Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

<<1.oldal>> 2.

Levi-sama2011. 08. 20. 11:35:02#16093
Karakter: Gilbert Cocteau
Megjegyzés: VÉGE


 Sajnálom, nem tudom folytatni.


timcsiikee2011. 02. 15. 09:39:45#11377
Karakter: Ryoichi Makoto
Megjegyzés: ~ L-samanak




 
Makoto:


- Makoto – sóhajtja halkan nevem, apró, elégedett mosoly szökik csókolni való ajkaira, melyekkel résnyire nyitva kapkodja a levegőt, hallom halk pihegését. Szélesebb mosollyal harapok ismét nyakába, ágyéka jobban nekem feszül, ahogy derekam köré fonja karjait.
Kerek fenekébe markolva állok fel, magammal emelve őt is, megborzongok, ahogy sóvárogva nyal bele nyakamba, fülembe. Valakinek nagyon sietős lett. Hehe…
- Az oroszlánszobor mögött... van egy kis nyári lak... – sóhajtozza fülembe, vállaimba kapaszkodva. Körbenézek és azonnal megtalálom a mondott helyet, először fel sem tűnik, úgy el van rejtve futónövényekkel az apró épület. Ahogy belépek vele, felkapcsolja a villanyt, gyorsan nézek körbe az egyedien berendezett egyterű helyiségen, majd vigyorogva közelítem meg a puha ágyat. 
- Nem rossz – súgom halkan, rekedtes hangon, könnyedén dobom le az ágyra karcsú testét, és megállok az ágy végében.
Végigmérem újra és újra, ahogy előttem fekszik, éhes tekintettel figyelem ujjait, ahogy elbújnak a szőrmében, olykor kissé belemarkol, s apró, élveteg vigyorral arcomon kezdek el vetkőzni.
Kéjelegve viszonozza pillantásomat, elmerülök buja tekintetében, és egyre szélesedő vigyorral húzom ki a nyakkendőt a helyéről. Feltérdel az ágyon, olyan kecses akár egy kismacska, intek neki, hogy sündörögjön közelebb.
- Vetkőzz kicsike. – morgom halkan, vággyal teli hangon, és csillogó tekintettel veszi le erotikusan a már kigombolt inget, a nadrágot, az alsóval együtt, és úgy térdel vissza elém, hófehér meztelen bőréből egészen idáig árad a lágy, finom illat. Halkan felmorranok, s amikor magamról csúsztatom le a szűkössé vált nadrágot, kéjesen csillannak fel szemei, alsó ajkába harapva figyeli merevedésemet, élveteg vigyorral gyönyörködöm arckifejezésében.
Karba teszem kezeimet, lesújtó pillantással nézem tovább, tétován pillant arcomra, ezért halkan szólalok meg.
- Mire vársz? – szó nélkül kúszik felém, feneke úgy ring akár egy kéjes kiscicának, elvigyorodva markolok tarkójánál hajába, amikor közelebb ér, és egy mohó csókra rántom fel. Ujjai, kis körmei mellkasomon piros csíkokat vájnak bőrömbe, halkan felmorranva csúsztatom nyelvem forró szájába, lassan csúsznak le ujjai, eléri alhasam, és farkam köré fonja őket, ajkába harapva hajolok el tőle, visszalököm az ágyra, hogy végre fölé kerekedhessek. Durván szétrántom lábait, szám megnyalva iszom magamba a gyönyörű látványt.
- Ebben a pózban képzeltelek már el ezerszer, amióta ismerlek. Gyönyörű vagy. – S lám mennyivel jobb élőben a látvány, mint a képzeletemben. Hozzá sem hasonlítható, semmilyen fantázia szülemény. Erősen markolom meg combját, olyan szélesre feszítem lábait, hogy kényelmesen férjek el közötte - De hiszen ezt te úgyis tudod, Gilbert. Mondd csak, meddig akarsz még játszadozni?
Meglepettség villan szemeiben egy pillanatra, mosolyogva nyalja meg alsó ajkát, majd karcsú ujjaival az ágyneműbe mar.
- Ha ennyire átlátsz rajtam, akkor bizonyára rájöttél már, hogy mit is akarok igazán. Add meg nekem, Makoto... Tudom, hogy te is vágysz rám!
Vigyorom kiszélesedik, ujjaimmal végigsimítok mellkasán, nyelvemmel követem vonalát, s míg kezem hátára siklik, addig apró mellbimbóival játszadozom, kis köröket rajzolva haladok felfelé, egy ponton megszívom bőrét, majd finoman rántom hátra fejét, és nyakába harapok, végighúzom bőrén fogaimat, majd erősen megszívom, és egy hangosabb nyögést csalok ki végre belőle. Ujjaimat végighúzom gerince vonalán mire reszketni kezd, nyelvemmel kis csíkot hagyva felsiklom arcára, majd megszívom alsó ajkacskáját, finoman beleharapok, s jégkék, mégis tüzes tekintetét rabul ejtem.
