Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Vampire Knight)

<<1.oldal>> 2.

Levi-sama2009. 10. 25. 20:21:08#2243
Karakter: Kölcsön Ichiru (Vámp.Tan.Főép.)



Lenyűgöző a látvány. Haja lobog az erejétől, és ahogy szemei megvillannak mielőtt lecsap...
Félelmetes, mégis csodaszép. Mint amikor egy veszedelmes nagyragadozót figyel az ember, zsákmányszerzés közben. Természetesen nem tagadja meg önmagát, így eszik is sokat.
Zsákmányol egy kaszát. Igazi vadászfegyver, sistereg kezén a bőr amikor megfogja. Kuncogva figyelem, mihez kezd vele.
Ledarálja a népet rendesen. Amikor az utolsó is porrá válik, könnyedén leszökkenek a kőkerítés tetejéről, és egy kést veszek föl a vértől mocskos földről. Ez pont megteszi, a nyakörvet valószínűleg képes lemetszeni.
Mielőtt lenyisszanthatnám a nyakörvet, szétmálik a kezemben.
- Ne is álmodj! - Rido mély hangja keresztülhasít az éjszaka csendjén, és már mellettem is áll. - Tudom mi jár a fejedben..de felesleges. A vadászfegyverek ereje csak akkora.. mint a gazdájuké volt hajdan.. és velem a legerősebbjük sem tudott végezni.
Elhúzom a számat, de nem javítom ki. Had higgyen amit akar.
 
Kelletlenül követem a szállásunk felé.
 
- Nem is sejted ki hozhatta őket létre? - kérdezem tőle. Mert hogy nem ő és nem Kaname... más tisztavérű nincs, tudtommal.
- Ha tudnám nem itt lennék - veti oda nekem komoran. Na mi van? Csak nem frusztráltak vagyunk? Elfojtok egy vigyort.
Hatalmas hópelyhek szállingóznak, és mire a kapuhoz érünk, jeges szél kúszik a kabátom alá, lúdbőrözésre késztetve.
Odabent szép nézőközönségünk akad, de nem is csodálom. Rido talpig véres. Én csak lazán battyogok mögötte, amikor heveskedve berúgja az ajtót, és felcsörtet a lépcsőn.
Egy levél fogad minket, az ajtóra tűzve. Rido megszagolja, majd odaadja nekem. Nocsak... nem olvassa el, csak úgy odaadja nekem?
Zsebembe süllyesztem, majd később elolvasom. Szorul a nyakörvem, és felnyögve sietek Ridohoz. A fenébe is, hogy ilyen szemét kis játékokkal szórakoztatja magát... grrr...
Véres ujjaival megsimogatja az arcomat. Boa. Fintorogva nézek fel rá. Vörös szeme mint a rubint, úgy csillog, kék szeme pedig akár egy zafír. Látom jó a kedved. Bizonyára a kedvenc időtöltéseid egyike a mészárlás... Vigyorog a szemét.
- Eleget dolgoztam mára... most jöjjön egy kis szórakozás.
- Furcsa elképzeléseid vannak a... - kezdeném, de férfiasságomra simítja a kezét, és valahogy elfogy a levegőm.
- A szórakozásról? - villan fel élveteg mosolya. - Jobb híján azt hiszem kénytelen vagy egyetérteni velem... igaz...? Ichiru-cica...
Felnyögök, ahogy keze a nadrágomba csusszan és megmarkolja a megmarkolnivalót. Ahh fene essen ebbe a mocsokba.. hn... És mi az, hogy Ichiru-cica?!
Leteper a földre, sziszegve ellenkezem, sajnos hatástalanul. Ez a mohó pillantás... ahh te jó ég... Remegek a simogatásaitól. Reccsen az ingem ahogy szétrántja mellkasomat szabaddá téve. Szétkeni rajtam a vért, és mosolyogva gyönyörködik művében. Köszi szépen, de kozmetikai pakolást nem kértem.
Csuklóimat megfogva szorít le.
Ahogy ágyékát az enyémhez nyomja, valahogy elsötétül minden, és már csak kéjes nyögésemre figyelek fel, amely önkéntelenül fakad fel belőlem. Ahh de utálom, hogy ilyen hatással van rám... mmhh...
 
- Bejövök.
 
És megteszi. Az én drága bátyám benyit. A látványtól elkerekedik a szeme, majd dühös vicsorba torzul az arca. Mivel tocsogunk a vérben, bizonyára azt hiszi bántott engem Rido.
- Talán szeretnél beszállni? - kérdezi tőle ez a mocsok. Zero nem a legokosabb taktikát választja, már rá is fogja a pisztolyát és sziszeg:
- Eszedbe ne jusson...
- Dugni az öcséddel? Bevállalod helyette?
Na jó, ez a társalgás már túl mély nekem.
- Zero... - szólítom meg halkan, és figyelmeztetően rázom meg a fejem. Ne most és ne itt. Nyugi.
Veszi a lapot, és végre a tárgyra tér.
- Kaname vár titeket az ebédlőben. - Rido felém fordul. - Most!
- Jajj de türelmetlen valaki - morog, de azért lemászik rólam. Felugrok, és megigazítom véres gönceimet. Átöltözni már nincs idő, így követem őt. Zero mellém lép.
- Olvastad? - kérdezi halkan. Mindegy, hiszen Rido úgyis hallja. Megrázom a fejem.
Odalent a hosszú asztal végén egyedül ül a másik Kuran. Rido ledobja magát mellé, és vértől tocsogó lábait kényelmesen feldobja az asztalra, széles vigyorral figyelve Kaname reakcióját. Ehh mekkora egy...
Amíg ők bájcsevegnek, én a lehető legmesszebb állok meg tőlük, és intek fejemmel Zeronak. Mellém lép, és a fülébe súgok.
- Szükségem van egy vadásztőrre.
- Minek az neked? - Csak rámutatok a nyakörvemre. Biccent. Az ikerség előnye, hogy félszavakból, jelzésekből is megértjük egymást. Nagyon halkan elmesélek neki mindent a vadászatunkról.
- Gondolod, hogy létezik egy másik tisztavérű is? - húzza össze ezüstszemöldökét. Biccentek.
- Kaname mondott neked valamit? - Zero az említett felé int, közben megrázza a fejét.
- Még nem. De ha megtudok valami hasznosat, elmondom.
 
Csendben hallgatjuk őket.
 
- Rohadtul nem izgat - mordul fel Rido. - Inkább azt derítsd ki, hol rejtegetik.
- Ha ez olyan könnyű lenne, nem kérnélek téged - válaszol higgadtan Kaname.
- Nocsak-nocsak... csak nem szívességet kérsz tőlem? Nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? - vigyorodik el. - Mellesleg már jössz nekem eggyel, ha jól számolom.
Kaname arca elkomorul.
- Ez a te érdeked is.
Rido megvonja a vállát, és int egyet a kezével. Ez nekem szólt, érzem is ahogy megszorul a nyakörvem. Dühösen felszisszenve lépek mellé, és hagyom hogy az ölébe ültessen. Basszus.
- Kaname... ismersz már. Engem soha nem érdekelt a politika. Segítettem neked, mert ehhez volt kedvem, ez minden. És most máshoz van kedvem, úgyhogy elnapoljuk ezt a beszélgetést.
Belemarkol a fenekembe, és összerándulok. Szemem sarkából látom Zerot, ahogy ökölbe szorulnak a kezei, majd Kanamera pillantok. Ő kifejezéstelen arccal biccent, és feláll.
- Akkor majd értesítelek, ha többet tudok meg.
- És gondolkodj el azon, mivel is háláld meg nekem a szívességet - szól utána még vigyorogva Rido.
Kaname eltűnik az ajtó mögött, már csak Zero van velünk. Rido megnyalja a száját, és végigpillant rajta.
- Mégis csatlakozni szeretnél?
Zero felmordulva lép felénk, de megtorpan amikor Rido hajába markolok, és megcsókolom. Intek neki, hogy menjen. Ne akarjon vele kekeckedni, csak ő jár rosszul.
Halk sóhajjal simulok hozzá, kemény vágya enyémnek nyomódik, és ajkamba harap. Megremegek az enyhe fájdalomtól, majd a hangjától is ahogy mély hangján morogva nyalja le véremet.
Becsukódik az ajtó, és elhúzódok tőle. Mosolyogva túr a hajamba.
- Minek neked az a vadásztőr?
Leesik az állam. Lehetetlen, hogy meghallotta! Képtelenség...
Hátravetett fejjel nevet fel, szemfogai ijesztően villannak meg. Felemás szemeivel ismét rám néz, arcán elégedett mosoly.
- Ichiru-cica... engem egy olyannal nem tudsz megölni. - Végigsimítja arcomat, nyakamat, ujjai eljátszadoznak nyakörvemmel, vigyora még szélesebbé válik. - És a nyakörvedet sem tudod vele levágni. Az én mágiám ellen hatástalanok azok a vacakok.
A fenébe is!
Dühösen szorítom össze a számat, inkább nem szólalok meg, csak ártanék vele a testi épségemnek. Gondolataim vadul cikáznak a fejemben. Hogyan juthatnék ki ebből a helyzetből? Nem létezik, hogy sarokba szorítottak. Valami kiútnak lennie kell...
Szétszakadt ingem közé siklik a keze, és mellkasom bőrén köröz ujjaival. Megborzongva hunyom be szemeimet, és felsóhajtok. Hát... legalább a szex jó vele...
- Meg sem szólalsz? Semmi szidalmazás, mérgelődés? - dorombolja lágyan. - Ichiru-cica...
- Ne hívj így! - csattanok fel dühösen. Nevetve markolja meg ágyékomat, és én felnyögve szédülök bele a nyakába, bőrébe zihálva. - Te ahh... szemét...
Csípőmnél fogva könnyedén felemel, ruháim cafatokban foszlanak le rólam. Kapálózva ellenkeznék, de visszaültet az ölébe fordítva, és felnyögve rándulok össze amikor pénisze mélyen belém csusszan.
- Ez az... - morran halkan. Megkapaszkodom az asztalban, és behunyt szemekkel, remegve nyögve hagyom hogy csípőmet vezesse. - Mozdulj meg Ichiru-cica... lovagolj rajtam.
Izzadtságcseppek csurognak le arcomon, és nyögdécselve fogadok szót. Hogy miért? Mert baromi jó érzés rajta lovagolni. Azért. Ellenkezni meg úgysem érdemes.
A levegő hűvöse szinte fájdalmat okoz forró bőrömnek, zihálásom az ő mély nyögéseivel összesimulnak... Keze péniszemet kényezteti, másikkal derekamat fogja és néha mélyebbre lök engem. Olyankor hangosabban nyögve feszülök meg, mert... ez elviselhetetlenül jó...
Nyakamat csókolgatja, cirógatja fogaival, de nem harap meg, tudom. Nem akar megölni.
Behunyt szemekkel nyögök fel.
- Gyűlöllek... - zihálom. Csak nevet rajtam.
- Nekem momentán nem úgy tűnik cicám.
- Ne nevezz így, már mondtam...! - nyögöm ahogy mélyebben magamba fogadom.
- Úgy nevezlek, ahogy akarlak... ha gondolod, lehetsz ribanc is. Az én kis ribancom... - dorombolja.
Vállam felett hátravicsorgok rá, de csak annyit érek el, hogy durván megcsókol, és hajamba markolva kényszerít a viszonzásra. Fogaink összekoccannak, ajkamat felsebzi, érzem a vérem fémes, sós ízét. Lenyalja, majd arcomról a verejtékcseppeket is.
Érzem, ahogy közeledik az orgazmus...
Mellkasának dőlve folytatom a ringatózást, már magamtól, fejemet vállára támasztva hunyom be ezüstszürke szemeimet. Ez elviselhetetlenül jó...
Egy utolsó mozdulat, és hosszú, reszketeg nyögéssel, remegve élvezek el. Spermám a péniszemet simogató kezére csurran, verejtékcseppjeim bőrömet csiklandozva folynak végig testemen... Istenem...
Hallom ahogy ő is felnyög mély hangján, és megremeg alattam.
 
Meleg spermája kicsordul belőlem, de a véres nadrágjának már úgyis mindegy.
 
Zihálva dőlök mellkasának.
- Élvezted a műsort? - búgja Rido. Felemelem nehéz szemhéjaimat, és felpillantok, egyenesen az ajtóban álló alakra. Ah fenébe!


Darky2009. 09. 02. 16:04:08#1737
Karakter: Rido



Kis mocsok dög. És mégis..ez az ami tetszik benne. Ha nem lenne az.. szerintem már rég meguntam volna.

 

Amit pedig én megunok, az elég csúnya véget ér.

 

- Kapsz választási lehetőséget, köszönd a jókedvemnek... - dörmögöm neki, vágytól reszelős hangon. - Megfordulsz és kitolod az édes kis segged, vagy letérdelsz és kinyitod a szádat. Válassz...

Halk kuncogásom végigkúszik a csempén ahogy meglátom az arckifejezését.

 

Ichiru..Ichiru.. nem is kell a gondolataidban olvasnom.. úgyis az arcodra van írva minden.

 

Vicsorog. Hát ez kedves.

 

- Ne is álmodozz róla. Nem sokáig maradnál férfi, ha megtenném... - feleli morogva, én pedig ’’elég ebből’’ pillantással lököm a csempének szorosan.

 

Jól van... tudom én hogy durván szereted. Te kis mazochista...

 

Karcsú teste az enyém előtt..ahogy vergődik hogy kiszabaduljon, de sajnos túl erős vagyok.. hahahaha.. túl nagy falat neked kiscicám..

 

Ahh nem hiszem el.. még most is.. olyan mocskosul szűk hogy ettől az egy mozdulattól el tudnék elvezné. Pláne hogy mellé ilyen édesen nyögdécsel is.. mmmrrr..

 

Kéjes sikolya beteríti a helységet.. fogadok még odakint is hallják.

 

- Sikíts csak... a testvéred biztos élvezi... - hörgöm a fülébe, mire ellhallgat és csak diszkréten nyögdécsel tovább, ahogy beledöngölöm a falba. Le sem tagadhatná hogy élvezi.. a kis mocsok.

Meg akarsz ölni mi? Valld be hogy hiányoznék neked.. hahahahaha...

 

Beleharap a karomba hogy visszafolytsa a hangját, én pedig összerándulok a fájdalommal vegyes gyönyörtől.

 

- Kis bestia... - mordulok fel. Oh igen.. tudod hogy szeretem mi...?

 

Elégedett mosollyal figyelem ahogy összerándul ahogy végigvág rajta a gyönyör... ami nemsokára magávalránt engem is.

 

 Ezt szereted mi?

 

Ajkam a nyakához ér, de nem harapom meg. Még a végén kikészülne ha túl sokat innék belőle. Ez olyan mint egy finom csemege.. ha sokszor keveset veszel belőle.. mindig marad.

 

Oh igen.. Ichiru desszert.

 

***

 

Beletelik neki egy időbe mire felfogja hogy hol van és miért.

 

Akkor aztán megint jön a huzavona.. hogy engedjem el. Óh édes.. ha ezt akarod.

 

- Tessék. - vetem oda vigyorogva, és ahogy elhúzom tőle a kezeimet, nemsok kell hogy ne zuhanjon össze ott helyben. Ezen persze jókedvűen vigyorgok.

 

***

 

Odakint a szobában aztán magamra küzdöm a nadrágot és a kabátomat.

 

Jótett helyébe jót várj.. áhh ez olyan hülyén hangzik. Mondjuk hogy azért segítek neki mert ehhez van kedvem. Nem mintha nem élveznék Ichiruval mégegy menetet.. de ha csak az ő vérén élek, az mindkettőnknek fogyókúra. Neki elfogyókúra... hahahaha...

 

Ráadásul ezentúl az adósom lesz. És ha kérek valamit.. az ősi törvény szerint nem tagadhatja meg, amíg megfelelő ajándékkal meg nem hálálja. Hahahaha...

 

Figyeli hogy.. jééé van rajtam ruha. Hát édes.. tudom hogy meztelenül jobban tetszem neked. Nem is kell mondanod. - vigyorodom el magamban és figyelem ahogy őis öltözködik. Okos fiú.. nagyon okos. - nyalom meg a számat. Még mindig érzem vérének édes ízét.

 

- Hova megyünk? - kérdezi közben.

- Vadászunk. - felelem nyugodtan, mintha a heti nagybevásárlásról értekeznénk.

- Vagyis vadászol - javítom ki. - Egyedül. Rám aztán ne számíts...

Milyen kedves. Heh.. de nincs is szükségem rád.

- Nem is tudnál segíteni, ha akarnál sem kicsi Ichiru.

 

***

 

Nahát.. milyen jól fest mellettem. Egyenkabátunk fekete.. hajunkba belekap a szél.

 

Ahogy kisétálunk az iskola kapuján.. épp kel a hold.

 

Egy rácsos kapu még elválasztja tőlünka külvilágot. Kissé gúnyosan mérem végig az igazgató nagyrabecsült biztonsági rendszerét. Ezek a láncok egy elefántot is nyugton tartanának. És egy kocsit is el tudnának húzni. Ha nekimegy egy sárkány.. még azt is visszatartaná. De nem engem.

Erőmtől darabokra hullik, pedig a szemem se rebbent. Heh..ennyit erről.

 

Tudom merre tartok, hiszen elég egy apró erőfoszlány.. egy csepp vér a levegőben száz kilométeres sugarú körben, az én kifinomult érzékeim azonnal megérzik.

 

***

 

A város üres. Olyanannyira hogy még embert se látni.. nemhogy vámpírt.

 

Pedig a közelben vannak.. érzem.. közelednek. Megtehetném hogy elébük megyek, de minek.. megvárom amíg elég közel érnek.

 

- Na és most? - kérdezi miközben a sötétséget fürkészi.

 

Meredten bámulom a sötétséget. Kinyújtom erőm képzeletbeli mancsait.. mágikusan letapogatva a közeledőket. Vadász erőt érzek.. és vámpírvért. Hmm..jó párosítás..

Veszélyes ugyan.. de nem nekem.

 

Ichiru közben elfoglalta helyét egy sziklafal tetején. Onnan tekint le rám. Már csaka popcorn hiányzik a kezéből is igazi moziban érezheti magát.

 

Remek.. ugye tudod hogy ezért még számolunk..?

 

Ránézek, ő pedig visszavigyorog. Tudja valószílűleg mire gondolok, de inkább ő sem mond semmit. Igazad van.. majd később..

 

Erőmet megzavarja a felénk igyekvő horda.. több száz.. vadászből lett vámpír.. E-szintű szörnyek.. értelem és érzelem nélkül. Vérre szomjazva.

 

Hát abból nem esztek.

 

- Sok szerencsét Rido-sama - vigyorodok el gúnyosan, száját elégedetten megnyalintva.

 

- Várd ki a végét Ichiru-cica. - felelem kajánul vigyorogva. Ők lesznek az előétel.. és veled fejezem be...

 

- Alig várom. - feleli és leül a kőfal tetejére. - Csak ne menj túl messzire, mert nem akarom itt hagyni a páholyomat.. - teszi hozzá kényelmesen lógázva a lábait.

 

Feldühítene.. ha nem kéne piszkosul koncentrálnom. Ha komolyan elszabadul az erőm ott nem kis baj lesz. Pedig most dühös vagyok..

 

- És mi van a „csak-én-ölhetlek-meg” dumáddal? - kérdezem érdeklődve, miközben a szemem sarkából a közeledőket figyelem.

Megéreztek.. és egyre gyorsabban jönnek. Vadászfegyvereik.. és vörös szemeinek csillogása össszemosódik.. nem tudnám megmondani hányan vannak.

 

Viszont.. ez felvet egy érdekes kérdést. Ezeket ugyan nem én tettem vámpírrá.. és nem is Kaname.. akkor vajon ki?

 

Csináltam a tanácsnak elég vámpírt... de azok sima emberek voltak. Ezek itt pedig valaha vadászok, most örjöngő szörnyek.

 

- Oh... ha hagylak meghalni, holott segíthetnék is... az már majdnem ugyanaz. De ne aggódj... a kegyelemdöfést szívesen megadom majd neked. Nem is engedném, hogy más tegye. Így megfelel? - feleli közben Ichiru elégedetten.

 

Ez jó. Felnevetek. Nem is vártam tőled mást.

 

- Kis dög. - nyugtázom jókedvűen.

- Köszönöm. - feleli mintha bók lenne. Nos.. annak is szántam.

 

***

 

Seregként mozogva közelednek, egymást túlharsogva az rodibálásban és a hörgésben.

 

Nem szervezetettek, ezért valószínűleg össze-vissza fognak támadni. Gyorsan kivágzem őket.

 

Hmp.. gyertek csak. - vicsorodom el.





Közben elered a hó is. És a csillagos égből hideg pelyhekben hullik alá. Hát akkor volt egy fagyos időjárás.

 

Figyelj csak Ichiru.. - pillantok rá fél szemmel. Megmutatom hogyan kell ezt csinálni.

 

***

 

Egészen közel engedem őket magamhoz. Fogadok már érzek az illatomon hogy tisztavérű vagyok, és a gondolat az eszüket is elvette.

Nekemesnek.. úgy lepnek el mint a hangyák a kenyérmorzsát.. hatalmas kupacként borítanak el.. hogy aztán darabokra szakadva repüljenek le rólam, ahogy szabadjára engedem az erőmet. Kócos göndör hajamat felborzolja a túlvilági szél.. rémfröccsen a vér.. ahogy az életben maradottak rávetik magukat társaik hullájára.

 

Kaja? Jah tényleg..

 

Elkapok egyet, könnyedén csavarom ki a kezéből a hegyes végű botot, melynek pengében végződő vége a vadászok előszeretettel használt fegyvere. Villan egyet a szemem, és máris a levegőbe emelkedik, mellkason találva egy másikat.

 

Áldozatom hörögve kapkod karmaival az arcom felé, de eltöröm a csuklóit. Félelmetes reccsenéssel törik a csont kezeim alatt, pedig épp csak megpöccintettem.

 

Vigyorba torzul arcomon a vicsorgás.. és a másodperc törtrésze alatt csapok le a nyakára.




Bőre mélyen felszakad ahogy belé vágom a fogaimat, először elszürkül.. majd porrá válik a teste.

