Kezd elegem lenni, hogy nem találok a bandával egy tehetséges gitárost. Mindenki azt hiszi, mekkora nagy tehetség, de amikor gitár kerül a kézbe, kiderül, hogy szinte botfülük van. Borzalmas.

Én, az énekes, Cody, a szintis, és David a dobos egy egész napos stúdió munka után határozzuk el magunkat, hogy felkeresünk egy nem túl népszerû bárt, iszogatni, táncolni, csajozni vagy esetemben pasizni. Egy fekete farmer, fekete póló, szintén fekete bakancs és bõrdzseki a szerelésem, de majdnem mind ugyanúgy nézünk ki. David haja zöld neoncsíkokkal van tele, Codyé tüsi, annyi zselével, ha a falba vernék a fejét, a haja akkor is megõrizné a tartását.

Mindhárman ki is rívunk, de bele is illünk a bár vendégkörébe, helyet foglalunk egy hátsó bokszban és italokat rendelünk. Cody és David elég hamar talál két csajt, akikkel osztozunk a szórakozáson.

A bár maga egész kulturált, tiszta az asztal, a falakat minden féle zenei ikon posztere borítja, a fejünk fölött dohányfüst gomolyog. A színpad elõtt tánctér, jó páran élnek is ezzel a lehetõséggel, többnyire párocskák. Hátul van a biliárdterem, tartozik a helyhez még egy kültéri rész is.

Egykedvûen figyelem a két szõkeséget, ahogy csavargatják haverjaim fejét, kétségem sincs afelõl, hogy mindketten szobára mennek a bárból. Nem is igazán figyelem a fellépõket a színpadon, míg meg nem üti a fülemet egy szóló. Nagyot kortyolok a sörbõl, a fellépõre fordítom a tekintetem. Egy szõkésbarna srác, gitárral a kezében, a hangja alapjaiban rengeti meg a lelkemet, a gitárhoz is ért, mintha csak nekem dobták volna le az angyalok a magasból. Hallgatom egy percig a srácot, mire a dobosom, David megszólal.

- Jó a srác!

- Az enyém – jelentem ki határozottan.

Az enyém alatt azt értem, ténylegesen az enyém lesz. Pont az esetem a srác, szeplõk, szexi haj, sportos alkat, fülemet simogató hang, az ujjai bámulatosan játszanak gitárjának húrjain, akarom azokat a kezeket, akarom a szeplõket, az ajkát, mindent akarok rajta.

- Valakinek jó éjszakája lesz – vigyorog Cody. – Mire vársz, Fõnök? Csavard el a fejét! – bíztat, de nekem nincs szükségem bíztatásra.

A gitározó angyallal végre összeakad a pillantásunk, tekintetem rabul ejti az övét, ezer és ezer ígéretet sejtet, csodálatos! Nadrágom fájdalmasan kezd szûk lenni.

Nem esik ki a szövegbõl, de még egy hamis hangot sem pendít a húron, tökéletes játék, tökéletes játékossal. Megvárom, míg végez a számával, amint az utolsó hang is elcsendül, legurítom a söröm maradékát, majd felkelek és céltudatosan elindulok felé. Mire utat török az emberek között, addigra eltûnik a szemem elõl. Csendesen szitkozódom, de öt perc keresgélés után ráakadok a pultnál. Nincs nála a gitár, valószínûleg már lerakta valahol, egy bárszéken ül, valami löttyöt kortyolgat. Pont üres mellette a hely, ezt nekem hagyták így! Leülök mellé és a csapostól rendelek még egy sört, közben felé fordítom a fejem.

- Helló – köszönök neki.

Rám emeli szép, meghatározhatatlan színû szemeit. Érdekes, barna, zöld, talán kékes barna? A bár fényeiben nem tudom eldönteni. Közelebbrõl még jobban tetszenek a szeplõi, az egész arcát beborítják.

- Helló – köszön vissza.

- Mi a helyzet? – kortyolok új korsó sörömbe.

- Megvagyok – von vállat. Érdekes.

- Hallottalak játszani, jó vagy – ritkán osztogatok dicséretet, de ez tényleg jó volt.

- Kösz – õ is nagyot húz az italából.

- Jössz táncolni? – nem vagyok szívbajos, meglepett tekintetére is csak egy magabiztos mosoly a válaszom. Ha nem akar, megmondja, ha megsértettem elküld a fenébe, ha mázlim van, igent mond. Határozottan nehéz eldöntenie, akar-e táncolni velem.

- Ha nem? – kérdez, mire én vonok vállat.

- Akkor meghívlak egy körre és csak iszogatunk.

- Nem vagy szívbajos – állapítja meg a nyilvánvalót.

- Nem szoktam kertelni. Tetszel és táncolni szeretnék veled.

Az italát nézi maga elõtt, majd féloldalasan rám pillant, aprót kortyolok a sörbõl, a habot az ajkam felett lenyalom, mint egy macska. Pillantása az ajkaimra esik, ó, igen, pont így gondoltam.

- Nos?

- Rendben – megy bele végre, Halleluja!

- Szuper! – vigyorgok, mint a macska, aki lenyelte a kanárit. Legurítom a sört és az üres poharat a pultra teszem vissza. Fizetem az italainkat, majd a szépséggel a táncparkettre mászom. Egy kevésbé zsúfolt részen állok meg, a zene hangosan szól a hangszórókból, bekapcsolták a hangulatvilágítást, a dohányfüst baljósan tekergõzik a levegõben. Egyik kezem derekára simítom és magamhoz húzom, ne legyen olyan távol. Meglepett, de szerencsére nem tiltakozik. A ritmusra kezd el mozogni, a teste csábítóan tekereg a zenére. Mindjárt megõrülök tõle!

- Mondd, hogy valódi vagy! – hajolok a füléhez, hogy hallja is, amit mondok.

- Tessék? – hökken meg a kijelentésnek álcázott kérdésen.

- Azt kértem, mondd, hogy valódi vagy! Jó a hangod, jó a játékod, jól nézel ki, épp az esetem vagy – bókolok. – Ennyi jó tulajdonság egy srácban… Remélem, nem csak képzellek!

- Mivel bizonyíthatnám, hogy valódi vagyok? – ajka súrolja a fülkagylómat a kérdése közben, az orromba kúszik az illata.

- Engedd, hogy meggyõzõdjek róla – egyik kezemmel hajába túrok, majd ajkaira hajolok egy vágytól fûtött csókra. Nem érdekel, ki látja, és legnagyobb szerencsémre ajka elnyílik, utat engedve nekem. Remek!

Nyelvtechnikámat volt alkalmam csiszolni, tökéletesen belefeledkezik a csókunkba, amit a lehetõ legtovább nyújtok el. Felfedezem szája minden négyzet milliméterét, az íze nagyon is finom, menta, alkohol, némi cseresznye. Mikor a csóknak vége és szánk eltávolodik.

A zenére táncolunk egy jó ideig, majd szorosan vonom magamhoz, kifordítom a karom alatt, hátulról ölelem át kívánatos testét. Háta a mellkasomnak simul, tompora az ágyékomhoz és érzem, ahogy mindkettõnknek elakad a lélegzete egy pillanatra. Kívánom õt, ennek bizonyítéka, hogy fájdalmas merevedésem fenekéhez dörgölöm. Meglepett sóhaja zene a füleimnek.

- Mosdó…? – fordította hátra a fejét egy nyaktörõ pózba. Tekintete vágytól fátyolos.

Hm, ez elgondolkodtat egy pillanatra. Ez a srác túl jó ahhoz, hogy egy koszos mosdóban csináljuk, nem.

- Nem, nálam – viszonzom a forró pillantást, az enyém perzsel. – Nem egy koszos mosdóban akarlak, hanem az ágyamban – lehajtom a fejem és egy vadabb csókot lehelek ajkaira. – Hozd a cuccod, a kijáratnál várlak! – parancsolom, egy másodperc töredékéig meglepõdik, de bólint és tõlem elszakadva elinal.

