis akarom, hogy rongyosra kúrjon... – de térjünk a lényegre. Vetkőzz – ismétli meg magát, immár erélyesebben, s hogy nyomatékot adjon szavainak türelmetlenül kap ingem után, ám én egy erőteljesebb mozdulattal lököm hátra mielőtt még konfettit csinálna abból, amiben nem sokára távozni fogok. Egy percnyi meglepettséggel pillant fel rám, ahogy lassan fölé mászva nézek le rá. Igen? Azt mondod, ha jó leszek még több pénzt kapok? Ki tudja! Lehet, hogy még érdekelni is fog... de az is lehet, hogy inkább bosszút állok... abban jó vagyok, hidd el...
- Akkor teszek róla, hogy rám szokj, mint a drogra! – vetem oda harciasan, mégis könnyedén, amitől úgy villannak meg szemei, mint egy párducnak, aki éppen a vacsira vár... téves. Itt ma én fogok rosszalkodni, és garantálom, hogy utána még attól is a gatyádba fogsz élvezni, ha a nevem eszedbe jut... azt még nem tudom, hogy fogom csinálni, de garantálom, hogyha azokat a csúnya kis gondolatokat, amikben megfojtom vagy ezerféleképpen átváltoztatom valami eszméletlen erotikussá, akkor sok mindent mutatok neki ma este, amiről eddig fogalma sem volt...
Mielőtt még ismét bármit is tehetne, vagy esetleg megfordulna a fejében, hogy az lesz, amit ő akar, lehajolok hozzá, s szinte rátámadok szájára, mely mosolyba húzódva engedi, hogy akaratosan s vadul csókoljam, s harcoljak nyelvével a vezetéséért... dominánsan viszonozza, s nem tagadom, hogy a harag által, amúgy is felpezsdült vérem a kelleténél, talán jobban forr bennem... jó, az eddig is tiszta volt, hogy nem is kicsit néz ki jól, de attól függetlenül most, akkor is a büszkeségemről van szó... nem sértegethet és hiheti azt, hogy egy kurva vagyok, csak úgy! Ezért fizetni fog... még pedig a szexuális fantáziáival. Mert, hogy ezután az éjszaka után csak ott fogsz látni az is biztos...
Mielőtt még belelendülhetne, gonosz módon szakítom el tőle ajkaimat, s ördögi kis mosollyal ívelek végig ujjaimmal vékony nyakamon, cirógatva a tejfehér bőrt, s lustán kezdem le ingem gombjait bontogatni játszva a vágytól túlfeszített idegein... a harag jótékony hatással feledteti a félelmeimet, s ettől varázslatos módon nem remeg már a kezem, ami jó mert ahhoz, hogy ezt a szemetet lenyűgözzem nem passzolna a remegő kéz... ezt most nagyon megjárod, szépfiú...
Kék szemei éhesen figyelik mellkasom felbukkanó apró kis részleteit, s ahogy megnyalintva száját vigyorodik el, s már kezdene bele a segítség, elhessegetem kezét egy erélyes intéssel, s fenekemet duzzadó ágyékához lökve segítek neki visszalényegülni az ágynemű kényelmébe... de hogy ezt a bátorságot, honnan szedtem az rejtély... és hogy mit fogok én itt csinálni, az is az... de legyünk okosak és hasznosítsuk, amit a sok hülyére kefélt lotyó barátunk szokott ecsetelni nekünk... tudhatnak valamit, szóval néhány piszkos kis trükköt most bevetek rajta... hehe...
Csábosan játékos kuncogással csúsztatom le vállaimról a vékony anyagot, s elegánsan a földre hajítva társítom be az ő ruháihoz, hadd szórakozzanak, amíg én megküzdök a gazdájukkal... karcsú ujjaim érzékien sietnek végig mellkasomon, s látom, hogy ő már rég egy tucatnyi módszerrel falt már fel a szemével, de még közel sem tartunk annál a résznél, hogy ezt beváltsa... ha egyszer minden áron a szüzességemre fáj a foga, akkor teszek róla, hogy az én játékszabályaim szerint történjen...
Mancsaim végig siklanak a mellkasának domborodó izmain s az azokat átszövő tetoválásokon, hogy aztán ezt az utat felsőtestem kövesse, s immár teljes alakommal hozzá simulva, érzékien dörgölőzve hajoljak nyakára s harapjak bele bőrébe egy kicsit sem kedvesen... apró fogaim nyomaikat ott felejtik, de mély morgásából szűröm le, hogy nem is kicsit van ínyére ez a vadóckodás... ez kell neked? Akkor szétkaplak, nagyfiú!
Kezei máris hátsóm környékén garázdálkodnak és hagyom is neki körülbelül két percig, hogy belemélyessze a karmait, de aztán huncutul gonosz kis mosollyal harapok füléve, s lököm ágaskodó férfiasságának ágyékomat ezzel kicsikarva belőle egy kéjes morranást...
- Én játszok...- lehelem érzékien fülébe, s már most tudom, hogy nem tetszik neki... bah! Mintha érdekelne! Én szoktam irányítani a kis játszmáim, nem pont ez lesz a kivétel! Még ha most éppen a hamvasságommal játszok is...
Ugyan akkor az sem elhanyagolható, hogy ez a cicás dörgölőzés nem csak őt indítja be... szépen lassan kúszik be bőröm alá a vágy eddig ismeretlen fogalma, s ahogy aljas módon elkígyózik kis barátomhoz a naciban, úgy kezdem el a kelleténél jobban élvezni ezt a kis szórakozást... nem fogom kimondani, hogy igenis a nadrágom már jócskán szűknek bizonyul kis kéjelgésemtől, érzi ő ezt magától is és amúgy is... tőlem ilyet SOHA sem fog hallani. Pláne, hogy nekem más terveim vannak...
