Egy lökés, és fenekembe nyilall az édesen gyönyörűséges fájdalom.
- Kiscicám – hörgi egész testében remegve. – Ha most megmozdulsz, kegyetlenül elmegyek és te hoppon maradsz.
- Igyekszem, de úgysem tennéd – nyögöm.
- Igazad van.
Puha csók, és gyengédségével éles ellentétben úgy megrakja a seggem, hogy hangosan csattog a bőrünk. Tekergek, nyögök, hörgök, sikoltok alatta, és élvezem. Ó egek milyen csodálatos!
Ölébe vesz, feltérdel, és függőlegesen folytatjuk a dugást. Sokkal jobb így, mélyebben tudok visszazuhanni a farkába, amikor fellöki a csípőjét. Úgy érzem, mintha a torkomig megdugna, és ez jó. Nagyon jó.
- Kibaszottul imádom, amikor ilyen mocskosan szexi vagy – súgja a számba. Elvigyorodom.
- Ne beszélj cs-csúnyááán, m-mert lehar-harapom a nyelved... – incselkedek, hajánál fogva kényszerítem egy durva csókra. Kiserkenő vérét lenyalom nyelvecskémmel, kezemmel pedig intek az ajtóban álló már meztelen vámpírnak. Közelebb lép, és én széttárom lábaimat, ahogy Jason hátához simul, dereka köré fűzöm. Két csodaszép pasi van egyszerre a lábaim között. Ez a mennyország!
- Asher – zihálom, mélyen a kék lángoktól izzó szempárba nézve. – Osztozz velünk a kéjben.
Összerántom záróizmaimat, Jason felhördülve élvez belém, és abban a pillanatban Asher lecsap a nyakára, megsokszorozva, őrjítően intenzívvé téve az orgazmust. Csupán néhány pillanat, és átáramlik belém a földöntúli gyönyör.
- Ó istenem! Igen! Igen! Igeeeeen! – sikítom teljesen kifordulva önmagamtól. Tudtam! Tudtam, hogy Asher harapása a legtökéletesebb gyönyör, de fogalmam sem volt róla, hogy ennyire!
Ájultan zuhanok a párnákra, rám borul két izmos test. Remegve ölelem őket, behunyt szemekkel simogatom testüket. Teljesen elkábultam...
- Micsoda orgia a lakosztályomon, és engem nem invitál be senki? – siklik a levegőn keresztül egy álomszép, simogató hang, mint a nyári szél a mezőkön.
Kimászom a két félájult pasas alól, felülök és elakad a lélegzetem. Jean-Claude szépsége mindig is lenyűgözött, de hát ő tiltólistán van. Anita nem örülne... azt hiszem. Leül mellénk az ágy szélére, sápadt ujjaival végigsimítja Asher hosszú combját. Vágyakozva figyel minket, és mélyen megsajnálom. Neki nincs más, csak Anita, de ő olyan ritkán törődik vele, hiszen ideje nagy részét velem és Micah-val tölti.
Négykézláb kúszom hozzá, lassan és puhán, ahogy csak mi, vadmacskák tudunk. Felemeli kezét, kisimítja arcomból hajamat, és én beledörgölőzöm tenyerébe.
- Ettél ma már, Város Ura? – kérdezem komolyan a szemeibe nézve.
- Épp most szívták szinte szárazra a pomme de sangom, cherie.
Félresöpröm hajamat a nyakamból, felkínálom magam, de csak megsimagatja arcomat.
- Én nem vagyok elég jó?
- Anita zokon venné, hiszen te vagy az egyik legdrágább kincse, mon chat. Az ő pomme de sangja, amelyből senki más nem táplálkozhat.
Arcomat Jason felé fordítom, aki pompás testével kiterülve pihen. Nincs magánál, de majd én ráveszem hogy felébredjen. Teste nedvesen csillog az izzadtságtól és az én ragacsos nedveimtől. Elfordulok Jean-Claude-tól, rámászom az én szexisen szundizó vérfarkasomra. Megcsókolom, de semmi. Ejnye. Ráfekszem, egész testemmel hozzásimulok és finoman megharapdálom a mellkasát.
- Ébresztő hétalvó. - Mocorog, de semmi egyéb. Visszafordulok a vámpír felé, aki csak finoman megrándítja egyik vállát.
- Megkeresem Micaht.
- Ne! – állítom meg. Jól tudom, hogy Micah néha ad neki vért, de nem szereti ezt csinálni. – Inkább segíts egy kicsit...
Asher eltelve hever mellettünk, szemei behunyva, mintha aludna. Teleszopta magát, egy szava sem lehet. Jean-Calude feltérdel az ágyra, és Jason fölé mászik. Megnyalja a száját, letisztogatja a rászáradt kis vércseppeket. Izgatottan figyelem őket, farkacskám már keményen ágaskodik. Jason az ő pomme de sangja, az egyetlen Asheren kívül, akit elvisel mellette Anita. Nyelvét Jason szájába dugja, és egy olyan tökéletes, igazi csókot ad neki, amely még a holtakat is felébresztené. Nem is kell sokat várnom, néhány másodperc múlva Jason karjai felemelkednek, Jean-Claude nyaka köré fonódnak, combjai dereka köré, és halkan morogva adja át magát a tökéletes csábításnak. Mosolyogva figyelem, kényelemesen oldalra heverve, egyik kezemen támasztott állal. Másik kezemmel lustán cirógatom kemény farkacskámat. Hosszú percek múlva elengedik egymást, és Jason zihálva néz fel urára, arca csábítóan kivörösödött a vágytól.
- Jean-Claude...
- Tudom, mon pomme, Asher nem hagyott nekem semmit, részegre szívta magát a gyönyörötökkel és a te zamatos véreddel. – Megcirógatja a szőke bozontos fejét.
- Sajnálom – hajtja le szomorúan a fejét.
- Nathaniel és te még mindig olthatjátok szomjam.
Jason felém fordul, és én élveteg mosollyal masszírozom tovább kis farkacskámat, lábaimat széttárva kínálom fel magam.
- Kielégítő választ szeretnél? – kérdezi Jason, és ahogy felkúszik mellénk az ágyra, összefut a nyál a számban.
- Ne most gyere a faszságaiddal…
- A szexi szeretőd küldött, hogy ne csak Nathaniel-t szedd szét. Páros kedvezmény van ma…
Felnevetek, majd kéjes nyögésbe fullad a hangom, amikor lecsap ránk az ardeur.
Olyan csodálatos vele hármasban...
Anita szép nyögéseinél csak az ő zihálása és morgása izgatóbb. A gyönyör pillanatában vállamba mélyeszti fogait, a fájdalom pedig hangos kájsikolyt vált ki belőlem...
Istenem... de jó volt.