Kifelé menet odaintek a bandának, akik integetnek, hüvelykujjukat felmutatva. A taxit leintem a bejárat elõtt, hamarosan a srác is megjelenik, hátán a gitárral és egy oldaltáskával. Kinyitom a taxi ajtaját és betessékelem. Egy bankjegyet adok a sofõrnek, mondom a címet, aztán a srác felé fordulva az arcához hajolok. A pia kezd dolgozni bennem, és ez a srác tökéletes. Tenyerem tarkójára simítom, ajkait is birtokba veszem. Hanyatt döntöm a hátsó ülésen, a sofõrrel nem is foglalkozom. Egész úton csókolózunk, alig bírom visszafogni magam, míg meg nem érkezünk. A lakásomig vezetõ útra a taxitól az ajtóig nem is emlékszem nagyon, egymást faljuk a bejáratnál lent, a liftben, a folyosón, a lakásba lépve pedig ahogy bezáródik mögöttünk az ajtó a falhoz nyomom. A srác készségesen viszonozza minden csókom, minden érintésem, hozzám dörgölõzik, ezzel gyakorlatilag felõrli a maradék önuralmam is. Eltáncolok vele a kanapéig, ahol gyakorlatilag leszaggatjuk egymásról a ruhát.

- Milyen gyönyörû vagy… - mormogom az ajkaira.

- Te is…

Hangja vágytól rekedt, ám mielõtt rátérhetnék a lényegre a srác nemes egyszerûséggel fekszik ki alattam. Elõször nem is értem, mi történt vele, meglepve kapom fel a fejem.

- Hé… Hé, te!? Mi van veled? – rázom meg.

Szeme csukva, elõbbi heves légzése nyugodt, de legalább van.

- Elájultál???  - hitetlenkedem. Ez nem igaz, ilyen is csak velem eshet meg. Fel vagyok húzva, a partnerem egy szexi kis dög, és most nincs magánál. Bevett volna valamit?

- Ezt nem hiszem el… - nyögök, majd lemászom róla. Hívom a magán dokim, aki nem tud ugyan kijönni most, de elmondásom alapján, mivel légzés, pulzus van, csak eszméletvesztés történt, bár ez akkor dõlt meg, amikor a srác horkolni kezdett. Innentõl a dokim csak annyit tanácsolt, hagyjam aludni. Szuper…

Megszabadítom maradék ruháitól és a hálószobába viszem. Kell egy hideg zuhany nekem a fürdõben, hogy lehiggadjak én is és a kis barátom is. Anyaszült meztelenül mászom be végül a srác mellé a kék párnák közé. Az egész lakásomra a kék minden árnyalata jellemzõ. Kék tapéta, kék szõnyegek, függönyök. A hálószoba is kék, a lepedõ, a takaró, a párnák, a két éjjeliszekrény az ágy mentén, kék szekrények, fotelok… nos, megengedhetem magamnak, hogy luxusban éljek. A kék az én színem, akkor minden luxusholmim kék is egyben.

Szegény srác, elõre vigyorgok, mi lesz, ha felébred. Egy idegen lakásában, ágyában meztelenül, mellette egy szintén meztelen valaki… Ennyi kis káröröm nekem is kell, ha már egyszer a kicsike kidõlt, mielõtt kellemeset hancúrozhattunk volna. De ahogy a mondás tartja, ami késik nem múlik.

- Minek? – tátogom zavartan, hajtva a menekülési kényszertõl. Szerencsére elenged a következõ pillanatban, valószínûleg õ is arra a következtetésre jutott, hogy ezt azért nem kéne a nézõk elõtt folytatni.

- Mert én megakarom! – pillant fel rám határozottan, meghazudtolva elõzõ gondolatmenetem. Képes lenne kamerák elõtt tárgyalni róla? Ezt még belõle se nézném ki, pedig tudom, hogy bevállalós.

- J-jó, ha annyira muszáj. De… majd, valamikor késõbb és nem itt – nyekergem végsõ elkeseredésemben, majd felhúzom a nyúlcipõt, és kilövök a nappali irányába.

~*~

Végül levettem újra mindenki méretét, és mivel választottak maguknak ruhát is a terveim közül, nekiállok megvarrni õket, míg Nobu és Chean boltba megy, Nae és Joo a dalokat nézik át, Dong pedig… Nos, Dongnak a zeneszerzés a dolga, és azt csinálhatja ahol akarja, így pont attól nem tudok távol maradni, aki miatt káosz van a fejemben.
Éppen ezért igyekszem a varrógép berregésére fogva, minél kevesebbet társalogni vele, vagy gyorsan lezárni a társalgási kezdeményezéseit.
A gitárjátékát viszont még mindig nagyon szeretem, és ahogy csalja elõ a hangokat, bennem ösztönösen fogalmazódnak meg dalszövegek, és vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek el dudorászni. Na de én most önkéntes némaságba vonultam, legalábbis az elkövetkezõ… ömm… pár percre.

~*~

Vacsi után a nappaliban telepszünk le tévézni. Dong mellém huppan, én pedig reflexszerûen csúszom Chean felé, aki ezt észrevéve, kérdõn vonja fel a szemöldökét. Megcsóválom a fejem, majd belesüppedek a kényelmes párnák közé.
Még ha meg is próbálnám elmondani neki, mi a gond még mindig, valószínûleg képtelen lennék megfogalmazni. Már én se tudom, mi van a fejemben.

 - Hoztam valamit – szólal meg hirtelen gondolataim alanya, majd felpattan és a szobánkba vonul, ahonnan ismerõs zacsikkal tér vissza. – gondoltam jól jön egy kis nasi. – Visszaül mellém, és a többieknek is megmutatja, mi is van nála.

- Végre! – pattan fel Nobu, kizökkenve melankóliájából, és nekem is összefut a nyál a számban, de igyekszem nem figyelni rá, inkább Dongra meresztek csúnya szemeket.

- Gondoltam elhozom, én nem eszek meg ennyit, tudod. – jegyzi meg, bár Naen kívül, a többieknek fogalma se lehet róla, mirõl beszél. Nae viszont még ott volt. – Na vegyél pöcök.

- Nem kérek, köszönöm – motyogom durcásan, mégse tudom levenni a szemem a Nobu segítségével csappanó édességrõl. Dong pedig gonosz módon, megráz egy zacskóval az orrom elõtt.

- Na vegyél.

- Nem.

- Azt mondtam, egyél…

- Ne… - Nincs idõm befejezni az újabb ellenkezést, mert hirtelen a számba töm egy adaggal, én pedig rögtön felhagyok az ellenkezéssel, és készségesen termelem be.

- Na látod. Most vegyetek ti is, sose eszek meg ennyit. – Dob a többieknek is, én pedig elmélyülten halászgatok a zacsiból. – amúgy, i lenne, ha néznénk valami horrort? Ha már Halloween van?

- Nekem nyolc – mondja Nae, Chean és Joo is belemegy, de mi kétségbeesetten nézünk össze Nobuval.

- Jaj, ne fossatok már. – morran ránk Dong, de csak megingatom a fejem Nobura nézve, jelezvén, hogy még mindig nem akarok.  

- Nem szeretem a horror filmeket, és Yachi sem. Miért nem nézünk mesét?

- Ennyi erõvel cumit is hozhattam volna nektek. –morogja Dong, megröhögtetve a többieket. – akkor keresek valami kevésbé rémisztõt.  Hoztam pár filmet.

~-*

Végül Trasformers  hármat nézünk, és bár attól nem lesznek rémálmaim, nem köt le különösebben. Nobuval el is caplatunk inkább zuhanyozni, de mivel én imádom sokáig áztatni magam, õ hamarabb végez.
- Én megyek is aludni – mosolyog rám halványan, majd búcsút intve magamra hagy. – Jó éjszakát!
- Joccak! – köszönök el én is, majd visszafordítom a fejem a víz felé, és élvezem, ahogy zubogva masszírozza az arcomat.

- Yachi. – Összerezzenek kissé nevem hallatára, fõleg, hogy kapásból tudom, ki tisztel meg társaságával a fürdõben.

- I-igen? Mindjárt készen vagyok – kiabálok ki neki a zuhany alól.

- Beszélni akarok veled.

- Mondom mindjárt készen vagyok! – ismétlem meg, tényleg szaporábbra véve a mosakodást.  

- Jövök!

- Ne!
Õ azonban már bent is van a következõ pillanatban, épp csak annyi idõm van, hogy gyorsan hátat fordítsak neki, és még a kezemet is a szememre tapasszam. Nem tudom miért csinálom ezt mondjuk… Végül is, õ is fiú, és… és…

- Nae és köztem nincs semmi – zökkent ki gondolataimból.