Kacsóim széles vállaira kalandoznak és azoknál fogva roppant erélyesen taszítom ismét az ágyhoz, s látom már kezd elege lenni abból, hogy egyfolytában lekoptatom mielőtt még akcióba lendülne, mert ez nem megy a yakuza imidzshez... nem kell nyihogni... mutatok valamit, ami majd kiengeszteli ezért az apró bakiért...
Feltérdelve, hasához simuló merevedése fölött kezdek bele csípőm erotikus ringásába, gonoszul ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se érjek hozzá... fenekem érzékien hullámzik, egész testemmel együtt, mint egy profi hastáncosnak, kísértetiesen visszaidézve azt akis műsort, amit a klubban kapott... azért érdekes, hogy milyen hamar bátorságra találtam. Ez roppant érdekes...
Érzékien megnyalintva ajkaimat ringatom magam, néhány kínzó alkalommal hozzá érve csupán, s élvezettel tölt el, ahogy izmait megfeszítve küzd maga ellen... ejnye, hát tudtam én, hogy ez be fog jönni... kényelmesen állok fel, ujjaimmal korhatáros mozdulatokkal cirógatva ágyékomat nadrágomon keresztül, olyan ügyességgel bontva övemet, mint egy bűvész... megbűvölten figyeli, arcán szinte már-már démonain széles vigyorral... szépen lassan csusszan le sliccem, s még magamat is meglepem milyen ösztönös mozdulattal siklanak ujjaim nacimba egy röpke pillanatra megsimogatva férfiasságomat, s ösztönös az a kéjes sóhaj is, mely kiszakad ajkaim közül ettől a mozdulattól...
Azt nem tudom, hogy ő a reflexeinek köszönheti, hogy egy perc alatt maga alá gyűr, de tény, hogy egy pöppet lepődöm csak meg, ahogy egyik pillanatról a másikra alatta találom magam, ő pedig fölém tornyosulva rángatja le rólam nadrágom alsómmal együtt, hogy elsötétül kék szemeivel tanulmányozza végig meztelen valómat... azt tudom, hogy elképzelhetetlenül szexi vagyok és gyönyörű, de egy cseppet túlzásnak tartom, hogy legalább százszor megerőszakol a tekintetével...
Nem láthatja a sátánian érzéki mosolyt, mely ki ül pofimra ugyan is fejemet hátra vetve sóhajtok fel kényesen, hangomat magamban tartva, amikor forró ajkai mellbimbómra tapadnak... jobb is, mert így legalább nem gyanítja a gonosz kis tervem. Ugyan is, ha ez a mai este meg volt, engem többet nem lát. De arról viszont teszek, hogy többet el ne tudja felejteni ezt az éjszakát... tudom, hogy átmegyek a vizsgán, de a szukája nem leszek... ahhoz többet kell udvarolnod, szépfiú... és azt még nem ejtetted meg...
|
| Levi-sama | 2010. 10. 21. 20:51:55 | #8783 |
Karakter: Nasakeshirazu Takamo
- De... Takamo-sama... én olyan férfinek nézlek, aki szereti a profizmust. Miért sietnéd el a dolgot ilyen hamar?
- Hidd el, hogy a szépséged feledteti majd ezt az apró hibát, kiscsibe – válaszolom, és kezd szertefoszlani a türelmem. Mintha megérzené, feltérdel, és lassan felém kúszik.
- Ha így érzed Takamo-sama, akkor miért nem nyújtod el az élvezetet? Nekem is könnyebb lenne ha nem dobnának a hideg vízbe...
Kíváncsian figyelem. Ha valóban a seggecskéjét félti, akkor nyilván megpróbálja majd megúszni valahogy. Hogy hogyan? Hm... Valószínű a másik lehetőség is, hogy színprofi a kicsike, és a szerető-posztra pályázik, hiszen az nem kevés anyagi előnnyel jár.
- Min töröd azt szép fejecskédet, Yaki? – mosolyodom el halványan, jégcsap hidegen. Nem azért vagyok ott, ahol most, mert nincs sütnivalóm. A legaljasabb alvilági gazember vagyok, nem naiv idióta. Akkor fog ez a kölyök hülyét csinálni belőlem, ha piros hó esik.
Ölembe mászik, izgatóan dörgölőzik, gyönyörű testének látványától is már mereven áll a farkam, és még mindig ruhában van. Ágyékát enyémhez nyomja, érzéki sóhajjal. Hrrr... Morogva markolok combjaiba, és kényelmesen hátradőlök az ágytámlához.
- Mi lenne, ha szépen lassan vennéd el tőlem a kincsecskémet? Nem izgalmasabb ha szépen lassan mocskolod be minden porcikám?
Karcsú ujjai mellkasomon játszadoznak a kigombolt ingem vágatában. Izgató a kicsike... és már be is dobja az ezerdolláros mondatot: - Mert tudod... még a szám is szűz...
Lepillantok a duzzadt, nedves szájacskára és nyelek egyet. Már átlátok rajta, és ez szórakoztat. Vigyorogva hagyom hogy fülembe súgjon.
- Ezek az ajkak még soha senki férfiasságát nem kényeztették még... – hatásos nyögés - még soha senki nem érintette a bőrömet... még soha senkit nem kényeztettek a kezeim... kár lenne mindezt egy alkalom alatt elpocsékolni... szépen lassan mocskolhatsz be és taníthatsz meg arra, hogy hogyan kell kielégíteni egy férfit... Mit szólsz? Persze... nem hagynálak itt így... előlegként mondjuk... elveheted a szám ártatlanságát... mit szólsz?
Látszólag belemegyek. Ennek a szobának az ajtaján már úgysem jut ki anélkül, hogy legalább hatszor nem élveztem volna bele. Úgy megrakom, hogy anyja sem ismer rá, de előbb eljátszadozom vele, hogy lássam meddig mer elmenni. Kis édes.