***
- Mikor tartotok legközelebb szex partit? Privát meghívót szeretnék…
- Álmodik a nyomor…
Mosolyogva gördülök Jason fölé, csípőjére nehezedek.
- Mit szólnál ha én lennék a privát belépőd?
Anita kiakad:
- Te csak ne csábítsd ŐT az ÉN ágyamba! Különben is…mióta vagy te ilyen bátor?
Észbe kapok, látom Anita szemeiben a megbántottságot, ezért lágy mosollyal kérek tőle bocsánatot, majd mellé gömbölyödöm. Azonnal megkönnyebbül, és mosolyogva, szelíden cirógatja meg karomat. Álomba szenderedik meleg ölelésemben.
Hosszú percek múlva Jason szívszaggató sóhajjal ül fel.
- Valami baj van? – kérdezem tőle halkan, nehogy felébresszem Anitát.
- Jesszus…a frászt hoztad rám. Semmi csak elbambultam.
- Miért nem jössz ide? – hívom egy intéssel. Máskor is aludt már velünk, Anita nem fogja zokon venni.
Szundi.
***
Anita óvatosan lopódzik ki közülünk, én azonnal felriadok.
- Hová mész? – lehelem nagyon halkan.
- Van egy pár elintéznivalóm nappal, éjszaka visszajövök.
Anita el.
Amikor becsukódik az ajtó mögötte hangtalanul, azonnal Jason fölé mászom, végignyalom mellkasát és élveteg mosollyal harapok mellbimbójába. Összerándul, és azonnal felriad.
- Mi a fasz?
- Pontosan! - nevetek, és szájába dugom a nyelvem, ó igen... a mocskos szájába. Mohón csókolom, nem kéreti magát egy pillanatra sem. Karjai körém fonódnak, merevedésem az ő éledező farkához dörgölöm. Hrr...
- El sem hiszed – dünnyögöm, miközben ajkába harapok élvezettel – mennyire vártam már ezt a pillanatot. Akarlak... itt és most. Ne merészelj elutasítani...
- Kincsem... – dörmögi hajamba markolva, kék szemei szinte feketék a vad vágytól. - Ne félj, tőlem nem szabadulsz addig, amíg saját és az én spermámtól nem tocsogsz, és mozdulni sem bírsz már...
Ahogy elképzelem, felnyögve vetem hátra a fejem, hajam vörös felhőként lebben körülöttem. Borzongok a vágytól, már annyira kiéheztem rá... elmondhatatlanul.
Nyílik az ajtó, és egyszerre fordulunk arra.
- Hoppá. - Asher megtorpan az ajtóban, és meglepetten néz ránk. – Mondieu, Anitát keresem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes látványban lehet részem.
Mosolyogva dől az ajtófélfának, vágyakozva méri végig meztelen testünket. Félig lehunyt szemekkel, szempilláim alól nézek rá, miközben lassan és izgatóan megnyalom Jason arcát. Asher... mindig is kíváncsi voltam rá...
Jason ajkamba harap, szinte durván, és azonnal minden figyelmem felé fordul.
- Soha jobban. Kicsit meggyapáltak, aztán átrepültem a szélvédőn, és vagy 8 órát feküdtem tehetetlenül az út mellett a susnyásban, de élek még.
És képes mindezt büszkén kijelenteni. Megrázom a fejem nagyot sóhajtva. Jason... javíthatatlan vagy.
- Olyan felelőtlen vagy…
- Nem is kapok gyógypuszit? – mereszti rám kiskutyaszemeit. Hát lehet ennek ellenállni? Egyáltalán akar valaki? Mert én nem.
- Ne nézz így még ellágyulok… - súgom a szájába, és ölébe bújva kapja meg a kért csókot.
- Nathaniel, mássz ki Jason szájából, Jason, te meg szállj le az ÉN Nathanielemről – tör be az idillbe Anita hangja. Csalódott sóhajjal fogadok szót.
- Olyan önző vagy… - nyafogja Jason.
- Te fogd be és gyógyulj. Mi megyünk. Gyere Nathaniel – kontrázik Anita.
- Vigyázz magadra.
- Azért gyakrabban is meglátogathatsz! – rikkant még utánunk, és én mosolyogva csukom be az ajtót. Ide egyedül nem jöhetek, Anita pedig a közeljövőben nem óhajtja betenni ide a lábát minden bizonnyal. Meg tudom érteni. Richard egy érzéketlen és önző barom. Csak magával törődik, azt hiszi csak ő szenved, pedig Anita nagyon szerette őt...
A napok vánszorognak előre. A klubban nem áll meg az élet, táncolunk és táncolunk mint minden éjjel. Kivéve Jason. Ő még nem jelent meg azóta, pedig borzasztóan hiányzik. Telefonon már beszéltünk párszor, de az szex-telefonálásba torkollott, és szinkron-nyögésekkel élveztünk el egyszerre. Jó volt.
Anita ardeur-je még nem tört ki, szorgalmasan tápláljuk Micah és én.
Egy újabb este, amikor nem dolgozom. Anita előttem hever, széttárt lábakkal, remegve a gyönyörtől ahogy lábai között nyalakodom. Szereti a nyelvemet, mi tagadás, borzasztóan tehetséges is vagyok. Nyílik az ajtó, egy vidám hang tör be a csendes sóhajok magányába.
- Már elkezdtétek nélkülem? – felkapom a fejem és elvigyorodom.
Amikor magamhoz térek, az ágyban összebújó testek között Jasont már nem találom. Asher résnyire nyitja égkék szemeit, és lustán elmosolyodva simítja végig hátamat, amibe beleborzongok.
- A farkasod a királyának parancsát teljesíti, falkagyűlés – leheli halkan.
- Óh... kár – mosolyodom el, lusta kiscicaként nyújtózkodva. Kimászom kettejük közül, és végigmérem ezt a két gyönyörű vámpírt. Istenem, egyszer muszáj lesz velük egy vad orgiát csapni.
Anita szobájába sietek, vagyis Jean-Claude hálószobájába. Az én édes kis szerelmem mélyen szunyókál, csak cuppog álmában amikor hozzábújok és átölelem. Mély álomba zuhanok. Uhh... Asher rendesen megcsapolt.
*
Napok telnek el, Jason semmi életjelt nem ad. Anita is aggódni kezd, mert a mobilját sem veszi fel.
Újabb munkanap a Bűnös Vágyakban. Jason öltözője üres. Hol a fenében van?
Anitával végül megbeszéljük, hogy Richardnál megtudakoljuk. Az autóban már aggódva ráncolom a homlokom.
- De muszáj személyesen bemennünk a farkas odúba? – kérdezem tőle aggodalmas hangon. A leopárdok nem szeretik a sok farkast együtt, ráadásul Richard mostanában nem igazán beszámítható, pláne ha Anitáról van szó.