- Megvárhattad volna, míg kimegyek! – jegyzem meg, még mindig annál a ténynél leragadva, hogy engedély nélkül jött be. Ha az a célja, hogy kisebbségi komplexusom legyen a hibátlan teste miatt, hát felejtse el! Elégedett vagyok magammal, és kész!

- Figyelsz? – Ümm… hát, részben… Neki ez viszont nem elég, mert hirtelen közvetlen mellém lép, és maga felé fordítva, elveszi a kezemet a szemem elõl.
Már megint megriadok, és remegve pillantok fel rá, egyáltalán nem tudok kiigazodni rajta, és ez nagyon elbizonytalanít.

- Nincs. Köztünk. Semmi. Nae-val. Érted? Berúgtunk az este, rosszul vette ki magát, elhiszem, de ne értsd félre.

- Semmi közöm hozzá – ismétlem makacsul, saját magamat is gyõzködve ezzel.

- Akkor ne játszd a megsértettet! – morran rám. – Féltékeny vagy?

- Mi? Én, nem! – vágom rá sebesen. Féltékeny? Mégis kire lehetnék… vagyis, melyikükre? Meg… meg… áhh, zagyva az egész!

- Akkor mire fel játszod a durcát? Egész nap rám se bagóztál.

- Tegnap! … Teg…

- Tudom, gyökér voltam, de nem tudok ellenállni neked. Nézz le.
Egy pillanat erejéig, majdnem engedelmeskedem a felszólításnak, majd észbe kapva állok neki ellenkezni.

- Nem!

- Nézz le.

- Nem! – Már így is úgy kalapál a szívem, mint valami légkalapács. Ám Dong szokásához híven, nem fogad el nemleges választ, és taktikát váltva, inkább hozzám dörgölõzik. Teljesen ledermedek, és lélegzete is elakad. Õ most… neki most… merevedése van?

- Nem tudok mit csinálni neki, Yachi. Õrülten akarlak. Udvarolni nem tudok, sose tettem, béna gyökér vagyok és tuskó, na meg bunkó, de Nae-hoz semmi közöm. Bebaszott mint a disznó, nem tudom hol lakik, szétmentek Nobuval ezért hazavittem magamhoz, aztán semmi se volt, csak alvás és horkolás ennyi.
Majdnem eltátom a számat, de még mindig le vagyok blokkolva kissé, csoda, hogy felfogtam a szavait. De nem és nem tudom elhinni, hogy valóban olyan nagyon akar. Ennek semmi értelme nem lenne, csak szórakozik.

- Engem ez nem érdekel – préselem ki magamból nehézkesen.

- Dehogynem. Különben miért remegnél úgy mint a kocsonya? Szeretnéd, ha megcsókolnálak megint?

- Ne játszadozz velem! –csattanok fel, de hiába igyekszem szabadulni a közelségébõl, minél jobban rángatom magam, annál inkább tart.

- Ki játszik? Ennyire seggfej lennék, ennyire gyûlölni való, egy szar szemét alak, hogy velem már nem is állsz le? Naeval bezzeg nem így lenne igaz?  Hm? Neki engednéd, hogy megcsókoljon? Hogy hozzád érjen? Tudom, hogy oda vagy érte, de ennyire?

Minden mocorgást és szabadulási kísérletet félbehagyok, és teljesen leblokkolok. Ho…honnan tud Naerõl? Csak Cheannak mondtam el, és biztos vagyok benne, hogy nem adta tovább senkinek. És Dong most mégis… ráadásul nagyon gonosz módon.
Ha csak mondandója elsõ felét hallom, valószínûleg még én kezdem el szemétnek érezni magam, és megnyugtatni, hogy nem gondolok róla ilyeneket. Viszont Nae említése túlzottan keserûséggel tölt el.
Könnyek gyûlnek a szemembe, és remegõ alsó ajakkal hajtom le a fejem.
- Én nem… én nem tenném… én csak… csak – hebegem, és még õt is meglepi valószínûleg a reakcióm, mert lazul a fogása.
- Yachi… - szólít meg halkan, egyik ujjával az állam alá nyúlva, hogy felemelje a fejem. Én viszont ismét elütöm a kezét magamtól, és könnyes szemmel kapom rá a pillantásom.
- Ba…BAKA – kiáltok rá anyanyelvemen, majd kiloholok a tussolóból. Mozdulna utánam, de rácsapom az ajtót, majd magamra kapom az elõkészített fürdõköntöst, megragadom a törülközõm, és kirobbanva a fürdõbõl, elrohanok a szobánkhoz.

Ott aztán köntösben, törcsistõl, vizes fejjel dõlök el az ágyamon, és összekuporodva ölelem magamhoz a plüssömet. Egyáltalán nem értem Dongot, és bár azt mondja, nem bír ellenállni nekem, kicsit se viselkedik kedvesen. Naet sose láttam így viselkedni Nobuval, és Chean is mindig a kedvében jár, mivel szereti. De Dong… Mit akar valójában?
Gondolataimból az ajtó kivágódása szakít ki, és ahogy az várható volt, szobatársam csörtet be. Tüntetõleg fordulok a fal felé, és dühösen szipogva igyekszem nem tudomást venni róla. Tudom, hogy ezt most mind veszik a kamerák, éppen ezért nem rohanhatok át Chaenék szobájába, ahogy szívem szerint tenném.
- Yachi! – morran fel Dong, az ágyam mellé lépve. Lehunyt szemekkel teszek úgy, mint aki csodák csodája, fél perc alatt bealudt. Tényleg álmos vagyok mondjuk, de hevesen kalapáló szívem, úgyse hagyna aludni. – Ne csináld ezt! – sziszegi, hallom a hangján, hogy dühös. Viszont õ se akar balhét, mert mély légvételekkel igyekszik csitítani magát.

Hosszú percek múlva, úgy tûnik sikerrel jár, mert mikor újra megszólal, már jóval nyugodtabban cseng a hangja.
- Ülj fel és töröld meg a hajad! Ha így alszol el, megfázol. – Némi hezitálás után, igazat adok neki, és némi nyüzsgés után, ülõ helyzetbe tornázom magam. Tétován pillantok fel rá, õ pedig szúrós szemekkel jutalmazza a tényt, hogy eddig ignoráltam.
- Hülye kis idióta! – morogja, miközben kirántja alólam a törcsit, majdnem felborítva engem is, majd mellém ül az ágyra. Már nyitnám a szám az ellenkezésre, de gyorsan a fejemre dobja az anyagot, és dörgölni kezd vele. – Meg ne szólalj, különben nem hagyom annyiban a zuhanyzóban történteket!

Rögtön becsukom a szám, és némán hagyom, hogy alaposan megszárítson. Elnyúlik köztünk a csend, és egészen megnyugszom, kezdem újra elengedni magam mellette. Továbbra se értem, mit vár tõlem, de jól esik a törõdése.
Végül leveszi rólam a törülközõt, én pedig kócos hajamat próbálom megigazítani kissé, és összehúzom az egészen szétnyílt köntöst.
- Kö…köszönöm – motyogom, és bár nem akarom, kerülöm a tekintetét. Sóhajtva áll fel mellõlem, és a szekrényembõl elõkapja a pizsamának használt pólóm, és kisgatyám.
- Ne csessz ki velem, öltözz fel!
Engedelmesen teszek eleget az utasításnak, majd bespurizok a takaró alá, egészen az orromig felhúzva azt. Nem tudom, mit mondhatnék, amivel ne indítanék el durva pletykákat a rajongók közt, pedig nekem kéne oldani valamivel a hangulatot.
- Ezzel még nem rendeztük le – szólal meg hirtelen Dong, majd lekapcsolja a lámpát, ezzel alvásra ösztönözve engem is.
- Jó éjszakát… - suttogom halkan, igyekezvén nem gondolni szavaira.
- Azt…

***
Másnap korábban kelek, mint ahogy az ébresztõ megszólalna, így csendben felöltözök, és nekiállok kézzel finomítani a varrásokon. Nobu ruhája már kész, és Dongéval is mindjárt végzek.
- Miért pont farkas? – szólal meg hirtelen mögöttem, mire kis híján hátraesek a székkel, amin hintáztam varrás közben.
- Te…tessék? – nyekkenem, miután lazán visszaállít egyenesbe. A kezemben tartott felsõre bök, amin fekete alapon, egy spéci farkas ordít.
- Rád hagytam, hogy milyen ruhát csinálsz nekem, de miért pont farkas?
- Mert… az a kedvencem – felelem összeszedve magam. Úgy könnyebb vele normálisan viselkedni, ha õ is azt teszi. És valóban azért csinálok neki farkasosat, mert azt szeretem a legjobban, és hozzá illik szerintem. – Nem tetszik? – kérdezem, aggódva tekintve fel rá.