- Legyen... de csak hogy tudd. Nem szórakozhatsz velem, úgy hogy ezt a kis megállapodást behajtom rajtad. Nem menekülhetsz, cica... ha nem most, akkor később, de megduglak. – dörmögöm gonosz mosollyal és lesmárolom. Nyelvem erőszakosan tör be a szájába, tökéletesen ás profin reagál. Hrr...
Mohón figyelem, ahogy némi időhúzásos nyalakodás és harapdálás után végre rábukik a farkamra. Elpirul, bénán csinálja és bátortalanul, de a látvány is megéri. Hű bassza meg... de mennyire hogy megéri! Gonosz mosollyal figyelem, az orgazmus határán billegek, de nem fogok idő előtt elmenni. Nem ám. Jól megdolgoztatom, mielőtt szétkefélem.
Mélyen szemembe néz, erősebben megszív és minden elhatározásom ellenére egy orbitálisat élvezek a szájába. Ahh igen...
Amikor alábbhagy az élvezet, mosolyogva emelem fel állánál fogva a fejét, és bemocskolt pofijában gyönyörködöm. Szája szélén a spermám csillog. Hrr... Dühösen néz rám, amitől halkan kuncogva csúsznak ujjaim a nyakára. Közelebb húzom, és megnyalintom ajkait. Ismét kezdek merevedni, nem semmi.
- Nem volt rossz kezdetnek – dörmögöm lágyan, kezem a tarkójára csúszik, belemarkolok dús és selymes hajába. – És most megtanítalak rendesen szopni.
Ijedt nyögését hallom ahogy lenyomom a farkamra.
- Nyald végig, akár egy fagylaltot, mindenhol. Ez az... most a makkomat... – hangom tárgyilagos, szemeim jéghidegek, csak ajkaimon játszik elégedett mosoly, amikor szörcsögve, cuppogva keményen leszopatom magam vele. – Erősebben szívd. Ez az.
Hajánál fogva kemény ütemet diktálok neki, ő pedig néha köhögő rohamot kap, olyankor enyhítek, de csak egy kicsit.
- Ahh igen... és most nyeld le szépen, ahogy az előbb... jófiú.
Hátrazuhan az ágyon, szétvetett karokkal, kipirulva kapkod levegő után, könnyeitől, nyálától és ondómtól maszatos arccal. Ez tetszik.
Felállok, az éjjeliszekrény fiókjából előveszek egy szál cigarettát és meggyújtom. Szemem sarkából őt figyelem közben. Zihál, reszketnek a kezei, és próbál felkelni. Mintha valami eget rengető traumát élt volna át, pedig csak leszopott egy faszt. Szám sarkában füstölög a cigaretta, és nyugodtan, lassan kigombolom ingem megmaradt alsó gombjait, majd ledobom az ágyra. Halkan koppan az övem fémcsatja a szőnyegen, majd a nadrágom is követi. Az ablakon beáramló gyenge éjjeli szellő végigcirógatja meztelen testem. Elégedetten nyújtózkodva fújom ki a füstöt, majd a hamutartóra teszem a cigarettát.
- Szép tetoválás... – nyögi rekedten a kis édes.
- Megígértem, hogy megmutatom, nem igaz? – villantok rá egy ragadozó mosolyt. Egész testemet befesti a színes sárkány és a sok virág jellegzetes jakuza mintázata. Hosszú hajamat hátrasimítom és elégedetten nézek le rá. – Vetkőzz.
- Mi...? Miért? Arról volt szó, hogy... – hebegi, aztán felfogva a helyzetet dühösen villannak szemei. Érdekes, most van ereje felülni. Látom ahogy lázasan töri a fejét. Egy laza mozdulattal leülök mellé, állát megfogva nézek a szemébe.
- Értékelem benned, hogy ennyire harcias vagy, és hogy nem káposztalé lötyög a csinos fejecskédben. Éppen ezért azt tanácsolom, hogy törődj bele, Yaki. Vesztettél. És most... felajánlok neked két lehetőséget. Jól figyelj.
- Figyelek – válaszolja halkan, szemei okosan csillognak. Több van ebben a fiúban, mint amit elsőre kinéz az ember belőle. Sokkal több. Tetszik.
- Ellenállhatsz, akkor is én nyerek. – Szemeim hidegen néznek rá, pontosan tudja miről beszélek, nem hülye. Az éjjeliszekrényen pihenő pisztolyra pillant, de gyorsan elkapja onnan a tekintetét.
- A másikat választom – mondja hirtelen, pedig még be sem fejeztem. – De...
- Nem – vágom rá halkan, megcirógatom szép pofiját. – Nem vagy alkupozícióban, kiscsillag. Inkább árulj el valamit... Egy éjszaka és sok pénz, vagy több éjszaka és rengeteg pénz?
Ráncolja a homlokát, mint aki nem érti. Pedig dehogynem.
- Mire célzol?
- Fogd fel úgy, hogy ez az este... lesz a vizsga. Ha átmész, újabb kapuk nyílnak meg előtted, rengeteg lehetőséggel. Ha elbuksz, megkapod a csekket és elfelejtjük egymást.
- De én nem vagyok...