- Csak bemegyünk, körülnézünk és megkérdezzük Richardot, aztán söprünk haza.
Sóhajtva pillantok ki az autó ablakán. Néha komolyan úgy érzem, Anita szándékosan szivatja Richardot.
- Legalább Micah-t hozhattuk volna.
- Minek?
- Mondjuk azért, hogy kéznél legyen, ha valami balhé lesz.
- Nem lesz balhé.
- Hát persze – fintorodom el. A balhé és Anita kéz a kézben járnak.
Belépünk a farkasok tulajdonát képező nagy raktárépületbe. A bejáratnál álló őrök meg sem moccannak, odabent pedig szinte képen nyom a forró likantróp energiák halmaza. Hű de sokan vannak. Jasont nem látom közöttük, de ez nem jelent semmit, mert attól még vígan itt lehet. Egy férfi lép elénk, udvariasan üdvözli Anitát, rajtam pedig csodásan keresztülnéz. Na igen, a vérfarkasok rendkívül arrogánsak, és lenézik a leopárdokat meg a többi likantrópot. Csak a medvéket és oroszlánokat becsülik. Kapják be. Képzeletben vállat vonok, és szorosan Anita mellé állva követem őt Richard lakrészébe. Nem mindig van itt, de ma szerencsénk van.
Odabent épp egy nagy ágyon hetyeg egy fiatal vérfarkas lánykával, amelynek láttán Anita feldühödik. Érzem. Még mindig oda van ezért a suttyóért sajnos.
- Mi a franc van? – mordul az a barom, kimászik a csajból és az ágyból, magára rántja farmerjét.
- Jasont keressük – válaszolja Anita.
- Minek?
- Az nem tartozik rád. – Ajjaj, Anita agyát kezdi elönteni a húgy. Békítően a vállára teszem kezemet, a következő pillanatban már előttem is terem az a drabális farkasállat, és durván ragadja meg a csuklómat.
- Ne érj hozzá! – hörgi az arcomba, de én csak elmosolyodom kéjesen.
- Miért is? – kérdezem ártatlanul. Csúnya vicsort kapok, de elenged, mert Anita 44-ese nyomódik az álla alá.
- Ne merj Nathaniel-hez érni, Richard. Hol van Jason? Még Jean-Claude sem tud róla semmit.
Ereje szinte megfojt, olyan erővel kavarog körülöttünk. Brr.
- A gyengélkedőben. Autóbalesetet szenvedett, de már semmi baja.
- Kösz. Majd találkozunk – búcsúzik Anita kifejezéstelen arccal, és az ajtóhoz siet. Követem, de visszapillantok a farkas királyra.
- További jó szórakozást – kacsintok vissza rá, egyenesen belevigyorgok pimaszul az ő vicsorgó arcába. Mekkora egy seggfej.
Odakint Anita a falhoz támaszkodik, hosszú és mély levegőket véve. Fájdalma olyan tapintható, hogy belesajdul a lelkem. Átölelem, ő pedig hozzám bújik. Így keressük meg a gyengélkedőt. Odabent az éppen tévéző Jasont meglátva megkönnyebbülten elmosolyodom.
- Szia – köszönök neki sugárzó mosollyal. Elengedem Anitát és kikanalazva őt az ágyból jól megölelgetem. Nem csókolom meg, pedig bepróbálkozik, de elfordítom az arcomat így csak arcra puszit kapok.
- Örülök hogy élsz – szólal meg halkan Anita. – Máskor ne tűnj el ilyen nyomtalanul.
Olyan mohó a csókja, mint a zuhanyzóban volt. Ezek szerint mégsem vagy annyira hetero, amennyire hangoztattad régen. Lelkiismeretem azonnal közbeszól: hé, hiszen már régóta nem hangoztatja, kábé azóta amióta haverok lettünk. Igen, ez igaz.
Mosolyogva fúrom arcomat puha nyakába amikor feláll, és a karjaiban átvisz engem a saját lakrészébe. Jó ötlet... Anita nem szeret osztozni rajtam.
Huppanunk a Jason-illatú lepedőn. Ajka enyémet marja, zihálása fülemet kényezteti, ujjai érzéki lassúsággal csúsznak végig forró bőrömön. Annyira szenvedélyes... mindig ilyennek képzeltem el vele az ágyban. Végigtapogatom, simítom izmait amelyek úgy ugrálnak bőre alatt minden érintésemtől, ami egyértelműen jelzi mennyire élvezi érintéseimet. Meglepően érzékeny. Lábai közé csusszan kíváncsi mancsom, és megtalálom szépen fénylő, kemény péniszét. Hmm... Izgatottan borzongok bele, miközben ő élvezettel sóhajtozik és nyög kényeztetésem alatt. Nem hagy sokáig élvezkedni, egyszerűen nyakamat kezdi csókolgatni, nyalogatni, majd végigégeti így egész felsőtestemet amitől már mozdulni is alig bírok, csak nyöszörgök és sóhajtozom behunyt szemekkel. Nagyon jó a srác... nagyon...
Hajába markolok egy erősebb szívásnál, és az enyhe fájdalomtól apró orgazmus-hullámok száguldoznak végig izmaimban... ó te jó ég!
- Na de cicuskám… - mély hangja végigbizsergeti gerincemet, pedig nem is vámpírmágia... - megy ez neked hangosabban is. Ne aggódj a falak hangszigeteltek.
Finoman megharapja a hasamat, és felnyögök a testemben szétáradó érzéstől. Jaj... jaj... ha ez így megy tovább, szégyenszemre elélvezek mielőtt... Felszisszenek amikor forró és érdes nyelve végignyálazza péniszemet, majd kínzóan újra és újra. Remegve kapaszkodom a lepedőbe, és ha tehetném, még fogaimmal is marcangolnám a textíliát, mert elviselhetetlenül kínoz már a kitörni készülő orgazmus... de nem szabad... még nem...
Befejezi édes kínzásomat, és felém hajol. Kék szemei szinte feketék a vágytól, ahogy engem végigmér.
- Annyira gyönyörű vagy… - suttogja.
- Te sokkal szeeeeeeeee… - kezdeném, de belém fullad a szó amikor hirtelen mélyen belém vágja magát és felsikkantok. - Ehz…nhagyhon…dhe nhagyon ghaládh vholth… - zihálom.
- Nem bírtam már ki…ugye nem fáj? - olyan édesen naív, hogy mosolygásra késztet.
- Szeretem ha fáj…
Mintha csak megnyomtam volna a nagy piros gombot, kikapcsol teljesen és fékevesztett vadsággal dönget bele egyenletes ütemű erős lökésekkel a matracba. Kéjesen kiabálva, nyögve és ordítva kapaszkodom benne, de fájdalmas fintorát látva elkapom kezeimet szétkarmolt hátáról.