- De, jól néz ki – vigyorodik el, én pedig megnyugodva fordulok vissza folytatni a munkám. Joo vámpír lesz, Chean ördög, Nobu párjaként, aki angyal, én pedig macska. Persze egyik se egy komplett jelmez, inkább csak jelzésként vannak kiegészítõk, és olyasmi ruhák. Ha minden jól megy, tökéletesen fogunk kinézni a kliphez.
Hirtelen kopog valaki, majd Chean és Joo lép be.
- Ezt nézzétek meg! – szólal meg Chean, és lehuppanva az ágyamra, elveszi a laptopom az éjjeliszekrényrõl. Kattintgat párat, majd felénk fordítja. – Ezt a honlapot direkt a bentlakásos idõszak miatt csinálták, a rajongók tudnak kommentezni, és bármit megosztani.
- És van valami érdekes? – túr a hajába Dong, mire Joo szúrós pillantást vet rá.
- Mondhatjuk… A tegnap esti produkciótokkal van tele az egész – mondja, valamiért kissé komoran, mire Chean az arcomat vizsgálgatva elmosolyodik.
Én viszont eltátom a számat, majd kipirult arcomat tincseim mögé rejtve, vállat vonva fordulok a munkám felé. Egyáltalán nem akarom tudni, miket írnak. Nem igen tanultam még meg figyelmen kívül hagyni a rajongók ostromlását, kombinálását, elszabadult fantáziájuk eredményeit.

Mikor azonban másodszorra is belekezd, kizökkenve kapom elõ, és bár megvan rá a kísértés, nem rakom el, mikor megpillantom Dong nevét a kijelzõn.
- Ha.. hallo? – szólok bele megremegõ hangon. Remek, pedig úgy akartam tenni, mintha mi sem történt volna.
- Na végre! Hova lettél, tán feldugtad magadnak a telefont? – morranja, én pedig kapásból védekezésre váltok.

- Bo-bocsi de siettem befelé, nem akartam elkésni. Meg zavarni se akartam. – Megint kezdek hülyeségeket zagyválni, úgyhogy gyorsan leállok.
- Figyelj Yachi, dumáljuk meg. Félreértetted.
- Nem-nem! – hadakozok makacsul, és kissé erõltetetten felnevetek. Nem hiszem, hogy hallani akarom a részleteket, meg talán közöm sincs hozzá… – Nincs semmi baj, te életed. Mindjárt odaérek a központhoz, úgyhogy leraklak.
- Te kis majom! Ma a lakásba kell menni, nem emlékszel?
Tényleg… valami rémlik. Hogy én mekkora ökör vagyok! Tényleg ennyire másokra lennék utalva?
- Ja, de. Tényleg. Köszi, jó hogy mondod – motyorászom megszégyenülten.
- Nem várnál meg a fõtéren? Felveszlek ott.
- Nem, tényleg nem kell köszi. Szia. – Már le is raktam, és sóhajtva döntöm a fejem az ablaknak. Takemoto Yachi… totál idióta vagy!

***

- Tényleg jól vagyok! – hárítom el Joot mosolyogva, mikor már vagy ötödszörre kérdezi, hogy biztos minden rendben van-e. Nem részleteztem neki a tegnapot, a ma reggelt pedig meg se említettem, de láttam a szemében, mikor beléfutottam érkeztemkor kissé ramaty állapotban és egyedül, hogy tudja, Donghoz van köze szétzuhantságomnak.
- Akkor menj, és moss arcot legalább, mert úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, és azzá is vált! Sápadt vagy – sóhajtja, a mosdó felé terelgetve. Engedelmesen slattyogok el vízbe ölni magam, és a hidegtõl tényleg vissza is kapom a színem.

Mire újra a próbaterembe érek, már Dong is megjött, a hangulat pedig ugyan olyan gyászos Cheanék felé, mint öt perccel ezelõtt.
- Le kellett fürödnöm, hosszú volt az éjszaka – hallom meg Dong válaszát, gondolom a késésére vonatkozó megjegyzésekre, bár szerintem Joon kívül, senki se volt itt idõben.
Kerülöm Dong tekintetét, hiába határoztam el, hogy úgy fogok viselkedni, mint mindig. Megpróbálok elslisszolni mellette, de megakadályozza a tervem, és a kezembe nyom egy táskát. Jé, ez az én táskám. Amit otthon hagytam…  – Muterod küldi.

- Jé! El is felejtettem…. – jegyzem meg zavartan. – Voltál nálunk?
- Mert szerinted ezt a mikulástól kaptam? – Oké, elismerem, hülye kérdés volt…
- Ne-nem, vagyis. Köszi – egyre inkább elhagy a nuku határozottság is, de szerencsére Nae magához ragadja a szót, megmentve a kínos helyzettõl.
- Jó térjünk a tárgyra. Egész héten programok lesznek, a ház be lesz kamerázva, kivéve a fürdõszoba, semmi mást nem fognak kihagyni a stábosok.
- Várj, mi van? – hördül fel Dong, mintha most hallana errõl elõször.
- Te is a füleden ülsz mi? Bentlakásos hét, hét részes debütáló sorozat felkészüléssel, magánéleti felvétellel, rémlik már?
- Ne basszd! Most? – Nae az orrnyergét masszírozza önnyugtatásként is, és engem kivéve, mindenki ufókét bámul Dongra. – Most mi van? Elfelejtettem jó?

- Még jó, hogy te vagy a Leader. – jegyzi meg Chean, de mielõtt vita törhetne ki, Nae elejét veszi.
- Szóval – folytatja fennhangon. – Vámpírhét, halloween, és a hétvégén az elsõ fellépés. Teljes felkészültséget kérnék, normál viselkedést, mindent lehet, de csak csínjával. A terv a következõ ma mindenkit külön választunk és szobákra osztunk, vércsoport szerint. A csapatok a következõk. A vércsoportosunk; Joo és Chean, B vércsoport; Nobu és jómagam.
- Te is bent alszol?
- Nem, majd egyedül hagylak benneteket. Még a végén magatokra gyújtjátok a lakást. Már csak az kéne. – Ebben van mondjuk valami, de nem értem mi van pontosan köztük, úgy marják egymást, mint az ovisok. Mint általában.

- És a nullások; Dong és Yachi. – Erre már felkapom a fejem, és elnyílt szájjal bámulok Naera, biztos jól hallottam-e. De valószínûleg igen, mert ahogy óvatosan oldalra nézek, Dong eégedett mosolyával találom szembe magam. Gyorsan elkapom a pillantásom, és igyekszem visszafogni a menekülési kényszerem.

Végül is, nem tudom mitõl tartok… Neki a tegnap semmi volt, a ma reggeli meg kínos dolog ugyan, de nem az én dolgom, hogy kivel és mit csinál. Egyáltalán semmi közöm hozzá! Nem..?
De akkor miért zavar mégis? Tudom, hogy Nae iránt érdeklõdtem, de megbékéltem a ténnyel, hogy csak távolról tehetem, mert ott volt neki Nobu. De õ már nincs… és ilyen gyorsan tovább lépett volna?
- Yachi… Föld hívja Yachit! – lengeti meg Joo az orrom elõtt a kezét, mire kis híján hátraesem ijedtemben.
- Mi? Hol? Tessék? – nyekkenem sebtében, és kissé zavartan pirulva túrok a hajamba, mikor a többiek tekintetével találom szembe magam. Bár legalább láthatom, ahogy viselkedésemet látva, némi szórakozott fény csillan kissé komor tekintetükben.