Kis kezecskéi farkamra kalandoznak, nem sokat hagyom játszadozni, vigyorogva harapok finoman arcára, majd durván belévágom magam.
Ah… iszonyat szűk, ráadásul forró is.
Felsikolt a gyönyörtől, vagy talán a fájdalomtól, nem is tudom… de a kéjes kifejezést mindkettőről árulkodik. Milyen kis tüzes. Fülébe sóhajtozva kezdek el lassan mégis nagyon mélyre hatóan mozogni benne, egyre gyorsítom a mozgást, majd az utolsó lökésnél szinte csattan formás segge, ahogy belévágom magam.
Kihúzódom belőle, feljebb térdelek, majd fejét farkamhoz rántom.
Heréimtől kezd el nyalogatni egészen felfelé míg szájába nem enged, egy pillanatra megremegek a gyönyör előszelétől, de nem adom át teljesen magam az élvezetnek… még…
Még mindig puha haját markolom. Erősebben farkamra nyomom, míg könnyesek nem lesznek a szemei, majd elrántom magamhoz, lehajolok hozzá, és egy mohó csókkal kezdem marcangolni ajkait. Ahogy sejtettem… isteni az íze. Egyre jobban és jobban feltüzel, mint valaha bármi. Nyöszörögve kezeivel folytatja kényeztetésem.
Oh, csak nem arra vagy kíváncsi meddig bírom… a szuszt is kikefélem belőled édes…
Testemmel lejjebb csúszom, nem hagyom farkamon tevékenykedni kis ujjacskáit, amik most testem feltérképezésével foglalkoznak tovább… ez már sokkal jobb. Rámarkolok hasának feszülő kis erekciójára, vigyorogva hajolok el tőle, ahogy elkezdem kiverni, majd nyakához hajolok, erősebben rámarkolok vágyára mire újra felnyög, ekkor erősen megszívom nyakát, újabb foltot hagyva.
Ezt elismétlem számtalanszor, már végre hallom, ahogy nevemet nyögi sóvárogva, de csak vigyorogva élvezem, és folytatom tovább. Foltok sokasága díszíti bőrét, már hasánál járok, s mikor lábacskáit nyakam köré kulcsolja, sarka hátamon simul végig.
Felnézek arcára, melyet a töménytelen vágy ködösít el, mélyen szemeibe nézve kezdem el combjának belső felét harapdálni, majd egyre intenzívebben masszírozom farkacskáját. Hátra veti fejét, ahogy már az orgazmus közelében jár, erősen markolom meg tövét, mire újra fojtottan nyög fel.
- Nézz rám… - utasítom mély hangon, apró, kerek zacskóját kezdem el szívogatni, s megvárom, míg végre újra rám figyel… látni akarom azt a gyönyör teli arcot, ahogy kirobban belőle a töménytelen mocskos élvezet. – Gyönyörű vagy – duruzsolom bőrébe, majd újra lendületesen mozgatni kezdem csuklómat, megszívom bőrét, s egy hangosabb sikollyal élvez fel.
Édes, erotikus ízű spermája kezemre csurran, nagy része a hasán végzik, majd felé kerekedve szeme láttára nyalogatom le ujjaimat.
- Ízlik? – fáradt mosollyal, büszke tekintettel néz rám, pihegve.
- Többször is el tudnám viselni – dörmögöm ragadozó vigyorral, majd egy hirtelen mozdulattal hasra rántom, alá nyúlva emelem fel fenekét, karjait hátra rántom, és egy kézzel összefogom, majd fojtottan felnyögve újra belevágom magam. Igen… így sokkal jobban szorít.
Buja cuppogásokkal csúszok benne ki-be, s mindig mikor egy kicsit nyugodtabban pihen, erősebben nyomom bele magam, mintha a jobban is bele tudnám magam, mit tövig.
Feljebb húzom felsőtestét, hogy jobban megtartsa magát, gerincének vonalán serkenő izzadtságcseppeket nyelvemmel ízlelem meg, szétkenem a márvány szépségű bőrön, majd itt is mintákat hagyok rajta, mintha csak a tulajdonomat jelölném meg vele.
Gerincén húzom végig nyelvem, reszketegen nyögdécsel, majd szabad tenyerem fenekén csattan. Ah, igen…
Hajába túrok, hátra rántom fejét, hogy egy durva csókot követeljek, megszívom nyelvecskéjét, kezem lassan hasára simul, és máris érzem, ahogy újra merev farkacskája már alhasát csapkodja, miközben erős lökésekkel ringatom meg testét. Rámarkolok a kéjes testrészre, szakértő mozdulattal kényeztetem újra, hogy a csúcsra juttathassam. Elszakítja magát a csókból, és nyakát harapdálom addig végig, s figyelem, ahogy el vékony nyálcsík egészen álláig lefolyik. Biztosan tudja mennyire szexis látványt nyújt, nem beszélve a hangokról, szorításáról, mozgásáról, s ezzel eléri, hogy már nekem se kelljen sok… az első menetből.