- Bhocs...
- Nhe a szhád…járhjon éhdes…
Okééééééééé.
Robbanás.
Szétcsúszva, lihegve heverünk egymás mellett az ágyon. Nyeldekelem az édes levegőt.
- Ha hamarabb tudom hogy ilyen jó vagy, kisajátítottalak volna - mosolyog rám Jason huncutul csillogó szemeivel.
- Sajnos osztozkodnod kell rajtam - mosolygok rá lustán.
- Amíg a kemény szexpartik és a szemérmetlen sikoltozások az enyémek, azzal kúrsz akivel csak akarsz.
Felnevetek, és megrázom a fejem, hajam betakarja őt ahogy felülök, és letörlöm magamról a spermánkat. Az ajtóhoz libbenek.
- Szerintem vissza kéne mennünk Anitához.
- Hát jó. - Jason felpattan, de felszisszen. Meglátom a hátán lévő sok sebet amit én okoztam.
- Jajj úgy sajnálom. Én…nem is vettem észre mit csinálok... - sietek hozzá, és alaposan megnézem a művemet. Szerencsére csak felületes sebek, de attól még fájhatnak.
- Nem para. Pár nap, volt karmolás nincs karmolás. Na tépjünk.
Jean-Claude hálószobájában már ébren vár ránk Anita.
- Ti meg hol vol… - kezdi, de nem hülye. Ó nem, ő aztán nem az a naív nőci-típus. A következő pillanatban már előttünk áll anyaszült meztelenül, és Jason épp belenéz Anita 44-esébe. Kattan a biztosítózár. Felrántom a kezét, és magamhoz ölelem.
- Jason... hogy lehettél ekkora mocsok? Amikor tudod jol, mennyire vigyáznom kell rá! - kiabálja, de én erősebb vagyok. Magamhoz szorítom, és a fegyvert finoman kibontom ujjai közül.
- Anita... semmi baj - dörmögöm a fülébe megnyugtatóan. - Nem kényszerített rá.
Remegve simul bele a karjaimba, arcát hajamba bújtatja.
- Biztos? - suttogja belém kapaszkodva. Mindig is ő vigyázott rám, mert képtelen vagyok nemet mondani, ezért nehezen dolgozza most fel, hogy én akartam elmenni Jason-nel.
- Biztos. Én csábítottam el őt, nem tehet semmiről... ne bántsd.
- Hogy te? - A döbbenettől csak tátogni tud. Nos igen, nem szokásom ilyet csinálni... Mosolyogva puszilom meg a homlokát, és végre megnyugszik.
- Gyere - húzom finoman az ágy felé. - Van még fél óránk, addig bújjunk össze.
- Khm. - Jason felé fordulok, komor tekintetét látva bocsánatkérő mosollyal kacsintok rá. - Te menj Asherhez, ott találkozunk mindjárt.
- Oké - fújja ki a levegőt. Még váltanak egy kakaskodó pillantást Anitával mielőtt eltűnne az ajtó mögött.
Alig negyedóra múlva már lezuhanyozva, és egy kis rövidnadrágban kopogok Asher lakosztályának ajtaján.
- Oui.
Benyitok, és az ágyon heverő kicsi a rakásra pillantok. Jason középen fekszik meztelenül, szőke haját Jean-Claude cirógatja, míg Asher a köldöke köré rajzolgat apró kis köröket. Sápadtak, éhségüket a levegő rezgéseiben is érezni de még nem kezdték el. Engem vártak.
- Üdvözletem - hajtom meg fejemet játékos kis mosollyal.
- Nathaniel - simogatja végig a levegőt és egész testemet Asher érzéki hangja. Végigsimítja Jason hasát, majd int nekem egy kecses mozdulattal hogy lépjek közelebb. Vágyakozva mér végig. Tudom hogy nagyon vágyik rám, és bevallom nem lenne ellenemre nekem sem, hiszen szexuális téren nagyon is passzolna az ízlésünk, de én Anitáé vagyok. Nem nyúlhat hozzám senki. Kivéve Jasont, de ő is csak azért mert én csábítottam el. Érzik rajta, tudják mit műveltünk. Valószínűleg Jason már mindent elmesélt nekik, így nincs mit mondanom. Jason kék szemeiben merül el halványlila tekintetem, miközben egy érzéki mozdulattal lehúzom magamról a kis alsómat, hajamat pedig szétterítem vállaimon. Hanyatt fekszik, így kényelmes, párducmozgással lassan fölé mászom. A két vámpírt szinte nem is érzékelem, csak az ő illatát. Pénisze már fényesen mered felfelé, csípőjével is a levegőbe lök önkéntelenül amikor már teljesen fölötte vagyok. Lágyan megcsókolom...
- Anita élve megnyúz... - morogja a számba.
- Megvédelek - kuncogom, és végignyalom a nyakát, finoman a mellbimbójába harapok. Hűvös és szakírtő kezek simogatnak minket, gyengéden ahol kell, és durván ott ahol én szeretem. Asher nagyon érti a dolgát. Kéjesen felnyögök amikor durván a hajamba markol, és fejemet Jason ágyékára nyomja. Engedelmesen veszem a számba szőke hercegem meredező hímtagját.
- Basszus - morran halkan és vadul megremeg alattam. Válaszul finoman megharapdálom, ujjaimmal pedig végigsimítom combjait. Nem várok sokáig, felemelkedem, ráülök csípőjére és mélyen magamba fogadom egy hangos nyögéssel.
Csak mosolygok rajta, és figyelem ahogy Jean-Claude a nyakához hajol. Hátamhoz Asher simul, vágyát érzem a derekamhoz nyomódni, hűvös ujjai mellbimbóimra csusszannak. Egyik kezemmel félresöpröm hajamat a nyakamból, és félrehajtom fejemet. Abban a pillanatban, amikor az ő fogai nyakamba méllyednek, felsikoltok a gyönyörűséges kéjjes orgazmustól, alattam Jason is felkiált, és orgazmusával egy időben harapja meg Jean-Claude is. Amíg mi az orgazmustól remegünk, ők isznak belőlünk, újra és újra indukálva bennünk az érzést, mintha soha nem érne véget....
Jason jön velünk. Szuper! Átlibbenek a saját öltözőmbe, magamra rángatom a ruháimat, megfésülöm hajamat, és ezúttal kibontva hagyom. Anita imádja szex közben ha betakarózhat vele, és ahogy látom Jason is szereti.
Odakint a kocsinál várnak rám, Anita morcos, ergo a feszültséget szinte vágni lehet a levegőben, azonban ahogy engem megpillant, ellágyul a tekintete, pláne amikor elé lépek és gyengéden megcirógatom az arcát. Imádom amikor így néz rám. Megnyugszik és békésen kikocsikázunk a temetőbe.