- Azt kérdeztük, hogy mi a helyzet a ruhákkal? – ismétli meg a kérdést Chean, mire egy pillanat alatt térek vissza álomvilágból, és lelkesen a falhoz támasztott mappámhoz és szatyorhoz ugrom.
- Nagyon sok tervet rajzoltam tegnap, gondoltam mindenki kiválaszthatja, mi tetszik neki a legjobban. Ugyan olyan hangulatot áraszt mindegyik, és amúgy is sokkal jobb, ha a személyiségünkhöz választunk, szóval egyformát gondolom nem nagyon kell csinálnom. Van egy prototípus – kapom elõ a szatyorból a fekete-narancs színekben pompázó mintadarabot.
Ezen meg tudom mutatni az alapmotívumokat, és ha a rajzaimat is mellé nézik, ki tudják választani, hogy milyet akarnak, én pedig a héten össze is dobom õket.

- Szép munka! – bólint Nae, miután végignézte a terveket, majd átadja õket a többieknek, akik körülállva, válogatni kezdenek. – A szükséges anyagokról csinálj majd listát, és szerintem nem árt, ha megint méretet veszel mindenkirõl.
- Jaja, hátha megártott egyeseknek a sok édesség – vigyorodik el Dong, mire a többiek is felnevetnek, csak én és Nobu pillantunk rájuk durcásan. A hangulat viszont kissé oldódott legalább, és már nem fogja menekülõre a feltûnõ stáb se a dolgot.
Én viszont rögtön feszengeni kezdek kicsit, mikor elkezdik magyarázni, hogy fognak zajlani a felvételek, és mire is kell pontosan figyelnünk.
Még sose vettem részt ilyen bekamerázáson, és el nem tudom képzelni, hogy fogom kibírni a gondolatot, hogy bármi ökörséget csinálok, látja az egész világ. Ráadásul Donggal kerültem egy szobába, és ez a tény kissé kínosan érint, ahogy eszembe jut.

- Mindjárt indul a felvétel, ne aludj – bök meg hirtelen gondolataim alanya, mire nyekkenve ugrom egyet. Elvigyorodik, én pedig elvörösödve kapom fel a cuccaim, hogy bemeneküljek velük a számunkra kijelölt szobába.
Volt már a szobatársam, mikor bent kellett aludnunk ilyen-olyan dolgok miatt, de olyankor még nem volt tele a fejem hülye gondolatokkal. Most is gyorsan ki kell ráznom õket belõle, mert a kamerák elõtt természetesen kell viselkednem.
- Izgulsz, mi? – lép be õ is. Ez elkerülhetetlen, egy szobában fogunk lakni… És természetesen izgulok, bár magam se tudom, miért a legjobban. – Nae azt üzeni, hogy elindult a felvétel.

Elkerekedik a szemem, ezt azért mondhatta volna rögtön!
- O-ké – préselem ki magamból, majd a fejemet megrázva, igyekszem visszamászni saját személyiségembe. Kidobálom a szekrénybe a táska tartalmát, ágyamra az egyik elhozott plüssöm, az asztalra pedig a rajzeszközeim, és büszkén végigtekintek berendezkedésemen.
Dong a gitárjával babrál, és kottákat pakolgat, sokkal hamarabb végzett a ruháival, mint én. Neki persze nincs plüsse… mindegy, nem érdekel különösebben, hogy ez égõ e az én koromban, vagy sem. Nae azt mondta, adjuk önmagunk.
- Mikor veszed le a méreteim? – vigyorog hirtelen rám Dong. Semmi rosszra nem gondolva vonom meg a vállam, majd töprengve nézek bele az elõzõ méréseim eredményeit tartalmazó jegyzetfüzetembe.

- Talán Naenak igaza van, hogy nem árt pontosítani a dolgokat, de igazából nálad szerintem felesleges. Mindegy, azért majd leveszem mindenkiét, mikor végeztek õk is a kipakolással – felelem, végigdõlve az ágyon.
- Yachi… - szólal meg hirtelen, egészen más hangon, ami arra ösztönöz, hogy zavartan felé forduljak. Idõközben megállt az ágyam mellett, és úgy néz le rám, én pedig a hátamon fekve, fel rá. – Mi lenne, ha tisztáznánk a dolgokat?
- Mi? – kerekednek el a szemeim, és úgy ülök fel, mint akibe darázs csípett. – Nem! Amíg ez le nem zárul, tutit nem! – intek körbe a szobába, a kamerákra utalva. – Amúgy is – halkulok el, és feltápászkodva az ágyról, felkapom a rajzcuccaim, hogy mehessek ki a társalgóba, meghallgatni a ruhaválasztásokat -, nincs hozzá túl sok közöm, nem igaz? Azt csinálsz, amit akarsz! 

- Hazaviszlek. – Kijelentés volt, és már fogja is meg a csuklóm, hogy induljon az autó felé. Én viszont nem használhatom ki mindig.
- Áh, nem kell Chu Dong! Most nem sietek haza, fogok egy taxit – ellenkezek, és befékezek a lábammal. Meg akár busszal is mehetek, akármennyivel is több idõ. Õ azonban máshogy gondolja, és húzni kezd maga után.

- Ne nevettess, mibõl fizetnéd ki?
- Van pénzem jó?! – csattanok fel duzzogva, nem szeretem, mikor lenéz. Viszont õ meg nem az a fajta, aki feladja, így végül sóhajtva engedek én, és követem. – Sokkal tartozok már így is…
- Ahogy mondod. – vigyorog hátra a válla felett, majd betessékel a kocsiba, bepattan õ is, és már tapos a gázra rögtön.

~*~

- Be se hívsz? – vigyorog rám, mikor megálltunk, én pedig szállnék ki. A kérdés még oké, bár a ruhákkal kéne foglalkoznom, de mikor kezét a combomra simítja, döbbenten rezzenek össze. Mit… csinál?
- So… sok dolgom van ma. Most nem nagyon érek rá, meg kell terveznem a ruhákat és…  - Nem hagyja, hogy befejezzem, hirtelen magához ránt, és a számra tapad. Teljesen ledermedek riadtamban, és fogalmam sincs, mire véljem a dolgot. Képtelen vagyok bármit is tenni követelõzõ csókja ellen, míg combomon nyugvó keze meg nem moccan. Ahogy azonban feljebb csúsztatja a lábamon, magamhoz térve nyomom el kezeimmel az arcát magamtól

Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet csinálni! Dühös vagyok, riadt, és teljesen tanácstalan, szórakozott vigyorgása pedig még inkább kiborít. Csak szórakozik velem, ez már egészen biztos!
- E… ezt ne csináld többet… - préselem ki magamból, de nem igen szeppen meg tõlem.
- Tudtad, hogy nagyon szép vagy amikor mérges vagy? – engedi el a füle mellett tiltásom, és egyik kezével az arcom felé nyúl. Ettõl viszont ismét megszeppenek, és bátortalanul ugyan, de elütöm magamtól a kezét. Erre már õ is elkomorodik.

- Soha többet… soha többet ne csókolj meg! – kiáltok rá, és a minél nagyobb hangerõvel igyekszem leplezni zavarom, és riadalmam. – Én nem akarok tõled semmit, Dong! – kapcsolom ki az övem sebtében, és már kint is vagyok a kocsiból, bevágva magam mögött az ajtót. – És holnap ne gyere értem, sõt, soha többet! – azzal bevágtatok a házba, fel egyenesen a szobámba.

Lecsúszom az ajtó tövébe, és a számra tapasztott kezekkel igyekszem csitítani hevesen kalapáló szívemet. Miért… Miért csókolt meg? Az egyik legjobb barátom, és habár nem most csókolóztam elõször, tõle ne vártam volna ilyet.
Mármint… talán kellett volna…? Sokszor viselkedett furán, de azt hittem, azok csak baráti ugratások. Ugyan, biztos azok voltak! Talán ez is, és én reagáltam túl.

Kihalászom a mobilom a táskámból, és kikeresem Dong számát, mikor azonban megnyomnám a hívás gombot, elbizonytalanodom. Mégis csak õ tette amit, tehát nem nekem kell bocsánatot kérni! Viszont én meg elég csúnya dolgokat mondtam, úgyhogy én is hibás vagyok.
Tanácstalanul támasztom az államat a térdemre, és végül más ötletem nem lévén, Chean-soot hívom fel. Nem csöng ki sokáig, gyorsan felkapja a telefont.

