Név: Ian Baron (kitalált)
Kategória: Egyéb Anime
Feltöltő: Yoshiko
Kor: 17
Külső leírás: Lázadó suhanc. Ez látszik is rajta, hiszen hosszú, kócos szőkésbarna hajjal mászkál, fiú létére ékszereket hord (fülbevaló, gyűrű és egy csontvázas nyaklánc), körmeit feketére festi, a szakadt farmerokat nem veti meg. Ám az ő farmerjei nem azért szakadtak, mert úgy vásárolta. Nem. Ő magának szakította szét, amikor verekedett, amikor ráuszítottak egy kutyát, amikor valakit megviccelt és beakadt a drótba és még sorolhatnám. Szemeit is kihúzza, de azt csak nagyon néha, leginkább csak fellépésekkor. Farmereit leszámítva folyton feketében jár, húsz soros bakanccsal a lábán, fekete felsőinek kapucniján kitűzők sora, persze a kedvenc együtteseinek az emblémájával, és akkor még ott van a táskája. A tanároknak szúrja a szemét (na, nem mintha maga az egész gyerek nem lenne elég nagy szálka a szemükben), hogy málhazsákba pakolja mindenét, ami szintén tele van kitűzőkkel. De ha a kinézetét nem nézzük, csak az arcát, hát akkor egy nagyon kedves emberre asszociálnánk először. Arca kicsit hosszúkás, a szemei szép vágásúak, ajkai teltek, bár ritkán állnak őszinte mosolyra, leginkább gunyorosra és hát az orrát utálja. Amióta egyszer eltörték neki egy verekedésben, azóta kissé „hajlott”.
Jellem: Kedves és rendes, de csak a haverjaival. A hülyéket rühelli, ezért kerüli is őket úgy rendesen. Ha valami nagyon szőkével találkozik, akkor fogja magát és lelép és egyáltalán nem érdekli, hogy kit hogyan bántott meg. Nem érdeklik a társadalmi előírások, a betartandó normák, az elvárások és az ehhez hasonló idióta dolgok. Kegyetlenül őszinte és bunkó. Nem csomagol semmit szebb köntösbe, ha egyszer valakinek szarul áll a rózsaszín nem fogja azt mondani, hogy elmegy. A káromkodás sem áll tőle távol, a tanárokat utálja, ahogyan a sok strébert is, mert szerinte nyaliznak, meg a hülye barmokat, akiknek izom van az agyuk helyén is, a jellemtelen hülye fruskákat és férfi testbe bújtatott gyerekutánzatokat. Csak azért hordani a fejénél kétszer nagyobb baseball sapkát, mert most az a menő? Köszöni, de nem kér belőle. A gerincteleneket sem szereti, a sunyikat sem, a jellemteleneket sem, a társadalom által előállított, futószalagon gyártott emberkéket sem. Ezenkívül azt is utálja, amikor megbámulják. Tudja jól, hiszen intelligens és okos is, hogy ez a kinézete miatt van, de csak emiatt nem fog mást hordani. Utál veszteni, utál segítséget kérni és soha a büdös életben nem engedné meg neki a büszkesége, hogy beismerje, hogy valamit nem tudott. Szóval sok mindent utál. A zenét (persze nem a discora meg technora gondol), a polgárpukkasztásokat, azt amikor valaki nem fél önmaga lenni és megmondani a környezetének a frankót, na ezeket már szereti. Aztán a türelme sem végtelen, nagyon hamar elveszti, például olyankor, amikor várni kell, amikor kioktatják a kinézetéről vagy a viselkedéséről, amikor a zenéjét pocskondiázzák hozzá nem értők bicskanyitogató stílusban, és persze azt is amikor valami életképtelen totál fölösleges dolgokért rinyál.