Levi-sama2010. 12. 03. 21:30:58#9621
Karakter: Gilbert Cocteau




 

 

 

 

 

Amikor ismét felemelem pilláimat, már előttem áll. Sötét szemeiben tükröződnek a csillagok. Szájának sarkában halvány, mindent tudó mosoly. Megkapom amire vágyom, ezt ígéri ez a mosoly. Letérdel elém, így az alacsony párkánynak köszönhetően arcunk egy vonalba kerül. Közel hajol, tekintete rabul ejt. Hívogatóan nyitom résnyire ajkaimat, de nem csókol meg, csak arcomat súrolja szájával. Mesteri gyorsasággal gombolja ki ingemet. Mély hangja úgy borzongat, akár forró levegő a hideg téli éjszakán. Fülembe harap finoman, meleg ujjai bőrömre simulnak.

 

- A rendes masszázshoz nem igazán értek. De valami azt súgja, nem is arra gondoltál.

 

Forró nyelve izgatja fülemet, ujjai lágyan simogatnak. Behunyt szemekkel felsóhajtok. Igen... Mellbimbóim érzékenyen reagálnak cirógatására, fogai nyakamba merülnek lágyan. Igazán érzéki a pasas, ez nem is vitás. Egy szexi tigris... de nem harap eléggé. Ellenáll néma parancsomnak, majd amikor nem számítok rá, erősen belém harap. Hangos nyögéssel rándulok össze, merevedésem és egész testem lüktet a kéjtől. Ó igen...

 

Félig lehunyt szempilláim alól figyelem, ahogy mellkasomra tér, majd hasamra, s útja nyomán fognyomok és nedves csillogás marad.

 

Ágyékomra siklik, és nadrágon keresztül karcol fogaival. Megremegnek a combjaim, elhaló nyögésekkel kapaszkodom a szökőkút párkányában.

 

Hajamba tépnek ujjai, engedelmeskedek erejének, és hátrahajlik fejem, kezeim széles vállára csúsznak. Felemelkedik hozzám, mélyen a szemembe néz, tekintetében örvénylik a vad éhség, a ragadozó ereje.

 

- Makoto – súgom halvány mosollyal, pihegve. Mintha csak ez lett volna a jel, erősebben markol hajamba, és durván harap puha ajkaimra. Lábaim dereka köré fonódnak. Igen... itt és most akarom őt. Érzem hogy ő is...

 

Felemelkedik velem, kezei fenekembe markolva tartanak. Nyöszörögve nyalogatom a nyakát, harapdálom a fülét.

 

- Az oroszlánszobor mögött... – suttogom – van egy kis nyári lak...

 

Szót fogad nekem. Jó kutya.

 

Az ajtó nyitva, és amikor belépünk, kinyújtom karomat és a kapcsoló felé nyúlok. Halk kattanással simogatja végig a kis épület belsejét a lágy fény. Egy nagy helyiség az egész, középen hatalmas ágy, az egyik fal üvegből van, kilátással a gyönyörű kertre és tóra. Középen egy hatalmas, kör alakú ágy, minden fehér szőrmékkel és selyempárnákkal díszítve, a falakon gótikus gyertyatartók, bennük gyertya formájú lámpák. Falakon drága festmények és szőnyegek. Minden fehér, krém és aranyszínben.

 

- Nem rossz – dörmögi körbepillantva, tekintete megállapodik az ágyon. Elindul felé, majd lehajít rá. Elmerülök a puha szőrme és selyem ölelésében. Mélyen a szemembe nézve kezd vetkőzni. Mosolyogva figyelem, mutatóujjamba harapva finom mozdulattal. Szabad kezemmel meztelen mellkasomon és hasamon játszadoznak ujjaim. Kioldja nyakkendőjét, és lassan lehúzza, a sötét selyem halk surranásának hangjába beleborzongok, és felnyögök halkan. Már nagyon izgatott vagyok, feltérdelek az ágyon, úgy figyelem tovább. Int nekem, és én közelebb húzódok hozzá engedelmesen. Nyers dominanciája árad belőle, nem tűr ellentmondást. Istenem... mennyire izgató!

 

- Vetkőzz kicsike.

 

Mély hangja morog szinte, ereje árad belőle. Engedelmesen csúsztatom le magamról ingemet, majd nadrágomat és selyemalsómat. Teljesen meztelenül térdelek előtte az ágyon, négykézlábra ereszkedve süllyesztem ujjaimat a fehér prém ágytakaróba. Mohón csillogó szemekkel, pihegve nézem őt. Letolja nadrágját, előugrik méretes erekciója. Láttára ajkamba harapok kéjesen.

 

Karba fonja kezeit széles mellkasa előtt, és rám mosolyog.

 

- Mire vársz?

 

Borzongva kezdek felé kúszni, amikor kartávolságon belül érek, hajamba markolva ránt fel térdelő helyzetbe és vadul megcsókol. Ó igen! Végigkarmolom mellkasát. Halkan morogni kezd, amikor pedig rámarkolok péniszére, belemar fogaival a számba. Elrántja fejemet, elengedi hajamat és hátralök az ágyon. Fölém mászik, szétfeszíti lábaimat, elmerül a látványban.

 

- Ebben a pózban képzeltelek már el ezerszer, amióta ismerlek. – Rekedt és mély a hangja. Szinte vad morgásnak tűnik. – Gyönyörű vagy.

 

Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim, ő pedig belemélyeszti ujjait combjaimba, fájdalmasan.

 

- De hiszen ezt te úgyis tudod, Gilbert. Mondd csak, meddig akarsz még játszadozni?

 

Okosan villogó tekintetében sötét mélység gyűlik. Nocsak. Ez most őszintén meglepett, nem feltételeztem róla, hogy ennyire átlát rajtam. Izgatottan megnyalom a számat, és ujjaimmal belemarkolok az ágyneműbe.