- ..kurva – fejezem be helyette a mondatot. Bólintok. – A kurvák bárkinek eladják a testüket a pénzért. Ne feledd, én aztán pontosan tudom, mit jelent ez a szó. Ne féltsd az erkölcseidet, hiszen az imént szoptál le kétszer. Erkölcs? Ezt a szót elfelejtheted csibém – vigyorodom el. Imádok vele beszélgetni, mondtam már? De baszni is jó lesz vele, az tuti. Mindjárt meg is tapasztalhatom.
|
| Hiyahiya | 2010. 08. 12. 23:06:25 | #6808 |
Karakter: Yuuta Takayaki (beceneve: Yaki)
Megjegyzés: ~ L-samának ~
Yaki:
Nincs sok hatásszünetem arra, hogy összecsináljam magam, mert arcán látszik is a hitetlenkedés első ránca, ami annyit jelent, hogy itt erőszak lesz és nem is kényelmes... basszus... tudtam én, hogy jól tudok hülyíteni embereket, na de, hogy ennyire! Az teljesen magától értetődő, hogy szerény személyem olyan profi a csábításban, mint fakír az önkínzásban, de mikor pont oda kerülnék, hogy végre egyszer kegyes hazugság helyett elmondom a fájó igazat senki sem hisz nekem... na igen... ilyen nyelvtechnikával ki az, aki szűz?
- Nem szeretem ha hülyének néznek, kiscsibe – morog halkan, mint egy kanos kutya, és nekem hirtelen a halfélelem utáni másodfokozat kezdi marcangolni az idegeimet, ami eddig még soha... hogy a nénikémbe kerüljem el, hogy megerőszakoljon? Mert, hogy nekem ahhoz lelki és bankszámlabeli felkészülés kell az ziher... semmi nem jut eszembe... szóval mutassuk ki, hogy valóban komolyan gondoljuk hamvas seggünk tisztátalan szüzességének tárgyát, és próbáljunk rá hatni ezzel a csekély ténnyel, hátha így teljesen beindulva is van szíve... vagy valami olyasmi... szemlesütve harapok ajkamba, hogy még csak véletlenül se kelljen arra a fájóan jóképű képére figyelnem, mert lehetséges hogy a félelem és az elragadtatás keveréke leveszi a gatyómat rólam...- Szóval nem nekem szándékozod odaadni? – érdeklődik, hangjában ott a cinizmus, nevetése kész aláfestés a helyzet nekem szóló tragikumának, amit perceken belül a ruhámból készült konfetti repkedése fog megkoronázni. Francba...
De azért... Jó logikád van szépfiú! Még szép, hogy nem egy yakuzát fogok megörvendeztetni vele! Az egy dolog, hogy annyi pénzed van, mint mezőn a fű, de attól még... én fejedelmi kényeztetésre vágyom...vagyis... az elképzelésem arról, hogy milyen legyen az első az egybefügg a bugyi olvasztó, lassú és kínzó erotikával, amitől előbb olvadok a lepedőbe, még mielőtt elmennék...
- Nem – helyeselek veszettül, s még mielőtt meggondolja magát már mozdulok is, hogy villámgyorsan meglépjek a tett helyszínéről, mielőtt ledöf a dákójával... de eme kísérletem rögtön kudarcba is fullad, ahogy röpke 90 kilójával az ágynak passzíroz. Na igen... túl szép lett volna, hogy igaz legyen... ezt nekem... mese-mese mátka-arany hitelkártya... ne már! Túl szép és fiatal vagyok ahhoz, hogy egy gleccser lelkületű fazon minden finomságot felborítva meghúzzon! Bár számolnom kellett volna azzal a ténnyel, hogy ez előbb vagy utóbb úgy is bekövetkezik, mert ha az ember már egy maffia kutyával szórakozik, akkor egyszer tuti megégeti magát. Persze... mindenhonnan van kiút... ami természetesen jelenleg nem villan fel szép kis buksimban... francba! Hallgatnom kellett volna a nőies megérzéseimre!
- Ez a mese annyira képtelen, hogy elhiszem neked. Azonban ez csalódást okoz nekem. Utálok csalódni, Yaki. Tudod ez mit jelent? – érdeklődik, hangja vetekszik a Titanicot elsüllyesztő jéghegy kedvességével, főleg mikor tekintete is közre játszik már a megfélemlítésemben. Hogy ne tudnám, basszus! Kettőt tippelhetek! Bár... nem. Nem öletne meg. Már csak azért sem, mert Reito-baba lenne olyan gonosz és befolyásolná Úgy Masashi macit, hogy annak nem mulatás lenne a vége. Persze... hiú ábránd, de én tudom, hogy a testem megcsonkítása nem szerepel a listáján egy alapos, kiélvezett lepedőgyűrés előtt. Majd utána, amiért nem raktam szét rögtön a lábamat.
természetesen ahogy az első alternatíva eszembe jut, már érzem is a hideg fémet halántékomon, pedig tudom hogy nincs ott semmi, maximum a paranoiám enyhén éles cinizmusa... ajkaimat harapdálva gondolkozom el, hogy most akkor adjam alá a lovat és hintsem el egy gengszter számára a legkézenfekvőbb megoldást, vagy mondjak valami aranyosan vicceset hátha még pipább lesz... ha egyet megtanultam a yakuzákkal kapcsolatban, az az hogy utálják ha szórakoznak velük, szóval... maradjon az A válasz és reménykedjünk benne, hogy szép pofim iránti vonzalma, és a több éves rutin bűvölés elég ahhoz, hogy megkímélje az életem.
- Főbe lövetsz?- puhatolózok halkan, hátha fején találom a szöget. Felnézni csupán szemem sarkából merek rá, mert attól félek, hogy helyeslést fogok látni azokban a jeges íriszekben... inkább meghúzom magam itt a szaténba lényegülve, hátha így elbújhatok előle. Kell nekem keresni a bajt? Hmm? Éreztem, hogy most megfogom szívni... hallgatnom kellett volna magamra... vagyis arra a kis első hangra, ami arra figyelmeztetett, ha ezt szűzen megúszom, akkor szentté avatnak és Nobel-díjat nyomnak a mancsomba.