Élettörténet: Angliában az egyik felsőbb osztályba tartozó családba született. Nem volt valami vidám és szabad gyermekkora. Már kiskorától kezdve azt hallgatta, hogy mit szabad, mit nem, hogy viselkedjen, nehogy megszólják, hogy a közvélemény, a körülöttük levő emberek véleménye, amúgy mindenki ki nem mondott gondolata, fontos. Nagyon fontos, annyira, hogy azt el sem tudja képzelni. Ilyen órára kellett mennie, olyanra, meg amolyanra, akkor ezt meg azt kellett csinálnia. Sosem kérdezték, hogy ő mit szeretne, mit akar felvenni és hasonlók. Mindig megmondták neki, hogy mit csináljon. Persze nem a szülei, ugyan már. Dajkákra lett bízva, tanárokra, nevelőkre, ahogy jó angol úri gyerekhez illik. Mindenhova elvitték, sohasem járhatott sehova egyedül, érte mentek, semmi szabadsága nem volt és ha véletlenül görbe háttal elrúgott egy kis kavicsot, na már abból is fejmosás lett. A szülei sohasem voltak otthon, legfeljebb az anyja, de ő olyan anya volt, akit jobban érdekelnek a mimikai ráncai meg a tükörképe, mint a saját fia, akár lázas, akár nem. Aztán az anyja mindenféle jöttmentet haza is vitt, amikor az apja üzleti tárgyaláson volt, és Ian még most is emlékszik arra az undorító parfüm felhőre, ami az anyját szokta körbevenni. Rózsa, francia parfüm. Undorító. Gyűlöli a rózsákat is, rosszul van a szaguktól. Amikor meg egyszer benyitott fiatalon az éppen lepedőakrobatát gyakorló anyjához és akkori szeretőjéhez, hogy mégis elmondja, hogy hagyja abba most azonnal különben elmondja az apjának, akkor aztán alaposan megkapta a magáét. Egy hónapra el is küldték egy katonaiskolába, hogy tanuljon tiszteletet. Persze apuci nem hitt neki, mivel akkor halt meg a húga (Aishling, akinek gyenge volt a szíve és a szívátültetés nem volt sikeres). Az egyetlen ember, akit képes volt végtelenül szeretni. Úgy gondolta apuci, hogy a fiút ennyire megviseli a halála, hogy már képzelődik és meséket talál ki. De nem volt hajlandó tágítani, ráadásul a következő napokban egyre nagyobb „kihágásai” lettek, ami a viselkedését illette, szóval úgy gondolták, hogy egy kis katonaiskola, ahol nem tud majd gondolkodni, meg dühöngeni, ahol levezetheti a feles energiáit, jót fog neki tenni. Jót is tett, de nem olyan értelemben, mint ahogyan ők azt gondolták. Sok elsős regrutával zárták össze egy szobába, akik különböző személyes tárgyakat csempésztek be magukkal. Így találkozott a könnyű zenével, életében először, tizenöt évesen. Nagyon megtetszett neki, ahogyan az is, hogy a katonaiskolában is megvetették az ilyen díszelegve, bájologva viselkedést, azt, hogy egy egyszerű dolgot fél óráig tart elmesélni, és nagyon tetszett neki az is, hogy nem nézték ki ő és honnan jött. Szóval a szülők magukra szabadították a poklot. Nem volt hajlandó levetkőzni az új stílust, amiben megtalálta önmagát, nem volt hajlandó arra eljárni, amire ő nem akar, szabadságot akart, fejetlenséget, hogy végre mindenki rádöbbenjen arra, hogy mi a fontos és mi nem. Persze ezért beállt egyfajta állóháború is a szülők és ő közte. Egy év múlva, amikor tizenhat lett, akkor az apja is rájött, hogy a kedves felesége csalja. Azonnali válás lett belőle, de persze a fiának már nem ismerte el, hogy igen, a kölyöknek igaza volt, nem képzelgett. De azért történtek változások. A válás, meg Ian viselkedése, hát, nem nehéz elviselni. Ezért az apa engedett Ian kérésének, amivel már évek óta bombázta a szüleit. Beíratta iskolába, hogy ne magántanárokkal legyen körülvéve. Viszont ez nem úgy sült el, mint ahogyan Ian szerette volna. Nem ő dönthette el, hogy hova fog járni, de mindegy volt neki, rövidúton kirúgatta magát, de nem baj, mivel az apja mást talált ki. Üzletet kötött a fiával. Beíratja a felső tízezernek épített intézménybe, nem rúgatja ki magát, és ha sikeresen elvégzi, soha többé nem szól bele az életébe. Sőt, ha akarja még házat is vesz neki ott, ahol gondolja. Ian hülye lett volna nem belemenni ebbe az üzletbe, bár amikor meglátta az egyenruhát. Alaposan elgondolkodott. De nem baj, megoldja, úgyis bakanccsal fogja az egyenruhát hordani, kitűzőket tesz arra is és a többi.