- Ha ennyire átlátsz rajtam, akkor bizonyára rájöttél már, hogy mit is akarok igazán. Add meg nekem, Makoto... Tudom, hogy te is vágysz rám!


timcsiikee2010. 08. 11. 00:41:30#6773
Karakter: Ryoichi Makoto
Megjegyzés: ~ Levi-samanak




Makoto:

- Igen… - nyögi halkan, majd ebben a pillanatban élvez el remegve. Gyorsan ajkaira tapadok, hogy elnyomjam saját, és az Ő hangját is. Nem lenne a legelőnyösebb, ha észrevennének minket. Elhajolok tőle, törlő anyag után kutatva, majd mikor újra arcára pillantok, látom, hogy ujjain nézegeti a csillogó fehér anyagot.
- Fogjuk rá, hogy segítettél… - súgja halkan, majd ő kap elő egy kendőt, amit nekem is odaad, elégedett mosollyal letisztítva kezemet. Ajkaimra puszit kapok, és suttogó szavakat. - Ha mindenki elment, keress meg... – és huss.

~*~

A szökőkút előtt állva figyelem a csillogó cseppeket, ahogy lámpafénynél ragyogva, csendes zajjal huppannak a mederbe, visszatérve a körforgásba. Igaz ez a csillogás nem fogható ahhoz, ahogy a napfényben játszana, de persze semmi eredeti sem pótolható másolattal.

Már messziről hallom lépteit, és üveg csengését, de mikor közelebb ér, csak akkor látom mi is van karcsú ujjacskái között. Az egyiket nekem nyújtja, amit elfogadok.

- Nagyon szép szökőkút – jegyzem meg sablonosan, hogy ne csak a csend honoljon kettőnk között. Csak egy mosollyal válaszol, majd egész gyorsan legördíti szép torkán az italt és leül a kút peremére.

Hátra dobva tincseit emeli orrát az ég felé, szemét lehunyva sóhajt fel édesen.

- Kimerítő volt ez az este. Jól esne egy kis masszázs... – csak élvetegen elmosolyodom kijelentésén, még mindig őt figyelem, és a kicsit sem gátlásos testtartását. Én is felhajtom poharamat, majd pár méterre a peremre teszem, és visszalépek hozzá, felé magasodva.

Kinyitja szemeit, kábán csillognak rám gyönyörű íriszei, ajkain buja mosoly játszik. Gyönyörű fiú, és ahogy rengetegen, így én sem tudok neki ellenállni, bármennyire szabályellenes.

Letérdelek elé, nem törődve ruházatommal, hisz ha kell veszek majd másikat, a fontos az élvezet.

Követi tekintetem szemeivel, látom rajta, hogy nagyon elégedett, ami lelassít egy pillanatra. Talán jobb lenne nem megadni magam neki, de ha félretenném büszkeségem és önérzetem, talán előnyt is hozhatnék ki az egészből. Elmosolyodva arcához hajolok, de mikor csókra nyitná a száját, csak elsiklatom felette ajkaimat, és arcát cirógatom végig, míg el nem érek füléhez. Ujjaim inggombjaival játszanak, s röpke pillanatok alatt oldom ki majdnem mindet.

- A rendes masszázshoz nem igazán értek – duruzsolom mély hangon fülébe, tenyereim hasára simulnak, mire felsóhajt, bekapom fülcimpáját, és picit megszívva engedem csak el – De valami azt súgja, nem is arra gondoltál – széles vigyor húzódik ajkaimra, hangom teljesen rekedtessé vált.

Kezeim felfelé simítják végig oldalát, hüvelykujjaimmal hasára feszülve, és belenyalok fülébe, hogy egy érzéki sóhajt csaljak elő ajkai közül.

Ahogy markaim felérnek mellkasához, két oldalt hüvelyujjaim elérik mellbimbóit, és egyszerre kezdek el körözni rajtuk, miközben finoman ráharapok nyakhajlatára. Újabb sóhaj, bennem pedig elégedettség gyülekezik, karjai rám simulnak, és szinte irányítanának, egyre jobban nyomná fejemet magára, de tartom magam. Nem édesem, majd az én tempómban.

Ujjaimmal tovább körözök egyre meredő mellbimbóin, majd egy váratlan pillanatban erősen harapok finom bőrébe, és megszívva hagyom rajta nyomomat. Hangos nyögés, viszont ez már nem zavar, hisz közel és távol egy józan lélek sincs, aki hallaná.

Ajkaimmal lassan lefelé haladok, nyelvemmel csíkot húzva a hófehér bőrön, néhol bele-beleharapva hagyok újabb és újabb nyomokat, ekkor erősebben szorít meg, tincseim megfeszülnek ujjai között.

Letérek végre mellkasára, hátára simítom egyik tenyeremet a szétgombolt ing alatt, és míg hátra dől, nem hagyom, hogy a vízbe essen. Nyelvemmel játszadozni kezdek az apró rózsaszín gyöngyön, s ezt is megszívom épp addig, míg nem hagyok foltot rajta, s ugyan így teszek a másikkal is. Tovább foltatom lefelé utamat, egyik hüvelykujjammal folytatva mellbimbójának izgatását, hasát harapdálom élvezettel, oldalára térek, és erősebb harapásokkal hagyok rajta újabb nyomokat. Furcsa, és nagyon különleges egy fiú, ritka az ilyen mazochista fajta, és a legjobb benne az, hogy az újdonságok tárháza is sokkal bővebb, mint bármi, vagy bárki másnál.

Elérem nadrágját, és habár érzem állam alatt, hogy mennyire feszül, nem oldom ki.

A ruha anyagán keresztül húzom végig rajta fogaimat, ezzel is masszírozva az érzékeny területet, reszkető nyögdécselést zsebelve be.

