Karakter: Asherah Megjegyzés: (Hercegemnek - Oosakinana-senpainak)
Micsoda unalmas nap…
A pokolban senyvedő lelkek fájdalmas sikolyai sem hangzanak már annyira csodálatosan, mint régen… felvágyom a halandók világába… de már rettentő rég nem idézett meg senki…
Talán évtizedek, sőt, lehet, hogy már évszázadok teltek el azóta…
De talán… Lucifer mennyire lenne dühös, ha felszöknék?
Legutóbb is alapos büntetést kaptam tőle, de képtelen vagyok itt maradni tovább…
És ekkor, mintegy varázsütésre megérzem, ahogy mágiám odafent működésbe lép. Ezek szerint egy halandó szerződést akar kötni velem… végre…
Széles, elégedett mosoly ül ki az arcomra, majd engedem, hogy az erő magával ragadjon, és el teleportáljon a megadott helyre.
Egy koszos sikátor, sárgás lámpafényben… előttem egy rémült kisfiú…
Jobb nem is lehetne… bár nem az esetem, egy kis játszadozásra tökéletes lesz…
- Gyermekem… te szólítottál?- kérdem negédes hangon, miközben közelebb lépek. Megbűvölten bámul, még ajkai is elnyílnak, mikor végigsimítok az arcán…
- Én… én…- nyögi tanácstalanul felkacagok.
- Mondd csak bátran, kedves, mit kívánsz? Mondd, és én teljesítem… mindent megadok neked…- suttogom a fülébe kéjesen, majd csókot hintek az arcára.
Végre megjön az önbizalma.
- Bosszút akarok állni! Adj nekem erőt, hogy legyőzhessem az ellenségeimet!- követeli magabiztosan. Felkacagok.
- Milyen gyarló célok… milyen kicsinyes tervek… én sokkal többet adhatok neked holmi bosszúnál, gyermekem… betekintést a jövőbe… kulcsot a tudáshoz… hatalmat… tényleg csak a bosszúra vágynál? Képes lennél erre eltékozolni a lelked?- vonom fel a szemöldököm. Úgy tűnik, megrendítették a szavaim, ezért gondolkodóba esik.
- Azt mondod… többet is kaphatnék?- kérdi bizonytalanul. Na látod, rátapintottál a lényegre.
- Bizony… csak egy szavadba kerül, és én akár az alvilág egyik hatalmas urává tehetlek…- suttogom. – És csak a lelkedet kérem cserébe…
- A lelkemet?
- Pontosan… tiéd lehet minden, hatalom, pénz, akár szerelem is… cserébe viszont egy nap majd elveszem a lelkedet…
- Mikor?
- Majd ha eljön pillanat, úgyis megtudod…
- Rendben van. Áll az alku.
Széles vigyor terül el az arcomon.
- Állok a rendelkezésedre, ifjú gazdám…
***
- Üdv újra, Grubitsch.- susogom halkan, miközben testem a felcsapó lángcsóvákból ismét előtűnik.
- Asherah…
Az évek hamar elrepültek, az ártatlan kisfiúból pedig férfi serdült… erőm által pedig hatalmas, pénzt és sikert kapott…
Most bölcs tekintettel, sóhajtva kulcsolja össze ujjait az arca előtt.
- Már vártalak.- mondja halkan, én pedig felkuncogok.
- Akkor tudod, miért vagyok itt. A lelkedért jöttem, Grubitsch. Az idő lejárt…- mondom halkan, majd közelebb sétálok áldozatomhoz. Végigsimítok az arcán, ő pedig lehunyja a szemeit.
- Tudod kedvesem, rengeteg mindent köszönhetek neked… de ha újra gyerek lennék, visszaküldtelek volna a pokolba.- mondja halkan, én pedig jókedvűen felkacagok.
- Az lett volna a jó döntés…- mondom, majd óvatosan hátranyomom az ágyra. Tiltakozás nélkül elfekszik, én pedig a hasára ülök. Majd egy gyors, hirtelen mozdulattal karmaimat mellkasába mélyesztem…
Felnyög, majd felköhög némi vért.
Mindig csodálattal tölt el a halandók haláltusája. Ilyenkor annyira őszinték… csodálatos… az érzelmek tisztán láthatók a tekintetükben…
Egyszerűen kitépem a szívét. Egy hosszú pillanatig csak meghökkenten bámul rám. Úgy gondolta, felkészült a halálra. De ez hazugság. Senki nem tud felkészülni a halálra…
Élvezettel lenyalom a karomon végigcsurgó forró, édes vért, majd a halott húsdarabot a szoba végébe dobom. Végül a halott férfi arcához hajolok, ajkaimat pedig az övére tapasztom és nekilátok testéből kiszipolyozni az energiát…
Imádom ezt az érzést… mint valami doppingszer, teljesen felpezsdít, felforrósítja a testem, mintha évezredeket fiatalodnék…
Ám ekkor kicsapódik az ajtó, és egy egészen különös figura lép be a szobába.
- Hmmm. Ki vagy te szépfiú?- kérdem végigmérve, mire csak felhúzza a szemöldökét… rövid, fehér haja van és csodaszép, szürke tekintete… egész jóképű… és milyen magas… ó egek…
Ráadásul az a büszke, hideg kifejezés az arcán egészen felizgat…
Az őt körülvevő aura rögtön elárulja nekem, hogy nem egyszerű halandóval van dolgom…
De felkeltette az érdeklődésem.
Nem válaszol, csupán megfordul és már távozna is, de nem engedek elszaladni egy ilyen izgatóan kínálkozó lehetőséget. Egy kis játék az öröklétben…
Előtte termek, ezzel késztetve megállásra.