Mély, vágytól rekedtes hangján felnevet, s szívem úgy kezd el verni, hogy egy percre azt is megkockáztatom kipattan a helyéről, és a képébe dobog... na már csak ez kellett ide nekem. Ilyen fiatalon szívrohamot kapok félelmemben, mit számít az! Jól van.... nyugodj meg Yaki... ki fogsz találni valamit. A megfűzés nem jött meg villantás nélkül. Akkor villants neki valamit... valamivel el kell altatni az oroszlán éhségét, hogy megtudjon szökni előle az ember... csak az a gáz, hogy mivel nekem a szerződés mellőzte az a részt, hogy „ hogyan elégítsük ki egy ügyfelet” így nem nagyon vagyok benne jártas. És most az egyszer utálom is magam azért, hogy ilyen rohadtul finnyás vagyok pasik terén... rohadjak meg. De csak egy másodpercig haragszom magamra. Utána megint félek.
- Kár lenne érted. Nagyon kis helyes vagy, de ezt nyilván te is tudod.- dörmögi halkan, s közben lehámozva magát rólam indul el földön békésen figyelő zakója felé... nem, basszus egyáltalán ne azért vagyok a klub legjobb Host-ja, mert kis helyes vagyok... tisztában vagyok azzal, mit teremtett rám az ég, és piszkosul ki is használom... most az egyszer bántam meg, hogy a pénzimádatom előrébbre való volt mint a józan ész. De nincs minden veszve. Pasiból van. Én is. És tudom milyen praktikákkal lehet levenni a lábáról... csak megfelelően kell neki tálalni...
Árgus szemekkel, ülő helyzetbe küzdve magamat figyelem, ahogy lehajol, s elegáns kézmozdulatokkal halássza elő kis füzetecskéjét, ahogy serényen írogatva valamit jósol nekem valami nagyon bal jósat... ujjaim elfehéredve szorulnak a finom anyagra, mely alájuk simult eddig, érzem, ahogy elzsibbasztja tagjaimat a félelem... nem kéne ennyire berezelnem, mert onnantól, hogy nem akar lepuffantani és aranyhal eledelt csinálni belőlem nincs gáz. Vagyis igen. Nem akarok ennek az ágyában kikötni egyszer, hogy aztán én is szajha legyek mint a többi... ha egyszer valaki elveszi a hamvasságom, az a minimum hogy sokáig lesi a kegyeimet.
Mikor végez, kitépi a cetlit, s öltönyét elhajítva elégedett, manipulatív mosollyal csüccsen a hatalmas ágyra, hogy a papírdarabbal simogathassa meg csinos arcomat. Mocsár zöld íriszeimmel próbálok az orrom előtt lengetett papírosra koncentrálni, s ahogy megállapodik tekintetem a nyilván csekken feltűntetett összegen, egyet a szívem fel félre, kettő meg tüdőre nyelek, mert előbb fulladok meg, mint hogy ez valóság legyen... ennyi... ez nagyon sok pénz... jézusom... ennyit még soha senki nem kínált értem.
Mennyi pénz... és mind az enyém lehet... mennyi mindent tudnék belőle venni! Szinte a párnám is bankókkal tömhetem, ha ezt elfogadom! Még a fenekem is ezzel törölhetem, csak annyi a dolgom, hogy okos fiú leszek és szét teszem ennek a vigyorgó köcsögnek a lábamat, és engedem, hogy meghágjon... nem nagy ügy! Csak szex! Nem olyan, mint a lányoknál.. nincs szűzhártya, nincs érzelmi jelentősége! Ennyi pénzért meg tuti nincs! Ennyi pénzért... még a lelkemet is eladnám..
De szinte azonnal megszólal bennem a büszkeségem és tartásom csengője, mely mohó kis énem sikítását háttérbe szorítva duruzsolja, hogy: már pedig te, Yaki, egy olyan srác vagy akiért vagy küzd ha beledöglik is, vagy hagy a francba... nem adhatom magam el pénzért. Nem vagyok prosti! Én egy host vagyok! Szórakoztatom a pasikat, messziről imádhatnak, de nem veszik meg a testemet... és ha ezt a pénz –bármennyire is meghalok hogy ennyi bankót magamnál tudhassak- elfogadom, akkor nem leszek különb, mint azok a lotyók –pardon- akik nálunk dolgoznak. Maximum nekem nincs nemi betegségem... és szűkebb vagyok.
- Én nem vagyok kurva – hebegem alig hallhatóan, szememet elrejtve fekete szempilláim alá, hogy még véletlenül se lássa bennük felbukkanó bűntudattal vegyülő sértettséget. Most kutyául érzem magam. Még sosem éreztem magam rosszul, ha valaki meg akart dobni egy rakás zsével... erre most? Most hogy itt lenne az esély, egy apró kis csekélységért, máris kibukok... holott eddig is ezt csináltam. Csak épp... nem bocsátottam áruba a testem. Mi lesz ezután? Először csak ő meg át rajtam pénzért, aztán tovább adja, és hamarosan a fél Japán alvilág már a lábam között melegíti a farkát... számító és aljas egy dög vagyok, de van tartásom...
- Hát persze hogy nem. Vetkőzz. – parancsolja mosolyogva, és most már tényleg kutyának érzem magam. Mint egy kis állat akinek épp azt mondták, pitizzen... na neeeem... ennyit nem érsz meg öregem! Van büszkeségem és te most épp benne taposol!
Viszont büszkeség ide vagy oda, nem vagyok abban a helyzetben, hogy megválogassam mit csinálok, hacsak... hacsak nem ötlök ki valami eszeveszetten furfangosat, amivel sikerül innen kijutnom, hogy utána még csak hírét se halljam ennek a pöcsnek... hiába szexi és irdatlan vonzó parti, most megsértett, és ez egy hatalmas hiba, ha valaki az én társaságommal akar gazdagabb lenni. Na akkor gondolkodjunk... hogy lehet ezt a pasit megfűzni? Tény, hogy innen nem szabadulok, míg fel nem mutatok valamit, amivel csillapítom az étvágyát. Ergo vagy kielégítem vagy még rosszabb slamasztikába kerülök... így is úgy is segítenem kell szűkös kis problémáján, szóval azon kell agyalni, hogy lehetséges ez minél kevesebb testrészem felfedése nélkül? Ez nagy gáz... mindenem szűz... csókolni tudok de többet nem... ez lelombozó... vagy... vagy pont épp ez a vonzó? Heh...heh...hehehe...