Egy hirtelen mozdulattal csúsztatom ölembe a kis édest, lecsúsztatom egy pillanat alatt ingét, majd egyik kezemmel átkarolva, másikkal hátán felfelé simítva érem el tincseit, és hajába markolva rántom hátra fejét, nem túl durván.

Szépen ível így a nyaka, és pontosan, kényelmesen elérem középen, a legérzékenyebb részét is. Karjai az én nyakam köré fonódva simulnak vállamra, bőrének forrósága átüt még a ruhámon keresztül is. Végignyalok alulról felfelé az érzékeny vonalon, állára csókot hintek, majd arca felé hajolva nézek mélyen csillogó szemeibe, melyekben csak úgy örvénylik a vágy veszettül… akár csak az enyémekben.
 
 


Levi-sama2010. 07. 03. 21:26:48#5853
Karakter: Gilbert Cocteau
Megjegyzés: ~Timcsinek




Vigyorogva húzza le nadrágjának cipzárját, a hangtól kis híján elélvezek, pláne a látványtól... 
Kezemet magához húzza, tenyerembe simul sima és méretes pénisze. Mmm... nem rossz. 
- Jól van picinyem. De csak akkor, ha te is segítesz rajtam – súgja a számba. Kiverjük egymásnak, és egész jó, denem az igazi. Többre vágyom, nekem minden kell. Azonban mintha megértené mire vágyom, vagy szimplán a gondolataimba olvasna, nyakamhoz hajol és vadul, durván harap belém, jól megszívja a bőrömet, és abban a pillanatban teljesen elgyengülök....
- Igen... - lehelem gyönyörű nyögéssel, megrándulok, ajkaim résnyire nyílnak, a gyönyör pedig átmossa egész testemet, kisöpörve belőlem minden sóvár hiányt, örömöt és bánatot...
Számban érzem nyelvét, ajkaimat marcangolják fogai, ujjaimra csordul forró magja, miközben számba morog. Hosszan zihálva állunk, oldalra fordított fejemet a falhoz támasztva térek vissza a valóságba. Résnyire nyílnak égszínkék szemeim, és lusta kiscica mosollyal pillantok fel rá. Elégedett vigyorral néz le rám, lélegzete arcomat csiklandozza.
- Fogjuk rá, hogy segítettél... - suttogom lágyan, karcsú kezemet felemelem és kedvtelve nézegetem ujjaimon csillogó spermáját. Előveszek egy batiszt zsebkendőt és letörlöm. felé nyújtom, és miközben ő is megtörli magát, mosolygó szájára hintek egy kis puszit. - Ha mindenki elment, keress meg...
Megigazítom nadrágocskámat, ingemet, és kilibbenek a függöny mögül. Fájó nyakamra siklanak ujjaim, ajkamon elégedetten játszadozó mosollyal térek vissza a vendégeimhez. 
Újabb előadás, beszélgetés és pezsgőzés. Senki nem kérdez rá a nyakamra, pedig mindenki látja, elborzadó pillantásokat kapok, és én élvezem. Mi az hogy! Legszívesebben meztelenül járnék-kelnék közöttük, és mutogatnám az egész testemet beborító foltokat... ha lennének. Még nincsenek. Tekintetemmel Makotot keresem, és elmosolyodom. Nemsokára lesznek. Nemsokára. Ha ösztöneim nem csalnak, akkor ez a férfi igazi vadállat az ágyban. Alig várom, hogy megőrjíthessem...
Az új játékszerem... imádni fogom.

*

 

Késő éjjel. A maradék vendégek részegen andalognak az épületben, a kertben. Aki akart, már lelépett, a maradék valószínűleg itt alszik. Nem gond, hely bőven akad, az inasom majd elhelyezi őket.

Makoto keresésére indulok, karcsú ujjaim között két pezsgős pohárral. A kertben találok rá, zsebre tett kezekkel nézi a kivilágított szökőkutat. Mellé libbenek, és felé nyújtom az egyik poharat.

- Nagyon szép szökőkút - dörmögi halvány mosollyal. Csak rámosolygok, és miközben felhajtom poharam tartalmát, szemem sarkából őt figyelem. Ő pedig engem. Szemeivel szinte felfal, ahogy a férfiak már csak szoktak. És a nők is.

A szökőkút szélére ülök, fejemet hátrahajtva hunyom le nehéz szempilláim.

- Kimerítő volt ez az este - sóhajtom. - Jól esne egy kis masszázs...

Szemem sarkából nézek vissza rá, arcán széles, ragadozó mosoly terül szét, szívem pedig vad kalimpálásba kezd.


timcsiikee2010. 05. 27. 16:22:31#5195
Karakter: Makoto (Levi-samanak)






Makoto:


- Gilbert úrfi! – szólal fel egy hangos mély hang, gondolom az egyik szolgálója lehet. A francba. Nyöszörögve dörgölőzik a fenekével, de azonnal befogom kis száját. Nem kéne lebuknia, nem lenne rá sem jó hatással, az már biztos.

Csitítóan sziszegek fülébe, és érzékien beleharapok, mire lüktet egyet farkacskája, és erősebben markolom meg.

-  Gilbert úrfi!!! A szenátor úr óhajt önnel beszélni! – Oh… nem is figyeltem, hogy Ő is itt van. Hmm…

Forrón lüktető ánusza körül dörzsölgetem ujjamat.

. Menned kéne – lihegem halkan fülébe, hogy csak ő hallja, újabb halk nyöszörgés a válasz, és kitolja kis fenekét. Ahh istenem…

- Gilbert úrfi!!! – franc… idegesít ez az alak.