 

Fintorogva rázom le magamról. Hah.. erről ennyit.

 

Körülnézek.. körülöttem mindenhol hörögve morogva csoportsulnak, az egyik felém szökken és vicsorogva súlyt felém fényesre fent kasza alakú fegyverével.

 

Puszta kézzel állítom meg, és a nyakának tolva a pengét, metszem le vele a fejét. Kezemen végigcsordul a vér.. elégedett morranással nyalom le.

 

Kezemet sisteregve égeti a vadászfegyver.. csak tudnám hogyan bírták ki.. azok után hogy vámpírrá változtak.

 

Ichiru halkan kuncog valahol. A nagy hangzavarban is hallom.

 

Kezem ráfonódnak a kaszára.. a fájdalom a bőrömet égeti.. erőm tilatozik a vadászfegyver ellen, de ellenállok neki.

 

Dühösen vicsorogva vetem magam rájuk, végtagok repkednek amerre megyek. A levegőbe ugrom, és dühös vicsorral súlytok le a felém hadonászó, kapkodó E-szintűekre. Fröcsög a vér mindenfelé.. végigfolyik a pengén.. ami mágikus ereje által magába issza azt. Micsoda nagy agyak ezek a vadászok.

 

Fekete kabátom szinte repíti a szél.. ahogy a vállukra, fejükre lépve ugrálok rajtuk, úgy forgatva a fegyvert, mintha egy könnyű kis bot volna. Megpörgetem a levegőben.. és az szélmalomként forogva vág bele a közelembe jövő bestiákba.

 

Egy csukló..egy kar.. egy nyak.. egy láb.. arcomon végigfolyik a vér.. sós illata telítődik a levegőben. Az utolsó kettőt csakis azért hagyom futni, hogy legyen ki elvigye a halálhírüket annak aki megalkotta őket.

 

Mára nem maradt több tisztavérű rajtam és Kuran Kanamén kívül. Régen többen voltunk. Lehet hogy egyikük visszatért az életbe? Lehet hogy a Tanács keltette életre.. lehet hogy ...? Annyi minden lehet..

 

Szemem Ichirut keresi a hullahegy fölött.

 

Kiejtem a kezemből a kaszát.. tenyerem füstölög ahol vadászfegyverhez értem.. csontig leégett róla a hús, de most magától begyógyul.

 

Nahát.. nahát. Szemem villan egyet.. és apró szilánkokra morzsolódik kezében az a tőr.. amit épp az előbb szedett fel a csatatérről.

 

- Ne is álmodj! - lépek hozzá közelebb, véres kezeim a csuklóját markolják. - Tudom mi jár a fejedben..de felesleges. A vadászfegyverek ereje csak akkora.. mint a gazdájuké volt hajdan.. és velem a legerősebbjük sem tudott végezni. - vigyorgok rá.

 

Dühösen fintorog.

 

Elindulunk haza.

 

***

 

- Nem sejted ki hozhatta őket létre? - kérdezi rám pillantva. Nagy volt a csönd.. gondoltam hogy nem bírja ki tracsizás nélkül.

 

- Ha tudnám nem itt lennék. - felelem mogorván.. a gondolataimba merülve.

 

Amire én vágyom azt megkapom hamarosan.. mégis.. idegesít a gondolat hogy lehet van máshol egy zombiként életrekeltett tisztavérű.. aki a tanács bábja. A Tanácsé.. nem az enyém.

 

***

 

A hóesés viharrá erősödik mire megérkezünk. A kapun besétálva látom hogy az estisek épp most vonulnak be az óráikról.

Természetesen mind jól megbámulnak. Engem talpig véresen.. és Ichiru-t az oldalamon, akit egy csepp vér sem szennyez be.

 

De nem sokáig.

 

Berúgom a nagyterem ajtaját, majd a lépcsőt végigcsöpögtetve vonulok fel a szobámba. Ő persze követ.. mást nem tehet.

 

Az ajtóra tűzve egy levél.. de nem nekem címezték. Fincsi kis levélbontó késsel tűzték oda.. azt elveszem.. a levelet pedig megszagolom, majd átnyújtom Ichiru-nak.

 

Zero írta valószínűleg. Az illatuk nagyon hasonló..

 

Elcsodálkozik hogy nem akarom feltépni. Gondolom nem szülinapi üdvözlőlap.. de nem is igazán érdekel. Ennél most sokkal nagyobb gondjaim vannak.

 

Beszélnem kell Kanaméval. Ha az elméletem igaz.. valószínlűleg minket akarnak eltenni láb alól azzal a jókis „fegyverükkel” ami csak úgy gyártja nekik a „katonákat”.

 

De előbb egy fürdés. Jah... és..

 

Kieresztem az erőmet, Ichiru pedig nyögve jön közelebb ahogy a nyakörv szorulni kezd a nyakán.

 

Vérmocskos ujjaim végighúzom az arcán. Fintotog, mégsem tudja elfordítani a tekintetét.

 

Egy éhes vadállat vigyorával nyugtázom.          

- Eleget dolgoztam mára.. most jöjjön egy kis szórakozás. - vigyorgok negédesen.

 

- Furcsa elképzeléseid vannak a... - benne reked a szó..ahogy az ágyékára simítom a tenyeremet.

- A szórakozásról? - vigyorodom el, hogy szemfogaim kivillannak. - Jobb híján azt hiszem kénytelen vagy egyetérteni velem.. igaz..? Ichiru-cica..

 

Folytottan nyög fel ahogy megmarkolom, és egyik kezem már be is csúszott a nadrágjába. Összekentem vérrel hófehér bőrét. Micsoda látvány.

 

Hahh.. minek nekem ágy.. itt a szoba közepén teszem magamévá.

 

Ledöntöm a szőnyegre és rámászom. Úgy remeg alattam mint a kocsonya.. de nem a félelemtől.. ó nem.

 

Elég hogy csak ránézek és már pattognak is le a gombok az ingéről.. szanaszét gurulva a szobában.

 

Kéjesen nyalom végig a bőrét.. hajamról is csöppen rá pár vérvörös csepp, aztán elédegett vigyorral kenek szét rajta.

 

Merevedésem keményen nyomódik az ágyékának ahogy fölé magasodom, ő pedig hátravetett fejjel nyög fel.

 

Ekkor azonban..

 

- Bejövök. - mondja egy unott hang, és semmi kopogás, benyit. Oda is fagy a küszöbre.. valószínűleg azt hiszi elsőre Ichiru vérében tocsogok, mert vicsorba torzul az arca. Halál nyugodtan pillantok fel rá, meg sem mozdulva, még mindig Ichiru kezein támaszkodva.

 

- Talán szeretnél beszállni? - pillantok végig a másik ikren, akinek már a pisztolyon a keze. Vicsorog.

 

- Eszedbe ne jusson...

- Dugni az öcséddel? Bevállalod helyette?

 

Mégegy dühös vicsor.

 

- Zero.. - hallom meg Ichiru hangját magam alól. Kicsit már határozottabb a csengése. Megrázza a fejét.

 

Erre a másik sóhajt egyet és gyorsan ledarálja:

 

- Kaname vár titeket az ebédlőben.

Ichirura pillantok.

- Most! - teszi hozzá.

- Jajj de türelmetlen valaki. - húzom el a számat és felállok a földről, lerázva magamról a vért naggyából.

Ichiru úgy pattan fel mint akibe belecsíptek.

 

Már megint megúszta kis dög. De ha Kaname sokáig húzza.. a végén nem állok jót magamért az asztalon fogom megdugni a szeme láttára. Hmpf!

 

 


Levi-sama2009. 08. 27. 22:06:41#1667
Karakter: Ichiru (Vámpírok Tanácsa)



 Ichiru
 
- Neh.. elég... - nyöszörgöm, kezeimet mellkasának feszítve.
Csak vigyorog a mocsok.
- Elég? Kinek? Neked? Hiszem a tested szinte sikolt az enyémért! Várj csak.. megmutatom.
Mondhatni gyengéden simítja mellkasomat, és annyira meglep ez az érintés, hogy végigbizsereg az egész testem...
- Ahh...
- Igen? Azt mondod? - búgja, arcáról letörölhetetlen mosollyal. Pedig de letörölném...
- Te szemét... nhh...
Csak kinevet. Hogy fulladnál meg...
- Mikor ezt mondod... zene füleimnek. Mondd csak Ichiru.. milyen érzés mikor sikoltva könyörögsz kegyelemért?
Lángoló képpel fordítom el az arcomat tőle. Utálom amikor szándékosan zavarba hoz.
Különben is, előbb harapnál le a nyelvem, minthogy neki könyörögjek.
- Nem is.. teszek.. oh..olyat... - nyöszörögöm.
- Nem-e? Hát akkor majd most fogsz...
 
Ez a vigyor... ez semmi jót nem jelent.
 
A következő pillanatban fájdalom és kéj csapódik a testembe, ahogy belém hatol.
Számban szétárad saját vérem fémes, sós íze, ahogy ajkamba harapva rándulok össze, az orgazmus pedig összpontosul a gyomromban, azonban mielőtt szétrobbanna bennem, erősen megmarkolja péniszemet. Ahh.. nnnhhh... nem enged... elmenni... hhh...
Fogaimat összeszorítva nyögök és zihálok. Ez valami őrület... kínszenvedés... Ennél még a kínzás is jobb... bármihhh...
 
Vigyorogva, kedvtelve figyeli arcomon a hatást, élvezettel nyalja meg a száját.
- Na mi az.. nem hallom...
- Neehmm... - sziszegem kínomban verejtékezve.
- Nem? Tényleg? Nem akarod? - kezd el bennem mozogni, lassan, kínzóas lassan, mégis erőteljesen.
- Ahhh...neehmm..
- Deeeeh...
Felhördülve markolok karjába, körmeimet belé mélyesztve.
- Ahh.. kérlek... hagyd abba..
- Hehehehe.. azt te sem akarod... - morogja elmélyült hangon, és elenged végre. Egy utolsó mély lökés, és csillagokat látok ahogy szétrobbanok...
 
Őrület... őrület hogy mennyire utálom, és mégis képes ezt kihozni belőlem...
 
Ahh... hahhh...
 
- Mondtam.. én mindig elérem amit akarok - nevet elégedetten.
 
Hogy dögölnél meg.
 
 
***
 
Kimerülten kanalazom magamba a ki tudja mit, amit elém raktak a vacsoránál.
És a kedvem is rossz.
Nem szeretem azt a fajta asztaltársaságot, amely engem ízletesebb falatnak tart a sült csirkénél...
 
Valaki nagyon bámul, érzem. Felpillantok, egyenesen édes bátyuskám szemeibe. Ha szemmel ölni lehetne, vérben tocsognék. Guszti látvány lenne, Ridonak biztos tetszene.
Mosolyogva állom a tekintetét.
A vacsora végeztével a vámpírok kisebb csoportokba tömörülnek, és sugdolózva beszélgetnek. Naná, hogy mindenkit feszélyez a jelenlétünk. Én is utálnám.
Kaname Kuran letelepszik Rido mellé és beszélgetni kezdenek. Rido int nekem, és arrébb battyogok amennyire csak nyakörvem engedi.
Mellém lép Zero.
- Már csak te hiányoztál - sóhajtok unottan.
- Ahogy te nekem. Miért jöttél ide? - vicsorog rám bájosan.
- Oh látom, szép szemfogaid nőttek - jegyzem meg gonoszan. Csak felmordul. - Egyébként pedig... semmi közöd hozzá, miért jöttem ide. Törődj inkább Kanaméval. Látom jól összemelegedtetek. Gratulálok. Biztosan szép gyerekeitek lesznek.
Felmordulva markolja meg az ingemet, és a falhoz szorít, de gyorsan megperdítem és én kenem fel úgy, hogy a téglák kedvesen köszönjenek a csigolyáinak.
- Te csak ne beszélj nekem... pont te, aki gyűlölöd Ridot, és most a ribanca lettél... - vicsorogja. - Ennyit érsz te...
Elkomorulva viszonzom pillantását.
- Látod ezt a nyakamon? Tudod mi ez? Nem? Kérdezd Kanamét... - súgom neki. - Miközben majdnem megöltem Ridot, elkapott és rabszolgát csinált belőlem. Az egyetlen esélyem hogy elpusztítsam, ha életben maradok és kihasználom a lehetőségeket amelyek felkínálkoznak. Ha érdekel... nem önszántamból másztam az ágyába, mint te Kuranéba. Ahelyett, hogy vádaskodsz, inkább segíts nekem, hogy elintézzük a közös ellenségünket.
 
Faképnél hagyom, és visszasétálok Ridohoz, mert amint látom befejezték a beszélgetést a kedves rokonjával.
 
Megragadja a kezemet. 
- Menjünk.. elment az étvágyam.
 
 
***
 
A lakosztályunkban behussanok a fürdőszobába, és lezuhanyzom. Gyorsan végzek, és egy kis időt nyerve vizsgálom meg a tükörben nyakörvemet. Muszáj megszabadulnom tőle, hogy megszökhessek. Ha csak az iskolaigazgató irodájáig sikerülne észrevétlenül eljutnom, és megfújni az igazgató kardját... máris jobban mennének a dolgok. Zero pisztolya gyenge vacak. Az a baj, hogy egy vámpírfegyver pont annyira hatékony, amennyire erős a tulajdonosa... és az igazgató nagyon erős. Ideális lenne a fegyvere nekem.
A mágikus béklyó erős, de mint minden varázstárgynak, ennek is van gyengepontja. Ha elég ügyes vagyok, megtalálhatom.
Egy nagy ollót felvéve próbálgatom végig, de mégcsak a drágakövek sem lazulnak ki. Talán egy vadászfegyverrel... egy tőrrel le tudnám vágni magamról. Igen... biztosan. De jelenleg nincs semmim, amivel képes lennék.
Csalódottan teszem le az ollót, és ebben a pillanatban megjelenik a hátam mögött Rido. Keresztülsétált... a falon?! 
- Ezt.. hogy csináltad..? - nyögöm döbbenten, a falhoz lapulva. Vigyorogva mér végig.
- Sok képességem van, amit még nem láttál... - dől kényelmesen a falhoz. Mohó pillantásától zavartan fordítok neki hátat, de hiba vot. Felmordulva simul hozzám és a falhoz szorít, fenekemhez préselve ágyékát. Ruhán keresztül is érzem kemény merevedését. Jaj nekem...
 
Nyakamba hajol, arca és nyelve cirógatja bőrömet, lehelete szinte éget. Remegve szorítom ökölbe kezeimet. Minden alkalommal, amikor ezt teszi... benne van a pakliban, hogy az az utolsó lélegzetvételem az életben.
- Ichiru...Ichiru.. csak nem félsz tőlem..? - morogja lágyan a fülembe, és vágy hömpölyög végig a gerincemen. Halk nyögéssel gyengülök el... a fenébe is.
Tudja, mert ujjai már rá is kulcsolódnak péniszemre.
- Óh hogy örülsz nekem... igazán aranyos vagy.. - nevet.
- Neeehmm... aahhh...
- Nem vagy aranyos? Jól van tőlem..
Belök a zuhany alá, és a forró víz bőrömbe mar. Aú a fene essen beléd!
- Mit beszélgettél Zero-val..? Dühös volt rád a tesó? - simul újra a hátamhoz, és fülcimpámmal játszadozik, majd nyakam bőrét karcolja végig fogaival.
- Nehm..aahh.. te dolgod... - zihálom, önkéntelenül is félrehajtva fejemet, hogy nyakamhoz férjen.
- Nem? Szerintem pedig igen.. ami a tied az enyém is.. te is...az enyém vagy..
Hangjától és a vágytól teljesen elgyengülök, de megtart.
Ereje végigbizsergeti bőrömet, és mágiája megköti végtagjaimat. Mozdulni sem bírok... Ezt... ezt a módszert ismerem. Shizuka-sama is ezt használta, mielőtt étkezett!
Félelemtől remegve hunyom be szemeimet és felkészülök a két legrosszabb dologra a világon, ami bekövetkezhet. A halál és a szolgaság. Hogy melyik a jobb... azt nehéz lenne eldönteni.
 
Fogai nyakamba mélyednek, és abban a pillanatban erős orgazmus robabn szét bennem újra és újra...
 
És tart mindez addig, ímag iszik belőlem... Ahogy hangosan kortyolja véremet, bőrének melegsége enyémen... illata az orromban... Mindezeket fokozottabban érzékelem, és hihetetlen örömélményt nyújt...
 
Boldogság...
 
Milyen régen éreztem ezt...
 
Könnybe lábadt szemekkel érzékelem a szemeim előtt átsuhanó legkedvesebb emlékeimet...
 
Aztán a legérzékibbeket, miközben testem remeg a sorozatos gyönyörtől. Kéjben fürdik mindenem...
 
Végül elenged, hirtelen megszakad minden. Már nem érzem édesanyám almáspitéjének ízét a számban, és nem vergődöm kéjesen sikoltva képzeletben Rido karjaiban... ahogy a látomások kínoztak...
És a boldogság is megszűnik.
 
Harag és elkeseredettség mar belém.
- Te szemét... tudtam hogy azt akarod... - zihálom.
- Hogy? - vigyorog rám, vérem a száján csillog, de lenyalja.
- Hogy a szolgád legyek.. ezt akartad...
- És az vagy?
 
Elnémulok. Amíg ő félrehajtott fejjel néz rám, én döbbenten nézek végig magamon. Láttam már néhány átváltozást, tudom mivel jár. De... nem történik semmi.
 
Nem értem.
 
- Ez meg hogy lehet..? - kérdezem összezavarodva.
- Köszönd annak az őrült nőnek. Miatta nem válsz vámpírrá...csak ha te is akarod.. vagy én azt akarom.
Még mindig az élmények hatása alatt állva tűröm hogy a falhoz szorítson, szembefordítva magával. 
- Most viszont.. van még valami amit nem fejeztünk be... - búgja széles vigyorral.
Eltart néhány másodpercig amíg felfogom miről is van szó.
- A vérem nem volt elég? - morranok fel dühösen.
- Eltaláltad - vigyorog a képembe a piszok, és nyakamat megfogva présel a falhoz, fájdalmasan.
- Kapsz választási lehetőséget, köszönd a jókedvemnek...
Gyanakodva pislogok fel rá. Ismerem ezt a vigyort, semmi jót nem jelent.
- Megfordulsz és kitolod az édes kis segged, vagy letérdelsz és kinyitod a szádat. Válassz... - kuncogja gonoszan.
Dühösen vicsorítok fel rá, sajnos nem annyira hatásosan mint bátyám képes.
- Ne is álmodozz róla. Nem sokáig maradnál férfi, ha megtenném... - morgom. Felröhögve penderít meg, csak úgy nyekkenek a csempén. Csuklóimon bilincsként kattannak a kezei, és már mélyen belém is vágja magát.
Felsikoltok, és vergődni kezdek szorításában, mégis a gyönyör úgy vág végig testemen, mint a korbács.
- Sikíts csak... a testvéred biztos élvezi... - hörgi a fülembe. Ahh... ha Zero ezt hallaná...
 
Dühösen harapok alkarjába, úgy fojtom vissza a gyönyör hangjait...
 
- Kis bestia... - morran fel kéjesen, és keményen beledöngöl a csempékbe. Szép ezüsthajú fuga leszek mire végez velem.
 
Amikor végigcsorog testemen a mézédes gyönyörűség, hátravetett fejjel sóhajtok fel, behunyt szemekkel átadva magam az élménynek...
 
Érzem fogait a nyakamon, de nem harap belém... csak egy hangos morranással rándul össze.
 
Combjaimon végigcsorduló spermáját lemossa a zuhanyrózsából áradó víz...
 
Elgyengülve kapaszkodok a karjaiban, amelyek derekamra kulcsolódva tartanak meg. Hosszú percekig csak zihálunk, mint két maratonit futott sportoló.
Nyakamba fúrja az arcát, amit nem szeretek. Túl közel vannak a vámpírfogai az artériámhoz.
 
- Engedj el - zihálom, és elhúzódok tőle.
- Tessék - morran hátralépve. Időben kapaszkodom meg a zuhany csapjában, így nem csusszanok össze. Dühösen felszisszenve zárom el a csapokat, és egy törülközőt megragadva dörgölöm szárazra magam, majd a derekamra kötve követem őt a hálószobába.
 
Hajamba túrva mérem végig. Felöltözött. Miért?
 
- Hova megyünk? - kérdezem ridegen, látva hogy vigyorogva mér végig, szemeiben máris látom a vágyat.
- Vadászunk.
Nem mond többet. Elhúzom a számat. Nem kérdezek vissza, felesleges. Már ebből is tudom, hogy mi vár ránk. Csak azt nem értem milyen előnyt akar kovácsolni abból, hogy segít Kanaménak.
- Vagyis vadászol - javítom ki. - Egyedül. Rám aztán ne számíts...
- Nem is tudnál segíteni, ha akarnál sem kicsi Ichiru.
 
Kényelmesen az ágyra ülve figyeli ahogy öltözöm, arcán a letörölhetetlen vigyora.
 
Amikor begombolom kabátomat is, az ajtó felé indul.
 
***
 
Nyílik előttünk a kapu, és elindulunk kifelé. A hold ezüstös fénye körénk folyik, lépteinkre meglebben hosszú kabátunk.
Gyanítom olyan dögösen festhetünk, hogy az iskola diáklányai sikoltva esnének hanyatt. Heheh...
 
A rácsos kapuhoz érünk. Innen látom milyen vastag lánc tekeredik végig rajta, kulcsunk pedig nincs.
Valami azt súgja, ez nem akadály nekünk.
Ahogy közeledünk felé, a lánc darabjaira hullik, a vasrácsos kapu két szárnya pedig kivágódik.
Halvány mosollyal követem Ridot.
 
A széles, macskaköves utcán egy teremtett lélek sincs. Vadászösztöneim sem jelzik vámpír közelségét.
- Na és most? - kérdezem mosolyogva. Kár volt a dögös belépőért... nem volt közönség... hehe.
Válasz nélkül hagy, csak a távolba réved, azzal az ijesztő mozdulatlansággal, amelyre csak az öreg vámpírok képesek. Valamire vár.
 
Unatkozni kezdek.
 