Ördögi kis tervemet fejemben körvonalazva kanyarodik alig átható gonosz kis mosoly ajkaim szélére, de hála lehajtott fejemnek, melyet az iménti megsértődésemből döntöttem el, nem látszik... jobb is, mert lehet, hogy Takamo-sama hála éles látásnak rögtön tudná, hogy rosszban sántikál a kis fiú, és neki megint nem lesz jó estéje... vagy igen. Az csak attól függ mit szól az alkumhoz...
- De... Takamo-sama... én olyan férfinek nézlek, aki szereti a profizmust. Miért sietnéd el a dolgot ilyen hamar?- érdeklődök halkan, hangom tökéletesen remeg, pont ahogy akartam... igazából tökéletes színészi vénámnak is köszönhető, de nem kell sok segítség, ha annyira be van szarva az ember , min én, mert ha nem jön be a tervem, akkor lesz itt égszakadás- földindulás...
Még mindig nem nézek szemeibe, de így is érzem, hogy kezd elfogyni a türelme, amit már így jócskán feszegetek a beállt gondolkozási csönddel... világosan megmondta a fickó, hogy vetkőzzek, de még mindig csak beszélek? Ha nem lennék ilyen szép, már rég pisztoly csővel turkálna a számban... Éljen! Gyönyörű vagyok!
- Hidd el, hogy a szépséged feledteti majd ezt az apró hibát, kiscsibe. –dörmögi halkan, hangja rekedt a vágytól, érződik rajta, hogy már alig bírja cérnával ezt a sok ruhát, és a rengeteg centit ami elválasztja csini intimrésemtől. Ciki... mert ma tuti biztosan nem kapod meg... hehe... persze ezért áldozatot kell hoznom, de nem vagyok az a naiv is szuka, aki azt hiszi mindent megúszhat egy szép pillantással... neeem... az hiú ábránd. – persze a szüzességed önmagámban vonzó.
Szám széle láthatatlanul rándul meg, hogy sátáni kis vigyorra húzódjon, rám türtőztetem magam, s karcsú kis ujjaimat ágyon nyugvó erős kesére siklatom, hogy férfias vonásait kitapogatva kezdjem el cirógatni lassan, elcsigázottan haladva széles, izmos vállai felé... na most akkor mindent, amit eddig a kurváktól láttunk összeszedjük és megpróbáljuk kamatoztatni... hajrá Yaki!
Kényelmesen mászom négykézláb felé, mint egy bújós kis cica, aki épp a gazdijának készül dorombolni... mert igaz is... a megmenekülésért dorombolok... hehe...
- Ha így érzed Takamo-sama, akkor miért nem nyújtod el az élvezetet? Nekem is könnyebb lenne ha nem dobnának a hideg vízbe...- hintem el halkan, immáron zöld íriszeimmel felpillázva rá egy érzéki kis mosoly kíséretében, melyből már rögtön leszűri, hogy készülök valamire... nem hülye a pasi, és sejtettem is, hogy nem ehet sokáig bűvölni... pont ezért van itt a B része a dolognak... megfűzés és bizonyítás. Zseni vagyok.
- Min töröd azt szép fejecskédet, Yaki?- kérdez rá a lényegre száján kimért kis mosollyal, szemeiben az őszinte érdeklődés és a türelmetlenség keverékével. Látom azért felkeltem az kíváncsiságod, még ha tudod is, hogy csak rosszul jöhetsz ki belőle... nem feltétlenül...
Karcsú lábamat kényelmesen vetem az combjain, hogy ölébe mászva simulhassak izmos testéhez, egész alakommal érzékeit kínozva hozzá domborulva, mint egy simogatásra váló kis cica... minden mozzanatom ismét az a Yakié, akit a klubból ismer és olyan könnyedén csavarja el a fejét, mint ahogy egy csecsemő cumizik az üvegből.
És lám már érzem is ölemnek nyomulni nadrágján át jól érezhetően merev péniszét, melyet gonosz kis módon, jókora zavaromat és önbecsülésemet legyűrve kínzok meg saját ágyékomat hozzá dörgölve halk kis sóhajjal, melytől torkából olyan vadítóan rekedtes morgás szakad fel, melytől parancsszóra rezonálnak be hallójárataim és indítják meredezésnek a pihéket a hátamon...
- Mi lenne, ha szépen lassan vennéd el tőlem a kincsecskémet? Nem izgalmasabb ha szépen lassan mocskolod be minden porcikám? – búgom lágyan, apró kezemet végig simítva kemény mellkasát, játékosan megcirógatva ingjéből kivillanó kulcscsontját, hogy utam végén nyakát körbe fonva pipiskedhessek fel hozzá immáron szinte belé olvadva... ahogy elnézem vágytól sötét tekintetét, kezd tetszeni neki az ötlet... háh! Tudom én, hogy jól bánok a szavakkal!- Mert tudod... még a szám is szűz...- félig lehunyt szemeim alól figyelem csupán, ahogy jeges íriszei ajkaimra kalandoznak, melyeket gonoszan nyalintok meg a még jobb hatás kedvéért... - ezek az ajkak még soha senki férfiasságát nem kényeztették még...- lehelem halkan füléhez hajolva, és ahogy felhördülve markol fenekembe, halk, erotikus kis nyögés kíséretében remegek meg tökéletes hatást fokozandó... oké... eddig sínen van a dolog...- még soha senki nem érintette a bőrömet... még soha senkit nem kényeztettek a kezeim... kár lenne mindezt egy alkalom alatt elpocsékolni... szépen lassan mocskolhatsz be és taníthatsz meg arra, hogy hogyan kell kielégíteni egy férfit... Mit szólsz? Persze... nem hagynálak itt így... előlegként mondjuk... elveheted a szám ártatlanságát... mit szólsz?