Elengedem de azonnal kitépi magát az „ölelésből” és szembe fordul velem, teljes valójában nézhetem meg finom kis husimat. Mmh…

Őrjítő  tekintettel pillázik fel rám kék szemekkel vadul csillogva, arca kipirult, szájai fényesek és duzzadtak. Felfalom mindjárt…

- Kérlek… - nyöszörgi ujjába harapva. Ez játszadozik velem… és én nem bírom ki, így egy mohó csókkal támadom be újra. De… ez így nagyon nem lesz jó. Ez már nem egyszerű játék.

- Menned kell. Valami azt súgja, hogy a szolgáid tűvé teszik a házat érted. – Tiltakozón rázza meg fejét, illata arcomba csapódik újra.

Megnyalja alsó ajkát, majd a szemem láttára kezdi kényeztetni magát. Nem bírom tovább…
 
- Segíts rajtam Makoto... Így mégsem engedhetsz vissza...

Ez a fiú… rosszabb mint én… sokkal. És ez nagyon tetszik.

Elvigyorodom, és ő éhes kis szemecskékkel figyel. Kioldom övem, lehúzom a cipzárat, ezzel megmutatva saját vágyamat, mielőtt szét repedne a nadrágom. Látod picinyem mennyire vágyom rád?

Felcsillannak szemei akár a száz wattos égő, és nyelvecskéjét kidugja a szája szélén. Egyik kezemmel megfogom az övét és leveszem saját kis farkáról, majd az enyémre terelem, megremeg amikor megérint, és én is követem. Másik kezemmel újra őt markolom meg, így végre egymás péniszét fogva feszülünk egymásnak.

- Jól van picinyem. De csak akkor, ha te is segítesz rajtam – duruzsolom ajkaiba, félig lehunyt szemmel figyelem gyönyörű arcát, és lassan masszírozni kezdem Őt, karunk is összedörzsölődik, ezzel valamelyest irányítva kezecskéjét. Mrrr… Mindjárt felrobbanok, pedig még alig árt hozzám… tartanom kell magam.

Felmorranva csókolom meg vadul, szinte marcangolom ajkait, és belenyög a csókba mikor erősebben szorítom meg. Ahh… meg kell veszni.

A függöny alatti légtér már annyira fülledt, hogy alig kapok levegőt, és ő is egyre vadabbul zihál. Belesülök az öltönyömbe, de leszarom. Végighúzva nyelvem arcán újra letérek nyakához, és beleharapok, majd megszívom, újabb nyomot hagyva rajta. Mind az én jelem. És ha rajtam múlik, az egész testét be fogja majd borítani.


Levi-sama2010. 05. 23. 22:10:17#5135
Karakter: Gilbert



 

 

Forró kéz tapad arcomra, belém fojtva a kéjes hangokat.

- Csendesebben picinyem – duruzsolja felegyenesedve, arcán elégedett vigyorral. Megnyalom ujjait, amitől bevadulva passzíroz a falhoz, popsimba markolva emel fel könnyedén. Felnyögök. Igazi férfiállat, ó igen!

Nyakamra tapad a szája, végignyalja bőrömet. Ujjaimmal hajába markolva irányítom és ő szót fogadva harapdál végig ahol jó és finom... Ujjai kéjesen marnak bőrömbe...

Szemeiben sötét, veszélyes tűz ég...

Úgy érzem elolvad a testem a fájdalommal fűszerezett gyönyörben amivel beborít akár egy meleg, biztonságos paplan.

Megperdít és a falhoz ken, cseppet sem gyengéden, csuklóimat fél kézzel összefogva szorítja a falhoz, popsimon érzem kemény merevedését. Fogai vállamba mélyednek, én pedig kis híján elélvezek, teljesen elgyengülve hunyom be szemeimet amikor keze végigsimít mellkasomon és nadrágomba csusszan. Ujjai forróak, erősek és határozottak, rámarkolnak merevedésemre... ahh... édes jézus...

Hátulról is bekúszik ruhám alá a másik keze, popsim közé csusszannak matató ujjbegyek. Mindeközben fogaival szinte szétmarcangol... ó igen...

Hátrapillantok rá, de mielőtt megszólalhatnék, mohón és vadul csókol meg, szinte harap. Mégsem durván teszi, pedig megőrülök annyira vágyom rá.

- Gilbert úrfi! - kiabálja egy mély hang a folyosóról, néhány lépésnyire tőlünk. Makoto felemeli a fejét és ledermed, de én halkan nyöszörögve dörgölőzöm hozzá a fenekemmel. Befogja a számat.

- Sss... - súgja a fülembe harapva finoman. Forró bizsergés szalad végig a gerincemen, ágyékomban összpontosulva. Megérzi, mert finoman megszorítja a péniszemet és megremegek.  

- Gilbert úrfi!!! A szenátor úr óhajt önnel beszélni!

Makoto elengedi a péniszem, hátracsúsztatja kezét a fenekemhez és egy ujja nedves bejáratomon kezd körözni.

- Menned kéne - zihálja a fülembe, miközben tenyerébe nyögök fojtottan. Ujjaim a falhoz feszülnek, és hátratolva magamat mélyebbre csúsztatom ujját. Ez a válaszom. Megy a fene.

- Gilbert úrfi!!!