- Szió, Yachi. Miújság? Dolgozol a ruhákon? – Tényleg… a ruhák…
- Cheaaaan – hisztizem neki elnyújtva, mire rögtön hangszínt vált, és megkomolyodva figyel rám.
- Mi a baj? – kérdezi halkan, de én hezitálok kissé, elmondjam-e neki az egészet. Végül felsóhajtva elõadom a történteket, õ pedig szinte beleszólás nélkül hallgat végig.
- Ugye, hogy ezzel túl messzire ment?!  - fejezem be lendületesen, mintha magamat is meg akarnám gyõzni. – Ilyenekkel nem ér viccelõdni!
- Yachi… biztos vagy te benne, hogy viccnek szánta? – érdeklõdik szelíden, szinte érezni a hangján, hogy halványan mosolyog.

Döbbenten kerekednek el a szemeim, mikor belegondolok abba amit mondott. Nem poénból? Az képtelenség, Dong… Dong a barátom!
- Mindenesetre, próbáld meg tisztázni vele holnap a studióban – folytatja Chean, kizökkentve bambulásomból. Úgy tûnik nem szándékozik meggyõzni a saját ötletének helyességérõl, de már így is sikerült elültetnie a bogarat a fülembe.
Nem is nagyon tudok koncentrálni, mikor a továbbiakban a teendõinkrõl kezd beszélni, pedig valószínûleg az lehetett a célja, hogy terelje a gondolataim.

- Yachi… YACHI! – emeli meg kissé a hangját, mikor már ki tudja hányadszorra szólít.
- Mi? Hogy? Jelen! – ejtem ki majdnem a kezembõl a mobilt, kiérdemelve tõle egy sóhajt.
- Csengettek, úgyhogy megyek, te pedig dolgozz a ruhákon, és ne agyalj túl sokat, majd holnap tisztázzátok! Szia! – köszön el, majd miután én is elrebegtem egy bye-t, bontja a vonalat.

Megpróbálok a tanácsa szerint eljárni, és nekiállok ruhákat tervezni. Ez valóban leköt egy kis idõre, de mikor végzek, és zuhanyzás után bedõlök az ágyba, megint elöntik a történtek a fejem.

***

Végül csak elnyomott az álom hosszas forgolódás után, de tõlem szokatlanul korán kelek. Rekord sebességgel készülök el, majd tanácstalanul lógatom a lábam a konyhaasztalnál.
Azt mondtam neki, hogy ne jöjjön értem soha többet, így valószínûleg nem fog. Megérdemli! Mármint az egész az õ hibája, ugye?

Errõl próbálom magam meggyõzni, míg tétlenül ücsörgöm, de a szívem mélyén remélem, hogy a következõ pillanatban bekopog, mintha mi sem történt volna.
Ez nem történik meg, így végül duzzogva kapom fel a cuccom, a ruhaterveket tartalmazó rajzmappám, és a már megvarrt prototípust, és jól megpakolva, eltömegközlekedem hozzá.

Ez eléggé hirtelen felindulás volt, így az ajtó elõtt jó darabig hezitálok, de végül összeszedve magam, nekidõlök a csengõnek. Bentrõl motoszkálás, és fojtott káromkodás hangzik fel, majd egy cseppet se friss és üde Dong tárja ki az ajtót. Nincs rajta felsõ, a haja még teljesen kócos, úgy tûnik most kelt fel. Nagyot néz, mikor engem pillant meg, és gyorsan kintebb lép kissé, hogy behúzhassa maga mögött az ajtót.
- Yachi? Te meg mit keresel itt? – morogja a hajába túrva. Zavartan fordítom el róla a tekintetem, és a padlót fixírozva keresem a hangom. Máskor olyan könnyedén megtalálom, most meg fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nem kérhetek egyszerûen bocsánatot, végül is nem tettem semmi rosszat. Ha viszont õ sem teszi meg, egy helyben toporgunk.

- Én… Vagyis te… meg tegnap, szóval Chean azt mondta… majd ma… De tudod mit? Mindegy, mármint visszavonom amit mondtam. Nem azért, hogy értem gyere, majd megyek Jooval, de ezeket még… - Sebesen kotorni kezdek a táskámban, mappával és szatyorral a hónom alatt, hogy az összefüggéstelen zagyválást lezárva, odaadjam neki a gumicukrokat, amikkel lógok.
Csakhogy bent megint zaj támad, Dong pedig felkapja a fejét, és egy gyors pillanat elhadarása után, visszalép a lakásba, becsukva az orrom elõtt az ajtót.

Nagy szemekkel pislogok a falapra, majd a kezemben tartott zacskók felé fordulok. Nem célom hallgatózni, de próbáljanak bármilyen fojtott hangon vitázni, fültanúja leszek a következõ párbeszédnek.
- Nem mehetsz még ki, Yachi van itt!
- Ha nem indulok most, nem csak kicsit fogok késni!
- Bazzmeg!
- Én se akarom, hogy ez az éjszaka kitudódjon, csinálj valamit vele!

Összeszorul a torkom, és a cukrokat az ajtó elé ejtve, sarkon fordulok. Kirohanok az épületbõl, és felpattanok az elsõ buszra, amit találok, majd lerogyok egy üres helyre a cuccaimmal.
Minden kétséget kizáróan, Nae hangját hallottam, és lehetek bármilyen naiv, nem sok normális okot tudok találni rá, miért volt Dongnál, aki még mindig félmeztelenül kóválygott. Ráadásul titokban akarják tartani, szóval nem éppen üzleti megbeszélés volt…
Nem tudom, hogy azért fáj e jobban, mert érdekel Nae, vagy mert ezek szerint, Dong tényleg csak szórakozott velem tegnap.

„Jó reggelt Manócska!♥ Remélem, ma benézel és végrelátlak! Ez a három nap már sok volt nélküled, jó lenne egy kis idõt együtt tölteni valamikor, ha lesz rám idõd. Vigyázz magadra! Szeretlek!”

 ... és küldés.
Mert hiányzik. Mostanában õ is nagyon elfoglalt, nekem is sok a dolgom, és eléggé összeegyeztethetetlen, hogy találkozzunk, de este is.... tudom. A sírás nem old meg semmit, de jól esett feküdni az ágyikómban, szorítani a plüsscicát, amit kaptam tõle, és sírdogálni.
Hiányzik...

Chean-channal ülünk, és elemezgetjük a táncot. Igazából valami még nem jó benne, de amikor felveti, hogy jobbra kellene fordulni, szinte érzem felragyogni a villanykörtécskét a buksim felett!
- Szerintem is Chean-chan, úgy könnyebb lenne váltani – jegyzem meg, és picit még helyezkedek.
- És a hajlongásnál sem kéne a lépésre figyelni, hogy milyen közel van a másik – folytatja. Igen. Chean-chan nagyon ügyes és okos, remek partner a táncban, és az egyik legjobb barátom! Mindig annyira figyel rám... mostanában jobban, mint az, akitõl ezt szeretném igazán. De ez is egy átmeneti idõszak, remélem, ezt is átvészeljük majd!
- Olyan ügyes vagy Chean-chan – ugrok a nyakába, majd felpattanok, hogy kipróbáljam az ötletet. Magamnak dúdolom a dallamot, bár rühellem a hangomat, de na. Viszpont a formáció így tényleg élhetõbb. Bár nekünk nem volt bonyis a másik sem, de a többiekre is gondolni kell, hiszen hiába táncol mindenki remekül, nekik is kell a segítség, hogy még ennél is jobb legyen!
Aztán hirtelen hallom, hogy nyílik az ajtó, de már nincs idõm megállni, és nekicsapódok valakinek.
Az illatából felismerem, pláne, mikor erõs karjai a testem köré fonódnak. Istenkém, ennyitõl kezdem felizgatni magam!
Manócska az!
- Látom gyakorolsz, ez jó – jegyzi meg, mire felpillantok. Chean-chant nézi, mostanában elég sokszor, de biztosan csak látja, hogy Chean-chan mostanában furcsa. Én is aggódom ám érte... – Sok kell még? - kérdezi tõle.
Chen-chan megadja a választ, hogy nem, mert hát nem is!
- Akkor siessetek – morogja Manócska, és a popimra csap, mire majdnem felnyögök. Ahm, Manócska, át kellene már jönnöd... – Legkésõbb holnap már el kell kezdeni, mert közeleg a határidõ – mondja, és még szól, hogy menjek át a másik szobába, ha végeztünk, aztán kimegy.
- Folyton csak a munka. Ha egy klip felvételt csinálunk, mindig ez van – huppanok le, és átölelem Chean-chan karját.
- Ha végeztünk a koreográfiával, kapsz tõlem epres pockyt mit szólsz?
- Tényleg? Van olyanod? – kérdezem lelkesedve. Mert hát nem találtam a fiúkban...  – Nem is tudtam.
- Persze, mert nem az édességes fiókomba tettem – jegyzi meg, mire mûdurcit csapok. Nem kell ám eldugni! Nem is mindig eszem meg! Tízbõl... kilencszer...
- Szóval rájöttél - motyogom.
- Persze, hogy észreveszem, ha eltûnik valami amit nem ettem. De nem baj, sokszor van, hogy úgysem eszem meg. Na de fejezzük be.