Érzem rajta a hezitálást, hogy engedjen-e az aljas kis kísértésemnek, mert tudja ő is, hogy lehet hogy ezzel kicsusszanok a mancsából, viszont... ha kielégítem akkor nincs vesztenivalója, nem? Gyerünk szépfiú... duruzsolj el egy megváltó választ...
- Legyen... de csak hogy tudd. Nem szórakozhatsz velem, úgy hogy ezt a kis megállapodást behajtom rajtad. Nem menekülhetsz, cica... ha nem most, akkor később, de megduglak. – dörmögi hajamba markolva, fejemet hátra rántva, hogy homályos mégis kegyetlenül komoly tekintetét élvezhessem addig, míg le nem támadja csöpp kis számat mohó és vad csókjával... oké. Tudom én, basszus... de legalább lelkileg felkészülök...
Nyelve dominánsan tör számba, s én profin, érzéki kéjencséggel viszonzom támadását, kezecskéimmel mellkasára csusszanva, hogy méregdrága ingjének gombjait ügyes mégis remegő kezes mozdulatokkal távolíthassam el, feltárva ezzel izmos mellkasát... tenyerem égően bizsereg, ahogy forró bőrére simul, s ahogy körbe rajzolom egyik mellbimbóját nyelvcsatánkba hörögve rántja el száját, s irányítja fejemet nyakára...most akkor mit csináljak, kis szívem? Na majd imprózunk egyet... csak nyög, ha tetszik neki... gyerünk Yaki...
Halk kis kuncogás kíséretében tapasztom ajkacskáimat bőrére, s izgatóan szívogatva hagyom ott piros kis foltocskámat, amit mély morranásával helyesel... oké. Szóval ezt bíród...apró fogaimat húsáig mártva mellékelek mellé egy csinos fognyom párost is, amitől tisztán érzem, hogy rándul meg nadrágjában hímvesszője... és szégyen, de ettől még én is beindulok. Nem vagyok én fából! És annyira szűz se vagyok, hogy ne izguljak fel... de ezt bőszen fogom titkolni, hogy elfuthassak...
Szépen lassan vezet le mellkasára, hajamat úgy tartva, mint egy póráz, de jelenleg eszemben sincs nyávogni érte, pedig normál esetben már tíz körömmel estem volna neki... behunyt szemekkel, sóhajtozva nyalintom meg mellbimbóját, hogy egy durva kis harapás után, már húzhasson is hasán keresztül egyenesen ágyéka felé, ahol már türelmetlenül várja kis barátja, hogy kecses kacsóm neki essenek számmal egyetembe...
Zöld szemeimmel felpillázva merülök el jeges tekintetében, melyből úgy süt a vágy, akár egy fertőző betegség...szám sarkában halvány, huncut kis mosoly szökik, s ahogy mutatóujjam végig kalandozik márkás nadrágjának dudorán, felmorranva szorítja meg még erősebben tincseimet... hehe... türelmetlen vagy, mi? Azért élvezem ám a hatást, amit kiváltok belőle.. én szemét kis dög...
Ügyesen bontom ki övét, slicce könnyedén siklik le, hogy kemény hímtagját ujjaim közé fogva húzhassam elő, hogy életemben először szemezzek egy kobrával... na de jó. Igazi élmény...
Egy percig tétovázva pillantok fel rá, s ahogy látom kéjtől eltorzult arcvonásait, ismét nem is kicsi feladatom felé koncentrálok... bazzus... ennek egy kész oszlop van a lábai között! Saccra minimum 20 centis...
Nagyot nyelve dugom ki nyelvecskémet, hogy makkját megnyalintva ízlelhessem meg, milyen egy férfi péniszének íze, mint egy kis gyerek, aki épp élete első nyalókáját kóstolja... micsoda hasonlat... helytálló. Mikor a sós íz és valami furcsa férfias aromának keveréke szétterjed számban, behunyom szemeimet, s megszégyenülök önnön felismerésemtől... mert... ennek egyáltalán nincs rossz íze... de ha belehalok sem mutatom ki... bár azt kell mutatnom, hogy ártatlan módon, de élvezem... ami lehetséges, hogy igaz is. Az ártatlanság elhagyásával.
Én kis piszkos... hát erre születni kell! És úgy tűnik, ez nekem meg volt.
Nyalakodásomra széles vigyor szökik arcára, mint aki vesémbe látva tudja, épp min jár szép kis buksim... kiül a képére, hogy tudja, hogy tetszik! Rohadék!
Hosszú, fekete pilláim alól tartom vele a szemkontaktust, s úgy évelek végig péniszén, melytől jóleső morgás szakad ki torkából, s ami elég ahhoz, hogy arcomra eddig még nem tapasztalt halvány pír üljön ki... igen. Most már hivatalosan is zavarban vagyok. Basszus... én hülye, hogy belementem. De ügyes terv volt... igaz?