Egy könnyed szökkenés, és a magas kőkerítés tetejéről pillantok végig az utcán, kezeimet zsebre téve. Fázom, hideg van.
 
Kényelmesen sétálok néhány lépést, majd amikor kezd szorítani a nyakörvem, visszafordulok. Egyensúlyérzékem akár egy macskáé. Ebben mindig jobb voltam Zeronál. Büszke is voltam rá mindig, elvégre talán csak ebben voltam jobb nála...
 
Rido rám mosolyog amikor rápillantok. Na nem olyan mosollyal. Az a „gyere ide ha nagyon unatkozol, majd én teszek róla hogy...” - típusú mosollyal. Kösz nem.
 
Ekkor megérzem.
 
Felkapom a fejem, mert összezavar... vámpírok és vadászok jelenlétét érzem. Mi ez?
 
Egy egész horda tart felénk, hörögve és ordítva. Félelmetes.
 
- Sok szerencsét Rido-sama - mosolyodom el, megnyalva a számat.
 
 
- Várd ki a végét Ichiru-cica - dörmögi vigyorogva.
- Alig várom - vágok vissza élvezettel, és kényelmesen lecsüccsenek a kőfal tetejére, 5-6 méternyi magasságból nézelődve.
- Csak ne menj túl messzire, mert nem akarom itt hagyni a páholyomat... - teszem hozzá vidáman lógázva lábacskáimmal.
- És mi van a „csak-én-ölhetlek-meg” dumáddal? - kérdezi.
- Oh... ha hagylak meghalni, holott segíthetnék is... az már majdnem ugyanaz. De ne aggódj... a kegyelemdöfést szívesen megadom majd neked. Nem is engedném, hogy más tegye. Így megfelel?
Felnevet, és vörösen villannak a szemei.
- Kis dög - dicsér meg élvezettel.
- Köszönöm - mosolygok le rá jóllakott macskaként. Imádni fogom a látványt ahogy szétkoncolják.
 
 
 


Darky2009. 07. 27. 16:35:14#1311
Karakter: Rido



Nézem ahogy alszik.

Ezek a halandók mennyit alszanak. A fél életüket alva töltik, miközben sokkal jobb dolgokat is csinálhatatnának.

Viszont tudom hogyha nem hagyok neki elég időt kipihenni magát megint a sajáz szórakozásomat rontom el. Ahh de bakker.. már attól kemény vagyok újra ahogy nézem hogy gömbölyödik a kéjsóvár kis feneke a takaró alatt

 

Figyelem ahogy ébredezik, nem látom az arcát, de testének reakcióiból érzem. Megfordulna de a derekára nehezedő kezemtől nem tud. Nahát.. felébredtél hosszú álmondból csipkerózsika.. épp ideje volt már..

 

- Hogy te mennyit alszol... -  jegyzem meg vigyorogva. Látom hogy végigmér.. amin újfent elmosolyodom. Úgysem tudná letagadni.. nem hagyja hidegen a testem látványa. A kis aljas dög.

 

 - Kinek a hibájából? - kérdez vissza bosszúsan, és próbál kihúzódni a karom alól, de nem hagyom. Hova mész cicám..? Azt hiszed megszökhetsz Rido bácsi elől?

 

Megragadom a karját, és egy könnyed mozdulattal ültetem az ölembe, kényelmesen elfekve figyelem ahogy zavartan izeg-mozog, majd mikor tudatosul benne a dolog, nyöszörögve kapaszkodik a karomba. Ahh igen..ez az...

 

- Kéjsóvár kis ribanc... - bókolok neki morogva. - Nem is érdekelnél, ha nem lennél ennyire érzéki...

Ajkaimon élveteg vigyorral simítom végig a combját, majd ágaskodó farkára is sort kerítek. Ohh igen...látom ez tetszik.

Hallom ahogy felsóhajt, majd szájára szorított kézzel folytja magába a többi hangot. Na nee..ezt nem szeretem. Nem mindegy hogy milyen hangot adsz ha olyan kurvára évezed he?

 

Felnevetek a lehetetlen próbálkozásán. Ahogy a kezembe fogom kis farkincáját, felnyög, és ezt már nem tudja tompítani a kis kacsója.

- Ugyan már... tedd ami jólesik. Felesleges szégyenlősködnöd. Tudom, hogy meghalsz azért, hogy lovagolhass rajtam... - morranok érzékien.

Oh igen, én pedig már alig várom hogy lássan a kis kéjvágyó tested az enyémen. Ritkán hagyom valakinek hogy felém kerekedjen.. légy nagyon megtisztelve...cicám.

 

Megrázza a fejét.

 

Oh, hogyaza.. ellenkezős nénikéd haljon meg szifiliszben!

 

A hajába markolva rántom le a fejét magamhoz és az ajkait megnyalva sziszegem a szájába: - Lovagolj, vagy magam alá gyűrlek és szétkúrlak...

Durván csókolom meg, ő pedig belenyög a csókba ahogy nyelvem a szájába csusszan.

- ...nff... nem... azt... lesheted... - zihálja.

Leshetem? Igen? Nah akkor jól figyelj édes..

Megvillannak a szemeim, erőm beborítja őt, és szinte kényszerítem hogy tegye meg.

 

Ahhh bassszus.. ez nagyon jóóóhhh...

 

Felnyög ahogy beleül a merevesédembe, én pedig nyögve tartom meg a csípőjét.

 

Ahhhh..

 

- Ez az..

 

Ahogy megmozdul rajtam, már attól szét tudnék robbani... Mi a francért ennyire érzéki? Miééhrrrt?

 

Kéjesen sikolt fel, ahogy megérzi a belőlem áradó erőt, ami vagy vágyként veti rá magát, és szinte felsistereg a bőrén.

Méghogy nem szereted.. Ichiru..

 

Most szeretnék beleharpni.. hogy érezzem a vágyat... a gyönyört a vérében.. ahh..

De nem.. nem lehet.

Hörögve küzdöm le a vérszomjat, miközben kéjesen vonagló testét figyelem.

 

- Ahh... mit... művelsz? - kérdezi nyögve, én pedig elvigyorodom mielőtt keményen belévágnám magam. Szemeim előtt elmosódik az arca ahogy akkorát élvezek mint még sohasem.

 

Hallom ahogy ő is felsikolt,majd a következő másodperceb erőtlenül esik a mellkasomra.

Vigyorogva figyelem ahogy próbálja összeszedni magát. Hát ez jó...

Ez a kis uke aztán nagyon fel tud húzni márcsak azzal hogy nézem. Biztos a vérükben van.. a párja meg Kanamét bolondítja.. van bennük valami ami ellenállhatatlan.

 

Lehajolok hozzá, szemfogai a füléhez simítom, belesóhajtok a fülébe:

- Ne hidd, hogy megúszod ennyivel..

Nyögve próbál elmenekülni mielőtt újra magam alá teperném.

 

Csak nem azt hiszed hogy ennyi elég nekem? Ez még csak a reggeli előétel volt. Meg sem állunk délig. Vajon hányszor tudom megdugni százon? Tíz vagy tizenkét orgazmus kell déli tizenkettőig? Hümm..hümmm..

 

Karcsú ki teste az enyém alatt.

 

Ahhh ez az... nagyon jóó.

 

Illetve lenne.. ha nem kopognának ránk.

 

Hogy a rohadtfaszú Drakula dugná meg az anyját... annak a köcsögnek aki..

 

De azért kiszólok hogy ki az.

 

- Uram, Kaname-sama kéreti önt a dolgozószobájába! Azt üzeni, hogy sürgős.

Kaname. Hmm.. ez valami gáz dolog lehet ha már én kellek hozzá...

 

Kelletlenül mászom ki az ágyból és kapom magamra a nadrágomat. Ing? Alsógatya? Minek? Úgyis nemsokára lekerül rólam ez is. - sandítok Ichirura..aki engedelmesen követ. Oh igen.. okos fiú..

 

El is csípem a gondolatait, azt hiszi hogy mázlista mert Kaname most közbeszólt. Hahahahaha...

 

Mázli mi?

 

- Csak időt nyertél. - világosítom fel vigyorogva.

- Menj a francba... - veti oda nekem dühösen. Felkacagok. Micsoda temperamentumos cica vagy te.

- Csak veled együtt cicus... - vigyorgok rá. Csókom durva és zabolátlan.

 

***

 

 

Mikor belépek a kis szerelmespárocska éppen az íróasztal mellett állva tracsizik. De romantikus.. blee mindjárt elhányom magam. Remélem legalább az a téma hogy hol fogjuk négyesben csinálni... mert arra már nagyon fenem a fogam.

- Na mi van? Mi olyan fontos, hogy nem tűr halasztást? Remélem valami nagy horderejű dolog, mert ha feleslegesen szakítottad félbe a... - morgom, de Kaname félbeszakít mielőtt befejezhetném. Namivan sérti az arosztikratikus füled a dumám? Ejnye.. Haruka nem volt ilyen finnyás..

 

Odasétálok hozzájuk és letelepszem a székbe, lábaimat az asztalra pakolva kényelmesen.

- Ó igen? Halljuk. - vetem oda neki.

A másik Kiryu ikernek látszólag nem tetszik valami, de csak Ichiru mellé telepszik és csöndben marad. Na azért..

 

Kaname halkan szólal meg, hogy az a közelben de mégis távolabb ácsorgó ikrek ne hallják.

 

- Támadás érte az iskolát. Van egy sejtésem miszerint a dolog kapcsolatban van veled.

- Ugyan már. Nem én küldtem ide őket. Miért tenném, amikor én is itt vagyok? Mellesleg nekem csak egy mozdulatomba kerülne az akadémia megsemmisítése. - felelem lenézően. - Tudod hogy én nem vagyok olyan alávaló mint te meg a rokonok. Ha akarok valamit megszerzem.. de nem szoktam kertelni.

- Viszont ha már itt vagy azért te is kivehetnéd a részed a csatákból. Azt hiszem a Tanács neked is az ellenséged.. vagy talán élvezed hogy dróton rángatnak?

- Dróton? Csaták? Hát végülis elkél a kaja. Bár ha adsz egy két fincsi husit.. láttam itt eleget.

- Ne is álmodj róla! - morogja halkan.

Nade ilyet.. hiszen csak kajálni akartam.

- Tudod mit? Add kölcsön egy éjszakára a másik ikret. Kíváncsi vagyok milyen lehet kettejükkel egyszerre... és akkor talán segítek.

Látom hogy Zero-nak felvillan a szeme a mondatra, és morogva szegezi nekem a pisztolyát. Ugyan.. azzal mégcsak meg sem karcolsz... kölyök.

Figyelem ahogy Ichiru kiüti a kezéből.. és alövedék célt téveszt.

Oh micsoda izgalom.. megvédesz engem drága..? Nahát ezt nem hittem volna.

 

Kiszedi a kezéből a pisztolyt.. és abból a golyókat.

 

Látom hogy valamit súg neki. Egyre jobban vigyorgok.

 

Hozzám sétálva nyújtja nekem, a kezembe szórja őket. Ügyes...

Elmosolyodom, végigsimjtok a haján.

- Ejnye Kaname... neveletlen nagyon a cicusod - szólalok meg szinte lágyan. - Nem ártana neki némi fenyítés.

Ichiru az ölembe ereszkedik, ahogy intek neki én pedig Zero felé fordítom a tekintetem. Jól tudom nem tudott volna nekem ártani, de nem szeretem ha neveletlen  ex E-szintűek vesznek körül.

 

Erőm fellángol ahogy ráeresztem, nem nagyon.. nem akarom megölni, csak annyira hogy fájjon neki. Tudja meg kivel szórakozzon. Közben Ichiru haját simogatom.

 

Figyelem ahogy térdre zuhan.. Kaname rögtön odasiet hozzá. Közben Ichiru-t érzem ahogy hozzáér a mellkasomhoz. Végigkarmol ahogy szeretem, ajkai felágoskodva érnek a számhoz.

 

Mented a testvéred? Annak ellenére hogy egy kis kurvának gondol? Na jól vagy.. legyen ahogy akarod..

 

Vigyorogva csókolom vissza, szemfogaim felsértik az ajkait, hörögve ízlelem meg a vérét.

 

Erőm visszahúzódik, mostmár a vágy elnyomja a tomboló erőt. Okos fiú vagy te.. tudod hogyan kell elterelni a figyelmem.

 

Kaname erejét érzem fellángolni, mikor megszakítom a csókot. Hehehehe..dühös vagy mert bántottam a cicusod? Enyje..

Nevetve vonom közelebb magamhoz Ichirut. Látom hogy a másik iker megvetve néz rá.

Szereztél egy ellenséget huh?

 

***

 

Még megbeszélünk pár dolgot aztán otthagyom őket a fenébe. Hagy nyálazddzanak csak. Én már alig várom hogy kettesben legyek az én kis Ichirummal.

- Kis testőröm - vigyorgom jókedvűen. - Azt hittem a halálomat kívánod. Vagy már nem? - kérdezem ahogy az ajtó becuskódik mögöttünk.

- Csak én ölhetlek meg - válaszolja halál komolyan. - Senki más, csak én.

Felnevetek. Úgy gondolod? Nos, nekem megfelel. Úgyem tudsz.. addig viszont.. az enyém leszel annyiszor ahányszor én akarom.

 

- Azon kívül pedig... - teszi hozzá. - Zerot védtem. Azzal a játékszerrel nem tud neked ártani, csak feldühített volna, és ő már halott lenne. Mihez kezdenék egy halott testvérrel? Nekem élve van rá szükségem.

Hehehe micsoda egy kis furfangos dög vagy te.

- Élve? - vigyorodom el. - Ha jól tudom, meg akartad ölni őt.

- Az akkor volt. - feleli vállatvonva.

 

Nos, nekem mindegy cicám.. a te harcod a te dolgod.

 

Viszont..nekem jobb ötletem van.

 

Feldobom az asztalra, és már pillantásom erejétől szétfoszlik rajta a ruha. Nyögve feszíti kezeit a mellkasomnak. Ohh ugyan.. hiszem te is élvezed.. tudom..

- Neh.. elég..

- Elég? Kinek? Neked? Hiszem a tested szinte sikolt az enyémért! - nézek rá vigyorogva. - Várj csak.. megmutatom.

 

Magamhoz képest is gyengéden simítom végig a mellkasát.. egészen az ágyékáig, majd lehajolok hozzá hogy szemfogaim a bőrét karcolják.

- Ahhh..

- Igen? Azt mondod? - vigyorodom el a köldöke fölött.

- Te szemét..nhhh...

- Mikor ezt mondod.. zene füleimnek. - kacagok fel, és széttett lábai között nézek rá. Nem tudja összezárni őket, mivel ott áll közöttük.. hehehe.. szar ügy.

- Mondd csak Ichiru.. milyen érzés mikor sikoltva könyörögsz kegyelemért? - kuncogok, ő pedig vörösen fordítja el a fejét.

- Nem is.. teszek.. oh..olyat..

- Nem-e? Hát akkor majd most fogsz..

 

Egyetlen határazott mozdulattal hatolok belé, amitől megvonaglik. Erőm ahogy végigáramlik a testén, minden egyes mozdulatot még annál is érzékibbé tesz, hogy fejét hátravetve élvezne el rögtön, de nem hagyom. Erősen megmarkolom a kis farkincáját.. és nem hagyom neki.. nem nem..

 

- Ahhnnn.. - a szemét összeszorítva nyög fel, ahogy elmerülök benne. Ahhmmwww... tényleg kurva jó a kicsike..

 

Lihegve kapkod levegőért.. látom hogy perceken belül el fog pattanni benne valami, de nem.. nem szól semmit, csak nyögdécsel.

- Na mi az.. nem hallom.. - vigyorgok rá.. és megnyalom a számat.

- Neehmm..

- Nem? Tényleg? Nem akarod? - kérdezem, minden egyes szót egy erőteljes lökéssel toldva meg, amitől az asztal már nyikorogva tiltakozik.

- Ahhh...neehmm..

- Deeeeh..

- Ahh.. kérlek... hagyd abba..

- Hehehehe.. azt te sem akarod.. - hörgöm mély hangon, azzal elengedem őt, és még egy utolsó erőteljes lökéssel mélyen belé vágom maga, amitől sikoltva jut el a csúcsra azonnal.

 

Figyelem ahogy piheg. Lábai lelógnak az asztalról. Hihetetlen milyen sexy látvány.. míg így is.. izzadtan..saját spermájával beborítva.

 

- Mondtam.. én mindig elérem amit akarok. - felelem kuncogva.

 

***

 

Vacsora.. a vámpírok mindegyik leplezetlenül bámul az asztalfőn ülök az ő asztaluknál.. a másik oldalt Kaname meg Zero. Ichiru mellettem, próbál nem olyan nagy hévvel enni mint amilyen éhes. Hehe kifárasztom a kis drágát. De ki ám.

 

Steak-et eszek véresen. Mondjuk már másfajta kajára is fáj a fogam.. de azt inkább elnyomom magamban.

 

Látom hogy Zero Ichiru-ra villogtatja a szemét.

 

Kaja után Kaname telepedik mellém, és figyeli ahogy a borospoharat szemlélem. Nem bor van benne..innen látom.

 

- Vértabletták. - magyarázza. - Segítenek leküzdeni a vérszomjat.

- Kösz, de nem akarom leküzdeni. - felelem finnyásan elhúzva a számat.

Intek Ichiru-nak aki kicsit messzebb sétál. Látom hogy Zero is felemelkedik az asztaltól és elindel felé. Nocsak.. tracsparty?

- De Ichiru-t mégsem harapod meg. - osztja meg velem az észrevételét. - Csodálkoztam hogy ilyen gyengéd vagy vele?

Felkacagok.

- Gyengéd? Nem tévesztesz össze Teréz anyával véletlenül?

 

Megfogja a poharamat  és a szájához emeli. De nem iszik bele. Forgatja az ujjai között.

 

- Ichiru ember. Ha E-szintűt csinálnék belőle oda lenne az ellenállása.. úgy unalmas. - felelem lemondóan.

- Akkor elárulok egy titkot. - hajol közelebb hozzám. - Ichiru nem változik E-szintűvé, mert bár nem vált vámpírra egy tisztavérű véréből ivott, ami megvédi ettől. Vámpír csakis akkor lesz ha te azzá teszed.

 

Csodálkozva nézek rá.

 

- Akarsz valamit? Vagy ezt csak holmi jószámdékból mondod? - kérdezem gyanakodva, közben figyelem ahogy Ichiru a falhoz szorítja Zero-t aki ellöki magától. Nocsak...nocsak..

 

Csak sejtelmesen mosolyog, azzal feláll mellőlem. Zero mellé szegődik.. tekintete lenéző ahogy engem bámul.

 

Ichiru is megjelenik, én pedig elkapom a kezét.

- Menjünk.. elment az étvágyam. - vetem oda ahogy látom ahogy egymásra néznek. Bloáááhh..

 

***

 

Bezárkózom vele a szobámba.

 

Ő már tudja mire számíthat, ezért gyorsan eltűnik a fürdőben hogy nyerjen egy kis időt. Jól van..tudok várni.

 

Letelepszem az ágyra és várok.

 

Mikor már órák óta benn van megunom és bekiabálok neki.

- Ha nem jössz ki magadtól, én megyek be!

Semmi válasz. Jól van.

Erőm fellángol körülöttem, egyszerűen átsétálok a falon, ő pedig összerezzen és nyikkanva vágódik a falnak ahogy érzékeli a dolgot a tükörből. Teljesen meztelen.. éppen a nyakörvet feszegette ahogy sejtem. Ollóval. Hehehe..felesleges..

 

- Ezt.. hogy csináltad..? - nyögi.

- Sok képességem van, amit még nem láttál.. - felelem vigyorogva, és a falnak támaszkodva figyelem.. leplezetlenül mustrálva testét. Zavartan fordít nekem hátat, én pedig morogva simítom a csempének.

 

Kaname.. ha becsaptál...

 

Téged és a kis játékodat is karóba húzlak.

 

Hajam a vállára hullik ahogy lehajolok hozzá, nyelvem végighúzom a fülcimpáján.. belemorgok a fülébe.

- Ichiru...Ichiru.. csak nem félsz tőlem..?

Felnyögve hajtja hátra a fejét.. ahogy az ujjaim rátalálnak a férfiasságára, ami bár szorosan a falhoz lapul, máris kemény és forró.

- Óh hogy örülsz nekem... igazán aranyos vagy.. - kuncogok halkan.

- Neeehmm..aahhh..

- Nem vagy aranyos? Jólvan tőlem..

 

Betaszítom a zuhany alá.. és megnyitom a forró vizet. Felszisszen ahogy a cseppek a bőrét érik.

- Mit beszélgettél Zero-val..? Dühös volt rád a tesó? - kérdezem a fülétől.. mielőtt megharapdálnám.

Szemfogaim a bőrét karcolják.. ahh annyira kívánom.

- Nehm..aahh.. te dolgod..

- Nem? Szerintem pedig igen.. ami a tied az enyém is.. te is..az enyém vagy..

 

Alig áll a lábain, de megtartom. Merevedésem keményen préselődik a fenekének. Nem bírom ahhwmm.. muszály...

 

Az erőmmel bénítom le, de azon keresztül és érzem ahogy megremeg ahogy ajkaim a nyakát csókolják. Aztán ahogy elhatalmasadik agyamon a vörös köd.. belemélyesztem a fogaimat és nagyot sóhajtok ahogy vére íze szétárad a számban.

 

Felsikolt a gyönyörtől.. feje hátrabukik a vállamra, kezei megmarkolják a karomat, ahogy újra és újra lecsap rá az orgazmus míg iszom.

 

Nem szívom meg nagyon.. pedig olyan finom hogy képes lennék rá. Elengedem, de mikor látom hogy összezuhanna utánakapok és megtartom.

- Te szemét... tudtam hogy azt akarod..

- Hogy? - vigyorgok rá véres ajkakkal. Mmm.. lenyalom.

- Hogy a szolgád legyek.. ezt akartad..

- És az vagy? - nézek rá félrehajtott fejjel.

Csodálkozva pislog rám. Végignéz rajtam majd magán.

- Ez meg hogy lehet..? - kérdezi hihetetlenkedve.