Amikor végzünk, megkapom az egész doboz édességet, így boldogan megyek át Manócskához.
Ahogy benyitok, épp telefonál, így leülök a fotelba és várok. Amikor végzett, felsóhajtva ül le mellém.
- Nem válaszoltál az sms-re - jegyzem meg. - Tudom, hogy sok dolgod van, de... _ Nobu. Megbeszéltük, hogy ne szólíts ezen az idióta becenéven, ugye? - kérdezi kicsit durván, mire leállok a rágcsálásban és lehajtom a buksimat.
- De én szeretem... aranyos... - szipogom, mert hát nem szeretem, amikor ilyen velem.
-  Jól van - sóhajt fel, és magához húz. Ahopgy kicsit elhajolok, õ közelebb hajolé s megcsókol. Azonnal leteszem a dobozt az asztalra, és már pattanok is az ölébe, hogy így öleljem és csókoljam! Anniyra rég éreztem már, hogy hiányzik... pedig nem vagyok ilyen. Néha elég csak összebújni, de mostanában csak az volt és majdnem másfél hete, hogy úgy nem voltunk együtt. És hát... két év alatt megszoktam és kezd hiányozni.
- Este átmegyek - szuszogja kifulladva.
- Megígéred? - kérdezem mosolyogva és végigsimítok az arcán.
- Meg - bólint, majd megint megszólal a telefon, így felsóhajtva enged el, mire összeszedem magam és elindulok kifelé.

* * *

- Lassabbanh - nyögök fel, ahogy türelmetlenül belém mélyeszti egyik ujját.
- Sajnálom, nem megy ennél lassabban, szét fogok robbanni - motyogja, és tovább csinálja. Beletörõdve sóhajtok fel, és hagyom: tegye.
Amikor végez, felém támaszkodik, mire automatikusan tartom még nagyobb terpeszbe a lábaimat és várok, hogy elmerüljön bennem. Kicsi síkosító, és már érzem is.
Nagyot nyögök, és azonnal átkarolom, élvezve, ahogy az illata az orromba kúszik, ahogy ajkaival a nyakam csókolja.
bárcsak ilyen lenne az évforduló estéje is...
De biztosan ilyen lesz! Még szebb! Remek dolgokat terveztem!

A tánc remekül megy, a többiek nagyon ügyesek! Bár az este után kicsit kellemetlen mozognom, de ennyi kell, hiszen így tudom csak összeegyeztetni a melót és Manócskát.
- És a végén lassan egy szív alakot formáljunk meg a kezeinkkel – mutatom nekik, mire lelkesedve bólintanak. Igen, szeretik õk is az ilyesmit, és a lányoknak is fontosak ezek a kis mozdulatok. Azt is szokták szeretni, mikor picit közelebb táncolunk egymáshoz, bár az ilyen jellegû izgatásokban mindig Chu Dong a legjobb. Én ha akarnék, sem tudnék a színpadon olyan szexi lenni, mint õ. De hát mindenkinek megvan a maga egyénisége, és ez így van jól.
- Nincs kedvetek beülni valahova? Már vagy egy hete nem is ettünk együtt – hallom meg Chu Dong hangját, mire Yachi azonnal épp annyira lelkesen ugrik fel, mint én.
- De ugye cukrászdába megyünk?! – kérdezi, mire én támogatva bólogatok, pláne, mikor rá is kérdez.
- Persze! – nevetek fel. – Szólok Naenek is! – mondom, és kiszaladok.

- Manócska, megyünk cukiba - nyitok be, miután kopogásomat jóváhagyva beenged. - Gyere velünk.
- Nem mintha nem lenne dolgom - sóhajt fel.
- Este ugye...
- Átmegyek, persze - mosolyog rám, és felállva összeszedi a cuccait, én meg ragyogok! Szóval nem felejtette el!

A cukiban Yachival azonnal kiszúrjuk a nekünk tetszõ dolgokat. Ahh, akármennyit meg tudnék enni ezekbõl az édes-krémes sütikékbõl! Imádom õket! Talán vissza kellene sompolyognom, és tényleg innen hozni a torát, így mikor fizetek, leinformálom a kasszás nénit kihasználva, hogy a többiek épp nincsenek mellettem, mire õ mosolyogva bólint: mehetek, lesz torta még késõbb.
- Legközelebb nem érdekel, milyen szépen néztek, valami olyan kajáldába megyünk, ahol hegyekben áll a hús! – morogja Chu Dong.
- Vagy legalábbis van normális kaja… - ad neki igazat Joo.
- Hát, ha nagyon muszáj… - szomorodom el. Nekik is kedvezni kell, és mindig az van, amit mi Yachival akarunk, de na...
- Ne aggódj, süti mindenhol van – szólal meg Chean-chan, és átadja az eprecskét a sütijérõl., mire hálásan mosolygok rá és az asztal alatt megszorítom a kezét. Annyira jó barátom!
De közben Manócskának telefonja jön, és el kell rohannia. Én persze nem örülök, és elszomorodva kapom elõ a telefonomat, pár perccel a távozása után.

„Este ugye akkor várhatlak? Akármikor jöhetsz....”
Elküldés, és pár pillanat múlva érkezik is a válasz.

„Megígértem, nem? :)”
Nem válaszolok, csak elpirulva-mosolyogva ejtem vissza a táskába a telefont.
- Tényleg, ti nem most vagytok vaklahogy évesek? - kérdezi Joo.
- De, épp ma vagyunk a másodikban - mondom elmosolyogva és elpirulva.
- Az nagyon jó - lelkesedik fel Yachi is, mire mosolyogva bólintok. - Ünnepeltek ma?
- Igen, készítek neki vacsorát, már megvettem az ajándékát is, egy szép tollat, de neki ne szóljatok - nevetem el magam.
Chean-chan feltûnõen elszomorodik, így odahajolok és nyomok egy puszit az arcára.
- Neked is csinálok majd vacsit, jó? - kérdezem suttogva hogy csak õ hallja, de mosolyogva, mire bólint.
- De nem kell fárasztani magad - teszi még hozzá.
- Nem fáradtság, neked nem - suttogom vissza, majd kacsintok és a továbbiakban a sütikémre koncentrálok.

* * *

Az utolsó simításokat végzem. Manócska az elõbb hívott, hogy fél óra és itt van, szóval elkezdtem teríteni, a husi is kész, a köretet is elkészítettem. Még összepakolom az asztalt: virágcsokor, gyertyák, minden, ami szép.
A tollra is vetek egy pillantást.
Ezüst, belegravíroztattam, hogy „Szeretlek, Manócska!”
Biztosan örülni fog neki. Netbookot akartam, de rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet, sok idõ lenne neki átmentegetni a dolgait és az övé is az egyik legújabb modell.   

Fordul a kulcs a zárban, és belép Manócska. Gondolkodás nélkül vetem magam a nyakába és csókolni kezdem, ahogy letette a táskát! Biztosan abban van a meglepim! Alig várom! De ahogy belebonyolódunk a csókba, már csak azt érzékelem, hogy a nappali dohányzóasztalára fektet.
- Kívánlak - suttogja, mire bólintok. Akkor majd utána vacsizunk!
...és csodálatos! Szeretkezünk... simogat, csókol, tudom: azért teszi, mert tudja. ünnepnap van. Imádnom, amikor ilyen, kicsit érzékenyebb, mintha megpróbálna közelebb engedni.
- Szeretlekh... - nyöszörgöm, mikor már közel járok a végéhez. Morog, a nyakam csókolja és gyorsít a tempón, mire a vállaiba marok. Imádom, amikor kicsit vadabb, de tudom: sosem bántana!