Lassanként csúsztatom ajkaim közé merevedését, ugyan is az én szám nincsen ehhez a mérethet hozzá szokva, így egy cseppet nehézkesen megy... de nyöszörögve, és apró könnyecskéimmel küszködve sikerül és ügyesen még is érezhető tapasztalatlansággal kezdek bele a kényeztetésbe... persze... elég egy jégkrémet odaképzelni, és máris könnyebben megy.. meg persze, hála hajamba markoló ujjainak gyorsan megy a tanulás... nem is olyan borzalmas... csak épp a torkomig lenyomja magát... de... de azért megy... mindezt a szabadulásom érdekébe teszem. És ez megnyugtat... és azok a mély morranások kicsit ezért növelik az egómat... kezdő létemre is így tudok furulyázni... isten is erre teremtett... a szépre... van hozzá tehetségem. Kicsit megalázó –nagyon- de naiv lennék ha azt hinném enélkül megúsztam volna. Minden szökésnek van ára. És ez még a kisebbik fajta. Van aki kéz nélkül távozik egy yakuzától...
Mély hörgéssel éri el a gyönyör kaput, s ahogy magja számba spriccel egy percre azt hiszem megfulladok, de hála lelkes köhögésemnek, s annak, hogy felismerem, hogy ezt könnyebb lenyelni nem fenyeget a fulladásos halál... basszus... ez... ez így már... nem annyira jó...e izgató...
Hosszú ujjai arcomra csusszannak, s lustán cirógatják meg kipirult a megterhelés könnyeitől nedves pofimat, s ahogy felpillantok elégedett, jóllakott macskáéhoz hasonlatos vigyorral díszített arcára, elkap a düh... persze csak szemeimben villan, mert arcocskám még mindig kába és az élmények hatása alatt áll... szám is összeszorul, de úgy tűnik ez csak még inkább szórakoztatja.
Remélem most elégedett vagy! Mert ilyen megalázó, mégis egyszerre izgató és zavarba ejtő dolgot nem fogsz velem többet művelni! Kivéve ha ragaszkodsz kis egyezségünk behajtásához... Valaki... help... légyszi... Haza akarok menni... hahh... de nehéz az élet...
|
| Levi-sama | 2010. 08. 07. 20:17:47 | #6663 |
Karakter: Nasakeshirazu Takamo
- Abban biztos vagyok. A jó ízlésedről már meggyőztél, Takamo-sama... – válaszolja a kis husi.
- Akkor nyilván tetszeni fog, amit látni fogsz – mosolygok le rá, és elégedetten ölelem magamhoz ahogy hozzám simul. Igazán jól csinálja a kicsike, meg kell hagyni. Profi kis ribanc. Szeretem a profizmust.
- Ne várakoztassuk meg a vendégidet, Takamo-sama... hiszen van még egy kis dolgunk... kettesben...
- Igazad van.
Nincs sok kedvem jópofizni a képviselőkkel és maffiózókkal, gazdasági tanácsadókkal és tőzsdésekkel, de az üzlet az üzlet. A pénz az első.
Az idő vánszorog, és késő éjjel végre eljutok odáig, hogy becsukom a hálószobám ajtaját, összezárva magam egy gyönyörű kis vadmacskával. Éhesen vetem rá magam, pláne amikor incselkedni kezd velem, de megtorpanásra késztet huncut kis mosolya és ujjacskája amivel megálljt int nekem. Felmászik a teniszpálya méretű ágyamra, szexisen és ruganyosan, olyan izgatóan hogy legszívesebben... Hanyatt fekszik, terpeszben, nedvesen csillogó ajkakkal. Mostmár semmi sem tart vissza. Megszűntetem a köztünk lévő távolságot, menet közben elhagyva nyakkendőm, öltönyzakóm. Rámászom és beleharapok puha ajkába.
- Kis bestia... – morgom- Teljesen felhúzott ez a kiscica, pedig alig csinált valamit. Ismeri a dörgést. Olyan profin és ügyesen csókolózik. Hogy egy erősebb vérlöketet küld a farkam felé. Megszívom puha nyakát. Hrr...
- Takamo-sama... – kezdi édesen nyöszörögve. Belemosolygok a nyakába, és csípőmet előrelökve tudatom vele, hogy innen aztán már sehova kiscsibe. – Takamo-sama... miért sietsz ennyire?
- Miért ne?
Homlokát ráncolva gondolkozik, én pedig inge alá csúsztatva kezemet, végig simítom lapos hasát.
- Mert... Mert még szűz vagyok. Persze ezek után biztosan, nem érdekel a dolog. De azt is tudom, ha igen, akkor nyilván hidegen hagy, de nem pont neked szándékozom oda adni. Vagyis nem most.
- Nem szeretem ha hülyének néznek, kiscsibe – mordulok halkan. Ajkába harap, és van annyi képességem a vágy ködén keresztül is, hogy rájöjjek, igazat mondott.
- Szóval nem nekem szándékozod odaadni? – nevetek halkan.
- Nem – bólogat buzgón, és mászna is ki alólam, de én csak ránehezedem és ennyi elég is hogy visszatartsam.
- Ez a mese annyira képtelen, hogy elhiszem neked – folytatom zavartalanul a diskurzust. – Azonban ez csalódást okoz nekem. Utálok csalódni, Yaki. Tudod ez mit jelent?
Ismét az ajkát rágcsálja aranyosan.
- Főbe lövetsz?
Felnevetek, és előre hulló hajamat félresöpröm az arcomból.
- Kár lenne érted. Nagyon kis helyes vagy, de ezt nyilván te is tudod.
Lemászom róla, a földön heverő zakóm belső zsebéből előveszem a kis noteszemet, kinyitom és beleírok néhány nullát, aláírom és kitépem. Visszadobok mindent a földre, a papírral pedig leülök az ágy szélére, és megcirógatom vele csinos arcocskáját. Mohón csillogó szemeit látva széles vigyorra húzódnak ajkaim. Az összeg igencsak nagyvonalú, de én mindig is az voltam, ha megérte. És most határozottan megéri.
- Én nem vagyok kurva – szólal meg halkan, szemeit lesütve.
- Hát persze hogy nem – mosolygok rá türelmesen. – Vetkőzz.
|
|