- Köszönd annak az őrült nőnek. Miatta nem válsz vámpírrá..csak ha teis akarod.. vagy én azt akarom. - felelem, vigyorogva.

 

Megmarkolom a karját és a zuhanyajtónak nyomom.

 

- most viszont.. van még valami amit nem fejeztünk be..

 

Lenéz rám. Ne oda.. lejjebb.. áhh látom sejted már..

 

Hehehehehehehe...


Levi-sama2009. 06. 15. 10:21:11#873
Karakter: Kölcsön Ichiru (Vámpírok Tanácsa főépület)



Ichiru:
 
Az éhségre riadok fel, és a finom étel illatára. Gyomrom is megkordul, és felülök. Oh, hozatott ennivalót.
- Jó reggelt - vigyorog rám Rido, szemfogai megcsillannak a gyertyák fényében.
- Éjszaka van - morgom, és ahh... meglátom a terülj-terülj asztalkát. Elém tolja.
- Egyél - utasít. Na most az egyszer szívből engedelmeskedem neki. Finom... és a bor is kellemes aromájú. Csak ne bámulna közben ez a vámpír, kényelmesen elnyúlva mellettem. Meztelenül. Ehh...
Befejezem, és leteszem a szalvétát a tányér mellé.
 
- És most én jövök - hallom szavait, és meghúzza a falon lógó szalagot. Csengetésére nyílik is az ajtó.
Egy vámpírszolga lép be, egy fiatal fiúval. Fiatal kis szépség. Szemeiben rettegéssel figyeli a felé lépkedő vámpírt, segítségért sikoltozva. Összeszorult torokkal figyelem...
Ó istenem ne...
 
Könnyed mozdulattal, némi bűbáj segítségével elkábítja, és mögé lép. Megcirógatja közben, amitől a fiúnak megmerevedik a hímvesszője.
Megnyalintja a nyakát, miközben felemás szemeivel a tekintetemet tartja fogva. Nem fordíthatom el a fejem... ezt most végig kell néznem, ha belepusztulok is. Láttam már régebben is, amikor beépülve dolgoztam a tanácsnál, hogy milyen nagy étvágya van, és semmit sem jelent neki az emberélet... hát most majd közelebbről is megnézhetem. Most azonban engem néz, miközben vért iszik, és tudom:
 
Rám is ez a sors vár, ha nem játszom ügyesen ki az ütőkártyáimat. Egy-két napom van még talán...
 
Figyelem ahogy a tisztavérűek harapásával járó orgazmust átéli a fiú, majd elsápad és hamuvá válik a teste.
 
Meghalt.
 
Ó te jó ég... mennyire kegyetlen.
 
Remegésemen uralkodva kapaszkodom a lepedőbe, és úgy figyelem ahogy elindul felém, arcán elégedett mosollyal.
- Nos, most hogy már mindketten vacsoráztunk, talán rátérhetnénk a mai nap fénypontjára... - búgja.
Sokkos állapotban, szinte csak a belém épített automatikának köszönhetem, hogy valamennyire visszatérek a valóságba. Persze gyenge ellenkezésem mit sem ér... és ő megdug újra és újra, amíg ismét álomba nem zuhanok elgyötörve.
 
***
 
Felébreszt egy vámpírszolga, és még magamhoz sem térek, de már rám kezd cibálni valami ruhafélét. Álmosan próbálok ellenkezni. Hagyjon már békén, én is tudok öltözni...
- Tőlem jöhetsz pucéran is. Csak biztosan néznek majd rajtad a társaid az iskolában - hallom meg Rido mély hangját, és felkapom a fejem.
- Hol?
Lehajol az ingemért, és rám adja. Halvány mosollyal gombolja be alul, de csak a hasamig. Nem válaszol, és én idegesen szusszanok egyet. Hát beszélj már te vámpír!
- A Cross Akadémián.
Elképedek. Besétál az ellenség méhkasába?
- Csak nem akarsz odamenni?
- Miért ne? Kaname meghívott. - Leesik az állam.
- De...
- De így legalább szemmel tarthatom a Tanácsnak, hogy milyen dolgok folynak ott. Alkut kötöttem Kuran Kanaméval - vigyorog rám. Alkut?
- Kitalálom... megesketett, hogy nem eszed meg a diákjait... és cserébe... - basszus!
- ...cserébe megkaplak téged... - biccent mosolyogva. Szóval ezért nem jöttek a szövetségeseim! Kuran keze volt a dologban!
- Az a szemét... - szorul ökölbe kezem.
- Oh nem az. Nem emlékszel hogy meg akartad ölni a cicusát? - cirógatja meg az arcomat. Engem te csak ne simogass. Elrántom a fejem.
- Zerora gondolsz?
- Nagyon okos... - búgja szarkasztikusan.
- És ezért...
- Tett nekem egy szívességet. Ugyan Ichiru... nem is örülsz hogy viszontláthatod a társaidat? - nevet fel mély, karcos hangján, majd faképnél hagyva engem, elindul. Nyakörvem már kezd is összeszorulni, így kelletlenül, de követem. A fene essen belé. Hát nem örülök, de legalább kiszabadulok innen. Talán ott több lehetőségem lesz, és ha Zerot is sikerül manipulálnom, elérhetem amit akarok.
 
Egyszer úgyis az örök vérmezőkre küldelek Kuran Rido...
 
***
 
Begombolom az ingemet, egészen a gallérig, így pont nem látszik a nyakörvem. Kiszállunk a kocsiból.
Feh... micsoda fogadóbizottság... Az iskola krémje. Hova kenjem? A hajamra? Áh nem piszkolnám be ezüstszőke tincseimet velük, inkább Ridora.
Üdvözlik egymást a fővérszívók, Zero is bemorran valamit. Látom te is odavagy értük bátyó. Arcomra kényszerítek egy kis félmosolyt, ahogy azt illik, és úgy hallgatom ahogy beszélgetnek. Kissé uncsi már ez a túlzott aggodalom... Ridonak kevés ez a néhány embergyermek. Ő nagy vadra megy. Mibe, hogy Kaname a célpont? Yuuki már lejárt lemez.
Engem nem ver át.
 
Megmutatják Rido szállását. Én nem kapok külön szobát, és a hírtől összevonom ezüst szemöldököm. Mondjuk nem is tudnék külön helyiségben tartózkodni, a nyakörv azonnal kicsinálna.
Az estis vámpírkák kíváncsian figyelnek minket, de Rido fagyos tekintete elűzi őket.
Búcsút intek testvérkémnek, követem a „gazdit”.
Becsukódik az ajtó, és körül pillantok. Hát nem a Hilton, de még így is nagyon elegáns és fényűző a berendezés. Nem olyan szép mint A Vámpírok Tanácsának épületében lévő lakosztály, de azért nem vészes. Egy hatalmas ágy, bíborvörös bársonytakaróval, és hasonlóan ízléstelen színvilágú baldachinnal. Ehh... A vámpírok imádják a vörös színt.
Furcsa. Én például szeretem a brokkolit, mégsem borítom be a környezetemet fikazöld cuccokkal.
 
Rido felé fordulok, és figyelem ahogy leveszi kabátját. Izmos, sápadt felsőteste szinte sugárzik a gyertyák sápadt fényében.
- Mire készülsz? - teszem fel az első hülye kérdést ami eszembe jut hirtelen.
- Hát most éppen arra, hogy megduglak - jön csípőből a válasza, és vigyorogva lép felém. Lángoló képpel hátrálok előle, amíg az ablakpárkány neki nem nyomódik a derekamnak.
- Megszökni úgysem tudsz... - morran, és a nadrágja is lekerül róla. Pénisze már tettre készen ágaskodik. Ahh francba...
Int nekem, de nem fogadok szót. Ereje körém folyik, mint meleg takaró, majd hirtelen magához ránt. Reccsen az ingem ahogy letépi, gombjaim géppisztolysorozatként repülnek a szélrózsa minden irányába, végül a ruhadarab cafatokban végzi a földön.
- De...ahh...tényleg...mit akarsz itt...? Kémkedni...? Ahh... ne...
- Azt nem szükséges tudnod Ichiru... - dörmögi a nyakamba, szemfogai bőrömet karistolják a nyakamon. Megremegek hangjának bódító bizsergetésétől, mágiájának zsibbasztó erejétől.
Az ágyra lök, hasra érkezem. Ő egy párduc kecsességével mászik fölém, vállam felett figyelem, lángoló arccal. Hasam alá nyúl, térdeplő helyzetbe felránt, és arcát a nyakamba fúrja. Érzem szemfogait a bőrömön, és vérszomját is... Félelem cikázik végig rajtam, és a párnába markolok. Olyan élénken él még bennem a kis bemutatójának emléke, hogy azonnal felsejlik lezárt szemhéjaim előtt a szétporladó test. Felemeli a fejét, és megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Hú... ez közel volt. A következő pillanatban ujjai merevedésemre (amiről gőzöm sincs hogy alakult ki) fonódnak, és ereje végigsöpör rajtam. Testem magától moccan, és hátramozdulva nyársalom fel magam kemény péniszére. Próbálok hadakozni, hárítani az erejét, de képtelen vagyok rá. Halk, fájdalmas nyögésemet mély morranása nyomja el, ahogy mélyen magamba fogadom. Ahh fenébe... fenébe...
- Ahhh... olyan rohadt jó szűk vagy... - nyögi a nyakamba, és hirtelen lök egyet. Felsikoltok a fájdalomtól.
 
Hogy dögölnél... ahh... meg... teh... mocsok...
 
Rám nehezedik, és kiterülök alatta, mint egy béka. Kíméletlenül, keményen mozog bennem, szinte a torkomig megdug. Sikoltozva vergődöm alatta, véresre karmolom alkarját, lepedőt markoló kezeit, miközben forró szája vállamat és nyakamat cirógatja. Érzem a vérszomját... de nem harap belém hál’ istennek.
Épp elég, hogy rojtosra izéli a fenekem.
 
Ah fenébe is, miért élvezem? Biztos valami mazochista hajlamom... ahh... van...
 
Már nem számolom az orgazmusokat, csak szimplán álomba ájulok, amikor már nem bírom tovább.
 
***
 
Lassan ébredezek. Halk sóhajjal fordulnék az oldalamra, de egy kar a derekamra nehezedik. Rido mellettem fekszik, másik karjára könyökölve, fejét tenyerén megtámasztva. Meztelen testének sápadt bőrén táncot járnak a gyertyák fényei. Hosszú, sötét haja arca körül hullámzik.
- Hogy te mennyit alszol... - dörmögi mosolyogva, szemfogai megcsillannak ahogy ajkai mozognak.
- Kinek a hibájából? - vágok vissza, és lefeszegetném derekamról a karját, de nem tudom. Felnevet mély hangján, és hanyatt fekszik. Egy könnyed mozdulattal emel fel és ültet az ölébe. Merevedése keményen és fényesen simul a hasához.
Lepillantok rá, és a látványtól, ahogy pompás teste alattam fekszik, merevedése keményen lüktet, szemeiben izzó vágy... Felnyögve kapaszkodom meg csípőmet tartó kezeiben. Élveteg vigyorra húzódik a szája.
- Kéjsóvár kis ribanc... - búgja. - Nem is érdekelnél, ha nem lennél ennyire érzéki...
Végigsimít combjaimon, majd éledező péniszemen is. Felsóhajtva hunyom be szemem, pedig már épp készültem elküldeni a jóédesanyjába dühösen, de csak nyöszörgés tör fel torkomból.
- ...nnnhhh...
Szám elé szorítom a kezem, hogy legalább annyi elégtételem legyen, hogy nem mutatom ki, mennyire hatással van rám. Felnevet, érzékien mély hangján, amibe még a gyomrom is beleremeg.
- Ugyan már... tedd ami jólesik. Felesleges szégyenlősködnöd. Tudom, hogy meghalsz azért, hogy lovagolhass rajtam...
 
Megrázom a fejem, ezüst fürtjeim arcomba hullnak, és verejtékes bőrömre tapadnak. Kisöpri arcomból, hajamba markolva rántja le a fejemet magához.
- Lovagolj, vagy magam alá gyűrlek és szétkúrlak... - súgja a számba, durva csókjával vált ki belőlem vad remegést.
- ...nff... nem... azt... lesheted... - zihálom a szájába csók közben. Kezei csípőmre simulnak, és erejét használja megint. Megemelkedem, és beleülök merevedésébe. Felegyenesedve nyögök fel, és ahogy egyre beljebb és beljebb hatol, combjaim remegni kezdenek, és kezeim mellkasának bőrét karmolják végig kíméletlenül.
- Ez az... - nyögi, majd újabb mágikus lökés éri testem. Csípőm megmozdul, lassú köröket rajzol, és elkezdek lovagolni rajta.
Dühösen vicsorgok le rá, de vad szenvedélyhullám söpör végig rajtam, és felsikoltva vetem hátra a fejem.
 
Úristen, úristen, úristen!

Olyan kéjhullámok örvénylenek végig testemen, amilyenekhez foghatót soha életemben nem éreztem még...!
 
Lepillantok rá, szemei örvénylenek, arcán tiszta nyers vágy, fogai megnyúltak.
- Ahh... mit... művelsz? - zihálom. Nem válaszol, csak csípőjét megemelve mélyen belém vágja magát, és orgazmusom sikolyához mély hangú nyögése társul.
 
Szinte ráájulok széles mellkasára, és harapom az éltető levegőt. Testem olyan könnyű, mintha csupán egy virágszirom lenne, és mégis oly nehéz, hogy mozdulni sem vagyok képes. Szívem a fülemben lüktet... vagy ez nem is az enyém?
Mellé fekszem, és felpillantok rá. Engem néz, szája körül sejtelmes mosollyal. Elpirulva fordítom el az arcom.
 
Szemétláda. Mit vigyorogsz?
 
Hozzám hajol, és fülcimpámat megrágcsálva súg a fülembe.
- Ne hidd, hogy megúszod ennyivel...
Maga alá teper, minden hadakozásom, szitkozódásom ellenére. Merevedése ( hát basszus sosem elég neki?) a bejáratomhoz nyomul...
 
Kopp-Kopp.
 
- Ki az? - morran fel dühösen, végignyalja mellkasomat.
- Uram, Kaname-sama kéreti önt a dolgozószobájába! Azt üzeni, hogy sürgős.
- Picsába - mondja a köldökömnek, és nagyot sóhajtva mászik le rólam.

Felöltözünk. Szerencsére a bőröndök egyikében találok magamra egy fekete inget. Felveszem, és már követem is őt.
 
Mázlim volt.
 
- Nem, csak időt nyertél - veti hátra a válla felett. Kiráz a hideg. El is felejtettem, hogy néha bele tud hallgatni a gondolataimba.
- Menj a francba... - bukik ki belőlem hirtelen, és ijedten szorítom össze ajkaimat. A jó életbe! Nem dühíthetem fel! Tiszta hülye vagyok!
- Csak veled együtt cicus... - vigyorog le rám, és felém fordul, ujját a nyakörvembe akasztva húz magához. Durván csókol meg, felszisszenek ahogy felsebzi számat a fogaival.
 
***
 
Belépünk a dolgozószoba ajtaján. Kaname az asztal mellett áll, épp Zeroval beszélgetnek. Ő látszólag nyugodt, de drága testvérem olyan pipa, hogy mindjárt felrobban. Nocsak...
Felvonom a szemöldököm, de nem szólalok meg. Rido úgyis megteszi helyettem:
- Na mi van? Mi olyan fontos, hogy nem tűr halasztást? Remélem valami nagy horderejű dolog, mert ha feleslegesen szakítottad félbe a...
- Fontos - szakítja félbe Kaname.
Rido az asztalhoz sétál, megkerüli azt és leül a székbe.
- Ó igen? Halljuk - vigyorog rá, miközben lábait feldobja az asztalra. Zero morog valamit az orra alatt, és mellém lépve támaszkodik a falhoz, pont úgy ahogy én. Mindketten komolyan nézzük a két vámpírt.
Kaname nagyon halkan beszél, és ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy nincs vámpírhallásom. Rido azonban nem fogja vissza úgy a hangját.
- Ugyan már. Nem én küldtem ide őket. Miért tenném, amikor én is itt vagyok? Mellesleg nekem csak egy mozdulatomba kerülne az akadémia megsemmisítése - vigyorodik el.
Kaname megint halkan mond valamit, Rido pedig megrázza a fejét.
- Ne is álmodj róla.
Kaname elhúzza a száját. Hm. Mi lehet az vajon? Rido rám pillant, végigmér, majd Zerora, és őt is meggusztálja.
- Tudod mit? Add kölcsön egy éjszakára a másik ikret. Kíváncsi vagyok milyen lehet kettejükkel egyszerre... és akkor talán segítek.
 
Zero mellettem felhördül, és előkapja a pisztolyát. A másodperc törtrésze alatt ütöm fel a kezét, és a lövedék a plafonba fúródik.
- A rosseb beléd... - sziszegi nekem dühösen. Higgadtan, kifejezéstelen arccal nyújtom felé a kezem.
- Add ide.
Semmi reakció. Kicsavarom a kezéből, eltépem a láncot ami hozzá rögzíti, és kipattintva a tárat, a golyókat egyenként a tenyerembe szórom.
- Nesze - vágom hozzá a pisztolyt. - Nem mondta még neked Toga-sensei, hogy ne játssz a fegyverrel?
Szavaim kedvesek, és érzelemmentesek, csak ajkaim körüljátszadozik egy kis mosoly. Nagyon elkomorul, ezüst szemeiben gyilkos düh villan.
 
Tudom, hogy gyűlölsz. Ez a dolgod.

Füléhez hajolok, és szinte csak lehelem a szavakat, hogy vámpírfülek se hallják.
- Ne köpj a levesembe Zero... Játssz a saját sakktábládon.
 
Ellépek tőle, és Rido mellé állok. Kinyújtott tenyerébe szórom a golyókat. Mosolyogva vizsgálja meg őket.
- Ejnye Kaname... neveletlen nagyon a cicusod - mondja lágyan. - Nem ártana neki némi fenyítés. 
Engedelmesen ülök Rido ölébe amikor int nekem, és Zero felé fordul. Nem tesz semmit, csak erejét érzem fellángolni. Bátyám egy hangos nyögéssel esik térdre, és fejére szorítja a kezét. Látszólag pokoli fájdalmai lehetnek... Kaname közelebb lép hozz, árcán őszinte aggodalom. A fenébe a fenébe! Még a végén kárt tesz Zeroban!
Mit csináljak, mit...?
Hideg gondolkodást erőltetek magamra, és végigsimítom Rido csupasz mellkasát a kabát alatt. Meg is karmolom ahogy szereti, és ő halkan felmordulva pillant le rám végre. Arcán gúnyos mosoly. Jól tudja, miért terelem el a figyelmét, de nem érdekel. Felágaskodom, hogy vigyorgó száját megcsókoljam. Hirtelen kap ajkaim után, szándékosan sértve fel az érzékeny bőrt fogaival. Dorombolva nyalja le kicsorduló véremet, és a fenekembe markol.
Hallom Kaname hangját, és ahogy megszakad végre a csók, azonnal feléjük fordulok. Zerot öleli magához, ezüst hajába túr ujjaival, úgy vizsgálja aggódva az arcát. Halkan beszélgetnek, végül Kaname dühösen fordul felénk. Pokoli ereje végigsöpör a helyiségen, én halálra rémülök, Rido csak nevetve fonja karját a derekam köré.
Zero felpillant rám. Némán nézünk egymás szemébe, látom az övében a haragot és a megvetést. Elhúzom a szám.
 
Te sem vagy jobb. Idáig érzem a testedben keringő vért... Kaname vérét.

Figyelem a további társalgást Kaname és Rido között. Már csak semmitmondó dolgokról folyik a szó, végül Kaname magunkra hagy, maga után húzva a morcos Zerot.   
 
Az ajtó halk kattanással csukódik be mögöttük, és én felpillantok a felemás szemekbe.
- Kis testőröm - vigyorog. - Azt hittem a halálomat kívánod. Vagy már nem?

Heh... álmodozz csak.
 
- Csak én ölhetlek meg - válaszolom komolyan. - Senki más, csak én.
 
Felnevet öblös, mély hangján, félelmetes szemfogai megcsillannak az ablakon beszűrődő holdfényben. Uhh...
- Azon kívül pedig... - teszem hozzá. - Zerot védtem. Azzal a játékszerrel nem tud neked ártani, csak feldühített volna, és ő már halott lenne. Mihez kezdenék egy halott testvérrel? Nekem élve van rá szükségem.
- Élve? - vigyorodik el. - Ha jól tudom, meg akartad ölni őt.
- Az akkor volt - biccentek, és annyiban hagyom a beszélgetést. Dühösen felszisszenve kezdek ellene hadakozni, ahogy feldob az asztalra. - Engedj el! Hát neked sosem elég, te mocsok...?!
     


Darky2009. 06. 10. 18:45:22#841
Karakter: Rido



Ahogy hozzáér gyengéden...ez furcsa. Biztosan akar valamit.

Olyan nincs hogy nem.

De mégis.. olyan jó érzés..ahogy finoman végigsimít a karomon.. és végigkarmolja a hátamat.

Morgásom szinte dorombolás számba megy.. wrr... ez nagyon jóó..

Figyelem ahogy kioldja a köntöse övét. Nocsak.. megtáltosodott? Vagy mi a szösz? A vállamhoz simítja az arcát én pedig kissé meglepetten figyelem az ügyködését ahogy a köntös lágy eséssel lecsúszik róla.

Szinte látom a vágyat a szemeiben. Van egy olyan érzésem hogy direkt játssza hirtelen a bújós cicát..

- Megmasszírozhatlak? - kérdezi ártatlanul pislogva, olyan csábító és buja tekintettel amire akkor sem tudnék nevet mondani ha látnám a kezében a pengét amit majd a szívembe döf majd. Elvigyorodom.

- Csak tessék.

 

Mmm..nagyon jól csinálja.. máris kevésbe vagyok dühös és ideges. Azok a majmok jól felhúztak idegileg. Méghogy Tanács.. feh..maguknak sem tudnak tanácsot adni.

Élvezem puha és finom érintéseit ahogy az izmait simogatja és felmorranva élvezem. Whhrr..