Jason-nel csendben figyeljük ahogy előszólítja Anita a halottat. A temető ridegsége, a túlvilág hűvös fuvallata igencsak megvisel, de nem mutatom ki. Mindig eszembe jut róla szegény bátyám, ezért nem szívesen járok ilyen helyekre.
Hamar végeznek az ügyvédek, visszafekteti a zombit és bepattanunk a kocsiba.
- Visszafelé útba esik a cirkusz, ott kiteszlek téged Jason - veti hátra válla felett vezetés közben Anita.
- Oké - hallom Jason dörmögését, és ahogy hátramosolygok rá, látom arcán a nehezen leplezett csalódottságot. Igen, teljesen egyetértek.
Ekkor Anita hirtelen satufékkel áll le az út szélére, alattam reccsen az ülés ahogy hátraengedi, és már rajtam is terem.
- Anita - nyögöm végtelen gyönyörűséggel, amikor megérzem apró kis fogait, és hegyes körmeit a bőrömbe vájni. Végigszánt rajtam, pólóm pedig cafatokban szakad le rólam. Szinte hajszál választ el attól, hogy az édes gyönyörűséges fájdalomtól ne élvezzek bele azonnal a nadrágomba, de Jason lerántja őt rólam és a hátsó ülésre húzza. Csalódott nyöszörgéssel, ardeur-től ködös tudattal követem hátra. Még szerencse, hogy jó nagy terepjáró, így elférünk. A csoportos kiruccanásokhoz vettük, de a hancúrhoz is tökéletes.
Melléjük térdelek, és akadozó légvételekkel figyelem ahogy Anita Jasonon lovagol vadul. Jason pénisze egyszerűen gyönyörű, ilyen merev állapotban. Hangosan cuppogva csúszkál ki és be a királynőm testében, és az arca... a tömény vágy és a gyönyör egyvelegétől elmosódva.
Anita hajába markolok, és a fülébe súgom:
- Szopj le, Anita... - hangos nyögéssel esik neki a farkamnak, és én felnyögök a kéjtől. Istenem, nincs senki aki nála jobban csinálja. Szinte a gyomráig be tudja nyelni... és ahogy a herémet nyalogatja közben... kész agyhalál.
Háromszor élvezek el, mire végre kiejti szájából a péniszemet és Jason nyakába harapva feljut a csúcsra. Mivel az ardeur-ről van szó, a mágia áthatol mindhármukon, és akkora orgazmus remegtet meg minket, amitől kis híján elájulok. Ó te jó ég...
- Azt a kurva bassza meg ott ahol vagy… - szóla vala Jason. Igen, valahogy úgy.
- Kussolj - kontrázik Anita.
- Hhh... - sóhajtom én. Felemelem ólomnehéz szemhéjamat, és a rongybabaként fekvő Anitát látva gyengéden megcirógatom az arcát. - Szerintem menjünk haza. Jó lenne ha pihennél.
Ekkor meglátja a testemen miket művelt velem, és azonnal kétségbe esik. Mindig ezt teszi, és elborzad saját magától, mert még nem képes feldolgozni azt, hogy ez valójában mennyire jó és helyénvaló. Tudja hogy ezt szeretem, de nem képes elfogadni.
- Úgy sajnálom Nathaniel...
- Én nem sajnálom - nyugtatom meg mosolyogva.
Hahó, leszállnátok rólam? A szegény kis farkaska is megsérült…engem nem sajnálsz? - kommentel Jason. Anita csípőből leoltja, amjd végre felöltözünk. Nekem könnyű, csak a szétszaggatott nadrágot kell felvennem, a pólómnak annyi. Sebaj, szeretem mutogatni magamon Anita jegyeit.
A Kárhozottak Cirkuszánál megállunk, és nem is megyünk tovább. Anita szörnyen fáradt, ezért inkább Jean-Claude lakosztályában pihenünk le.
Úgy ahogy vagyunk, szextől lucskosan és megviselten vetődünk bele az ágyba, még annyi energiánk van hogy meztelenre vetkőzzünk. Amikor Anitát magamhoz ölelem és összebújunk, felpillantok a minket vágyakozva figyelő Jasonre. Szomorúan indulna az ajtó felé, de megállítom.
- Maradj velünk - szólok utána lágyan.
- Anita kinyír ha felébred és meglát… - vigyorog rám vissza. Ismerem ezt az arckifejezést, és tudom hogy elrejti mögé a valódi érzéseit.
- Akkora az én kedvemért. - Ezzel le is zártam a vitát, és elégedett mosollyal figyelem ahogy meztelenül bemászik mellénk, és átöleljük egymást, közöttünk édesen szundizó kis szendvicstöltelékünk Anita pedig kényelmesen belesimul az ő karjaiba is. Végigsimítom Jason napbarnított karját, ujjaimat csiklandozzák a szőke kis piheszőrök, és úgy figyelem őt, ahogy azonnal álomba ájul. Lassan nekem is álom nehezedik a szemhéjaimra.
Az ágy lágy besüppedését érzem, és félálomban felpillantva konstatálom, hogy Jean-Claude is megérkezett. Végigpillant megviselt külsőnkön, a rajtam és Jasonon lévő sebeken, majd a hátamon végigsimít hűvös ujjaival. Megborzongok.
- Mi történt, mon ami? - kérdezi halkan.
- Az ardeur kissé megvadította Anitát, de már jól van.
- Igen azt látom. És te? Csúnyák a sebeid... - Ujjai végigsiklanak rajtam ismét, és a fájdalomtól halkan felnyögve hunyom be szemeimet, a vágy pedig átjárja minden porcikámat. Merevedésem Anita fenekének feszül, ezért inkább elengedem őket, és hanyattfekszem, szemérmetlenül kimutatva mennyire erős hatással volt rám ez a kis érintés. Bágyadt, jóllakott mosollyal nézek a hajnalkék szempárba.
- Tökéletesen rendben vagyok - válaszolom, és gyönyörű arcán halvány mosoly jelenik meg.
- Nem kétlem, Nathaniel. - Hangja akár a forró méz, végigcsorog testemen, és péniszem máris kőkeményen simul a hasamhoz. - És Jason?
Elkomorul az arcom, és az édesdeden alvó farkasra pillantok. Szegénykém...
- Csúnyán megharapta a nyakát, nem fog egyhamar meggyógyulni... - suttogom.
- Hm... - érinti meg ujjaival elgondolkodva a combomat, és végigsimít rajta. Ajkamba harapva fojtok vissza egy sóhajt, de nem megy tovább a combomon túlra. - Ébredéskor szükségem lesz valakire helyette.