Hobby: gitárnyúzás, koncertek, pogó, polgárpukkasztás, szabályok áthágása
Foglalkozás: tanuló
Extrák: *Efnek, anime:Ouran High School Host Club** Ha az utcán találkozik egy hasonló stílusú emberkével (bakancs, fekete stb.) akkor mindig rámosolyog, hiszen a környékükön kevés ilyen szaladgál, általában ő az egyetlen. Szóval jó látni. ***Van egy nagy rózsaszín plüss medvéje. Soha senki nem érhet hozzá, soha senki nem szólhat be érte, soha senki nem csinálhat viccet belőle. Ha valaki mégis megteszi? Úgy nekimegy és ellátja a baját, hogy az anyja nem fog ráismerni az intenzíven. A medvét (Straw urat) még a húgától kapta, hogy ne féljen egyedül, mivel Aishlinget ezután vitték a műtőbe. Néhány helyen már összefoltozta, de még mindig majdnem olyan, mint újkorában. Részegen néha beszél hozzá. **** Egyetlen dolog önszántából betart, amit részegen is betart, az az asztali etikett. Ráadásul allergiás rá, ahányszor eszik valakivel mindig ez az első dolog, amit figyel, amit megjegyez. ***** Amióta a szülei elváltak azóta az apjával kicsit javult a viszonya, tény, hogy nem lett baráti, gyümölcsöző kapcsolat, de többet beszélnek, mint eddig. ****** Családjuknak vannak francia gyökerei is, ez a vezetéknevéből is látszik. Igen, ő is tudja, hogy az angolok és franciák alapjáraton ki nem állhatják egymást, és ő sem igazán bírja a csigazabáló népséget. Mondjuk, ez azért van, mert amióta az eszét tudja ezt sulykolták bele, meg az a kevés francia rokon is, akivel találkozott. Undorodik tőlük. ******** Gyűlöli a nőket, vagy ha nem is gyűlöli őket, de semmiképpen sem szereti. Nincs lányhaverja, mindegyikről úgy gondolja, hogy ugyanolyan, mint az anyja. Szóval lányok helyett inkább pár helyes csávót stíröl. ****** Akar alapítani egy együttest, már van is egy neki, akikkel hobbiból összejárnak közösen zenélni. Az a nevük, hogy White & Red (a végéről a Rose-t leszedte, mivel gyűlöli a rózsákat, de a történelemben rózsák háborúja néven elhíresült korszakot meg igen, és a banda neve is erre akar utalni). Csak ugye a srácok, őt leszámítva nem igazán akarnak ezzel jobban foglalkozni. Nekik azért jó a bandában, mert kikapcsolódás, mert haverok, mert a szülőket idegesíti és kész, ennyi. Színpadra állni nem akarnak Ianon kívül.
Képinfo: A kép nem az én tulajdonom, csupán illusztráció. ()
| Engedélyezve: |
2014. 10. 05.
|
Státusz: Aktív
|