- Biztosan fáradt vagy... - súgja a fülembe. Játszunk? Jól van.. ahogy akarod.  - Feküdj le Rido-sama, hogy kényelmesebben folytathassam.

Nahát.. megnyertem a főnyereményt ezzel a fiúval.

Lehúz magához, én pedig hasra fekszem és élvezem ahogy a hátam masszírozza.. végigkarmolja a hátamat.. simogat és ingerel.. ahh..nagyo tudja hogyan kell.

Érzem ahogy félresöpörve a hajamat a nyakamból a bőrömre lehell, hozzám simul..hogy magamon érzem felajzottságát. Hehe..és még te nem élvezed mi?

Ahogy a nyakamhoz érnek az ajkaiba felmorranva markolok a lepedőbe.. oh bakker.. már olyan kemény vagyok mint beton..

- Fordulj meg kérlek... - súgja halkan. Hahh nem kell kétszer mondani. Legszívesebben itt helyben..

Nade.. várjuk csak ki a végét.. kezd nagyon izgalmas lenni.

Vigyorogva fordulok a hátamra, figyelem ahogy ráül a combjaimra és onnan tekint végign rajtam.. mint egy műalkotáson.

- Milyen izmos vagy...

Még hízeleg is. Hogy oda ne szarjak.. mi ütött ebbe a fiúba.. talán beverte a fejét? A mellkasomat kezdi el karmolászni megint.. mivel tudja mennyire felizgat vele. Lehajol hozzám egy csókra én pedig végigsimítok a combján és közelebb húzom magamhoz, felmorranva ahogy merevedéseink összesimulnak. A hajába markolva mélyítem el.. kissé szűziesnek mondható gyengéd csókják.. szemfogaim az ajkaiba mélyednek.. vérének íze megbolondít teljesen..

 

Fura hogy ennyire nem áll ellen. Hagyja magát.. és még viszonozza is a csókomat.. olyanannyira hogy az engem is meglep.

Lassan szakítom el tőle az ajkaimat.. végignyalva a számon.

- Megengeded, hogy megkóstolhassalak én is? Nem, nem a véredre gondoltam... - mondja és megmarkolja. Ahh a szentséges vámpíristenekre..

Felhördülve feszül ívbe a testem.

Micsoda kis csodás ribancot találtam magamnak.

- Ezt igennek veszem... - kuncog a kis édes, elégedetett hangon. Lehajol hozzám.. a mellkasomon kalandoznak az ajkai.. én pedg a haját simogatom.. lassan az önkívület határán.

Lassan lejebb csúszik.. egyre közelebb kerülve a.. ahh jézusom.

Ahogy megnyalja a száját.. lassan és érzékien. Nem tesz semmit..csak néz rám.. azokkal a furcsán csillogó szemeivel.

Épp csak megcirógatja a lehelletével, és én már ettől képes lennék elmenni. Ahhrgg jézusom..

- Vedd le a nyakörvet rólam... kérlek... - pillázik rám kiskutya szemekkel, mire kishíján elnevetem magam.

Ahh tudtam.

- ...cserébe olyan szexis és mocskos leszek, mint vágyálmaidban...

Nah persze.

- Te kis dög... - morranok fel vigyorogva- Tudtam hogy sántikálsz valamiben.

De tetszik hogy ilyen kis furfangos vagy. Nem untatsz legalább.

És ez a kedves mosoly. Kár hogy velem nem mész semmire ezzel.

A szájába veszi az ujjait, megnyalja.

- Csak egy kis apróságot kell tenned... és megkapod amire vágysz... - mondja. Megszorítja a péniszemet, én pedig egy pillanatra lehunyom a szemeimet.

Nah azt már nem.

Felülök, magammal rántom őt is, felemelve hogy a szemébe tudjak nézni. Felemás szemeim kéjvágyón csillanak meg ahogy végigfuttatom rajta a pillantásom.

- Nem -felelem egyszerűen. - Olyan jól áll neked. Nem akarom megfosztani a szemem a látványtól, túlságosan élvezem...

Haha micsoda arckifejezés. A csábító sexy Ichiru rögtön eltűnik és átadja a helyét a dühös Ichirunak. De nem baj.. mert dühösen is pont olyan sexy vagy.

- Te szemét... - sziszeg rám, én pedig eldöntöm az ágyon, félelmetesen magasodva fölé. Hangosan és jókedvűen kacagok rajta, vigyorog olyan széles hogy az összes szemfogam kilátszik.

- Készülj fel... - súgom. - Túlságosan felizgattál, viseld a következményeit. Egész éjjel le sem mászom majd rólad, hiába könyörögsz és siránkozol majd...

Lefogom a kezeit, és megcsókolom, vadul és szenvedélyesen, rászabadítva ezzel mindazt a zabolátlan, nyers állatias vágyat, ami bennem tombol.

Egyetlen vad mozdulattal hatolok belé.. hangosan felnyög ahogy megérez magában. Ohh te kis ribanc..

A fenekébe markolva esek neki eszemet vesztve ő pedig nyög és vonaglik alattam, a gyönyörtől döbálva karcsú testét.

- Ó hogy utállak... te aljas... ahh...

Körmei a mellkasomba mélyednek, de a fájdalom csak mégjobban felizgat.

Nem fogom abbahagyni..egész éjjel..

 

Most majd megtanulod hogy hülyíts egy tisztavérűt..

 

***

 

Egész éjjel le sem mászom róla.

Hihetetlenül élvezem ahogy sikoltva eljut a csúcsra, újra és újra.. pedig tudom hogy legbelül utál érte. Hehehehe.. és ettől olyan izgalmas nem?

A gyűlöletből is lehet élvezet.. most majd meglátod..

A gyűlölet a kedvenc érzésem. Akkora erőt ad amit más nem.

- Ne... kérlek... elég volt... nem bírom... - nyöszörgi valamikor hajnalban, kitudja hanyadik kör után.

- Mi az? Nem bírod a strapát? - kuncogok halkan. - Pedig megmondtam, nem kegyelmezek neked.

- Te önző vámpír... - suttogja elhaló hangon. - Az embereknek alvásra... és ételre van szükségük... ha nem tudnád... és én már nem ettem és nem aludtam... két... napja... semmit... - nyögi és lehanyatlik a párnákra.

 

Na bumm ájulásig dugtam valakit.

 

Na ezt se monhatja el mindenki magáról.

 

Csengetek a vámpír szolgának, egy kis ételt és italt kérve. Felkelek az ágyból, onnan figyelem ahogy kimerülten fekszik ott.

Hát... még mindig tovább bírta mint az eddigiek. Asszem megtartom. A gyémánt nyakörv megcsillan a nyakában ahogy a fény megvilágítja.

 

Nyílik az ajtó, az szolga betol egy kocsit, amin mindenféle kaja van. Unottan emelem fel a fedőt. Sült hús.. gyümölcsök.. rizs.. krumpli.. zöldségek..

És egy üveg vörösbor.

 

***

 

Pár órával később úgy ébresztem fel hogy elhúzok az orra előtt egy gőzölgő húsfalatot mielőtt leengedném a torkomon. Nyel egyet és felül az ágyban.

- Jó reggelt.. - vigyorgok rá.

- Éjszaka van. - morogja, majd felcsillan a szeme ahogy meglátja az ételes tálakat. Közelebb tolom hozzá, ráparancsolok hogy egyen.

Nem kell neki kétszer mondani, rá is veti magát és fél óra alatt elpusztítja ami a tálakon van.

Én a párnán könyökölve figyelem élveteg vigyorral, ahogy a szalvétával jólnevelt módjára megtörli a száját.

 

- És most én jövök. - csöngetek, és a vámpírszolga becibálja az én vacsimat.

Fincsi fiatal fiú. Szőke hajú.. kék szemű.. törékeny szépség.. teljesen meztelen... és remeg mint a kocsonya.

Intek a szolgának aki meghajol is kisiet.

 

Ichiru idegesen figyel, de nem mozdul.

Felállok és a fiúhoz sétálok, aki mikor meglát hisztérikusan menekülőre fogná és visítva kezd el kapálózni ahogy megragadom a csuklóját.

Sosem szoktam szépíteni a dolgot, de úgy döntöttem most tartok egy kis bemutatót.

Végighúzom a kezem az arca előtt, mire réveteg, álmodozó kifejezés jelenik meg az arcán. Már nem áll ellen, úgy tarthatom ahogy akarom. Félresöpröm búzakalász színű tincseit és a nyakához hajolok, szemeimmel Ichirut figyelve, aki karba tett kézzel, összeszűkült szemmel figyel. Az arcán nem látszik semmilyen érzelem. Hehe.. most figyelj..

Épp csak végigsimítok a mellkasán a kezemmel, kis áldozatom ajkait máris kéjes sóhaj hagyja el, és lepillantva látom.. mennyire felajzott állapotban van. A nyakához hajolok.. beszívom a levegpőt a bőre fölött.. végignyalom a bőrét.. mire ő remegni kezd mint a kocsonya.

 

Oh ez az... ez az a pont.

 

Hirtelen belemélyesztem a fogaimat, ő pedig felsikolt de a gyönyörtől, és nem a fájdalomtól. Vörös vére lecsorog a nyakán, ahogy nagy kortyokban iszom belőle... friss ártatlan vére csak úgy simogatja a torkomat.

Meg-meg rándul ahogy mégjobban belemélyednek a fogaim... és igazítok egy kicsit a fogáson. Bőre.. kifakul.. minnél többet iszom belőle..annál fakóbb lesz, végül apró hamuvá hullik a teste, amit lesöprök magamról.

Lenyaloma szám sarkából az ott maradt vért és elégedetten sóhajtva, vigyorogva nézek az ágyon ülő kissé döbbent, ledermedt Ichirura.

- Nos, most hogy már mindketten vacsoráztunk, talán rátérhetnénk a mai nap fénypontjára... - vetem oda neki jókedvűen.

 

***

 

Túl sokat hagytam aludni.. 6 óra.. hah.. én annyi idő alatt mi mindent tudok csinálni. Jó, mondjuk ő csak egy ember.

 

Meghagyom az egyik szolgának hogy öltöztesse fel, amíg énis magamra kapom a nadrágomat és a hosszú kabátomat. Inget nem veszek. Minek?

 

Mikor kilépek a szobából látom hogy éppen balhézik, pedig csak egy fehér inget akar ráadni a vámpírszolga.

- Tőlem jöhetsz pucéran is. - rántom meg a vállam. - Csak biztosan néznek majd rajtad a társaid az iskolában.

- Hol? - kapja fel a fejét.

Felemelem a földre dobott inget és én adom rá.. begombolva alul három gombot.

 

Gonosz vigyor ül ki az arcomra. Kivillannak a szemfogaim.

 

- A Cross Akadémián.

- Csak nem akarsz odamenni?

- Miért ne? Kaname meghívott. - nézek rá elégedetten konstantálva hogy döbbent.

- De..

- De így legalább szemmeltarthatom a Tanácsnak milyen dolgok folynak ott. Alkut kötöttem Kuran Kanamével. - vigyorgok rá.

- Kitalálom.. megesketett hogy nem eszed meg a diákjait.. - ohh de okos.. - és cserébe.. - elsápad..

- ..cserébe megkaplak téged.. - fejezem be helyette elégedetten vigyorogva.

- Az a szemét.. - morogja dühödten.

- Oh nem az. Nem emlékszel hogy meg akartad ölni a cicusát... - simítom végig az arcát. Elrántja a fejét.

- Zero-ra gondolsz..?

- Nagyon okos. - dorombolom gúnyosan.

- És ezért...

- Tett nekem egy szívességet. Ugyan Ichiru.. nem is örülsz hogy viszontláthatod a társaidat? - kacagok elégedetten és elindulok ki az ajtón. Hallom a lépteit ahogy követ. Nincs más választása..amíg a nyakörv rajta van.

 

***

 

Nyakig begombolt ingben lép ki a kocsiból.

Nocsak.. még fogadóbizottságunk is van. A másik Kiriyu iker..a kis üdvöske igazgató.. és Kuran Kaname.

Egyik se látszik úgy mintha túlzottan örülne nekem, de hát nem is azért jöttem hogy a kedvükre tegyek.

 

- Rido..  - biccent Kaname, Zero meg morog valamit. Ichiru zavartan ficereg mellettem, karbatéve a kezét, és úgy mosolyog mintha azt akarná elhitetni hogy önként van mellettem.

 

Nem, nem fogok gyereket enni.. tök mindegy hogy kék vagy fehér a ruhája. Milyen szánalmas.. el kell mondanom vagy ötször.

Nembaj.. remekül ki tudom majd kémlelni Kuran gyenge pontját. És akkor csapra verem a tiszta vérét.. mint egy hordó finom bort.

 

Megmutatják a szobámat, a sok estis vámpír a folyosó falai mögül mer csak bámészkodni, de ahogy rájukvillantom a szemeim el is tűnnek.

 

- Mire készülsz? - kérdezi mikor becsukom az ajtót és ledobom magamról a kabátot.

- Hát most éppen arra hogy megduglak. - vigyorodom el gonoszan.

Elpirul és hátrál két lépést. Hoppá..függöny..ablak.

- Megszökni úgysem tudsz.. - felelem felmorranva.. és leveszem a nadrágomat. Ujjammal hívogatóan intek neki hogy jöjjön közelebb. Nem jön. Közelebb rántom az erőmmel.

A gombok szanaszét repülnek a szobában ahogy leszakítom róla az inget. Fogaim végigkarcolják a bőrét.

- De..ahh.. tényleg.. mit akarsz itt...? Kémkedni...? Ahh..nee..

- Azt nem szükséges tudnod. Ichiru... - súgom mély hangon, amibe beleremeg.

Ledobom a vetett ágyra és fölé mászom.

Térdre rántva fúron arcom a nyakába. Ahh úgy beleharapnék...de nem lehet..

Lerántom a nadrágját, és előrenyúlva kezdem el simogatni az ágyékát.. végigáramoltatva a testén az erőmet.. hogy magától tolja magát a péniszemre. Először ellenáll..de az én erőmnek sokáig ő sem tud.

Felmorranva markolom meg a lepedőt ahogy tövig belecsúszom.

- Ahhh.. olyan rohadt jó szűk vagy.. - nyögöm a nyakába, ő pedig felsikolt ahogy megmozdulok benne.

Vad vággyal döngölöm az ágyba, ő pedig nyögdécselve sikoltva vergődik alattam. Méghogy nem élvezi mi?

Háromszor jut el a csúcsra, mielőtt engem is elragadna a gyönyör. Zihálva hajtom a fejem a hátára, és ellököm hogy az oldalára dőljön. Mellé fekszem.. szórakozottan simogatom az arcát.

- Hogy mire készülök.. - suttogom halkan. - Majd meglátod kicsi Ichirum.. majd meglátod...


Levi-sama2009. 06. 01. 22:08:38#182
Karakter: Ichiru



Ez a perverz mocsok egész éjjel le sem mászik rólam, és én már reggelre inkább hasonlítok egy félájult mosott lepedőre mint vonzó önmagamra. 
Még volt pofája azt is mondani, hogy egyszer majd én fogok az ölébe mászni. Feh... legfeljebb ha hasznom lenne belőle, és megérné. Mondjuk miközben a torkát vágom el, vagy a szívébe mélyesztek egy karót. Más eshetőség nem valószínű. 

Újra és újra megrak ez a szemét, ráadásul amikor először belém harap, kis híján szívrohamot kapok, mégsem történik semmi. Igaz, nem is valódi harapások ezek, csak... valamiféle csócsálás. Hát mi vagyok én? Főtt kukorica?
Minden próbálkozásom ellene kudarcba fullad.

Véget ér az éjszaka, és ki tudja hányadik orgazmus(unk) után eldől mint egy darab fa. Na végre, már épp ideje volt, mert már csak hálni jár belém a lélek, annyira kimerültem...

Próbálnék aludni végre, vagy legalábbis álomba ájulni, de kopogtatnak. Remélem valamelyik tanácstag az, és elhívja magával, hogy végre egyedül maradhassak, és újra megkísérelhessem a szökést. 
- Uram - hallom, és felpillantok. Egy vámpírszolga hajol meg éppen előtte. 
- Ne kezdd, zaklatott gondolataid elmondják helyetted - szusszant bosszúsan Rido. - Inkább hozd ide az arany dobozkát. Ajándékot adok az én kis állatkámnak.

Hogy mit ad a milyének?!

Döbbenten nyitom tágra ködszürke szemeimet, és perverz vigyorát látva mély gyanakvás lopózik bőröm alá. Figyelem ahogy kezébe veszi a dobozt.
- Gyere csak - int magához. Tudod mikor?! Soha napján. - Nekem így is jó, majd megyek én. 
Hátrébb csusszanok, de a láncaim és az ágy támlája nem hagy egérutat. Mi van a kezében? Mi az? 
Egy drágakövektől ragyogó nyaklánc... vagy nem is. Várjunk csak! Kattan a nyakamon a zárja, és a benne lévő mágikus erő, a bűbáj végigbizsergeti testemet. 
- Mi ez... - motyogom, majd kapcsolok. Ah fenébe is! Ez egy rohadt nyakörv! - Vedd le! Nem vagyok a háziállatod! 
Próbálom lerángatni magamról, de veszett fejsze nyele, hisz olyan varázskötés tartja rajtam, amit ő meg talán Kuran Kaname tudna csak feloldani. Ó a fenébe is!
- Hidd el, jobb annak lenned mint az ellenségemnek - villannak rám felemás szemei fenyegetően, és még a vér is belém fagy, de csak pár másodpercre. 
Kattanva hullnak le csuklóimról a bilincsek.
Ő öltözni kezd, én meg kipattanok az ágyból. Na végre! A szolga hoz valami ruhafélét, és rám akarná adni, de szégyenlősen eltakarva előle szemérmemet küldöm el. 
- Köszönöm, megy ez egyedül is... - mondom neki. Megnézem a nadrágot, majd felveszem. 
- Ennyi? - pillantok az elégedetten vigyorgó Ridora. Egy vékony kis semmi-anyagú bársonynadrág, ami úgy tapad rám, mint egy második bőrréteg. 

Érzem ahogy megcsap mágiájának szele, és fogcsikorgatva tűröm hogy testemet maga mellé parancsolja. 

Jól van, szórakozz csak amíg megteheted. Előbb utóbb úgyis rájövök a gyengepontodra, és nem habozom kihasználni ellened.

*

Belépünk a Vámpírok Tanácsának tárgyalójába. Óriási, ovális alakú terem, egy nagy asztallal, amelynél egy trón, és tíz szék áll. A bent álló vámpírok mélyen meghajolnak, majd csodálkozva fordul felém a rengeteg szempár. Kifejezéstelen arccal tűröm, és engedelmeskedve az erőnek, követem Ridot a trónhoz. Kényelmesen leül, és csuklómnál fogva húz az ölébe. Nos, ha már így alakult, jókisfiú leszek, és befogom. Különben is, sikerült bejutnom egy szupertitkos nagytanácskozásra. Hülye lennék nem kihasználni az alkalmat, amikor ennél jobb lehetőségem nem lesz arra, hogy megtudjak sok mindent. Elvégre a célpontjaim toplistáján maga az egész szervezet is szerepel, nemcsak a főkolompos, aki elégedett mosollyal gyönyörködik bennem, hajamat és mellkasomat simogatja, miközben a tanácstagok felolvassák a jelentéseket, majd kitűzik a napirendi pontokat. 
Szóba kerül Kuran Kaname és a Cross Akadémia is. 
- Szóval azt hiszem a hátbatámadás lenne a legcélszerűbb. Tőrbe csaljuk őket - mondja Kogana, az egyik öreg tanácstag. A fene essen a mocskos fajtádba.
- Vámpírok vagyunk, nem holmi férgek. A hátbatámadás a gyengék fegyvere - mordul fel Rido. Meglepetten pillantok fel rá, de ahogy tekintetünk találkozik, lesütöm csodálkozó szemeimet. Látom, azért mindezek ellenére, szorult belé jó nagy adag büszkeség is, méltó egy tisztavérűhöz, ezt be kell látnom, bármennyire utálom is. 

Egy másik tanácstag szólal meg.
- Azt gondoltam bevethetnénk annál az akciónál Ridot.
Mély hangján felmordul, és megremegek a fagyos félelemtől. Basszus, remélem ezt nem fogja gyakran csinálni... Nem csak nekem lett tele a nacim ahogy elnézem. 
Láttatok már elsápadni vámpírt? Röhejes látvány, azt elmondhatom. A citromfagyimra emlékeztet, amit nyaranta szívesen ettem gyermekkoromban. 

Néma csönd nehezedik ránk, és mindenki a dühösen csillogó felemás szemeket figyeli, majd zavartan sütik le tekintetüket. Aki beszólt, most remegve kapaszkodik az asztalba.
- Neked Rido-sama kölyök - mondja mély hangján, és bár lágyan, lassan beszél, a jeges hideg futkározik hátamon, és gleccserek termelődnek végtagjaim körül. - Másodszor meg... én csak akkor akciózom ha kedvem tartja. És nincs kedvem pár vadbarom kedvéért szétverni egy rakás középiskolás gyereket. Van két jó falat köztük... na és... 
- De az a nyamvadt...
- Melyik... Cross? Az csak egy vén idealista. A nagy gond itt nem Cross... hanem Kaname, aki mellette áll.
- Igen... ezért kéne őt eltenned láb alól.

Hű, ez kezd izgalmas lenni. Figyelek, iszom magamba az információkat.

- Eltenni láb alól? Nekem? Kanamét? Három egészen abszurd kérdés. A válaszom nem. Nem ölök kaját. Ő egy finom falat amit jobb élve tárolni úgy több marad. Arról nem is beszélve hogy fogalmatok sincsen milyen ereje van. Tudjátok egyáltalán mit jelent egy tisztavérű igazi ereje? Ha talpig vérben fürdünk akkor sem mocskolódunk be... és semmivel sem lehet minket megölni. Egy tisztavérűt csak önmaga küldhet a másvilágra... önmaga...vagy egy másik... 