Elmosolyodva biccentek, és ő feláll.
- Asher-nél alszom, majd ott várlak. Bon nuit... - int kecsesen, és halkan becsukódik légies alakja mögött az ajtó.
Gondolok egyet, és Jason mögé fekszem, óvatosan hogy fel ne ébresszem egyiküket sem, és a hátához simulok, derekára fonom karomat. Olyan erős vágy gerjedt bennem, amit képtelen vagyok uralni... merevedésem kemény fenekéhez nyomódik, és ő mocorogni kezd. Ujjaim végigsiklanak finoman mellkasán, izmos hasfalán, majd vissza, és lágyan körözni kezdek mellbimbója körül.
- Nhh... Nathaniel... - sóhajtja félálomban.
- Itt vagyok - súgom halkan a fülébe, meg is nyalintom azt, ő pedig megborzong.
- N... - kezdené, de befogom a száját.
- Sss... ne ébreszd fel Anitát... - Biccent, és elengedem. Mosolyogva figyelem ahogy a hátára fordul, én pedig a párnára könyökölök, és tenyerembe támasztom fejemet. Nem érek hozzá, várom mi történik most. Csak pislog rám azokkal a kékségesen kék szemekkel, miközben pénisze kőkeményen és fényesen meredezik. Izgatottan harapok ajkamba, és kissé fölé hajolok, amíg orrunk össze nem ér, hajam pedig előre csusszan a vállam felett, és mellkasára omlik. Merevedésem a combjához ér, így ha eddig nem is vette észre a nyilvánvalót, ezúttal tutira tudatosult benne. Szívem szinte dübörög mellkasomban, szám kiszárad, és megnedvesítem ajkaimat, hogy felkészüljek a csókra, de nem merek kezdeményezni. Én szinte soha nem kezdeményezem. A dominancia rettenetesen távol áll tőlem, én vagyok a falka legszubbab szubhíme. Mégis... Jason olyan elemi erővel hat rám, mint még soha senki... Kívánom őt... rettenetesen...
A kocsiban érzem magamon a tekintetét. Úgy tűnik, kezd ő is olyan szemmel nézni rám, ahogy mindenki más. Megszoktam, nem zavar.
Hirtelen befékez, és látom hogy majdnem átmentünk a piroson.
- Elkalandoztam... - magyarázza, és én elmosolyodom szélesebben. Naná. Engem bámultál... hehe.
***
Most meg én bámulom, hogy majd kiesik a szemem. Eddig szerettem nézni ahogy táncol, de ma teljesen kihegyeződtek rá az érzékszerveim... Tekintetét az enyémbe fúrva simogatja magát, vonaglik a zene ütemére. Uhh... pedig ritkán kívánok meg férfit, de őt aztán... végigharapdálnám szívesen.
Int nekem szexisen a mutatóujját begörbítve, és elmosolyodom. Az én számom lesz a következő, úgyhogy be vagyok öltözve a fellépéshez. Miért is ne?
Kilépek a láthatatlanság félhomályából, és a színpadhoz libbenek. Jason kezemet megfogva ránt fel maga mellé, a rajongóim pedig sikításban törnek ki, már a művésznevemet szajkózzák.
Jason hozzám simul, nyakamba nyal finoman és végigsimítja a fenekemet. Ahh istenem...
- Pont olyan édes vagy, mint amilyen az illatod... - morogja torokhangon, azon a bizonyos farkasén. Szóval játszani akarsz? Nem vagyok semmi jó elrontója...
A földre tazstítom, és a csípőjére ülve vetem hátra a fejemet. Hajam lágyan úszik hátra a levegőben, körmeimmel finoman végigszántok mellkasán és hasán. A nézők visítanak, és én nem fogom vissza ösztönömet, megnyalintom nyakát, és végigszántok ajkaimmal izmos mellkasán és hasán. A nadrágot a megfelelő mozdulattal letépem róla, és a sikítozó nők közé hajítom. Fogyó eszköz... hehe.
- Csókold meg Brandon, csókold meg! - visítják, és én lassan, érzékien hajolok fölé, hajammal beborítom őt szinte. Ágyékom az övéhez ér, így pompásan érzem hogy jól felhúztuk egymást, de nem bánom. Amióta Anita gyógyítgatja a lelkem, most először érzem azt hogy magamtól kívánok meg valakit. És hogy ő a barátom? Hát ez a baj.
Elalszik a fény, a műsor véget ért. Lopva simítom meg ajkait az enyémekkel. Puha és forró...
Feltápászkodom róla, és kezét megfogva húzom őt is fel. Elhussan az öltözőbe, elkezdődik a számom. Szinte oda sem figyelve táncolok, gondolataim messze szállnak. Merevedésem jól is jött, a rajongóim teljesen bezsongtak tőle... hehe.
Elbúcsúzom tőlük, és az öltözőbe sietek én is. Nem, nem a sajátomba. Nyíl egyenesen tépek Jasonhoz, és meg sem lepődöm hogy a zuhany alatt találom, és épp maszturbál. Ledobom magamról a kis tangámat, mögé lépek és átölelem.
- Engem már meg sem vársz? - dorombolom lágyan, és a döbbenten ledermedő kezére siklanak ujjaim.
- Csak elkezdtem - kap észbe, és mosolyogva fordul felém. Kékségesen kék szemei végigsiklanak rajtam, majd kezeivel hosszú hajamat simítja végig, egészen a derekamig, hogy aztán magához húzzon. Tetszik hogy egyforma magasak vagyunk... Halványlila szemeimmel bűvölöm magamhoz, és nem is kell sokat várnom, már forrón meg is csókol, mély hangján felmorranva. Mosolyogva adom át magam a csóknak... ó igen, sejtettem hogy nagyon jól csókol... istenien...
- Á, hát itt vagy! - hallom hirtelen, és felkapom a fejem, elszakadva Jasontól. A fürdő ajtajában Anita áll, kissé zavartan de dühösen toporogva. Elmosolyodom, és elzárom a csapokat. Kilépek felé, élvezve az ő csodálattal teli pillantásait. Szeretem ahogyan Anita bámul engem.
- Miért kerestél?
- Ezek szerint elfelejtetted...
- Hogy ma én kísérlek a temetőbe dolgozni? Nem, csak addig még van egy óra.
- Nos, nincs. Nemrég hívtak, hogy hamarabb akarják kezdeni. Próbáltam elérni a többieket, de senki nem tud elszabadulni, agy sajnos téged kell elrángassalak innen. - Bűnbánóan, és zavartan elpirulva néz végig a törülköző Jasonon, akin ugyan nem látszik semmi, de ereje kissé dühösebben bizsereg teste körül, mint kellene.
Én is megszárítkozom, és derekamra csavarom a türcsit.