Hirtelen elenged, és én csalódottan perdülök felé. Péniszem már szabadon mered, hiszen nadrágom kigombolta elöl. Zihálva, féloldalasan nézek fel rá, arcomon rózsás pírral.

- Kérlek... - pihegem halkan, ujjacskámba harapva. Nem bír ellenállni, durván csókol meg.

- Menned kell - dörmögi. - Valami azt súgja hogy a szolgáid tűvé teszik a házat érted.

Megrázom a fejemet, puha tincseim arcomba csapódnak, és megnyalom ajkaimat, ujjaimat péniszemre fonom és lágyan masszírozni kezdem. Fújtatva figyel, sötét szemeiben őrjítő vágy lángol.

- Segíts rajtam Makoto... - lehelem lágyan. - Így mégsem engedhetsz vissza...


timcsiikee2010. 04. 18. 22:50:00#4730
Karakter: Makoto (Levi-samanak)







 
- Allez! – válaszol felnyögve, s vigyorogva hajolok nyakába, hogy megadjam azt amire vágyik. Erősen beleharapok, és megszívom, ingét kettétépve rajta pattintom le róla a gombokat, és bársonyos pőrét fogdosom meg élvezettel, szétsöpröm gyönyörű testén a ruhát.  Tapogatom, csipkedem ahol csak érem, forrón megcsókolom. Finom kis falat, és most csakis az enyém. Mrr…

Fokozatosan haladok lefelé testén, épp alhasát harapdálom érzékien, miközben kezem felsiklatom testén, és ahogy szájába veszi ujjaimat, nyögésemet úgy fojtom vissza, hogy egy erősebbet harapok oldalába.
- Oui... oui... ne hagyd abba...! – azonnal betapasztom száját, és ledermedve várok ,de úgy hallom senki nem vett észre minket.
 
 
 
 
Visszaegyenesedem és közelről vigyorgok rá.
- Csendesebben picinyem – duruzsolom halkan, de ahogy ujjaimat nyaldosni kezdi, ajkamba harapva mordulok fel, és felemelve fenekénél fogva passzírozom a falba, ágyékunkat erősen összedörzsölve. Fojtottan nyög fel, amikor leveszem szájáról a kezem, általa nyálas ujjaimat végighúzom mellkasán és hasán egy vonalon, nadrágjába akasztom ujjam, és mélyen belenézek kábán csillogó kék szemeibe. Gyönyörű szép.

Felemelem egyik lábam, térdemet a falnak támasztom és őt ráültetem, testem köré fonja saját lábait, és így könnyedén elérem. Kulcscsontjánál kezdem el bőrét kóstolgatni, letérek mellkasára, elégedetten morgok, ahogy ujjacskái hajamba túrnak, és irányítani kezdenek testén. Megrágcsálom mellbimbóit, nyelvemmel jól benedvesítem őket közben folyamatosan érzékien karmolászom hasát, és oldalát. Élvezem, ahogy remeg tevékenykedésem alatt, isteni íze van, s hangja, remegése mind-mind arra késztet, hogy egyre többet akarjak.

Amikor erősebben nyomja rá fejem testére, olyankor keményebben harapok bele, s engem is meglep, mennyire izgató a látvány, az érzés, hogy ennyire kéjesen tud nyögni attól, hogy kisebb fájdalmak során nyomokat hagyok egész testén.

Leeresztem vissza a földre, pördítek rajta egyet, és kezeit megfogom, feje mellett támaszom meg a falon, hátulról simulok hozzá, fenekéhez dörgölöm kemény farkamat nadrágon keresztül, s felsóhajt. Állammal lesimogatom válláról a megtépázott inget, majd belecsókolok, és ahogy kérlelőn nyöszörög, újabb erős harapással hagyok benne nyomot. Merevedésem rándul egyet nyögése hallatán, egyre hevesebben dörgölőzöm testéhez, már egyre nehezebben bírok magammal, mégis vissza kell fognom testem, hisz csak szűkösen mozoghatunk, nem láthatnak meg minket, a függöny is csak alig rezzenhet, különben észrevesznek.

De ez az adrenalin az ami csak még jobban ajz, még jobban felizgat a mellett, hogy őt kóstolgathatom a karjaimban. A végtelenségig fokozza tomboló vágyamat.

Leveszem a falról egyik kezemet, és fenekére siklatom, erősen belemarkolok, miközben másik kezemmel elől kezdem végigsimítani testét, tenyeremet kiterítem és így cirógatom mellkasát, ujjaimat össze-össze zárva  csipkedem meg mellbimbóit, majd lejjebb haladok, kioldom nadrágjának zárját, és becsusszantom kezem, és cirógatni kezdem farkacskáját, és rá is markolok, hátulról is becsúszik kezem, és ujjaimmal forró vágatába siklom le.

Ujjai elfehérednek ahogy erősen a falnak támaszkodik, arcát is oda nyomja, nyakába, vállába harapva hagyok rajta nyomokat, s míg egyik kezemmel péniszét masszírozom, másikkal bejáratát izgatom körkörös mozdulatokkal.
Megveszek a forróságtól, úgy érzem mindjárt leég rólam a ruha, s a nadrágom is olyan szűk, hogy a varrás mindjárt recsegni kezd rajta.

Szemébe pillantok, ami kérlelőn csillog le rám, arcához hajolok, és finoman ajkába harapok, végül megcsókolom.
 