Ha nem tudnám amit tudnék, most elhinném neki. Csakhogy Shizuka-sama sok mindent megtanított nekem. Senki nem is gondolná mennyi mindent. A vadászfegyverek ugyanúgy a vesztét okozzák a tisztavérűeknek, csak éppen sokkal több erőkifejtésbe kerül. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Persze nem csodálom, hogy ezt az információt mélyen eltitkolják, és elhintik a társadalomban a sebezhetetlenség, megölhetetlenség mítoszát. Ha mindenki elhiszi, akkor nekik is nyugtuk van. 

Újra megszólal egy nagyokos.
- Ezért kéne hogy... 
- Nem - dörren Rido mély hangja. - Ahhoz túl jól szórakozom.
Feldühödnek a tanácstagok, de Rido nem foglalkozik velük, csak halvány mosollyal hallgatja a vitatkozásukat, érveiket és ellenérveiket, amelyeket jobb híján egymás fejéhez vagdosnak. 

Ő persze remekül elvan. Velem. Bennem gyönyörködik, miközben... ahh jézus... veszed el onnan a kezed?! Hát mindjárt rácsapok! 

Mélyen elpirulva játszom tovább a jófiút, hagyom hogy ágyékomat simogassa, és érzem magamon a tanácstagok tekintetét. A többség már bepróbálkozott nálam, nagyon jól tudom hogy mennyire tetszem nekik. Örüljetek, mert most olyat láthattok, amiről eddig csak álmodozhattatok magányos éjszakáitokon miközben rám gondolva vertétek ki magatoknak. A szépséges Ichirut félmeztelenül, kiszolgáltatva és mélyen elpirulva. Franc belétek. Mindannyiótokba.
Főleg beléd Kuran Rido.

Véget ér a tanácskozás, és én ajkamba harapva fojtom vissza sóhajaimat és nyögéseimet, mert ez a szemét baromira élvezi a kis extra műsort, amiben a közönségünket részesítheti. 
Az utolsó vámpír után becsukódik végre az ajtó, és én kipattanok az öléből, mint nyuszi a vérbokorból, és elhátrálok tőle. Ragadozómosollyal szorít az asztalhoz.
- Na mi az... eddig élvezted az érintésem, most mégis kéreted magad? - duruzsolja gerincborzolóan mély hangján.
- Nem vagyok a játékszered - vágom a képébe dühösen.
- Ha azt akarom akár az ágyasom is vagy - morran, és már nyekkenek is az asztalon ahogy felhajít rá. Hasadó anyag hangja, és az alig-nadrágom cafatokban foszlik le rólam.
- Ahhmm micsoda látvány... - búgja kéjes mosollyal, és már kezei tiltott tájaimon kalandoznak. Ellökném magamtól, de lefog. 
- Felesleges - nevet az arcomba. - Vagy jobban örültél volna ha nézőközönségünk is van? 
Ó igen, róla el tudnám képzelni, hogy akár a tanácskozás közepén is nekem esne... a fenébe... Lángoló arccal pillantok fel rá, és a következő pillanatban már belém is löki merevedését. Egész testemben megfeszülve nyögök fel, mert a fenébe is... jól esik, még ha nem is akarom hogy jól essen... 
Kéjesen kaparom az asztal fáját, és nyöszörögve veszem fel a vad ritmust, egészen a robbanásig...

Teljesen kész vagyok... ezt nem hiszem el... 

Végignyalja kéjes mosollyal testemet, és hasamról, combomról is azt a... Mit csinál??? Atya ég! 
Belemarkolva hajába húznám el a fejét, de aztán feladom. Már túl fáradt vagyok... Mikor aludtam utoljára...? Már nem is emlékszem...

Megigazítja nadrágját, és felegyenesedik. 
- Gyere menjünk - lép az ajtóhoz. Ruhám egy szál se. Hát ez nagyszerű... A nyakörvem felforrósodik a nyakamban, és a Ridoból áradó mágia lábamba áramlik. Már repülök is felé, könnyed léptekkel. Ó hogy az a... 

Szerencsére senki nincs a folyosókon, így nyugodtan gyilkolhatom tekintetemmel Rido háta közepét. Halálra nézem. Eskü. 

Befordulunk az egyik sarkon, az ott állók láttán felnyikkanok, és szemérmemet eltakarva ugrok Rido háta mögé. Most az egyszer örülök, hogy ilyen nagydarab a fickó, mert elrejti meztelenségemet. De persze alkalmi paravánomat ez cseppet sem érdekli, csak odamegy hozzájuk. Kuran Kaname és Toga-sensei. Hát ez pompás. 

Könyörgöm, nyíljon meg a padló és süllyedjek el most azonnal!!!

Kaname csak mosolyog, Toga meg a száját tátja. Gyilkos pillantást lövellek felé, és végre elfordítja az arcát. Na azért. 

Hallgatom ahogy pár szót váltanak, majd egy fogadószobába sétálunk. Én lemaradnék, mert látom hogy Rido nem figyel. Itt a lehetőség... 

Ahogy távolodik tőlem, a nyakörvem összeszorul rajtam. Minden egyes lépésével szorosabb és szorosabb. Ahh... mögé sietek, és megint kapok levegőt. Hm. Nagyjából tíz méter a hatótávolsága. Ha annál távolabb vagyok tőle, akkor... A rohadt életbe. Meg kell szabadulnom a nyakörvtől.

Szemérmemet takarva lépek be én is a nagyterembe, és megbékélve a helyzet abszurditásával dőlök a falnak kényelmesen. Tudom hogy szép testem van, nincs benne hiba. Kezeim pedig takarják a lényeget. Hogy Toga-sensei szeme mindjárt kiesik?! Csak nekem tenne szívességet vele, ha megvakulna végleg. Szóval nem érdekel, már túltettem magam a zavaromon. 

Körülpillantok. Ablaktalan, komor helyiség, sötét falakkal, fáklyákkal és néhány pislákoló lámpával a falon. Középen egy kerek asztal székekkel, a falak mentén néhány szekrény, fotelek és kis dohányzóasztal. Lehangoló egy hely.

Kaname lép mellém. Felé fordítom hűvös tekintetem. Mit akarsz? 
- Ha le akarod győzni, akkor légy gyengéd. Rido ellen a legnagyobb fegyver. Őt sosem szerette senki... mindenki más miatt lett ilyen brutális vadállat. Ha szerencséd van és azt teszed... talán rádun.
- Ch - vonom meg a vállam és fordulok el tőle. Akkor hallgatnék rád, ha piros hó esne.

Tudod is te azt hogy mi kell Ridonak. Még ha igaz is, legyen vele gyengéd és kedves a hóhér, és simogassa bőrét a fejszéjével. 

Befejezik a fontos beszélgetést, és Rido elindul a lakosztálya felé. Láthatatlan pórázomnak hála engedelmesen követem.

efejezik a fontos beszélgetést, és Rido elindul a lakosztálya felé. Láthatatlan pórázomnak hála engedelmesen követem.

Lezuhanyzom, és egy köntöst boldogan levadászok a szekrények egyikéből, majd amíg ő fürdik, megpróbálom kioldani a nyakörvet. Tudom, hogy lehetetlen, de a zárt akkor is muszáj letesztelnem. 
Nem megy.

Sóhajtva ülök le az ágyra. Valahogy távolibbnak és reménytelenebbnek tűnik nem csak a bosszú esélye, hanem a szökésé is. Egyre inkább elhatalmasodik bennem a pesszimizmus. Ennek a vadállatnak a karjaiban fogok meghalni, hiszen nyilvánvaló mit tesz majd velem ha megunja a játszadozást. Ha megszabadulhatnék a nyakörvtől... lenne esélyem. Megszökhetnék, és újabb tervet kovácsolva próbálkozhatnék megint. Ki tudja... talán szövetkezhetnék Kuran Kanaméval is. Áh nem. Képtelen lennék vele szövetkezni... nem. Legfeljebb csak ideiglenesen, és aztán kihasználva az előnyömet vele is végeznék. 
Szép tervek. 
Kár hogy csak azok.

Gondolkozz Ichiru, gondolkozz. A legfontosabb most a saját biztonságom. Ridoval nem tudok végezni vadászfegyver nélkül, ergo szereznem kell egyet. Ahhoz viszont meg kell innen lépnem, ráadásul egyedül, mert szövetségeseim cserben hagytak amikor elkapott ez a mocsok. 
Végigfuttatom ujjaimat a nyakamon lévő ékszeren. Hogyan vehetném rá, hogy levegye rólam? Hogyan veszel rá egy ilyen férfit arra, hogy megtegye neked amit akarsz?

Lássuk a gyengéit.

Utál unatkozni. Szereti az izgalmas dolgokat, a vért a szexet. Éjjel említette hogy én fogok nemsokára az ölébe mászni, ezt vehetjük annak is, hogy esetleg ezt szeretné. Aztán... a tanácsteremben egyértelműen lejött, mennyire oda van a testemért, ez még jól jöhet. És még valami: azt mondta nem öl kaját, a finom falatokat jobban szereti élve tárolni. Ez is egy fontos információ. És a legfontosabb: túl jól szórakozik ahhoz, hogy lerombolja az akadémiát.

A szórakozás és az élvezetek.

Kiszámíthatóvá válik, ha rájövök mely dolgokkal foghatom meg azt a bizonyos gyeplőt, hogy aztán elérjem amit akarjak, és végül a nyakára tekerve fojthassam meg vele.

*

Kilép a fürdőszobából, és leül az ágyra. Feltérdelek mögötte, és végigsimítom széles vállait. Összerándul és mozdulatlanná dermed, olyannyira, amilyenre csak egy vámpír képes, majd pár másodperc múlva elernyed. 
Ujjaimat végigfuttatom izmos felkarjain, majd vissza, és finoman végigkarmolom a hátát. Halkan dorombolva hajtja hátra a fejét kissé. Elmosolyodom, és egy könnyed mozdulattal kioldom köntösöm övét. Szétnyílik rajtam, egyik vállamról is lecsusszan, érzékien körülredőzve alakomat. Tudok csábítani, hát lássuk mihez tudok kezdeni ővele. 
Arcomat vállához simítva bújok hozzá, mint egy kiscica. Felém fordul, és a szemembe néz. Arcán nincs a szokásos mosoly, látszólag nem tudja hová tenni a hirtelen viselkedésváltozásomat.

Hagyom kiülni tekintetembe a vágyat, elvégre vonzó férfi. De mennyire hogy az... Felemás szemeiben parázslik a vágy, ami elégedettséggel tölt el.

- Megmasszírozhatlak? - kérdezem érzéki mosollyal, hangom lágy és simogató. Elvigyorodik. 
- Csak tessék.
Gyengéden kezdem a vállainál, majd karjait és hátát is. Feszült izmaiból lassan oldódik a görcs, és halkan dorombolva élvezi. Tetszik mi? Azt meghiszem. Ha lenne nálam egy vadászkés, simán elvághatnám a torkát... kár hogy nincs.

- Biztosan fáradt vagy... - súgom a fülébe, és hátához simulok, ujjaim mellkasának izmaira rajzolgatnak apró köröket. Érzem a remegését... izgató, nagyon is. - Feküdj le Rido-sama, hogy kényelmesebben folytathassam.

Hagyja nekem, hogy finoman magam mellé húzzam, és hasra fekszik. Ráülök a combjaira, és lassan végigkarmolom a hátát, mert már tudom hogy szereti. És igeeen... már morran is elégedetten. Simogatom és masszírozom, majd nyakából félresöpörve haját hajolok le hozzá, és hátához simulok, hogy érezze, mennyire nem hagy hidegen ő sem engem. Finoman megharapdálom a nyakának bőrét, és figyelem ahogy belemarkol a lepedőbe. Nehéz megmondani hogy azért mert jó, vagy azért mert nem az, ezért elhúzódva tőle megpróbálkozom újra, ezúttal a vállán. Felsóhajt. Oh ezek szerint mégis tetszik. Simogatom, és finoman harapdálom végig a vállát, majd nyelvemmel gerincének tökéletes ívét végigrajzolom. 
Feltérdelek. 
Most jön a neheze... főleg nekem. Már kapkodom a levegőt a vágytól, és kipirult az arcom teljesen. 
- Fordulj meg kérlek... - pihegem halkan. Vigyorogva fogad szót, ami nagy előrelépés. Vissza csüccsenek combjaira, és végigpillantok rajta. Gyönyörű teste van, és nem kicsi pénisze keményen simul hasához. Akkor tegyünk egy lapáttal az egójára és hízelegjünk kicsit. Érdeklődve figyel, hogy mivel rukkolok elő megint. 
- Milyen izmos vagy... - suttogom. 
Végigsimítom mellkasát, majd körmeimmel is finoman végigkarmolom, csábítóan mosolyogva. Félig lehunyt szemeimmel figyelem arcán a nyers vágyat, és arcpírom elmélyül, de nem hátrálok meg. Kezei combomat simítják végig és belemarkolnak, forróságot és bizsergést kiváltva belőlem. 
Lehajolok hozzá és megcsókolom, amitől merevedésünk összesimul. Felmorranva markol a hajamba, és nyelve a számba hatol azonnal. Vad és szenvedélyes csók, szemfogai meg is karcolják a számat. Nem ijedek meg, ennyitől még nem válhatok vámpírrá. 
Végigsimítom arcát egyik kezemmel, a másikkal pedig mellkasán megtámaszkodom.

Vér és szex. Ez kell neki.

Hagyom, hogy csókoljon, és ajkamat megszívva ízlelje véremet. Pórusaiból árad a mágia, ami úgy vonz, mintha valami mágnes lenne, én meg a vasszög. Mielőtt eszemet vesztve rácuppannék, elszakítom tőle a számat és felülök újra. 
- Megengeded, hogy megkóstolhassalak én is? Nem, nem a véredre gondoltam... - pihegem, és ujjaim péniszére csusszannak. Felnyögve feszül ívbe a teste és felhördül.
- Ezt igennek veszem... - kuncogom, és mellbimbóira tapadnak ajkaim. Megszívom és harapdálom, és ő morogva élvezi. Ujjai a hajamba bújnak, simogatják fejbőrömet, majd vállaimat. Újabb morranás. Huhh... milyen érzéki ez a hang... teljesen beleremegek ahogy végigbizsergeti a gerincemet. Végignyalom egészen a hasáig, majd felpillantok rá. Belemarkol a lepedőbe.

Arcom közvetlenül a pénisze felett van. Érzékien megnyalom a számat, és figyelem a reakcióját. Ujjaim között lüktet a vágytól merevedése, arcán vad vágy, felemás íriszei szinte örvénylenek, úgy tekint az enyémekbe.

Rálehelek a makkra, és megremeg alattam ez az erős és hatalmas vámpír.

Itt az idő.

- Vedd le a nyakörvet rólam... kérlek... - cirógatom meg péniszét ajkaimmal, de csak leheletnyire, épp csak hogy érezze. Felnyög, és az eddig markolászott ágynemű hangosan hasad szét ujjai alatt. - ...cserébe olyan szexis és mocskos leszek, mint vágyálmaidban...

- Te kis dög... - morran vigyorogva, de szavai inkább dicséretnek tűnnek. - Tudtam hogy sántikálsz valamiben.

Felemelem a fejem, és kedvesen mosolygok fel rá. 
Hm. Nem voltam elég meggyőző.

Egyik ujjamat finoman megharapdálva pillantok rá olyan csábítóan és szexisen, hogy felnyög. 
- Csak egy kis apróságot kell tenned... és megkapod amire vágysz... - kuncogok halkan, és ujjaimmal finoman megszorítom péniszét.

A markomban tartalak. Képletesen, és szó szerint is.

Már csak idő kérdése, és végzek veled. Türelmem végtelen, Kuran Rido.

Felül, és államat megfogva emeli fel a fejemet, úgy néz a szemembe. Nem tetszik ez a mosoly. 
- Nem - mondja csak úgy, egyszerűen. - Olyan jól áll neked. Nem akarom megfosztani a szemem a látványtól, túlságosan élvezem...
Dühösen szikráznak fel a szemeim, és ellököm kezét arcomtól. 
- Te szemét... - sziszegem. 
Hangosan felnevet, szemfogai is látszanak, és mire feleszmélek, már alul vagyok, ő pedig rám nehezedik, csuklóimat az ágyba préseli. 
- Készülj fel... - súgja a számba. - Túlságosan felizgattál, viseld a következményeit. Egész éjjel le sem mászom majd rólad, hiába könyörögsz és siránkozol majd... 
Egy vad mozdulattal hatol belém, és egyszerre nyögünk fel. Ahh te jó ég... hogy én mennyire gyűlölöm ezt a mocskot...
Elengedi a kezeimet, és fenekembe markolva esik nekem, és én dühösen karmolom véresre mellkasát. 
- Ó hogy utállak... te aljas... ahh... - kéjes nyögéseim kissé rontják a hatást, de nem hagyom abba. Annyira gyűlölöm, hogy az elmondhatatlan. 
Vicsorogva veti rá magát a számra, hangos morranásokkal döngöl szinte bele az ágyba. Ahogy újra meg újra végigszántom körmeimmel a vállait és a hátát cseppet sem gyengéden, hörögve gyorsít a tempón, szédült és vad iramban.
Úgy érzem, a torkomig megdug, és én a fenébe is... sikoltva élvezem...


Sok-sok hosszú órával később már elgyengülve hanyatlok a párnák közé. Zihálva, erőtlenül próbálok még mindig ellenkezni.

- Ne... kérlek... elég volt... nem bírom... - nyöszörögöm behunyt szemekkel.
- Mi az? Nem bírod a strapát? - búgja a hajamba túrva. - Pedig megmondtam, nem kegyelmezek neked.
Ernyedt rongybabaként hagyom hogy maga felé fordítson. 
- Ichiru... mi van veled? 
- Te önző vámpír... - suttogom az ájulás határán. - Az embereknek alvásra... és ételre van szükségük... ha nem tudnád... és én már nem ettem és nem aludtam... két... napja... semmit...

Sötétség.





Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 01. 22:09:07


Darky2009. 06. 01. 22:06:32#177
Karakter: Rido



Rido:


Kaname.. ez meg vajon mi a szent szart akarhat? Hát biztos nem kártyát vetettni jött hozzám vagy hogy jósoljak a tenyeréből. Az a békepárti fajankó.. feh..

Lazán sétálok be a fogadóterembe, a mellkasomon kissé sem diszkréten szétnyíló sötétvörös köntössel, és belököm az ajtót, hogy az csattanva vágódik a falnak.

Ez a marha meg itt emelgeti nekem azt az előkelő szemöldökét.

- Nyögd ki mit akarsz! - vetem oda neki foghegyről, csípőmmel lazán az asztalnak dőlve.

- Óh hát ez kedves.. semmi köszönés.. ? Hiszen rokonok vagyunk.

Elfintorodom.

- Miért nem a másik Kiryu ikret döngeted ahelyett hogy engem untatsz? - kérdezem karbatett kézzel.

- Látod épp erről szerettem volna beszélni veled. A másikról.

- Ichiru az enyém. Nem adom oda neked.

Elmosolyodik.

Egyem azt a titokzatosan mosolygós fajtáját.

- Óh nem kell nekem. Csupán azt nehezményezni az igazgató ha nem jár az iskolába.

- Te is jól tudod hogy nem azért ment oda hogy tanuljon. Ha úgy jobban tetszik vegyétek úgy hogy megöltem, mert meg akart ölni. És nincs gond. - felem vállat vonva. - Nah letudtuk a diplomáciát.. még valami? Esetleg azért jöttél hogy megkínálj egy itallal? - nézek rá jelentőségteljesen nyakának vonalán pillantva végig. Odaemeli a kezét és megsimítja a gyógyulófélben lévő harapásnyomot.

- Óh nocsak.. téged megharapott valaki. - vigyorodom el. - Ennyit arról hogy megkóstolhatlan finomság vagy.

- Csak annyit szeretnék kérni hogy azért ne öld meg a fiút.

- Egyébként honnan tudod? - kérdezem az arcomba hulló göndör tincsek mögül fixírozva vörös szemeit.

- Zero-tól. - feleli egészen halkan.

- Gondolhattam volna. Bizonyára eldicsekedett neki hogy megöl engem. Kár hogy nem jött össze. - felkacagok. Még mindig engem néz. - Nem ölöm meg nyugi. Most mondjam hogy cserkészbecsszóra? Tudod hogy arra szarok.

Jah meg úgy alapból mindenre. Rád csak azért nem mert egyszer még úgyis megcsapollak újra.

- Nem kell. Tőled elég. - feleli és könnyed léptekkel megy az ajtóhoz. - Jah, el is felejtettem. Ezt azt hiszem neked is látnod kell. A Tanács akikkel szövetkezel.. küldte nekem. - dob ide egy díszes borítékot.

- Igazán kedves. - vetem oda foghegyről, majd mikor az ajtó becsukódott utána hozzáteszem: - Bazd meg.. pojáca..

Nah ennnyit Kuran-ról.

A borítékot az asztalon hagyom a fogadószobában. Ki nem szarja le mikor van nekem ennél jobb dolgom is. De még milyen.


***


Mikor megérkezem ő éppen a szoba közepén ácsorog, az egyik köntösömben ami a földig lóg, kezein pedig a láncok csilingelve hullanak a bokájához.

Óh édes.. megint szökni akarsz..? Pedig már megmondtam hogy felesleges. Rido bácsi elől nincs menekvés. Majd akkor mész el, amikor megunlak..de akkoris csak a másvilágra.

Halkan felkuncogok ahogy látom hogy megpróbálja lefeszegetni a bilincseket a csuklójáról.

Káromkodva fordul meg, rámmered, tekintete inkább dühös mint rémült.

Nem is tudja mennyire felizgat ezzel. Nem fél.. nem.. inkább harcol ellenem.

De jól teszi..ellenkező esetben lehet már megöltem volna.

Ami untat az mindig rossz véget ér.

- Azt mondtad fél órát kapok! - fakad ki.

Hát és azt nem mondtam hogy nem egy kibaszott vekker vagyok? Azt teszek amit akarok. Most például megraklak ahogy kell. Ahh már bizsereg is a farkam a gondolatra.

Figyelem ahogy tépelődik, majd hirtelen megmozdul.

Lecsúsztatja a köntöst a válláról.

Egy ideig megütközve figyelem, hogyan változott a dühös vadmacskából szelíd cicává, de ez a kiszámíthatatlansága tetszik.