- Egy perc és jövök - biccentek Anitának. Becsukódik mögötte a fürdő ajtaja, és Jason felé fordulok.
- Van programod ma éjszakára? - mosolygok rá elbűvölően. - Nincs kedved velünk tartani egy izgalmas halott élesztésre? Anitának utána lehet hogy feléled az ardeurje... ezért kellek én is, de sosem árt ha van még valaki...
Vállam felet hátravetem hosszú hajam, és végigsimítom mellkasomat, hasamat. Lassan, érzékien. Ujjaim átsiklanak ágyékom felett is, és a ahogy felsóhajtok kitör a sikoly a nők torkából. Csak egy kis fekete bőr ágyékkötő van izmos testemen, meg némi csillámpor.
Halvány, öntelt mosollyal hullok térdre, egy könnyed, nagyon macskaszerű mozdulattal. Négykézláb, lassan indulok előre, a zene lüktet körülöttünk, a Bűnös Vágyak sztriptízbár teltházzal megy ma este is.
A biztonságiak alig bírják visszafogni a sok nőt, aki mind engem néznek. Szemükben ott az imádat, a vágy és a mohóság.
- Még! Még! Brandon imádunk! - sikítják önkívületben. Lassan megnyalva számat állok fel, és újabb sikolyok kereszttüzében folytatom a táncomat, akrobatikus elemekkel tűzdelve.
Imádjatok.
Amikor elérkezik a műsorszámom ahhoz a részhez, kiválasztok egy nőt. Arcomon érzéki mosollyal mutatok rá, és begörbítve ujjamat hívogatom magamhoz. Szinte repül hozzám, és egy biztonsági őr felsegíti őt a színpadra. Amikor megáll velem szemben, gyorsan végigmérem. Jól választottam, hiszen ahogy a tekintetek kereszttüzébe került, azonnal zavarba jött, így könnyű lesz manipulálni. Alacsony, kissé dundi nő, bájosan göndörödő barna hajjal és szép barna szemekkel. Kezét megfogva vezetem egy székhez a színpad közepén. Leültetem rá, és táncolni kezdek neki. Füléhez hajolok közben, míg erotikus mozdulatokkal dörgölöm ágyékomat a combjához.
- Csak ülj nyugodtan, és tedd amit mondok - súgom neki. Elpirult. Nos, nem lep meg. - Kezét megfogom, és végigsimítom vele magamat. Ő a másik kezébe rejti arcát, ami igazán mosolygásra késztet. Mintha az előbb nem sikoltozott volna ugyanúgy akár a többi. Hehe... aranyos.
Véget ér a tánc, és én lassan, érzékien végignyalom az arcát búcsúzóul, a fülébe dorombolva igazi párduc hangomon. Beleremeg és elgyengülve hagyja hogy elvezessék.
Búcsút intek a nézőknek, mára ennyi volt.
***
Az öltözőben ér utol Anita a mobilomon. Sürgősen a Kárhozottak Cirkuszába kell mennem, egy vámpír delegációval fog Jean-Claude tárgyalni, és nekünk is jelenésünk lesz. Legszexisebb, fekete bőrszerelésemet veszem fel, ami úgy néz ki, mintha egy vérleopárd megszagatta volna a körmeivel. A legjobb helyeken... hehe. Hosszú sötétvörös hajam minden mozdulatomra körbehullámzik testem körül, bőrömet simogatva lágyan. Alig várom, hogy láthassam Anita arcát ahogy meglát. Mindig tátva marad a szája tőlem... és ezt nagyon szeretem. Mondjuk bármit is tesz, imádom érte, szóval nem újdonság.
Mosolyogva libegek végig a folyosókon, és elegánsan besétálok a díszfogadóba. Jean-Claude, Anita és Richard már egy kanapén üldögélnek. Levendulaszínű szemeimet végigfuttatom a többieken is. Jason Jean-Claude lába mellett ül a földön Asher pedig mögötte, Micah a fal mellett. Oh igen, az én helyem üres. Kecsesen odasétálok, és elfojtok egy vigyort amikor Anita csodaszép szemei elkerekednek a látványomtól, arca pedig kivirul. Én is szeretlek.
Leülök elé, hajammal beborítom a lábait, fejemet térdére hajtom. Jason alig pár centire ül tőlem. Ő is bőrruciban nyomja ma este, nem semmi. Végigfuttatom rajta szemeimet, majd a delegációra pillantok.
Hosszan tárgyalnak. Nem tetszik a szaguk... olyan büdösek.
***
- Lószart. - Ez Anita volt. Az eseményeket követve azonnal rávetem magam a legközelebb álló vámpírra, és a falhoz csapom. Őt védem, a királynőmet, és a triumvirátusunk alapját. Damien a harmadik tag nincs itt sajnos.
Anita és Jean-Claude a nagykutyákkal harcol, Richard, Jason és én pedig a kicsiket daráljuk le. Át is változok, így egyszerűbb. Jason sikolyát hallva azonnal felé vetődöm, és cafatokban tépem le karmaimmal róla a rothadó vámpírokat, ahogy Richard is. Az ő mancsa nagyobb és erősebb, de azért én is hatékony vagyok.
- Vidd innen - hörgi farkaspofájából Richard. Bólintok, és felkapom. Bebugyolálom Jean-Clude kabátjába amit a kanapén hagyott. Az ajtóból visszapillantva megnyugodhatok, Anitáék elintézték a betolakodókat.
Egyenesen a szobájába viszem, és lefektetem az ágyba. Úgy fest megmarad, így magára hagyom hogy meggyőződhessek róla, hogy Anita épségben van.
***
Néhány órával később visszaváltozva, megtisztálkodva és felöltözve megyek hozzá vissza. Már nincs az ágyában.
- Jason! - Meghallom a vízcsobogást a fürdőszobából. Benyitok és a nagy fürdőkádban találom. A vízben ül, elveszetten néz rám babakék szemeivel. Megnyugtatóan mosolygok le rá, de semmi reakció. Olyan üres a tekintete... Ismerem jól ezt a nézést. A komoly traumán átesettek sérült lelke tátong ilyenkor a tekintetben. Elfordul tőlem, és egy szappant vesz a kezébe. Figyelem ahogy szappanozza magát és tétovázni kezdek. Érzem, hogy szüksége van rám... maradnom kell. Egyre vadabbul dörzsöli a bőrét. Ajaj... mellé lépek, és óvatosan lefogom a kezét.
- Segíts... - suttogja, szemeiben az iszonyat csillog. Ó igen, a rothadós vámpírok, amelyektől Jason úgy retteg. Szegénykém...