Levi-sama2010. 04. 18. 19:51:42#4724
Karakter: Gilbert



 

Halk nyögéssel hajol nyakamba, és végignyalja bőrömet forró nyelvével, fülembe finoman beleharap, felsiklik szájával állkapcsomon keresztül ajkaimhoz. Kábán emelem fel szemhéjaimat, vágytól sötét szemeibe nézek és kíváncsian várom a válaszát.

- Ma éjjel? - suttogja rekedtesen, miközben lábamat végigsimítja és derekára illeszti. Igen... igazi férfi... ahh mon dieu...

Halkan felnyögök... ez az... még...

- Mit szólnál most itt, és azonnal? - kérdezi gonosz farkas vigyorgással.

Hajába markolva rántom közelebb, és ő máris morogva vetődik ajkaimra, vadul és durván, őrjítő szenvedéllyel csókol. Ujjaim selymes haját markolják, érzem kezeit a fenekembe markolni.

- Allez! - nyögöm fuldokolva a kéjtől, felkínálom neki a nyakam, és ő beleharap, pont úgy és ahogy én akarom. Felsikkantok a gyönyörűségtől, remegve fonom karjaimat nyaka köré. Reccsen az ingem, gombjaim halk koppanásokkal hullnak a márványpadlóra, és már érzem is erős és hosszú ujjait csupasz bőrömön. Megcsippenti egyik mellbimbómat, nyelve ismét számba tör... szinte elájulok a rám törő érzésektől. Ó igen...

Kéjes borzongásokkal hunyom be szemeimet, és pihegve élvezem ahogy letérdel elém és végigharapdálja csókolja mellkasomat és hasamat. Egyik keze felsiklik arcomra, és én hüvelykujját számba véve finoman megszívom, mjad beleharapok. Válaszul egy halk morgással csípőmbe méllyeszti fogait, én pedig megremegek és a gyönyörtől felkiáltok.

- Oui... oui... ne hagyd abba...!


timcsiikee2010. 04. 02. 09:41:10#4478
Karakter: Makoto (Levi-samanak)






 
Makoto:

Fojtottan sikolt fel, nehogy észrevegyenek minket. Okos fiú…
Elernyed teste, érzem, hogy teljesen összecsuklik, és az utolsó pillanatban kapcsolok, amikor már karjaimban csúszna le egész testemmel a falba préselem pillekönnyed alakját. Jólesőn sóhajt fel amikor elengedem, szívem a vágytól zakatol hevesen, ágyékom lüktet, és érzem, hogy az övé is. Elgyengült kezecskéivel kapaszkodót keres, majd amikor megtalálta ujjaival szorít rá ruhám anyagára.
- Még… - nyögi kérlelőn, szemei felnyílnak, s elsötétült kék tekintete úgy csillog a vágytól, hogy teljesen megbabonáz vele - … kérlek… - sóhajtja utána, ajkaihoz hajolok, de nem csókolom meg. Ó nem, csak a kedélyeket borzolom vele, észre sem veszem, hogy ezzel magam is megkínzom kissé.
- Olyan szép vagy… - duruzsolom a rózsaszín ajkakra, amiket legszívesebben most azonnal felfalnék. Vékony ujjacskái sűrű tincseim közé kúsznak, s ahogy elérik fejbőrömet gyengéden enyhén remegek bele az érzésbe.
- Ha ennyire tetszem neked... add meg amire vágyom... – hangja mérhetetlenül lágy, a szavak mégis olyan követelőzőek, miközben tűzforró arcát az enyémhez simítja.
- Mire vágysz? – kérdezem halkan, ajkaimon kis mosollyal.
- Jelöld meg az egész testem… Tépj szét akár egy vadállat... az áldozatát... a fogaiddal... – zihálástól akadozva szinte nyögi a szavakat, mire ágyékom újra teljesen beleremeg hangjának gyönyörétől. Megvadít ez a fiúcska, pedig „csak” a hangját hallom.
Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval.
Ahogy kelletve magát ölünket összedörgöli, jólesően mordulok fel, a forró vágyam egyre csak égeti testemet, már alig bírom visszafogni magam.
- Csak ma éjjel... add meg amire vágyom Makoto... Mutasd meg, engedd ki a vadállatot magadból... Ma belle bestiale...- fojtottan nyögök fel szavaitól, arca még mindig az enyémre van simulva, s így majdnem elérem vállgödrét. Ha már ott vagyok, vékonyan végignyalom kecses ívét felfelé haladva, majd érzékien ráharapok fülcimpájára halkan felmordulva, s tovább haladva arcán, résnyire nyitott ajkakkal cirógatom végig a hófehér bőrt, addig amíg el nem érem ajkait, s alig pár milliméterre tőle meg nem állok. Hosszú pilláit lassan nyitja fel, hogy újra elmerülhessek tekintetében.
- Ma éjjel? – kérdezem rekedtes hangon lehelve ajkaira, majd elvigyorodom egy ragadozó elégedettségével, kezemet végigsimítom karján oldalán, lassan elidőzök kerek fenekénél majd tovább haladva térdhajlata alá nyúlok, s lassan felemelem egyik lábát, a csípőmre teszem, így sokkal közelebb tudok érni a ruha alatt ágaskodó farkacskájához, az enyémmel. Szint egymás ajkába fullad elfúló nyögésünk, de én csak tovább vigyorgom szája felett – Mit szólnál most itt, és azonnal? – kérdezem élvetegen, s már alig választ el valami attól, hogy vadul megcsókoljam.
 


<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).