Szétnyitja magán a köntöst.. hagyja hogy feltáruljon sápadt bőre.

Halkan morogni kezdek.. már a látványba is beleremeg minden tagom... olyan kis.. wrr.. farkamra való..

Elfordul, de visszanéz és a köntös lecsúszik a válláról is.

Na jó, itt szakadt el a cérna.

Villámgyorsan termek mögötte és vad hörgéssel vetném rá magam, mikor villan a kezében valami.

Óh gondoltam hogy nem merő jókedvből játszod itt nekem a playboy nyúlfiút, amúgy sincsen húsvét.. elég nekem két tojás is.. meg egy csini farkinca.. ráadásul valahogy jobban szeretem mikor ilyen vad vagy..

Nevetve kapom el a csuklóját.

Remek.. tudtam hogy jól fogok szórakozni.

A hasára fordítva lököm az ágyra, még mindig kuncogva.

- Cseles kis dög vagy te. - súgom a nyakába hátulról, amitől égnek állnak a pihék a nyakán.. és beleborzong.

Gondolataim erejével tekerem újra láncait az oszlopok köré, hogy mozdulni se tudjon, csak annyit amennyit szükséges.

A kéjes vonaglás még belefér. Szökés.. kizárva.

- A fene egyen meg! Mássz le rólam te mocsok! Hová lett a köntösöm...? - hallom a sopánkodását, ami még a gyilkolásnál és jobban szórakoztat.

- Milyen kedves vagy... - köszönöm meg a bókot és felmorranva simulok hozzá, kioldva a köntösöm övét, nekidörgölődzöm.

A nyakához hajolok.. de hiába vonz mint a mágnes.. nem harapom meg. Nem, annál sokkal jobban szórakozom.

A vállát célzom be a számmal.. ő pedig felnyög ahogy megérzi ajkaimat a bőrén.

Mélyen beszívom a bőre illatát.. teljesen megrészegít. Olyan heves vágyat érzek.. benne van illatában és ezt nem tudja letagadni...mégha azt hazudja is hogy utálja.

Wrr.. mindennél jobban szeretem ezt az illatot..még a vér szagánál is jobban.. ez a nyers.. állatias vágy illata.

Fogaim már nyakának bőrét siomogatják ő pedig beleremeg. Tudom hogy attól retteg hogy megharapom.. de miért tenném.

- Ne.. -nyögi elhalóan.. amitől nevetni támad kedvem.

„Hát teljesen őrült vagyok! Hiszen gyűlölöm... az ellenségem! Ha tehetném itt és most megölném...” - mondják a gondolatai. Óh igen.. tudom..

- ...és ettől olyan izgalmas, nem igaz...? - kérdezem majd mély morgással vágom bele a farkam tövig.

Felsikolt és végigkarmolja a szaténlepedőt.

Ahhrrr... igeeen.. micsoda kis szajha vagy te..

- Ahh te kis ringyó... Ez az... szorítsd még jobban össze a kis segged... olyan jó szűk vagy... - súgom a fülébe miközben térdre rántva döngölöm az ágyba a testét.

Nyöszörögve markolja meg a vaskos láncszemeket, jobb híján abba kapaszkodva.

Kezeimmel erősen tartom a csípőjét hogy essen össze, miközben egyre vadabb lökésekkel hatolok belé.. ő pedig nyögve sikoltva kiáltja bele gyönyörét szobám csendjébe.

Csend.. bah.. csak az van.. kész hangzavar.. az ő nyöszörgése.. az én mély sóhajaim, a láncok csörgése.. és az az utánozhatatlan hang ahogy farkam jó mélyre szalad formás ki hátsójába..újra és újra.. ahh...

- Igen... mondd újra... halljam...

- Gyűlöllek! -sikoltja, majd a következő pillanatban megrázkódik a gyönyörtől ahogy végigvillámlik rajta, én pedig felmorranva követem.

Hihetetlen.. ha ezt előbb tudom...

Ichiru.. az enyém vagy. A játékom.. a petem.. enyém a tested.. és enyém a lelked is.. ha kell egy örökkévalóságig.

Enyém..enyém.. enyém..


***


Az éjszaka folyamán szinte számolni sem tudom hányszor teszem magamévá.. mindannyiszor másképp.. és csak kacagok a gyenge próbálkozásain amivel próbál távoltartani magától.

Egy ízben meg is említem neki.

- Hidd el.. nemsokára te fogsz az ölembe mászni.

- Azt lesheted. - feleli dühösen a takaróm mögé rejtve agyon harapott-szívott testét. Alabástrom bőrén ezek a foltok igazi ékszerként ragyognak számomra.

Természetesen nem haraphatom meg rendesen.. mert nem akarom vámpírrá tenni..de egy kis harapdálás még nem tilos.

- Hát.. majd meglátod. - felem kuncogva, azzal leteszem a poharat amiből a vért ittam és a számat nyalogatva mászom közelebb hozzá az ágyon.

Hátrál..de az ágy támlája megállítja.

- Itt a vége fuss el véle.. - nevetek mély hangomon, kezem máris a combját markolja.

Felnyög és megpróbálja lefejteni ujjaimat magáról, de nem nagyon sikerül neki, lévén jóval erősebb vagyok. Naná hogy.

Vigyorogva figyelem, majd ezt megelégelve nyomom az ágy hátuljának, és lábát a levegőbe emelve lököm magam belé.

Már nem sikoltozik.. csak felnyög azon az édes hangon.. ami az őrületbe kerget.. ahh nem bírom..

És az éjszaka folytatódik.. 


***


Nappal.

A nappalt utálom... mint minden régimódi vámpír, ilyenkor aludni szoktam, de nem úgy a Tanácsban.

Ezeknek bezzeg ilyenkor kell egymás képébe hazudni, tárgyalás címén.

Jól van, ezen ne múljon.

Figyelem ahogy felpattan a szeme, de rögtön vissz csukja amint meglátja hogy felkelek mellőle.

- Uram. - hajol meg a szolga. - Ne kezdd, zaklatott gondolataid elmondják helyetted. - felelem dühösen fújva egyet. - Inkább hozd ide az arany dobozkát. Ajándékot adok az én kis állatkámnak. - vigyorgok rá, mire rögtön abbahagyja az alvás színlelését és rámmered.

- Gyere csak. - intek az ujjammal, nem jön közelebb, csak gyanakodva méreget. - Nekem ígyis jó, majd megyek én.

Közelebb mászom hozzá a paplanon, és a dobozból kivett drágakövekkel kirakott nyakéket vékony kis hófehér nyakára kattintom.

Bárki elegáns nyakláncnak nézné, a vastagsága miatt is, de csak én tudom csupán hogy ez akár a kutya nyakörve, a gazdájához köti a állatkát.

Én kis pet-em..

- Mi ez.. vedd le.. -kezdi el cibálni, de természetesen nem tudja letépni. - Nem vagyok a háziállatod.

- Hidd el jobb annak lenned mint az ellenségemnek. -villantom rá a szemeimet és felállok.

A szolga már hozza is a ruhámat, félredobom az inget és az elegáns kabátot veszem fel, a nadrággal.

Őt is megpróbálja felöltöztetni de elhajtja magától.

Na mi az.. csak nem szégyenlős vagy?

- Ennyi? - néz rám a nadrágot szemlélve.

Nem kell több.

Az is olyan bársonyos anyagból van hogy minden egyes kis izma látszik alatta.. remek.

Ezzel lezártnak is tekintem a vitát.

Mivel nem vámpír... nincs olyan nagy hatalmam felette, de hála az annak az ökör Shizukának.. a benne keringő vére mégis felhatalmaz rá hogy megtegyem.

Gondolataim, erejével parancsolom magam mellé.. ő pedig fintogva, fogcsikorgatva tűri.
Ellenállása erős ugya, de nekem harmatgyenge. Hehe.


***


Méghogy tárgyalás.. agyamentek tömkelege.

A békével én se értek egyet de veletek se.

Még szerencse hogy itt van én Ichirum és nem unatkozok.

Az ölemben ül én pedig mellbimbóit cirógatom szórakozottan, selymes hajába túrnak az ujjaim.

A tanácstagok először elborzadva néztek rám, aztán megszokták és napirendre tértek felette. Helyes.. ne szólj száj.. nem fáj széjjelhasított fej..

- Szóvalazt hiszem a hátbatámadás lenne a legcélszerűbb. Tőrbe csaljuk őket.

- Vámpírok vagyunk nem holmi férgek. A hátbatámadás a gyengék fegyvere. - morgom dühösen.

Felnéz rám, majd el is kapja a tekintetét szikrázó szemeimről.

- Azt gondoltam bevethetnénk annál az akciónál Rido-t. -jegyzi meg az egyik zöldfülő 2-300 éves nyomorék.

Mély morgásomra elcsendesül az egész terem. Érzem ahogy megremeg kis teste az ölembe.

- neked Rido-sama kölyök. Másodszor meg.. én csak akkor akciózom ha kedvem tartja. És nincs kedvem pár vadbarom kedvéért szétverni egy rakás középiskolás gyereket. Van két jó falat köztük.. na és..

- De az a nyamvadt..

- Melyik.. Cross? Az csak egy vén idealista. - vetem oda neki foghegyről. - A nagy gond itt nem Cross.. hanem Kaname..aki mellette áll.

- Igen..ezért kéne őt eltenned láb alól. - feleli az egyik.

- Eltenni láb alól? Nekem? Kanamét? Három egészen abszurd kérdés. A válaszom nem. Nem ölök kaját. Ő egy finom falat amit jobb élve tárolni úgy több marad. Arról nem is beszélve hogy fogalmatok sincsen milyen ereje van. Tudjátok egyáltalán mit jelent egy tisztavérű igazi ereje. Ha talpig vérben fürdünk akkor sem mocskolódunk be.. és semmivel sem lehet minket megölni. Egy tisztavérűt csak önmaga küldhet a másvilágra.. önmaga..vagy egy másik..

- Ezért kéne hogy..

- Nem. - jelentem ki. - Ahhoz túl jól szórakozom.

Dühös ordibálás következik, majd tanácskozás.

Ichiru ficereg az ölemben.

A nadrágon keresztül simogatom a férfiasságát, ami már valahogy régen nem fér el odabent.

Vörös arcát nem rejti el semmi a sóvár tekintetek elől.. de amúgy sem érdekel.. ha nem lenne ez a fontos téma itt mindenki előtt az asztalra dobnám és úgy tenném magamévá.


***


Feloszlik a tömeg.. lassan elhalnak a léptek a folyosó végén..elég egy pillantás és a szolga becsukja mögöttük az ajtót.

Na hogy is volt az.. az asztallal..?

Rémülten hátrál előlem, de megálítja az ominózus asztal.

Óh remek.. 

Vigyorogva lépek oda, karjaimmal elzárva a menekülés útját.

- Na mi az... eddig élvezted az érintésem.. most mégis kéreted magad? - kérdezem vigyorogva.

- Nem vagyok a játékszered.

- Ha azt akarom akár az ágyasom is vagy. -mordulok rá, és a feneke alá nyúlva emelem az asztalra, ledületből végigdobva rajta.

A nadrág darabokban foszlik le a testéről az erőmtől.

- Ahhmm micsoda látvány.. 

Egyenként húzom végig az ujjaimat a nedves nyíláson, ami szinte hívogat hogy hatoljak mélyen belé.

Hadakozik, de lefogom a kezeit.

- Felesleges. - nézek rá nevetve. - Vagy jobban örültél volna ha nézőközönségünk is van?

Elvörösödik, majd a következő pillanatban nyögve feszül meg ahogy beléhatolok.

Lábai lelógnak az asztalról.. ezüst haja pedig szétterül a fekete faragott fán.

Ahh istenem..

Új és új mintákat karmol a fába ahogy egyre vadabbul és vadabbul teszem magamévá, teste úgy tartja fogva az enyémet hogy az már minden határon túlmegy.

Hogy lehet hogy nem tudom megunni?

Nemsokkal később még akkoris zihál mikor harapdálva nyalogatom le róla az édes nedveit, kezdve a combjával..

Megtépi a hajamat.. majd elernyed..

Ez az.. inkább pihenhetnél.. nem lesz erőd.. a következő körökre.. hahahahaha...


***


A folyosón sétálok végig.. a fáklyák fényében őt nézem ahogy fénylenek izzadt testén a verejtékcseppek.

Duzzog még..de nem sokáig.

Aztán befordulva a sarkon két alakot pillantok meg.

Az egyik ismerős a másik nem..

Az idősebb férfihoz sétálok, elhaladva Kaname mellett aki futó mosollyal illet. Valaki hely de tudja a protokollt.

Szóval te vadász.. látom ahogy Ichiru megbámulja.. ó tudom meg ki vagy.. Yagari..

- Egy beszélgetésre jöttetek vacsora mellet?- pillantok rá kihívóan.

- Csak szeretnéd vámpír. - morogja az.

És egyébként is.. mit keres ez Kaname oldalán. Mire hogy az a másik Kiryu kölyök talált ki valamit.

- Oké gyertek. -intek nekik nagyvonaló házigazda módján és az egyik pincebeli fogadószobába vezetem őket.

Besétálok a terembe és megállok az koponyákkal kirakott asztalfőnél.

Nem is jut el a fülemig ahogy Kaname odasúgja Ichiru-nak:

- Ha le akarod győzni akkor légy gyengéd. Rido ellen a legnagyobb fegyver. Őt sosem szerette senki.. mindenki más miatt lett ilyen brutális vadállat. Ha szerencséd van és azt teszed.. talán rádun.

Közben én élénk beszélgetésbe merülök az szolgával aki megkínálja őket vérrel.

Hehe de gyorsan elutasított a vámpírvadász úr.

Ez vicces lesz.


***


Nem sokkal később újra a szobámban.

Nem szól egy szót sem ahogy belépek.. a fürdéstől csapzott hajjal.

Levetem magam az ágy szélére amikor megérzem ujjait a vállamon.

Simogatnak..

Mi a fene..?

Összerezzenek mint akibe villám csapott.. testem megmerevedik egy pillanatra.

Nahiszen..

A gyilkossággal még tudok mit kezdeni....de ezzel...?


Levi-sama2009. 06. 01. 22:01:49#173
Karakter: Ichiru



A mellettem fekvő vámpír felé fordítom fejemet. Elaludt? Akkor talán megszerezhetném a tőrt... ha tudnám hová tette. 

Felpattannak felemás szemei, és összerezzenek.
- Most már engedj el! Megkaptad amit akartál - mondom neki, rekedten a sok sikoltozástól. Marha jó. Szexisen karcos lett a hangom. Pff.
- Nem vagy te kicsit nagyravágyó? - vonja fel gúnyosan vigyorogva a szemöldökét. - Szerinted fel tudsz állni?
Elfintorodom. Dögölj meg!
- Azt nem tudok - válaszolja, és nyakamat megcirógatva gyönyörködik bennem. - Amúgy meg... a játék még csak most kezdődik. 
Hevesen dobogó szívvel figyelem ahogy közelebb hajol, de egy hangos kopogás megtöri mozdulatának ívét. 
- Ki az? - szól ki bosszúsan.
- Kuran Kaname keresi uram - hallom.
Visszafordul felém a vérszívó. 
- Kapsz fél órát. Aztán folytatjuk - vigyorog rám, majd felkel mellőlem. - Megpróbálhatsz megszökni, de úgyis tudni fogom hol vagy. A véred... már bennem van... örökké tudni fogom hol jársz, és megtalállak akárhol is legyél. 
Rámkacsintva lép ki az ajtón hosszú köntösében, amelyet a vámpírszolga segített fel rá. 

Becsukódik az ajtó.

- A picsába! - kiáltom dühösen, és veszettül rángatni kezdem a láncokat. Csak annyit érek el, hogy kisebesíti a csuklómat, de azok azonnal be is gyógyulnak, hála Shizuka-sama vérének. 
Zihálva dobom hanyatt magam az ágyon, és lázasan gondolkozni kezdek. Nem hiszem el... nem hiszem el... hogy a fenébe kerülhettem ebbe a helyzetbe?! Zero, ez a te hibád! Mi a francért kavarsz Kuran Kanaméval? Ah fenébe!!! 
Vicsorogva, dúvadként cibálom tovább a láncokat, majd felcsillanó szemekkel pillantok az éjjeliszekrény felé. Hátha van a fiókjában valami hasznos... mondjuk egy vadászfegyver... vagy a bilincsek kulcsa. Láncaim elég hosszúak, így az ágy szélére ülve kihúzom a felső fiókot. Üres. Leesik a földre, de nem érdekel. Remegő kezekkel húzom ki az alatta lévő másik kettőt is, de csak papírokat találok. Francba. Sebaj, majd origamizok magamnak egy kést, és azzal szúrom le. Remek terv. Hallod Kuran Rido? Halálra papírozlak!
Ekkor füstszínű szemeim megakadnak a gyertyatartón. Kovácsoltvas, pompás darab. Jó nagyot lehet vele ütni. Az acél láncszemek ellen semmit sem ér, azonban a láncok is valahová rögzítve vannak. Meg is találom. Az ágy oszlopain tekerednek végig, majd a falban végződnek. Hehehe... megvagy. Néhány perc, és már a szoba közepén állok, láncaim a földön tekeredve kúsznak utánam, mint két ezüst kígyó. Nyah. Már csak valami ruha kéne, és csörömpölésmentesen elosonni a kijárat felé. 
Találok egy sötétbordó köntöst, és belebújok, láncaimat is keresztülhúzva rajta. Aú de fáj a seggem...
Ez a mocsok perverz... 
Zero ez is a te hibád! Minden a te hibád! Remélem téged ennél százszor kegyetlenebbül dugott meg Kuran Kaname, és le sem mászik rólad soha többé! Grr...
Kihúzom a falba fúródott tőrt, amit szex közben hajíthatott el. Remek, már fegyverem is van.
Megkötöm az övet, és fejemeben végigfuttatom a tervet. Nem kell sok ész hozzá, egyszerű terv. Ki innen minél hamarabb, és usgyi. Kis hal vagyok, nem fog utánam eredni ha már kint vagyok. 

Shizuka-sama csengőit is elvesztettem, ami szűzességem elvesztésénél is fájdalmasabb számomra. 

Halk kuncogást hallok, és megpenderülve, láncaimmal csörögve meredek az ajtóban álló, felemás szemű rémálomra. Felnyögök. 
- Francba... 
Ellöki magát az ajtófélfától, és belép. Hangos döndüléssel vágódik be mögötte az ajtó. 
- Azt mondtad fél órát kapok! - szegezem rá gyilkos ujjamat, de aztán elbizonytalanodom. Lehetséges, hogy ennyi időt eltököltem? Lehet... 
Na de mostmár kár ezen agyalni, inkább új terv kell. Hmm... Megvan! Jobb kezemben még ott a tőr, csak nem látja a köntös hosszú ujjától.
Elmosolyodom, csábítóan és szívdöglesztően. Köntösöm övét lassú, érzéki mozdulattal megfogom, és egy kis mozdulatomra kioldódik a csomó, hogy szétnyíljon. 
Halk morgással néz végig rajtam, szemeiben leplezetlen vágy. Ó igen, tudom én, hogy nagyon szép testem van és látom ám hogy milyen hatással van rád. Ez lesz a veszted.
Elfordulok tőle, és a köntös lecsúszik az egyik vállamról. Felette pillantok vissza rá csábítóan.

Gyere ide... te tigris...

Már mögöttem is áll. Remek!
Lendítem a tőrt, és egyenesen a szívét célzom meg. 
- Dögölj meg... - morgom, és ő hangosan felnevetve kapja el a csuklómat. A tőrrel csak megkarcolni tudom a mellkasát, majd a puha szőnyegre érkezik tompa koppanással, én pedig a hasamra érkezve nyekkenek az ágyon. 
- Cseles kis dög vagy te... - vigyorog le rám ahogy fölém mászik. Láncaim maguktól tekerednek fel újra az oszlopra, és én ismét csak vergődöm. 
- A fene egyen meg! - dühöngök mérgesen, a vállam felett nézve fel önelégült képére. - Mássz le rólam te mocsok! 

Hová lett a köntösöm...? - szeppenek meg. Hisz az előbb még rajtam volt... észre sem vettem, mikor rántotta le rólam. 
Felmorran bizsergetően mély, ősi hímállat hangján, és felnyögve remegek bele. 
- Milyen kedves vagy... - kuncogja rekedtesen. Már ő is meztelen, és merevedését a fenekemhez nyomva nyög fel kéjesen, szájával a vállamat cirógatja. Fogaival finoman megkarcolja bőrömet, és rémülten dermedek meg... 
...de szerencsére nem harap belém. Pedig érzem hihetetlenül erős vérszomját... 
Nyakamba szagol, és orrával érzékeny bőrömet cirógatja. Hihetetlenül izgató érzés, ahogy állat módjára szagolgat, keresve rajtam a megfelelő harapás helyét... mégha félek tőle, akkor is. Megremegve sóhajtok fel, ahogy megérzem szemfogait a nyaki ütőerem felett... 
- Ne... - nyöszörgöm kábán, de valójában nem ezt érzem. Nem a tiltakozást... érezni akarom őt magamban... 

Hát teljesen őrült vagyok! Hiszen gyűlölöm... az ellenségem! Ha tehetném itt és most megölném... 

- ...és ettől olyan izgalmas, nem igaz...? - súgja rekedten a fülembe, és egy vad morgással mélyen belém hatol. Felfogni sincs erőm a szavait, csak felsikoltok a fájdalom és a kéj keverékétől. 
- Ahh te kis ringyó... - nyögi a fülembe halkan. Összerándulva feszülök meg alatta. - Ez az... szorítsd még jobban össze a kis segged... olyan jó szűk vagy... 
Nyöszörögve kapaszkodom a láncaimba ahogy mozogni kezd bennem. Sikoltva, nyögve élvezem... 
Térdre ránt, megragadja csípőmet.
- Gyűlöllek... ahh gyűlöllek... - nyöszörgöm vad szenvedéllyel, és ő morogva, nyögve döngöl keményen hátulról. 
- Igen... mondd újra... halljam... 
- Gyűlöllek! - sikoltom ahogy szétrobban bennem a gyönyör, és ő felkiáltva követ, hatalmas ereje, amely körülöttünk kering, szétrobban a szobában... 




Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 01. 22:02:01


Darky2009. 06. 01. 21:58:31#168
Karakter: Rido



Rido:

Unom őket.

Csakis azért teljesítem a kéréseiket mert jól megfizetnek érte. Vérrel természetesen.

Addig nem érdekli őket mit csinálok amíg ellátom őket engedelmes szolgákkal. Az meg hogy mire használják őket.. kit érdekel.

Most is éppen erre kérnek.

Most miért? Hova tettétek a másik 30 szolgát amit a legközelebb gyártottam nektek?

Halálra vált férfiak és nők. Láncra verve.

Jól van, nekem nem számít.

- És mit kapok érte? - vonom fel a szemöldököm számítóan.

Látom hogy a fogukat csikorgatják.

Örüljetek hogy nem öllek meg titeket ostoba barmok, csakis azért hagylak életben a hülye szervezetetekkel együtt, mert olyan kedvem van, és mert hasznot hoztok a konyhára. Most aztán verhetitek a seggetek a földhöz, Rido-sama kegyes hozzátok...halleluja..

Bosszúsan sóhajtva lépek a megkötözött emberekhez.

- Jól van, legyen! - felelem kifejezéstelen arccal.

Megfogom az egyik nő haját és oldalra rántom a fejét. Éles hangon sikítani kezd ahogy belévágom a fogaimat. Vére végigcsorog a torkomon.. kényeztetve érzékeimet.

Bár annyire nem jó mint a vámpírvér..de azért elmegy.

Nem ölöm meg, elengedem. Kínoktól fetrengve hanyatlik le. Mivel használtam az erőmet, lassú és fájdalmas átváltozásod lesz. Előbb meghalsz, és aztán változol csak át. Nyugi nem fog őrjítően fájni, csak úgy pár óráig.

Véres ajkaimmal elégedetten vigyorogva nézek a következő áldozatra.

E-szintű kell? Hát akkor kaptok. Ezen ne múljon.


***********


Mikor végeztem egy szó nélkül hagyom ott őket, a vállam felett hátravetve hogy a fizetséget majd küldjék a lakosztályomba.

Elindulok le a pincébe, de már féluton érzem hogy nincs itt. Érzékeim kiterjesztve látom magam előtt ahogy éppen kilépne a főkapun.

Hehe.. okos fiú.. de nem eléggé.

Egyetlen villanással termek ott, és a falnak dőlve figyelem ahogy körbenéz hogy figyelik-e.

Kár ellenkezni édes, ezzel csak még jobban felizgatsz. 

El akarsz szökni? Nekem oké, játszhatunk olyat is, de mi lesz ha elkaplak..? 

Akkor megduglak úgyis..

- Hova-hova Ichiru? - nézek rá gúnyosan vigyorogva.

Elszántan néz velem farkasszemet, kihúzza a kardját.

Jajj ne már, tedd már el azt a fogpiszkálót, még a végén megvágod magad vele!

Nevetni kezdek.

- Ne merészelj nevetni! - morran rám dühösen.

Ez az.. dühöngj csak.. kár hogy semmire sem mész vele. Ennyire elszántad magad? Kár hogy az elhatározás ellenem annyi mint halott seggén a csók. Kurvára leszarom hogy miért akarsz kinyírni...úgysem tudsz. És amíg én vagyok fölényben, addig azt teszek amit csak akarok.

Bizony-bizony... így jártál kismókus.

Megnyalom a számat.

- Ugyan... hisz jól tudod, hogy semmi esélyed... - szólalok meg halkan kuncogva,

Nem tom mér mondom ezt.. csalódnék ha abbahagyná. Jobban szeretem ha ellenkeznek. De a kis édes nem hagyja abba. Ahhmm.. ez az.. nem is tudod hogy a vesztedbe sétálsz.

- Nem értesz te semmit sem. Soha nem fogod megérteni... - feleli dühösen.

Igazad van, de nem akarok lealacsonyodni arra a szintre ahol a szerelemnek nevezett cukros izémicsoda van. Jól megvagyok én itt fent is.
Ami Shizuka-t illeti, kár a gőzért, ha nem nyírta volna ki Kaname, akkor is megpurcant volna..amilyen flúgos volt. A hülyék előbb utóbb kinyíratják magukat. Aranyszabály.

- Mit? - szakítom félbe a komoly gondolatmenetet. - Hogy egy bolond nő miatt eldobd az életed, és...

- Hallgass! Ne merd őt... - sziszegi remegve. - ...bolondnak nevezni...

De ha egyszer az volt. Sügér..

Nem tehet róla..de a szerelem illúziója mindenkinek elveszi az eszét. Ezért sem élek vele. Csak egy délibáb. Én jobban szeretem a hús-vér szeretőket. Hús, és sok vér.. hehehehe...

Szerelem? Akkor már inkább egy ezüst tőr a szívembe. Bár az se öl meg, de ki nem szarja le.

- De ha egyszer az volt?! - vonom meg a vállam.

- Ő csodálatos volt! - kiált rám szinte őrjöngve. - Szeretett engem és én is őt... de te tönkre tetted... kétségbeesésbe és összeomlásba kergetted... Te szemét mocsok... most mindenért megfizetsz!

Én? Én kergettem az összeomlásba? Jó vicc... ne röhögtess fiú..

- Szóval nem veszel komolyan? - néz rám immár rezzenéstelenül. Nocsak husi, mi ez nekem ha nem élvezet.

Figyelem ahogy kiveszi hajából a szalagot és az ajkához érinti az azon lévő apró csengőt.

Jajj már.. mindjárt elbőgöm magam..de megható..

Rámnéz, arca eltökélt és halálig elszánt.

Elvigyorodom.

Jól kezdődik.

Gyere édes, úgysem tudsz legyőzni.

- Akkor mit szólsz ehhez?

Felém szúr a karddal, egy emberhez képest elképesztő sebeséggel, egy tisztavérű vámpírhoz képest azonban ez csak lassított felvétel. Már csak a levegőt éri el, ahol az előbb még én voltam.

Mit szólok? Nem rossz nem rossz... de lehetne jobb is.

Megpördül ahogy észreveszi a hiányomat, és újból felém sújtana, ám elkapom a kezét. A kard kiesik e kezéből ahogy megszorítom a csuklóját.

- Francba.. - morogja. Francba bizony...hehehe..

Átölelem a derekát magamhoz rántom, elégedetten suttogva a fülébe.

- Nem volt rossz... - jegyzem meg remekül szórakozva. Arcom a hajába fúrom, mélyen belélegezve friss halandó illatát. Érzem a bőre alatt futó ereket és a bennük lüktető vért... mmrrww..

Ahogy hozzá simulok hátulról, azonnal támad, és körmeit a karomba mélyeszti, én pedig elégedetten morranok fel.

- Eressz el te mocskos perverz! - üvölt fel kapálózva, én pedig csak nevetek rajta.

Nanát.. ritkán kapok ilyen szép bókot. Zene füleimnek...

Hatalmas lendülettel préselem a falnak, tompa nyögése belefullad a durva csókba, amivel máris letámadom. Fél kézzel szorítom dolgosan kapálódzó kis kezeit a falhoz, másik kezemmel a haját fésülgetem.. elégedetten túrva selymes tincsei közé.

Hát Kaname.. meg tudlak érteni.. van ezekben a Kiryu-kban valami ellenálhatatlanul fincsi.

Élvezem ahogy a számba nyöszörög és mikor észreveszem hogy el akar húzódni csak mégjobban hozzásimulok, merevedésemet vigyorogva az ágyékához dörzsölve. Ahmm igen.. ez még egy liter vérnél is jobban felizgat..

Figyelem a szemeit, ahogy lesüti őket mikor elengedem és ránézek.

- Rohadj meg ... - sziszegi halkan.

- Tudod, a vámpíroknak elég jó a szavatossági idejük.. - vigyorgok rá. - .. úgyhogy az nehezen fog menni.

Rámvicsorog, el akarja rántani a kezét, de egyszerűen megragadom a csípőjénél fogva a vállamra dobom.

Kiáltozva püföli a hátamat ahogy elindul vele, de csak kacagok ahogy végigsétálok a folyosón.

- El fog menni a hangod kismókus.. - súgom halkan, érzem hogy megremeg a hangomtól.

Leteszem egy ajtó előtt, ő pedig csak nézi. Kezem kétoldalt elzárja a menekülési utat ahogy a fára támaszkodom.

- Hova hoztál? - kérdezi gyanakodva.

Elvigyorodom.

- Ezt szeretem az emberekben. Hogy olyan kíváncsiak.. - felelem jókedvűen és a fenekét megmarkolva lököm beljebb egyúttal az ajtót is betaszítva lábbal.


****


Ez a szoba egy elkülönített része a kastélynak, ami a lakosztályomhoz tartozik... természetesen az én ízlésemnek megfelelően berendezve.

Mondhatnánk úgyis, hogy ez az egyik kedvenc helyem a világban. Egy a sok közül.

Látom hogy visszaretten mikor körülnéz. Főleg a hatalmas baldachinos ágyam vonja el a figyelmét, aminek oszlopaira láncok vannak tekerve..végükön bilincsekkel.

Hátrál, de el is felejti hogy ott állok a háta mögött, ezért a mellkasomnak ütközik.

Hangosan kattan a zár hogy odakintről ráfordítom a kulcsot a gondolataim erejével.

Összerezzen mikot tudatosul benne hogy ez lesz a veszte.

Na mi lesz... nem kezdesz el ellenkezni? Már kezdem hiányolni..

Átfogom a vállát és végignyalom a nyakát, ujjai a hajamba markolnak, meg akar tépni, de nem tud. Hangosan kacagni kezdek.

- Nem gondolod hogy kicsit későn kezdesz el gondolkozni? - kérdezem kacagva miközben az ágyhoz sétálok. Levetem az ingem, hanyattdőlök kezem lábam szétvetve.
Teljesen kiszolgáltatott lennék.. szíven és szúrhatna..ha volna nála fegyver. De nincs..

Vigyorgok.

Viszont...

Feltalálja magát.

Tekintete gyors iramban méri fel a terepet, és a következő pillanatban már egy hegyes végű piszkavas van a kezében azzal szalad felém. Lábam a mellkasára téve tartom távol magamtól, miközben kezem a fejem alá téve élvezem a műsort.

Kapálódzik de akaratom fogvatartja.

Aztán elveszem a lábam, a piszkavas pedig kiröppen a kezében és még a levegőben karika alakba gyűrődik.

- Rossz ötlet husi.. - vigyorgok a képébe, a hajába markolva rántom le magamhoz.

Nyögve támaszkodik meg a matracon. Elég csak a szemébe néznem és máris látom mire gondol.

„Jól van, gyere csak.. ha megint meg akarsz csókolni legfeljebb leharapom a nyelved.”

Felkacagok.

- Imádom ahogy ellenkezel.. próbáld csak meg... - húzom közelebb magamhoz a fejét, a számat nyalogatva. - De kár hogy csak felizgat a vér íze. 

Résnyire nyitom a számat, épp csak szemfogaim vége látszik ki az ajkaim mögül, majd a következő pillanatban vigyorogni kezdek ahogy bosszús tekintetét látom.

„Gyűlöllek.”

- Az jó, a gyűlölet az egyik legjobb érzés a világon. - felelem halkan duruzsolva. - Nincs még egy érzés ami ennyi mindenre képes volt a világban. Gondolj csak a nagy háborúkra. Hatalomvágy, utálat.. gyűlölet.. féltékenység... az emberek ostobák, mert azt hiszik hogy mindezek rossz dolgok. Pedig nem.

Mintha elgondolkozott volna a szavaimra. Igen mert szép tekintete kicsit mintha máshol járna.

- Nah de a prédikációt hagyjuk a papoknak. - fejezem be a magyarázatot vigyorogva. - Ami ránk vár az sokkal kellemesebb mint az üres szavak. Már úgy vágyom rá hogy megkóstoljalak. - nyalom meg a számat, és ujjaimat végighúzom a mellkasán, éppen a szíve fölött.

Látom hogy azt hiszi meg fogom harapni, de olyan ostoba nem vagyok. Akkor elrontanám ezt a remek szórakozást. Ha vámpírrá válik a harapásomtól örökké a szolgám lesz majd, azt pedig nem akarom.

Átfordulok vele, belepréselem a matracba. Már kígyóznak is felénk a láncok, odatartom a kezét, mire azok rákattannak. Fájdalmas fintorral nyög fel. Hehe.. nem fájhat még annyira.. vagy csak sajnálod hogy ide jöttél..hehe ..már sajnálhatod..

Az asztal fiókjából egy apró tőr repül felém, én pedig elkapom a levegőben.

Rémülten figyeli ahogy ujjamat végighúzom az élén. Rögtön kiserken a vérem. Elégedetten nyalom végig a pengét.

- Tudom hogy Shizuka adott neked a véréből. Attól vagy ilyen kis virgonc. - nézek rá elégedetten. - Érzem az illatodon. Tudod mennyi mindent elárul nekem az illatod? - A nyakához hajolva szívom be mélyen az illatát..mmhhh.. - félsz.. de ugyanakkor izgatott is vagy....

- Hazudsz! - sziszegi a kezét rángatva.

- Én hazudok? - kérdezem és kajánul vigyorogva simítom végig a tőr markolatával azt az árulkodó kis dudort a nadrágján. Az ajkába harapva folytja el a nyögést ami ki akar törni belőle.

Hehehehehe....

- Segíthetek neked. - fordul hirtelen felém. - Tudom hogy akarod ölni a Tanács tagjait hogy te lehess a vámpírok legfőbb vezére. Én pedig tudom hogy hogyan..

Micsoda aljasul csillognak azok a szép szemeid. Ravasz egy fiú vagy te az már igaz..

- Ha akarnám már rég megöltem volna őket. Aranyos hogy így próbálod menteni a bőrödet. Pedig eddig megöltél volna. De tudod..nem akarok még egy engedelmes szolgát.. van belőle elég.. - felelem gonosz mosollyal.

A nyakához hajolok nyelvem végighúzom az őrült iramban lüktető éren. Érzem ahogy megremeg alattam, keze a kezem felé araszol amiben a tőrt tartom. Belevigyorgok a bőrébe.

- Ne is próbáld... - ahogy kinyitom a számat, szemfogaim a bőrét érintik. - ..mondtam hogy felesleges.. törődj bele..

- Soha! - szűri a fogai között.

- Te tudod. - sóhajtom bosszúsan. Megkarcolom a vállát a tőrrel, épp csak annyira hogy kiserkerkenjen a vére, apró, nem túl mély vágást ejtek hófehér bőrén. Felszisszen.

Odahajolok hogy lenyaljam.. hallom hogy megcsörren a lánc ahogy megpróbálja eltépni. Összerezzen ahogy ajkaim a seb széléhez érnek. Mhh.. isteni illata van a vérének..

Kár hogy nem haraphatom meg.. szinte már lüktetnek a szemfogai a sóvár vágytól. De nem akarok még egy eszetlen bábot. Az uncsi. Utálok unatkozni. Ha valami untat azt kinyírom. És már a gyilkolás is unalmas. Valami jobb kell...

Valami..ami elvonja a figyelmem egy kicsit.

Utálok unatkozni.


*****


Folytott hangon nyög fel ahogy megszívom a sebet, elégedetten nyalom végig és ahogy kiserkenő vérét a számban érzem, csak még jobban felizgat.

Kezem a merevedését simogatja..halkan nyöszörög a vágytól.

Nadrágja derekához csúsztatom a tőrt, a hideg fémet a nadrága alá dugva, majd megfordítom és végigvágom vele az anyagot.

Megborzong ahogy hideg levegő éri a bőrét.

Erőm felszikrázik körülöttünk, még az ágy is megremeg.

Wrr micsoda szépség fekszik itt előttem. 

A sok ostoba kiscsaj után.. igazi felüdülés ez a számító..harcias fiú.

- Nem ígérem hogy gyengéd leszek.. de nem fogod megbánni.. - vigyorodom el.

Felnyög ahogy ránehezedik a testem, és a következő pillanatban hangosan felkacagok ahogy a nyakam köré tekeri a láncot a kezével.

Megrántja, megpróbál megfojtani vele, de én csak nevetek rajta, és eltépem, majd mikor feltérdelek, a láncszemek újból összeállnak egy intésemre.

- Nagyon egy harcias kis szerető vagy te... - nyalom meg a számat. 

Felemás szemeimet elégedett mosollyal emelem az égnek.. számon még mindig ott fénylik a vére.



Figyelem a tekintetét miközben megszabadulok a ruháimtól, róla pedig lecincálom a cafatokra vagdosott ruhadarabokat.
Ezüst haja szétterül a vérvörös takarómon.. gyönyörű kontraszt. És az ezüst láncok ahogy csillognak a csuklóin, versenyre kelve hajának gyönyörű színével.

- Ha Shizuka kedvéért vámpírrá váltál volna, akkor az én kedvemért pet leszel. Egy igazi kis harcias állatka. - nevetem el magam, és végignyalom a mellkasát, szemfogaim a mellbimóit simogatják, halk nyögése és a lánccsörgés zene füleimnek.

- Te...ahhh... te szemét...

- Kösz.. tetszik ahogy bókolsz... - vigyorgok fel rá, és aljasul folytatom a kínzást lejjebb, combjának érzékeny bőrébe vágok apró sebet hogy aztán mohón vessem rá magam. Tudom hogy ez nem fáj, mégis szinte már fájdalmas sóhajjal kiált fel, és teste megrázkódik az enyém alatt. A seb azonnal begyógyul az ajkaim érintésére.. a végletekig kínzom vele hogy újra és újra belékóstolok..aztán meggyógyítom.

Keze lába remeg már, erőteljes mozdulattal feszítem szét a combjait és elmosolyodom.

- Fogadok még nem voltál férfival ezelőtt. - vigyorodom el. Rémült tekintetet kapok, dühösen köpi a szavakat mint valami mérget.

- Ezt még megbánod!

- Igen? -kérdezem kajánul vigyorogja, kezemmel testének legérzékenyebb pontját kényeztetve folyamatosan.

- Ahh.. igen.. mehgg...

Mmmhh ritkán ilyen formás..gusztusos kis hátsót... kár volna elpazarolni.

- Akkor bizonyára senki sem ért hozzád még itt igaz? - kérdezem, ő pedig felnyög ahogy belé csúsznak az ujjaim.

- Nhh..eressz el...

- Késő.. - súgom a fülébe, ő pedig megremeg. - Előbb kellett volna gondolkoznod.

Érzem ahogy teste ívbe feszül a mozdulatra amit tapasztalt kezeim egy pillanat alatt véghezvisznek a testében. Ő még nem tudja.. ez lesz a veszte.

- Tudod Ichiru.. - suttogom neki olyan hangon, amitől a szemét összeszorítva nyöszörögni kezd. - Ostoba dolog túl közelmerészkedni egy vámpír ágyához. - kacagok. Újabb és újabb remegések futnak végig rajta.

A kurva életbe..kis szajha..hogy lehet ilyen rohadtul erotikus?

- Kíváncsi vagyok vajon a testvéred is így nyögött és sóhajtozott-e mikor Kaname megrakta. - adom meg a kegyelemdöfést abban a pillanatban, mikor kemény farkam a testébe hatol. Ahhmm bazdmeg.. ez kurva jó...

Hangos sikollyal feszül meg alattam, leláncolt kezeivel a mellkasomat karmolja, néhány csepp vér ráhullik hófehér bőrére a sebből amit rajtam ütött.

Keményen döngölöm bele az ágyba, mert egyszerűen olyan rohadtul szűk hogy úgy érzem teljesen elveszi az eszem. A csípőjét megfogva tartom hogy ne húzódjon el és még mélyebbre tolom magam benne. Hátraveti a fejét és felnyög, lába az agyon gyűrött takaróba nyomódik.

- Ahh.. nehh kérlek.. hagyd abba.. - könyörög folytott hangon, de szerintem ő sem gondolja komolyan.

Hangos morgás hagyja el az ajkaimat.

Ahogy vonaglik alattam, nem lehet nem észrevenni rajta mennyire élvezi. Vadul vetem magam a szájára, ő pedig döbbent nyögéssel nyitja ki a szemeit.
Nyelvem az övét kergeti... és ahogy a számba nyög.. körmei a vállamba mélyednek.

Whhrr...

..ahh ez az... mindjárt...

Végigszáguld rajta az erőm.. és mintegy villámcsapásként ráz meg mindkettőnket az orgazmus.

Ahhh... ha ezt tudtam volna...

Már régesrég elkaplak..

Ő még akkoris remeg a gyönyörtől, amikor nem sokkal később lemászom róla és mellette a párnába temetem az arcom.

Hallom a lánccsörgésen hogy megmozdul. Felém fordulva vizsgálgatja az arcom, azt hiszi alszom, de amikor hirtelen kinyitom a szemeim és ránézek összerezzen.

- Most már engedj el! Megkaptad amit akartál. - mondja rekedten.

- Nem vagy te kicsit nagyravágyó? - kérdezem felvont szemöldökkel. - Szerinted fel tudsz állni? - kérdezem vigyorogva.

Dühös fintor fut át az arcán de lenyeli amit mondani akart.

„Dögölj meg!”

- Azt nem tudok. - felelem mosolyogva, és közelebb hajolva simogatom meg az egyik vörös foltot a nyakán. - Amúgy meg. A játék még csak most kezdődik.

Kopognak az ajtón.

- Ki az? - szólok ki ingerülten.

- Kuran Kaname keresi uram. - hallok egy talpnyaló hangot.

Nocsak.. mit akarhat..vajon?

- Kapsz fél órát. Aztán folytatjuk. - vigyorogok rá és kikelek az ágyból. - Megpróbálhatsz megszökni, de úgyis tudni fogom hol vagy. - teszem hozzá és hagyom hogy a belépő szolga rámadja a köntöst. - A véred.. már bennem van.. örökké tudni fogom hol jársz, és megtalállak akárhol is legyél.

Nem menekülsz előlem mókuskám...

Heh Kuran.. tudom már mit eszel a Kiryu fiúban. A picsába.. hogy miért nem jöttem rá előbb.

Na nem baj.

Időm mint a tenger.

Várj meg Ichiru... 

....visszajövök ne félj.



<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).