- Hát persze hogy segítek - mosolygok le rá, hangom a lehető leglágyabb és kedvesebb. Levetem ruháimat, feltűzöm hajamat és bemászom mögé, lábaimat köré téve fogom őt közre. Egy szappant megragadva lemosdatom tetőtől talpig. Felállítom, és zuhannyal öblítem le magunkat. Amikor már teljesen tiszta, lefogom monotonon dörzsölő kezeit, mielőtt még véresre marná magát. Magam felé fordítom és a szemébe nézek. Nem nehéz, egyforma magasak vagyunk.
- Már tiszta vagy - mondom neki, babakék szemeit figyelve, hátha kitisztul a tekintete, de nem néz rám.
- De még... mindig érzem... - rángatja kezét az enyémből, de nem eresztem.
- Már-nincs-rajtad-semmi - nyomatékosítom szavaimat, és amikor felnéz rám azokkal a szép hajnalkék szemekkel, meglátom a bennük rezgő könnycseppeket. Magamhoz ölelem, erősen és érzéssel.
- De érzem... a szagát... - suttogja sírósan remegő hangon. Megteszem azt, amit Anita oly sokszor velem. Tőle tanultam... Gyengéden cirógatom Jason hátát, és babusgatni kezdem hogy megvigasztaljam.
- Semmi baj, már elmúlt. Vége. Nem bánthat senki, mert itt vagyunk mindannyian és megvédünk. - Szavaimtól fokozatosan kezd ellazulni, így kinyalábolom őt a kádból, bebugyolálom egy hatalmas és puha törülközőbe. - Most pihensz egyet, és mi végig veled maradunk majd, amíg jobban nem leszel... - folytatom lágyan, miközben az ágyba fektetem. Az ajtón már jönnek is be a többiek, mintha csak megérezték volna hogy szükség van rájuk. De hiszen így is van. A farkas horda ilyen... nagyon erős a kötelékük. Mi leopárdok is megérezzük ha társunknak szükségük van ránk. Meztelenül fekszenek be mellé, és bújnak össze vele. Mi likantrópok imádjuk ezt, és irigykedve figyelem őket. Bárcsak mi is ilyen sokan lennénk... a nagy összebújások a legjobbak...
Na de nem is zavarok tovább. Felveszem ruháimat, és csendben kilopódzom, még egy utolsó pillantást vetek Jason kisimult vonásaira. Így sokkal jobb. A mindig vidám, mosolygós Jasont ilyen állapotban látni nagyon rossz élmény volt.
***
Csöng egyet a kis időjelzőm, és én elégedett mosollyal nyitom ki a sütőajtót. A kiszálló finom illatokat mélyen magamba szívom. Vanília... mmm...
Kiveszem a tepsit és a pultra teszem. Ahh imádok sütni a konyhámban! Na jó, ez Anita konyhája, ahogy a ház is az övé, de hát ő mondta egyszer, hogy sokkal inkább az enyém a konyha mint bárki másé.
- Mmm... mi jót sütöttél? - hallom Micah hangját a hátam mögött. Mosolyogva kortyol a kávésbögréjébe, és a pultra támaszkodva néz sárgás-zöld szemeivel a szépen aranyló kis korongokra.
- Jasonnek készítettem. Vaníliás - válaszolom.
- Értem. Na és hogy van?
- Jean-Claude azt mondta ma reggel amikor felhívtam, hogy már jobban. Két nap után már ideje volt hogy helyrerázódjon. Ma délután meglátogatom.
- Add át neki üdvözletem. Most mennem kell a koalíció gyűlésére - mosolyog kedvesen rám a királyom, és mentében elcsen egy darabot a még forró sütiből.
- Rendben! Jó munkát! - integetek neki, és egy kis fémdobozt halászok elő a pult alól. Ebbe teszem majd a sütiket ha kihűltek.
***
Halkan dudolászva sétálok végig a Kárhozottak Cirkuszának folyosóján. Jason ajtaján halkan bekopogok.
- Szabad!
Benyitok, és ő épp a fürdőszoba ajtaján lép ki. Derekán egy kis törülköző, testén még csillognak a vízcseppek. Készül az esti fellépésre. Nahát, akkor tényleg sokkal jobban van.
- Szia - mosolygok rá kedvesen.
- Nathaniel! Szia! - derül fel csinos arca, és a nedves haját megrázva lép közelebb. Kapok egy mackós Jasonös ölelést, majd az ágyra huppan kényelmesen. - Gyere ülj le.
Levágódok mellé, és felé nyújtom a dobozt. Megszagolgatja és ahogy kinyitja, felderül az arca. Megköszöni és nekiesik. Gondolom az itteni koszt mellett nem sűrűn van lehetősége házisüteményt enni.
- Még nem volt alkalmam megköszönni neked - nyünnyögi tele szájjal - hogy segítettél. Köszönyöm.
- Ez a legkevesebb, elvégre barátok vagyunk - válaszolom. Nagyot nyelve küldi le a falatot, és kitágulnak kék szemei. Pár másodperc múlva ellágyul tekintete és bólint.
- Igen, igazad van... Barátok vagyunk.
Lepillantok a kiürült dobozra, arcomon elégült kis mosoly terül szét.
- Látom ízlett.
Csodálkozva néz le, és bűnbánóan pislog fel rám. Igen, ez mér az igazi Jason. Hamis kis mosollyal nyújtja felém a dobozt.
- Bocsika... - pislog bűbájosan. - Biztos te is meg akartad kóstolni...
Felnevetek, és vadmacskaként vetem rá magam, leszorítva őt az ágyba.
- És meg is fogom - dorombolom párduchangomon a fülébe. - Szerencsére hagytál nekem is egy kicsit...
Lenyalintom szája sarkából a kis morzsát, és arcomat az övéhez simítom cicásan. Fel sem fogom, hogy ez a kiscicás játszadozás - ami nekem hétköznapi dolog -, milyen reakciót vált ki belőle. Csak akkor kapok észbe amikor megérzem merevedését a combomnak nyomódni. Csodálkozó mosollyal emelem fel a fejem, és az vágytól elsötétült tekintetét látva hunyorítok egy kicsit huncuttul. Nem lep meg a reakciója, csak egy kicsit. Pedig úgy tudom ő csak a nőket szereti... de hát az én külsőmmel nem meglepő, hisz a talpig hetero férfiakra is hatással vagyok. Nem ő az első, és nem is az utolsó. Mindenesetre igencsak tetszik, hogy megkívánt engem... mmmrrr...
- Finom - súgom lágyan a fülébe. - De ideje készülődnöd, különben elkésünk.
- Öh... oké...
Lecsusszanok róla, majd törökülésben ülve figyelem őt ahogy felöltözik. Elgondolkodva legeltetem levendulaszín szemeimet rajta. Eddig „olyan” szemmel nem néztem rá, de ezúttal...