Amikor  már felöltözve ülünk az asztalnál, csillogó szemekkel szedek neki.
- Mit ünnepelünk? - Megáll a kezemben a szedõkanál, és kényszeredett mosollyal nézek rá.
- Ne viccelõdj ezzel - kuncogok fel, de nem õszintén. Ugye...
- Nem viccelek, mit ünneplünk?
Kiesik a kezembõl a kanál, és sírásra álló arccal nézek rá.
- Manócska...
- Ne hívj már így! - morog rám, mire felsírok, ledobok mindent, a fiókból elõkapom a tollat és hozzá vágom.
- Boldog második évfordulót! - zokogom, mire megszeppen, és elkezd a telefonjában nézelõdni.
- Nem, nem is írtam be... - Ez csak így még rosszabb, hangosabban sírok fel és nem is várva választ felkapom a táskám és a kocsim kulcsát, majd kirohanok. Az utcán parkolok én is, így mire kiér, már csak annyit látok, hogy mellém ugrik, de nem állok, meg, sírva hajtok tovább.


Mintha automatikus lenne, úgy hajtok Chean-chan háza elé. Elkezd esni az esõ, így ahogy állok a fedetlen bejárat elõtt, és várom, hogy ajtót nyisson, bõrig ázok. Ahogy a csengõre reagálva végül kinyitja, sírva borulok a nyakába, lábaimat a dereka köré fonva hajolok a nyakába és hangosan zokogok. Megszeppen kissé, de nem kérdez, a fenekem alá nyúlva visz a nappalijába, ott leültet és eltûnik egy pillanatra, majd egy törülközõvel jön vissza.
- Mi történt? - kérdezi halkan.
- Nem is emlékezett rá - szipogom. - Én... én készültem..é s... és õ elfelejtette! - Ahogy kimondom, megint hangosabban kezdek sírni. - És... azt... azt mondta, hogy a telefonjába nem írta bele, így biztosan nem ma van - kiabálom, és átölelem megint. - Itt szeretnék.... maradni éjszakára... - sírom halkabban. - Ugye... ugye itt maradhatok Chean-chan? Nem akarok hazamenni - suttogom, és még erõsebben ölelem.
Ha õ nem lenne nekem... ki tudja, most hova mentem volna!
 

Morogva lóbálom meg a bûnös mûanyagot a levegõben amint egyik kezem szabaddá válik, ám még mielõtt a helyére rakhatnám, kopognak a szobám ajtaján. Annyi idõm van, mielõtt Chu Dong berobban, hogy kilépjek a szobámba, megtöröljem a számat, és visszadugjam bele a fogkefét. Eh… le kellett volna tennem a mosdóban! Már mindegy, de ezek szerint, anya még itthon van, és beengedte. Hjaj… ideje lenne elköltöznöm itthonról, habár tény, hogy anyámék nem igazán szólnak bele így se az életembe.
- Késésben vagyok? – érdeklõdök teli szájjal, a fürdõ felé lépve, õ pedig elõször végigfuttatja rajtam a tekintetét, majd elvigyorodik.
- Nem újdonság – jegyzi meg, majd levágódik az ágyamra, miután megbizonyosodott róla, hogy pitonom ezúttal nem ott, hanem a terráriumában tartózkodik. – De flangálj csak elõttem tovább kisgatyában, és nem is megyünk sehová!
- Miért? – pislogok vissza rá értetlenül, majd lerakom a fogkefét és megmosom az arcom, mielõtt visszatérve a szobába, nekiállok gatyáért kutatni a kissé káosz közeli állapotban leledzõ szekrényemben.
- Nem is tudom… - hümmögi, mögém lépve, ám a következõ pillanatban én már a szoba másik végében kapom fel diadalittasan a keresett ruhadarabot. Mintha kissé morcos lenne, mikor ismét figyelemre méltatom, de fogalmam sincs, miért. Felhúzom a nadrágot, a zoknikat, és egy pár kiegészítõt, majd elégedetten vágom csípõre a kezeim.
- Kész vagyok, mehetünk! – jelentem ki, és meg se várva a reakciót, felkapom a táskám, és leviharzok az emeletrõl. – Anya, elmentünk, majd egyszer csak jövök! – kiabálok anyumnak, majd bevárva Chu Dongot, zárom mögöttünk az ajtót.
Jókedvûen, hálás mosollyal pattanok be a kocsijába, és fészkelem el magam kényelmesen az anyósülésen. Örülök, hogy néha értem jön, különben elég nagy gyakorisággal késnék, ugyanis hiába a pörgésem, valahogy mindig elrohan az idõ, és azon kapom magam, hogy megint nem indultam elég korán. Viszont az átlagsebességgel, amivel Chu Dong vezet… nem kell félnem a késéstõl!

Most is elég hamar a stúdiólakásnál vagyunk, és már ugranék ki a kocsiból, mikor elkapva a csuklómat, visszahúz. Egészen közel kerül az arca, ahogy áthajolva hozzám, élvetegen elvigyorodik.
- És a fuvardíj hol marad? – kérdezi halkan, egészen olyan hangon, hogy attól akaratlanul is zavarba jövök, és ide-oda kezdem kapdosni a tekintetem. Ezt nem elõször játsszuk el, és annak ellenére, hogy tudom csak szórakozik, mégis fura.
- Ömm… a gumicukor? Az… azt majd adom, ezúttal tényleg, ígérem nem eszem meg megint! – hadarom, ám ezúttal sem úszom meg olyan könnyen. Kiszélesedik a vigyora, és közelebb húzva magához, szinte már a számra suttog.
- Most, hogy mondod, a legutóbbi fizetségem tényleg elmaradt…  Akkor ezúttal másképp hajtom be – jelenti ki, de mielõtt megtudhatnám hogyan képzeli, szabad kezemmel sikerül kinyitnom az ajtót, õ pedig annak érdekében, hogy ne landoljak a járdán a hátraaraszolástól elenged. Így sikerül szabályosan kiszállnom a kocsiból, majd zavart mosollyal fordulok Chu Dong felé.
- Ígérem, dupla adag! – szólalok meg, látva, hogy megint morcul kicsit, mikor riasztja maga mögött az autót, ahogy õ is kiszállt. Mondana valamit, de ekkor megpillantom Joot, belépni az épületbe, és már rohanok is üdvözölni.

Nem mondanám, hogy olyan hûûû de jó vagyok a táncból… Elpattogok én lelkesen, és általában Nobu és Chean-soo is meg van elégedve a teljesítményemmel, de így, hogy Nae figyel minket, az álmodozásom közepette kis híján lefejelem a padlót.
Chean még épp idõben kap el, és állít vissza egyenesbe. Hálásan mosolygok fel rá, majd szemem sarkából menedzserünkre pillantok, ám õ éppen az engem kisegítõ srácot méltatja figyelemmel.
Nem is tudom, csalódott vagyok e vagy sem, hisz mit várhatnék? Egyébként is Nobuval jár! Én meg csak… én meg csak távolról figyelem, de azt nagy odaadással!
Bár… miért figyeli Cheant?

- És a végén lassan egy szív alakot formáljunk meg a kezeinkkel – zökkent ki Nobu hangja merengésembõl, és még épp idõben kapom rá a tekintetem, hogy lássam mit kell majd csinálni. Háh, ez tök menõ!
El is vagyok a próbálgatásával, mikor éppen állunk valamiért a próba közben, de szerencsére sok gond nincs, könnyen együtt tudunk dolgozni, így némi ismétlés után, már elégedetten hagyjuk abba. Persze nem tökéletes, de felvételre kész!
Nae is hasonlóképpen gondolja, mert kijelenti, hogy holnap utánra összehívja a stábot, addig szabadok vagyunk. Ahogy távozik, egy emberként huppanunk le a terem különbözõ pontjaiban a földre. Alaposan megtárgyaljuk a klippet és a lehetséges fogadtatását, és kissé el is hülyüljük. Az ilyet mindig nagyon szeretem, nem véletlenül érzem jól magam a többiekkel. Tényleg jó barátok vagyunk, még ha nem is ismerjük mind egymást kiskorunktól.
Ez már nem igazán számít, mikor a napok nagy részében össze vagyunk zárva. Nem is lepõdök meg annyira, mikor Chean a csuklómat elkapva marasztal, ahogy a többiek példáját követve, kezdeném összekapni magam.