- Süket vagy? Azt kérdeztem ki vagy.- mondom újra, mélyen a szemeibe nézve…
Milyen különös férfi… nem látok benne mást, csak végtelen közönyt az élet iránt…
- Mielőtt valakinek a nevét kérdezed neked kéne bemutatkoznod nem?- kérdezi borzongató hangján.
Hmm… milyen rátarti…
- Minek mutatkozzak be egy vad idegennek?- válaszolok kérdésére kérdéssel.
Valami furcsa okból az jut eszembe, hogy tökéletes démon válna belőle…
- Akkor nekem sem kell.- mondja egyszerűen, majd lerázna, de ilyen könnyen nem menekül.
Hozzá lépek, majd erotikusan végigsimítok az ágyékán…
- De azért nem kell annyira sietni…- súgom kéjesen… - Ha már itt vagy miért ne élveznénk az éjszakát?- kérdem felvont szemöldökkel, s úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, halványan elmosolyodik.
Több sem kell neki, hevesen a falnak nyom és vadul az ajkaimra tapad. Majd egyszerűen letépi rólam a ruhákat…
Annyira felizgat ez a hevesség…
A kis drága nem totojázik sokat, egyből belém hatol, majd vadul kezd el mozogni, én pedig kéjesen sikoltozva karmolászom a hátát… kíméletlenül mozog bennem, a vakolat még a hátamat is felsérti…
De sajna elég önző az én hercegem, mert miután kéjes, férfias nyögéssel belém élvez, egyszerűen felhúzza a nadrágját és távozik.
- Szia.- mondja, majd zsebre tett kezekkel elsétál, otthagyva teljesen felizgulva, kielégítetlenül…
Na megállj csak, édes, a démonok bosszúálló teremtmények…
De előbb magammal kell törődnöm…
Befejezem, amit elkezdett, majd ahogy az orgazmus szétárad bennem, hangosan felsikoltok…
Majd a földre csúszva, pihegve döntöm a fejem a falnak…
Sajna a halandók világában az erőm meg van kötve, de még így is van elég hatalmam egy kis játszadozáshoz…
Mondjuk előbb meg kellene keresni…
Felállok, majd egy csettintésre forró lángnyelvek mardossák végig testemet majd megszilárdulva dögös, bíborvörös ruhát alkotnak. Az ágyon fekvő halott kedvesemhez sétálok, majd mutatóujjamat homlokára helyezem és betekintek az elméjébe.
Még viszonylag friss a hulla, ezért az emlékei sem foszlottak még szét.
Egy csomó homályos információt találok, de a titokzatos hercegemről semmit… micsoda csalódás… de sebaj, akkor majd magam járok utána…
***
Nyílik az ajtó, majd belép rajta az én magas, fehér hajú hercegem. Meglepett kifejezés terül el az arcán.
Én pedig csábosan nyújtózkodom végig az ágyán…
- Üdv újra, én nárcisztikus lovagom…- kuncogok halkan. Beteszi maga mögött az ajtót, majd körbe pillant.
- Hogy találtál rám?- kérdi hidegen.
- Démon vagyok, kedvesem, egyenesen a pokolból… nekem nem jelent gondot megtalálni valakit…- mondom, majd csábítóan rámosolygok.
- Mit akarsz?- vonja fel a szemöldökét.
Elnevetem magam. Micsoda bőbeszédű fazon!
- Megtetszettél, édes… bár nekem kellett befejeznem a múltkor, amit félbehagytál, de attól még jó volt…- mondom halkan, majd felállva hozzá lépek. Nem tesz semmit, csak hagyja, hogy keményre simogassam az ágyékát…
- Csak szexért jöttél?- kérdi, kicsit talán lenézően. Felkacagok.
- Nem egészen…- mondom, majd profi mozdulatokkal lesimogatom róla az inget… lágy, izgató csókokat hintek mellkasára… - Te egy sikeres férfi vagy… majdnem mindened megvan… mégis, mindenki vágyik valamire… pénzre… hatalomra… elismerésre… tudásra…- sorolom egy-egy csók közben, majd felnyújtózom hozzá egy csókra. Nem tagadja meg tőlem, vadul az ajkaimra tapad, miközben a fenekembe markol. Nahát, felizgult a drága…
- Ne is próbálkozz. Én elégedett vagyok az életemmel.- mondja szigorúan. Elmosolyodom.
Megfogom a kezét majd az ágyhoz húzom, finoman lenyomom rá… majd a csípőjére ülök, és erotikusan simogatni kezdem… évszázadok tapasztalata áll mögöttem, tökéletesen tudom, hogy lehet minél jobban felizgatni egy férfit…
- Elégedett, lehet, de mégsem boldog… én azt is megadhatom neked… szerelem… vagy akár család… amit csak szeretnél…- suttogom, miközben lassan levetem a felsőmet. Vágytól izzó tekintettel mér végig…
Majd megfogom a kezét és a mellemre simítom. Felmorranva markolja meg, én pedig felsóhajtok. Hagyom, hogy levetkőztessen, ezúttal lassan… majd keze lábam közé téved. Kéjesen felnyögök, mikor egyik ujjával belém hatol…
- Nekem jó így.- ismétli meg.
Kibontom a nadrágját, majd kemény farkát kezdem simogatni.
Kényeztetjük egymást, de ezúttal én élvezek el előbb, hangos nyögéssel, hátravetett fejjel…
- Ne dönts elhamarkodottan…- súgom, majd lehajolok hozzá egy csókra, végül abbahagyom kényeztetését. – Gondolkozz… majd még kereslek…- súgom, végül mielőtt bármit is tehetne, egyszerűen eltűnök egy felcsapó lángnyelven, és ezúttal ő mard hoppon…
|